A gyros mélypontjai: Kalandozás a legrosszabb ízek birodalmában
A gyros, ez a sokak által kedvelt utcai étel, sokszor okoz örömteli pillanatokat. Azonban nem tagadom, hogy előítéletekkel vágtam neki ennek a tesztnek, mert számtalanszor futottam bele ehetetlen gyrosokba. Célom, hogy ezeket az elkeserítő élményeket sorrendbe állítsam, és megmutassam, hol húzódik meg a határ a fogyasztható és az elviselhetetlen között. A kóstolás során segítségemre voltak ketten is, velük együtt szedtük össze a legrosszabbakat és osztályoztuk le mindegyiket. Volt olyan, amiben kellemesen csalódtunk, és volt olyan is, amit majdnem érintetlenül hagytunk a tányéron.
A viszonyítási alap: Az Istanbul Kebab
Mindhárman egyetértettünk abban, hogy az Akácfa utcai Istanbul Kebab gyrosa elmegy. Onnan eddig legtöbbször pozitív élménnyel távoztunk. Mindig sokan vannak, tehát az alapanyagoknak nincs idejük felvenni az állott ízvilágot. Ehhez viszonyítottuk a többit. Átlagos gyros, ami a sok negatív tapasztalat után már önmagában is pozitívumnak számít.
A kínai fúzió csapdája: Rákóczi út
A Rákóczi úton, a Berzsenyi utca közelében található egy kínai gyorsétterem, ahol pár hónapja gyrost is árulnak. Nyitási akció keretében mindössze ötszáz forintért kínálták. A pult mögött alig tízcentis húsoszlop magasodott, rajta csirkemell-cafatok. A zöldség pedig az elvitelre kért kínai kaja műanyag dobozában pihent, mintegy mellékes elemként. Bevallom - bár a kóstolás szempontjából ez nem lényeges, mint utóbb kiderült -, hogy ez a gyros a teszt előtt egy éjszakát a hűtőben pihent.
A gyrosnak borzasztóan borsos íze volt, ami egy kis kaporral keveredett. Ez utóbbit nem kértem bele, mégis kaptam. A húsban talált porcdarabok erősen levontak az élvezeti értékből, de e nélkül is tipikus menzajellege volt az ételnek. Hogy mindez miért emlékeztetett mindhármunkat a diós tészta ízére, örök rejtély marad. Ebből hagytuk ott a legtöbbet, egy-egy falatnál több nem csúszott le. A csípősséget itt nem az Erős Pista okozta, hanem egy por alapú chili, ami tömény kapszaicin lehetett, nagyon erős volt. Félig nyers pita, porcdarabok a hús mellett, ehetetlenül csípős íz - ez jellemezte ezt a különlegesnek szánt, de végül katasztrofális élményt.
A Déli pályaudvar mélypontja: Irénke és a csalamádé
A Déli pályaudvarnál különleges kalandban volt részünk. Több mint tíz percig álltunk a pult előtt, mire ránk szólt egy hajléktalan, hogy kiabáljunk át a szomszédba Irénkének, ő van mindkét helyen. Szóltunk, Irénke jött és szolid kézmosás után el is készítette nekünk a kért ételt. A zöldségeket tekintve ez volt a mélypont, gyakorlatilag csak hús volt belül. Ráadásul a zöldség itt a magyaros csalamádét jelentette, mustárral - nem tudni, miért.
Első ránézésre azt hihettük, hogy a hely annyira jó, hogy két különböző húsból készítették a gyrosunkat, de a kóstolás után pofára estünk. A kétfajta hús valójában azt jelentette, hogy volt belőle egy nyers meg egy kevésbé nyers. Nem csípett annyira, mint az előző versenyző, itt az íz inkább a savanyú tej ízét idézte. A két hús között csak az a különbség volt, hogy az egyik nyers. A szervírozás és az alapanyagok minősége egyaránt hagyott kívánnivalót maga után, így ez a hely is a legrosszabbak közé került.
Gyros tál | Mindmegette.hu
Füstös tortilla és főtt csirke: Fővám téri különlegesség
A Fővám téri Vásárcsarnok mellett áll egy kínai fűszeres, ami a maga nemében kiemelkedőnek tűnhet, de nem értjük, hogy egy füst alatt miért árulnak gyrost is. Mi egy ottani specialitást kértünk, a mexikói tortillalapba csomagoltat. Hírszerkesztőnk is beleharapott ebbe az újdonságba, amiben répa, vöröskáposzta, paradicsom, salátamix és csirkehús volt, ez utóbbi azonban inkább főtt volt, mint sült. Belül rusztikusra vágott zöldségekkel találkoztunk, volt ott félbevágott uborkaszelet és ujjnyi vastag paradicsom is. A füstös tortillalap meglepő húzás volt, de nekünk bejött. Hatalmas volt, de ez az egyetlen pozitívum. A főtt, szinte íztelen csirkehús és a nyers zöldségek kombinációja elmaradt a várttól, így ez a hely sem nyerte el a tetszésünket.
A galambhús gyanúja: Örs vezér téri bódé
Az Örs vezér terénél, a buszpályaudvar mellett áll egy bódé, ahol egy zsíros túrós batyura emlékeztető valamit árulnak gyrosként. Mi bedőltünk ennek a trükknek és megkóstoltuk. Egyikünk szerint a húsnak egy az egyben csirkepaprikás íze van, míg másikunk szerint olyan a hús, mintha most vették volna ki a húslevesből, és úgy tették volna bele a szószba, aztán bele a pitába. Végül közös nevezőre jutva abban egyeztünk meg, hogy ez bizony galambhús.
A hús mellett csak káposzta, hagyma és saláta jött velünk szembe, de ezek az ízek teljesen el voltak különülve egymástól, a koherencia legkisebb nyoma nélkül ízleltük egyiket a másik után. A péksüteménynek álcázott gyros valójában egy ízélmény nélküli, furcsa keverék volt, ahol az ízek nem harmonizáltak, és a hús minősége is megkérdőjelezhető volt.
A vegetáriánus gyros rejtélye: Blaha Lujza tér
A Blaha Lujza téren több helyen is lehet gyrost kapni, mi a Gülbaba éttermét választottuk. Az étel első harapásra olyan, mintha egy kanál Vegetát kóstolnánk, majd másodikra és harmadikra is ezt érezzük. Az ételízesítő mellett ez a leginkább vegetáriánusbarát szendvics, húst alig találtunk. De a gyros nem feltétlenül erről kellene, hogy szóljon. Az ízvilág rendkívül egyhangú volt, az ételízesítő dominanciája elnyomott minden más ízt, és a hús mennyisége is minimális volt.
A kaposvári rémálom: Bombardier Pub
Szeretem a gyrost, a gyros tálat pedig talán még jobban is. Túlságosan nagy elvárásaim többnyire nincsenek, ugyanakkor nem bánom, ha néha kellemesen csalódok, és átlagon felüli gyrosokba botlok. Nos, ez a történet messze az egyik legrosszabb eddigi élményemet fogja elmesélni! Múlt héten történt az eset, hogy a kaposvári koncertünk után a helyi koleszban szálltunk meg, majd a megébredést követően elindultunk, hogy jó lenne enni valami rendeset az újabb koncerthelyszín megközelítése előtt.
Azért rendes volt az arc és hátrament, megnézte (???), majd visszajött. Kösz a semmit, tesó. Azért útravalóul adott egy tuti tippet, ami a Bombardier Pub volt. Kívülről szimpinek tűnt a hely, betérve szintén, bár elég kaotikus volt az enteriőr, kissé zavaros benyomást keltett ahogy váltakoztak a különböző stíluselemek, de ez legyen a legnagyobb baj, gondoltam még akkor. Az étlapot tanulmányozva kedvet kaptam egy jó kis gyros tálhoz, úgyis régen ettem már. Voltak amúgy rendes ételek is, de engem valahogy megszállt a gyros láz.
A kezdeményezéshez csatlakozott Domán Gabi komám is, aki beérte egy sima gyrosszal pitában. Kis idő elteltével jött egy hölgy és kedvesen közölte vele, hogy sajnos elfogyott a pita. Na itt már kezdtem rosszat sejteni, mivel az én Bombardier gyros tálám egyik fő alkatrésze a sült pita lett volna. A többiekkel azt nyugtatták, hogy biztos nálam fogyott el, ami adta is volna magát, hiszen nekem nem szóltak, hogy baj van. Gabi végül tortillában kapta kézhez a jéghideg gyrost, amit követően megérkezett az én tálam is, amivel csupán két gond volt. Nem kellett sokáig legeltetnem a szemem a tányéron, hogy észrevegyem, hogy mindössze pont az a két alkotóelem hiányzik, ami megkülönböztette a sima gyros tálat, az egyik a reszelt sajt, a másik a sült pita volt.
Rögtön meg is kérdeztem, hogy ez most mégis hogyan és miért? A hölgy kábé olyan hitetlenkedve kérdezett vissza, mintha legalábbis a csokiöntetet hiányoltam volna róla. Ekkor kinyitottam a menüt és felolvastam, hogy mik a jelzett összetevői eme nemes éteknek. Erre azt mondja: "Hát, tudok hozni pitát, ha kell." Hát, de épp 5 perccel ezelőtt mondtad te szerencsétlen, hogy elfogyott, mégis hogyan hoznál? Persze ezt így nem szegeztem hozzá szegényhez, inkább ráhagytam. Ekkor már az sem ért váratlanul, hogy jéghideg és lényegében teljesen íztelen volt az egész. A többiek sem jártak sokkal jobban a nemesebb fogásaikkal, mindegyikben volt valami kisebb-nagyobb hiba. Persze én ekkor már egészen biztos voltam benne, hogy a Bombardier gyros tál árát fogják a végén kiszámlázni a sima helyett, amit kaptam, így már ördögi kacajjal a bajszom alatt kértem a számlát, amit felbecsülhetetlen értékű lazasággal nyújtottam vissza, miszerint nem ezt kaptam. "Nem ezt?" - "Nem." End of story.
Konklúzió: A fővárosi gyros tájkép
Rengeteg gyrosos van a fővárosban, legalább annyi, mint trafik. Fontos, hogy jól gondoljuk meg, hová térünk be, ha megéhezünk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a minőség nagy szórásokat mutat, és nem szabad vakon megbízni a helyek népszerűségében vagy a vonzó külsejében. A legrosszabb gyrosok jellemzői közé tartozik a rossz minőségű, vagy épp nyers hús, az ízetlen vagy túlzottan fűszerezett ételek, a hiányzó vagy rosszul elkészített zöldségek, valamint a nem megfelelő szervírozás. A fogyasztóknak érdemes figyelniük az alapanyagok frissességére, az ízek harmóniájára és az étel általános minőségére, hogy elkerüljék a hasonló, elkeserítő élményeket.
tags: #a #legrosszabb #gyros #nyomaban