Talaj pH-értékének jelentősége a növények fejlődésében: Útmutató a tökéletes talajhoz

Könnyelműség lenne azt gondolni, hogy bármilyen virágföldet választhatunk a különböző növényeink számára. A virágföld kettős szerepet tölt be: mindenekelőtt megfelelő kapaszkodást biztosít a gyökérzet számára, illetve megfelelő tápanyagot és nedvességet juttat számára. Éppen ezért elengedhetetlen a megfelelően laza szerkezetű, légáteresztő talaj. A kereskedelmi forgalomban kapható virágföldek különböző adalékokból: humuszból, tőzegből, perlitből, homokból, kéregből, rostokból készülnek. A pH érték kritikus fontosságú a növények tápanyag-felvételében. A talaj pH-értéke méri, mennyire savas vagy lúgos a talaj. A skála 0-tól 14-ig terjed, ahol az alacsonyabb értékek savas környezetet, a magasabb értékek pedig lúgos környezetet jelölnek. A pH-érték a talaj kémhatását mutatja meg egy 0-tól 14-ig terjedő skálán, ahol a 7 a semleges.

A legtöbb növény az enyhén savas vagy semleges (6,0-7,0) közeget kedveli. Ha a talaj túlságosan savassá (alacsony pH) vagy lúgossá (magas pH) válik, a talajban lévő létfontosságú tápanyagok kémiai kötésbe kerülnek, így a növény gyökerei nem tudják azokat felvenni. Magyarországon a talajok kémhatása rendkívül változatos: míg a Dunántúl egyes részein és az erdős területeken a savas talajok jellemzőek, addig az Alföld jelentős részén a meszes, lúgos talajok okoznak kihívást a kertészeknek. Rendszeres méréssel időben felismerhető a talaj pH-eltérése. Mivel a pH-eltérés önmagában egy láthatatlan talajtulajdonság, a tünetek valójában a kialakuló másodlagos tápanyaghiány formájában jelentkeznek. A legjellemzőbb tünet a levelek sárgulása (klorózis), miközben a levélerek zöldek maradnak. Lúgos talajban ez leginkább vashiányként mutatkozik a fiatal leveleken, míg savas közegben magnézium- vagy kalciumhiány léphet fel, ami az idősebb levelek foltosodását, száradását okozza. A növény általános fejlődése lelassul, a hajtások satnyák maradnak, a virágzás elmarad vagy nagyon gyenge lesz. A gyökérzet fejlődése is gátolt, extrém savas közegben a gyökerek megvastagodhatnak és barnulhatnak az alumínium-toxicitás miatt. A pH-eltérést nagyon könnyű összetéveszteni a valódi tápanyaghiánnyal (amikor tényleg nincs tápanyag a földben), a túlöntözéssel, vagy bizonyos vírusos fertőzésekkel. A pH-eltérés nem fertőző betegség, így növényről növényre nem terjed, hanem a termőhelyi adottságokból és a gondozási hibákból fakad.

A szabadföldi kertekben az alapkőzet, a domborzat és a természetes csapadékmennyiség határozza meg az eredeti pH-t. Azonban az emberi beavatkozás is drasztikusan megváltoztathatja ezt: a túlzott műtrágyahasználat (különösen a nitrogén alapúak) idővel savanyítja a talajt. Szobanövényeknél és magaságyásokban a leggyakoribb ok a kemény, meszes csapvízzel történő rendszeres öntözés, amely lassan, de biztosan lúgos irányba tolja el a virágföld kémhatását. Szintén gyakori hiba a nem megfelelő típusú virágföld választása (például savanyú tőzeg használata olyan növényeknél, amelyek a meszes közeget kedvelik).

A különböző talajtípusok és pH-értékeik

A kereskedelmi forgalomban kapható virágföldek különböző adalékokból: humuszból, tőzegből, perlitből, homokból, kéregből, rostokból készülnek. A virágföldek három alapvető típust különböztetünk meg: savanyú, tőzeges és lúgos földet. Ahhoz, hogy jól válasszunk, tisztában kell lennünk az egyes földek tulajdonságaival és a növényeink igényeivel.

A típusú, savanyú virágföldek (pH= 5,9-6,4)

Ezek a földek savanyú tőzegből, komposztból, bazaltból, illetve homokból készülnek. A savanyú talaj egyik legfontosabb ismertetőjegye az alacsony, 4,5 és 5,5 között mozgó pH-érték. Ez azt jelenti, hogy a föld kémhatása savas, ami kedvező környezetet teremt az olyan növényeknek, amelyek természetes élőhelyükön is savas talajban fejlődnek. Ennek a fajtának az egyik legfőbb előnye, hogy remekül elvezeti a vizet, miközben képes megtartani a szükséges nedvességet. Ez különösen fontos, hiszen a túl sok víz gyökérrothadást okozhat. Ez a típus gazdag olyan szerves anyagokban, mint a tőzeg és a fenyőtű - ezek nemcsak tápanyagokat biztosítanak, hanem tovább csökkentik a talaj pH-értékét is. A savanyú föld különösen alkalmas az olyan növények számára, mint a rododendron, az azálea, a hortenzia és a kamélia. Ezek a növények kimondottan igénylik a savas talajt a szükséges tápanyagok felszívásához. Ezen kívül a savanyú virágföld csökkenti gyökérbetegségeket okozó mikroorganizmusok, például a baktériumok és a gombák elszaporodásának kockázatát.

B típusú, általános virágföldek (pH = 6,5-7)

Az általános, vagyis B típusú virágföldek rendszerint natúr tőzeg, komposzt, bazalt, homok felhasználásával készülnek. Az ilyen föld zöld- és virágos növényekhez egyaránt jó választás lehet, mivel laza szerkezettel és jó levegőháztartással rendelkezik. A legtöbb szobanövény, mint a szobapálma (Chamaedorea elegans) és egyéb pálmafélék, enyhén nedves, jó vízelvezetésű talajt kedvelnek. Számukra megfelelő az univerzális virágföld, amelyet kis mennyiségű homokkal és perlittel keverünk meg a jobb vízelvezetés érdekében.

C típusú, lúgos virágföldek (pH= 7-7,5)

A lúgos, vagyis C típusú virágföldek pedig a magas mészigényű növények számára jelentenek ideális választást, ezek közé tartoznak a különböző leanderek, rozmaringok, szegfűk és muskátlik. A lúgos virágföld pH-értéke általában 7 feletti. Az ilyen talajok olyan növényeknek ajánlottak, amelyek természetes élőhelyükön meszes, kálciumban gazdag talajokban élnek. A lúgos virágföld kiváló vízelvezető képességgel rendelkezik, így azok a növények, amelyek nem tolerálják a pangó vizet, kifejezetten jól érzik magukat benne. A lúgos talajt kedvelő növények közé tartozik például a levendula, a hibiszkusz, és az olyan mediterrán fűszernövények, mint a rozmaring vagy a kakukkfű, hiszen ezek jellemzően jól tűrik a száraz környezetet és gyorsan kiszáradó talajt.

A virágföldek összetevői és szerepük

A kereskedelemben kapható virágföldek alapvetően tőzeg, komposzt, perlit és vermikulit keverékei - az egyes termékek különböző arányban tartalmazzák ezeket az alapanyagokat.

Tőzeg

A tőzeg a minőségi földek jellemző alapanyaga. A korszerű kertészetben elsősorban talajjavító anyagként tekintünk rá, hiszen elképesztő víztartó képességgel rendelkezik és nehezen tömörödik. Ennek megfelelően képes biztosítani a megfelelő nedvességet a gyökérzet rothadásának veszélye nélkül. A tőzeg kiváló víztároló képességgel rendelkezik és enyhén savas kémhatást biztosít. Környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve: a természetes élőhelyek védelme érdekében tőzegpótló anyagokat is felhasználnak a gyártók, ilyen például a kókuszrost, ami a tőzeg összes jó tulajdonságával rendelkezik. Ugyanakkor biológiailag aktívabb, különböző mikroorganizmusok dolgoznak benne, a tápanyag-utánpótlásra jobban kell figyelni. A tőzeges virágföld legfontosabb összetevője a tőzegmoha. Ez az anyag könnyű, laza talajszerkezetet biztosít, ugyanakkor kiválóan megtartja a nedvességet is. A tőzeg egy természetes, szerves anyag, amely elsősorban nedves, oxigénhiányos környezetben, például lápokban, mocsarakban képződik. A tőzeges föld kiváló vízmegtartó képessége lehetővé teszi, hogy a növények gyökerei folyamatosan elegendő nedvességhez jussanak, még akkor is, ha a talajfelszín száraznak látszik. Éppen ezért ideális választás olyan növények számára, amelyek természetes élőhelyükön laza, nedvességet jól megtartó, enyhén savas talajban nőnek, mint például a trópusi esőerdők aljnövényzete. Az orchideák és páfrányok különösen jól érzik magukat ebben a talajban, de olyan szobanövényekhez is bátran használhatod, mint a filodendron, a könnyezőpálma, vagy a zöldike, amelyek nem kedvelik a vízben álló gyökereket, de szeretik, ha talajuk egyenletesen nyirkos marad. Ez a földtípus magvetéshez és dugványok gyökereztetéséhez is ideális, mivel a stabil és enyhén savas közeg kedvez a fiatal hajtások gyökérképződésének. Érdemes észben tartani, hogy a tőzegben viszonylag kevés a tápanyag, ráadásul gyorsan ki is mosódhat - különösen ha gyakran öntözöd a növényeid.

Komposzt

A komposzt tápanyagokban gazdag és javítja a talaj szerkezetét. A komposztálás házilag is megoldható konyhai hulladékokból és kerti növényi maradványokból. A jól érlelt komposzt kiváló talajjavító anyag, amely javítja a víztartó képességet és tápanyag-tartalmat. A komposzt pH értéke általában semleges körüli, ezért univerzálisan használható. A komposzt minden tápanyagot tartalmaz, ami egy növénynek csak kell. Ez élteti a palántáidat, növeszti a terményeidet. Ez a talaj élő eleme a megszámlálhatatlanul sok talajlakó élőlénnyel. Érdemes különböző komposzt alapanyagokat összekeverni, mert minél összetettebb a komposzt, annál jobb. Ezek az összetevők lehetnek: fűnyesedék, levelek, szárnyas- vagy marhatrágya, kávézacc és egyéb növényi konyhai hulladékok, ledarált gallyak, sőt, még a vizelet is jót tesz a komposztnak. Tehát variáld az anyagokat, amennyire csak tudod. A friss kerti komposztot érdemes többször átforgatni, hogy gyorsabban megérjen. A komposzt természetes, szerves anyagokat tartalmaz, melyet otthon te is könnyen előállíthatsz, ha van kerted. A komposztálásról részletesebben egy külön bejegyzésben olvashatsz. A lényeg, hogy a komposzt a talajkeveréked legfontosabb és folyamatosan pótolandó összetevője.

Perlit

A perlit szintén minőségjavító adalék, amely a talajnedvesség szabályozására és az ásványi műtrágyák hatásának fokozására alkalmas. A perlit nem rendelkezik tápanyagtartalommal, ezért erre az adalékra is kizárólag keverékként tekinthetünk. A perlit vulkanikus eredetű könnyű anyag, amely biztosítja a megfelelő levegőzést. A perlit ásványi anyag, széles körben használják az építőiparban és a mezőgazdaságban is. A mezőgazdasági perlit semleges pH-értékű, könnyű, vízmegtartó és talajlazító tulajdonsággal egyaránt bír. A perlit biztosítja a megfelelő levegőzést, a vermiculit pedig ásványi eredetű, amely kiváló víz- és tápanyag-megkötő képességgel bír.

Vermikulit

A vermikulit ásványi eredetű, amely kiváló víz- és tápanyag-megkötő képességgel bír. A vermikulit hevítéssel előállított természetes ásványi anyag, az építőiparban sokféle felhasználási területe van, pl. nagyon rossz hővezető képessége miatt kandallók, tűzrakók építésénél alkalmaznak vermikulittáblákat. Gyártása során a vermikulit kőzetet hevítik, amely során felpuffad, ezután könnyű, pattogatott kukorica-szerű szemcsékké alakítják. A mezőgazdaságban talajjavításra használják, mert „levegősebbé” teszi a talajt: légjáratok alakulnak ki a talajon belül, segítve a gyökerek lélegzését. Ezenkívül a talaj vízmegtartó képessége is javul.

Speciális talajigények különböző növénycsoportoknál

Különböző növénycsoportoknak eltérő a talajigénye, amelyet figyelembe kell vennünk a sikeres kertészkedéshez.

Mediterrán növények

A mediterrán virágföldkeverékek mediterrán növények, például leanderek, olajfák, hibiszkuszok, pálmafélék, kefevirágok, murvafürtök, illetve más magas tápanyagigényű növények számára nyújtanak tökéletes táplálást. A mediterrán eredetű növények, mint a levendula, a rozmaring és a kakukkfű, jó vízelvezetésű, mészkőtartalmú talajban érzik jól magukat. Ezek számára a nehéz agyagtalajok nem megfelelőek, homokos-kavicsos keverék szükséges az optimális fejlődéshez. A talaj pH értékének 7,0-8,5 között kell lennie.

Pozsgás növények

A pozsgás növényeknek, mint például a fáskövirózsa, a varjúháj és a pozsgafa, speciális vízelvezető közegre van szükségük. Ezeknek a növényeknek a természetes élőhelyén - sivatagos, sziklás területeken - a vizet gyorsan elvezető, kavicsos talaj található. Ezért virágföld keverésénél legalább 30 százalék perlit vagy durvára őrölt habkő hozzáadása szükséges, hogy elkerüljük a gyökérrothadást. A pozsgás növények számára a vízelvezetés a legfontosabb szempont. Sekély, széles cserepek alkalmasak, mivel ezek gyökérzete általában nem mélyre hatol. A cserép aljára kavicsréteget helyezzünk - a vízelvezetés javítása érdekében. A kerámia vagy terrakotta anyag előnyösebb a műanyagnál a jobb szellőzés miatt.

Trópusi növények

A trópusi növények - beleértve a monsterát, a filodendront és a fikusz fajtákat - humuszban gazdag, jól víztartó, de egyben jól átlátható talajt igényelnek. Ezek számára ideális a tőzegalapú virágföld, amelyet huszonöt százalék komposzttal és tíz százalék perlittel egészítünk ki. A trópusi növények gyökerei ugyanis természetes környezetben szerves anyagokban gazdag erdei talajban fejlődnek.

Orchideák

Az orchideák különleges kategóriát képviselnek, mivel eredeti közegükben fán élnek, ezért epifiton életmódjuk miatt rendkívül speciális növőközegre van szükségük. A kereskedelemben kapható orchidea kéreg általában fenyőkéregből, tőzegmoha és perlit keverékéből áll. Egyes fajtákhoz, mint a bugakosbor vagy a vesszőkosbor, durvább szerkezetű keverék szükséges, míg a lepkeorchidea finomabb textúrájú közeget igényel. Az orchideák speciális követelményei miatt gyakran használnak átlátszó edényeket, mivel gyökereik fotoszintetizálnak. Az epifiton orchideáknak, mint a lepkeorchidea, perforált oldalfalú edények szükségesek a megfelelő légcirkulációhoz. A bugakosbor számára nagyobb, mélyebb edények alkalmasak.

Szobanövények

A klasszikus szobanövények közül a szobapálma (Chamaedorea elegans) és egyéb pálmafélék enyhén nedves, jó vízelvezetésű talajt kedvelnek. Számukra megfelelő a univerzális virágföld, amelyet kis mennyiségű homokkal és perlittel keverünk meg a jobb vízelvezetés érdekében. A túlöntözés elkerülése kritikus fontosságú, mivel a pálmák gyökerei érzékenyek a pangó vízre. A levéldísznövények, mint a szobafutókák és a filodendron, gyorsan növekedő növények, amelyek rendszeres tápanyag-utánpótlást igényelnek. Ezek számára tápanyagban gazdag virágföld szükséges, amelyet időszakosan tápanyag-utánpótlással gazdagítunk. A talaj nedvességtartalmának egyenletes szinten tartása kulcsfontosságú a szép lombozat fenntartásához. A cserepes rózsák és egyéb virágzó szobanövények különösen tápanyagigényesek. Számukra speciális virágzó növény talajkeveréket érdemes választani, amely magasabb foszfor- és káliumtartalommal rendelkezik a bőséges virágzás támogatására. A talaj pH értékének 6,2-6,8 között kell lennie az optimális tápanyag-felvétel biztosításához.

Szabadtéri dísznövények

Az idén kissé eltolódik a szezon: a rossz idő miatt csúszásban vannak az ültetések. A kertekben termesztett évelő virágok talajigénye jelentősen eltér a szobanövényekétől. A pünkösdi rózsa, az írisz és a harangvirág mélyen megmunkált, humuszban gazdag talajt igényel, amely jó vízelvezetéssel rendelkezik. A talajjavítás során érett komposzt beforgatása javítja a talaj szerkezetét és tápanyag-tartalmát. Az árnyéktűrő növények, mint az árnyékliliom, a tűzgyöngyvirág és a tollbuga, nedvesebb, humuszban gazdagabb talajt igényelnek. Ezeknek a növényeknek természetes élőhelyén, az erdő aljzatában található a sok szervesanyag-tartalmú, enyhén nedves talaj. A rendszeres szervesanyag-utánpótlás elengedhetetlen a szép lombozat fenntartásához.

Talaj pH-értékének módosítása

A növényeid számára szükséges a pH-szint csökkentése?

Ecet/citromlé oldat használata öntözés során: Magas savtartalmuknak köszönhetően kiegyenlíthetik a talaj magas lúgtartalmát.
Kávézacc használata: A kávézacc, amellett, hogy tápanyagbomba, kifejezetten savas kémhatású anyag. Komposztálhatod, vagy az év minden szakaszában vékony rétegben a felszínre szórva és/vagy beledolgozva a talajba is használható.
Savanyú föld házilag: A talajhoz savas kémhatású anyagokat adhatsz. Keverj hozzá tőzeget, fenyőtűt, fenyőkéregmulcsot vagy komposztált fenyőkéreg darabokat, mivel ezek természetes módon savasítják a talajt. Ezen kívül használhatsz kénport is, amely lassan csökkenti a pH-értéket. Fontos, hogy rendszeresen ellenőrizd a talaj pH-ját pH-mérő segítségével, hogy biztosítsd a kívánt savasságot a növények számára.

Épp ellenkező problémád van és túl savanyú a talaj?

Mészkő hozzáadása: A legegyszerűbb megoldás, zsákos kiszerelésben kapható mészkőőrlemény már pár ezer forinttól.
Fahamu használata: A hamuval a talaj pH értékét tudod gyorsan növelni, de ez nem hosszú távú hatás. Figyelj arra, hogy semmilyen vegyi anyaggal ne legyen kezelve a fa, amelyet elégetsz.
Szódabikarbóna: Hasonlóan gyors, de nem hosszan tartó eredményeket kínál, mint a hamu.

Bármelyik módszert is választod, az ideális kijuttatási mód az, ha a kert felásása során legalább egy jó ásónyomnyi mélyen beleforgatod a talajba, majd alaposan beöntözöd a területet. Néhány havonta ellenőrizd a pH-értéket, az anyag kijuttatását pedig az eredmény függvényében megismételheted.

A kén elemi kénként található, egy sárga por, amelyet közvetlenül a talajba lehet juttatni. A kén ajánlott mennyiségi arányának betartása elengedhetetlen, mivel a túlzott mennyiség károsíthatja a növényeket. Ha a pH-teszt eredményei azt mutatják, hogy a talaj lúgosabb, mint amire a növényeknek szükségük van, egy másik lehetőség a pH csökkentésére az alumínium-szulfát. Akkor is ezt kell használni, ha savanyítani szeretnéd a talajt, hogy a hortenzia rózsaszínű legyen. Az alumínium-szulfáthoz hasonlóan a vas-szulfát is hasonló savanyító képességgel rendelkezik, és talajjavítóként használják az erősen lúgos talaj pH-értékének csökkentésére, így a növények könnyebben hozzáférhetnek a talaj tápanyagaihoz. Tehát ha kaméliái, rododendronjai vagy azáleái kissé sárgának tűnnek és fáradtak, vas-szulfáttal kell feldobni őket.

Ha szereted a természetes megoldások ötletét, használhatod az ecetet, az ecetsav folyékony formája, így a talajhoz való hozzáadása természetesen csökkenti a pH-t és növeli annak savasságát. A bolti fehérecet pH-ja 2,4, ami azt jelenti, hogy erősen savas. Ha havonta egyszer hígított citromlevet adunk a talajhoz, az is savasabbá teszi. Segíthet abban is, hogy a semleges talaj barátságosabb legyen a savkedvelő növények számára, beleértve a rododendronokat is. Adjunk hozzá 2 evőkanál citromlevet 3 liter vízhez, és öntsük közvetlenül a talajra. A kávézacc növényeken történő használata jó választás lehet a savkedvelő fajták számára. A kávézacc erősen savas, ezért csökkenti a talaj pH-értékét. Tápanyagokban, különösen nitrogénben, valamint nyomokban káliumban és foszforban is gazdagok. A kávézacc pH-értéke 6,5 körüli, ami kiváló talajpótlást jelent az enyhén savas talajt kedvelő növények számára. Ha a virágföldet savanyítani szeretnénk kávézaccal, a legjobb, ha komposztáljuk vagy átkeverjük a talajban, és hagyjuk állni egy-két hétig. Bár a legtöbb talajtakaró és komposzt kevésbé savasítja a talajt, van néhány lehetőség, amelyeket kipróbálhatsz, amelyek valóban növelik a talaj savasságát. Próbáljon meg fenyőtűvel vagy tölgylevelekkel mulcsot hozzáadni a savkedvelő növényekhez, hogy megbizonyosodj arról, hogy a talaj idővel a megfelelő pH-értéken marad. A jól lebomlott komposzt idővel csökkenti a kerti talaj pH-értékét. Ügyelj arra, hogy savas szerves anyagokat, például tölgyleveleket, fenyőtűket vagy kávézaccot adj a keverékhez.

Hogyan teszteljük és mérjük a talaj pH-értékét otthon?

A megfelelő ültetőedény kiválasztása

Az ültetőedény kiválasztása ugyanolyan fontos, mint a megfelelő talaj biztosítása. A cserép méretének arányban kell állnia a növény méretével és gyökérzetének kiterjedésével. Túl nagy edényben a talaj lassan szárad ki, ami gyökérrothadáshoz vezethet, míg túl kicsi edény korlátozza a gyökérzet fejlődését.

Agyagcserepek és terrakotta edények: Természetes anyagból készülnek és kiváló lélegzési tulajdonságokkal rendelkeznek. A porózus falszerkezet lehetővé teszi a levegő és nedvesség cseréjét, ami különösen előnyös például a pozsgás növények számára. Hátránya, hogy gyorsabban kiszáradnak és nehezek.
Műanyag cserepek: Könnyűek, tartósak és változatos színekben és formákban kaphatók. Vízzáró tulajdonságuk miatt a talaj nedvessége hosszabb ideig megmarad, ami előnyös lehet a trópusi növények esetében. Azonban fokozott figyelmet igényel a vízelvezetés biztosítása, megfelelő számú és méretű vízelvezető lyuk kialakításával.

Az átültetés és a talaj tápanyagtartalmának szabályozása

Az átültetés időzítése kritikus fontosságú a növények egészségének megőrzéséhez. A legtöbb szobanövényt tavasszal, a vegetációs időszak kezdetén érdemes átültetni, amikor a növény természetes módon új növekedésbe kezd. A pozsgás növényeket azonban száraz időszakban, általában nyár végén ültetjük át. Az új edény kiválasztásánál figyelembe kell venni a növény jelenlegi méretét és várható növekedését. Általában az új edény átmérője 2-4 centiméterrel legyen nagyobb a régiénél. Túl drasztikus méretváltás stresszt okozhat a növénynek és a túlzottan nagy talajmennyiség pangó vizet eredményezhet. A gyökérzet vizsgálata és szükség esetén metszése fontos lépés az átültetés során. A barna, puhára rothadozott gyökereket el kell távolítani, míg az egészséges, fehér gyökereket óvni kell. A gyökérlabda óvatos kibontása segíti az új talajba való beilleszkedést.

A virágföldet időszakosan meg kell újítani vagy kiegészíteni, mivel a tápanyagok fokozatosan kimerülnek és a talaj szerkezete romlik. A felső 2-3 centiméteres réteget évente érdemes friss virágfölddel pótolni, különösen a gyorsan növekvő növények esetében. A különböző, természetes tápanyagforrások és -készítmények használatával megelőzhetjük a talaj kimerülését. A vegetációs időszakban kéthetente alkalmazott, a növény igényeinek megfelelő speciális tápanyag-utánpótlással biztosíthatjuk annak folyamatos fejlődését. Télen a legtöbb növény nyugalmi állapotban van, ezért a tápanyagok adagolását csökkenteni vagy szüneteltetni kell.

A megfelelő virágföld és ültetőedény kiválasztása valamint szakszerű alkalmazása biztosítja dísznövényeink egészséges fejlődését és hosszú élettartamát. A különböző növénycsoportok specifikus igényeinek megismerése és kielégítése kulcsfontosságú a sikeres növénytermesztésben, legyen szó beltéri vagy szabadtéri alkalmazásról. Emiatt a legokosabb a talaj pH meghatározás és a körülményekhez igazítani az elképzeléseket, olyan növényeket termeszteni benne, amelyek abban a talajban érzik jól magukat, ahelyett, hogy magát a talajt akarnád megváltoztatni.

tags: #daralt #semleges #ph #tozeg