Az Egyfogú Szőröscsiga (Petasina unidentata) és a Lázbérci Tájvédelmi Körzet
Az egyfogú szőröscsiga, tudományos nevén Petasina unidentata, egy Közép-Európában honos, tüdővel lélegző, szárazföldi csigafaj. Életmódja és élőhelye szorosan kapcsolódik a természetes, érintetlen élőhelyekhez, így kiemelten fontos szerepet játszik a biodiverzitás megőrzésében. Magyarországon ez a faj védett állatnak minősül, eszmei értéke pedig 10 000 forint. A csiga elterjedési területe az Alpok keleti részétől a Kárpátokig húzódik, hazánkban pedig többek között a Bükk-hegységből, a Tornai-karsztról, a Pilisből és Kőszeg környékéről ismert.
Az Egyfogú Szőröscsiga Morfológiája és Életmódja
Az egyfogú szőröscsiga háza jellemzően 5-6 mm magas és 7-8 mm széles, 6-7 szorosan feltekert kanyarulatból áll. Felülről nézve kerek, oldalról pedig lapos kúp alakú. Színe a vörösbarna és a szaruszínű között változik, az utolsó kanyarulaton gyakran megfigyelhető egy világosabb sáv. Érdekesség, hogy a fiatal csigák házát apró szőrök borítják, amelyek az idő múlásával, a csiga növekedésével fokozatosan kihullanak. Szájadéka ferde félhold alakú, melyet egy fehér vagy rózsaszínes alakduzzanat szegélyez, alul pedig egyetlen, fogszerű duzzanat látható. Ez a jellegzetes fogszerű duzzanat az, amelyről a faj a nevét kapta, és megkülönbözteti más, hasonló fajoktól.
Az egyfogú szőröscsiga elsősorban nedves vagy közepesen száraz hegyvidéki erdőkben érzi jól magát. Kedveli a lehullott lomb és a kövek alatti, rejtett élettereket, általában 500-2000 méterrel a tengerszint felett. Svájcban egészen 2300 méteres magasságban is megfigyelték, ami jól mutatja alkalmazkodóképességét a különböző magassági viszonyokhoz. Szaporodási időszaka májusban kezdődik, amikor a párzásra és a peték lerakására kerül sor.
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján is, ami jelzi, hogy állománya veszélyeztetettnek tekinthető, és fokozott figyelmet igényel. A borostyánban talált, 99 millió éves szőröscsiga kövület arra utal, hogy a szőrökkel borított ház evolúciós előnyt jelenthetett a puhatestűek számára, segíthette a kapaszkodást, a hőszabályozást, vagy akár az álcázást és a közvetlen támadások elleni védelmet a trópusi erdők savanyú talajában és az avarban.
A Lázbérci Tájvédelmi Körzet: Egy Természeti Kincsőrző
Az egyfogú szőröscsiga élőhelyének megértéséhez elengedhetetlen a Lázbérci Tájvédelmi Körzet bemutatása. A tájvédelmi körzetet 1975 decemberében hozták létre Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az Upponyi-hegység egyedi élővilágának és az újonnan kialakított Lázbérci-víztározó védelme érdekében. A védetté nyilvánítás céljai között szerepelt a víztározó vízminőségének megőrzése, az Upponyi-hegység tájképi értékeinek védelme, a geológiai értékek és növénytani ritkaságok megőrzése, a védett madárvilág - különösen a ragadozmadarak - fészkelésének biztosítása, valamint a természeti értékek bemutatása, a közművelődés és a kulturált szabadidő eltöltésének segítése.
Az eredetileg 8510 hektáros területet később, 1986-ban, alaptalannak ítélt indokokra hivatkozva mintegy 4900 hektárral csökkentették. A védett terület ma, egy 2008-as változással, szinte megegyezik a Lázbérci-víztározó hidrológiai védőövezetével, és hat Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település (Bánhorváti, Borsodbóta, Dédestapolcsány, Nekézseny, Sáta, Uppony) határára terjed ki. A tájvédelmi körzet két fő területi egységből áll: az Upponyi-hegységből (Bánhorváti, Borsodbóta, Dédestapolcsány, Nekézseny, Sáta, Uppony települések határában) és a Damasa-szakadékból (Bánhorváti határában).
Földrajzi és Éghajlati Jellemzők
A Lázbérci Tájvédelmi Körzet a Bükktől északnyugatra elhelyezkedő Upponyi-hegységet foglalja magában. A hegység tagolt felszínét a sűrű völgyhálózat és a vízfolyások alakították, amelyek a viszonylag kisebb kiterjedésű tetőszinteket szélesebb-keskenyebb hátakra tagolták. A Kalica-tetőre felkapaszkodva hazánk egyik legvadregényesebb szurdokának, az Upponyi-szorosnak a látványa tárul elénk, amely több mint 600 méter hosszú és 200 méter mély. A terület legalacsonyabb pontja a Bán-völgyben található (180 m), míg a legmagasabb csúcsa a 461 méteres Három-kő-bérc. A különálló Damasa-szakadék ennél alacsonyabb részen, a Csom-patak völgyének felső végében terül el, 315-380 méterrel a tengerszint felett.
A térség klímája szubkontinentális, mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. Az éves középhőmérséklet 1-2 °C-kal alacsonyabb az országos átlagnál, körülbelül 8,5-9 °C, míg a nyári félév átlaga 15,5 °C körüli. A fagymentes napok száma kevesebb mint 170, az utolsó tavaszi fagy április végén, az első őszi pedig október 5-10. körül várható. Az évi csapadékmennyiség átlagosnak mondható (650-700 mm), de eloszlása szeszélyes lehet. A Sajó közelsége és a víztározó miatt gyakori a köd, a völgyek klímája emiatt hűvösebb és nedvesebb.
Vízrajz és Geológia
A Lázbérci Tájvédelmi Körzet a Tiszához kapcsolódó Sajó vízgyűjtőjén fekszik. A terület fő patakjai, mint a Bán-patak és a Csernely-patak, a területen kívül erednek. A Bán-patak árvizei kora tavasszal és nyár elején, míg a kisvíz leginkább július-szeptember között jellemző. A vízfolyások többsége a tavaszi hóolvadás vagy a nagyobb esőzések idején szállít vizet, az év nagy részében medrük kiszárad. A terület legjelentősebb állóvize a Bán-patakon létesített, 77 hektáros Lázbérci-víztározó, amelynek átlagos mélysége 7,5 méter, legmélyebb pontja pedig 17,3 méter.
A terület kőzettanilag két nagy, különböző korú részre osztható: az Upponyi-hegység paleo- és mezozoos tömegére, valamint az északabbra elhelyezkedő, miocén medenceüledékekből és vulkano-szedimentekből felépülő Upponyi-hegyhátra. A hegység legidősebb üledékes kőzetei közé tartozik a mintegy 440 millió éves Rágyincsvölgyi és Csernelyi Homokkő, valamint a Tapolcsányi Kovapala. A devon korból származó Upponyi Mészkő Formáció karsztosodási hajlama jelentős, ezen alakultak ki a terület karsztos üregei, köztük a régészeti jelentőségű Cserepes-barlang. A kréta kori Nekézsenyi Konglomerátum Formáció földtani alapszelvénye a nekézsenyi vasútvonal bevágásában figyelhető meg. A harmadidőszakból származó kőzetek közül agyagot, homokkövet, kavicsot, konglomerátumot és riolittufát, valamint barnakőszén telepeket említhetünk meg. A miocén vulkanizmus feltárásai a lázbérci Nagy-hegyen, a Határ-völgyben vagy a Három-kő-bércen láthatók. A pliocén-pleisztocén időszakot a hegylábi részeken és a völgyekben előforduló szélkoptatta sarkos kavicsok, kőzetösszletek és a lösz őrzi.
A dombvidéki jellegű területen található a Damasa-szakadék, amely hazánk második leghosszabb nem karsztos üregrendszere. Ez az üregrendszer a Csom-patak által alámosott szubvulkáni képződmények lejtőcsuszamlásaival jött létre, és a benne található álbarlangok együttes hossza meghaladja a 170 métert.
Talajviszonyok és Növényzet
A Lázbérci Tájvédelmi Körzetben az agyagbemosódásos és rozsdabarna erdőtalajok az uralkodók, amelyek aránya eléri a 80%-ot. Ezek mellett kisebb foltokban fordulnak elő kőzethatású talajok, mint a rendzina vagy a fekete nyirok talajok. A meredekebb hegyoldalakon és a szurdokvölgyekben köves, sziklás váztalajok, helyenként földes kopárok is találhatóak. A vízfolyások mentén nyers és humuszos öntéstalajok, valamint lejtőhordalék talajok is megfigyelhetők. A talajok minőségi osztályozás alapján a VI-X. csoportba sorolhatók.
A tájvédelmi körzet döntően erdővel borított terület, közel 54%-a erdő, 21%-a pedig gyep (rét, legelő). Sajnos a gyepterületek kiterjedése az állattartás visszaszorulásával folyamatosan csökken. A szántók aránya 15%, a művelésből kivont területeké 9%, míg a gyümölcsösök alig 1%-ot tesznek ki.
Társadalmi és Gazdasági Környezet
A térség falvas településszerkezetű, a peremrészeken jellemzően 1000 főnél kisebb települések helyezkednek el. A legnépesebb Dédestapolcsány lakossága 1440 fő, míg az Upponyban alig háromszázan laknak. A védett területet közutak határolják, de a víztározó kialakítása óta közút már nem szeli át.
A térség gazdaságilag elmaradott, a bányák és nehézipari üzemek bezárásával megszűntek a munkalehetőségek. A lakosság megélhetési problémákkal küzd, a helyi foglalkoztatási lehetőségek szerények. A kedvezőtlen természeti adottságok nem kedveznek a mezőgazdaságnak. Mindezek ellenére a természeti környezetben rejlő lehetőségeket egyre többen ismerik fel: egyre többen foglalkoznak falusi vendéglátással, és a horgászokon kívül kirándulóként is sokan megfordulnak itt. A Natura 2000 területekkel kapcsolatos támogatások ösztönzik a gazdálkodókat a természeti értékek megőrzésére.
Gazdálkodás és Környezeti Hatások
Az erdőgazdálkodás meghatározó a nagyarányú erdősültségből adódóan. Az erdők közel 60%-a állami, a többi magántulajdonban van. A természetközeli, folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási módszerek még nem terjedtek el. A legtöbb konfliktusforrás az erdőgazdálkodásból és a túlszaporodott nagyvadállományból adódik.
A kedvező természeti adottságok (jó levegő, tiszta vizek, nagyfokú erdősültség, szép táj) alapját képezhetnék az alacsony környezeti terhelésű, szelíd vagy ökoturizmusnak, de az infrastruktúra elmaradottsága nem segíti a fejlődést. A szomszédos Bükk-hegység és Szilvásvárad vonzerejét, valamint az Országos Kék Túra látogatottságát kihasználva több település is turisztikai fejlesztésben gondolkodik.
A lakosság elvándorlása, az elöregedés és a magas munkanélküliség miatt a helyi lakosság gyakran a természeti környezetére szorul, ami negatív hatásokkal járhat, mint például a külterületi hulladéklerakás, az illegális gyűjtés vagy a gyepek égetése. A gondot okozza az emberi zavarás is. Ugyanakkor egyre többen ismerik fel a fenntartható turizmusban rejlő lehetőségeket.
Természeti Értékek
Élettelen (Geológiai) Értékek
A Lázbérci Tájvédelmi Körzet kőzettani sokszínűsége és a geológiai képződmények teszik igazán értékessé. A paleozoikumi mészkőn alakult ki a terület karsztos formakincse, beleértve az Upponyi-szorost és a Lázbérci-víztározó melletti feltárásokat. A különböző korú és ellenálló képességű kőzetek határán, valamint a völgyekben impozáns sziklák sorakoznak, mint a 120 méteres Sima-kő vagy a Keresztes-kő. A Három-kő andezites tömbjei is látványosak. A terület legszebb kilátópontjai a Kalica- és a Vízköz-tető, ahonnan a Csernely-patak völgye és a víztározó is belátható. A területen található 25 karsztos üreg közül régészeti és paleontológiai jelentőséggel bír az Upponyi 1. sz. kőfülke és a Cserepes-barlang.
Élő Természeti Értékek
Bár az egyfogú szőröscsiga a legkiemelkedőbb faj, a tájvédelmi körzet gazdag élővilággal rendelkezik. A terület erdeiben számos védett növény- és állatfaj él. Az erdei élőhelyek mellett a völgyekben és a patakok mentén kialakult élőhelyek is fontosak a biodiverzitás szempontjából. A sasok és más ragadozómadarak fészkelése is kiemelkedő jelentőségű. A Lázbérci-víztározó és a hozzá kapcsolódó vizes élőhelyek is fontos szerepet játszanak a vízimadarak és más vízi élőlények számára.
A Lázbérci Tájvédelmi Körzetben az egyfogú szőröscsiga (Petasina unidentata) mellett számos más csigafaj is előfordul, amelyek hozzájárulnak a terület ökológiai sokszínűségéhez. Ezek a fajok különböző élőhelyekhez alkalmazkodtak, a vizes élőhelyektől kezdve a szárazföldi, erdős területekig. A különböző csigafajok jelenléte és elterjedése fontos indikátora a környezet állapotának, mivel sok faj érzékeny a vízszennyezésre, az élőhelyek degradációjára vagy az éghajlatváltozásra. Az itt felsorolt számos csigafaj, mint például a Pomatias elegans, a Bielzia coerulans vagy a Bradybaena fruticum, mind hozzájárulnak a terület ökológiai komplexitásához.