A hamburgi Elbphilharmonie és a 20. századi karmesterek öröksége: Egy átfogó elemzés
Hamburg, a sokszínű kikötőváros, a kultúra és a zene fellegváraként is ismert. Az elmúlt évtizedekben számos intézmény, köztük a hamburgi Elbphilharmonie, gazdagította a város kulturális kínálatát, miközben a 20. századi karmesterek munkássága továbbra is alapvető fontosságú a klasszikus zene fejlődésében. Ez a cikk az Elbphilharmonie építészeti és akusztikai jellemzőit vizsgálja, párhuzamot vonva a 20. századi karmesterek lemezfelvételeinek elemzésével, bemutatva a korszak zenei sokszínűségét és örökségét.
Az Elbphilharmonie: Modern építészet és kivételes akusztika
A hamburgi Elbphilharmonie, mely 2017 januárjában nyitotta meg kapuit, Európa egyik legkülönlegesebb koncertterme. A hullámokat formázó épület nem csupán lenyűgöző építészeti megoldásairól ismert, hanem pompás akusztikájú koncerttermeiről is. A világ nagy részére jellemző tendencia, hogy a használaton kívül álló, egykori ipari, kereskedelmi épületek kulturális intézményekként születnek újjá, így történt ez Hamburg kikötővárosában is.
Az épület alsó része, az úgynevezett Plaza, két euróért bárki számára látogatható. Egy hosszú mozgólépcső vezet fel a bejárattól a faburkolatos, üvegfalakkal körülvett terembe, ahonnan kilépve a téglával borított szint legtetején kialakított teraszról pazar kilátás nyílik a városra és a kikötőre. Körbejárva az épületet, a különböző funkcionális terek fényei esténként változatos alakzatokat produkálnak, a kivilágított középső tér melletti hotelszobák és egyéb helyiségek adják a mintázatot. A távozáskor visszatekintve az Elbphilharmonie varázslatos látványa még messziről is észrevehető, amit csak fokoz az odabent tapasztalt építészeti és zenei élmény, amely nem felejthető el.
A kamarateremhez sötétebb tónusok és bizalmasabb légkör kötődik. Odabent a terem tölgyfaborítása kisebb kidomborodásokkal veri vissza a hangot, a minél jobb akusztika érdekében. Ez is egyfajta hullámforma, ha nagyobb összefüggéseket akarunk találni. A nagy koncertterem előtere sokkal tágasabb és világosabb, itt is a faburkolat dominál. Széles, enyhe lejtésű lépcsők és a mennyezeten számos kisebb lámpa gondoskodik a nyugodt, letisztult érzésről. A teremben középen helyezkedik el a félkör alakú színpad, amely körül minden irányban, egyre magasabb szinten húzódnak végig a széksorok. Az egész nézőtér spirál alakú, így akár legalulról is fel lehet jutni a legmagasabb szintre.
Az orgona részlegesen rejtve helyezkedik el, kis részekre tagolt, lyukacsos fal rejti el, másrészt a sípokat imitáló, de pusztán dekorációs célú fémcsövek választják el a közönségtől. Joggal merülhet fel a kérdés, milyen hangzást eredményez egy ilyen elrendezés, tényleg mindenhonnan lehet-e hallani. Zenekarral egyszerűbb a helyzet, de mi történik kórus, illetve szólisták szereplése esetén? Kisebb apparátusnál a kórus a színpadon foglal helyet, ha ott nincs elég hely, a zenekar mögötti nézőtéri szektor az övék. A szólóénekeseket sok esetben a zenekar mögé helyezik el, így kisebb különbséggel lehet őket hallani közvetlenül a színpad elől és messzebbről.
Az Elbphilharmonie alsó része, az úgynevezett Plaza két euróért bárkinek megtekinthető, egy hosszú mozgólépcső vezet fel a bejárattól. A Plaza szintjén aztán egy barátságos, faburkolatos terem fogadja a belépőt, körben üvegfalakkal, ahonnan ki lehet lépni a téglával borított szint legtetején kialakított teraszra. Körbejárva az épületet pazar kilátás nyílik a városra és a kikötőre. A kamarateremhez kicsit sötétebb tónusok kötődnek, a légkör bizalmasabb. Odabent a terem tölgyfaborítása kisebb kidomborodásokkal veri vissza a hangot, a minél jobb akusztika érdekében. Ez is egyfajta hullámforma, ha nagyobb összefüggéseket akarunk találni. A nagy koncertterem előtere sokkal tágasabb, világosabb, ám itt is a faburkolat dominál. Széles, enyhe lejtésű lépcsők, a mennyezeten pedig számos kisebb lámpa gondoskodik a nyugodt, letisztult érzésről. A teremben középen helyezkedik el a félkör alakú színpad, amely körül minden irányban, egyre magasabb szinten húzódnak végig a széksorok. Az egész nézőtér spirál alakú, így akár legalulról is felmehetnénk a legmagasabb szintre. Az orgona részlegesen rejtve helyezkedik el, egyrészt hasonlóan kis részekre tagolt, de lyukacsos fal rejti el, másrészt a sípokat imitáló, de pusztán dekorációs célú fémcsövek választják el a közönségtől. Joggal merülhet fel a kérdés, milyen hangzást eredményez egy ilyen elrendezés, tényleg mindenhonnan lehet-e hallani. Zenekarral egyszerűbb a helyzet, de mi történik kórus, illetve szólisták szereplése esetén? Kisebb apparátusnál a kórus a színpadon foglal helyett, ha ott nincs elég hely, a zenekar mögötti nézőtéri szektor az övék. A szólóénekeseket sok esetben a zenekar mögött helyezik el, akkor kisebb különbséggel lehet őket hallani közvetlenül a színpad elől és messzebbről. Bár az épület legimpozánsabb része kétségtelenül a koncertterem, a kiváltságosak még egy izgalmas helyre eljuthatnak. Az Elbphilharmonie azonban több egyszerű városi látványosságnál, az elmúlt öt év alatt a koncertélet élvonalába is beírta magát. Ha újra kilépünk az épületből, észrevehetjük, hogy a különböző funkcionális terek fényei esténként változatos alakzatokat produkálnak, a kivilágított középső tér melletti hotelszobák és egyéb helyiségek adják a mintázatot. Még messziről is látszik az Elbphilharmonie környezete felé emelkedő, varázslatos látványa, mikor távozásunkkor visszatekintünk rá. És miért is ne tennénk, hiszen amit odabenn tapasztaltunk - legyen szó akár építészeti, akár zenei élményről - nem lehet egyhamar elfelejteni.
A 20. századi karmesterek lemezfelvételeinek elemzése
A 20. század a klasszikus zene történetében a karmesterek aranykoraként is említhető. Számos egyéniség formálta a zenei előadásművészetet, és lemezfelvételeik révén munkásságuk ma is elérhető. Az alábbiakban néhány kiemelkedő karmester lemezfelvételeinek elemzését mutatjuk be, kiemelve azok különlegességeit és hatását.
Albert Coates (1882 - 1953)
Albert Coates orosz származású brit karmester volt, akinek előadásai folyamatosan lebilincseltek. A "A XX. századi karmesterek" sorozatban megjelent albumán Borogyin 2. nyitány, "Ring" részletek, Strauss: Halál és megdicsőülés, Ravel: La Valse, és Liszt: 1. magyar rapszódiája hallható. Bár Coates előítéleteket kelthetett, előadásai rendkívül felvillanyozóak. A zenekar majdnem mindig együtt marad, nincs lazsálás. A "Szerelmi kettős" minden idők egyik legnagyobb felvétele. Coates 1929-es lenyűgöző Borogyin 2. előadása állandóan extrém tempók között ingadozik, de a sötét hangulatot kiválóan megidézi. Azonban a "Eroica" és az "Appassionata" háttérbe szorulnak élő felvételei mellett, mert ezek mutatják őt igazi fényében.
Felix Weingartner (1863 - 1942)
Felix Weingartner, a sorozat legidősebb karmestere, karrierjét még a romantika aranykorában indította. Mahlert váltotta fel a Bécsi Operaházban. Weingartner "objektív" előadási stílusa kiemelkedő. Beethoven 2. szimfóniája, Weber: Felhívás keringőre, Brahms: 3. szimfónia, Tragikus nyitány, Mozart: 39. szimfónia, Wagner: Rienzi nyitány, Siegfried Idyll, Liszt: Les Preludes, 1. magyar rapszódiája szerepel az albumon. Weingartner Brahms Első szimfóniája ékesszóló, bővérű és igen erőteljes, míg a "Tragikus" szimfónia dirigálása a sorozat csúcspontja.
Leopold Stokowski (1882 - 1977)
Leopold Stokowski lengyel származású amerikai karmester volt, akinek 70 éves karrierje során akusztikus felvételektől a négycsatornásig terjedt. Az albumon Sibelius: 1. szimfónia, Nielsen: 2. szimfónia, valamint Wagner: Lohengrin: Előjáték és III. felvonás, Trisztán és Izolda: Előjáték és Izolda halála, Parsifal: Prelúdium és Karácsonyi ének hallható. Stokowski élete alkonyán is új élményekre vágyott. A "Trisztán és Izolda" második fele, egy félórás szimfonikus párlatban, méltó bizonyítéka vezetői képességeinek.
Charles Münch (1891 - 1968)
Charles Münch francia karmester volt, akinek előadásai gyakran dinamikusak és energikusak. Az albumon Beethoven: 9. szimfónia, Bizet: C-dúr szimfónia, Martinu: 6. szimfónia, valamint Berlioz: Rómeó és Júlia (szimfonikus fantázia) szerepel. Münch Beethoven Kilencedikje az egyik kedvenc felvétele, izgalmas és magával ragadó. A Berlioz műveit gyakran dícsérik, míg más előadásait felületes produkciók címén figyelmen kívül hagyják. Münch stílusát sokan tisztelik.
Fricsay Ferenc (1914 - 1963)
Fricsay Ferenc magyar karmester volt, akinek élő felvételeiből álló albuma nagyszerű összeállítás. Beethoven: 3. "Eroica" szimfónia, Sosztakovics: 9. szimfónia, valamint Kodály: Galántai táncok és Marosszéki táncok hallható rajta. Fricsay a kiválóságok között szerepel, bár Európán kívül nem örvendett akkora népszerűségnek, mint amit megérdemelt volna. Az "Eroica" felvétele bensőségesebb, mint a stúdióváltozat, szinte végrendelet mentorához.
Rafael Kubelik (1914 - 1996)
Rafael Kubelik cseh karmester volt, akinek munkássága a XX. század egyik legjelentősebbje. Az albumon Dvorak: 3. szimfónia, Martinu: 4. szimfónia, Carl Maria von Weber témáira, Schumann: Genoveva nyitány, Schubert: 3. szimfónia, Mahler: 10. szimfónia (Adagio), valamint Janacek: Sinfonietta szerepel. Kubelik élete nagyrészt száműzetésben telt, de líraiságával, szenvedélyével és vezetési hajlamával áthatotta a teljesen különböző együtteseket. A cseh zeneművek tolmácsolása különösen erőssége.
Sir John Barbirolli (1899 - 1970)
Sir John Barbirolli brit karmester volt, akinek lemezfelvételei között Mahler: 2. szimfónia, Ravel: Ma mere l'oye, Puccini: Pillangókisasszony: 1. felvonásának zenéje, valamint Wagner: Siegfried Idyll hallható. A Mahler 2. szimfónia előadása igazi felfedezés, amit Stuttgartban adott elő három hónappal halála előtt. Bár a zenekari munka néhol gyalázatos, a finálé kódájában a zene féktelen csúcspontba torkollik.
Pierre Monteux (1875 - 1964)
Pierre Monteux francia karmester volt, akinek válogatott felvételei között Beethoven: 2. szimfónia, Wagner: Rienzi nyitány, Siegfried Idyll, valamint Ravel: Daphnis et Chloé (Suite No. 2) szerepel. Monteux a sorozatban a La Marseillaise rövid próbájával zárul. Az összes többi előadásnak ez az első megjelenése CD-n. Beethoven 2. szimfóniája a "korhű" előadások későbbi divatja során vált mindennapivá.
Karl Böhm (1894 - 1981)
Karl Böhm osztrák karmester volt, akinek albumán Bruckner: 8. szimfónia, Haydn: 91. szimfónia, Schubert: 9. szimfónia, valamint Beethoven: 5. szimfónia hallható. Böhm karrierjét derékba törte a Szövetségesek győzelme. Megbízható, stabil és a részletekkel szemben figyelmes karmester volt. A "Mennyei hosszúságú" szimfónia nagyszerű, igazi nagy előadása.
Gennady Rozhdestvensky (1931 - 2018)
Gennady Rozhdestvensky orosz karmester volt, akinek válogatott felvételei között Sosztakovics: 4. szimfónia, Rimszkij-Korszakov: 2. "Antar" szimfónia, valamint Csajkovszkij: 4. szimfónia szerepel. Rozhdestvensky előadásai gyakran gazdagok és ihletettek. A zenészek rajongását nagyrészt a kevés ismétlés és a sok vicces történet elmondása váltotta ki.
Rafael Kubelik (1914 - 1996)
Rafael Kubelik cseh karmester volt, akinek munkássága a XX. század egyik legjelentősebbje. Az albumon Dvorak: 3. szimfónia, Martinu: 4. szimfónia, Carl Maria von Weber témáira, Schumann: Genoveva nyitány, Schubert: 3. szimfónia, Mahler: 10. szimfónia (Adagio), valamint Janacek: Sinfonietta szerepel. Kubelik élete nagyrészt száműzetésben telt, de líraiságával, szenvedélyével és vezetési hajlamával áthatotta a teljesen különböző együtteseket. A cseh zeneművek tolmácsolása különösen erőssége.
A hamburgi zenei élet és a 20. századi karmesterek kapcsolata
Bár a fenti lista nem teljes, jól illusztrálja a 20. századi karmesterek sokszínűségét és a klasszikus zene gazdagságát. Az Elbphilharmonie, mint modern koncertterem, ideális helyszín lenne ezen karmesterek örökségének ápolására és új előadások létrehozására. A hamburgi zenei élet, amely olyan zeneszerzőket is magában foglal, mint Brahms, Telemann, C.P.E. Bach és Hasse, továbbra is virágzik, és az Elbphilharmonie ehhez a virágzáshoz jelentős mértékben hozzájárul. A zeneszerzők negyede, a Komponistenquartier, a város zenetörténeti emlékezetét életben tartja, megőrzi és felkelti iránta az emberek érdeklődését. A látogatók hangfelvételeken és videoklipekben is megismerhetik a zeneszerzők műveit, így téve teljessé a zenei élményt.
tags: #hamburgi #szimfonikusok #atirtak