A hamvas rétihéja: Eurázsia és Afrika különleges ragadozó madara
A hamvas rétihéja (Circus pygargus) Eurázsia és Afrika nagy részén, valamint Európában honos, lenyűgöző ragadozó madár. Magyarországon is fészkel, bár állománya nem túl nagy, és évről évre kis mértékben ingadozik. Ez a cikk részletesen bemutatja e különleges faj életmódját, élőhelyét, szaporodását, valamint a természetvédelem szempontjából kiemelt jelentőségét.
Testi jellemzők és megjelenés
A hamvas rétihéja testhossza 43-47 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 105-120 centiméter. A hímek általában 230-300 grammot nyomnak, míg a tojók valamivel nagyobbak, 320-440 grammot is elérhetnek. Fejük kicsi, testük nyúlánk, szárnyuk és farkuk pedig hosszú. A hím háti része kékesszürke, szárnya vége fekete, karevezőin fekete keresztszalagot visel. Hasalja fehér, vörösbarna csíkozással díszítve. A tojók színe barnásabb, kevésbé feltűnő.
Elterjedés és élőhely
A faj Eurázsiában és Észak-Afrika egyes területein költ. Eredetileg a nedves rétek és nyílt mocsaras területek madara volt, manapság azonban nagyrészt az ezek helyén kialakult mezőgazdasági területeken találja meg életfeltételeit. Magyarországon a nagyobb kiterjedésű turjánosokban, lápokon, vizenyős területeken költ, jelentős részben védett területeken. A Hanság, Ócsa és a Körös-Maros Nemzeti Park egyes részei is otthont adnak a fajnak. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján, de jelenleg még nem fenyegetett kategóriába tartozik, Európában biztos állományú fajnak számít.
Életmód és táplálkozás
A hamvas rétihéja március végétől október elejéig tartózkodik Magyarországon, az állomány nagyobb része már szeptemberben elvonul. A telet a trópusi Afrikában tölti. A gyepek és szálas takarmányok kaszálása, betakarítása jó táplálkozási lehetőséget kínál a hamvas rétihéjáknak is. A hirtelen megszűnő takarás könnyebben elérhetővé teszi a rágcsálókat, gyíkokat, melyek a rétihéja étrendjének fontos részét képezik. Táplálékát főként apró emlősök (például mezei pocok), gyíkok és kisebb madarak alkotják.
Szaporodás és utódgondozás
A hamvas rétihéja április elején jelenik meg a fészkelőterületén. A fészkelőhely kiválasztása után április végén-május elején figyelhető meg a nászrepülése, és ekkor építi a fészkét is. Gyakran laza telepben költ, akár 10 pár is. A fészket száraz növényi részekből, nád és sás felhasználásával építi a talaj egy lokálisan magas pontjára, sűrű növényzet közé. A fészek 20-25 cm átmérőjű. A pár növényi anyagokból minden évben új fészket épít.
A fészekalja általában 4-5 (esetenként 2-3, illetve kivételesen 6) tojásból áll. Május 10-15. körül teljes a fészekalja. A tojások lerakása között egy-négy nap telik el. A kotlás az első tojás lerakása után megkezdődik. Csak a tojó kotlik, a hím hordja a táplálékot. A fészek közelébe érve hangadással jelzi érkezését. A jelre a tojó kiszáll a fészekből és a levegőben veszi át a zsákmányt. A fiókák 29-30 nap alatt kelnek ki. A fiókák 14 napos korukig a tojó állandóan mellettük van, védi őket az erősen tűző nap elől is. Ilyenkor a hím napi 10-12 alkalommal etet. A tojó a zsákmányt apró darabokban adja a fiókáknak, a nagyobb falatokat maga eszi meg. Két hét eltelte után az egyre több táplálék megszerzésében a tojó is részt vesz. Amikor a fiókák elmúltak háromhetesek, a szülők - többnyire a hím - már csak bedobják a táplálékot a fészekbe, amit a fiókák maguk fogyasztanak el. Ilyenkor a fészek környékét letapossák és szétmászkálnak a fűben. Az, hogy mennyi fiókát sikerül felnevelni, nagyban függ a terület eltartóképességétől, valamint a rágcsálók gradációitól.
Természetvédelmi jelentőség és kihívások
A hamvas rétihéja Magyarországon fokozottan védett ragadozó madár, természetvédelmi értéke 500 000 Ft. A magyar természetvédelem fontos feladata a nedves rétek védetté nyilvánítása, az ottani gazdálkodás szabályozása, az ott fészkelő madarak igényeinek figyelembevételével. Mivel időközben sok ilyen terület eltűnt, sok pár kísérli meg a költést különböző mezőgazdasági kultúrákban, ahol a fészekaljak sokszor a betakarítási munkák áldozatául esnek. A fészkek helyének pontos ismerete segíthet abban, hogy azok körül védőzónát jelöljenek ki, ezzel biztosítva a sikeres költést. Mivel tipikus élőhelyei egyébként is értékes, megritkult növénytársulásoknak adnak otthont, a látványos madár védelmével más ritka állat- és növényfajok védelmét is segíthetjük.
A fajmegőrzés érdekében számos kutatás és projekt zajlik. A Grassland-HU Life integrált projekt keretében 2021-ben jeladót helyeztek el egy kifejlett hamvas rétihéjára, "Imi" névre keresztelve. A nyomkövető eszköz segít megismerni a madár vadászterületeit, élőhelypreferenciáit, ami nagyban hozzájárulhat a faj számára kedvező feltételek biztosításához. "Imi" története is mutatja a faj összetettségét: a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság területén állt párba és nevelt fel három fiókát, miközben kiderült, hogy már 2016-ban gyűrűzték a Hevesi-síkon.
A hamvas rétihéja védelmi akciói során a fészkek felkutatása kiemelt fontosságú, különösen a kaszálások és aratások előtt. Ezek a felmérő táborok és akciók segítenek a faj állományának pontosabb megismerésében és a szükséges természetvédelmi intézkedések meghozatalában. Azonban sajnos előfordul, hogy a költőpárok száma alacsony, és sok revírből eltűnnek a madarak, még akkor is, ha korábban párok alakultak ki.
Vonulás és megfigyelések Magyarországon
Augusztus második felében szép számban láttak vonuló hamvas rétihéjákat a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. A Körös-Maros Nemzeti Park részterületei közül csak a Dévaványai-Ecsegi pusztákon, valamint a Kis-Sárréten fészkel rendszeresen néhány pár, de alkalmilag költött Cserebökény térségében is. A Cserebökényi pusztákon augusztus 20. után jelentek meg az első vonuló példányok. A kardoskúti Fehér-tó térségében viszonylag korán, már augusztus 9-én észlelték az első, vonuló hamvas rétihéját. A Csanádi puszták térségében augusztus végén szép számban és rendszeresen lehetett látni hamvas rétihéjákat, szeptember elején is ez volt a leggyakrabban látható ragadozó madár errefelé. A Kis-Sárréten augusztus végén és szeptember elején rendszeresen felbukkant egy-két vonuló hamvas rétihéja, de nagyobb csoportosulás nem volt. A Dévaványai-Ecsegi pusztákon augusztus utolsó hetében viszonylag sűrűn láttak hamvas rétihéjákat, szeptember elején már jóval ritkábban bukkantak fel. A Kígyósi-pusztán nem költenek ugyan hamvas rétihéják, de kis létszámú vonulóként ősszel és tavasszal is felbukkannak.
A három hasonló rétihéja faj
A három nagyon hasonló faj közül (fakó-, kékes-, hamvas rétihéja) csak a hamvas rétihéja költ Magyarországon is. Míg a hamvas rétihéja Eurázsiában és Észak-Afrika egyes területein költ, addig a fakó rétihéja (Circus macrourus) elsősorban Kelet-Európában és Közép-Ázsiában fordul elő. A kékes rétihéja (Circus cyaneus) pedig Észak-Amerikában és Észak-Európában a legelterjedtebb. A három faj megkülönböztetése néha kihívást jelenthet, különösen repülés közben, de a részletes megfigyelések és a szakirodalom ismerete segíthet a pontos azonosításban. A hamvas rétihéja jellegzetes vonása a szárnyvégeken található fekete folt, illetve a vörösbarna csíkozás a hasoldalon.
A hamvas rétihéja védelme hozzájárul élőhelyének, a füves pusztáknak a megőrzéséhez is, így közvetve más ritka fajok túlélését is segíti. Ez a ragadozó madár méltán érdemel figyelmet és védelmet, hiszen természeti értékeink egyik fontos szimbóluma.