Óbudai Danubia Zenekar: Egy Lángos és Egy Zenemű Sorsa
Az Óbudai Danubia Zenekar ügyvezetőjeként, hangszeres művészként a Zeneakadémián, majd kulturális menedzsment diplomával az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem. A zenekar életében már a kezdetek óta jelen vagyok, annak ellenére, hogy az első öt évben nem vállaltam komoly szerepet. Héja Domonkos alapítóval, aki a nagybőgő mellett másoddiplomaként a kulturális menedzsment képzést választotta, egy év különbséggel jártunk a Mókus utcai általános iskolába, ahol párhuzamosan végeztük zenei tanulmányainkat. Jelenleg én vezetem azt a gazdasági társaságot, amelyik az együttest működteti. Korábban ügyvezető titkára voltam annak a szervezetnek, amelyik az óbudai önkormányzat előtt fenntartója volt a zenekarnak.
Miután 2007-ben sikerült megegyezni a kerület vezetésével, úgy gondoltam, hogy a jövő innentől biztosított, és az én szerepem csökkenhet, háttérbe vonulhatok abból a folyamatból, amiben 1999 óta vezető szerepet vállaltam. Alapítványból indultunk, és végigkísérhettem azt a jogi utat, ami a közszolgálati egyesületté való átalakuláson keresztül vezetett a most létező gazdasági társaságig. Volt egy szűk hároméves időszak, amikor átadtam a munkát, de 2010-ben visszatértem, amikor az utódom úgy döntött - alkati kérdésként -, hogy nem vállalja azt a törvény által előírt, kötöttségekkel teli egyszemélyi felelősséget, amit egy klasszikus zenei együttes, vagyis egy gazdasági társaság irányítása jelent.
A zenekar alapítása teljes mértékben Héja Domonkos ötlete volt, aki akkor már határozottan készült a karmesteri pályára, és az első néhány évben nagyon komolyan szervezte az együttest. Hamar alapítvány került a kezdeményezés mögé, de az első koncerteket neki köszönhetjük. Már tizenöt évesek voltunk, amikor 2007-ben óbudai fenntartásúak lettünk. Ekkorra komoly múlttal rendelkezett az együttes, hiszen 2000-ben Őszentségénél, a Pápánál adtunk koncertet és egy misén is közreműködtünk. Továbbá 2004-ben ért véget egy hároméves időszak, amikor viselhettük a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet, ami nagyon komoly anyagi lehetőség volt a fennmaradásunkat tekintve. Több, a Warner Classicsnál megjelent felvétel is a hátunk mögött volt.
Az ok, amiért felvettük a kapcsolatot az önkormányzattal, kizárólag jogi természetű volt, hiszen az állami támogatás igényléséhez szükségünk volt arra, hogy egy önkormányzattal szorosabb kapcsolatba kerüljünk. Ekkor Héja Domonkos állt a zenekar élén, és amikor elkezdtünk erről gondolkodni, rögtön egyértelmű volt, hogy Óbudával próbálunk meg egyeztetni, már csak azért is, mert Domonkos is és én is tősgyökeres óbudaiak vagyunk, és az együttes első meghirdetett koncertje is az Óbudai Társaskörben volt. Kötődtünk tehát Óbudához több szálon, de ez akár le is szűkíthető a már említett Mókus Utcai Általános Iskolára, ahonnan maga a kezdeményezés kinőtt, és ahova a zenekar tagjainak jelentős része is járt. Később, amikor 2006-ban felvettük a kapcsolatot az akkori polgármesterrel, Bús Balázzsal, aki egyébként most is a kerület vezetője, a támogatásáról biztosított bennünket.
Rövid távon a 2013-as év jelentett fordulóponot, amikor megjelent az életünkben Hámori Máté. Volt másfél-két év, amikor Héja Domonkos már az opera fő-zeneigazgatójaként működött, ami egyrészről kihívást jelentett számunkra, másrészről el kellett gondolkodnunk a jövőnkről. Ebben az úgymond átmeneti időszakban mi csinálhattuk végig az Erkel Színház próbaüzemét, mert a Magyar Állami Operaháznak ekkor még nem volt meg a megfelelő zenekari apparátusa két ház párhuzamos és minőségi kiszolgálására. Ez egy nagyon komoly iskola volt a számunkra, hiszen rengeteg előadást kellett vinnünk, aminek a csúcspontja az a gálakoncert volt, amit Marton Éva 70. születésnapjának tiszteletére rendeztek.
Hámori Máté 2013 szeptemberében folyt bele a zenekar életébe, és bár rengeteg minden folytatódott a megszokott úton, mégis a legkomolyabb előrelépésként említhetem, hogy a zenészeinket elkezdhettük munkaviszonyban foglalkoztatni, próbajátékokat írtunk ki, amit Héja Domonkos és Hámori Máté még közösen vezettek le. Mondhatom, hogy 2013 óta mindegyik év kiemelten fontos a számunkra. Ezt a Flórián téri termet pedig a szükséges felújítások után, az előző év elején tudtuk gyakorlatilag is birtokba venni. Az intézményi háttér rendbetétele után a jelenlegi cél a próbaterem leghatékonyabb kihasználása mellett a zenekari infrastruktúra kiépítése és fejlesztése, vagyis hangszerek vásárlása. A kulturális központ, pontosabban az Óbudai Platán Könyvtár tervpályázata már lezárult, ahol egy megfelelő méretű koncert- és színházterem is a tervek között van, hiszen érdekes, hogy Óbudának cca. 130 000 fős lakossága van, de ehhez mért befogadóképességű koncertterme, vagy olyan terem, ahol egy szimfonikus zenekar fel tud lépni, nincsen. Ez is egy következő cél, hogy az óbudai lakosságot helyben tudjuk megismertetni a koncertjeinkkel.
Nagy hangsúllyal van jelen az életükben a fiatalok támogatása. Az előző szezonban majdnem negyven koncertet adtunk iskolákban itt Óbudán, és visszatérve az előző kérdésre, ha nincs koncertterem, akkor - úgy vélem - csinálni kell. Elmegyünk az iskolákba, és ott a tornatermeket használjuk erre a célra. Olyan gyerekoperák hangzanak el, amelyekhez vetítés, magyarázat és interaktív játék is társul. Örülök, mert nagyon jók a visszajelzések, az iskolák szeretik a produkcióinkat, még akkor is, ha a már említett módon számukra ezt nem is olyan könnyű technikailag megvalósítani. A legnagyobb visszacsatolás pedig az, amikor újabb és újabb iskolák jelentkeznek be hozzánk.
Legutóbb március elején Sztanyiszlav Kocsanovszkij orosz karmestert láttunk vendégül. Ez egy nagyon nehéz terület, de folyamatosan dolgozunk rajta. Ha külföldi karmestereket vagy szólistákat szeretnénk meghívni, akkor némileg könnyebb dolgunk van, hiszen már van annyi referenciánk és szakmai presztízsünk, hogy a művészek szívesen elfogadják a meghívásunkat. Itt az időtényező a legfontosabb, hiszen átlagosan három-négy évre előre kell tervezni, ha egy vendégművészt akarunk meghívni, a másik oldalon viszont azok a koncerttermek és intézmények, ahol játszunk, nem mindig tudnak ilyen időtávra előre időpontot adni. Vannak ötleteink és terveink, elsődlegesen a fiatal tehetségekben gondolkodunk, de több, már elismert, legendás művész is a látóterünkben van. A lehetőségeink most azt engedik, hogy a 2018-19-es évadra tervezzünk. Itt persze még mindig érződik, hogy az együttesek között mi a prioritási rendszer, de számunkra már az is egy előrelépés, hogy most ebben a pillanatban 2019-ről beszélgethetünk. Természetesen a jövő szezonban is lesz külföldi karmesterünk, rögtön ősszel, de erről majd később. Törekszünk arra, hogy a magyar szólisták közül is sokan megforduljanak nálunk, és igyekszünk úgy alakítani a koncertszezont, hogy egy évadon belül ne ismétlődjenek a vendégszólistáink.
A zenekar külföldi szereplése már nehezebb, egy jó impresszáriós iroda nélkül ez nem működik, folyamatosan keressük a partnereket. Biztos pontként van jelen a Stuttgarti Kamarakórus, akikkel most volt harmadszor közös projektünk. Mi is megyünk hozzájuk, és ők is fellépnek Budapesten. Óbudának számos testvérvárosa van a világban. A testvérvárosok közül a lengyelországi Bemowo városával a legszorosabb a kapcsolat, amit tovább kell ápolni, és természetesen mi is adtunk ott koncertet.
Szinte kizárólag fiatalokból áll a zenekar, ami egybevág azzal a szellemiséggel, amit az együttes a programjain keresztül képvisel. Körülbelül egyidősek vagyunk a Budafoki Dohnányi Zenekarral, de a tagjaink életkorát tekintve még mindig mi vagyunk a legfiatalabbak. Egy köztes állapotban vagyunk, mert úgy fejlődtünk, ahogy az anyagiak engedték. Most negyvenöt művész van a zenekarban állásban, amihez még tizenegy tagot fel kellene vennünk, hogy feljebb tudjunk lépni az előadó-művészeti törvény szerinti nagyzenekari kategóriába. Ezeknek a zenészeknek meglenne a helyük, de a fedezet nem áll még rendelkezésre. Az új tagok esetében fiatalokban gondolkodunk, de vannak olyan művészeink, akik tapasztalattal a hátuk mögött a társzenekaroktól érkeztek hozzánk. Számunkra a szakmai teljesítmény az elsődleges, és természetes, hogy örökké nem maradhatunk meg a legfiatalabb zenekarnak. Később majd újra kell gondolnunk a koncepciót, de messze van még az az idő, amikor az első muzsikusunk nyugdíjba megy. Úgy vélem, hogy a vezetésnek kell előrelátónak lennie az utánpótlás tekintetében, a szólamvezetőknek pedig érdemes figyelmet fordítaniuk arra, hogy milyen hallgatóanyag áll rendelkezésre a Zeneakadémián az adott hangszerből. A potenciális tagokat hosszabb időn keresztül el kell hívnunk magunkhoz kisegíteni, és elsődleges, hogy kommunikáljunk velük.
Az együttes adminisztratív dolgozói egyelőre egy VI. kerületi irodából támogatják a zenekar működését, de ahogy az elmúlt időszakban az óbudai iskolákat jártuk, egyre jobban törtek fel a gyerekkori emlékek, és egyre erősebb az akarat bennem, hogy megtaláljam az iroda átköltözésének lehetőségét. Óbudán van a próbatermük, az irodának is a közelben kell lennie, ha hatékonyan szeretnénk rálátni a folyamatokra és működtetni az operatív ügyeket. Nagyon sokat jelent számomra az a furcsa, de szeretetteljes élmény, amikor azt látom, hogy egy-egy iskolai program alkalmával a saját muzsikusaink odajáró gyermekei is élvezik az előadásunkat. Rajtuk tudjuk a leginkább lemérni azt, hogy jól működik-e, amit csinálunk.
A Kolibri Kiadó gondozásában eddig három rész jelent meg Tom Gates ifjúsági képeskönyv sorozatából. Mind a három könyvet Dragomán Gábor, 13 éves srác fordította, kiválóan. A történet főszereplője egy igazi kis genyókapitány, aki megállás nélkül bosszantja nővérét, hamisítja a szülei aláírását, minden gond nélkül lenyúlja más munkáját, kizárólag egy dolog érdekli: Ebzombi nevű zenekarával gyakorolhasson - mégis szeretjük. Liz Pichon képesregényében nincsenek magasztos gondolatok, pusztán szórakoztat, de azt kiválóan. Igen, mivel az volt az egyik legelső könyv, amit én magam olvastam el angolul. Magamban mindent automatikusan lefordítok, de ez volt az első könyv, amit nem csak a fejemben fordítottam le. Egyáltalán, miért fogtál bele a fordításba? Inkább kíváncsi voltam. Otthon mindenki fordított, és én is ki akartam próbálni, hogy milyen. Nem gondolom, hogy nehezebben ment volna egy tapasztalt fordítónak, mivel már más ifjúsági könyveket is jól megoldottak. Annyiban különbözne csak a szöveg, hogy nem lenne annyira mai, mert például régebbi szavakat használnak. Az első kötetet egy angliai barátomtól kaptam kölcsön. Szerinted hasonlítasz a főszereplő srácra? Szerintem Tom inkább a régebbi énemre hasonlít. Régen felejtettem el mindig a házit, késtem a suliból, firkáltam tele mindent. Hogy tudod összeegyeztetni a sulit és a fordítást? Általában ez úgy szokott történni, hogy hazaérek a suliból, pihenek, megírom a házit, pihenek (például videójátékokat játszom, olvasok, gitározom). Ha van karate, elmegyek, utána egyből fordítás. Ezután már bármit csinálhatok. A 13 és ¾ éves Adrian Mole minden kínszenvedéseit olvastad már? Nem, még nem olvastam (főleg mivel nincs meg), de el fogom. Igen, az Időfutár sorozat. Hihetetlenül jó, alig lehet letenni. Épp most olvasom az utolsó kötetet, és az is zseniális.
Ha történetileg állunk a dologhoz, és vizsgálódni kezdünk, mintha csak darázsfészekbe nyúlnánk. No, nem azért, mert olyan szúrós lenne, habár a gyerekek sokszor „csípős” víznek hívják. Nyelvészeink szerint a spriccer csak az 1870-es évektől, míg zseniális hangutánzó szavunk, a fröccs az eddigi adatok alapján csak 1890 után terjedt el Magyarországon. Mi magyarok a fröccsöt mindentől függetlenül, mindig és mindenhol szeretjük! A fröccstől kellemesen spicces és szellemesen kedélyes lesz az ember, akárcsak a pezsgőktől, mert nem a gyomorba száll alá, hogy ott ismét gerjessze étvágyunk. „Fölfelé megy”, a fejünkbe száll, s ott fejti ki hatását - ez legalábbis biztosan igaz. Mondják, hogy a fröccs elterjedése a borbarátok válasza volt a 19. században a népszerűsödő sör ellen. Kár lenne firtatni, hogy mely vidékünkről vagy mely néprétegből származtatható a fröccs, csak feltételezések csapnának össze egymással, nézzük inkább, hogy milyen sokféle típusa létezik! Vannak köztük közismert és hagyományos fajták, vannak új szülemények, sőt olyan is, amelyben szóda sincs, mégis fröccsnek nevezik. Nagyfröccs, hajtás, vagy húzás: 2 dl bor + 1 dl szóda. Ujházy fröccs (Ujházy Ede találta ki a Wampeticsnél, hogy szóda helyett kovászos uborka adassék a borhoz.) A variációk és az elnevezések száma valószínűleg végtelen. Kínálják a szódát a nemzetközi gyakorlatban - és itthon is - kísérőként különféle tömény italokhoz is. A fröccs palackozott árusításával is többen kísérleteztek, de mind a mai napig nem honosodott meg a magyar piacon, bár az utóbbi időben a törvényalkotás is igyekezett kedvezni ennek a műfajnak. Hungarikum-e a szóda vagy esetleg (még inkább) a fröccs - parttalan vita. 2008 nyara óta mindenesetre többek között a szegedi Hungarikum Fesztivál egyik főszereplője ez a nemes ital is. Hogy joggal vagy jog nélkül, hogy egyáltalán mi is az a „hungarikum”, és hogy vajon tudják-e ezt értelmezni a külföldiek, akik miatt, és akiknek ezt a fogalmat létrehoztuk, arról bölcs vitákat lehet olvasni a nyomtatott és az elektronikus sajtóban.
A szerző az óbudai Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum igazgatója. Diszkrét olajszag, kígyózó sor, jóllakott, mosolygós emberek - ez a látvány fogadja az arra járót a Flórián téri aluljáróban. A Krumplis Lángos nevű hely tíz éve üzemel egyre bővülő vendégkörrel. Ide siet Molnár László is: a szemüveges, zömök férfi munkahelyéről lógott ki tíz perc erejéig, hogy lángost vegyen magának az aluljáróban. A nyitás óta jól ismeri ezt a helyet, az elmúlt tíz évben nem telt el úgy hét, hogy László ne nézzen be a Krumplis Lángosba. Az ablaknál jókedvűen köszön, s mint rég látott jó ismerőssel, úgy beszélget a kiszolgáló asszonnyal, Marcsival. László mindig ugyanazt, a sima lángost kéri. Amint a kezébe kerül a forró és könnyű tészta, óriásit harap bele, majd elégedetten hümmög. - Most már csak szép lehet a napom - mosolyodik el. - Imádom ezt a lángost, ez az utánozhatatlan íz az életem részévé vált. Kis túlzással olyan szenvedély ez nekem, mint a dohányos embernek a cigi, hetente legalább egyszer, de inkább többször újra és újra meg kell kóstolnom - mondja a gázszerelőként dolgozó férfi, aki ahol csak tudja, népszerűsíti a lángossütőt. Így, szájról szájra terjed a hely híre, ahova idősek, családosok, fiatalok egyaránt jönnek. Sőt hírességek is akadnak a visszatérő vendégek között: Nagy Ferónak annyira ízlett a káposztás lángos, hogy többször is újra megkóstolta - tudtuk meg a kiszolgáló ablakban tüsténkedő Marcsi nénitől. Az asszony kilenc éve dolgozik a lángossütőben, egy profi gyorsaságával szolgálja ki a vendégeket. Akármekkora is a sor, mindig mosolyog, beszélget, és sok vevőnek fejből ismeri a kedvenc eledelét. A háttérben a tésztát dagasztja és szaggatja, a hozzávalókat darabolja Kovalcsik Pál, a lángossütő tulajdonosa, aki két éve vette át a helyet.
A lángos, ez az évszázados múltra visszatekintő magyar étel, nem csupán táplálék, hanem kulturális örökségünk része. Az egyszerű, de nagyszerű tészta, amelyet forró olajban sütnek ki, számtalan variációban létezik, a hagyományos fokhagymás tejfölös változattól kezdve a különlegesebb, például káposztás vagy juhtúrós feltétekig. A Krumplis Lángos, a Flórián téri aluljáróban található kis egység, bizonyítja, hogy a minőségi alapanyagokból készült, szeretettel készített ételek hogyan képesek megtölteni az embereket örömmel és elégedettséggel. A hely sikere nem csupán a finom lángosnak köszönhető, hanem a barátságos kiszolgálásnak és a közösséget összekovácsoló hangulatnak is. A zenekarvezető és a lángossütő tulajdonosának találkozása, bár elsőre távolinak tűnhet, mégis rávilágít arra, hogy az élet különböző területein, legyen az a komolyzene vagy a street food, a szenvedély, a szakértelem és az odaadás egyaránt meghozza gyümölcsét. Mindkét területen a cél az, hogy a közönség számára felejthetetlen élményt nyújtsanak, legyen az egy csodálatos zenei előadás vagy egy ízletes, frissen sült lángos. A zenekar jövőbeli tervei között szerepel a próbaterem fejlesztése és hangszerek vásárlása, míg a lángossütő tulajdonosa, Kovalcsik Pál, reméli, hogy a növekvő vendégkörrel együtt a hely is tovább fejlődhet. Mindkét esetben a lényeg a folyamatos fejlődés és az, hogy a lehető legmagasabb minőséget biztosítsák.
tags: #kaposztas #langos #dorogi #csilla