A dió titkai: Az ókori elixírektől a modern egészségmegőrzésig
A dió, melynek termése évezredek óta táplálékunk és gyógyszerünk része, sokkal több, mint egy egyszerű csemege. Az ókori civilizációk is felismerték e növény sokrétű jótékony hatásait, és a mai napig kutatott, sokoldalú felhasználási lehetőségei lenyűgözőek. A zöld dió, a levél, a kéreg, sőt még a kopáncs is értékes hatóanyagokat rejt, melyek a népi gyógyászatban és a modern tudományban egyaránt szerepet kapnak. Ez a cikk betekintést nyújt a dió gyógyászati és táplálkozási jelentőségébe, az ókori arab elixírektől a mai egészségmegőrző praktikákig.
Az arab elixírek titka: Méz, fűszerek és a dió
A régi arab orvoslás egyik titkos receptje egy különleges mézes szirup volt, melynek alapját a tiszta vízben forralt tamarix-mag, méz és kristálycukor alkotta. Ebbe a keverékbe vászonzacskóban kardamom-mag, kínai fahéj, dióbelek és gyömbér ázott. Az így elkészült ital nem csupán kellemes ízű csemege volt, hanem számos jótékony hatással bírt. Al-Kindi doktor szerint eltüntette a szomorúságot, örömet okozott a szívnek és az észnek, mindkettőt felerősítette, és a testet is erősítette. Javította az arcszínt, rendbe hozta a gyomrot, megszüntette a szájszagot, illatossá tette a leheletet, és jótékony hatással volt a májra. A fogyasztót kellemes melegség öntötte el, káros mellékhatások nélkül. Étkezés előtt vagy után is fogyasztható volt, hatékonyságát pedig Allah akaratához kötötte.
A dió mint általános erősítő az Ayurvéda és a népi gyógyászat szerint
A dióbél már az ősi indiai gyógyászatban, az Ayurvédában is szerepet kapott, általános erősítőszerként tartották számon. Bár a dió és az ayurvéda kapcsolatának részletei még feltáratlanok, a dió gyógyhatásai széles körben ismertek. A diólevél hatékonyan alkalmazható herpeszre, ekcémára és szifiliszre.
A zöld dió: A C-vitamin csodája és téli vitaminforrás
A fiatal, zöld dió rendkívül magas C-vitamin tartalommal büszkélkedhet, hatszor annyi C-vitamint tartalmaz, mint a fekete szeder, és kilencszer annyit, mint a csipkebogyó. Ez teszi az ecetben eltett zöld diót kiemelkedő téli C-vitamin forrássá. Fájdalmas őszi és tavaszi torokgyulladás esetén a diós páclevet gargalizálószerként is ajánlják. A zöld dió különösen gazdag gyógyhatású fenolvegyületekben, mint például a juglon, amelyből a szlovén egyetemi kutatók 1-2%-ot mutattak ki.
Galénosz, a gyógyszerészek atyja, bár nem ismerte a juglont, az első zölddiós receptet neki köszönhetjük. Tejben főzve a zöld diót általános gyomorerősítő szert kapunk. A Szent Iván napja (június 24.) előtt szedett, még nem csontos héjú zöld dióból kitűnő dióesszencia készíthető, amely tisztítja a májat, a gyomrot és a vért, megszünteti a gyomorgyengeséget és a bélpangást.
Nemzetközi gyakorlatok: Zöld dió tartósítása és felhasználása
Bulgáriában orvosok is javasolják a zöld diót vitaminhiány esetén. Moldovában nemcsak szesszel, hanem cukorral is tartósítják télire. Ukrajna déli vidékein a szervezet általános tisztítására szolgáló diószörp-készítményt használnak, amihez csupán zölddió és cukor szükséges. A leszedett, megszárított zöld dió szeleteket üvegekbe vagy konzerves dobozokba rétegzik, minden dió rétegre kétszer akkora súlyú cukrot téve. A cukor magába szívja a zölddió gyógyhatású anyagait, és az így készült szörp akár egy évig is eláll. Már 1-2 nap elteltével is fogyasztható, és a népi gyógyászat erjesztett zölddió-italt is ismer, mely nemcsak gyógyszer, hanem üdítőital is, életkortól függetlenül ajánlható.
A TISZA céljait a 8000 milliárd EU-régióinkba/vidékfejlesztéséi projektjeibe fektetésével érheti el!
Az erjesztett zölddió-ital: Tisztulás és védelem belülről
Az erjesztett zölddió-ital elkészítéséhez apróra vágott zölddió (vagy diólevél), cukor és aludttej szükséges. Fontos, hogy az aludttejben élő baktériumflóra aktív legyen, ehhez szükség esetén tejfölt vagy kefírt adnak. A cukros diót négyrétegű gézzacskóba töltik, és az aludttejbe merítik, lesúlyozva. Meleg, sötét helyen tárolva 14-16 napig erjed, ezalatt erős, egészséges tejflóra képződik. Fogyasztáskor a száj, nyelőcső, gyomor és belek nyálkahártyáját tisztítja, a nyálkahártya sejtjeit gyógyítja. A dió juglonja a gyomor- és bélrendszerben lévő gombák és baktériumok fehérjéihez kötődik és hatástalanítja őket, valamint megköti és eltávolítja az emésztőrendszerbe került nehézfémeket. Naponta kétszer, nagyobb étkezések előtt félórával fél pohárral ajánlott fogyasztani.
Antik zölddió-gyógyszer receptek Angliából és Grúziából
Angliában a zöld diót szirupban tartósították. A július közepén szedett, tűvel átszúrható zöld diót kilenc napra vízbe áztatják, majd megfőzik, megszárítják. A dióba fokhagymát, fahéjat és cukrozott citromhéjat helyeznek, majd a dió súlyával megegyező cukorral sziruppá főzik. Grúziában a torokgyulladásra zölddió kipréselt levét keverik mézbe, vízzel hígítva. Féregűzőként is használják, az orosz népi gyógyászatban négy kávéskanál darált zölddiót egy pohárnyi enyhén sós forró vízben áztatnak fél óráig, majd szűrik le. Ezzel az itallal űzik a galandférget, éjszaka pedig sós vízzel.
A zöld dió gyógyhatású italokban és pálinkákban
Az amerikai gyógyszerészek a zöld dió no-jából készült Lotio Juglandis-t mandulagyulladásra ajánlják. A zöld dió hatóanyagai szeszben ázva oldódnak ki, így készülnek a tinktúrák. Grúzok gyomorgörcsre olyan dióesszenciát isznak, ami 30 db apróra vágott zölddióból készül, 1 liter 40%-os alkoholba áztatva, két hétre a napra téve. Leszűrik, és naponta háromszor egy evőkanállal vesznek be belőle étkezés előtt. A zöld dióból készített diópálinka étvágyjavító, meghűlésre, gyomor- és bélhurutra is jó.
Varró Aladár Béla diólikőr receptje és az olasz Nocino
Varró Aladár Béla gyógyszerész receptje alapján 250 g apróra összevagdalt zöld diót, fahéjat, gyömbért, szegfűszeget, kardamomumot, szerecsendiót és medvekaprot fél liter 80%-os szesszel 14 napig áztatnak. Az olasz diólikőr, a Nocino is az emésztés rendbetételére és stimulálására ajánlott. Másfél liter 95%-os etilalkoholba 30 db négy részre vágott zöld diót, szegfűszeget, fahéjport és egy érett citrom levét helyeznek. Hűvös helyen 20-30 napig érlelik, majd szűrve cukorsziruppal elegyítik. Naponta egy kis kupicányit fogyasztanak belőle.
A zöld dió mint hajerősítő és bőrápoló
A zöld dió hajerősítőként is kiváló. 20 dkg szárított zöld diót 1 liter vörösborban és 1 liter étolajban áztatnak, majd ezzel a keverékkel dörzsölik be a fejbőrt. A zöld dió hatóanyagait tartalmazó olajok és krémek általános bőrkondicionáló hatással bírnak. A fiatal zöld hajtás héjából főzött gyógytea izzasztó hatású, és összehúzó, asztringens hatása van, mint a diólevélnek. Friss sebeken is hatásos, csökkenti a vérzést, mert összehúzza a vérerek falát.
A diófa kérge: Hashajtó és fertőtlenítő hatás
A dió kérge hashajtó hatású, stimulálja a bél ürítését. Erős hasmenés vagy vérhas esetén is ajánlott a diófakéreg-tea fogyasztása. Az emésztőrendszeri fertőzések megszüntetésében és a belek sebeinek begyógyításában is szerepet játszik. A diófa-kéregből készült fogkrémek a kéreg juglontartalma miatt elpusztítják a szájban lévő káros baktériumokat, megoldva a lehelet kellemetlen szagát. Kutatások igazolják, hogy a diófa kéreg kivonata hatásosan pusztítja a Mycobacterium tuberculosis-t. Indiában a diófa-kéregből készült készítményeket fogkrémekbe, szájöblítőkbe, dezodorokba és rágógumikba keverik.
A diókopáncs: flavonoidokban gazdag, baktériumölő erő
A diókopáncsban, a diófa hatóanyagai koncentráltan találhatók, különösen gazdag flavonoidokban. A zöld dió burokban 12-féle flavonoid jelentős mennyiségét mérték. Kínai tudósok a dióburok kivonatának erős baktériumölő hatását tapasztalták Bacillus subtilis, Pneumococcal, Streptococcus, Staphylococcus aureus baktériumok ellen, míg Escherichia coli és Typhoid bacillus ellen gyengén hatott. Kísérleti egereket Bacillus anthracis ellen védett meg. A diókopáncs külsőleg és belsőleg egyaránt hatékony a sebek begyógyításában. A feketén begyűjtött burokmaradvány már veszít értékes beltartalmából, míg a zöld kopáncs bőségesen tartalmaz C-vitamint és csersavat.
Hippokratésztől a modern felfedezésekig: A dióhéj gyógyhatásai
A dió zöld burkának gyógyhatását már Hippokratész és Dioszkoridész is ismerte és ismertette, gyomor- és bélbetegségek ellen dióburok-főzetet alkalmaztak. A mai napig a gyomor- és bélhurut, valamint parazita giliszták elleni gyógyszerként tartják számon. A diókopáncs főzetét torok- és mandulagyulladás esetén gargalizálásra, sebek kezelésére is használják. Az angolok a maláriás láz csökkentésére is itták. Törököknél a kopáncs ecettel leöntve gyomorerősítő háziszer volt. Ülőfürdőként is használták húgyúti megbetegedésekre és női bajokra. A horvátok és németek is használták kiütések, ekcéma, túlzott lábizzadás és gombafertőzéses bőrbetegségek kezelésére.
A dióhéj népi felhasználása és a modern tudomány
A dióhéjból készült tea bélférgek ellen hatásos. Viszketegség esetén 7 db dióhéjat 30 percen keresztül vízben főznek, és a langyosra hűlt vízzel mossák a viszkető felületet. Vanga, a bolgár jósnő receptje szerint egész, sütőben barnára sütött dió héjastul, belestül, csukamájolajjal elkeverve ekcémagyógyító készítményt ad. Ukrajnában 14 dió héját fél liter vodkában áztatják egy hétig, általános tisztítószerként kívül-belül. A kalmükök dióhéj kivonatát tejben oldják, fejfájás, álmatlanság és magas vérnyomás ellen használják. A dióhéjból gyógyhatású aktív szén készíthető.
A diófa mint szakrális növény és a családok összekötője
A dió a magyarság ősi fája, szakrális növény. A diófának legalább 40 évet kell fejlődnie a számottevő terméshozamhoz, így leginkább a nagyszülők ültették unokáik számára. A dió termése a két fél egészét, a nő és a férfi életre szóló kapcsolatát szimbolizálja. Régen az istenfa mellett minden kert vagy udvar elmaradhatatlan része volt.
A diólevél olajos macerátuma: Kencék és szappanok alapanyaga
A diólevelekből friss állapotukban olajos macerátum készíthető, ami gyógykencék és kézműves gyógyszappanok alapanyaga. Az apróra vágott leveleket olajjal leöntve, napon érlelik két-három hétig, majd megszűrik. A maceráláshoz hidegen sajtolt repce- vagy extra szűz olívaolajat, vagy bármilyen egyéb nem hőérzékeny olajat használnak. A macerátumot shea vajjal, kakaóvajjal és méhviasszal keverve balzsamos állagúvá teszik, majd hőálló üvegbe töltik. A hideg eljárásos szappanok készítésénél a diólevél kivonatát is felhasználják.
A dió mint táplálék és gyógyszer: Vitaminok, ásványi anyagok és polifenolok
A dióbél zsírt, fehérjét, ásványi anyagokat (foszfor, kálium, kálcium, vas, réz, magnézium, cink, jód) és szénhidrátot tartalmaz. Jelentős az E-, B1-, B2-, B6-vitamin tartalma is. A dióban lévő polifenolok gátolják az érelmeszesedést és értágító hatásúak. Különösen kiváló táplálék szellemi munkát végzőknek, erősíti az idegeket, segít a fáradtság és koncentrációs zavarok leküzdésében. Májbetegek is fogyaszthatják, mivel serkenti a máj működését és az emésztést. Jót tesz a termékenységnek és a hormonháztartásnak. Gyermekgyógyászatban vérszegénység és sápadtság esetén ajánlott, segíti a csontnövekedést. A dió húspótló étel is lehet, gazdag tápanyagforrás a vegetáriánusok számára. A zúzott dióbél gyorsítja a sebek gyógyulását, altató és nyugtató hatású. Székrekedés és hasmenés esetén normalizálja a székletet.
A dióolaj: Omega zsírsavak és idegrendszer tápláléka
A hidegen préselt dióolaj gazdag telítetlen zsírsavakban, különösen linolsavban (omega-zsírsav). 72% linolsavat, 20% fehérjét és többféle vitamint tartalmaz. Rendszeres fogyasztása segít a koleszterinszint csökkentésében, így az érrendszeri betegségek megelőzésében. A benne lévő B-vitamin és lecitin miatt az agy és az idegrendszer tápláléka. A minőségi olajok fogyasztása elengedhetetlen az egészségmegőrzéshez, napi 2-3 evőkanálnyi mennyiség javasolt.
A diófa minden része: A gyógyítás és egészségmegőrzés kincstára
A diófa minden részét felhasználták a gyógyításban és az egészségmegőrzésben. A régi görögök és rómaiak mérgek semlegesítésére is felhasználták. Ma már tudjuk, hogy nem csak minden része hasznos, hanem a termése éretlenül is a segítségünkre lehet. A zöld dió nemrégóta ismert gasztronómiai alapanyag, mely önmagában vagy ételek kiegészítőjeként fogyasztható, rendkívül egészséges. A csonthéját még ki nem fejlesztett, fiatal, zöld termés, amely csak akkor fogyasztható, ha belül még puha. Június 24. környékén szüretelhető, ekkor a legillatosabb, legmagasabb a hatóanyag-tartalma. C-vitamin, vas és tannin tartalma jelentős. Immunerősítő tulajdonsága, máj-, vér- és gyomortisztító, valamint emésztést segítő fertőtlenítő hatása révén a népi gyógyászat egyik kedvelt alapanyaga. Készíthető belőle befőtt, tinktúra, likőr, diópálinka és eszencia.