A várandósság során a méhlepény (placenta) nem csupán egy szerv, hanem a magzat életben maradásának záloga, amely az anya véráramából biztosítja a fejlődéshez nélkülözhetetlen oxigént és tápanyagokat. A terhesség előrehaladtával azonban számos olyan állapot jelentkezhet, amely veszélyeztetheti mind az édesanya, mind a magzat egészségét. Különösen a 30. terhességi hét környékén és azt követően a méhlepény elhelyezkedése és funkcionális állapota kritikus jelentőségűvé válik.
Placenta praevia: Az elöl fekvő méhlepény kihívásai
Terhesség során előfordulhat, hogy a méhlepény nem megfelelő helyen kezd kialakulni, növekedni. Normál esetben ugyanis a méhben magasan, a mellső vagy hátsó falon tapad. A placenta praevia esetén a méhlepény rendellenes helyen tapad, ami hasi ultrahangon jól látszik, és az orvos könnyen észleli. A terhesség előrehaladtával néhány esetben a rendellenesség súlyossága csökken, a probléma akár meg is szűnhet.
A placenta praevia típusai és veszélyei
A placenta praeviának különböző fokozatai vannak. Megesik, hogy a belső méhszáj területét teljes egészében fedi a lepényszövet, de előfordul, hogy csak részben. Olyan típusa is van a rendellenességnek, amikor a lepény csak eléri a belső méhszájat, illetve olyan is, amikor ugyan megközelíti azt, de a szélét nem éri el.
Ha a rendellenesség nem rendeződik, a terhesség vagy szülés során vérzés léphet fel - ez jelenti a rendellenesség legnagyobb veszélyét. Klasszikus értelemben vett placenta praevia esetén a kismamák veszélyeztetett terhesnek számítanak, kímélniük kell magukat, nem élhetnek házaséletet sem. Mindent kerülniük kell, ami méhösszehúzódást okozhat. Ilyen lehet minden nagyobb megterhelés, illetve akár a stressz is. Előfordul, hogy szinte a terhesség egész időtartama alatt feküdni kell, az ágynyugalom ugyanis segít elkerülni az esetleges szövődményeket.
Kezelési stratégiák vérzés esetén
Ha felmerül a gyanú, hogy a lepény vérezni kezd, vénabiztosításra, vérképre, ellenanyag-pozitivitás esetén vérválasztásra van szükség. Erős vérzésnél a terhesség korától függetlenül császármetszésre van szükség, hiszen az állapot mind a magzat, mind az édesanya életét veszélyeztetheti. A szülés az esetek többségében később is császármetszéssel történik: ha van rá mód, kivárják vele legalább a 37-38. hetet.
A méhlepény-elégtelenség (placenta diszfunkció) tünetei és kezelése
A méhlepény olyan szerv, amely az anyaméhben fejlődik ki, amikor a nők terhesek. Néha nem nő úgy, ahogy kell, vagy megsérülhet. Az eredmény a placenta elégtelenségnek nevezett egészségügyi állapot lehet, amelyet placenta diszfunkciónak vagy uteroplacentális érelégtelenségnek is neveznek. Ha a méhlepény nem működik megfelelően, nem tud elegendő oxigént és tápanyagot ellátni a baba számára az anya véráramából. E nélkülözhetetlen támogatás nélkül a baba nem tud növekedni és fejlődni.
A diagnózis nehézségei
Placenta elégtelenség akkor fordul elő, ha a méhlepény nem fejlődik megfelelően vagy megsérül. Ha a méhlepény megsérül, az csökkentheti az anya keringési rendszere és a méhlepény között keringő vér mennyiségét. Így a baba a szükségesnél kevesebb tápanyaghoz jut, ami fejletlen növekedéshez, magzati szorongásos tünetek megjelenéséhez és nehéz szüléshez vezethet.
A placenta elégtelenségét nehéz azonosítani, különösen első terhesség esetén. Általában kevés vagy egyáltalán nincs olyan tünet, amely az állapotával kapcsolatos lenne. Néhány jel azonban a korai diagnosztizálást eredményezheti:
- A nők megfigyelhetik, hogy méhük mérete kisebb, mint a korábbi terhességeknél.
- A magzat is kevésbé aktív a vártnál.
Terápiás lehetőségek
Jelenleg az orvosok nem tudják hatékonyan kezelni a méhlepény-elégtelenséget. Más állapotok, például cukorbetegség vagy magas vérnyomás kezelése azonban elősegítheti a baba növekedését. Ilyen esetekben az orvos javasolhatja az ágynyugalmat, vagy szakorvoshoz utalhatja a beteget, aki felírhat bizonyos szteroidokat, amelyek elősegíthetik a baba tüdejének fejlődését, növelve a baba túlélési esélyeit, ha idő előtt szül. Az orvos alacsony dózisú aszpirint és vitamin-kiegészítőket is felírhat, hogy segítse a méhlepényt a méhhez tapadni.
A méhlepény helyzete
Méhen belüli növekedés-visszamaradás (IUGR) és következményei
A méhen belüli növekedés-visszamaradás (IUGR) a koraszülöttség mellett az újszülött-halálozásért felelős leggyakoribb veleszületett rendellenesség. Méhen belül akkor beszélünk elégtelen fejlődésről, ha a magzat becsült súlya 10 percentilis érték alatt van, azaz gyengébben fejlett, mint az azonos korú magzatok 90 százaléka.
Az IUGR háttere
Az elégtelen fejlődés leggyakoribb oka a dohányzás, az alkoholizmus, a túlzott koffeinfogyasztás, elégtelen táplálkozás, ikerterhesség, elégtelen mennyiségű magzatvíz, bizonyos gyógyszerek szedése, terhesség alatti kábítószer-fogyasztás, terhességi toxémia, méhlepény-elégtelenség, idült idő előtti méhlepény-leválás, trombofília, Leiden-mutáció, illetve az anya nemi szervi rendellenességei, betegségei. Az aránytalan IUGR lepényelégtelenség következménye szokott lenni.
A magzat állapotának monitorozása
A méhen belül felismert IUGR esetén a legfontosabb az anya teljes ágynyugalma, megfelelő táplálkozása, valamint az intravénás cukor- és magnéziuminfúzió adása, esetenként oxigénbelélegeztetés orrszondán át. A gyermek állapotát kardiotokográfiával és ultrahanggal folyamatosan nyomon kell követni. Fenyegető magzati fulladás esetén a szülést be kell indítani. Kellő érettség esetén meg lehet próbálkozni a hüvelyi szüléssel, lehetőleg epidurális érzéstelenítésben.
Koraszülés és a méhszáj állapotának jelentősége
A terhesség betöltött 24. hete és a betöltött 37. hét között lezajló szüléseket hívják koraszülésnek. Amíg egy 24 hetes magzat még igen apró és éretlen, addig egy 34. hét után születő koraszülöttel ritkán akad komoly probléma. A koraszülések hátterében legtöbbször fertőzést gyanítunk - a fertőzés lehet húgyúti, például vesemedence-gyulladás vagy akár egy rossz, kezeletlen fog is.
A méhösszehúzódások felismerése
Gyakori, hogy egyre sűrűbb, rendszeres, erősödő méhösszehúzódások kezdődnek, melyek hatására kinyílik a méhszáj és megindul a koraszülés. A méhösszehúzódások alatt olyan görcsöket értünk, amelyek a teljes méhet érintik és a méhfalat akár több másodpercig tartóan megkeményítik. Ha a méhösszehúzódások rendszeressé válnak, akkor annak hatására megérik a méhszáj: felpuhul, rövidebb lesz, esetleg ki is nyílik.
Magzatvízfolyás és a burokrepedés
Az is előfordul, hogy a magzatvíz folyik el hirtelen. Ez a színtelen, szagtalan folyadék a magzatburok megrepedésével távozik és nem feltétlenül jár együtt görcsökkel. Ha alapos gyanúnk van a magzatvízfolyásra, akkor érdemes hamar orvoshoz fordulni. A magzatburok, miután elfolyt a magzatvíz, már szinte sohasem szokott összeforrni vagy letapadni, ezért ilyenkor a magzat ki van téve a fertőzéseknek, ezt antibiotikummal próbáljuk elodázni.
Placenta-leválás: Sürgősségi állapot a harmadik trimeszterben
Azt az állapotot, amikor a placenta elválik a méh nyálkahártyájától, placenta-leválásnak nevezik. Kezelés nélkül ez életveszélyes állapot mind az anya, mind a baba számára. A placenta leválása viszonylag ritka állapot, és a terhesség utolsó trimeszterében hirtelen előfordulhat. Ez megszakítja a baba oxigén- és tápanyagellátását, valamint erős vérzést okoz az anyában.
Kezelési irányelvek
A placenta leválás kezelése annak típusától és a terhességi időszaktól függ. A beteg azonnali kórházi kezelést igényel. Ha a beteg enyhe méhlepény-leválásban szenved, és a baba szívverése normális, még túl korai a baba megszületése, és Ön kórházba kerülhet szoros orvosi megfigyelés és pihenés céljából. Súlyos placenta-leválás esetén a beteget intravénás folyadékkal, oxigénellátással, az anya és a magzat folyamatos monitorozásával kezelik. A méhtől való részleges elválasztással járó enyhe méhlepény-leválás kisebb anyai és magzati halálozási rátával jár, mint a méhtől való teljes elválasztással járó súlyos placenta-leválás.
Intrauterin magzati elhalás: Okok és kivizsgálási lehetőségek
A halvaszületést gyakran a 20. terhességi héten vagy ezt követően bekövetkező magzati veszteségként definiálják. A halvaszületés mögött esetlegesen meghúzódó okok kivizsgálásának fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. Bár előfordulhat, hogy a gyászoló család első hallásra megkérdőjelezi ennek értékét, mivel ily módon már nem védhető ki a várt gyermek elvesztése, az ilyenfajta vizsgálódás elősegítheti a történtek érzelmi lezárását és a talpra állást.
Diagnosztikai lépések
Az esetek többségében a kórelőzmény felvétele, fizikális vizsgálat, perinatalis boncolás és kariotipizálás ajánlott. Egyetlen esetben sem szabad eltekinteni a fetomaternalis vérzés vizsgálatától és az antitestszűréstől. Placentaelégtelenség klinikai jelei esetén (pl. magzati növekedési zavar vagy oligohydramnion), illetve súlyos praeeclampsiára utaló tünetek észlelésekor mérlegelni kell a lupus anticoagulans, az anticardiolipin antitestek, valamint a gyakori örökletes thrombophiliák meghatározását.
Antifoszfolipid-szindróma
Az antifoszfolipid-szindróma a magzati elhalás ritka oka. Amennyiben más tényező nem igazolódik a magzati elhalás hátterében, úgy a későbbi terhességek során célszerű felajánlani a betegnek az antifoszfolipid-szindróma kezelésének lehetőségét. Az antifoszfolipid-szindrómában szenvedők élethosszig tartó - a terhesség idején is folytatódó - alvadásgátló kezelésre szorulhatnak.
A fenti állapotok felismerése és megfelelő kezelése a terhesgondozás elsődleges célja. A rendszeres szülés előtti ellenőrzések, a kismama egészséges életmódja és az időben történő orvosi beavatkozás kulcsfontosságú a szövődmények csökkentésében, különösen a magasabb kockázatú terhességek esetében.