Gyermekkorunkban a nyár végéhez közeledve izgatottan figyeltük, mikor reped meg a dió héja, hogy végre szedhessük. Zöld héjából kihámoztuk, megtörtük, és a friss termés vékony, sárga héját lehúzva ettük. Az iskolában mindenki tudta a másikról, mikor szedett diót: a héjától feketére színeződött ujjakkal mutogattunk egymásra. Sajnos, a mai gyermekeknek már nem lesznek ilyen élményeik, ugyanis manapság nehéz olyan diófát találni, amelyen a legjobb esetben is ne lenne a termés fele fekete. Ez a jelenség számos okra vezethető vissza, de az egyik legújabb és legrettegettebb „import” kártevő, a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa) komoly kihívások elé állítja a diótermesztőket. Egyre többen vágják ki a diófáikat, mert nem tudnak védekezni ellene, ezért szinte már aranyáron mérik a diót.
A dió feketedésének okai: komplex probléma
A dió termésén tapasztalható feketedést több tényező is okozhatja, nem csupán egyetlen kártevő vagy betegség. Tóth László (Fülek) diótermelő, aki a Losonci-katlanban nyolcvanhektáros dióligetben gazdálkodik, rámutat, hogy a dió több mindentől lehet fekete. „Általában gnomóniás vagy xanthomonas foltok okozzák a bajt” - mondja. Ezek a betegségek előjöhetnek például azért, mert túl sűrűn vannak ültetve a fák, vagyis ha túl nagy a fű a fák alatt, és nincs rendszeresen és rendesen kaszálva. De oka lehet az is, ha túl sok eső esik, vagy éppen túl kevés, esetleg rossz az agrotechnológia. Tehát számos kiváltó oka lehet. Dr. Némethy Zsuzsanna is megerősíti a novenydoktor.hu oldalon megjelent cikkében, hogy minden évben, bár különböző mértékben, előfordul a dió zöld buroklevelének fekete foltossága, gyakran nagy felületen is, és a hasonló kinézetű elváltozást több károsító is okozhatja.
Gombás betegségek: a gnomónia szerepe
A dió gnomóniás gombabetegségét (kórokozója Gnomonia leptostyla) a leveleken 2-4 mm-es sötétbarna szegélyű, általában kerek, közepén kissé kivilágosodó foltokról lehet felismerni. A foltok között a levél elsárgul, majd idő előtt tömegesen lehullik. A gomba a termés zöld buroklevelét (epikarpiumát) is megfertőzi, amelyeken 2-3 mm-es kör alakú foltok jelennek meg. Ezek a foltok kissé besüllyedőek, sötétbarnák, feketének látszóak, közepük pedig kiszürkül. Erős fertőzéskor a foltok összeolvadhatnak, és a feketés elszíneződés a buroklevél nagy felületére kiterjedhet. Fontos tudni, hogy a fekete szín a dióbélen nem okoz elváltozást. Ez a foltbetegség a dió éréséig folyamatosan előfordul, és a lehullott, érett diónál is általános. Bár a dió termésénél gyakori betegség, nem jelentős, mivel a bél tartalmát nem fertőzi. Tóth László szerint ezek a gombabetegségek is előidéznek veszteségeket, de közel sem okoznak 90 és 100 százalékos károkat a termésben.
Bakteriális fertőzések: a Xanthomonas veszélye
A dió elterjedt és súlyos baktériumos betegségére, melyet a Xanthomonas arboricola pv. juglandis baktérium okoz, levélfoltosság és buroklevél elfeketedés jellemző. A leveleken a fertőzés után fekete, egyszínű, mellékerek által határolt, tehát szegletes vagy szabálytalan alakú foltokról ismerhető fel. Kezdetben a foltokat sárga elmosódott udvar szegélyezi. A zöld buroklevélen szabálytalan alakú, különböző méretű, sötétbarna, nedves, rohadó foltok fejlődnek. A beteg burok rátapad a dió csonthéjára, és fekete színű lesz. A buroklevél nehezen vagy nem választható le a dió héjáról. A legfontosabb kártétele, hogy a dió csúcsánál, a héjak egymáshoz illeszkedésénél a baktérium a dióbélbe hatolva annak nedves rothadását, megfeketedését okozza. A fertőzött dióbél később ugyan beszáradhat, de fogyasztásra alkalmatlanná válik. Tóth László is hangsúlyozza, hogy ezen betegségek megelőzésére permetezésre van szükség, mert ha a betegségek felütik a fejüket, már késő.
A nyugati dióburok-fúrólégy: egy agresszív kártevő
A dió új, rettegett kártevője a nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa). Ez az amerikai „import” légy évi egy nemzedékes kártevő, megjelenése és károsítása július elejétől várható, előtte nem fordul elő. Az ország melegebb részein, idén például június 20-ától a feromon-csapdák fogásai szerint a legyek kikelése megindult, köszönhetően az átlagosnál melegebb tavasznak, ami felgyorsította a rovarok fejlődését. Tóth László elmondása szerint náluk, Palócföldön csak tavalyelőtt ütötte fel a fejét a dióburok-fúrólégy. Ehhez képest a Csallóközben már 5-6 éve komoly károkat okoz. Tudnivaló, hogy nyugatról kelet felé terjed, évente 100-150 kilométert vándorol. Magyarország felől érkezett.
A kártétel mechanizmusa és tünetei
Ez a gyümölcslégy csak a diót támadja. Július közepétől indul a rajzása, tehát onnan kezdve kell ellene védekezni. A légy a tojócsövével a zöld dió héja alá helyezi el a petéjét, ami ellen nem lehet védekezni, csak a már kifejlett rovar ellen. A peték a zöld dióhéjban fejlődnek ki, onnan táplálkoznak, és teszik tönkre a termést. Egyetlen nőstény akár 400 tojást is képes lerakni. A dió héján ilyenkor apró fekete pontok, szúrásnyomok láthatók. A lárváik lábatlanok, tehát nyüvek, teljes kifejlődött méretük legfeljebb 6 mm, színük szennyes-fehér. A buroklégy nyüveinek hatására az elfeketedő buroklevelek nyálkásak lesznek, elfolyósodnak, visszataszítóak, és benne a nyüvek jól láthatóak. Fontos megjegyezni, hogy a nyüvek a dió belsejébe a csontkemény héjon nem képesek behatolni.
Védekezés a dióburok-fúrólégy és egyéb károsítók ellen
Az elfeketedő diókat többféle károsító is okozhatja, ezért a kezelés előtt 8-10 darab tünetes diót ajánlott tüzetesen megvizsgálni, félbevágva a dióbél állományát is. A tapasztaltak alapján nagy valószínűséggel megállapíthatók a kiváltó okok. Az azonosításban jelentős segítséget jelent a tünetek észlelésének ideje is: míg július közepéig a dió feketedését annak betegségei okozzák, addig azután már mindhárom jellemzett károsító jelen lehet, gyakran akár együtt is.
Megelőzés és kezelés
A feketedő diókat célszerű folyamatosan összegyűjteni és megsemmisíteni, elásni annak érdekében, hogy a fertőzési láncot megszakítsuk. Ugyanez vonatkozik a foltos, lehullott levelekre is. A baktériumos és gnomóniás betegségek kórokozói a fákon telelnek, ezért nem szabad kihagyni a téli réz hatóanyagot tartalmazó lemosó permetezést, hiszen a réz mindkettő ellen hatékony ellenszer. A dió virágzásától az őszi termésérésig fertőzhetnek tartósan esős időjárás mellett, ekkor is a réz alapú permetezés ajánlott vegyes előfordulásuk esetén.
A dióburok-fúrólégy ellen pedig a tömeges rajzásának kezdetétől szeptemberig szükséges permetezni 10-14 napos időközönként. Tóth László elmondása szerint a rajzáscsúcsokat fákra akasztható, ammónium-karbonátos, azaz vizeletszagú lapkákkal monitorozzák, amelyek odavonzzák a rovart. Ez az anyag odacsalogatja a legyet a lapkához, amibe beleragad. Így tudják figyelni a fúrólégy elterjedését. Ezután mikroszkóp alatt megvizsgálják a nőstény egyedeket, hogy mikor alakul ki bennük a pete. Amikor elérik a peterakás idejét, akkor érdemes lekezelni a fákat, hogy minél több elpusztuljon belőlük. A diófák magasságából eredő kijuttatási nehézségek miatt speciális permetező gépek szükségesek. A szakemberek által javasolt új, csalétkekkel kombinált permetezési módok már a házi kertekben is kivitelezhetők. Egy kis odafigyeléssel a megfeketedett dió jelentős része is megmenthető. A legfontosabb szabály: minél előbb leszedjük, annál kisebb lesz a fekete, ráragadt felület! Amint lehet, tisztítsuk meg a megfeketedett diót. Először áztassuk be néhány órára vízbe - ha a héj alatt kukac rejtőzne, ennyi idő alatt elpusztul. Ezután a fekete rész könnyedén eltávolítható: kisebb mennyiségnél elegendő egy fúrógépbe fogott keverőszár, nagyobb adag esetén viszont érdemes betonkeverőt használni. A pucolás után a diókat szárítsuk meg, majd mielőbb törjük fel, és tegyük el télire.
