Molnár Ferenc halhatatlan ifjúsági regénye, A Pál utcai fiúk, generációk óta rabul ejti olvasóit, és a magyar irodalom egyik legkedveltebb, legismertebb alkotásává vált. Ez a klasszikus történet nemcsak iskolai kötelező olvasmány, hanem világszerte számtalan nyelvre lefordították, és sok országban bekerült az iskolai tananyagba, mint például Olaszországban, Brazíliában, Lengyelországban és Japánban. A regény az 1889 márciusában Budapesten játszódó eseményekről szól, ahol a Pál utcai fiúk és a vörösingesek csapatai hadakoznak egy játszótérért, a grundért. A történet központi alakjai - Nemecsek Ernő, Boka János, Geréb Dezső, Áts Feri - olyan karakteres emberi viselkedési mintákat mutatnak, amelyek a név puszta említésekor is azonnal felidéződnek. A könyv annyira ismert, hogy ezeket a neveket gyakran használják emberi jellemek tömör leírására. A szereplők nevén kívül fogalommá váltak a regényből például a „gittegylet”, az „einstand” vagy a „grund” szavak is.
Molnár Ferenc és a világirodalmi hírnév
Molnár Ferenc (1878-1953) bravúros technikájú színműveivel, mint például Az ördög, Liliom, A hattyú vagy az Olympia, világhírűvé vált. A századfordulón tűnt fel realista szemléletű novellákkal, amelyekben a nagyvárosi kisemberek életét mutatta be, például a Széntolvajok című művében. Később a pesti polgárság irodalmi képviselője lett, élete utolsó éveit Amerikában töltötte, tengerentúli élményeiről pedig az Útitárs a száműzetésben című önéletrajzi regényében vall. A Pál utcai fiúk című, 1907-ben írt klasszikus ifjúsági regénye - sok idegennyelvi fordítása révén - a világirodalomban is közismert. Molnár Ferenc a negyedik legtöbb nyelvre lefordított magyar szerző, művei jelenleg 132 nyelven elérhetőek. A Pál utcai fiúk a felmérések szerint az Egri csillagok után a legkedveltebb magyar szépirodalmi regény, és a Móra Kiadó történetének egyik legtöbb kiadást megért műve, jelenleg az 58. kiadásnál tart.
A hangoskönyv születése és a Móra Kiadó évfordulója
2019-ben, a Móra Kiadó fennállásának 70. évfordulóját ünnepelve jelent meg A Pál utcai fiúk hangoskönyvben. Ez a kiadás különleges tisztelgés Molnár Ferenc munkássága előtt, hiszen a hangoskönyv a szerző születésének 142. évfordulóján látott napvilágot. A szöveget a Vígszínház évek óta telt házzal futó darabjának Nemecsekje, Vecsei H. Miklós olvasta fel, aki így új életet lehelt a jól ismert karakterekbe és a történetbe. A hangoskönyvet január 11-én mutatták be a Móra Kiadó fővárosi mintaboltjában. A Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk (HANGOSKÖNYV) Gábor Miklós közreműködésével létrejött kiadvány egy újabb médium, amelynek segítségével ismét átélhetjük a „grund” kalandjait.
A hangoskönyv struktúrája és fejezetei
A Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk (HANGOSKÖNYV) részletei jól mutatják a történet tagolását és a felolvasás hosszát. A hangoskönyv a következő fejezetekre oszlik:
- 00-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - Hangos katalóguscédula (01:02 perc)
- 01-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - I. fejezet (36:18 perc)
- 02-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - II. fejezet (40:15 perc)
- 03-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - III. fejezet (67:43 perc)
- 04-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - IV. fejezet (54:42 perc)
- 05-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - V. fejezet (31:29 perc)
- 06-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - VI. fejezet (61:59 perc)
- 07-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - VII. fejezet (38:54 perc)
- 08-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - VIII. fejezet (90:11 perc)
- 09-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - IX. fejezet (08:28 perc)
- 10-MolnarFerenc-APalutcaifiuk.mp3 - X. fejezet (68:26 perc)
Ez a részletes tagolás lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy könnyen megtalálják a kívánt részeket, és elmerüljenek a történetben.
A Pál utcai fiúk (1968-as magyar film)
Részlet az első fejezetből: A tanóra vége és az einstand
„Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt. Az ablakok tárva-nyitva voltak a meleg márciusi napon, s a friss tavaszi szellő szárnyán berepült a muzsika a tanterembe. Valami vidám magyar nóta volt, ami a verkliből indulónak hangzott, s olyan csinnadrattásan, olyan bécsiesen pengett, hogy az egész osztály mosolyogni szeretett volna, sőt voltak, akik valóban mosolyogtak is rajta. A Bunsen-lámpában vígan lobogott a zöld csík, s ezt valahogyan még csak bámulta az első padból néhány fiú. De a többiek kinéztek az ablakon, amelyen át a szomszédos kis házak teteit lehetett látni, s a távolban, az aranyos déli napon a templomtornyot, melynek óráján a nagymutató vigasztalóan haladt a tizenkettes felé. És ahogy kifigyeltek az ablakon, a muzsikával együtt más, ide nem tartozó hangok is jöttek be a terembe. Tülköltek a lóvasúti kocsisok, valamelyik udvaron dalolt egy cselédlány, de egészen mást, mint amit a zongora-verkli játszott. És izegni-mozogni kezdett az osztály. Nagy csönd lett erre. Halálos csönd. - Mi az? - ismételte a tanár úr, s ekkor már mindenki mozdulatlanul ült a helyén. Aztán az ablakra nézett, amelyen át vígan cincogott be a verkliszó, mintegy éreztetve mindenkivel, hogy ő nem tartozik a tanári fegyelem alá. Nemecsek hátrasandított, majd a földre nézett. Egy kis papírgombóc gurult melléje. Fölvette, kihajtotta. Nemecsek tudta, hogy ez csak címzés, és hogy maga a levél, az igazi mondanivaló a papiros másik oldalán van. De Nemecsek határozottan jellemes férfiú volt, és nem akarta a más levelét elolvasni. És most Boka nézett le a földre, amely rendes közlekedési eszköze volt az üzeneteknek. Valóban, gurulva jött a kis papiros gombóc. Délután háromkor közgyűlés. Elnökválasztás a grundon. Boka zsebre vágta a kis papirost, és egy utolsót szorított már összecsomagolt könyvein. Egy óra volt. A villamos óra berregni kezdett, és most már a tanár úr is tudta, hogy vége az órának. És az osztály egy perc alatt künn volt a teremből. A nagy, oszlopos lépcsőházban vad rohanások történtek, melyek csak akkor szelídültek sietéssé, mikor egy-egy tanár magas alakja keveredett a zajgó gyerektömeg közé. A kapun csak úgy dűlt kifelé a sok gyerek. Fele jobbra, fele balra oszlott. És tanárok jöttek köztük, és ilyenkor lerepültek a kis kalapok. És mindnyája fáradtan, éhesen ballagott a ragyogóan napfényes utcán. Egy kis kábultság járt a fejükben, mely csak nagy lassan oszladozott a sok vidám és életet jelentő látványra, amit az utca nyújt. Csele titokban törökmézre alkudott egy szomszédos kapu alatt. A törökmézes ember ugyanis szemérmetlenül felemelte az árakat. A törökméz ára tudvalevőleg az egész világon egy krajcár. Ezt úgy kell érteni, hogy a törökmézes ember megfogja a kis bárdot, s amennyit a nagy darab fehér, mogyoróval spékelt masszából egy ütésre le tud belőle hasítani, az egy krajcárba kerül. Valamint hogy a kapu alatt minden egy krajcárba kerül, ez lévén az egység. Egy krajcár a fapálcikára nyársalt három szilva, három fél füge, három prünella, három fél dió, mindmegannyi folyós cukorba mártva. Egy krajcár a nagy darab medvecukor, és ugyancsak egy krajcár az árpacukor. Sőt egy krajcár az úgynevezett diákabrak is, mely apró staniclikba van osztva, s mely a legízletesebb keverékek egyike. Van ebben mogyoró, mazsola, malagaszőlő, cukordarabka, mandula, utcai szemét, szentjánoskenyér-törmelék és légy. Csele alkudott, ami azt jelenti, hogy a törökmézes ember fölemelte az árakat. A kereskedelem törvényeinek ismerői jól tudják, hogy az árak akkor is emelkednek, ha az üzletcsinálás veszéllyel jár. Így például drágák azok az ázsiai teák, amelyeket rablók lakta vidékeken cipelnek végig a karavánok. Ezt a veszedelmet nekünk, nyugat-európai embereknek kell megfizetnünk. És a törökmézesben határozottan volt üzleti szellem, mert szegényt el akarták tiltani az iskola közeléből. - „A gyerekek minden pénzüket annál az olasznál költik el” - mondogatták. És az olasz érezte, hogy üzletének nem lesz hosszú élete a gimnázium mellett. Tehát fölemelte az árakat. Ha már mennie kell innen, legalább nyerjen rajta valamit. - Azelőtt volt minden egy krajcár. És amíg nagy nehezen kinyögte ezeket a magyar szavakat, vadul hadonászott a levegőben a kis bárddal. Csele el volt ragadtatva ettől az eszmétől. Tyű, micsoda gyönyörűség lett volna ez! Hogy repültek volna jobbra-balra a cukrok! - Vágd oda a kalapodat! - Ezt a szép kalapot? El volt tévesztve a dolog. Geréb rossz helyen tette a szép ajánlatot. - Sajnálod? - Sajnálom - mondta Csele. - De azért ne hidd, hogy gyáva vagyok. Én nem vagyok gyáva, csak a kalapot sajnálom. Ilyet nem lehet Gerébnek mondani. Ez majdnem sértés volt. Fel is fortyant. - Ha már az én kalapomról van szó, hát odavágom én magam. Ez egy uzsorás. De valaki megfogta hátul a kezét. Geréb hátranézett. - Mit csinálsz? És komolyan, szelíden nézett rá. Geréb morgott egyet, mint az oroszlán, mikor az állatszelídítő a szemébe néz. Meghunyászkodott. - Ne bántsd ezt az embert. Én szeretem, ha valaki bátor, de ennek semmi értelme nincs. És feléje nyújtotta a kezét. A keze csupa tinta volt. A tintatartó kedélyesen csöpögtette a zsebébe a sötétkék levet, és Boka mit sem sejtve húzta ki a zsebéből a kezét. De ezzel nem törődtek. Boka a falhoz kente a kezét, aminek az lett a következménye, hogy a fal tintás lett, de Boka keze viszont nem tisztult meg. A tintaügy azonban ezzel be volt fejezve. Boka karon fogta Gerébet, és elindultak a hosszú utcán. Mögöttük maradt a csinos kis Csele. És belenyúlt finom kis zöld erszényébe. Az olasz pedig mosolygott, és azon törhette a fejét, hogy mi volna, ha holnaptól kezdve minden - három krajcár volna. De ez csak álom volt. Ez olyasvalami volt, mint amikor valaki azt álmodja, hogy minden forint egy százast ér. Az olaszt most már szemtelenné tette az üzleti siker. És már egy új vevő felé fordult, aki ezen az eseten okulva, a kezében tartotta a két krajcárt. És vagdosta a fehér cukormasszát a kis bárddal olyasvalami furcsa mozdulatokkal, mintha valami mesebeli középkori, óriási hóhér lett volna, aki apró, mogyorófejű emberkéknek csapkodja le a fejüket egy kis arasznyi bárddal. - Pfuj - mondta Csele az új vevőnek -, ne vegyen ennél! - Várjatok! A sarkon érte őket utol, s itt befordultak a Pipa utcába, a Soroksári utca felé. Összekapaszkodtak hárman; középütt Boka ment, és magyarázott valamit csöndesen, komolyan, ahogy szokta. Tizennégy esztendős volt, s arcán kevés nyoma volt még a férfiasságnak. De ha kinyitotta a száját, nyert néhány évet. A hangja mély volt, szelíd és komoly. S amit mondott, az is olyanforma volt, mint a hangja. Ritkán beszélt ostobaságot, és nem mutatott semmi kedvet az úgynevezett csirkefogótempókhoz. Kisebb veszekedésekbe nem is szólt bele, sőt ha bírónak hívták, akkor is kitért. Ő már megtanulta, hogy az ítélet után az egyik fél mindig keserűséggel megy el, és ezt a keserűséget a bíró iránt érzi. De mikor már elhatalmasodott a baj, és a veszekedés akkora lett, hogy már-már tanári beavatkozás vált szükségessé, akkor közbelépett Boka, békíteni. És aki békít, arra legalább nem haragszik egyik fél sem. A hazamenés iránya azt követelte, hogy a Soroksári utcából a Köztelek utcába forduljanak be. A csöndes kis utcán édesen sütött a tavaszi nap, s halkan dohogott a dohánygyár, mely az egyik oldalán véges-végig húzódik. A Köztelek utcában mindössze két alak volt látható. Mikor Csónakos meglátta a három összefogódzott kis legényt, örömében a szájába vette két ujját, és egy akkorát fütyölt, mint valami gőzmozdony. Ez a fütty különben az ő különlegessége volt. Ezt nem tudta utánacsinálni senki a negyedikben, sőt az egész gimnáziumban alig volt néhány fiú, aki ezt a kocsisfüttyöt értette volna. Mindössze talán csak Cinderről, az önképzőkör elnökéről tudták, hogy tud ilyen módon fütyölni, de Cinder csak addig fütyült, amíg az önképzőkör elnökévé nem lett. Azontúl Cinder többé nem vette az ujját a szájába. Tehát süvített egyet Csónakos. - Hát a Pásztorok. Ehhez tudni kell, mi az az einstand. Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba - pesti nyelven: boxenlibe - játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőle, akkor azt mondja: einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát hadüzenet is. Csele szólalt meg elsőnek. - Ezt nem lehet tovább tűrni! Én már régen mondom, hogy kell valamit csinálni, de Boka mindig savanyú pofákat vág. Csónakos szájába vette a két ujját, annak jeléül, hogy most fütyölni fog örömében. Ő minden forradalomhoz kész volt örömmel csatlakozni. - Ne süketíts meg! - szólt rá. - Az. A kis Nemecsek izgatott volt, mikor érezte, hogy egy fontos dolog középpontjává válik. Ez ritkán esett meg vele. Nemecsek mindenkinek levegő volt. Se nem osztott, se nem szorzott, mint az egy a számtanban. Senki se törődött vele. Jelentéktelen kis sovány fiú volt, gyönge gyerek. És talán éppen ez tette alkalmassá arra, hogy jó legyen áldozatnak. - Úgy volt - mondta -, hogy ebéd után kimentünk a Múziumba, a Weisz meg én meg Richter meg a Kolnay meg a Barabás. Előbb métát akartunk játszani az Eszterházy utcában, de a labda a reálistáké volt, és azok nem engedték. Akkor azt mondja Barabás: „Menjünk be a Múziumba, és golyózzunk a falnál!” És akkor mind bementünk a Múziumba, és golyózni kezdtünk a falnál. Azt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót, ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorba gurítottuk a golyókat, már volt a falnál vagy tizenöt golyó, és volt közte két üveg is. És akkor egyszerre csak azt kiáltja a Richter: „Vége van, jönnek a Pásztorok!” És a sarkon jöttek is a Pásztorok, zsebre volt dugva a kezük, és lehajtották a fejüket, és olyan lassan jöttek, hogy mi mindnyájan nagyon megijedtünk. Hát hiába is voltunk mi öten, ők ketten olyan erősek, hogy tízet is elvernek. És nem is szabad minket úgy számítani, hogy mi öten vagyunk, mert ha baj van, akkor a Kolnay is elszalad, és a Barabás is elszalad, hát csak hármat szabad számítani. Esetleg én is elszaladok, hát csak kettőt szabad számítani. És ha esetleg mind az öten elszaladunk, akkor se ér az egész semmit, mert a Pásztorok a legjobb futók az egész Múziumban, és mink hiába szaladunk, mert utolérnek. Hát csak jöttek a Pásztorok, egyre közelebb jöttek, és nézték nagyon a golyókat. Mondom a Kolnaynak: „Te, ezeknek tetszik a mi golyónk!” És még a Weisz volt a legokosabb, mert ő mindjárt mondta: „Gyönnek, gyönnek, ebből a gyövésből nagy einstand lesz!” De én azt gondoltam, hogy nem fognak minket bántani, hiszen mi soha nem csináltunk nekik semmit. És eleinte nem is bántottak, csak odaálltak, és nézték a játékot. A Kolnay azt súgta a fülembe: „Te, Nemecsek, hagyjuk abba.” Azt mondom neki: „Hogyne, majd éppen most, amikor te gurítottál, és nem találtál! Most rajtam a sor. Ha megnyerem, abbahagyjuk.” Közben a Richter gurított, de annak már reszketett a keze a félelemtől, és fél szemmel a Pásztorokra nézett, hát persze hogy nem talált. De a Pásztorok nem is mozdultak, csak ott álltak, zsebre dugott kézzel. Akkor aztán én gurítottam és találtam. Megnyertem az összes golyókat. És oda akarok menni, hogy összeszedjem, volt már vagy harminc golyó, de elémbe ugrott az egyik Pásztor, a kisebbik, és rám kiáltott: Einstand! Én hátranéztem, és Kolnay meg a Barabás már szaladtak, a Weisz a falnál állt, és sápadt volt, a Richter meg még gondolkozott, hogy szaladjon-e vagy nem. Én próbáltam előbb becsületesen. Azt mondtam: „Kérem, ehhez maguknak nincs joguk.” De akkor már az öregebbik Pásztor szedte fel a golyókat, és rakta be a zsebébe. A fiatalabbik meg megfogta a mellemen a kabátomat, és rám kiáltott: „Nem hallottad, hogy einstand?!” Hát persze aztán én se szóltam semmit. A Weisz pityeregni kezdett a falnál. És a Kolnay meg a Kende a Múzium sarkáról kukucskáltak vissza, hogy mi történik. És a Pásztorok mind fölszedték a golyókat, és egy szót sem szóltak, csak továbbmentek. - Hallatlan! Ezt Csele mondta. Csónakos süvített egyet, annak jeléül, hogy puskaporos a levegő. Boka csöndesen állt és gondolkozott. Mindenki őt figyelte. Mindenki arra volt kíváncsi, hogy mit fog Boka szólni ezekhez a dolgokhoz, amiket már mindenki panaszolt hónapok óta, s amiket eddig Boka nem vett komolyan. - Hát most csak menjünk ebédelni. Délután találkozunk a grundon. Ott mindent meg fogunk beszélni. Mindenkinek tetszett ez a kijelentés. Boka nagyon rokonszenves volt ebben a pillanatban. Szeretettel néztek rá a fiúk, mosolyogva nézték okos kis fejét, ragyogó fekete szemét, amelyben most valami harcias tűz lobogott. Elindultak hazafelé. Egy vidám harang kongott valamerre a Józsefvárosban, a nap sütött, és minden szép volt, és minden örömmel volt teli. A fiúk nagy dolgok előtt állottak. Mindenikben fellobbant a tettvágy, s mindeniket izgatta, hogy most már mi lesz. Mentek, mendegéltek az Üllői út felé. Csónakos hátramaradt Nemecsekkel. - Tubák! Nemecsek szívből nevetett, a kis majom. Ő is odanyúlt, és felszippantott vékony kis ujja hegyéről egy kicsit a dohányporból. És tüsszögve vonultak végig ketten a Köztelek utcán, boldog örömet érezve e fölfedezésen. Csónakos nagyokat, bömbölőeket tüsszentett, mint valami ágyú. A kis szőke meg csak prüszkölt, mint a tengerinyúl, ha bosszantják.”
A „grund” mint szimbólum
„A grund… Ti szép, egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy künn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, melynek égbolt a neve, akiknek a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messzenézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. A pesti gyereknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelenséget és a szabadságot. Egy darabka föld, melyet egyik oldalról düledező palánk határol, s melynek többi oldalain nagy házfalak merednek az ég felé. A grund maga üres volt, mint ahogy ez üres telekhez illik is. A palánkja a Pál utca felől húzódott végig. Jobbról-balról két nagy ház határolja, s hátul… igen, hátul volt az, ami a grundot nagyszerűvé, érdekessé tette. Itt tudniillik egy másik nagy telek következett. Ezt a másik nagy telket egy gőzfűrészelő cég bérelte, s a telek telis-tele volt farakásokkal. Szabályos kockákba rakva állott itt az ölfa, s a hatalmas kockák közt kis utcák voltak. Valóságos labirintus. Ötven-hatvan kis szűk utca keresztezte egymást a néma, sötét farakások közt, s nem volt könnyű dolog ebbe…” A grund nem csupán egy fizikai helyszín, hanem a fiúk szabadságának, önállóságának, barátságainak és küzdelmeinek szimbóluma is. Ez a kis földdarab jelenti számukra a saját világukat, ahol a felnőttek szabályai csak korlátozottan érvényesülnek. A grundért vívott harc valójában az önazonosság, a közösség és a tisztelet megőrzéséért folytatott küzdelem allegóriája.
Az örökérvényű üzenetek
A Pál utcai fiúk olyan örökérvényű szimbólumokat hordoz, mint a haza, a barátság, a szolidaritás. De akár a gittegylet, az einstand vagy a csupa kisbetűvel írt nemecsek ernő név is ismerős lehet. Ezek a fogalmak a regényen keresztül váltak a magyar kultúra részévé, és a mai napig aktuálisak, relevánsak. A történet a gyermekek közötti hatalmi harcokat, az árulást és a hűséget, az önfeláldozást és a bátorságot mutatja be. Nemecsek Ernő alakja, akit az író csupa kisbetűvel ír le, ezzel is hangsúlyozva törékenységét és jelentéktelenségét a többiek szemében, végül igazi hőssé válik, aki életét áldozza a grundért. Ez a drámai fordulat adja a regény mélységét és maradandó értékét.
A Pál utcai fiúk a popkultúrában
A Pál utcai fiúk nemcsak könyvben és hangoskönyvben élt tovább, hanem többször is megfilmesítették, és színpadi adaptációk is születtek belőle. Az 1969-es magyar-amerikai koprodukcióban készült filmadaptáció nemzetközi hírnevet szerzett, és hozzájárult a regény világszerte való ismertségéhez. A „Pál utcai fiúk” a Nagy Könyv című játékban második helyezést ért el, ami tovább erősíti pozícióját a magyar szépirodalom kiemelkedő alkotásai között. A történet aktualitását és időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a mai napig releváns témákat, mint a barátság, az önfeláldozás, a hűség és a hazaszeretet, boncolgatja, és generációk számára nyújt maradandó élményt. A hangoskönyv letöltése könnyen elérhető a megfelelő online platformokon, és a hallgatása biztosan felkelti a hallgató figyelmét, valamint arra ösztönzi, hogy felfedezzék a könyv csodálatos világát.