Az állattartó telepeken elhullott szarvasmarha tetemek kezelése és a trágyába helyezés szabályai komplex és szigorú jogszabályi keretek közé illeszkednek. Ezek a szabályok elsődlegesen az állategészségügyi kockázatok minimalizálását, a környezetszennyezés megelőzését és az élelmiszerlánc biztonságának garantálását célozzák. A vonatkozó uniós és hazai jogszabályok folyamatosan fejlődnek, hogy a legújabb tudományos ismeretek és technológiai lehetőségek mentén biztosítsák a megfelelő eljárásokat.
Jogszabályi Háttér és Fejlődés
A patások gyűjtőállomásaira, kereskedő telephelyeire vonatkozó uniós szabályok áprilistól megváltoztak, ami jelentős hatással van az elhullott állatok kezelésére is. Az állategészségügyi szabályozás alapjait az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. FM rendelet (ÁSZ) fekteti le, amely a nagylétszámú állattartó telepekre vonatkozó feltételeket is tartalmazza az 1. függelék 2. pontjában. Emellett a tartási helyek, a tenyészetek és az ezekkel kapcsolatos egyes adatok országos nyilvántartási rendszeréről szóló 119/2007. (X.18.) FVM rendelet, valamint az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) is releváns.
A fertőző állatbetegségekről és egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/429/EU rendelet (2021-től hatályos) és annak kiegészítése, a szárazföldi állatok és keltetőtojások Unión belül történő mozgatására vonatkozó állategészségügyi követelmények tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2020/688/EU rendelet (szintén 2021-től hatályos) új alapokra helyezték a mozgásokkal és a tenyészetek nyomonkövethetőségével kapcsolatos előírásokat. Az állatgyógyászati termékekről szóló 128/2009. FVM rendelet és a Tanács 2005/1/EK rendelete (2004) az uniós belső kereskedelemre vonatkozó állategészségügyi ellenőrzéseket szabályozza, míg az élő állatok belföldi szállításának állat-egészségügyi szabályairól szóló 87/2007. FVM rendelet a hazai szállítási tevékenységet.
Az (EU) 2016/429 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a szárazföldi állatokat tartó létesítményekre és a keltetőkre, valamint a bizonyos tartott szárazföldi állatok és keltetőtojások nyomonkövethetőségére vonatkozó szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2019/2035/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2021-től hatályos) az I. melléklet 1. részében részletezi a tenyészetekre vonatkozó előírásokat.
Az Állati Melléktermékek Kategóriái és Kezelésük
Az elhullott állatok tetemei állati mellékterméknek minősülnek, melyek kezelése szigorú szabályokhoz kötött. A 1069/2009/EK rendelet és annak végrehajtási rendelete, a 142/2011/EU rendelet három kategóriába sorolja az állati melléktermékeket:
- 1. kategóriájú anyagok: Különösen magas kockázatú anyagok, amelyek például állatbetegségek terjesztésével fenyegetnek, és teljes megsemmisítésre szorulnak (pl. égetés). Az elhullott szarvasmarha tetemek, amennyiben fertőző betegség gyanúja merül fel, ebbe a kategóriába tartozhatnak.
- 2. kategóriájú anyagok: Bizonyos kockázatot jelentő anyagok, amelyek további feldolgozás után felhasználhatóak (pl. biogázüzemekben, komposztálásban). Ide tartozhatnak az elhullott állatok tetemei, amennyiben nem tartoznak az 1. kategóriába.
- 3. kategóriájú anyagok: Alacsony kockázatú anyagok, amelyek megfelelő feldolgozás után takarmányozási vagy trágyázási célra is alkalmasak.
Trágyába Helyezés és Talajjavítás Szabályai
A szerves trágya és talajjavító az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. Törvény (Éltv.) definíciója szerint a növények tápanyagellátását szolgáló vagy a talajok tápanyag-szolgáltató képességét, termőképességét befolyásoló, természetes eredetű vagy fizikai, kémiai, biológiai, illetve egyéb mesterséges úton előállított anyagok, valamint ezek kereskedelmi céllal összeállított kombinációja. Fontos kivétel a víz, a szén-dioxid és az adalékanyag nélküli, kezeletlen istállótrágya.
Az állati melléktermékek termőföldön történő felhasználása engedélyezett termésnövelő anyagként történhet, a termésnövelő anyagok engedélyezéséről, tárolásáról, forgalmazásáról és felhasználásáról szóló 36/2006. (V. 18.) FVM rendeletben foglalt engedélyeztetési eljárás eredményeként. Az engedélyezést a termőföld védelméről 2007. évi CXXIX. törvény 49. §-a alapján a Megyei Kormányhivatalok keretében működő Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságok, mint területileg illetékes talajvédelmi hatóságok végzik. A döntés alapjául a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól szóló 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet 2. §-a szolgál.
Szerves trágyát és talajjavítót kizárólag a 2. és 3. kategóriájú állati melléktermékekből lehet előállítani. A 2. kategóriájú trágya, emésztőtraktus tartalom, tej, tejtermékek, kolosztrum, tojás, tojástermékek előzetes feldolgozás nélkül komposztálhatóak. Trágya, emésztőtraktus tartalom, tej, tejalapú termékek és a kolosztrum előzetes feldolgozás nélkül talajra helyezhető a talajvédelmi hatóság engedélyével. A 3. kategóriájú élelmiszerhulladékot komposztáló vagy biogáz üzemben történő átalakítás, vagy a 142/2011/EU rendelet IV. melléklet III. fejezetének megfelelő kezelés után lehet felhasználni.
Bizonyos származtatott állati mellékterméket tartalmazó szerves trágyákat és talajjavítókat egy illetékes hatóság által jóváhagyott összetevővel kell összekeverni annak érdekében, hogy a tiltott takarmányozási célú felhasználást megakadályozzák. Ez különösen igaz a 2. kategóriájú csont- és húslisztre, valamint a feldolgozott állati fehérjére, amely a 3. kategóriába tartozó anyagból nyert állati fehérje, és takarmányanyagként vagy szerves trágyaként való közvetlen felhasználásra alkalmas.
Engedélyezés és Nyilvántartás
Azokon a vállalkozásokon, ahol származtatott termékeket tárolnak későbbi szerves trágya és talajjavító előállítása céljából, a 1069/2009/EK rendelet szerint engedélyeztetés szükséges, kivéve azokat a helyeket, ahol a tárolás a kihelyezést közvetlenül megelőzően történik. Ilyen tevékenység esetén fel kell venni a kapcsolatot a területileg illetékes megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságával. A végtermékek tárolása a gazdasági haszonállatok hozzáférését megakadályozó módon kell, hogy történjen.
Az állati melléktermék és belőlük származtatott termékek szállításával foglalkozó vállalkozásoknak tevékenységüket nyilvántartásba kell vetetniük a területileg illetékes megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Igazgatóságával. A szállítást végző gépjármű engedélyeztetését még ez előtt kell elvégeztetni a területileg illetékes járási állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatallal. A végtermékek szállítása szintén a gazdasági haszonállatok hozzáférését megakadályozó módon kell, hogy történjen.
A 2. kategóriás származtatott terméket vagy 3. kategóriájú feldolgozott állati fehérjét tartalmazó szerves trágyák és talajjavítók előállítóinak biztosítaniuk kell, hogy a végtermék mintái a tárolás során vették és mikrobiológiai laborvizsgálatra küldték. Minden lehetséges módon arra kell törekedni, hogy a tételek mintázása reprezentatív jelleggel történjen. Komposzt és biogáz emésztési szermaradványok esetében a forgalomba hozatal előtt hasonló, de nem teljesen azonos mikrobiológiai követelmények érvényesülnek a 142/2011/EU rendelet V. melléklet III. fejezetének 3. pontja szerint.
Minden egyes szállítmányt a 142/2001/EU rendelet VIII. melléklet előírásai szerinti állati melléktermék kereskedelmi dokumentumnak kell kísérnie, kivéve azokat a szállításokat, amikor a végső felhasználót látják el áruval. Belföldi szállításnál a tagállamon belüli ún. Állati mellékterméket tartalmazó szerves trágyát és talajjavítót használó gazdaságokat a 1069/2009/EK rendelet szerint nem kell nyilvántartásba venni, mindazonáltal a területileg illetékes talajvédelmi hatóságtól a talajra történő kihelyezésre engedéllyel kell rendelkezniük. Az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi hatóság azonban felülvizsgálhatja a fentieket és további feltételeket írhat elő, amennyiben bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség (pl.: ragadós száj- és körömfájás betegsége, brucellózis stb.) gyanúja vagy előfordulása esetén járványvédelmi szempontból felmerül a betegség ilyen módon történő terjesztésének lehetősége.
Trágyatárolás és Környezetvédelem
Az állattenyésztési ágazatok egyik legnagyobb gondja a nagy mennyiségű trágya tárolása és megfelelő módon történő hasznosítása. Korábbi felmérések szerint hazánkban 15-20 millió tonna istállótrágya keletkezik, ennek csaknem felét a szarvasmarha trágya teszi ki, kisebb hányadát pedig a sertés és baromfitartás eredményezi. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) két évvel ezelőtti felmérése szerint a nagyállat-tartó telepek esetében, ahol ötvennél nagyobb a tehénlétszám, ott a telepek 18 százalékának nincs megfelelő trágyatárolója. Az ötvennél kevesebb tehénnel rendelkezők esetében ez az arány közel negyven százalékos.
A hígtrágya elhelyezése is számos telepen gondokat okoz, főleg a sertéstartók körében. A sertés- és szarvasmarhatartás során évente körülbelül 20 millió köbméter hígtrágya keletkezik. A környezetvédelmi kötelezettségek kész tények elé állítják a gazdálkodókat uniós szinten: az előírásokat muszáj betartaniuk, különben fel kell hagyniuk a termeléssel.
Trágyatárolókra vonatkozó előírások
A kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatóságának korábbi közlése szerint: „Állattartó telepen képződő trágyát a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló 27/2006. (II.7.) Korm. rendelet 16/A. § és 17. § szerinti határidők lejárta után már csak megfelelő műszaki védelemmel ellátott tárolókban lehet tárolni. Ettől az időponttól minden állattartó telepnek rendelkeznie kell megfelelő trágyatárolóval.
Állattartó telepnek minősül az a telep, ahol a magánszemélyek háztartási igényeit meghaladó mértékű állattartási tevékenységet folytatnak. A háztartási igény 5 számos állat/ingatlant, baromfi esetén 3 SZÁ/ingatlant jelent (SZÁ = 500 kg).
Az előírástól eltérni abban az esetben lehet, ha az állattartó a tartási hely szerint illetékes vízvédelmi hatóságnak bejelenti és igazolja - ezt e rendelet szerinti adatszolgáltatása során is jeleznie kell -, hogy a trágya közvetlen termőföldön történő felhasználását a továbbiakban nitrátérzékeny területen nem folytatja, azaz a keletkező trágya meghatározott időközönként felhasználásra vagy feldolgozásra kerül, így különösen komposzt, fermentálási vagy biogázüzem-alapanyagként. Ez esetben olyan méretű, vízzáróan szigetelt trágyatárolót kell kiépíteni, amely biztosítja az elszállításig a trágya biztonságos tárolását.
Trágyatároló állattartó telephez nem létesíthető:
- külön jogszabály szerinti vízjárta területeken;
- felszíni víztől, valamint jogszabály által nem szabályozott, ivóvízkivételt szolgáló felszín alatti vízkivételtől számított 100 méteren belül;
- bányatavak 300 méteres parti sávjában;
- vízbázisvédelmi területen.
Hígtrágya, trágyalé kizárólag olyan, megfelelő műszaki védelemmel ellátott tartályban vagy medencében tárolható, amely 6 havi hígtrágya befogadására alkalmas. Az istállótrágya tárolókapacitásának is legalább 6 havi trágya tárolására kell elegendőnek lennie, szivárgásmentes, szigetelt alappal és a trágyalé összegyűjtésére is alkalmas gyűjtőcsatornákkal, illetve aknákkal ellátva (mérete a trágyatároló kapacitásának 2-5%-a). Legeltetéses állattartás esetén az istállótrágya-tároló kapacitását az istállózott időszak hossza alapján kell megállapítani. Ha mélyalmos tartás esetén képződött trágya, illetve karámföld közvetlenül termőföldre kerül, akkor trágyatároló építése nem szükséges abban az esetben, ha a trágya felhalmozódása az istállóban vagy az ideiglenes szálláshelyen legalább 6 hónapig biztosított. Az alkalmazott technológiának biztosítania kell, hogy ne történjen kijuttatás a tilalmi időszakban. (A silótereket szintén szigetelt aljzattal kell ellátni, a keletkező silólé összegyűjtésére szivárgásmentes, szigetalt aknával.)
Trágyatároló műtárgyak méretezésekor figyelembe kell venni azt a többlettárolási igényt, ami a kijuttatásra használt területen fennálló, előre nem látható, szélsőséges vízjárási viszonyokból - különösen belvíz, valamint fakadó és szivárgó vizekből származó elöntés - adódhat. A trágyatárolók méretének meghatározásához szükséges irányszámokat a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről szóló 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet 5. számú mellékletének 5.1. pontja tartalmazza. Meg nem felelés esetén a támogatás megvonására kerülhet sor. Ha az ellenőrzés során megállapításra kerül, hogy az előírásokat nem teljesítették, a nitrátszennyezési bírság mértéke a mulasztás, illetve az előírások megszegésének mértékétől függően 50 000-500 000 forint közötti összeg, továbbá az eljáró hatóság az előírásokat megsértő tevékenységet a kötelezettségszegés és az előidézett veszély súlyától függően határozatban felfüggesztheti, korlátozhatja, megtilthatja.
A Katasztrófavédelmi Hivatal álláspontja szerint a télikertes vagy mélyalmos tartási rendszerek esetében továbbra sem kell trágyatárolót építenie az állattartónak. Azonban az extenzív állattartást folytató gazdálkodóban kérdések merülhetnek fel ezzel kapcsolatban, mert a trágyatárolókkal kapcsolatos kiírás nem egészen teljes és kérdéseket vet fel.
Adatkoordináció és Nyilvántartás
Az adategyeztetés azokra az állattartókra vonatkozik, akik olyan tenyészetekben tartják az állataikat, amelyekhez több tartási hely tartozik. A bizonylatok az ügyfélportál rendszeren keresztül érhetők el a szokásos WebENAR felületen. A cégek, vállalkozások elektronikus úton kötelesek az adategyeztetést elvégezni. Önálló tenyészetek az ENAR-felelős segítségével, megyei körzetbe sorolt állattartók a körzeti kapcsolattartó állatorvos segítségével. Az adategyeztetés azért szükséges, mert egyes adatok, pl. az állatok pontos tartási helye csak az állattartónál állnak rendelkezésre.
A Nébih az adategyeztetési javaslatot azért küldi ki, mert van olyan tenyészete az állattartónak, amelyhez több tartási hely tartozik és a vonatkozó jogszabályi előírásoknak június 15-ig nem tett eleget. Az adategyeztetési javaslatot át kell tekinteni, hogy a hivatal javaslata megfelel-e az Ön szándékainak. Amennyiben egyetért, akkor aláírás után postázhatja a bizonylatot a Nébih-ENAR címére. Postázási cím: Nébih-ENAR, 1537 Budapest, Pf. 20.
A tartási helyek szétválasztásával megváltozott a helyzet. Minden esetben kell új marhalevél, de abban az esetben, ha ugyanazon állattartó, ugyanazon a megyén belül a saját állattartó típusú tenyészetei között mozgatja az állatokat, akkor elegendő az e-marhalevél (1970) használata, illetve e-marhalevelet lehet használni elhullás, leölés vagy a kényszervágásra szállítás során. A borjakat a születéskori tenyészetbe köti a rendszer, ahol az anyjuk állt a születéskor, függetlenül attól, hogy azóta az anya melyik tenyészetkódon szerepel. Emiatt a komplex bizonylatot mindenképpen a borjúbejelentések megtétele után érdemes legenerálni, hogy jó tenyészetbe kerüljenek. Az adategyeztetés során történő mozgatások miatt kiváltott marhalevelek ingyenesek. Az e-marhalevél ingyenes.
Késedelmes Jelentések Ellenőrzése
Mostantól lekérdezhetik az állattartók a késve jelentett eseményeket a Nébih Ügyfélprofil Rendszerében (ÜPR) a szarvasmarha- és juhfélék tekintetében. Aki már adott be a Magyar Államkincstár (korábban MVH) Egységes Kérelem (EK) felületén termeléshez kötött támogatási igényt (anyatehén, anyajuh, tejhasznú tehén, hízott bika), az tudja, hogy e jogcímek kapcsán számos, az adott faj ENAR rendeletében leírt feltételnek kell megfelelnie. Mindeddig a Nébih által üzemeltetett FELIR-ENAR rendszer weben és papír alapon egyaránt befogadta az adatokat, függetlenül attól, hogy az adott ENAR rendelet milyen határidőt szab az adat bejelentésére.
A Nébih mindkét fajcsoporthoz - tehát a szarvasmarha- és a juhfélékre vonatkozóan is - elkészített egy-egy új lekérdezést a tartók számára, amely egyszerűen ellenőrizhetővé teszi, hogy az ügyfél vagy kapcsolattartója határidőben eleget tett-e adatszolgáltatási kötelezettségének. Bejelentkezés után a tenyészetkódot vagy ügyfélazonosítót, valamint a vizsgálni kívánt események időintervallumát megadva „pdf” vagy „xls” (Excel) formátumban listázhatók a késve benyújtott bizonylatok.
Tisztítás és Fertőtlenítés Szerepe az Állattartó Telepeken
Az elhullott állatok tetemeinek trágyába helyezése, vagy bármely más kezelési módja előtt és után kiemelten fontos a telepeken a megfelelő tisztítás és fertőtlenítés. Az állattartó telepeken a tisztítás célja, hogy szabad szemmel láthatóan tiszta legyen minden felület és lehetőleg még a nehezebben hozzáférhető helyeken se legyen szennyeződés. Az elhullott állatok tetemének szállítására és tárolására szolgáló edények, szállító eszközök, járművek, tároló helyiségek és konténerek, szennyezett utak és egyéb felületek tisztán tartása alapvető.
A fertőtlenítőszerek hatékonyságáról csak közvetve szerezhető információ, mivel szabad szemmel nem látható a hatása. A cél elérése, hogy használatuk következtében ne forduljon elő betegség vagy termelés csökkenés, csak később derül ki. Ráadásul az eredményt egyéb, állandóan változó körülmények (pl. a felületeken lévő kórokozók milyensége, száma, azok beágyazódása a felületekre tapadó, szemmel nem látható ún. biofilm rétegbe, hőmérséklet, stb.) is befolyásolják, nem egyedül a fertőtlenítőszer hatásától függ a siker. Kérjük el a forgalmazótól a fertőtlenítőszer termékleírását, biztonsági adatlapját és törzskönyvi engedélyét, továbbá a törzskönyvi engedélyben szereplő legmagasabb koncentrációban használjuk a szert, hogy ennek során a kórokozóknak (pl. az állatbetegségek kórokozóinak) ne alakuljon ki rezisztenciája. A fertőtlenítőszernek a laboratóriumi hatékonyságon kívül egyéb, a gyakorlat szempontjából fontos tulajdonságait is nézni kell: pl. sokszor előfordul, hogy a fertőtlenítőszer tesztelésénél kialakított átlagos állattartási körülményektől a gyakorlatban sokkal rosszabb a helyzet (pl. alacsony hőmérséklet, nehezen megtisztítható porózus felületek, járványhelyzet, stb.).
Tovább javítható a fertőtlenítés hatékonysága a fertőtlenítés gyakoriságának növelésével. Minél porózusabb egy felület, annál nehezebb azt kiszárítani a mosás után és a fertőtlenítés előtt. Emiatt a mosás után felvitt fertőtlenítő oldat vagy be sem jut a vízzel megtelt pórusokba, vagy erősen felhígul, hatástalanítva azt. Jobb tehát, ha a pórusokat, réseket, repedéseket még a vizes mosás előtt fertőtlenítő oldattal töltjük fel. A tisztítást megelőző fertőtlenítés mellett a fő fertőtlenítést követő, az állatok visszatelepítését megelőző ún. végfertőtlenítésnek is jelentős, hatékonyságot javító hatása van. Járványhelyzetben az állategészségügyi hatóság részletesen is meghatároz több, hatékonyságot növelő intézkedést, amikor ún. szigorított fertőtlenítést ír elő (41/1997 FM rendelet). Bejelentési kötelezettség alá tartozó fertőző állatbetegség esetén az állategészségügyi hatóság utasítása szerint kell eljárni. Először fertőtlenítőoldattal beáztatják (3 liter/m2), azután eltávolítják a felső 10 cm vastagságú réteget, majd ismét fertőtlenítenek. Ezt követően friss talajréteget hordanak rá, amit alaposan ledöngölnek.
Mind a tisztítószerek, mind a fertőtlenítőszerek veszélyesek lehetnek a környezetre, állatokra, és az azokat alkalmazó emberre is. Ezért mindig olvassuk el a biztonsági adatlap utasításait és aszerint járjunk el. Nem megfelelő védőfelszerelés mellett a tisztítás és fertőtlenítés hatékonysága is csökken, mivel a végrehajtó ilyenkor - érthető módon - a szükségesnél gyorsabban szeretné elvégezni a munkát.
A legtöbb kórokozó nem szaporodik a környezetben ilyenkor, de életképes maradhat és behurcolva a melegebb ólakba (pl. lábbelivel, rágcsálók által) fertőzéseket okozhat. Bár a hőmérséklet csökkenésével a fertőtlenítés hatékonysága is csökken, sokszor megkerülhetetlen a külső kerék- és lábfertőtlenítők használata, valamint a szennyeződött külső utak, gépek, szállító eszközök, felhajtók stb. fertőtlenítése a fagyos időjárás ellenére. Ilyenkor először elkészítjük a hőmérséklettől függően a fagyálló oldatot: -5°C-ig 15%-ban, -10°C-ig 25%-ban, -20°C-ig 40%-ban tartalmazzon propilén-glikolt. Ez nem veszélyes az emberi egészségre és nem illékony, hosszabb idő alatt sem változik a koncentrációja. Ebbe a fagyálló oldatba kell belemérni a fertőtlenítőszer törzskönyvi engedélyében szereplő legnagyobb koncentráció dupláját, vagy amennyiben van a szernek 4°C-on elvégzett tesztje, annak a koncentrációját. A modern, vegyészek által több komponensből összeállított fertőtlenítőszerek hideg körülmények között is hatékonyak, azonban a szükséges koncentrációt meg kell emelni.
Az állattartás körülményei között nem kell a fertőtlenítőszert a fertőtlenítés után a felületekről lemosni (mint pl. az élelmiszeriparban). Ezért a nagyobb hatékonyság elérése érdekében a fertőtlenítőszer hatásideje lehet hosszú (pl. aldehid- és/vagy quaterner ammóniumsó-típusú szerek), szemben a gyorsan ható, de hamar lebomló szerekkel. Az is jellemző az állattartási körülményekre, hogy még alapos tisztogatás után is maradhatnak szerves és szervetlen szennyeződések a felületeken, sokszor már szabad szemmel nem is látható, „biofilm-réteg” formájában. Az úgynevezett gyors hatású szereket (klór, peroxidok, alkoholok) ezért csak ott érdemes használni, ahol a fertőtlenítőszer nem maradhat tartósan (legalább 30 percig) a felületeken, de ezeknél nagy a veszély, hogy még mielőtt a kellő számú patogén mikroorganizmust el tudnák pusztítani, elbomlanak vagy elillannak. A fentiekből az is következik, hogy érdemes a fertőtlenítés alatt és után, a behatási idő leteltéig az épület ablakait és ajtóit bezárni, a ventillációt leállítani, hogy a fertőtlenítőszer a felületeken minél hosszabb ideig nedves és hatékony maradhasson.
Az elhullott állatok tetemének szállítására és tárolására szolgáló edények, szállító eszközök, járművek, tároló helyiségek és konténerek, szennyezett utak és egyéb felületek tisztán tartása alapvető. Minden telepen belüli hullaszállítás után a hullával és váladékaival érintkezésbe lépett összes felületet először fertőtlenítsük, ne mossuk és így terítsük szét a kórokozókat a környezetbe. Kb. 30-60 perc hatásidő után következhet a meleg vizes (60°C az ideális hőmérséklet ehhez) mosás, majd a száradás után klóros fertőtlenítő tisztítószerrel egyben szagtalaníthatjuk is a felületeket. A munkaruhák mosását és fertőtlenítését is erre alkalmas ruhatisztító- és fertőtlenítőszerekkel kell elvégezni. Ha már az útmelletti talaj is szennyeződött (amit fontos lenne elkerülni), vagy maga az út is földes, a fentebb található „Földes padlójú ólak, kifutók fertőtlenítése” részben leírtak szerint kell eljárni. Nedves, különösen vízzel telítődött földes talaj szennyezettsége végső soron égetett mész kiszórásával is kezelhető, felitatható. Ez erősen nedvszívó hatású por, amely vízzel érintkezve hő-fejlődés mellett ún. oltott mésszé, később a levegő CO2 hatására mészkővé alakul. Műtrágyaszóró géppel olyan mennyiségben lehet kiszórni, hogy a felületet a fehér por teljesen befedje (1-3 kg/m2). A burkolt utakról 30-60 perc után lemosható. Balesetveszélyes megoldás, csak megfelelő védőruhában, védőszemüvegben végezhető.
Trágyával Szennyezett Területek Kezelése
Állattartó épületek padozata, trágyacsatornája, lagúnái (hígtrágyás rendszer), állatok felhajtására szolgáló utak, állatfelhajtó állványok padozata, állatszállító járművek platója, gondozók keze, ruhája, lábbelije rendszeresen szennyeződik az állatok bélsarával. Az elhullott állatok tetemei mellett a bélsár az a közeg, amelyben a kórokozók igen sokáig életképesek maradnak a külső környezetben. Egy nagylétszámú állattartó telepen nagy mennyiségben termelődik, és annak a veszélye, hogy az újonnan betelepített fiatal állatok megfertőződjenek tőle, igen nagy. Jellemzője, hogy a felületekre erősen képes rátapadni, amelyet célszerű először több órás áztatással fellazítani. Mivel nemcsak vízben oldódó összetevői vannak, a megfelelő tenzideket tartalmazó tisztító- és fertőtlenítőszerek ennél a feladatnál előnyben vannak. Ahogy az általános elveknél is említettük, fertőzésveszély esetén nem tisztítószerrel, hanem már fertőtlenítőszerrel kell a beáztatást végezni, majd a felületet erős mechanikus hatás, pl. magasnyomású mosó segítségével megtisztítani. Ezután következik a leggyakrabban lúgos, tenzidekkel célszerűen ellátott tisztítószer, amely feloldja a szemmel nem látható film-szerű szennyeződéseket is. Újabb öblítés és száradás után pedig spray-, hab-, és/vagy köd-fertőtlenítés következik, ahol szintén előny, ha a fertőtlenítőszer is képes behatolni a még esetleg nyomokban fellelhető szennyező filmrétegekbe, hogy az ott megbúvó kórokozókat is elérje és elpusztítsa. A trágyával szennyeződött külső felületek (járművek, eszközök, utak, talaj), valamint a munkaruha tisztítása és fertőtlenítése ugyanolyan módszerrel történhet, mint amit egyéb szennyeződések esetében is leírtunk. Egyes vélekedésekkel szemben szükség esetén a trágya maga is fertőtleníthető, de csak nagyon indokolt esetben, hatósági, járványvédelmi intézkedések részeként, mert igen költséges és nagy mennyiségű fertőtlenítőszer felhasználást igényel.
A Takarmányozási és Itatórendszerek Higiéniája
A ventillációval bejutó levegő magával sodorhatja az itt lerakódott szennyezőanyagokat és kórokozókat, és gyorsan befertőzheti a nemrég kitisztított és fertőtlenített ólat. A fentebb leírt általános tisztítási és fertőtlenítési módszerek itt is alkalmazhatóak, de a változatos és ötletes mérnöki technológiák gyakran nem foglalkoznak a berendezések könnyű tisztíthatóságával és fertőtleníthetőségével (pl. padlás-szellőzés, megközelíthetetlen padlással). A nagy felületű hűtőpaneleken gyorsan lerakódó por, szerves- és szervetlen (vízkő) eltömődések eltávolításához kifejezetten erre a célra kifejlesztett tisztító- és fertőtlenítőszerek szükségesek: oldaniuk kell mind a szerves, mind a szervetlen lerakódásokat, nem szabad tönkretenniük a kényes papír-elemeket, gátolniuk kell a habzást, és nem szabad a párologtatással együtt elillanniuk.
Az állatok itatórendszere általában kevésbé zárt, mint a humán vízellátó rendszer, hiszen gyakran adagolunk bele vitaminokat, probiotikumokat, gyógyszereket, itatható vakcinákat stb. A beadagolással a levegőből por, azzal pedig baktériumok, vírusok is bejuthatnak az itatócsövek belsejébe. Amikor meleg van és a vízáramlás is lassú (pl. éjszaka) a mikróbák sajátos biofilm réteget hoznak létre az itatócsövek belső falán, amelybe beágyazódnak, és még szaporodni is tudnak. Amikor ez a filmréteg elér egy bizonyos vastagságot, a leszakadó részek belejutva az állatok itatóvizébe, betegségeket okozhatnak. A biofilmek leoldását legjobban olyan hidrogén-peroxid alapú fertőtlenítőszer készítménnyel lehet elérni, amely a gyors lebomlás ellen védett. A kellően stabilizált termék korrozivitása is elenyésző. Ha nincs állat az ólban, 2%-os koncentrációval is fel lehet tölteni az itatórendszert, majd egy nap állás után kiöblíthetővé válik a letapadt belső szennyeződés. Feltöltéskor és kiöblítéskor is meg kell nyomni az összes itatószelepet, hogy odáig is eljuthasson, illetve onnan is kiürülhessen a hatóanyag. A hatásidő alatt pedig gondoskodni kell a képződő oxigén gáz eltávozásáról, különben szétnyomhatja a vezetékeket. Egyes készítményeket nagyon alacsony koncentrációban (20-40 ppm) itatni is lehet, amellyel egy folyamatos védelmet, konzerváló hatást biztosítunk az itatóvíznek. Egészséges tiszta itatóvíz nélkül nem lehet gazdaságosan állatokat nevelni. Az évenkénti vízvizsgálatokat ne csak a telepre bejövő vízmintából, hanem az állatok itatóhelyeiről is végeztessük el. Az utóbbi helyekről vett vízminták rendszeres karbantartás és vízkezelés nélkül mikrobiológiai szempontból igen gyakran kifogásoltak.
A modern takarmánykeverők mindent megtesznek a takarmány mikrobiológiai tisztaságáért (mechanikai, hő, és kémiai kezelések, reprezentatív mintavételek, rendszeres laboratóriumi ellenőrzések), mégis előfordulhat, hogy baktériumok, gombák gócokban megmaradnak és szaporodhatnak benne. A szaporodást a nedvesség különösen elősegíti, ez történhet a takarmánysilókban, ha a külső és belső hőmérséklet különbözősége miatt kondenzvíz képződik. A silók és a takarmányszállító csövek hajlataiban a nedves takarmány összetömörödik, és igen nehezen eltávolíthatóvá válik. A mikrobiológiai szennyeződések ellen a takarmányt különböző szerves savakkal konzerválhatjuk. Évente legalább kétszer azonban érdemes belülről is kitakarítani és fertőtleníteni a rendszert. A balesetveszély miatt a silókat darus kosárból lehet biztonságosan fölülről kimosni magasnyomású vízsugárral, majd kiszáradás után melegködképző géppel lehet alulról fertőtleníteni. Az etetővezetékeket mosni és fertőtleníteni csak a csiga kiszerelése és kihúzása után lehet tökéletesen, ún. „csőgörény” segítségével. Egyszerűbb, de kevésbé tökéletes, ha 0,5-1%-ban fertőtlenítőszert tartalmazó, durva, éles-szemcsés, ún. mosótakarmánnyal átjáratjuk az etetőrendszert, hogy lesúrolja a lerakódásokat a cső belső faláról. Az oxidáló, gyorsan lebomló fertőtlenítőszerek erre nem alkalmasak. Utána tiszta takarmánnyal addig kell járatni a rendszert, amíg már nem tartalmaz határérték feletti fertőtlenítőszer maradékanyagot a takarmány-minta.
Járművek és Lábbelik Fertőtlenítése
A telepre belépő szállítójárművek (pl. takarmányszállító autó) fertőtlenítése kiemelten fontos a járványvédelem szempontjából. Az egyszerű kerékfertőtlenítő medencéket felváltják a modern fertőtlenítő kapuk, ahol nemcsak a kerekeket, hanem a kerékjáratokat, alvázat, és körbe az egész járművet szelepeken át fertőtlenítik. A szerekkel szemben itt elsődleges fontosságú a hatékonyság mellett, hogy ne okozzon korróziót, különösen a jármű érzékeny fékrendszerében. Meleg és szeles időben itt előnyt jelenthet a fertőtlenítő hatás gyorsasága, de sajnos a legtöbb ilyen szer egyben korrozív is. Mivel a fertőtlenítőkapuk általában csak alacsony nyomású fertőtlenítő spray kijuttatására képesek, fontos lenne, hogy a járművekről a szennyeződéseket előtte le tudják mosni és megszárítani. Sáros, vastagon szennyezett felületek fertőtlenítése itt nem lehetséges. A kerék és a kerékjáratok alacsony nyomású (kb. 3-4 bar) és közepes nyomású (kb. 5-7 bar) tisztítása és fertőtlenítése egyaránt fontos.
A medencék lecsapolásánál ne a környezetbe engedjük szét a potenciálisan szennyezett vizet: vagy legyen eleve egy leeresztő csatorna és tartály a medence alatt, vagy búvárszivattyúval zárt tartályokba (pl. ibc tartályok) lehet a szennyvizet kiszivattyúzni, majd elszállítani. A medence alján összegyűlt szennyeződést az újrafeltöltés előtt el kell távolítani, és a medence alját tisztára mosni.
A lábbeli fertőtlenítésére használt oldatokkal ugyanazok a problémák jelentkeznek, mint a kerékfertőtlenítésnél: gyorsan elszennyeződik, vagy/és elpárolog, vagy/és felhígul a csapadék beleesése miatt. Ezeken itt könnyen lehet segíteni, ha nyitható fedéllel is ellátjuk a lábfertőtlenítő ládát. A lábbelik közül a simatalpú (de legalább minél ritkábban rovátkált talpú) magas szárú gumicsizma a legjobban tisztítható és fertőtleníthető. A gumicsizma száránál lejjebb érő, időben tisztított és fertőtlenített köpenyt érdemes ólanként vagy/és termelési csoportonként cserélni. Az ólakba ugyanúgy, mint egy műtőbe belépve nemcsak a kezeket kell fertőtleníteni, de a hajat, szájat, és az orrot is el kell fedni. A tisztítási és fertőtlenítési útmutató a sokkal kiterjedtebb egyéb járványvédelmi intézkedéseket (pl. fekete-fehér rendszer, egyszerre be- és kitelepítés, rágcsálók, rovarok, vadmadarak elleni védekezés) is magában foglalja.
Állati Tetemek Biztonságos Elhelyezése
Az állati tetemek biztonságos elhelyezése gondot okoz nemcsak a mezőgazdasági termelőknek, hanem a döntéshozóknak is, akiknek biztosítaniuk kell, hogy a tetemek a megfelelő helyre kerüljenek, és ne szennyezzék a környezetet, megelőzve ezzel az esetleges fertőzések felbukkanásának veszélyét. Szabadka Város területén eddig egy helyen, Csantavér és Újzsednik között tudták elhantolni az állati tetemeket.
Bognár Pásztor Hajnalka, a szabadkai városi tanács mezőgazdasággal megbízott tagja, valamint Vitković Aleksandar, a mezőgazdasági és környezetvédelmi titkárság titkára nyilatkozott a projektről. Bognár Pásztor Hajnalka szavai szerint az átrakodóállomás kiépítésére 25 millió dinárt fordítanak. Az átrakodóállomás az állati tetemek összegyűjtésére és továbbszállításának biztosítására szolgál. A tetemeket ezidáig egy dögtemetőben hantolták el, amit igyekeztek karban tartani, rendezni, és a fertőtlenítésre is odafigyeltek, azonban ez a terület megtelt, a városnak nincs olyan helye, ahol ilyet lehetne tervezni, és különben is ez nem egy európai sztenderdeket kielégítő megoldás. Egy átrakodóállomás létesítését már régóta tervezik. Az idén azonban úgy tűnik, hogy sikerül megvalósítani. Az illetékes minisztérium 12 millió dinárt biztosított a projektre, míg a saját költségvetésből 13 millió dinárt különítettek el erre a célra. Ez minden valószínűség szerint nem lesz elegendő, mert a tervezet szerint körülbelül 28 millió dinárba kerülne a kiépítése. Amint meglesznek a feltételek, megkezdik az építkezést, és az illetékes minisztérium irányába minden hónapban le kell adni egy beszámolót a projekt előrehaladásáról. Korábban gondot okozott, hogy a terület, ahova az átrakodóállmást tervezik, névlegesen nem volt a város tulajdonában, és először ezt kellett rendezni.
A tanácsos emellett azt is elmondta, hogy az átmeneti időszakban kibetonozott platón elhelyezett zárt konténerekben helyezik el az állati tetemeket. A tartályokból az ezzel foglalkozó állami cég, az Energozelena munkatársai szállítják el a tetemeket a cégbe, ahol megsemmisítik azokat. Az önkormányzat, azon belül is a titkárság tetemes eszközöket fordít az elhullott állati tetemek begyűjtésére és biztonságos kezelésére. Az elmúlt esztendőben összesen 268 976 kilogrammnyi tetem került elhelyezésre, ami azt jelenti, hogy havonta 22,4 tonnányi. Nagy mennyiségről van szó, ami a költségvetést 6,8 millió dinárral terheli meg. Szabadkán és környékén nagy hagyománya van az állattartásnak, ezen belül is elsősorban a szarvasmarha és sertéstenyésztésnek, így a város egyike lesz azon három önkormányzatnak, ahol még az idén kiépülhet az átrakodóállomás. Szerbia-szerte egyébként összesen tíz ilyen állomás fog kiépülni az elkövetkező néhány évben, ami fontos lépés az Európai Unió felé vezető úton.
A titkár emellett arról is beszámolt, hogy a gazdáknak, az eddigi gyakorlat szerint, csak annyi feladatuk volt az állati tetemekkel, hogy jelezniük kellett az állatorvos, valamint a mezőgazdasági és környezetvédelmi titkárság felé, hogy elpusztult az állatuk, és ezt követően az illetékesek biztosították az elszállítást is.
tags: #allattarto #telepen #tragyaba #rakott #szarvasmarha #tetemek