Az étkezési szokásaink és az elfogyasztott táplálékok összetétele alapvetően meghatározza mindennapi közérzetünket. A modern élelmiszeripar termékei sokszor összetett folyamatok eredményei, amelyekben kiemelt szerepet kapnak az adalékanyagok. A késztermékek vizuális megjelenése, állaga és íze gyakran olyan vegyületeknek köszönhető, amelyek bár technológiailag hasznosak, egyes szervezetek számára komoly kihívást jelentenek. A rendszeres fogyasztásuk kapcsán különféle tünetek jelentkezhetnek, amelyek hátterében gyakran az élelmiszerekben található rejtett színezékek és ízfokozók állnak.
Az ételszínezékek világa: természetes vs. mesterséges
A készen vásárolható ételek színét nemcsak mesterséges, hanem természetes anyagok is biztosíthatják. Fontos megérteni a különbséget és a hasonlóságokat a két kategória között. A sárga, narancssárga színt például a karotinoidok, amiket például sárgarépából, sütőtökből és narancsból tudnak kinyerni. A flavonoidok segítségével a sárgától a vörösön át a barnáig is színezhetünk, de a növények zöld színanyagai is használhatók az ételek festésére.
Ezzel szemben a mesterséges színezékek a természetben nem fordulnak elő, előállításuk szintetikus úton történik. Fontos tudni, hogy attól függetlenül, hogy az adott élelmiszer melyik színezéket tartalmazza, mindkettő okozhat allergiás tüneteket. A természetes éppúgy, mint a mesterséges. Ez a tény sokak számára meglepő, hiszen a "természetes" jelző gyakran a biztonság szinonimájaként él a köztudatban, ám egyéni érzékenység esetén a növényi eredetű festékanyagok is kiválthatnak immunreakciókat.
Az E-számok mint eligazodási pontok
Az étel adalékanyagokat az E-számok jelzik, amelyek egy nemzetközileg elfogadott kódrendszer részei. Az E 100-181 közötti számok jelzik az étel színezékeket. Anélkül, hogy az összetevők címkéjét kezdenénk el bogarászni, már sejteni lehet, ha egy adott élelmiszerben sok színezék található. Azonban a tudatos vásárlás elengedhetetlen része a címkék tüzetesebb átvizsgálása.
Ha tudjuk, hogy pontosan melyikre vagyunk allergiásak, akkor figyelni kell az összetevők listáját és csak olyan terméket szabad megvásárolni, ami az adott E-számú összetevőt nem tartalmazza. A színezékek jelenléte azonban nem korlátozódik kizárólag a szilárd ételekre. Gyógyszerek, vitamin kapszulák is tartalmazhatnak színezékeket, amelyekre a fokozottan érzékeny egyéneknek ügyelniük kell. Hasonlóan rejtett forrás lehet bizonyos fűszerek használata; egy egyszerű fahéj vagy vanília ízesítés is tüneteket okozhat az arra érzékenyeknél. Különös figyelmet érdemelnek a vendéglátóhelyek: kínai éttermekben a tartrazin nevű sárga színezékanyag, illetve a szójaszószban egyrészt a szója, másrészt az egyéb színezékanyagok okozhatnak kellemetlen reakciókat.
Hogyan kell elolvasni a tápértéktáblázatot
Tünettan és az összefüggések keresése
Ha valakinél bizonyos ételek fogyasztását követően rendszeresen csalánkiütés, bőrviszketés, torokkaparás, orrviszketés, tüsszögés jelentkezik, akkor mindenképpen ki kell deríteni, hogy mi az, ami ezeket a tüneteket okozza. Ezt vizsgálatokkal pontosan meg lehet határozni, a későbbiekben pedig a számunkra problémát okozó E-számot tartalmazó élelmiszerek fogyasztását kell elkerülni annak érdekében, hogy ne jelentkezzenek allergiás tüneteink.
A klinikai gyakorlatban azonban gyakran találkozunk olyan esetekkel, amelyek nem illeszkednek a klasszikus allergiás sémákba. Például egy tinédzser lány esete, akinél idén tavasszal kezdődtek a panaszok, amik a hetek múlásával csak egyre sokasodtak: légszomj, orrdugulás, rekedtség, vándorló glossitis, oldhatatlan áttetsző garatváladék, szemszárazság, köhögés, tüsszögés, egyoldalú arcpír, fülzúgás, időnként fejfájás, orrfeszülés, homlokzsibbadás, orrnyálka duzzanat. Különösen érdekes, hogy nagyobb szénhidrát tartalmú ételek fogyasztása után - mint a rizs, száraztészta vagy kelt tészta - hirtelen álmosság, nyugtalanság és pánikroham jelentkezik.
Eddig elvégzett vizsgálatok: nagy labor (negatív); hasi ultrahang (negatív); tüdő röntgen (negatív); cukor (vér, vizelet negatív); inzulin 24 órás nyomonkövetés (negatív); fül-orr-gégészeti vizsgálat (gége, hangszalagok, fülkürt negatív, orr: rhinitis allergica); pszichiátria (diagnosztikai kritérium alatti szorongás); reflux (negatív). Allergia ismert: por, állatszőr, pollenek. Nutritív panel még nem tesztelt.
Komplex immunológiai megközelítés
Felmerül a kérdés: okozhatja-e a fent említett panaszokat kizárólag szénanátha, vagy érdemes ételintolerancia irányában is kutakodni? Okozhat-e egyáltalán allergia pszichés tüneteket, még akkor is, ha a páciens alapvetően nem szorongó típus?
A tünetek leírása alapján az orvosszakmai konszenzus szerint semmiképpen sem elsődlegesen étel allergia vagy intolerancia irányába érdemes elindulni, inkább egy immunológus szakorvos (jó, ha tüdőgyógyász, vagy fül-orr-gégész is egyben) felkeresése indokolt. Bár az élelmiszer-adalékanyagok és színezékek szerepe megkérdőjelezhetetlen, a tünetek ilyen sokszínűsége - különösen a neurológiai és pszichoszomatikusnak tűnő reakciókkal kiegészülve - átfogóbb diagnosztikai munkát igényel.
Magyarországon az egyetemi városokban - Debrecenben, Pécsen, Szegeden - érhetőek el olyan komplex immunológiai központok, ahol a nutritív panel vizsgálatokon túl egyéb szisztémás autoimmun vagy immunológiai háttérfolyamatokat is szűrni tudnak. Amikor a laboreredmények negatívak, de a klinikai kép drámai, a differenciáldiagnosztika során ki kell zárni a ritkább immunológiai kórképeket, mielőtt kizárólag étkezési korlátozásokba kezdenénk, hiszen az egyoldalú diéta - főként egy fejlődésben lévő szervezetnél - hiányállapotokhoz vezethet. Az orvosi vizsgálatok útmutatása alapján a fókusz a szisztémás kivizsgáláson kell, hogy maradjon, párhuzamosan a környezeti és táplálkozási triggerfaktorok tudatos dokumentálásával.
tags: #allergia #szimbolumok #etlap