A szárítás az egyik legrégebbi és legelterjedtebb eljárás az élelmiszerek tartósítására. A hús szárítással történő tartósítása, amely világszerte népszerű, leginkább az észak-amerikai indiánoknak köszönhető, akiktől a „jerky” elnevezés is ered (ch’arki - szárított, sózott hús). A hússzárítást jól ismerték az ókori civilizációk Mezopotámiában, Egyiptomban és Görögországban. A sózott sertéshús szárítása Párma környékén (pármai sonka) jól dokumentált a Római Birodalomban (Catón el Censor (Kr. u. 234-149)). A spanyol szárított jamónt ismét említi Estrabón római író (Kr. u. 63 - Kr. u. 24). A sertéscomb szárítását az Ibériai-félszigeten a mai Tarragona közelében talált, a Kr. u. első évtizedre datált megkövesedett jamón is megerősíti.
Történeti gyökerek és magyar hagyományok
Magyarországon a szárított hús egyfajta pásztorétel, amelyet borjú, marha és juhhúsból, ritkán csikóból készítettek. A 20. századi leírásokból ismerjük Kecskemétről, a Kiskunságból, a Hortobágyról és a heves-borsodi síkságról, ahol gulyások és juhászok maguknak készítették. A parasztháztartás konyháján nem fordult elő. Ehhez először nagyobb mennyiségű húsból pörköltet készítettek. Az apró darabokra vágott húst a szorosabb értelemben vett → pörkölt módjára, fedetlen bográcsban, a maga levében-zsírjában, sóval, paprikával ízesítve puhították meg. A kész pörköltből frissen ettek, a maradék húst pedig rövid zsíros levéből kiszedve, a szabad levegőn megszárították.
Több napon át a reggeli, késő délutáni órákban, árnyékban kiterítették földre fektetett gyékényre, bundára. Ezután vászon zacskóban - régen bőrtömlőben - szellős helyen tartották. A jól elkészített szárított hús pár hétig elállt. Tésztalevesbe főzve használták fel, marékszámra tették bele, előzőleg nem törték össze. A szárított húst keményen, szárazon is ették legeltetés közben. A Villani krónika (14. sz.) Nagy Lajos király magyar csapatainak felszereléséről írva hasonló módon készített, porrá törve tárolt, a csapatok és a katonák személyi felszerelésében egyaránt szereplő szárított húsról tudósít, amelyből vízben főztek maguknak gyors, tápláló ételt. Az eurázsiai sztyeppe állattartó népeiről különböző korú források többször említik, hogy hosszú útra, háborúba szárított húst vittek magukkal élelmiszerként. Ha a Villani leírás hiteles, lehetséges, hogy a szárított hús nálunk honfoglalás előtti ételkészítési eljárás továbbélése. Semmi jel nem mutat arra, hogy oszmán-török példát követne.
A szárítás tudományos háttere: Ozmózis és fizikai folyamatok
A húsban lévő mikroorganizmusok dehidratálási folyamaton mennek keresztül a szárítás során. A hús sós oldatba helyezése megkezdi a dehidratálást. Ezt a sejt belsejében és felszínén lévő ozmotikus nyomáskülönbség okozza. A nyomáskülönbség kiegyenlítésére a sejtből egy félig áteresztő membránon keresztül víz távozik. Ez a folyamat (ozmózis) akkor fejeződik be, ha a féligáteresztő membrán mindkét oldalán egyenlő a nyomás, és a sejt belsejében és felszínén a sókoncentráció azonos. Az érlelés során a sejteken belüli és kívüli eltérő ozmotikus nyomás miatt folytatódik a só diffúziója a húsban és annak kiszáradása. Ezzel egyidejűleg összetett kémiai folyamatok indulnak meg, amelyek a hús és a zsír szerkezetében változásokat okoznak.
A hús szárításának folyamata már az Inka Birodalomban (15. század) is ismert volt. A mai Peru hegyvidéki területein köveken szárították a húst (főként a lámák húsát). A napközbeni nagy hőmérsékletkülönbségek miatt a hús éjszaka felváltva fagyott meg, nappal pedig száradt (pontosabban szublimáció, azaz a szilárdból közvetlenül gáz halmazállapotba való átmenet).
Iparosodás és modern technológia
Minden egyes szárított hústípusnak megvannak a maga sajátos termelési jellemzői. Ezenkívül a szárított húsok előállításának iparosítása új összetevőket (nitritek és nitrátok) és új eljárásokat (hőmérséklet-szabályozott kamrákban történő szárítás) vezetett be a hagyományos receptúrákba. A nagyüzemi gyártás során a szárított húsok előállításához használt sóoldathoz gyakran adnak kálium-nitrátot (E-252 jelöléssel) és nátrium-nitritet (E-250). Mindkét összetevő tartósítószerként és színezőanyagként működik (a húsnak élénkebb vörös színt köl# A szárított hús készítése: hagyomány és modernitás találkozása
A szárított hús az élelmiszerek tartósításának egyik legrégebbi és legelterjedtebb módja, amely évezredek óta elkíséri az emberiséget. Ez a tápláló és praktikus étel a nomád kultúrák alapvető élelmiszere volt, és ma is népszerű snack a modern világban. Cikkünkben részletesen bemutatjuk a szárított hús történetét, elkészítési módjait, és inspirációt adunk különféle ízesítésekhez.
A szárított hús története: a pásztorételektől a hadiellátásig
A hússzárítást jól ismerték az ókori civilizációk Mezopotámiában, Egyiptomban és Görögországban. Az eurázsiai sztyeppe állattartó népeiről különböző korú források többször említik, hogy hosszú útra, háborúba szárított húst vittek magukkal élelmiszerként.
Magyarországon a szárított hús, mint pásztorétel, borjú, marha és juhhúsból, ritkán csikóból készült. A 20. századi leírásokból ismerjük Kecskemétről, a Kiskunságból, a Hortobágyról és a heves-borsodi síkságról, ahol gulyások és juhászok maguknak készítették. Parasztháztartás konyháján nem fordult elő.
A Villani krónika a 14. században Nagy Lajos király magyar csapatainak felszereléséről írva hasonló módon készített, porrá törve tárolt szárított húsról tudósít, amely a csapatok és a katonák személyi felszerelésében egyaránt szerepelt, és amelyből vízben főztek maguknak gyors, tápláló ételt. Ha a Villani leírás hiteles, lehetséges, hogy a szárított hús nálunk honfoglalás előtti ételkészítési eljárás továbbélése. Semmi jel nem mutat arra, hogy oszmán-török példát követne, amint az a Balkánon többfelé valószínű.
A középkorban (és a későbbi évszázadokban) leginkább két módját ismerték a hús tartósításának: a füstölést és a szárítást. A füstölés máig fennmaradt a mindennapokban, szárított hússal azonban már csak elvétve találkozhatunk. Ez utóbbi eljárás során vékony lapokra, csíkokra vágták a húst, jól megsózták (a tehetősebbek meg is fűszerezték), majd a forró napon kiszárították. A magyar történelemben ez a nomád időktől egészen a 19. század végéig, 20. század elejéig megfigyelhető eljárás. A ropogósra szárított hússzeleteket aztán vagy csak egyszerűen elrágcsálták, vagy belefőzték a levesbe, káposztába. A hadi útra induló magyar lovas többek között szárított húst is kapott, mozsárban porrá őrölve, bőrtasakba porciózva.
Nemzetközi kitekintés: a jamóntól a jerkyig
Nem csak a magyar történelemben fordul elő a sózott, szárított hús, hiszen ez egy eléggé elterjedt módja volt a tartósításnak. A sózott sertéshús szárítása Párma környékén (pármai sonka) jól dokumentált a Római Birodalomban (Catón el Censor, Kr. u. 234-149). A spanyol szárított jamónt ismét említi Estrabón római író (Kr. u. 63 - Kr. u. 24). A sertéscomb szárítását az Ibériai-félszigeten, a mai Tarragona közelében talált, a Kr. u. első évtizedre datált megkövesedett jamón is megerősíti. A hús szárításának folyamata már az Inka Birodalomban (15. század) is ismert volt. A mai Peru hegyvidéki területein köveken szárították a húst (főként a lámák húsát). A napközbeni nagy hőmérsékletkülönbségek miatt a hús éjszaka felváltva fagyott meg, nappal pedig száradt (pontosabban szublimáció, azaz a szilárdból közvetlenül gáz halmazállapotba való átmenet).
A hús szárítással történő tartósítása, amely világszerte népszerű, leginkább az észak-amerikai indiánoknak köszönhető, akiktől a „jerky” elnevezés is ered (ch’arki - szárított, sózott hús). Ezek az ételek ma már szinte minden üzletben megvásárolhatók.
A hússzárítás alapvető eljárásai és tudománya
A hússzárítás, mint tartósítási eljárás, az alapvető lépések tekintetében ugyanaz maradt évezredek óta, bár az iparosítás új összetevőket (nitritek és nitrátok) és új eljárásokat (hőmérséklet-szabályozott kamrákban történő szárítás) vezetett be a hagyományos receptúrákba.
1. Sózás
A sózás úgy történhet, hogy a húst sós oldatba teszik, vagy úgy, hogy a hús felületét sóval dörzsölik be. Ebben a szakaszban a hús hajlamos a romlásra, ezért az ajánlott hőmérséklet legfeljebb 5°C. A sózás időtartamát és a só mennyiségét a hús fajtájától és a várható végterméktől függően kell megfelelően megválasztani. A jamón esetében a sózási idő körülbelül.
2. Érlelés
Miután a húst kivették a sós léből, és a felszínről eltávolították a maradék sót, megkezdődik az érlelési fázis. Ebben a szakaszban a hús még mindig hajlamos a romlásra, ezért 0 és 6°C közötti ellenőrzött hőmérséklet ajánlott. Az ellenőrzött érlelési időszak hosszát a hús típusa és súlya határozza meg.
3. Szárítás
A szárítási fázis szobahőmérsékleten, jól szellőző helyiségekben történik. Fontos az alacsony relatív páratartalom. A hús sós oldatba helyezése megkezdi a dehidratálást. Ezt a sejt belsejében és felszínén lévő ozmotikus nyomáskülönbség okozza. A nyomáskülönbség kiegyenlítésére a sejtből egy félig áteresztő membránon keresztül víz távozik. Ez a folyamat (ozmózis) akkor fejeződik be, ha a féligáteresztő membrán mindkét oldalán egyenlő a nyomás, és a sejt belsejében és felszínén a sókoncentráció azonos. A húsban lévő mikroorganizmusok ugyanezen a dehidratálási folyamaton mennek keresztül. Az érlelés során a sejteken belüli és kívüli eltérő ozmotikus nyomás miatt folytatódik a só diffúziója a húsban és annak kiszáradása. Ezzel egyidejűleg összetett kémiai folyamatok indulnak meg, amelyek a hús és a zsír szerkezetében változásokat okoznak.
Nagyüzemi gyártás során a szárított húsok előállításához használt sóoldathoz gyakran adnak kálium-nitrátot (E-252 jelöléssel) és nátrium-nitritet (E-250). Mindkét összetevő tartósítószerként és színezőanyagként működik (a húsnak élénkebb vörös színt kölcsönöz).
Hagyományos pásztorétel készítése - lépésről lépésre
A hagyományos módon készített szárított húshoz először nagyobb mennyiségű húsból pörköltet készítettek. Az apró darabokra vágott húst a szorosabb értelemben vett pörkölt módjára, fedetlen bográcsban, a maga levében-zsírjában, sóval, paprikával ízesítve puhították meg. A kész pörköltből frissen ettek, a maradék húst pedig rövid zsíros levéből kiszedve, a szabad levegőn megszárították. Több napon át a reggeli, késő délutáni órákban, árnyékban kiterítették földre fektetett gyékényre, bundára. Ezután vászon zacskóban - régen bőrtömlőben - szellős helyen tartották. A jól elkészített szárított hús pár hétig elállt. Tésztalevesbe főzve használták fel, marékszámra tették bele, előzőleg nem törték össze. A szárított húst keményen, szárazon is ették legeltetés közben.
Modern szárított hús készítése otthon
A hagyományos, napon szárításos módszer kétségtelenül a legegyszerűbb, de nem biztonságos. Szerencsére ma már számos modern módszer létezik a szárított hús otthoni elkészítésére. Az alábbiakban kínálunk egyet a sok elkészítési mód közül, melyet természetesen ízlésed és kedved szerint bátran megváltoztathatsz.
Hús kiválasztása és előkészítése
Először a hús zsírtartalmát kell minimalizálni, ha van zsíros rész rajta, azt érdemes teljesen levágni. A zsír ugyanis egyszerűen nem szárad, és így jelentősen veszélyezteti a sikert: idővel valószínűleg meg fog avasodni. A zsíros részek levágását követően tedd a húst a fagyasztóba, amíg kellően kemény nem lesz, így egyszerűbb vágni. Szeleteld vékony, körülbelül fél centinél semmiképp sem vastagabb szeletekre. Fontos, hogy a szeleteket a rostokkal párhuzamosan érdemes vágni, ettől a végeredmény sokkal lágyabb lesz. Ha az összes szelet szinte pontosan ugyanolyan vastag, akkor fogjuk a lehető legjobb végeredményt elérni. Ezért, ha van rá módunk, kérjük meg a hentesünket, hogy vágja fel nekünk előre a húst a szeletelőgépén.
Milyen húst válasszunk?Sovány húst válasszunk! Ugyanis ezek a legjobbak a szárított marhahús elkészítéséhez. Ilyen például a fehér és fekete pecsenye, a fartő, a hátszín és vesepecsenye, a rostélyos vagy a hasaalja steak. Ezek a részek soványak, vagyis nincs túl sok izmon belüli zsírjuk. Ezek a zsírok akkor lennének ideálisak, ha grillezni szeretnénk a marhát, hiszen ezek segítenek, hogy ne száradjon ki a húsunk. Tehát amikor szárítani szeretnénk a marhahúst, érdemes eleve szárazabb részekről választani, így a zsírok nem tűnnek el és nem válik rágóssá és át nem sültté a hús. Mikor húst választasz, szentelj kiemelt figyelmet a zsírokra! A fent említett szárazabb típusok között ugyanis csakis az állatok egyéni tulajdonságai tesznek különbséget. Ezért nyugodtan tölts el több időt a húspultnál, hogy biztos lehess abban, hogy a lehető legideálisabb darabot viszed haza.
Hozzávetőleges hússzükséglet:Körülbelül 1 kiló marhából készíthetünk 500 grammnyi szárított húst. A szárítási folyamat során a hús nagyjából eredeti súlyának felét veszíti el. Ez természetesen nem lesz mindig grammra pontosan így, hiszen a húsok nedvességtartalma mindig az adott hús típusától és egyéni jellemzőitől függ.
Pácolás
A húsok füstölés előtti pácolása egy olyan lépés, amelyet nem szabad kihagyni. A pác összetevői adják ugyanis a marhahús ízletességét és fűszerességét. Ezen kívül a pácban lévő só segít elpusztítani a hosszú főzési folyamat során esetlegesen keletkező baktériumokat.
A pácok általában a következőket tartalmazzák:
- Sósabb összetevők: mint a szójaszósz, ami a marha pácok egyik leggyakoribb alapanyaga. De használhatunk Worcestershire szószt vagy a folyékony aminosavak egyéb formáit.
- Fűszeresebb összetevők: közé tartozik például a csípős szósz, a szeletelt jalapeño paprika, a chili pehely és a cayenne bors.
- Édes összetevők: gyakran használjuk a barna cukrot.
- Aromás összetevők: a fokhagyma, a gyömbér, a citromfű és a kömény mind erőteljesebb, aromás összetevők - válasszuk ki a kedvenceinket. Aki a fűszerezés tekintetében korhű szeretne lenni, az a só mellett szórhat a húsra borsot, sáfrányt, kakukkfűt, szurokfűt, csombort is, habár az ilyesmi annak idején csak a módosabbak kiváltsága volt.
- Ízesített folyadékok: valamilyen ízesített folyadékra is szükség lesz (sör, kóla, főzött kávé), hogy növeljük a pác mennyiségét, hiszen mindenképpen annyi kell majd belőle, hogy minden szeletet teljesen ellepjen.
Az utolsó lépés pedig az, hogy minden szeletet teljesen bekenjünk a páccal. Szerintünk a legjobb módszer ehhez, hogy ha a szeleteket egy lezárható műanyag zacskóba tesszük, majd alaposan átmasszírozzuk a csomagot. Ha ezzel is készen vagyunk, helyezzük a tasakot a hűtőszekrénybe egy tányérra vagy egy nagy tálba, így elkerüljük, hogy esetlegesen kifolyjon a hűtőbe. Néhány óránként vegyük ki a zacskót, és finoman masszírozzuk át, hogy még jobban bepácolódjanak a darabok. Fontos, hogy legalább négy órát hagyjunk a pácolásra, de a legjobb eredményre akkor számíthatunk, ha egy egész éjjelen át hagyjuk állni a húsdarabokat ebben az ízes szószban.
Szárítás sütőben vagy aszalógépben
A lecsepegtetett szeleteket helyezd a szárító tálcáira vagy sütőpapírral bélelt rácsra úgy, hogy a szeletek ne érjenek össze.
Sütőben történő szárítás:A sütőben történő szárításhoz a legnagyobb tepsinket helyezzük a legalsó fokra, hogy a húsból kipárolgó levek ne csepegjenek a sütő aljára (a rácsot kb. 2/3 magasságba tegyük fel). Ezután forró pusztai/sztyeppei szelet kell szimulálni, mintegy fél napon keresztül. A sütőajtót végig résnyire nyitva kell hagyni, és a légkeverésnek is végig mennie kell, miközben először négy órán keresztül 70°C-on, további négy órán keresztül 50-60°C-on, majd két-három órán keresztül nulla fokon, de továbbra is légkeverésen járatjuk a sütőt. Ez elsőre soknak tűnik, de a korabeli, több napig tartó módszerhez képest semmiség. Az eredmény - az adott szelet vastagságtól függően - ropogós vagy némileg rágós, rendkívül ízletes, 100%-ig természetes, zsírszegény hús.
Aszalógépben történő szárítás:A Biosec aszalógép P4 programján - tehát 68°C-on - körülbelül 8-12 óráig kell szárítani a húst. Az ETA aszalók segítségével otthon könnyedén elkészíthetők ezek az ételek. A húst 70°C-on szárítsa körülbelül 6-8 órán át, szükség szerint.
A szárított hús akkor készült el, ha sötét színű, rostos megjelenésű és ha megpróbálod meghajlítani, akkor eltörik. A megfelelően megszárított hús kihűlés után ropogós, de nem törik.
Füstölés fa pellet grillsütőn
A füstölés célja az összes nedvesség eltávolítása a hússzeletekről, melyek eddigre már több órán át pácolódtak. Ehhez először is egy papírtörlő segítségével itassuk le a nedvességet a darabokról. Ez a lépés nagyban lerövidítheti az elkészítési időt, de nem feltétlenül muszáj megtenni, hiszen egy fa pellet grillsütő alkalmas eszköz arra, hogy a folyamat végére az összes nedvességet kiszárítsa.
A füstölés az utolsó és valószínűleg a legjobb része a fa pellet grillsütőben készített szárított marhahúsnak. Először is válasszuk ki a megfelelő füstölőt. Ha erős ízeket használtunk a pácban, akkor egy erősen ízesített füstölő, például mesquite vagy hickory jó választás lehet. Ha viszont finomabb ízeket használtunk, és nem is szeretnénk, hogy a füst íze elnyomja a többi fűszert, akkor egy kevésbé intenzív illatú fa, például az alma vagy cseresznye lehet a legjobb választás. Használhatunk kifejezetten füstölő fát is, pl. fokhagymás, rozmaringos vagy zsályás ízben. Ezeket a pelleteket füstcsőbe kell betöltsük, majd meggyújtjuk és hagyjuk szépen lassan égni. Fontos tudni, hogy minél tovább készül majd a hús, annál dominánsabb lesz a füstölés aromája. Ennél az ételnél az alacsony hőfok és a lassú elkészítési mód a legjobb választás. Azt ajánljuk, hogy a marhahúst 75-80℃-on 4-5 óra alatt készítsük el.
Jobb-e a füstölés, mint a klasszikus szárítás vagy a sütőben történő sütés? Ha szeretjük a természetes fa füst ízét a marhahúsban, akkor mindenképpen jobb megoldás a füstölő, mint a klasszikus szárító vagy a benti villanysütő használata. Időszámításunk előttről is találhatunk olyan leleteket, amelyek azt bizonyítják, hogy már a korabeli emberek is a lassan égő fa füstjével szárították a húsokat. Tehát ha te is ezt a módszert választod, akkor nem csak, hogy egy finom ételt fogsz készíteni, de egy évezredes hagyományt is gyakorolsz. Ráadásul a valódi fa füst ízét lehetetlen utánozni, ha hagyományos szárítással vagy a villanysütőben sütéssel dolgozunk.
Szárított marhahús receptek
Ezek a receptek jó kiindulópontot jelenthetnek az ízletesebbnél ízletesebb szárított marhahúsok elkészítéséhez. De ahogy említettük, ez az étel jó lehetőséget ad arra, hogy sokféle ízzel kísérletezzünk - a tex-mextől a thaiföldiig és így tovább.
Teriyaki szárított marha
Elkészítési idő: 5 óraAdag: 8Hozzávalók:
- 700 ml szójaszósz
- 400 g barna cukor
- 3 gerezd fokhagyma
- 1 darab (kb. 3-4 cm) friss gyömbér, meghámozva
- 1 evőkanál szezámmag olaj
- 1,8 kilós hasaalja steak
Elkészítés:Teriyaki beef jerky (Részletes elkészítés a fent leírt pácolási és szárítási lépések szerint.)
Chimayo szárított marha
Elkészítési idő: 4 óraAdag: 4Hozzávalók:
- 5 közepes lime
- 1 egész chipotle paprika, plusz 2 teáskanál chiliszósz.
- 2 gerezd fokhagyma, meghámozva, durván felvágva
- 1 üveg mexikói sör, például Corona
- 80 ml szójaszósz
- 60 ml Worcestershire szósz
- 1/2 teáskanál rózsaszín pácsó (opcionális)
- 1½ teáskanál őrölt kömény
- 1 teáskanál frissen őrölt fekete bors
- 1 kiló marhahús: fekete vagy fehérpecsenye, hátszín, hasaalja
Elkészítés:Chimayo szárított marhahús, beef jerky (Részletes elkészítés a fent leírt pácolási és szárítási lépések szerint.)
Csípős chilis szárított marha
Elkészítési idő: 4 óraAdag: 4Hozzávalók:
- 225 ml chili szósz
- 80 ml sör
- 2 evőkanál szójaszósz
- 1 evőkanál Worcestershire szósz
- 1 evőkanál darabolt ecetes jalapeño paprika
- 1 kilós hasaalja steak, fél centis szeletekre vágva
Elkészítés:Csípős marhahús (Részletes elkészítés a fent leírt pácolási és szárítási lépések szerint.)
Jalapeños szárított marha
Elkészítési idő: 4 óraAdag: 4Hozzávalók:
- 2 jalapeño paprika, szárral és kimagozva (vagy magokkal a csípősebb végeredményhez)
- 60 ml limelé
- 60 ml szójaszósz
- 4 evőkanál barna cukor
- 225 ml mexikói sör
- 1 kiló marhahús fekete vagy fehérpecsenye, bélszín vagy hasaalja steak
Elkészítés:Jalapenos szárított marhahús (Részletes elkészítés a fent leírt pácolási és szárítási lépések szerint.)
Kávés szárított marha
Elkészítési idő: 5 óraAdag: 4Hozzávalók:
- 225 ml főzött erős kávé lehűtve
- 225 ml kóla
- 125 ml szójaszósz
- 60 ml Worcestershire szósz
- 55 gramm barna cukor
- 1½ teáskanál frissen őrölt fekete bors
- 1 evőkanál csípős szósz
- 1 kiló vágott marhahús fekete vagy fehérpecsenye, hátszín vagy hasaalja steak
Elkészítés:Kávés beef jerky (Részletes elkészítés a fent leírt pácolási és szárítási lépések szerint.)
Szárított marha vietnami módra
Elkészítési idő: 4 óraAdag: 4Hozzávalók:
- 2 nagy gerezd fokhagyma, durvára vágva
- 1 szál friss citromfű, levágva és vékonyra szeletelve
- 4 centis friss gyömbér, meghámozva és durvára vágva
- 125 ml szójaszósz
- 3 evőkanál víz
- 3 evőkanál cukor
- 2 evőkanál halszósz
- 2 teáskanál piros chili pehely (ízlés szerint több is használható)
- 2 kiló sovány feketepecsenye, Rump steak vagy hátszín
Elkészítés:Szárított marhahús vietnámi módra (Részletes elkészítés a fent leírt pácolási és szárítási lépések szerint.)
Borsos szárított marha
Elkészítési idő: 4 óraAdag: 4Hozzávalók:
- 1 kis doboz vagy kis üveg barna sör kb. 300 ml
- 225 ml szójaszósz
- 60 ml Worcestershire szósz
- 3 evőkanál barna cukor
- Milestone66 SPG+
- 1 kiló marhahús fekete vagy fehérpecsenye, bélszín vagy hasaalja steak
Elkészítés:Borsos szárított marhahús (Részletes elkészítés a fent leírt pácolási és szárítási lépések szerint.)
Paleo szárított marha
Elkészítési idő: 4 óraAdag: 6Hozzávalók:
- 175 ml kókusz aminó szósz
- 1/2 evőkanál halszósz
- 1 evőkanál hagymapor
- 1 evőkanál fokhagymapor
- 1 teáskanál fekete bors
- 1/2 teáskanál cayenne bors
- 1,2 kg hasaalja steak
Elkészítés:Paleo szárított hús (Részletes elkészítés a fent leírt pácolási és szárítási lépések szerint.)
Ázsiai szárított marhahús: egy amerikai klasszikus másfajta változata
A Beef Jerky egy szárított marhahús. Általában egyszerűen sóval ízesítik. Ebben a receptben azonban a sovány marhahúsfiléhez egy csípős és fűszeres ázsiai csavart ad hozzá. A sütőben történő szárítás lehetővé teszi a hús kíméletes elkészítését és az összes tápanyag megőrzését. Akár útközben, akár snackként a kanapén: minden húsimádó számára ez minden bizonnyal az “édes táska” új fénypontja lesz.
Elkészítés:Öblítse le a marhahúst hideg víz alatt, és törölje szárazra. Készítse el a pácot: Mossa meg a citromfüvet, hámozza meg a fokhagymát, és mindkettőt vágja durvára. (Részletes elkészítés a fent leírt pácolási és szárítási lépések szerint.)
