Babos Csaba Jenő, a kiemelkedő magyar teniszező, Babos Tímea édesapja, edzője és mentoraként ismert, élete maga a kitartás és az áldozathozatal példája. Bár gyakran a lánya sikerei kapcsán kerül a figyelem középpontjába, saját története is figyelemre méltó, mely tele van kihívásokkal, elszántsággal és a tenisz iránti szenvedéllyel. Személyisége és munkássága szorosan összefonódik Babos Tímea karrierjével, és bepillantást enged a profi sport árnyoldalaiba, ahol a csillogás mögött kemény munka, lemondás és sokszor méltatlan kritikák rejtőznek.
A teniszpálya árnyékában: Édesapa és edző
Babos Csaba, mint édesapa és edző, rendkívül fontos szerepet játszott Babos Tímea pályafutásában. Lányát a kezdetektől fogva támogatta és irányította, minden lehetséges módon segítve őt a teniszvilág csúcsára. Azonban ez a szerep rengeteg áldozattal járt, ahogyan ő maga is elárulta: "Tizenhét évig nem nyaraltunk a családommal." Ez a kijelentés jól érzékelteti azt a mértékű elkötelezettséget, melyet a család a tenisz iránt tanúsított.
A profi tenisz világa nem csupán a dicsőségről és a pénzről szól, hanem egy "kegyetlen világ, taposómalom, tele felületes emberi kapcsolatokkal." Ebben a környezetben Babos Csaba Jenőnek kellett megteremtenie a feltételeket lánya fejlődéséhez, sokszor minimális erőforrásokkal. A szponzori segítség hiánya miatt "esély sem volt fizioterapeutát szerződtetni," ezért ő maga tanulta meg "hogyan kell bekötni egy bokát." Az utazások során "olyan helyeken laktunk, ahova mások be sem mertek nézni," ami tovább hangsúlyozza a család nehézségeit és a kitartásukat.
Kritika és megbecsülés - A magyar tenisz helyzete
Babos Tímea eredményei, mint "kétszeres Grand Slam-győztes és világbajnok, volt világelső párosban," egyedülállóak a magyar tenisz történetében. Ennek ellenére "rendkívül sok kritikát kap a magyar játékos, főként az egyes versenyek eredményei miatt céltáblája beszólásoknak." Babos Csaba keserűen állapítja meg, hogy "mégis több kritikát kap, mint támogatást." A "legfőképp azok a leghangosabbak, akik minden vereség után szidják a 'dagadt fakezűt', meg a sportfogadók, akik a halálát kívánják egy-egy meccset követően." Ez a jelenség rávilágít a magyar sportsajtó és a szurkolók gyakran irreális elvárásaira és a konstruktív kritika hiányára.
Babos Csaba Jenő számára a lánya sikerei a kemény munka és a kitartás igazolásai, még akkor is, ha a közvélemény gyakran elfeledkezik a mögöttük rejlő áldozatokról. Az Ausztrál Open döntője idején Afrikában tartózkodott junior tanítványaival, de a Borsnak tett fogadalma, miszerint "elmegyek futni, hiszen ez a világbajnokságon bejött," mutatja, hogy még a távolból is próbált szerencsét hozni lányának. Ez a kis rituálé jól érzékelteti a szülői aggódást és a sportolói babonákat.
Személyes kapcsolatok és szakmai nézeteltérések
A profi teniszben a személyes kapcsolatok is bonyolulttá válhatnak. Babos Csaba Jenő elárulta, hogy Babos Tímea és korábbi partnerének, Andrea Hlaváčkovának a viszonya "elmérgesedett," mivel "Andrea valótlanságokat nyilatkozott a cseh sajtóban, pedig Timi tartotta magát a megállapodáshoz." Ez a nézeteltérés rávilágít arra, hogy a sportban nemcsak a teljesítmény, hanem az emberi tényező, a bizalom és a kommunikáció is alapvető fontosságú.
A szakmai célok eltérései is hozzájárultak a konfliktushoz: "A lányom egyéniben is nagyot szeretne alkotni, míg Hlaváčkovának a páros a mindene." Ez a különbség a prioritásokban gyakran vezet feszültségekhez a sportolók között, különösen egy olyan versenysportban, mint a tenisz, ahol az egyéni ambíciók kiemelten fontosak.
DIGI Sport, Reggeli Start - Babos Tímea és Babos Csaba
Babay Dezső Dr. állatorvos: Egy mártír élete Tapolcán
Az adatbázisban található információk Babay Dezső dr. állatorvos életét is felvillantják, aki a 19-20. század fordulóján élt, és akinek története egy másik küzdelmes életet mutat be, egy másfajta áldozatvállalással. Babay Dezső 1895. szeptember 21-én született Sárkeresztesen. Édesapja, Babay Dezső köztiszteletben álló főjegyző volt, édesanyja Novotny Emma. Elemi iskoláit Sárkeresztesen végezte, majd a pápai református kollégium tanulója lett. 1912-ben elkerült onnan, és máshol érettségizett.
Háború és tanulmányok
Az I. világháborúban a székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred hadapródjelölt őrmestereként harctéri szolgálatot teljesített. 1918-ban iratkozott be a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemre, melyet megszakításokkal végzett. Érdekesség, hogy „Szövettani vizsgálatok a ló agyfüggelékén” című doktori disszertációját csak 1942-ben fogadták el, és ugyanekkor jelent meg nyomtatásban a tapolcai László nyomdában. A háborúban betöltött szerepéről nem tudunk pontos adatokat, de 1930-ban háborús emlékéremmel tüntették ki. A világháború után katonai szolgálatot teljesített, a kommün után pedig az Egyetemi Csendőrtiszti Zászlóaljban.
Tapolcai közéleti és szakmai tevékenysége
1927 januárjában helyhatósági állatorvosként foglalta el tapolcai állását, és magángyakorlatát is megkezdte. Tapolcán rendkívül aktív szakmai és közéleti tevékenységet folytatott. A Faluszövetség állatorvosi tanácsadójaként számos közleménye jelent meg a Tapolczai Lapokban és a Tapolcai Újságban, többek között „Állattenyésztés, fajnemesítés”, „A tejtermelés fokozása”, „A sertésvészről és annak gyógyításáról” című írásai. Szerepet vállalt a protestáns templom építési költségeinek gyűjtésében, a tapolcai mozi fejlesztésében és vágóhíd létesítésében. A Népművelési Bizottság tagjaként komoly részt vállalt a felnőttoktatásban, és elöljárósági tagként hivatalból is befolyással volt a település életére.
Háborús időszak és tragikus sors
1941-ben, miután „tiszta keresztény származását igazolta, hadnagy állatorvossá léptették elő,” és katonai szolgálatra hívták be, ahol katonalovak gyógyításával bízták meg. Kollégái Kijevben és Brjanszkban is találkoztak vele. Közben többször hazajött szabadságra. Egy ilyen alkalommal a háborús kilátásokra vonatkozó megjegyzéséért feljelentették és bíróság elé állították. Ekkor még szerencséje volt: 1943. január 19-én a szombathelyi honvéd törvényszék felmentette a valótlan hír terjesztésének vádja alól.
1943-tól újra ellátta Tapolca és környéke körzeti állatorvosi feladatait, motorkerékpárjával járta a vidéket. A hiteles szemtanúk visszaemlékezései szerint 1945 februárjában a Gestapo emberei és nyilas fegyveresek rajtaütöttek tapolcai lakásánál. Rövid házkutatás után a lefoglalt tárgyakkal együtt Babay Dezsőt ismeretlen helyre hurcolták. Az utólagos nyomozás valószínűsíti, hogy a szövetséges hatalmak részére végzett kémkedés és hazaárulás vádjával Pornóapáti mellett kivégezték és tömegsírba temették. Felesége és két leánya méltósággal viselték el a családfő mártíromságát. Életének és tevékenységének még számos fontos részlete vár felderítésre.
Babinszky Pál dr. tanár, repülőtér-parancsnok: A tanítótól a repülőtér-parancsnokig
Babinszky Pál dr. tanár és repülőtér-parancsnok 1927. augusztus 9-én született Nagyszénáson. Édesapja ács és kőműves volt. Munkát keresve a család 1932-ben Budapestre költözött. Itt elemi és polgári iskolát végzett, majd az Állami Tanítóképző Intézet növendéke lett, ahol 1946-ban tanítói oklevelet szerzett. Az ekkoriban a XII. kerületi, bentlakásos Erdei iskolában kezdett tanítani. Az itt töltött három év alatt a Zeneművészeti Főiskolán ének szaktanítói diplomát is szerzett.
Katonai pálya és Tapolcai évek
1949-ben katonai szolgálatra vonult be, ahol lehetőséget kapott a repülőtiszti főiskola elvégzésére, melyet 1952-ben kiváló minősítéssel fejezett be. Öt évet töltött Tapolcán, ahol megnősült és gyermekei is születtek. Előbb századparancsnok, majd 1953 októberétől a 23. Önálló Csatarepülő Ezred parancsnoki beosztásában dolgozott. Később a repülőtér-parancsnoki posztot ismét felcserélte az osztályteremmel. 1956 szeptemberétől a Moszkvai Katonai Repülő Akadémián tanult, ahonnan 1956 decemberében saját kérésére hazajött, majd 1957 januárjában tartalékállományba helyezték.
Tanári pályafutás és kutatómunka
Tapolcáról Mezőtúrra költöztek, ahol a Mezőgazdasági Gépész Technikumban tanított. Közben az ELTE-n középiskolai orosz nyelvtanári diplomát szerzett, majd az akkor alakult Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum nyelvtanára lett. 1966-ban az ELTE-n orosz nyelvészetből doktori szigorlatot tett. 1967 augusztusában a Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója lett.
1976-ban meghívták a Budapest-Ferihegyen megalakult Repülés-oktatási Központba hajózó tanszékvezetőnek. Hamarosan azonban kiderült, hogy ez nem az általa óhajtott repülést és oktatást összekapcsoló feladat, hanem hivatalnoki munka. 1978. január 1-jétől megpályázta a kaposvári Tanítóképző Főiskola orosz nyelvtanári állását. Itt oktatott nyugdíjba vonulásáig a rá jellemző igényességgel és szakmai felkészültséggel.
Nyugdíjas évek és halála
Nyugdíjazása után Tapolcához közel, a Balaton északi partján töltötte az év nagyobbik részét, változatlan szellemi és fizikai aktivitással. Váratlanul hunyt el 2003 decemberében. Sírja Kaposváron található.
Babos Margit tanárnő: Egy élet a katedra mögött
Babos Margit tanárnő 1890. május 31-én született Budapesten, Babos Gyula és Somogyi Mária gyermekeként. Életét a tanításnak szentelte, és számos diákjára gyakorolt maradandó hatást. Első munkahelye a kisvárdai polgári leányiskola volt, ahol megbízott óradíjas, helyettes tanárként két évig tanította tárgyait.
Tapolcai szolgálat és pedagógiai kiválóság
1930 augusztusában helyezték Tapolcára, ahol a Harasztosi Király Margit vezette leánypolgári iskolában németet, szépírást, tornát, történelmet és földrajzot tanított, heti 21 órában. Emellett osztályfőnök lett a IV. osztályban, ellátta a tanártestület jegyzői, valamint a földrajz és történelem szertár-őri teendőket is. Rendkívüli tárgyként kezdő és haladó csoportban igen sikeres német társalgási tanfolyamot tartott vegyes korcsoportú tanulók részére.
Pedagógiai kvalitásai kiválóak lehettek, hiszen mindjárt rábízták az összevont szülői értekezlet fő témájának, „A gyermek tanulása a szülői házban” című téma előadását. Három évig kezelte a tanári és iskolai könyvtárat is. Tagja volt a Könyvbarátok Szövetségének és az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületnek. Vezető tanára volt a Szilágyi Erzsébet Sportkörnek. Igyekezett beilleszkedni a tapolcai közéletbe, de komolyabb kötődésre már nem volt alkalma.
Áthelyezések és emlékhelyek
Ötévi tapolcai szolgálat után a Vallás és Közoktatási Miniszter 1935. július 23-ától áthelyezte a szigetvári áll. polgári leányiskolához. Az iskola „egy kiváló szorgalmú, kitűnő tanárt vesztett, de mennie kellett, mert a nyelv- és történettudományi szakcsoportra képesített tanárok száma túl sok volt a tanári testületben.” A szigetvári iskolában 1944-ig tanított, ekkor a Vas megyei Narda település iskolájába került, ahol 1953-ig volt a tantestület tagja. Későbbi sorsának részletei nem ismertek.
Babos Margit matuzsálemi kort ért meg, 1993-ban hunyt el Budapesten. 2003 nyarán a szigetvári Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskola új könyvtárat és folyóiratolvasót avatott, és egykori kitűnő tanáruk emlékezetére Babos Margitról nevezték el. Ezzel a gesztussal tisztelegtek a pedagógus emléke előtt, aki hosszú éveken át szolgálta a tudás átadását.
Bacsányi Gyuláné, Lőbl Mária Janka (Marianna) szülésznő: Egy segítő életút Tapolcán
Bacsányi Gyuláné, Lőbl Mária Janka (Marianna) szülésznő 1855. szeptember 30-án született Tapolcán. Szülei a Nagyvázsonyból Tapolcára beköltözött Lőbl Sámuel és Frühzeitig Julianna voltak. Gyermek- és ifjúkora nem ismert. Alapiskolái után bábának képezte magát. A Fővárosi Közgyűlés engedélye alapján évekig Budapesten praktizált. Továbbképzéseken is részt vett, és korán önállósodhatott. A jelek szerint volt egy fiatalon kötött, rosszul sikerült, rövid életű házassága is.
Házasság és család
- június 8-án tartotta esküvőjét Bacsányi (Bocsányi) Gyula asztalossal, a költő Batsányi János utolsó egyenes ági leszármazottjával. A következő hónapban született meg Paulina Erzsébet nevű kislánya, a későbbi jeles színésznő. A házasságkötés idején már 30 éves volt, férjezett és izraelita. Nyilván korábbi férjétől elvált, majd felvette a katolikus hitet. Több gyermekük nem született. Férje 1906-ban, hatvanévesen hunyt el. Utána egyedül élt.
Szakmai fejlődés és a masszázs gyógykezelés
Még 1897-ben Budapesten, egy gyakorlati szaktanfolyamon a masszázs-gyógykezelés fogásait is elsajátította, és ezzel bővítette szolgáltatásait. Szolgálatait a tapolcai és a környékbeli településen élő családok egyaránt szívesen igénybe vették. Lőbl Mária Janka élete a segítésről és a gondoskodásról szólt, munkájával hozzájárult a helyi közösség egészségügyi ellátásához. Halálának időpontja és helye nem ismert, de emléke a helyi történelem részeként él tovább.
Bajcsy-Zsilinszky Endréné, Bende Mária tisztviselő: A politikus feleségének élete
Bajcsy-Zsilinszky Endréné, Bende Mária tisztviselő 1900. március 14-én született Vácon. Szülei Bende Dénes és Mester Anna voltak. Iskoláit Vácon és Budapesten végezte. Az 1920-as évek közepén az Országos Társadalombiztosító Intézet alkalmazottja lett, ahol az 1930-as évek közepétől 1944-ig a vezérigazgató titkárnőjeként dolgozott.
Házasság a Gestapo börtönében és politikai szerepvállalás
augusztus 11-én kötött házasságot Bajcsy-Zsilinszky Endrével a Gestapo börtönében, a német börtönparancsnokság engedélyével. Ez a különleges körülmény is mutatja a Bajcsy-Zsilinszky házaspár helytállását és ellenállását a kor kihívásaival szemben.
április 2-ától a debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés, 1945. augusztus 20-tól az FKgP Országos Intéző Bizottságának tagja volt. Vezető szerepet vitt a párt női szervezetében. 1945. október 7-én beválasztották a budapesti Törvényhatósági Bizottságba. 1945. november 4-től 1947. július 25-ig képviselő volt, aktívan részt vett a háború utáni politikai életben.
Visszavonulás és férje emlékének ápolása
1947 őszétől többnyire a pálkövei házikóban visszavonultan élt, és férje szellemi hagyatékával, emlékének ápolásával foglalkozott haláláig. Ügyeinek intézése közben gyakran megfordult Tapolcán. A tapolcai kórházban hunyt el 1974. május 16-án. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra, azzal a szándékkal, hogy később mártírhalált halt férje tarpai sírjába temetik. Élete a politikai szerepvállalás és a személyes tragédia kettőségével jellemezhető, melyben hűen őrizte férje emlékét.
Bajnóczy József: Tapolcai közösségi vezető
Bajnóczy József 1869. március 12-én született Tapolcán. Szülei Bajnóczy József és Mayer Anna voltak. A sümegi születésű Lázár Vilmát vette feleségül. Portájuk a Batsányi utca 37. szám alatt volt, ezt később a Halápi út 108.-ra cserélték fel. Közéleti érdeklődése és szerepvállalásai egész életében elkísérték.
Közéleti tevékenység és konfliktusok
1917 nyarán egyhangúan községgazdának választották, ami jelzi a közösség bizalmát iránta. Az 1919. augusztus 4-i túszszedés egyik áldozata volt, ami a kor politikai feszültségeiről tanúskodik. 1921 novemberében, majd 1924-ben községi elöljárónak választották, ami tovább erősítette helyi befolyását. Hosszú ideig különböző tisztségeket viselt a közbirtokosság vezetésében, például 1935 júliusában elnökké választották. Azonban "hirtelen természete, szókimondása miatt gyakran súrlódott társaival," ami a vezetői pozíciókban gyakran előforduló személyiségjegyek egyike.
Bajnóczy József élete a helyi közösségért végzett munkáról és a politikai változásokon való áthaladásról szól. Életének 80. évében tüdőgyulladásban hunyt el, 1947. október 28-án Tapolcán. Munkássága a helyi lapok, mint a Tapolczai Lapok és a Tapolcai Újság cikkei által maradt fenn, melyek a közösségi tisztújításokról, gyűlésekről és a közbirtokossági életéről tudósítottak.
Bak László gazdaságvezető: A kórház fejlesztője
Bak László gazdaságvezető 1920. május 20-án született Letenyén. Édesapja Bak József, állampénztári főtanácsos volt. Iskoláit a nagykanizsai polgári fiúiskolában kezdte, érettségit a nagykanizsai fiú felsőkereskedelmi iskolában szerzett 1940-ben.
Háborús évek és közigazgatási pálya
1941-1943-ban a doni harcokban vett részt, ami a második világháború borzalmas éveire utal. 1943-1944-ben a letenyei körjegyzőségen gyakornokként dolgozott. 1944. szeptember 20-tól ismét katonáskodott. 1945. április 8-tól 1945. szeptember 23-ig hadifogságban volt. Hazatérve ismét a letenyei körjegyzőségen dolgozott 1948-ig. 1948 januárjától 1949 júniusáig az FM Gépesítési Főosztályán, majd a Népjóléti Minisztérium központi igazgatóságán könyvelőként dolgozott. Innen kinevezték a Karcagi Állami Gyermekotthon vezető gondnoki állására.
A tapolcai kórház élén
Pályázat útján elnyerte a Devecseri Kórház gazdaságvezetői állását, ezt követően 1952 szeptemberétől a Tapolcai Kórház gazdasági vezetője volt 1976-ig. 1954-ben képesített egészségügyi, könyvelői vizsgát tett. 1972-ben sikeresen elvégezte az Egészségügyi Minisztérium által előírt kétéves komplex gazdaságvezetői iskolát. 1976-1980-ig, nyugdíjazásáig a kórház gazdasági-műszaki ellátásvezetője volt.
Működése alatt indult el a Kórházbarlang további feltárásának és átépítésének folyamata, a kórházi szennyvizek elvezetésének megoldása, a konyha korszerűsítése, a személyzet szociális helyiségek létesítése és korszerűsítése. Új mosodát épített, komplex nővérszálló építését szervezte meg. A kórház ötvenedik évfordulójára fejeződött be a műtő korszerűsítése. 1968-1969-ben készült el a véradó állomás, majd később a szülészeti műtő, az újszülött szoba és a gazdasági hivatal is. Munkájáért többször részesült elismerésben. Hosszantartó súlyos betegségben, 65 éves korában halt meg 1985. augusztus 8-án Tapolcán. Bak László neve összefonódott a tapolcai kórház fejlődésével és modernizációjával.
Balás Mór Jenő bányamérnök: A bauxit felfedezője és a Balaton térségének kutatója
Balás Mór Jenő bányamérnök 1882. december 19-én született Gyergyóremetén. A székelyudvarhelyi reáliskolában érettségizett 1900-ban, bányamérnöki oklevelét a selmecbányai akadémián szerezte 1910-ben. Rövid ideig az Osztrák-Magyar Vasúttársaságnál, majd a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Szalánki üzemében dolgozott. Ezután Borossebesben átvette a gróf Wenckheim Frigyes-féle uradalom menyházi és vaskohi bányáinak irányítását.
A bauxit felfedezése és kutatása
1912-ben Kolozsváron magánmérnöki irodát nyitott, szövetkezetbe tömörítve Erdély apró ércbányáit. 1914-ben ismerkedett meg a bauxittal, és mindjárt felismerte annak jelentőségét. 1919 augusztusában a román hatóságok kiutasították Erdélyből, ezért Budapestre költözött, és majd bánya- és kohómérnöki irodát nyitott. Még ez évben Halimbára utazott, és tanulmányozta a terület geológiai viszonyait. Rövid időn belül a gánti bauxit felfedezésében munkálkodott.
1924-ben az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület közgyűlésén nagy feltűnést keltő előadást tartott a bauxitról. Sokat dolgozott, és kutatásai kiterjedtek Iszkaszentgyörgy, Halimba, Nyirád környéki bauxitra, a Balaton környékén termálvízre, és a Bakony mangán-előfordulásaira. Elkészítette a Sió csatorna hajózhatóvá tételének tervét is.
Konfliktusok és tragikus vég
Kutatásai révén óriási értéket képviselő ismeretanyag birtokába jutott, és ezzel az eltérő érdekű, rivális nemzetközi nagytőkés csoportok ütközőpontjába került. Az adatok alapján a náci titkosszolgálat erőszakkal akarta megszerezni a tudását, de a pontos részletek nem ismertek. Balás Mór Jenő 1938. március 6-án hunyt el Budapesten. Élete a tudományos kutatásnak és a gazdasági-politikai érdekek ütközésének állandó feszültségében telt, mely végül tragikus véget ért. Munkássága azonban maradandó nyomot hagyott a magyar bányászat és geológia történetében, különösen a bauxitkutatás területén.