A Turai Kultúrotthon és Aszódi Gábor Élete: Egy Helyi Kulturális Élet Forrásai és Fejlődése
A kultúra és a közösségi élet mindig is szerves részét képezte az emberi társadalmaknak. Egy település kulturális fejlődése gyakran egy-egy kiemelkedő személyiség, egy lelkes közösség és az adott történelmi, társadalmi háttér kölcsönhatásának eredménye. Turán, a helyi kulturális élet alakulása szorosan összefonódott Aszódi Gábor (akit gyakran "Laci bácsiként" emlegettek) tevékenységével. Az ő munkássága, szenvedélye és elkötelezettsége alapvetően meghatározta a község kulturális arculatát, és megalapozta a későbbi fejlődés lehetőségeit. Ez a cikk arra vállalkozik, hogy bemutassa a turai kultúrotthon történetét, Aszódi Gábor szerepét ebben, valamint a helyi kulturális élet különböző aspektusai, melyek a rendelkezésre álló adatok alapján rekonstruálhatók.
Kezdetek és a KALOT korszaka
A közösségi élet és a kulturális tevékenységek gyökerei Turán egészen a két világháború közötti időszakig nyúlnak vissza. Már ekkoriban is élénk volt a színjátszás és a népi kultúra iránti érdeklődés. A "Pista" bácsi báltermében, tánctermében adták elő a színdarabokat, és a "telt ház a kultúrban" kifejezés is arra utal, hogy a helyiek szívesen vettek részt ezeken az eseményeken. Ebben az időszakban a KALOT (Keresztény Ifjúsági Egyesület) is jelentős szerepet játszott a közösségi életben. A KALOT, 280 tagjával együtt, különböző kulturális tevékenységeket folytatott. Aszódi Gábor is ekkoriban kezdett el tevékenykedni, és "összeállt" a csapattal, s velük együtt csinálták tovább a színdarabokat. Az ő életében a népművelési munka kezdete is ehhez az időszakhoz köthető, ahogy ő maga is fogalmazott: "Innentől számítom annak kezdetét, ami a népművelési munkát jelentette." Ekkoriban alakultak ki a színjátszás és a népi kultúra iránti elkötelezettségei, melyek egész életét meghatározták. A rendelkezésre álló adatok alapján a KALOT munkájában való közreműködését is megemlítik, ami azt jelzi, hogy már fiatalon aktívan részt vett a helyi közösségi életben.
A háború utáni időszak azonban jelentős változásokat hozott. Az egyesületeket feloszlatták, és csak a pártok működhettek tovább, Magyar Dolgozók Pártja néven. Ez a politikai változás érintette a KALOT tevékenységét is, melyet 1950-ben szüntettek meg. A "beszolgáltatások, padláslesöprések időszaka" és a politikai nyomás nehezedése arra kényszerítette az embereket, hogy óvatosabban fogalmazzanak és cselekedjenek. Ebben az időszakban a lakosság számára is kötelezővé vált a készenlétben töltött idő pokróccal és háromnapi hideg élelemmel, ami a politikai bizonytalanság és az állandó félelem légkörét tükrözte.
A Kultúrotthon Létrejötte és Aszódi Gábor Szerepe
A háború utáni újjáépítés és a szocialista rendszer kiépítése során a kultúrotthonok létesítése is kiemelt feladat lett. A turai kultúrotthon létrehozása és működtetése szintén egy összetett folyamat volt, amelyben Aszódi Gábor kulcsszerepet játszott. Az 1950-es évek elején a meglévő kultúrhelyiség nem volt megfelelő, ezért a VB (Végrehajtó Bizottság) 1950-ben Tóth Mihály féle épületet kívánta igénybe venni kultúrhelyiség céljából. Ebbe az épületbe tervezték elhelyezni a könyvtárszobát és a melléképületet, valamint biztosítani kellett a megfelelő lakást is az ott dolgozók számára.
Ebben az időszakban nevezték ki Aszódi Gábort a kultúrotthon vezetőjéül, aki egyben Népművelési Bizottsági tag is volt. Az átadás pillanata, ahogy ő maga is említette, feszültséggel teli volt: "Borzasztó kételyek között voltam, de nemet nem lehetett mondani." Az átadás keretében adták át neki a kultúrház kulcsát, ami nagy felelősséget jelentett számára. Az épület kialakítása és lakás céljából történő hasznosítása során figyelembe kellett venni az államosításokat is. Az épületben kialakítottak fotólaboratóriumot és padlásfeljárót is. Az épület története is érdekes: eredetileg egy zsidó család tulajdonában volt, majd megvásárolta egy hentes, és hentesüzletként működtette 1939-ig. A II. világháború után a Földművesszövetkezet bérelte ki édességboltnak, majd 1956-ig működött, utána pedig cipőboltként üzemelt. Később, amikor felajánlották megvételre a tanácsnak, az épület sorsa véglegesen rendeződött, és a kultúrotthon helyszínévé vált.
Aszódi Gábor számára ez a színtér lett élete központja, és ő határozta meg a mindenkori kultúrotthon igazgató, illetve művészeti vezető arculatát. Az ő személyisége, nyugalma és elkötelezettsége mély nyomot hagyott a helyi kulturális életben. "Nyugalmat árasztott" - mondta róla Kovács László. Művészeti tevékenységét elsősorban a népművészet és a színjátszás jellemezte, melyekkel igyekezett magasabb műveltségi réteget megszólítani, és "lendületes kulturális életet" beindítani a helyszínen.
A Kultúrotthon Működése: Programok, Szakkörök és Tevékenységek
A kultúrotthon működése rendkívül sokrétű volt Aszódi Gábor irányítása alatt. A költségvetést utólag készítették el, és az 1951-es adatok szerint a fenntartást póthitel igényléssel kellett biztosítani. Az igazgató által benyújtott költségtervezet szerint az épületre 6.000 Ft, berendezésre pedig további 6.000 Ft lett volna előirányozandó a még hátralévő időszakra. Ebben az időszakban Kovács László volt az igazgató.
Az 1951-es I. Országos Aratóünnepély, melyet az Intézet szervezett, és melynek egyik helyszíne Tura volt, kiemelkedő eseménynek számított. Az akkori szakembergárda, valamint a rádiótól és filmhíradótól érkező személyek, mint Jancsó Miklós, mind jelen voltak, hogy útmutatást adjanak. Az eseményt országos lapokban is közzétették, és az intézet igazgatója nálunk aludt. Az aratóünnepély befejezése ökörsütés volt a kastélyparkban. Ez az esemény jelentősen hozzájárult a falu hírnevéhez.
A színjátszás továbbra is fontos szerepet játszott. Különböző egyesületek, mint például a Jézus Szíve Leányegylet, Dr. Balla Péter és Volly István vezetésével, mutattak be darabokat. Később, 1946-ban, Dora István és Dr. Balla Péter rendezésében is láthattak előadásokat a helyiek. A rendelkezésre álló adatokban számos évszám és rendező neve szerepel, ami arra utal, hogy a színjátszás folyamatosan jelen volt a kulturális életben, bár a pontosságuk néha kérdéses. A létrehozott állandó színházterem a jelenlegi TSz irodában volt, az akkori ún. Serházban, melyet saját kezűleg hoztak rendbe egy kőműves mester segítségével.
Aszódi Gábor, mint a kultúrotthon igazgatója 1952-től kezdve más szakköröket is kialakított, mint például gazdaasszonykör, természettudományi olvasókör, sportkör, gazdakör, stb., és népviseletet is gyűjtött. Őt magát "lélekből, társadalmi munkában dolgozó aktivistaként" jellemezték, aki "kiváló érzékkel ismerte fel és szervezte be a legjobb aktivistákat." Sokszor még a vasárnapjait is a kultúrházban töltötte. A zenekari tevékenység is fontos volt: kezdetben egy zongorakísérettel működő énekkar betéteinek kíséretére alakult meg, később pedig szalonzenét és népiegyüttes kíséretét is szolgáltatta. A kultúrház kiállítást is rendezett a helyi művészek alkotásaiból, mint például Lukács Mária és Pásztor Magda.
A filmvetítés is megjelent a kulturális kínálatban, amikor a kultúrház saját filmvetítőgépet vásárolt. Benke Sándor és Dolányi Sándor személyesen szállították a gépet. A népművelési előadói pozíció betöltése után másnak kellett átvennie az intézmény vezetését, de a népiegyüttes vezetője továbbra is Aszódi Gábor maradt.
Virtuális barangolás az aszódi Podmaniczky-kastélyban - 2. rész
Az 1956-os Fordulat és az Újrakezdés
Az 1956-os események jelentős változást hoztak az ország életében, és ez hatással volt a turai kultúrotthon működésére is. Aszódi Gábor, aki ekkoriban kisgyerekkel, munka nélkül, megélhetési gondokkal küzdött, ismét bekapcsolódott a munkába. 1957-ben "teljes erőbedobással" folytatta tevékenységét, és ekkor újabb szakkörök is alakultak. A néprajzi szakkört 1958-1960-ig vezette.
Az 1956-os forradalom utáni években, a "tilalom feloldása utáni években" elindultak a különböző bálok, mint a rózsa-, szegfű- és egyéb bálok. Folyamatosan szerveztek kirándulásokat, többek között a Balatonra. A gimnazista Szarvas László vezetésével, úttörők és KISZ-esek részvételével is rendeztek programokat. A kultúrotthonnak saját hanglemeztára is volt, melynek anyaga hangszórókon keresztül jutott el a hallgatókhoz. A műsorok száma is szaporodott. A rádió november 15-től március 15-ig szünetet tartott, de a kultúrotthon továbbra is kínált programokat, mint például "mese", "zene" és egyéb tájékoztatókat a rádió munkájáról. Az intézmény állandó munkatársat foglalkoztatott, aki a parasztfiatalokat, negyven szereplőt, írót, rendezőt, riportert foglalkoztatott. Saját írásaik mellett tartalmas zenei és irodalmi műsorokat is adtak.
A színjátszás továbbra is virágzott. A rendelkezésre álló adatok szerint több előadást is tartottak, mint például a "Színes, mint a világ" című, melyet már századszor adtak elő. Neves előadók is felléptek, mint Rácz András, Rácz Ilona, Szentandrási Anikó, Tóth L. Katalin, Tóth Zs. Mária, Vidi István. A "Pünkösdi királyné" című előadást Turán is bemutatták, mert a színészek másképp nem vállalták a vidéki fellépést. A színjátszásnak nagy kultusza volt, és a színielőadásokat előszeretettel fogadták.
A fejlesztések kilátásban voltak, de sokszor csak félmegoldásoknak bizonyultak. A korábbi elképzelések egy új kultúrház építéséről is szóltak, de ezek a tervek nem valósultak meg. A rendelkezésre álló adatokban Tóth József felajánlása is szerepel 1960-ból, amely egy új kultúrház építésére vonatkozott.
A Kultúrotthon Működésének Folytatódása és Vezetői Váltások
Aszódi Gábor után a kultúrotthon vezetését mások vették át, de az ő munkássága továbbra is meghatározó maradt. Kovács László volt az igazgató 1954-ben, és tevékenységéről számolt be. A műsorokkal és köszöntésekkel járult hozzá a munkák sikeres előbbreviteléhez. A szüreti mulatság 1961-ben is emlékezetes esemény volt.
A kultúrotthon vezetését 1963. június 1-jén Sára Ferenc vette át, és 1968-ig vezette. Ezután került járási népművelési felügyelőnek. A gondnoki teendőket Józsefné Bözse néni látta el. A Vass Lajos által alapított "Közösségi Ház" eszméjének érvényre juttatása volt a legfontosabb szempont. A népdalkörök számára is szerveztek eseményeket, melyeket a televízió is rögzített, és ezeket később már "pávakörnek" nevezték. A Szilágyi Mária (ma Seres Péterné) által vezetett népviseleti csoport is aktív volt. A fotószakkört Benke Sándor és Benke István irányították, és a kultúrház saját filmvetítőgéppel és 16 mm-es filmfelvevőgéppel rendelkezett.
- június 1-től Csányi Istvánt nevezték ki művészeti ház igazgatónak. Ő, mint konzervatóriumot végzett ember, továbbvitte a jazz műfaját is. Azonban a népi zenekar működése fokozatosan elmaradt az elhalálozások és kiöregedés miatt, és az utánpótlás sem volt biztosított. Csányi István 1968. december 29-én beszámolt a zeneoktatásról, és próbálták pótolni az utánpótlást. A helyi tánczenekar is működött.
A digitális technológia megjelenése és a televízió elterjedése csökkentette a mozi látogatottságát. A néptánc, irodalmi színpad, fotószakkör is folytatódtak. Új tanfolyamok is indultak, mint például társastánc tanfolyam. Pock Aladár javasolta a honismereti kör létrehozását.
A művelődési ház állapota siralmas volt. Az 1970-es években már látható volt, hogy az épület állaga rossz állapotban van, és a 4. ötéves tervben irányozták elő korszerű művelődési létesítmény kialakítását. Szarvas László tanárt 1972. május 15-ével nevezték ki igazgatónak, működése 1979. május 15-ig tartott. Az ő vezetése alatt a művészeti csoportok kiemelkedtek. Különböző tematikus műsorokat rendeztek, mint például Dózsa György születésének 500. évfordulójára, Petőfi születésének 150. évfordulójára, és egyéb irodalmi és zenei összeállításokat. Számos vendégszereplésük volt más településeken is.
A rendelkezésre álló adatokban felsorolnak különböző szakköröket és csoportokat is, mint például a Pávakör, Néptánc, Fotószakkör, Új Tükör Klub, Helytörténeti szakkör, Népművészeti szakkör, Kamaraegyüttes, Bábszakkör, Szabás-varrás tanfolyam, Ifjúsági klub, Nőklub, Úttörő Űrszonda szerkesztősége. A "Indul a bakterház" című darab is említésre kerül. Neves előadók, együttesek is felléptek a műv. házban, mint például a Viktória, Illés, Fonográf, és mások.
A kultúrotthon vezetői igyekeztek a helyi lakosság igényeit kielégíteni, és széles körű programokat kínáltak. Az 1974-es témakörben a művelődési centrum kialakítása is szóba került. Az épület állapota továbbra is problémát jelentett, és a lakosság körében pesszimista hangulatot keltett.
A Kultúrotthon Jövője és a Közösségi Élet Fenntartása
Az 1970-es és 1980-as években a kultúrotthon működése továbbra is folytatódott, bár az épület állaga továbbra is siralmas volt. Szarvas László 1977-ben is hangsúlyozta, hogy a község hátrányos helyzetben van. A rendelkezésre álló adatokban a kultúrotthon állagmegóvásával és fejlesztésével kapcsolatos elképzelések is szerepelnek.
Az 1979-től 1980 nyaráig Jónás Sándor vezette a turai művelődési házat. Ezt követően ifj. Sára Ferenc vette át a vezetést, majd átmeneti időre id. Ifj. Sára Ferenc is irányította az intézményt. A mozi továbbra is működött, de szerény látogatottsággal. A disco mint modern táncos szórakozási forma is megjelent.
A rendelkezésre álló adatokban számos helyszín és szervezet neve is felbukkan, mint például a Vácduka, Sződ, Péteri, Csévharaszt, Ócsa, és Budapest különböző kerületeiben található GLS Automata csomagautomaták, melyek a csomagátvétel kényelmét szolgálják. Ezek az információk azonban kevésbé kapcsolódnak közvetlenül a turai kultúrotthon történetéhez, és inkább egy általánosabb, szélesebb kontextust sugallnak, ahol a digitális infrastruktúra és a közösségi szolgáltatások is fejlődtek.
A kultúrotthon története, Aszódi Gábor életművével összefonódva, azt mutatja be, hogyan képes egy elkötelezett ember és egy lelkes közösség kulturális életet teremteni és fenntartani még nehéz körülmények között is. Az ő munkássága alapozta meg a későbbi fejlődést, és tette lehetővé, hogy a turai kultúrotthon évtizedeken át a község szellemi központja lehessen. A rendelkezésre álló adatok alapján Aszódi Gábor egy olyan személyiség volt, aki "megakasztott és derékbatört" életében is képes volt magával ragadni sokakat, és akinek "egyénisége sokakat volt képes magával ragadni". Az ő munkássága nem csupán a kulturális élet fellendítését jelentette, hanem egyben az emberi kapcsolatok, a közösségi összetartozás és a kulturális értékek megőrzésének fontosságát is hangsúlyozta.
tags: #bakterhaz #bisztro #aszodi #gabor