A balkáni gerle (Streptopelia decaocto) az egyik leggyakoribb és legismertebb madarunk, mely főként településeken, városi környezetben fordul elő. Szürke tollazata, jellegzetes termete és nyakörve alapján könnyen felismerhetővé teszi. Bár sokan "vadgalamboznak", fontos megjegyezni, hogy a galambok és gerlék között jelentős különbségek vannak, melyek nem csupán megjelenésükben, de életmódjukban és viselkedésükben is megmutatkoznak. Ez az állandó madár, ellentétben a vadgerlével, amely ősszel Afrikába vonul, télen is velünk marad, gyakran kisebb-nagyobb csapatokba verődve, de nagyobb távolságokra nem kóborol ilyenkor sem.
A Balkáni Gerle elterjedése és jellemzői
Az eredetileg Indiából származó balkáni gerle Kis-Ázsián keresztül a Balkánról terjeszkedett nyugat felé a múlt század 30-as éveinek elején. Terjeszkedését követően ma Európa közel minden mérsékelt övi éghajlatú területén megtalálható állandó madárként. Hazánkban is az 1930-as évek óta honosodott meg. Az örvös galambnál jóval kisebb testű, szürkés színű madár. Nyakának hátoldalát fehérrel szegett fekete gallér övezi. Hosszú farka széles, fehér szegélyben végződik. Kézevezői feketék, szeme piros.
A balkáni gerle nem annyira félénk. Gyakran látni a parlagi galambokkal együtt a piactereken vagy a gabonasilók környékén. Táplálékának kis hányadát teszik ki a gyommagvak, nagyobb részt termesztett növények magvaival táplálkozik. A nagyüzemi mezőgazdaság, a monokultúrás napraforgó- és kukoricatermesztés kedvező életfeltételeket teremt számára. Szezonális kapcsolatban él, de gyakran több éven át is ugyanazt a partnert választja. Látványos nászrituáléja a fészek elfoglalása, amikor a hím különböző alkalmas fészkeket mutat a tojónak, és jellegzetes viselkedéssel hívja oda. A fészket fára, bokorra, de akár épületre is helyezheti. A fiókák 13-15 nap múlva kelnek ki a tojásokból, számuk általában 2 darab. A kotlásban és a nevelésben mindkét szülő részt vesz. A balkáni gerle nem annyira félénk. Gyakran lehet velük találkozni piactereken, gabonatárolók környékén. Télen kisebb-nagyobb csapatokba verődhetnek, de nagyobb távolságokra ilyenkor sem kóborol.
Hasonló fajok és ritkaságok
A balkáni gerlével együtt három hazai gerlefaj van. Rajta kívül megemlíthető a vadgerle, amely óvatosabb, kimondottan érzékeny, riadós, és ugyanakkor a balkáninál mutatósabb jószág - bár ez ízlés dolga is. Elvileg téli madáretetőn vadgerlét nem láthatunk, de kivétel bármikor akadhat, hisz épp egy ilyen kivétel zavarta meg az első hamis hazai adat hitelesítőit. A keleti gerle egy másik, rendkívül ritka vendég, mely zömökebb a vadgerlénél, inkább galambszerű. Mivel ez szakemberek számára se rutin, a legbiztosabb hamar készíteni róla egy fotót. Ritkaságok esetén nem kell csúcsfotót lőnünk, elég, ha rajta van a madár a képen. Ha a szürke balkáni gerléink között felbukkan egy „színesebb”, tarkább gerle, fényképezzük le, és mutassuk meg szakembernek!
A keleti gerle esetében van még egy probléma: ha minden igaz, a legfrissebb, mezőberényi megfigyelés a keleti gerle második, hitelesített hazai előfordulása, szóval valóban pokoli ritka a jószág, aki egyébként rendesen Délnyugat-Szibéria lakója, s leginkább Kínába vonul telelni. Tegyük fel, hogy ennek ellenére olyan szerencsénk van, hogy felbukkan nálunk is, s tökéletes bizonyossággal megállapítjuk: valóban keleti gerle. A keleti gerlét ugyanis - sok más gerlefajjal együtt - egyre több díszmadártenyésztő és állatkert tartja. Ezekről a helyekről időről-időre elszökhet egy-egy példány, ami aztán később a megfigyelők útjába kerül. Szökött kacagó gerlék rendszeresen bukkannak fel erre-arra, mivel a tenyésztésük régi keletű (keleti gerlét összehasonlíthatatlanul kevesebben tartanak). Amennyiben egy szökött madárral van dolgunk, gyakran méterekre vagy annál is közelebbre bevár, sőt az etetőn marad akkor is, ha mindenki más elment, mondjuk, mert karvaly vagy héja portyázik a környéken. További árulkodó jel, hogy a szökevények lábán a legtöbb esetben ott van a gazda jelölőgyűrűje is.
Házi rozsdafarkú és ivótársai széncinkék és balkáni gerle, 1 óra történései
Védelem és veszélyeztetettség
A balkáni gerle a Berni Egyezmény III. függeléke és a Madárvédelmi Irányelv II. melléklete alapján védett fajnak számít. Ez azt jelenti, hogy vadászható, az apróvadak közül a fácán, fogoly, vetési lúd, nagy lilik, szárcsa, bizonyos récefélék, erdei szalonka, balkáni gerle, örvös galamb még vadászható. Kereskedelmi forgalomban ezeknek is csak egy része bukkan fel. Az elmúlt évszázadokban, vagy akár évtizedekben is sokat változott a szárnyas gasztronómia. Sok, majd később rengeteg tényező sorakozott fel, hogy ez így alakuljon. A legmeghatározóbb szerep talán a természetvédelmi jogszabályoké lett. Ma már nem eszünk se hattyút, se pacsirtát, se fenyőrigót, se fecskét. Pedig a szakácskönyv szerint nem csak párolva vagy nyárson sütve remek étek, de pástétomnak is finom. Aki pedig védett madarat ejt, az fizet, eszmei értéktől függően 25 ezer és 1 millió forintos büntetésre lehet számítani.
Gerlefiókák mentése és etetése
Tavaszi időszakban sokszor előfordul, hogy valamilyen ok miatt a gerlefiókák kiesnek a fészekből. Ez lehet egy rosszul megépített fészek vagy nagyobb vihar, ami miatt kipotyognak a fiókák. Galambfiókákkal inkább városokban találkozhatunk, de településeken is előfordulhat, hogy találunk alig tollas totyogó fiókát. Normális esetben a gerléket és galambokat a szülő madarak a begyükből visszaöklendezett váladékkal eteti. A fiatal fiókák még nem esznek maguktól, ezért a szülő eteti. Ha fiókát találunk, és a szülők nem gondoskodnak róla, mi magunk is segíthetünk.
A fiókák etetéséhez 3 ml-es fecskendő, patikákban kapható gumi végű üveg pipetta és táplálék szükséges. A fecskendő is és a pipetta is patikában beszerezhető. A legmegfelelőbb táplálék a táp. A Szentistváni broiler csibe indító ajánlott, mert ez könnyen kezelhető és benne van minden olyan anyag, amire a kismadarunknak szüksége lesz. Ha ezzel is megvagyunk, akkor kaptunk egy levágott végű fecskendőt és egy gumitömlőt. Így kaptunk egy puha gumi végű fecskendőt.
A takarmány elkészítése: Ha csibe indítóval etetünk, akkor aránylag gyorsabban el tudjuk készíteni a táplálékot. Fontos, hogy mindig friss szoba hőmérsékletű táplálékkal etessük a kismadarunkat. Az táplálékot ne hűtsük és ne tároljuk. Ha kukorica vagy búza darával etetünk, előtte mindig meg kell főzni, hogy felpuhuljon. A főzött táplálékot vissza kell hűteni szoba hőmérsékletűre. A jól elkészített takarmány főzelék szerű, kásás állagú, amit a tubussal könnyen fel lehet majd szívni. Ha felszívta a vizet a táp, akkor kanállal törjük kissé össze és alaposan keverjük át, így egy egységes masszát kapunk.
Az etetés: Ha még kicsi, csupasz vagy alig tollas a fiókánk, akkor egy ember is meg tudja etetni. Ha már nagyobbacska izgő-mozgó fiókánk van, akkor ajánlatos, ha két ember eteti a madarat. Egyikük megfogja a madarat, a másik pedig eteti. Erre azért van szükség, mert így aránylag gyorsan és tisztán lehet megetetni a fiókát. A másik ember óvatosan nyissa ki a madár csőrét és félig nyomja le a torkán a fecskendő gumi végét, majd nyomja bele a táplálékot. Egy nagyobbacska gerle 10 tubussal kaphat, ami 30 ml táplálékot jelent. Kisebb fiókánál kevesebbet kell adni. Onnan tudjuk, hogy eleget kapott a fióka, hogy a begye szépen kikerekedik, de nem feszes. Ha feszes a begy, akkor kevesebbet kell adni, ha lapos és nem kerek, akkor több táplálékot kell adni. Minél fiatalabb egy fióka, annál kevesebbet és többször kell adni. Fontos, hogy az utolsó etetést délután hajtsuk végre, mert este a kis fiókák már nem ehetnek. Külön itatni a legtöbb esetben nem kell, hiszen a kásaszerű táplálék elég nedvességet tartalmaz. Ha mégis azt tapasztaljuk etetés után 1-2 órával, hogy a begye felkeményedett, ez azt jelenti, hogy a vizet hamarabb leemésztette. Ilyen esetben 1-2 tubusnyi vizet adjunk neki. Reggeltől délutánig kell etetni a kismadarat. Eleinte félősek lesznek, de pár etetés után megtanulják, hogy etetés lesz, és hangos sípolással jelzik majd, hogy éhesek.
Járványveszély és óvintézkedések
Fontos figyelni a balkáni gerlék egészségére, különösen járványveszély idején. Miskolcról érkezett szárnytörött gerléből és a vele érintkező, már gyógyult, de egy fertőzés miatt elpusztult társaiból főleg gerlékre veszélyes paramyxovírust mutattak ki az Állategészségügyi Diagnosztikai Igazgatóság szakemberei december közepén. A vírus veseelfajulást okoz, és csak a gerléket pusztítja el, a galambok nem betegszenek meg tőle. Január elején ugyanezt a vírust találták egy budapesti madáretetőn elhullott több gerléből is. Ebből az következik, hogy járvány van. Amit a gerlék egymástól kapnak el, közvetlen érintkezéssel, vagy ragályfogó tárgyak közvetítésével. Erre a madáretető és itató alkalmas.
A madarak koncentrálásával a fertőzés terjedését segíti elő, ezért olyan etetőről etessük az apró énekeseket, mely gerléknek, galamboknak nem kényelmes. Ilyenek a hintázó, felfüggesztett, bebújós etetők. A gerlék, galambok főleg földről veszik fel táplálékukat, ezért földről ne etessünk! Ha nincs beteg gerle, nem fogyatkozott meg a számuk az utóbbi hetekben, akkor óvatosan kis mennyiségben, inkább több helyen keveset, mint egy helyen nagyon sokat adhatunk, de beton, vagy műanyag, mosható és fertőtleníthető felületre. Az etetőt, itatót minden nap tisztítsuk meg az ürüléktől, és 3-5%-os Hypóval, vagy Domestossal fertőtlenítsük.
Gasztronómiai emlékek: a gerle a konyhában
A gasztronómia világában a gerle és a galamb egykoron kedvelt alapanyag volt, melynek fogyasztása a múlt évszázadokban, vagy ha nem szeretnénk nagy számokkal dobálózni, akár évtizedekben is sokat változott. A lustának azt mondják, ne tátsa a száját, nem repül bele a sült galamb. Pedig bizony repül. Régen apám tartott galambokat, ezért számomra ez nem egy ismeretlen eledel volt. Az évek múlásával a galambot ritkábban főztem, és minél messzebb kerültem a régi háztól, annál gyakrabban jutott eszembe anyám galamblevese.
Az idős galamb húsa szívós, viszont nagyon ízes. Ettől jobb íze csak a balkáni gerle húsának van, de azt nem árulnak. Az egykoron fogyasztott szárnyasok nagy része mára már védett.Példaként említhető az Alexandriai rizses gerle receptje, melynek elkészítése a következőképpen zajlik: A gerléket megtisztítjuk, megmossuk, a megtisztított, finomra vágott hagymával olajban megpirítjuk. A forró vízbe mártott, meghámozott, átpaszírozott paradicsomokat, a megtisztított, apróra vágott fokhagymát, a feldarabolt zöldpaprikát megsózzuk-borsozzuk, ráöntünk néhány kanál vizet, s a madarakat puhára pároljuk. Tálra tesszük a lé felével, és melegen tartjuk. Kis fazékban a többi levet, a vajat egy liter vízzel felöntjük, felforraljuk, beletesszük a rizst. A lángot levesszük, a fazekat lefedjük, s a rizst tíz-tizenöt percig puhára pároljuk, s a gerléket ráhelyezve tálaljuk. Az Alexandriai görögök a paradicsomléhez egy pohár vörösbort is hozzáadtak.
Az arisztokrácia idején elterjedt és kedvelt étel volt a varjúleves, de a varjúpörkölt füstölt szalonnával is népszerű volt. Receptje szerint 8-10 személyre 10-13 kisvarjú, 60-70 dkg krumpli, 15-20 dkg füstölt szalonna, 2 fej hagyma, 2-3 csipet piros paprika, 2-3 petrezselyem- vagy zellerlevél, 3 csipeti őrölt bors, csipetnyi köménymag, só szükséges. Elkészítése: Tollastól együtt lerántjuk róluk a bőrt, jól megmossuk, feldaraboljuk. Csak a mellét, combjait és a hátát hagyjuk meg. A zúzája is finom, de sok a munka vele, mert ki kell vágni, hogy a belsejét megnyúzzuk. Csak akkor érdemes összegyűjteni, ha sok van belőle. Egy hétliteres bográcsba elfér kb. 10-13 kisvarjú. Sőt a krumpli is. Tizenöt-húsz dkg apróra vágott füstölt szalonnát süssünk ki. Másfél dl zsírnál többet nem kell benne hagyni. Apróra vágott két fej hagymát megpirítunk benne. Megszórjuk piros paprikával, és gyorsan felöntjük egy pohár vízzel. Belerakjuk a húsokat. Aztán még annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Petrezselyem- vagy zellerlevéllel, őrölt borssal, sóval és köménymaggal ízesítjük. Fél fövésen túl hozzárakjuk a fél hasábokra vágott krumplit, kb. fele annyit, mint a húst.
A balkáni gerle alfajai
A balkáni gerle tudományos neve, a Streptopelia decaocto, és több alfaját is ismerjük. Ezek a következők:
- Streptopelia decaocto turtur: Ez a törzsalak a Kanári-szigeteken, Európában, Törökországon át a Kaszpi-tengerig és az Irtiszig, Nyugat-Szibériában és attól délre a kazah erdős sztyeppékig fészkel.
- Streptopelia decaocto arenicola: Ez az alfaj a Baleár-szigeteken, Északnyugat-Afrikában (Marokkó és Cyrenaika között), Északnyugat-Ázsiában Szíriától és Mezopotámiától Északnyugat-Kínáig és Mongóliáig fordul elő.
- Streptopelia decaocto hoggara: Ez az alfaj Közép-Szahara hegyeiben él az algériai Ahaggar és a nigeri Aïr között.
- Streptopelia decaocto isabellina: Ez az alfaj a Nílus völgyében a torkolattól Núbiáig és nyugatra a Líbiai-sivatagig honos.
Ezek az alfajok kisebb eltéréseket mutatnak tollazatukban és méretükben, de alapvetően osztoznak a balkáni gerle jellegzetes tulajdonságain és életmódján. Az alfajok elterjedési területe jól mutatja a faj alkalmazkodóképességét és széleskörű elterjedését a világ különböző éghajlati övezetein.
