A digitális világunkban, ahol az információk pillanatok alatt elérhetők, a Google keresője gyakran tartogat meglepetéseket és szórakoztató funkciókat. Míg sok eszköz a világ jobbá tételét célozza, olykor egyszerűen csak valami vicceset vagy szórakoztatót építenek be a szolgáltatásba a fejlesztők. Példaként említhető, hogy ha beírjuk a keresőmezőbe a „mit mond a malac” kifejezést, a releváns találatok felett egy kis képen láthatjuk az állatról készült grafikát, valamint azt a hangot, amit a magyar nyelv szerint kiad - jelen esetben ez a „röff”. Ha az alapértelmezett nyelv nem magyar, angolul például a „what does the pig say” működik. A keresett állat hangja alatt általában további állatok is megjelennek, amelyeket szintén végigkattintgathatunk. Érdemes több állattal is kísérletezni, mivel a további kis képeknél még több gyöngyszemre lehet bukkanni. A hírek szerint azokat az állatokat jelenítik meg így, amelyekre a legtöbben keresni szoktak, és hangként a leginkább jellemzőt választották a Google kísérletező kedvű munkatársai. Érdekes módon a róka nincs az elérhető állatok között, talán azért, mert sokan csodálkoznának, amikor a „What Does The Fox Say” című slágerre keresnek, ehelyett egy kis képet és egy valódi állathangot kapnak eredményül.
De mi a helyzet a pulykával, amelyről cikkünk szól? A pulykák hangjainak és viselkedésének megismerése rendkívül izgalmas utazásra invitál bennünket, feltárva ezen intelligens madarak titkait.
A Pulykák Intelligenciája és Érzelmi Élete
A pulykák felettébb intelligens madarak, melyek érzelmi intelligenciával rendelkeznek, képesek tartós társas kötelékeket kialakítani, valamint szeretetet kimutatni, sőt még dorombolni is, ha elégedettek. Rendkívül intelligens és érzékeny madarak. Egy év távollét után is képesek emlékezni egy terület pontos részleteire. Valamint érzelmi intelligenciával is rendelkeznek - tartós társas kötelékeket alakítanak ki, szeretetet mutatnak ki, sőt még dorombolnak is, ha elégedettek és megnyugtatva érzik magukat. A pulykákkal kapcsolatos meglepőbb tények közé tartozik, hogy háromszor jobb a látásuk, mint az emberek.
A Pulykák Színváltó Képessége és Kommunikációja
Nem csak a hüllők képesek a bőrük színét változtatni, a pulykák is sokféle színt vehetnek fel. A fején és a torka alatti bőr színe például a fehértől a pirosig és a kékig változhat. Ezek a színek az érzelmi állapotukról árulkodnak; a színek vörösről kékre és fehérre változhatnak, attól függően, hogy mennyire izgatottak vagy nyugodtak. Az egyes madaraknak saját, egyedi hangjuk van, és a hanglejtések széles skálája létezik. A pulykák a hangjukról is képesek felismerni egymást. Kiterjedt hangképességgel rendelkeznek, és a helyzettől függően több mint 20 különböző hangot tudnak kiadni. A párjukat úgy csábítják el, hogy felpuffadnak, pávaszerűen széttárják a tollazatukat, és büszkén mutogatják magukat, miközben jellegzetes hangokat adnak ki. A pulykák fején lévő húsos függelék, amely a pulyka csőrére nyúlik, a megfelelő pár megtalálására szolgál.
A Pulyka Neme és Repülési Képességei
A pulyka nemét az ürüléke alapján is meg lehet állapítani. A nőstények ürüléke spirál alakú, míg a hímeké J alakú. Léteznek vadpulykák is. Elterjedt tévhit, hogy a pulykák nem tudnak repülni (valószínűleg azért, mert a földön táplálkoznak), de a vadpulykákról köztudott, hogy akár 55 mérföld/órás sebességgel is képesek repülni rövid periódusokban. Ez a képességük megkülönbözteti őket a háziasított madaraktól. A vadpulykák idejük nagy részét a földön töltik, de amikor eljön az alvás ideje, felrepülnek a fák közé. Ezzel szemben a házipulyka egyáltalán nem tud repülni, amelynek oka a modern ipari madártenyésztés.
A Házi Pulyka Eredete és Története
A házi pulyka (Meleagris gallopavo domesticus) a Meleagris gallopavo gallopavo alfajnak domesztikált változata. Taxonómiai besorolása az idők folyamán többször változott, a mai besorolás alapján a házi pulyka a Tyúkalkatúak rendjébe (Galliformes), a Valódi tyúk-félék alrendjébe (Galli), a Fácán-félék családjába (Phasianidae), a Pulyka-félék alcsaládjába (Meleagridinae) és a Meleagris nembe tartozik. A házi pulyka őse az Észak-Amerikában ma is megtalálható vadpulyka vagy Mexikói pulyka, a (Meleagris gallopavo gallopavo). A pulyka háziasításáról többféle elképzelés látott napvilágot. Az egyik elmélet szerint miután a spanyol konkvisztádorok Amerikát felfedezték, a spanyol papok a kolostorok körüli gazdaságokba vitték a vadpulykát, megszelídítették, majd, mint házi állatokat tenyésztették. Egy másik teória szerint a felfedezők a pulykát már szelídítve találták Közép-Amerikában. Eszerint a háziasítás nagyon magas színvonalú lehetett, mert a spanyol történetírók különböző színű és tollazatú madarakról írtak, amelyek közt még fehér is volt. Mexikóban a lakosság legfontosabb fehérjeforrása volt a pulyka, tartásuk a közép-amerikai nagy kultúrák határain is túlnyúlt és egészen a kertészkedő, vadászó észak-amerikai törzsek területéig hatolt. A pulyka háziasításának időpontja Mexikóban i. e. 2000. Létezik egy harmadik elképzelés is a háziasításra, mégpedig a pulyka öndomesztikációja. Ebben a folyamatban a pulyka viselkedése jelentős szerepet játszik, ezt a 20. századi megfigyelések támasztják alá.
A Pulyka Magyarországi Története és Fajtai
Hazánkba török közvetítéssel került a 16. században, és indiai tyúknak hívták. II. Lajos király említi is egyik levelében, amit a Milánói herceg követének írt. A Duna-Tisza közén a magyar parlagi pulyka két színváltozata, a fekete és a fehér terjedt el, de a nagyobb testű és a jobb tollhasznosítású fehér lassan kiszorította a feketét. A 20. század elején megnőtt az Amerikából újabban behozott és nagyobb testű bronzpulyka szerepe, és kezdte kiszorítani a hagyományos fajtákat. A második világháború után ez a folyamat felgyorsult. A fajtatiszta szaporítás mellett keresztezték a magyar pulykával, amelynek fajtatiszta változatai már csak szórványosan voltak fellelhetők. Az 1970-es évek közepén, a génbanki állományok létrehozásának folyamán sikerült felkutatni fajtatiszta egyedeket. Debrecenben a bronz- és a fekete pulykából, Bugacon a rézpulykából alakítottak ki állományt.
Magyar Pulyka
A magyar pulykának fekete és fehér színváltozata ismert. A fehér pulyka nagyobb testű, a kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú. Tolla is értékes volt, kiváltképp a hónalj alatti „marabutoll”. Évente 30-40 tojást rak. A testsúly növelése érdekében egy időben a mexikói fehér pulykával keresztezték. A fekete változat egyöntetű fekete színű. A kakas 6-7 kg, a tojó 4-5 kg súlyú, évi tojástermelése 25-50 db. Mindkét változatot külterjesen tartják, s húsuk kitűnő minőségű. Edzettek, ellenállóak, elsősorban rovarevőek, de a magvakat is előszeretettel fogyasztják.
Rézpulyka
Más elnevezése: indiai tyúk. A tojók testtömege kifejlett korban 7 kg, a kakasoké 8-10 kg. Színeloszlása a bronzpulykáéhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a bronzpulyka sötét színei a rézpulykánál a sötét rézvöröstől a fakóbb rozsdavörösig változhat. A fehér tollsávok ugyanott találhatóak. A láb rózsaszínű, a bőr fehér. A tojó valamivel világosabb árnyalatú. A szakáll - amely mindig fekete - a világosabb toll miatt jobban szembetűnő. A tojásai változóan pettyezettek, súlyuk 70-90 g. A csőr és a köröm világos csontszínű, a fej színe a világos vöröstől a kékig változhat. A szeme sötétbarna. Nagyon jól tartható a szabadban, edzett, ellenálló, az éjszakát kisebb fákon, kerítésen tölti. Húsát és tojását hasznosítjuk, fogyasztjuk.
Bronzpulyka
Az amerikai bronzpulyka a legrégebben kitenyésztett pulykafajták egyike. Honosult fajta. A magyar változat a standard bronzpulykánál kisebb testű, köszönhetően a magyar parlagi fajtával történt keresztezésnek. A kakas 6-8 kg, a tojó 5-6 kg súlyú. Évi tojástermelése 50-80 db. A kakas színe nyakától a háta közepéig világos bronzszínű, melle, törzse és szárnyai bronzárnyalatú feketék.
A Pulyka Szerepe a Történelemben és a Kulturában
A pulyka volt az 1621-ben az Újvilágba érkező telepesek első vadászzsákmányainak egyike, s a hagyomány szerint az első Hálaadásnapi vacsorára sült pulykát készítettek. Benjamin Franklin a lányának írt levelében „rossz erkölcsű madárnak” nevezte a fehérfejű rétisast, mert az lop más madaraktól, utalva ezzel a pulyka esetlegesen nagyobb erkölcsi értékére, mint nemzeti szimbólum.