A Júdeai sivatag kietlen hegyei között, a Holt-tenger partjától nem messze, irgalmatlan forróság uralkodik. Ebben a zord környezetben azonban a barlangok üdítően hűvösek, és évezredek óta őriznek felbecsülhetetlen értékű titkokat. Ezek a barlangok adták a világnak a 20. század egyik legjelentősebb régészeti leletét: az óhéber szövegeket tartalmazó Holt-tengeri tekercseket. Ezek a tekercsek nem csupán a zsidóság és a korai kereszténység történetébe engednek bepillantást, hanem a Biblia legrégebbi ismert kéziratait is tartalmazzák, forradalmasítva ezzel a bibliai szövegek kutatását és értelmezését.
Az Első Felfedezések és a Kumráni Rejtély
1947-ben fiatal beduin kecskepásztorok, kecskéiket keresve, bukkantak rá a Kumrán mellett nyíló barlangok egyikében az első hét tekercsre. Az elterjedt elbeszélés szerint egy eltévedt kecske keresése során kerültek egy nehezen megközelíthető barlang közelébe, ahol agyagkorsókra találtak, melyek titokzatos papirusz töredékeket rejtettek. Az első négy qumrani tekercs 1947. november 29-én került egy izraeli tudós birtokába, majd 1948. április 12-én a „Times” jelentette be az első hírt a szenzációs leletről. Az első régészeti feltárásokra csak 1949-ben került sor, de az 1950-es évek végéig összesen tizenegy barlangban találtak szövegeket és szövegtöredékeket.
Más szakértők azonban abból indulnak ki, hogy a véletlen megtalálásról szóló történet csupán mese, és sokkal valószínűbb, hogy a beduinok sok ismerettel rendelkeztek a barlangokról, és az írásokat az akkori régiségkereskedelem kezébe juttatták. A tekercseket Kr. u. 70 táján, az első zsidó háború idején a kumráni szakadár zsidó szekta tagjai rejthették el a római hadsereg elől. A legrégebbi tekercseket a Kr. e. 3. századra datálták a szakemberek, és nem ismerünk ezeknél korábbi bibliai szövegeket. A Kr.e. 3. és a Kr.u. 1. század között íródott tekercsek a legrégebbi ismert bibliai tárgyú kéziratok.
A kumráni barlangok az izraeli megszállás alatt álló Ciszjordániában találhatók. Ez a tény sokak szerint nemzetközi jogokat sért, és vitát okoz a régészeti tevékenység legitimitása körül. Ennek ellenére a kutatók, mint Randall Price, a virginiai Liberty Egyetem régészprofesszora és Oren Gutfeld, a jeruzsálemi Héber Egyetem régészprofesszora, folytatják munkájukat. Az 1993-ban aláírt oslói megállapodás leszögezte a palesztin fennhatóság alá kerülő vitatott területek kereteit, ám az izraeli kormány azonnal elrendelte az úgynevezett Tekercs hadműveletet, melynek célja az átadandó területeken fekvő összes régészeti lelőhely feltárása volt.
Folyamatos Felfedezések a Júdeai Sivatagban
A sietős munka kezdetben nem hozott sok eredményt, tekercset egyet sem találtak. Azonban pár tucat, földrengésekben beomlott barlangot fedeztek fel, melyeket a beduin kincsrablók feltehetően nem találtak meg. Az 53-as számú barlangra 2010-ben Price, később pedig Gutfeld is felfigyelt. Több agyagedény is előkerült itt, többek között a korai iszlám, a Második Templom és a hellenizmus korából. Két éve, a barlang próbafeltárása közben egy kis üres pergamentekercset és pár összetört agyagkorsót is találtak, ami reményt adott, hogy más tekercsek is lehettek az 53-asban.
Hatvan év után ismét bibliai szöveget tartalmazó tekercsek maradványaira és más jelentős régészeti leletekre bukkantak a Júdeai-sivatag barlangjaiban, a Holt-tenger közelében. Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) kutatói által feltárt egyik, több tucat apró darabkára szakadozott, csaknem kétezer éves pergamentekercsen az úgynevezett kispróféták szövegei olvashatók, így valószínűleg az 1952-ben felfedezett kispróféták tekercsének hiányzó része került elő. A szöveget főként görög nyelven írták, de Isten nevét a babiloni fogság előtti korra jellemző héber betűkkel jelölték rajta.
Az új szövegmaradványok a Horror-barlangból kerültek elő, amely azért kapta nevét, mert felfedezésekor, az ötvenes években 40 holttestet - gyermekekét, nőkét és férfiakét - találtak benne, akik a Római Birodalom elleni Bar-Kohba felkelés (i.sz. 132-135) idején halhattak meg. A pergamentöredékek mellett szintén a Bar-Kohba felkelés korából származó érmék is előkerültek, amelyeken a korszak jellegzetes zsidó szimbólumai láthatók, így például hárfa és datolyapálma. A kutatók nyíl- és dárdadarabkákat, szövetmaradványokat, szandált, de még tetű elleni fésűt is találtak.
A sivatag egy másik, Murabat nevű barlangjában a világ legrégebbi, nagyjából 10 500 éves kosarára bukkantak. A hatalmas, 90-100 literes, nádból készített és fedéllel lezárt kosár a rendkívül meleg és száraz éghajlatnak köszönhetően kiváló állapotban maradt fenn. Elisabetta Boaretto, a Rechóvotban lévő Weizman Tudományos Intézet kutatója szerint valószínűleg raktározásra szolgálhatott, és az újkőkorban készíthették, amikor a térségben még nem jelent meg a fazekasság.
Az IAA 2017-ben nagyszabású régészeti feltárásokba kezdett a Júdeai-sivatagban, a Holt-tenger nyugati partjának szikláinál, hogy megmentse az utókornak a kincseket a régiségtolvajok elől. A szakemberek eddig 80 kilométernyi szakaszt vizsgáltak át a legmodernebb technológiákkal, többek közt drónokkal mérik fel a legnehezebben megközelíthető helyeket.
Holt-tengeri tekercsek DNS-szekvenciája – A sokkoló felfedezés elkábította a tudósokat
A Tekercsek Jelentősége és Tartalma
A qumrani tekercsek időben olyan közel vannak a Biblia eredetéhez, mint semelyik más kézirat. Felbecsülhetetlen értékű adatokkal szolgálnak az antik zsidósággal és az őskereszténységgel kapcsolatban. Vannak köztük régi római szerzők, mint Plinius, szövegei, a Biblia részei, de a Qumranban élő, esszénusként ismert zsidó közösség nem bibliai eredetű vallásos szövegei is. A majdnem 1.000 dokumentum - ez kereken 30.000 töredék - héber, arámi, vagy görög nyelven, a Krisztus előtti 300-as és Krisztus utáni 100-as évek közötti időből származik. Egyes darabok siralmas állapotban vannak, mások csak akkorák, mint a hüvelykujjunkon a köröm. De egy majdnem teljes, hét méter hosszúságú irat is található a leletek között, amely Izajás könyvének a másolata.
A Tekercsek Digitalizálása és Korszerű Vizsgálata
A digitalizálási projekt 2008-ban indult az Izraeli Régészeti Hivatal (Israel Antiquities Authority, IAA) és a Google izraeli kutatási-fejlesztési központja közötti együttműködésben, amelynek során a töredékekről nagyfelbontású, 1200 megapixeles felvételek készültek. Ennek köszönhetően "életre keltették" az évszázadok során elhalványult írásjeleket. A holt-tengeri tekercsek projekt előmozdíthatja a 20. század egyik legjelentősebb régészeti felfedezésének kutatását.
Digitalizálták a legismertebb dokumentumot, az Ézsaiás-tekercset (1QIsa), amelyet 1947-ben az első barlangban fedeztek fel. A 73,4 centiméter hosszú dokumentum a legjobb állapotban fennmaradt töredék. Az 54 kolumnába rendezett, Kr.e. 2. századból származó írás az Ézsaiás könyvének teljes másolata. A világhálóra került a Kr.e. 1. század végéről - Kr.u. 1. század elejéről származó Templomtekercs (11Q20), amelyet 1956-ban a Hirbet Kumrántól 2 kilométerre északra található tizenegyedik barlangban találtak. A szöveg rendkívül vékony, egytized milliméternyi vastagságú állatbőrre íródott, ez a legvékonyabb, egyben a leghosszabb (8,146 méter) kumráni pergamen. Elérhető az interneten a Háborús tekercs (1QM), digitalizálták a kumráni közösségi szabályzatot (IQS), valamint a Habakuk-tekercs magyarázatát (Habakuk pesher, 1QpHab). A pesher álomfejtést jelent.
A tekercsek vizsgálata messze sincs még lezárva. Korszerű technikai eljárások, mint a nagyfelbontású képalkotó eljárások, mesterséges intelligencia, elektromikroszkópok, radiocarbon és DNS vizsgálatok segítenek a részben egymáshoz tapadt, pergamenre, bőrre, papiruszra vagy rézlemezre írt szövegek megfejtésénél.
A DNS vizsgálatok során meg lehetett állapítani, hogy a szövegek nagy részét juhbőrre írták, habár akkoriban ebben a térségben csak kecskét tartottak. A tudósok ebből arra következtetnek, hogy nem minden iratot Qumranban készítettek, hanem egyeseket írástudók írtak Jeruzsálemben. Ehhez illeszkednek az antik qumrani település barlangjainak közvetlen közelében végzett ásatások: itt a régészek egy íróüzem maradványaira találtak. Elképzelésük szerint a barlangokban az esszénusok könyvtára lehetett. Más barlangokban a rómaiak elől elrejtett szent iratok lehettek, hiszen a zsidó háború során, a 70-es években Jeruzsálemet és a Templomot majdnem teljesen lerombolták.
Érdekesek azok a felismerések is, amiket számítógépes analízisekkel és algoritmusokkal nyertek. Képírásokat is meg lehet ily módon fejteni. Az Ézsaiás-tekercsnél hamar világossá vált, hogy több írnok dolgozott rajta. Sok utólagos átdolgozás és korrektúra nyoma fedezhető fel. A kutatás feltételezi, hogy nem csak másolóként dolgoztak az írásokon. Az írásmásolók egyidejűleg szerzők is voltak, mert minduntalan belenyúltak a szövegbe, kiegészítették, vagy teljes szakaszokat elhagytak.
A Kumráni Település Rejtélye
Nem világos, hogy Qumrannal kapcsolatban egyáltalán miről is van szó. Elsősorban német bibliatudósok már régóta úgy vélik, hogy ott az esszénus szekta valamiféle kolostora volt, ahol a tagok vallásos visszavonultságban élhettek. Az elmúlt évben Daniel Vainstub izraeli régész egy kutatási beszámolót hozott nyilvánosságra, amiben ő az antik helyszínt jellemzően zarándok- és gyülekezési helynek tartja. Vainstub arra mutat rá, hogy központi élelmiszertárolóra és nagyméretű rituális fürdőkre, egy temetőre és egy refektóriumra (étkezőhelyiségre) találtak, de semmiféle lakóházra utaló jel nincsen, ami pedig egy tartós településnél várható lett volna. Vainstub szerint a helyszínen kis létszámú lakos élhetett tartósan, míg a zarándokok tartózkodásuk idejére a környéken táborozhattak.
A "Könyv Szentélye": A Tekercsek Otthona
- április 20-án nyitotta meg kapuit a hét holt-tengeri tekercs számára épített „Könyv szentélye” a jeruzsálemi Izrael Múzeumban. A szentélyt két nemzetközi hírű zsidó építész, Armand Bartos és Frederick Kiesler tervei szerint készült, célja, hogy az ott bemutatott tekercsek történelmi és egyben bibliai jelentőségét is hangsúlyozza. A fehér kupola azoknak az agyagtartályoknak a fedelét formázza, amilyenekből a tekercsek előkerültek. Az épületbe vezető folyosó a kumráni barlangokat jelképezi, a fehér kupola és a fekete fal kontrasztja pedig a tekercsekben leírt feszültséget, a Fény Fiainak és a Sötétség Fiainak harcát szimbolizálja. Az épületre kívülről folyamatosan folyatott víz a kumráni közösség magas fokú rituális tisztaságára utal. A tekercsek rendkívüli sérülékenysége miatt a belső térben félhomály uralkodik, és a szakemberek folyamatosan váltogatják az éppen bemutatott tekercseket. A múzeumban más ősi iratok is láthatók, többek közt a méltán híres aleppói kódex, mely a polgári időszámítás szerinti tizedik században íródott az izraeli Tverjában (Tibériás), és a Tánáchot (zsidó Biblia) tartalmazza.
Az Ejn Gedi Tekercs: Egy Újabb Felfedezés
A kumráni tekercsek után a legrégebbi fennmaradt bibliai részletet rejtette az izraeli Ejn Gediben talált ezerötszáz éves, égett tekercsmaradvány, melyet CT-vizsgálattal fejtettek meg. Az Izraeli Régészeti Hatóság (IAA) szakemberei CT-vizsgálattal tárták fel az utóbbi néhány hétben egy Kr. u. hatodik században írt, de égése miatt mostanáig olvashatatlan, öt centiméteres tekercsmaradvány szövegét, amit 45 évvel ezelőtt találtak a Holt-tenger melletti Ejn Gediben egy zsinagóga romjai közt. Mózes harmadik könyvének, a Leviták könyvének kezdő sorait tartalmazza a tekercs, amelyről így kiderült, hogy az 1947-ben megtalált, a Kr. e. második és az Kr. u. első század között készült kumráni tekercsek után a legrégebbi eddig fellelt bibliai részlet.
Az Ejn Gediben lévő hatodik századi zsinagóga nyomait a hatvanas években tárták fel a régészek, akik megállapították, hogy az épület egy hatodik századi tűzben égett le a Szentföld bizánci korszakának végén. Az egykori település lakói a tűzvész után nem tértek többé vissza, sorsára hagyták a korabeli megégett tóratekercseket, az ott talált bronzlámpást és 3500 pénzérmét is. A kutatást végző Szefi Porát professzor szerint vagy korabeli beduin törzsek csaphattak le a településre, vagy a bizánci hatóságokkal kerültek összetűzésbe az egykori falu lakói. A porig égett romok között egy tóraszekrényt is találtak, benne a megégett tekercset, amelyet a Jeruzsálemi Izrael Múzeum régi iratokat kezelő laboratóriumába szállítottak. A múzeum műhelyében az utóbbi években új módszereket is bevetettek az eddig olvashatatlan szövegek tanulmányozására, átvilágítására, megfejtésére.
Az Élő Biblia Múzeum: A Holt-tengeri Barlangok Újrafelfedezése
Az orlandói Holy Land Experience élményparkban, amely magát „élő Bibliamúzeumként” hirdeti, kialakított „holt-tengeri barlangokban” korhű jelmezekbe öltözött szereplők elevenítik fel a bibliai jeleneteket. Ez a modern értelmezés is mutatja a Holt-tengeri tekercsek és a bibliai örökség iránti folyamatos érdeklődést és a kultúrára gyakorolt hatását.