A paprika (Capsicum annuum), a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó zöldségnövény, amely Magyarországon és környékén rendkívül kedvelt. Fűszerpaprika formájában a magyar gasztronómia elengedhetetlen kelléke, így jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Hazánkban egyéves növényként termesztik, míg őshazájában többéves, akár fás szárú változatokkal is találkozhatunk. Főgyökerének tengelye egy jól fejlett orsógyökér, amelyből az oldalgyökerek indulnak ki. Hajtásrendszere alapján, akárcsak a paradicsom esetében, két fajtát különböztethetünk meg: a folytonos növekedésűt és a determinált vagy csokros növekedésű fajtákat. Levelei kerekdedek vagy ovális alakúak, enyhén hegyesedők. Virágai fehérek, egyesével állnak és önbeporzók.
A paprika alapvetően nagyon melegigényes faj. Csírázni 30-32 °C-on kezd, a legjobb növekedést pedig a 30 °C-os nappali és 18 °C-os éjjeli hőmérséklet biztosítja. A fagypont alatti hőmérsékletet semmilyen formában nem viseli el, és 10 °C alatt leáll a fejlődésben. Rendkívül fény- és vízigényes is. Alapvetően nagy mennyiségű nitrogénre, foszforra és káliumra van szüksége. Az egyéb elemek közül kiemelendő a kalcium és a magnézium, amelyekből szintén nagyobb mennyiségre van szüksége.
Manapság a paprika termesztéstechnológiájának elengedhetetlen része a palántázás, amellyel a koraiságot növelhetjük. Már ebben a korai szakaszban is érdemes figyelni a betegségekre és kártevőkre, mert már korán tönkretehetik növényeinket. A paprika növényvédelme kiemelten fontos feladata a kertésznek, hiszen érzékeny növény minden szempontból. Sok kártevője van, melyek közül néhány ellen szinte alig van hatékony vegyszermentes védekezési lehetőség, néhány pedig a különböző kórokozók terjesztésében játszik nagy szerepet. Szintén nehéz eset a növénytársítás szempontjából is, és talán az egyik legérzékenyebb zöldség az időjárást illetően.
A biológiai növényvédelem alapjai paprika hajtatásban
Paprikahajtatásban már régóta eredményesen használhatjuk a biológiai növényvédelmet. Odafigyeléssel, csapdázással és a természetes ellenségek megelőző betelepítésével több károsítótól megvédhetjük a növényeket vegyszerek használata nélkül. Az újabb károsítók megjelenése ugyanakkor újabb kihívásokat hozott, szerencsére gyorsan fejlődik a biológiai védekezést kutató iparág, így remélhetőleg mihamarabb hatékony eszközt adnak a termelők kezébe.
A védekezést már a kiültetés és a kártevők megjelenése előtt meg kell kezdeni. Fontos a fólia gyom- és kártevőmentesítése, hogy tisztán tudjuk indítani a kultúrát. Lehetőleg a palánták is legyenek tripsz- és kártevőmentesek. A biológiai védekezést már a palántanevelőben el kell kezdeni. Ügyeljünk arra, hogy a kiültetett palánták tripsz és egyéb kártevőktől mentesek legyenek, vagyis „tiszta lappal” tudjuk indítani a szezonunkat.
Paprika növényvédelme
A tripszek elleni védekezés
A paprika termesztésekor az egyik legsúlyosabb és legnehezebben kezelhető növényvédelmi gond a tripsz, főként a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) megjelenése. Ez nem csak közvetlen szívogatásával károsít, annál jóval nagyobb gond, hogy az egyik fő vektora a rendkívül veszélyes és hatalmas gazdasági kárt okozó paradicsom foltos hervadás vírusnak (TSWV). Ezt a vírust a tripszek lárvakorukban szívogatás során veszik fel, és imágóként képesek továbbadni más növényeknek.
A TSWV tünete levélen és bogyón egyaránt megfigyelhető. A vírus rendkívül változékony, ami megnehezíti a hosszú távú genetikai ellenállóság kiépítését. A TSWV ellen a rezisztens fajták alkalmazása megoldást jelentett a 2020-as évekig, de manapság már egyre több termesztőkörzetben megjelennek a rezisztenciatörő (resistance breaking, RB) vírustörzsek. A korábban biztosnak hitt védelem tehát elveszett, új rezisztenciaforrás pedig nem ismert. A nemesítői kutatások még nem rendelkeznek olyan vad rokonfajjal vagy génnel, amely egyértelműen hatékonynak bizonyult volna a TSWV újabb törzsei ellen. A TSWV-rezisztencia áttörése újraírta a paprika növényvédelmének szabályait.
A védekezés ezért kizárólag a vektor (tripsz) elleni hatékony kontrollra, valamint a vírus forrásainak kizárására épülhet. Már az előző kultúra befejezésekor ügyeljünk a tripszmentességre, ha szükséges, használjunk növényvédő szereket az utolsó hetekben. Ha egész tenyészidőszakban ezekre hagyatkozunk, gyorsan hatékonyságukat vesztik, de rövid ideig alkalmazva hasznosak lehetnek.
A tripszek előrejelzéséhez a megfigyelés mellett a kék színű ragadós színcsapdák alkalmazása ad segítséget. Minél nagyobb a tripszfertőzés, annál költségesebb lesz a védekezés. A talajt szigeteljük el fóliatakarással, a korai talaj nélküli termesztésnél a bábok kelését az üres termesztőberendezések magas, 20 °C feletti hőmérsékleten tartásával érhetjük el. A hidegfóliás hajtatásban a szellőzők zárásával, hőcsapdázással kényszeríthetjük ki a tripszek kelését. A kikelt tripszeket a gyommentes házakban elhelyezett fogólapok kihelyezésével (1000-2000 db/ha monitor ragacslap) csapdázzuk össze.
A természetes ellenségek betelepítését az első virágok nyílása után kezdhetjük. A ragadozók a virágporon is megélnek és szaporodnak. A védekezés során egy ragadozó atka- és egy ragadozó poloskafajt együttesen alkalmazzunk. Az Amblyseius cucumeris vagy Amblyseius montdarensis ragadozó atkák kitelepítése tenyésztőtasakos módszerrel történik. Dózis: 1 tasak/2 m2, egyenletesen kijuttatva. Szaporodásukhoz magas páratartalom szükséges. Két-három héttel a kihelyezést követően a tasakokat helyezzük át más növényekre. Az atkák vándorlásuk során elfogyasztják a tripszek különböző lárvaalakjait.
Az atkák mellett alkalmazott ragadozó poloskák (Orius sp. vagy Orius laevigatus) a tripsz minden alakját képesek pusztítani. Kihelyezésük alapbetelepítésként 1 db/m2, szórópalackból. Eredményesebb szaporodás érdekében egymáshoz közeli növényekre szórjuk őket. Két-három hét alatt fokozatosan szétterjednek a kultúrában. Abban az esetben, ha még nagyobb tripszfertőzés lépne fel (szármaradványok, másik fóliasátorból való áthurcolás miatt stb.), 1-2 db/m2 Orius betelepítése szükséges a gócpontokra. Ezek a ragadozók a föld feletti zöld növényzeten kutatják fel és pusztítják el áldozataikat, ezért kiegészítésként társíthatunk hozzájuk egy másik ragadozó atkafajt (Hypoaspis miles), amely a talaj felső rétegében minden nála kisebb ízeltlábút - tripszlárvákat, fiatal kifejlett egyedeket, tőzeglégy lárvákat, szaprofita atkákat, fonálférgeket, gyakorlatilag bármilyen lágy testű, apró élőlényt - elfogyasztanak.
Levélbetegségek és kártevők elleni védekezés
Levél és bogyóbetegségek
A paprikának a legkomolyabb vírusos betegsége a paradicsom foltos hervadás vírus (TSWV), melyről már a tripszek kapcsán szó esett. A levélen mozaikos tünetek figyelhetők meg, aminek 2 fajtája van: a sötétzöld mozaikosodás és a sárga mozaikosodás. A száron gyakran csíkszerű sötétbarna elhalások jelentkeznek. A bogyók, ha kötődnek, akkor sokkal kisebbek lesznek, és rajtuk dudorok és csíkszerű sötétbarna elhalások keletkeznek. A növény növekedésben visszamarad. Számos fertőzési forrás van. Védekezés: ellenálló fajták termesztése, például Bravia RZ F1; ha hajtató létesítményünk van, akkor a talaj csere vagy fertőtlenítés; levéltetvek elleni védekezés, beteg növények eltávolítása és a higiéniai szabályok betartása.
Hazánkban az 1960-as évektől kezdve vált jelentőssé egy másik betegség, amely akkor még csak a levélen okozott tünetet. Azóta már a bogyókon is okoz tüneteket, és nem csak a paprikán, hanem a paradicsomon is. A levélen először apró vizenyős kidudorodó foltokat láthatunk, amelyek beszáradnak. A folt szabálytalan alakú, szegélye sötétbarna lesz, a közepe kifehéredik, végül pedig a levél lehullik. A száron kiemelkedő barna foltok jelennek meg. A bogyón először pontszerű, majd egyre nagyobb besüppedő foltokat láthatunk. A széle később felszakadozik a foltoknak. Mivel a vetőmag az egyik legfontosabb kiindulópontja a fertőzésnek, ezért már palántakorban is nagyon potenciális veszélyt nyújt a kórokozó. A másik komoly forrás a területen maradt, esetlegesen fertőzött növényi maradványok. A kórokozónak kedvez a magas relatív pára és a 30 °C-os hőmérséklet. Szabadföldön erre meleg, csapadékos időben lehet számítani, míg hajtató létesítményben ez technológiai hiba, ha nem volt megfelelő a szellőztetés. Védekezés: egészséges, fémzárolt vetőmag, vagy vetőmagcsávázás. Mint minden baktériumnál, így itt is a legfontosabb a megelőzés. A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni.
Levél- és molytetvek
Ez a legnehezebb és legösszetettebb része a védekezésnek, mivel a tetvek számos faja fordulhat elő, szaporodásuk robbanásszerű, és az ellenük alkalmazott szervezetek többsége fajspecifikus, vagyis csak bizonyos tetűfajokat képes pusztítani.A levéltetvek (Aphididae) számos növényfajon, így a paprikán is károsítanak, azonban specifikus levéltetű faja nincsen a paprikának. Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek és szabad szemmel is jól láthatók. Sok nemzedékük alakul ki egy vegetáció alatt, és tojás vagy imágó formában képesek áttelelni. Mindkét fajra jellemző a tápnövény váltás. Ez azt takarja, hogy rendelkeznek egy téli és egy nyári tápnövénnyel. Télen és kora tavasszal a téli tápnövényen folytatnak érési táplálkozást, majd később átvándorolnak a nyári tápnövényre, ahol csak nyáron károsítanak rajzáskor. A vándorlást a szárnyas alakok indítják meg. Rajzásidejük általában tavasszal, az intenzív hajtásnövekedés időszakában kezdődik. Ilyenkor a hajtáson hatalmas telepekben jelennek meg. Kártételük a levélerek szívogatása nyomán alakul ki. A levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A szívogatás nyomán megjelenik a mézharmat a levélen. Ez lényegében a cukorban gazdag ürüléke a kártevőnek, szabad szemmel is jól látható, mert a levélfelülete csillog. A mézharmaton később megjelenik a korompenész. Azonban nem közvetlen szívogatásuk a legveszélyesebb.
Védekezés: Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre, és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elegendők a kontakt növényvédőszeres kezelések, mert ekkor a növény még nem nő gyorsan.Biológiai védekezésként a fürkészdarazsak közül az Aphidiusokat a levéltetű-kolóniákra is telepíthetjük. Ez a fürkészdarázs parazitálja (mumifikálja) a legtöbb, mintegy 40 levéltetű fajt. A csíkos és foltos burgonya-levéltetű ellen a gubacsszúnyogokat alkalmazhatjuk, gócpontokra telepítve, 5-10 db/gócpont adagban. A gubacsszúnyog-bábokat a gócpontok alá, a talajra vagy közegre szórjuk. A ragadozó ízeltlábúak közül alkalmazhatunk még katicabogarat (Adalia bipunctata) tartalmazó készítményt. Ez egy falánk ragadozó, minden mozgó alakja számtalan levéltetű fajt elfogyaszt. A levéltetvek elleni biológiai védekezés sikeréhez a vegyes táplálkozású Macrolophus pygmeus is hozzájárulhat, mivel ez a ragadozó poloska a tripszeken és a levéltetveken kívül az üvegházi molytetveket is erőszeretettel fogyasztja. A hajtatott paprikánál levéltetvek elleni védekezésnél banknövények is alkalmazhatóak.
Molytetvek
A paprika nem kifejezetten tápnövénye a molytetveknek. Azonban előfordulhat fertőzésük, amit az Encarsia formosa fürkészdarazsak telepítésével könnyen leküzdhetünk. A molytetvek a paprikában nem okoznak nagy kártételt, mégis sok esetben indokolt lehet az ellenük való védekezés. Ilyenkor az Encarsia formosa fürkészdarazsakkal könnyen és gyorsan megszabadulhatunk tőlük.
Atkák
A levéltetvekkel ellentétben ez könnyebben megoldható feladat. Fontos a kártevők minél előbbi felfedezése. Itt nem tudunk színcsapdát alkalmazni, csak rendszeres megfigyelést! A kártevő megjelenése előtt megelőzésképpen telepíthetünk Amblyseius californicus ragadozó atkát 2 db/m2 dózisban. Ez a ragadozó 5-6 hétig is képes prédaállat nélkül fennmaradni. Az első atkák megjelenésekor telepítsük a Phytoseiulus persimilis ragadozó atkákat a kialakult gócpontokra min. 20 db/gócpont adagban. A Phytoseiulusok szaporodását és a védekezés sikerét nagyban elősegíti a számukra optimális 60-70%-os páratartalom.
Mindezek ellenére erős atkanyomás esetén szükségünk lehet némi szelektív atkaölő szerek használatára, ilyenkor nyújthat segítséget az új bifenozát hatóanyag tartalmú (Floramite 240 sc), a ragadozó atkákat kímélő biológiai készítmény. A szerrel szembeni rezisztencia elkerülése végett egy tenyészidőszak alatt a kezelések számát szigorúan csak két alkalomra korlátozzuk. A szer hatására a takácsatkák valamennyi fejlődési alakja hiperaktívvá válik, táplálkozását beszünteti és 3-4 nap múlva elpusztul. A kártevő atkák közül a szélesatkák, szamócaatkák, a piros gyümölcsfa-takácsatkák stb. ellen is hatásos.
Sajnos a szélesatka ellen nincs jól alkalmazható természetes ellenség. Az Orius poloskák fogyasztják ugyan őket, de még nagy egyedszámban sem képesek hatékony védelmet biztosítani. Ilyen esetben minél hamarabb kémiai korrekciós kezelés szükséges, mivel a szélesatka igen gyorsan szaporodik. Az idejében észlelt gócpontokra kiszórt kénpor foltszerű kiszórásával megállítható a fertőzés.
Bagolylepkék
A lepkék közül ez a legveszélyesebb. Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozó, rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. Az imágó elülső szárnyainak színe világos- vagy sötétszürke, míg a hátulsó szárnyak inkább szürkésfehérek. A sötétebb színű egyedek inkább a nőstények között jellemzőek. A tori rész színe megegyezik az elülső szárny színével és minden esetben gyapjas. A tojásai aprók, 0,5-0,6 mm-esek és kezdetben csontfehérek. Későbbiekben ez rózsaszínre, majd pedig teljesen szürkére vált. A lárva általában szürkés színű és szőrös. A fiatal, maximum 10-20 cm-es növényeket a talajfelszínen vagy afölött pár cm-vel teljesen átrágja, amitől az el is pusztul. A paprika esetében további kártétel még, hogy a földfelszínén még körberágják, aminek hatására a növekedésben visszamarad a növény. A kifejlett növények esetében a fiatal lárva sokszor vagy a termés kezdeménybe, vagy pedig a szárba rág bele és ennek a belső részét fogyasztja el. A berágási pont nem látszik és a súlyosan károsodott szárú növények pedig egy nagyobb széllökés hatására eldőlnek.
Itthon évi 2 nemzedék fejlődik ki és a kifejlett hernyók képesek az áttelelésre. Az első nemzedék rajzásának ideje májusban kezdődik és június végén ér véget. A rajzáscsúcsra május végén, június elején lehet számítani. A nőstények csak érési táplálkozás után képesek tojást rakni, viszont akkor igen nagyszámban, 0-tól akár 2000 darab tojást képesek lerakni. Az érési táplálkozás során a kifejlett leveleket rágják. Az ebből kikelő lárváknak 6 lárvastádiuma van. A lárvák összes fejlődési stádiuma fénykerülő. A második nemzedék rajzási ideje júliustól szeptemberig tart, de elhúzódhat akár október végéig az időjárástól függően. Itt a rajzáscsúcs augusztus eleje, közepe, de ez a nemzedék sokkal komolyabb károkat okoz, mint a tavaszi nemzedék. Az ősszel kifejlődött hernyók a talajban telelnek 10-20 cm-es mélységben. Tavasszal pedig, ha a talajhőmérséklet elérte az 5°C-ot akkor kezdődik meg a bábozódásuk.
Védekezés: A védekezést a rajzáshoz kell igazítani, szexferomon-csapdákkal figyelhetjük a nemzedékek megjelenését. Összetett védekezésre van szükség ellenük. A védekezést a bagolylepkék rajzásához kell igazítani. Ennek érdekében érdemes a fóliaházak köré szexferomon csapdákat kihelyezni. A saját és a környékünk csapdáinak eredményeit figyelembe véve kezdjük meg a védekezést. A Trichogramma sp. fürkészdarazsakat 15-20 db/m2 adagban telepítsük, heti ritmusban a rajzás egész ideje alatt. Ezek a parányi ragadozók a bagolylepkék petéjét megparazitálva (saját tojásukat helyezik a kártevő tojásába) csökkentik azok egyedszámát, majd a petékből kibújva növelik saját populációikat. A betelepíteni kívánt ragadozók pontos darabszám meghatározása mindig a fertőzés nagyságától függ. A technológiát mindenhol lehet alkalmazni, csak megfelelő szakmai háttér és tapasztalat szükséges hozzá. A fürkészdarazsak mellett szükséges a kiegészítő védekezés a Dipel vagy Steward 30 DF készítmény hetenkénti permetezésével.
Talajlakó kártevők elleni védekezés
Jelentése, hogy talajlakó kártevők. Ezek azok a szervezetek, amelyek a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni.
Pajorok
A kártevő, a bogarak (Coleoptera) rendbe, azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartozik. A pajor kifejezés magyarázatra szolgálhat. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti borda található. Lárvái valamivel nagyobbak, 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. A család fajai több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg, mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzási általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani.
Az ok, amiért egy kategóriába sorolom őket, mert a kártételük megegyezik. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált.Védekezés: Ha a talajban van már akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk.
Lótücsök
A család elnevezése elég találó, ugyanis a tagjai az életük nagy részét a föld alatt töltik és vakok. Az imágó meglehetősen nagy, 33-50 mm hosszú, hengeres testű. Az elülső pár lába módosult az ásó életmódhoz. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy kicsit rövidült, kiszélesedett és ténylegesen egy lapátra emlékeztet. Biztos határozó bélyeg ezeken kívül még a barna színe és a szárnyai elhelyezkedése. Tojásai 2mm-esek, sárgásfehérek és gömbölyűek. A kárképe nagyon hasonlít a cserebogár pajoréhoz annyi különbséggel, hogy ez jobban nyomon követhető.
Hazánkban az állat 2 év alatt nevel ki egy nemzedéket és a lárva alakban képes telelni a talajban. Bár a kertészetileg fontos növényeket, köztük a paprikát, képes károsítani, azonban nagyrészt lebomló maradványokkal táplálkozik. Sőt néha előfordul nála kannibalizmus is. Felbukkanására elsősorban homokos területeken, illetve trágyadombok és komposzttelepek közelében lehet számítani. A talajfelszíni megjelenésükre este lehet számítani. A párosodás előtt, a talajban egy üreget készít, ahonnan a hím jól hallható ciripeléssel hívja a nőstényt a párzásra. A párzás és tojásrakás május-június magasságában zajlik. A tojásait csomókba rakja le. Akár ugrani is képesek, de csak a fiatal egyedek és ha veszélyben érzik magukat, akkor bűzös váladékot képesek kibocsájtani.Védekezés: Komoly munkálatot nem igényel, mert csak szórványosan, nagyrészt homokos területeken fordul elő. Arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben nagy trágyadomb, vagy komposzt. Ha mégis felütötte a fejét, akkor érdemes a lárvákra koncentrálni és egy piretroidos beöntözéssel nagyon szépen lehet orvosolni a problémát. A cserebogár ellen alkalmazott szerek tökéletesen megfelelnek a védekezésre.
Gombás és bakteriális betegségek
Számos hervadásos betegséget okozó gomba támadhatja a növényeinket (Fusarium, Pythium, Rizoctonia, Verticillium). A fertőzések megelőzésére legalkalmasabb a sugárgombát tartalmazó Mycostop készítmény használata. Legcélszerűbb alkalmazása a palántakori beöntözés, vagy a kiültetés előtti gyökérzóna-kezelés.
A paprikalisztharmat az egyik legveszélyesebb betegség, ami korai lombhullást idéz elő. Védekezésként csak kémiai készítményeket tudunk használni. Szisztemikus blokkot alkalmazzunk, ami azt jelenti, hogy egy hatásos növényvédő szert többször egymás után alkalmazunk, így hatóanyaga felszívódhat a növénybe. A dózist fokozatosan csökkenteni kell, így elkerülhetjük a káros szermaradványokat a növényben. A lisztharmat fertőzéshez viszonylag meleg időjárásra és magas párára van szükség. Természetesen előfordulhat, hogy a hajtató házban jelentkezhetnek lisztharmat tünetek, de akkor az termesztő mulasztása.
Palántadőlés
A termesztéstechnológia ezen szakaszának legveszélyesebb betegsége a palántadőlés. Számos kórokozó okozza a betegséget, de a legjellemzőbb két faj a Phytium debarianum és a Rhizoczonia solani, viszont a fuzáriumot külön nem emelném ki. Mind a csíranövényeken, mind pedig a szikleveles korú palántákon megfigyelhető a betegség. Jellemző tünete, hogy a sziklevelek és a növények gyökere elbarnul, a növények nem kelnek ki. A gyökérnyaki résznél üvegesedés figyelhető meg (nagyon világos felületű lesz és törékeny), majd ezek parásodnak, és nagyon könnyen eltörnek.
Mindkét kórokozó talajlakó gomba. A Pítium az oospóráival, míg a Rizoktóni álszkleróciumokkal képes áttelelni a talajban. Környezeti igényük és fertőzési módjuk azonban nagyon különböző. A pítium a kimondottan kötött és nagy vízkapacitású talajokat kedveli, míg a rizoktónia erre is gyakorlatilag közömbös. Viszont előbbi a gomba a kimondottan meleg, akár 28 °C-os talajhőmérsékletet kedveli, addig az utóbbi az ennél jóval alacsonyabb 15-18 °C-os hőmérsékletet szereti. A két említett kórokozó közül a rizoktónia a veszélyesebb. A fertőzési módban is eléggé eltérnek, ugyanis a pítium a spóráival hatol be a növény gyökerébe és itt csíráznak, majd fejlesztik a gomba fonalaikat, míg a rizoktónia viszont a gombafonalaival hatol be a gyökérzetbe.Védekezés: Nagyon nehéz az ellene való védekezés. Nagyüzemben, főleg, ha saját talajon történik a termesztés, akkor talajgőzölést szoktak alkalmazni. Ezen kívül házikerti körülmények között ez kivitelezhetetlen védekezési mód. A másik lehetőség a gombaszeres beöntözés közvetlenül ültetés után. A pítium ellen a legalkalmasabb készítmény a propamokarb hatóanyagú Proplant, esetleg egy metalaxil hatóanyagú Ridomil Gold Plus 42,5 WP. A rizoktónia ellen pedig boszkalid és piraklostrobin hatóanyagú Signum WG. Az idősebb növényeken megjelenhetnek más gombafajok is, pl.: Botrytis, Sclerotinia vagy lisztharmat, de ezek a palántákat ritkábban veszélyeztetik, vagy nagyon erős kórokozó nyomás kell ahhoz, hogy előjöjjenek. Illetve az első két kórokozó a termésen sokkal komolyabb károkat képes okozni. A lisztharmat pedig csak később tűnik fel a paprika növényeken.
Paprika virághullása és megelőzése
A paprika virágainak hullása komoly fejtörést okozhat minden kertésznek. Nem vagyunk egyedül ezzel a problémával, a paprikatermesztők körében igazi mumus a virághullás. A virághullás leggyakoribb okai között két tényező vezet: a hőstressz és a tápanyaghiány.
Hőstressz
A paprika érzékeny a hőingadozásra. Ha a nappali hőmérséklet tartósan 30°C fölé emelkedik, vagy az éjszakai 15°C alá süllyed, a növény védekezésképp ledobja a virágait. A hőhullámok, illetve a hűvös, huzatos időjárás egyaránt kiválthatják a problémát. A hőstressz jelei közé tartozik, hogy a levelek lekókadnak, a virágok pedig hervadni kezdenek, majd lehullanak.Védekezés: Ha üvegházban vagy fóliában termesztjük a paprikát, szellőztessünk rendszeresen, árnyékoljuk az állományt, és párásítsunk. Szabadföldön próbáljuk meg takarással (pl. agroszövettel) mérsékelni a hőingadozást.
Tápanyaghiány
A paprika intenzív fejlődéséhez sok tápanyagra van szüksége. A nitrogén, a foszfor és a kálium hiánya, illetve a mikroelemek (például a bór) elégtelen mennyisége szintén virághulláshoz vezethet. Tápanyaghiány esetén a növény gyengébb, a levelek sárgulnak, a virágok aprók vagy torzak lehetnek.Védekezés: Alkalmazzunk komplex, kiegyensúlyozott tápoldatot, amely tartalmazza a fő makro- és mikroelemeket. Figyeljünk a rendszeres öntözésre, mert a tápanyagok felszívódása csak megfelelő talajnedvesség mellett biztosított.
Megelőzés
Válasszunk ellenálló fajtákat, amelyek jobban tűrik a szélsőséges időjárást. Ültetés előtt javítsuk a talajt szerves trágyával vagy komposzttal. Tartsuk szemmel a növényeinket, hogy időben be tudjunk avatkozni. Mielőtt kialakítjuk kerttervünket, vegyük számításba, hogy a paprika több évig nem kerülhet ugyanoda, ahol egyszer volt. Szintén nem kerülhet rokonai közelébe, helyére, mint a paradicsom és burgonya. Figyelembe kell vennünk a napsütéses órák számát, amiből legalább 10-12 órát kell biztosítanunk számukra. A talajunk szerkezetének javítását és tápanyag utánpótlást is számításba kell vennünk. A tápanyagigényes paprika földjét úgy készítsük elő, hogy szerves tárgyat, komposztot és más talajjavító adalékokat (alginit, zeolit) adunk a termesztőközeghez, legyen akár szabadföldön, magaságyásban vagy cserépben a termesztés. Klasszikus értelemben a kiskertben nem beszélhetünk vetésforgóról, de azt a szabályt be kell tartanunk, hogy a paprikát minden évben máshová kell ültetnünk, különben a kártevők vagy a tápanyaghiány áldozatává válnak.
Paprika növényvédelme
Egyéb termesztéstechnológiai szempontok
A paprika válogatós a társnövényeit illetően is. A paprikát hagyományosan nem mulcsozták, hanem gyakran kapálták, hogy a talaj megfelelő állagú legyen és a talajnedvesség is megmaradjon. A mulcsozás ezeken mindenképpen segít, ráadásul ha friss fűnyesedéket alkalmazunk, a lebomlás során nitrogénnel látja el a talajt, ami a paprikának kedvez. A kártevők többségének elszaporodását megelőzhetjük azzal is, hogy a kertünkbe olyan hasznos rovarokat és madarakat vonzunk, amelyek ezeknek a kártevőknek a lárváival táplálkoznak, vagy valamilyen módon gyérítik őket.
A paprika növényvédelme érdekében mechanikai eszközöket is bevethetünk. Ez többnyire kézzel történik a kiskertekben. Általában a locsolás alkalmával van időnk megfigyelni növényeinket. Kézzel eltávolítjuk az alsó leveleket és kacsokat, a betegnek tűnő leveleket, ha kártevőt látunk, akkor pedig megpróbálhatjuk vízzel lemosni őket. Kitehetünk ragacslapokat is a kártevők ellen, a paprika védelme érdekében. A paprika permetezése végső esetben biogazdálkodásban engedélyezett bolti szerekkel is történhet.
Mórahalmon található székhelyünk és csomagoló létesítményünk, ahol a GlobalG.A.P. nemzetközi minőségbiztosítási rendszer szigorú előírásait betartva történik a termékek csomagolása, szállítása. Étkezési paprikát többféle kiszerelési módon tudunk forgalmazni. Lehetőségünk van a vevőink igényeihez igazítva darabos, kilogrammos, tálcás, nejlonos, illetve necc hálós csomagolásra. Telephelyünkön számos csomagológéppel is rendelkezünk. Paprika szortimentünkben megtalálható 3 db-os, 5 db-os, 350 gr-os, 500 gr-os, 2 kg-os étkezési fehér, ill. 500 gr-os, 750 gr-os, 1 kg-os necc hálós lecsópaprika is. Vevőinkhez történő szállítás cégünk saját, hűtővel rendelkező szállítójárműveivel történik.