A Paprika Biomassza és Terméshozam Optimalizálása: A Sikeres Paprikatermesztés Titkai

A paprika, vagy tudományos nevén Capsicum annuum, az egyik legkedveltebb és leggyakrabban termesztett zöldségnövény Magyarországon. Az „étkezési paprika” termesztésének meghonosodása hazánkban a 19. század végére tehető. Mivel Magyarország a szabadföldi paprikatermesztés északi határán fekszik, a termesztés különösen kockázatos, ezért a piaci elvárásoknak leginkább a hajtatott paprika képes megfelelni. Ez a termesztési forma az elmúlt 10-15 évben jelentősen teret nyert, és az összes hajtatási felület több mint 50%-át teszi ki, elérve a 2200-2300 hektárt. Ennek köszönhetően a megtermelt paprika mennyisége alapvetően nem változott, stabilan évi 250 000 tonna körül mozog, és továbbra is a legnagyobb tömegben exportált zöldségnövényünk marad, mintegy 40 000 tonna/év exportmennyiséggel.

A hazai paprikafajták tápanyag-igényével és tápanyag-felvételével tudományos alapon elsőkként Horváth és Bujk (1934) foglalkozott behatóan. Ennek ellenére a paprikakertészek már ezt megelőzően is sok termesztési tapasztalattal rendelkeztek a növény trágyázásáról, és az ún. „nagy tápanyagigényű zöldségnövények” közé sorolták.

Talajigény és a Paprika Optimális Környezete

Az étkezési paprika talajigényére vonatkozó szakirodalom és a termesztői tapasztalatok több vonatkozásban is meglehetősen egységesek. A kiváló talajszerkezet, a jó víz- és tápanyagmegtartó képesség, valamint a megfelelő levegőzöttség a sikeres paprikatermesztés alapfeltételeinek számítanak. Abban is egységes a vélemény, hogy a hajtatásban a gyorsabban felmelegedő homok, illetve homokos vályogtalajokat kell előnyben részesíteni. Ezzel szemben a szabadföldi termesztésben a nagyobb termesztésbiztonság miatt a középkötött talajok jönnek elsősorban számításba.

A Szervesanyag és a Talajkémhatás Jelentősége

A talaj szervesanyag-tartalma elsősorban a termesztés biztonsága miatt fontos, mivel a magas humusztartalmú talajok lényegesen jobb víz- és tápanyaggazdálkodással rendelkeznek. A szakkönyvek nem azért hangsúlyozzák a szervesanyag-tartalom vagy a szervestrágyázás jelentőségét, mert a szerves trágya pótolhatatlan tápanyagokat tartalmaz, hanem az említett jobb víz- és tápanyag-hasznosítás miatt.

Talajkémhatás-igény tekintetében a paprika nem különbözik a többi zöldségfélétől, a semleges, enyhén savanyú talajokat kedveli. Intenzív termesztési viszonyok között a talajok ellúgosodása figyelhető meg, ezért a tápoldatozásnál mindenképpen célszerű a savazás alkalmazása.

A szénsavas mésztartalom tekintetében az 1-5% közötti érték tekinthető optimálisnak. Ennél magasabb mésztartalom esetén klorózis léphet fel, míg alacsonyabb érték esetén a mészhiánybetegségek megjelenése várható.

Sóérzékenység és Öntözés

A paprika, különösen a nálunk termesztett fehér termésű töltenivaló fajták, a talaj sótartalmára különösen érzékenyek. Ezért termesztésénél a szikesedésre hajlamos területeket kerülni kell, és az öntözéséhez is csak jó minőségű, alacsony EC-értékű vizet szabad választani.

A növények más-más energiával, de eltérő oldhatóságú tápanyagformákat képesek hasznosítani. Szélsőséges esetekben egyes tápanyagokból az ellátás a talajoldat kizárásával, kontakt ioncsere útján is biztosítható. Ha a tápanyagok nagyobb része a legkönnyebben hasznosítható, vízoldható formában van a talajban, akkor a növény tápanyag-ellátásában elsősorban az vesz részt. Az intenzív paprikatermesztés olyan esetnek tekinthető, ahol a legkönnyebben oldódó tápanyagok jelentős arányban vannak jelen, így a talajvizsgálatok során a vízben oldódó tápanyagokat kell a talaj tápanyag-ellátottságának megítélésénél figyelembe venni.

A Paprika Tápanyagigénye és a Hiánytünetek Megelőzése

A paprikanövény egyes szerveinek tápelem-összetétele a különböző környezeti tényezőktől függően, de mindenekelőtt az eltérő tápanyag-ellátás következtében jelentős ingadozást mutat. Az egyes szervekben mért N-, P- és K-szintet a talaj tápanyag-ellátottsága nagy, de szervenként változó mértékben befolyásolta. A legkisebb ingadozás a paprikabogyóban mérhető, a bogyók tápanyag-ellátottsága jó, viszonylag állandó. Ugyanakkor a lombozat tápanyag-tartalma - szemben a termésével - az egyes talajtulajdonságokra (pl. talaj tápanyag-ellátottság) érzékenyen reagál. Ez azt jelenti, hogy 1 tonna termés előállításához a fenn jelzett tápanyag-mennyiségre van szükség.

Nitrogén: A Növekedés Motorja

Az egyes tápelemek átmeneti hiánya a legkorszerűbb termesztési körülmények között is előfordul, időbeni felismerésükkel jelentős terméskiesés előzhető meg. A nitrogénhiány gyakran tapasztalható a termesztésben, a legintenzívebb hajtatási formában, így a vízkultúrás termesztésben is előfordul. Az első tünetek az alsó levelek sárgulásával, a hajtások növekedési ütemének csökkenésével jelentkeznek. Tartós hiány hatására a paprikabogyók megnyúlnak, húsfaluk vékony marad, az alsó levelekről a klorózis átterjed a középső, majd a fiatalabb levelekre, miközben az idős leveleken nekrotikus foltok jelentkeznek. A nitrogénhiányban szenvedő növény gyökérzete vékony, kevésbé elágazó, hosszúra nyúlt.

A nitrogén túladagolása - ha elegendő nedvességgel is párosul - erős lombozatot, vastag szárképződést eredményez. Maga a növény később kezd virágozni, és rosszul köt. A bogyók aprók, a fajtára kevésbé jellemző alakúak lesznek, a betegség iránti fogékonyságuk növekszik. A N-túladagolás vízhiány esetében a sókártétel jellegzetes tüneteit mutatja (vékony szár, sötétzöld levelek, barna gyökérzet). Ha erősen, haragoszölden pompáznak paprikáink, az nem jó. A növényeink vagy túl vannak táplálva, vagy kevés a vizük. Ha eldobja a termését, a földben túl sok a nitrogén, vagyis túltrágyázott. Ha kevés a nitrogén, a termés görbült, kicsi, fonnyadt.

Foszfor: Gyökérfejlődés és Virágzás

A foszforhiány a tenyészidőszak első felében, palántaneveléskor - tőzegkultúrában -, valamint közvetlenül a kiültetést követően szokott fellépni. Az ilyen paprika növekedésben erősen visszamarad, vékony szárat, feltűnően gyenge gyökérzetet fejleszt. Későn virágzik, rosszul köt. Az első levelek fonáki oldalán barnászöld, vöröseszöld elszíneződés tapasztalható. A foszforból a csírázást követően és a virágzás idején a testtömegéhez képest viszonylag sokat halmoz fel a növény.

Kálium: Minőség és Ellenálló Képesség

A kálium a nitrogénhez hasonlóan az alsó levelek sárgulásával jelzi a hiányt. Lényeges különbség a két hiánytünet között, hogy a nitrogén esetében az egész levélzet kisárgul (az erek is), míg a kálium esetében a főerek és az ereket határoló levélszövet, még a levél lehullásakor is élénkzöld marad. A sárgulás mindig a levél hegyén kezdődik és a levélnyél irányába halad.

A súlyos káliumhiány ugyan csökkenti a termésmennyiséget, az optimális káliumellátás elsősorban a növény beltartalmi és fiziológiai tulajdonságaira van kedvező hatással:

• javítja a növények hidegtűrő képességét;
• növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet;
• fokozza a szárazságtűrő képességet;
• elősegíti az aroma-, az íz- és a színanyagok kialakulását;
• fokozza a fotoszintézist és az enzimreakciókat, ezáltal magasabb a termés cukor-, fehérje- és vitamintartalma;
• javítja a termés külső megjelenését, a piacosságát azáltal, hogy fokozza a színanyagok képződését;
• növeli a termés szárazanyag-tartalmát és a sejtfalak vastagságát, ezáltal javítja a tárolhatóságot, a pulton-tarthatóságot.

Kén: A Rejtett Fontosság

A kénhiány paprikán a termesztési gyakorlatban csak a vízkultúrás termesztésben fordul elő. A szántóföldi termesztésben nagyon ritkán találkozhatunk vele, annak ellenére, hogy a paprikanövény kénből viszonylag sokat épít be a szervezetébe. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy számos műtrágyában a kén, mint kísérőanyag előfordul, és a szerves trágyák is - amelyekből köztudottan sokat használnak a paprika alá - jelentős mennyiséget tartalmaznak. A kénhiányban szenvedő növények növekedésben alig maradnak el az egészséges növényektől. A klorózis, ami hasonlít a nitrogénhiányhoz, nem az alsó, hanem a fiatalabb leveleken kezdődik.

Kalcium: A Gyakori Betegség Megelőzése

A kalciumhiány termesztésben a leggyakrabban előforduló tápanyag-ellátással összefüggő élettani betegség. Legtöbbször nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a kalcium nehezen felvehető volta okozza a hiányt. Tekintettel arra, hogy nem reutilizálható - a növényen belül nem átépíthető - tápelem, a hiánytünetek először a fiatalabb leveleken klorózis formájában jelentkeznek.

Azonban a kalciumhiányra nem a leveleken jelentkező klorózis a jellemző tünet. Paprikán, paradicsomon és tojásgyümölcsön is leggyakrabban az ún. csúcsrothadás betegség formájában alakul ki. Ilyenkor a bogyó bibepont felőli oldalán beszáradt barna folt képződik, a beteg rész nagysága a hiány mértékével arányos. A magház és a bogyó kocsány felőli oldala egészséges. A fajták közötti érzékenység mértéke nagyon eltérő; ismertek olyan paprikafajták, amelyeken gyakorlatilag nem fordulnak elő a csúcsrothadás tünetei, de ismertek olyanok is, amelyek szöveti szerkezetüknél fogva igen hajlamosak a betegségre.

A kalciumhiány kialakulásának a leggyakoribb oka nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a Ca felvehetetlenségét kiváltó magas talajsó-tartalom, a magas relatív páratartalom, az alacsony talajkémhatás és az ionantagonizmus (pl. magas kálium-, ammónia- és nátriumtartalom).

Vas: A Mikrotápanyagok Fontossága

A vas a makro- és a mikrotápelemek között átmenetet képez, hatását tekintve inkább a mikroelemekhez tartozik. Általában a talajaink a növények fejlődéséhez szükséges vasmennyiséget tartalmazzák. A hiánytünetet legtöbbször a tápelem akadályozott felvehetősége okozza, ami rendszerint valamilyen talajhibára vezethető vissza (pl. magas pH, ion-antagonizmus, talaj-levegőtlenség stb.). A hiány először a fiatal leveleken, hajtásokon jelenik meg, majd idővel áthúzódik a középső levélszintre. Kezdetben a levélerek közötti szövetek halványodnak ki, majd az újból fejlődő hajtásokon egyre világosabb, fehérebb szövetek képződnek. A hiány előrehaladtával nemcsak az érközötti mező, hanem a vékony erek is kifakulnak. A paprikatermesztésben leggyakrabban a tömődött, levegőtlen talaj, a helytelenül elvégzett meszezés és a túlöntözés okoz vashiányt.

Magnézium: Az Érközi Sárgulás

Magnéziumhiány tünetei az utóbbi években a támrendszeres paprikahajtatás kapcsán egyre gyakrabban megfigyelhetők. A tápelem hiánya nem a legalsó, de mindig az idősebb leveleken eredményez érközötti sárgulást. A káliumhiánnyal könnyen összetéveszthető, tekintettel arra, hogy a klorózis csak az érközötti szövetekre terjed ki, maga a levélér zöld marad. Valamivel élénkebb sárga, vöröses sárgább, mint a káliumhiány, és rendszerint a levélnyél irányából indul, szemben a káliumhiánnyal, amely a levél hegyén kezdődik.

A Paprika Trágyázása és Tápoldatozása

A növény tápanyag-igénye nemcsak a fajtától, a termésmennyiségtől és a környezeti tényezőktől függően változik, abban jelentős szerepet játszik a növény kora is. A nitrogénfelvétel dinamikája a lombnövekedés időszakában és a termésképzés kezdetén a legintenzívebb.

A tápoldatos termesztés kapcsán a 90-es évektől az ammóniumnitrát és mészammon-salétrom mellett gyors ütemben kezdtek elterjedni a különböző, vízben tökéletesen oldódó nitrátok (magnéziumnitrát, káliumnitrát, kalciumnitrát), amelyek használata jelentős technikai színvonal-növekedést is feltételezett a gazdaságok részéről. Még korábban a foszfort szinte kizárólag szuperfoszfát formájában adták, addig napjainkban ezen a téren jelentős változás tapasztalható. A tápoldatozó komplex műtrágyák elterjedésével jelentősen csökkent az alaptrágya formájában adott foszfor, sok esetben teljesen el is hagyták, helyette tenyészidőben megosztva, vízben tökéletesen oldódó komplexek formájában juttatták ki.

A kálium esetében a termesztők tisztában vannak a paprika klórérzékenységével, mégis a magas költségek miatt alaptrágyának a 40, illetve a 60%-os kálisót használják. Ugyanakkor fejtrágyának szinte kizárólag a vízben tökéletesen oldódó káliumnitrát kerül alkalmazásra. Elmondható, hogy napjainkban az intenzív szabadföldi és hajtatott paprikakultúrák esetében a fejtrágyázás tápoldatozás formájában történik.

Fejtrágyázás és Fiziológiai Fázisok

Tápanyagelem-arány tekintetében 4 fenológiai fázist különítenek el:

• I. fázis: Kiültetés utáni két hét, a begyökeresedés szakasza.
• II. fázis: A kiültetést követő 3-5 hét, az első virágok nyílása és kötődése.
• III. fázis: Első termések szedése, a 6-8. hét.
• IV. fázis: Kiültetést követő 8-9. hétben (I-III. a fényviszonyoktól függően a IV. fázis)

A műtrágyaadagok tekintetében a sóérzékenység miatt a gyakoribb, de kisebb adagú fejtrágyázás javasolható. Az ilyen trágyázási technológiával megvalósítható a termesztésben gyakran emlegetett „etetés” paprikatermesztés, amely során a gyakran, kis adagokban adott fejtrágya-adagok hatására kiegyenlített a talaj tápanyag-tartalma és egyenletes a növény tápanyag-ellátása is. Van technológiai javaslat, amelyben a víz helyett állandó híg tápoldatozást javasolnak, és a perzselési károk elkerülése érdekében a tápoldat töménységét 0,1%-ban, azaz a 2,5 EC-ben határozzák meg.

Minél nagyobb egy zöldség fajlagos tápanyag-igénye, minél nagyobb a várható termés nagyságából számított trágyaadag, annál valószínűbb, hogy a kijuttatandó műtrágyát meg kell osztani, több részletben kell adni. Ez különösen indokolt az olyan sóérzékeny fajoknál, mint a paprika, ahol az egyszerre kiadható tápanyag-mennyiség lényegesen kisebb, mint a sóra kevésbé érzékenyek esetében.

A Sóérzékenység Változása és a Lombtrágyázás

A paprika sótűrő képessége a fejlődése folyamán változik, azaz változik a műtrágyaadagok mennyiségével szembeni érzékenysége. Tapasztalatok és kísérletek alapján mondható, hogy a paprika a csírázás, a gyökeresedés, a virágzás vagy a terméskötés idején, illetve a palántakorban fokozott mértékben érzékenyek a közeg EC értékére.

A paprikatermesztésben a levélen keresztüli tápanyag-ellátásnak elsősorban akkor van jelentősége, amikor a talajok tápanyag-tartalmát kedvezőtlen környezeti vagy belső (növényi) tényezők miatt a növények nem, részben vagy csak lassan tudják hasznosítani. Minden ilyen esetben elsődleges cél a tápanyag-ellátást akadályozó tényezők megszüntetése, a lombtrágyázás csak átmeneti vagy kiegészítő megoldás, ugyanakkor a termesztés technológiának fontos, esetenként elengedhetetlen része. A paprika lombtrágyázásának nagyobb jelentősége a makroelemek közül a kalciumnál, a foszfornál, az ún. mezolemek közül a vasnál és a magnéziumnál, a mikroelemek esetében a bórnál van.

Paprika Szaporítása és Nevelése

A paprika rovarporzású növény. Nagyon oda kell figyelni a paprikák izolációs távolságára, ami 20 méter. Ezt csökkenteni lehet lugasokkal és magasnövésű növények vetésével (napraforgó, kukorica) a különböző paprikafajták közé. Ha az izolációs távolság nincs betartva, "zombik" jönnek létre, ami a fajtajellegek keveredését jelenti.

Magvetés és Palántanevelés

A paprikákat palántázni kell. A paprika magok csírázási ideje akár 3 hét is lehet (pl. fehér paprika, alma paprika, kosszarvú). A hőmérséklet éjszaka sem lehet kevesebb +10 foknál. Ha a csíra megfázik, a fejlődése leáll. Kiültetés május második felében esedékes.A magokat 8-24 órára vízbe asztatjuk vetés előtt. Használjunk strukturált (ionizált) esővizet. Március 15. után kell elvetni a magokat. Csírázásához 30 °C kell, és sok fény. Rendszeresen kell öntözni, de túlöntözni nem szabad, mert hamar jelentkezhet a palántadőlés. Ha már kibújt, és elkezdett fejlődni, lassan szoktassuk a kinti levegőhöz, napfényhez. Ha elmarad ez a művelet, a palánták elpusztulhatnak. A poharas palántákat kiültetés előtt alaposan meg kell öntözni, hogy könnyen kiszedhetők legyenek. Így a gyökerek kevésbé, vagy egyáltalán nem sérülnek.

Ültetés és Ágyáskészítés

A talaját elő kell készíteni. A sortávolság 60-80 cm, a tőtávolság 40-60 cm. A nagy fajtáknál növelni kell mindkét távolságot. Egy gyalogút mellett, mindkét oldalt emelt ágyást készítünk, amit jól bekeverünk komposzttal. Azért használjuk az emelt ágyást, hogy a felesleges esővíz távozni tudjon. A paprika nagyon érzékeny növény, a levelei képesek berohadni a direkt víztől. A gyalogutat vastagon betakarjuk frissen kaszált fűvel, amit hetente frissítünk. Az ágyást betakarjuk frissen kaszált fűvel. Sor-zsinór mellett leverjük a karókat 5 centire a zsinórtól. A karóknál, a zsinór mentén, lyukakat csinálunk a palántáknak. Beültetjük a palántákat, majd jól beiszapoljuk.

Öntözés és Gyomirtás

Nem szabad kapálni! A gyökerei a talajszinten vannak. A talajt a 3-4-szeresére felszaporodott giliszták helyettünk lazán tartják, és trágyáznak. Ha száraz a mulcs takaró, terítünk rá frisset és meglocsoljuk ázalékos vízzel. A trágyázásra nagyon oda kell figyelni, hogy a végeredmény ne legyen egy felfújt íztelen paprika. A paprika jelzi mikor szomjas: a levelek megfonnyadnak. Bokronként 5 liter vizet adunk tőre, 1dl ázalékkal dúsítva. Mindig a tőre, a zöldmulcsra öntsük a vizet, minden alkalommal egyre hígabb ázalékot használva.

Növénytársítás és Kártevővédelem

Társítani lehet hagymafélékkel, körömvirággal, büdöskével. A fehér légy ellen leghatásosabb biokerti védelmet a nikandra biztosítja. Lehetőleg olyan földbe kerüljön a paprika, ahol nem volt krumpli, paradicsom, és dohány. A bab és borsó után érzi legjobban magát, a megkötött nitrogén miatt.

Paprika Metszése és Terméshozam Növelése

Több módon nevelhetjük a paprikát: bokornak, karóval, vagy kordonban.

Bokros és Iker Tőkultúra

Bokornak vagy ikertőként, ha neveljük, nincs gond: elültettük, öntözzük, védjük, az elpusztult vagy sérült részeket levágjuk. A sima bokrosnál 15-25 t/ha termés várható, az ikernél 20-30 t/ha. Lehet 2-3 palántát egy fészekbe ültetni, így egymást támasszák. Többnyire a félárnyékos helyet szereti. Célszerű az alsó leveleket leszedni, mivel így nagyobbak lesznek a paprikák. Ne engedjük bokrosodni, mert így sok, de méretben apró termésünk lesz.

Karós Nevelés

Karónál a főszárat meghagyjuk, alul 3-4 mellékhajtással, a többit lecsipkedjük, majd folyamatosan, ahogy erősödik, fent is egyre többet engedünk el 3-4 nóduszig, ott azt is visszacsípjük, legvégül fenn a főszárat is. Így a paprika lenn terem először, ahol még erős. Itt a termés 30-60 t/Ha lehet. A karós nevelést ajánlom mindenkinek.

Kordonos Nevelés

Kordonnál felfuttatjuk, majd a kívánt helyen lévő mellékhajtásokat a tartósodronyhoz kötözzük, a többit lecsípjük. A fattyazás folyamatos, mert alul mindig ki akar törni. A főágat nem sokkal a felső huzal fölött egy nóduszon túl visszacsípjük. Ezzel csak az kísérletezzen, akinek sok ideje van. Kordonnál elérhető a 50-120 t/ha termés.

Metszésnél oda kell figyelni arra is, hogy a nagy ritkítókedvben elég levél legyen a fotoszintézishez, mert a termés kiérleléséhez megfelelő zöldtömeg-termés arány kell minden növénynek. Lehet támasztók nélkül is nevelni paprikát. Ilyenkor a növény kisebb bokrot nevel, így a termés is kisebb lesz. A támasz nélkülieket kettesével kell ültetni, egymásnak adva némi támogatást. Így nő a zöldfelületük, és a termésarányuk. A modern paprikafajták magasra képesek felfutni, ha kapnak támaszt hozzá. Azonos területen akár 3-4-szeres a termés, ráadásul szebb, egészségesebb.

Terméshozamot Befolyásoló Tényezők

A paprika terméshozam sajnos az időjárás függvénye is. Amíg az előző feltételek szinte kivétel nélkül rajtunk múlnak, az időjárásba nincs beleszólásunk. Ha túl hűvös, csapadékos a nyár, akkor számíthatunk arra, hogy a paprikánk kevésbé fog fejlődni. Ha túlságosan meleg, akkor pedig nagy erőkkel kell segítenünk. Ha az időjárás szélsőséges, hol hűvös, hol meleg, akkor pedig a kórokozók, például a gombák jelenlétével számolhatunk és a növények gyengülésével. Permetezés hagymás csalánteával magházpenészedés ellen javasolt.

A paprika az egyik legtápanyagigényesebb zöldség a konyhakertben. A talaj és a tápanyag szoros kapcsolatban áll. A paprika termesztésének egy sarkalatos pontja a folyamatos és bőséges vízellátás. Az egyenletesség nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű bogyókat neveljen ki a tő. A hőmérséklet több okból is fontos. A paprika melegigényes, így akár egy hirtelen lehűlés gondot okozhat, de a túl meleg is probléma, nagyobb kánikulában a növény hirtelen nagy mennyiségű vizet veszít, a túl meleg talajhőmérsékleten pedig a tápanyagok felszívódása lesz elégtelen.

Konyhakerti körülmények között nem szükséges a paprika metszése az erről írt cikkben található profi metszési videó alapján. Azonban nem hagyhatjuk magára teljesen a paprikánkat, mert ha túl sűrűre nő, az kedvezőtlenül hat a termésfejlődésre. Nagyobb lesz a lomb és kevesebb a termés, illetve a termések mérete sem lesz megfelelő. Gyakoribbak lehetnek a túl sűrű állományban a betegségek is. Ezért legalább a kacsozást el kell végeznünk, valamint a lombot néhány hajtás kitörésével tudjuk kordában tartani.

Paprika Termésátlag és Fogyasztás

Érzékenysége miatt nagyon változó lehet a paprika terméshozam, de átlagosan elmondhatjuk, hogy étkezési paprikából tövenként kb. 1kg termésre számíthatunk. Azaz tövenként a paprika termésátlag kb. 10 db. Fűszerpaprika és chili esetén a paprika termésátlaga más, ugyanis itt jóval több termés kötődik, de a termések kicsik.

Ha azt vesszük alapul, hogy rendkívül kedveljük ezt a zöldségfélét, akkor elmondhatjuk, hogy egy évben akár több kilót is fogyasztunk belőle. Egy zöldségtermesztéssel kapcsolatos könyv szerint étkezési paprikából egy fő nagyjából 12 kg paprikát fogyaszt, fűszerpaprikából pedig fél kg-ot. Vagyis két tagú család esetén 24kg étkezési paprikát (kb. 24 tő), négy fő esetén ennek dupláját kell alapul vennünk - a fent számolt paprika terméshozama mellett. Fűszerpaprika esetén két főre 1 kg (kb. 10 tő) elegendő.

Paprika Fajták és Termesztési Tippek

A paprikák zöme érett állapotban piros vagy sárga, piros árnyalattal. A paprika ami nem érett, keserű ízű. Ha magot akarunk fogni, válasszuk ki a legszebb növényt és arról a legszebb termést, amit hagyni kell, hogy érjen meg teljesen.

Értékes Hagyományos és Vad Paprikafajták

Számos érdekes és értékes paprikafajta létezik, amelyek mind eltérő tulajdonságokkal és termesztési igényekkel rendelkeznek.

• Folytonnövő, szabadföldi termesztésre alkalmas fajta: Nem igényes, jól tűri az aszályt.
• 50-60 cm magas növény, sötétzöld levelek, fehér virágok: Szabadföldi termesztésre ajánlott, de nevelhető cserépben is. Paprikái 2-3 cm átmérőjűek, gömbölyűek, sötétzöldek, éretten élénkpirosak, 4-7 g átlagtömegűek. Felfűzve szárítmányként ételízesítő, üvegbe rakva savanyúságként fogyasztható. Nyersen, félszárazon és szárítva is használható levesek, hús és halételek fűszerezésére.
• Őshazája Dél-Amerika, egynyári, lágyszárú, szögletes növény: Magassága 60-70 cm, szétágazó. Kihegyezett, hosszúkás, ép szélű levelei szórtállásúak, rendszerint 10-15 cm hosszúak. Termése felfújt bogyó, hossza fajtáktól függően 10-22 cm.
• A világ legfinomabb paprikája: Finom sütve, főzve, töltve, savanyítva. Folytonnövő, termése zöldből pirosra érik, csüngő állású, lapított, tömege 120-140 g. Vastaghúsú, édes, nagyon jó ízű. Szabadföldi termesztésre alkalmas, jó tűrő képességű, bőtermő.
• Folytonnövő, szabadföldi termesztésre ajánlott: Bőtermő, 18-22 cm hosszú, csüngő, hajlott bogyói sárgászöldek, édes ízűek, végük hegyes. Humuszban gazdag, napsütötte, szélvédett helyet igényel. Vetésmélység: 1-2 cm. Kiültetés szabadföldbe május közepétől, a fagyveszély elmúltával. Júliustól szeptemberig szüretelhető.
• Pritamin, gogosár: Beszerzés időpontja 2009 Erdély. Nehezen szokta meg az itteni talajt és vizet. Ugyanakkor vegyesen voltak a csemege és csípős vetőmagok. Több év kellet, hogy külön válasszam őket. Folyamatosan szelektálva és újravetve, ma már szép termést hozó magokkal rendelkezem. Sajnos, kezd eltűnni ez a fajta paprika a magyar piacról, mivel a termelők nem kedvelik az alacsony hozama miatt. A termés cukor tartalma magas. Húsos, édes, termése miatt nagyon sok oldalú a felhasználása: saláták, tölteni lehet és jól savanyítható. Valószínű, hogy hamarosan feledésbe fog merülni ez az igen finom, rezisztens, őshonos paprika fajta.
• Fűszer- és díszpaprika: Nagyon csíp. Bokor magassága 30-50 cm, ezért jól nevelhető cserépben. Akár asztali dísz is lehet. A termés változtatja színét fejlődés közben, a fehér, sárga, piros, lila színekig. Érett állapotban sötétpiros.
• Cserépben, lakásban vagy erkélyen nevelhető: Borzasztóan csíp! Ezt a paprikát szokták vendéglőkben az asztalokra tenni díszként, de a vendégek ehetnek is a termésekből.
• Csemege, húsos paprika: Hibridből visszanyert (3 év szelekció) rezisztens, ősfajta. Bőtermő, magas növésű (80-90 cm) növény. Nap és víz igényes.
• Aranka néni paprikája (Értény, 2013): Egy 85 éves Aranka nénitől származik, aki családjában már nagymamája is ezt a paprikafajtát termesztette. Beszerzéstől kezdve szaporítva és szelektálva, vegyszermentes termesztésben gyönyörű, 22-25 cm hosszú termést hoznak az 50-60 cm magas növények. Egy fészekbe 3-4 palántát ültetnek, akik megtámasztják egymást. Akkor kell a termést leszedni, amikor a paprikák színe sötétpiros, szinte meggy színű.
• Tulipán paprikafa, csípős, 1,5 m magas.

Magok Tárolása

A vegyszermentes, hagyományos technológiával termesztett növények magjai évről évre vethetők. Magok tárolása: a tasakokat tegye egy befőttesüvegbe. Tegyen mellé pár babérlevelet és egy darab vászonba néhány szem rizst (páraelszívó), majd zárja le és tegye sötét, hűvös helyre. Így évekig biztonságosan lehet tárolni őket.

Recept: Sült Paprika Saláta Fokhagymával

Ez a recept kiemeli a paprika természetes ízét, és kiváló kiegészítője lehet grillezett húsoknak.

Hozzávalók:

• 1 ½ kg vastaghúsú paprika
• Só
• Cukor
• Olaj
• Ecet
• 2-3 cikk fokhagyma

Elkészítés:

1. A paprikát mossuk meg, töröljük szárazra és csumázatlanul rendezzük el a gáztűzhely rostélyán. Süssük barnásra.
2. A sütőből kivéve szórjuk meg sóval és két percre borítsuk le konyharuhával, hogy a héja hólyagozzék föl. Így könnyen lehúzzuk a héját, egészben egy nagy porcelántálba rakjuk.
3. Salátalé: Három dl langyos vízbe ecetet, egy csipet cukrot teszünk ízlés szerint, nagyon apróra zúzott fokhagymát adunk hozzá és legalább 0,5 dl olajat.
4. Az elkészült salátalevet öntsük rá a paprikára, hagyjuk kihűlni, majd tegyük még egy órára a hűtőbe.
5. Felhasználás: Leginkább rostonsültekhez, nyársonsültekhez való, de finom bármilyen markáns ízű hús mellé.

Recept: Töltött Paprika Paradicsomszószban

A klasszikus magyar konyha egyik kedvelt étele, melyet házilag készítve a legfinomabb.

Hozzávalók:

• 10 db tölteni való zöldpaprika
• 30 dkg sűrített paradicsom
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 1 kis fej vöröshagyma
• 1 evőkanál sertészsír
• 45-50 dkg sertéshús
• 15 dkg rizs
• 2 db tojás

Elkészítés:

1. A zöldpaprikákat megmossuk, magházukat eltávolítjuk, ereit kiskanállal kikaparjuk.
2. A zsiradékban az apróra vágott vöröshagymát megpirítjuk, a húst ledaráljuk, a rizst enyhén sós vízben félig megfőzzük.
3. A vöröshagymához hozzáadjuk a darált húst, a rizst, a felvert tojásokat, sózzuk, borsozzuk, csipetnyi borsikafűvel is ízesítjük, majd a paprikákat ezzel a masszával megtöltjük.
4. Kevés zsírral vékony rántást készítünk, majd ezt felöntjük kb. 8 dl vízzel, amibe előzetesen belekevertük a sűrített paradicsompürét is.

Recept: Káposztával Töltött Savanyú Paprika

Egy igazi különlegesség, amely télen-nyáron ízletes kiegészítője az ételeknek.

Hozzávalók:

• Fehér húsú, nem csípős paprika
• Piros káposzta
• Só
• Cukor
• Ecet
• Víz
• Köménymag
• Szalicil

Elkészítése:

1. A fehér húsú, nem csípős paprikát mossuk meg, vágjuk ki a csumáját, a magházát.
2. A piros káposztát tisztítsuk meg a néhány hibás és szennyezett levelétől, majd éles, hegyes késsel szedjük ki a torzsáját. Azután gyaluljuk le a káposztát, de kisebb mennyiséget kézzel is vághatunk. A káposztaszeletek ne legyenek 3-4 mm-nél szélesebbek.
3. A leszeletelt káposztát sózzuk meg, és legalább két órán át hagyjuk állni, közben néha keverjük meg. Ezután jól nyomkodjuk ki, és töltsük meg vele a kicsumázott paprikákat, majd tegyük 2-3 literes üvegekbe.
4. A paprikát rakjuk szájjal fölfelé az üvegekbe és hintsünk mindegyikbe köménymagot.
5. Készítsük el a felöntő levet. A vízhez adjuk a cukrot, a sót, és a forralás végén az ecetet. Forrón töltsük a felöntő levet a paprikára, majd zárjuk le celofánnal.
6. Még kétszer öntsük le a felöntő levet - kissé nyomkodjuk is ki a káposztával töltött paprikából - majd felforralva ismételten forrázzuk le a paprikát.
7. Végül zárjuk le celofánnal, arra terítsünk szalicilt, majd újabb celofán jön.

tags: #biomassza #meres #paprika