Bölcsődei étkezés és díjszámítási szabályok Magyarországon

Bevezetés: Az egészséges táplálkozás alapjai a bölcsődében

A gyermekkorban alapozódnak meg a táplálkozási szokások, és felnőttként már jóval nehezebb a rossz beidegződéseken változtatni. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a gyermekeket a kezdetektől az egészséges táplálkozásra neveljük. A bölcsődei étkeztetés nem csupán az éhség csillapításáról szól, hanem alapvető szerepet játszik a gyermekek egészséges fejlődésében, az ízpreferenciák kialakulásában és az étkezési kultúra elsajátításában.

A szülők tájékozottsága ezen a téren elengedhetetlen, mivel sokszor tapasztalható a bölcsődékben úgynevezett „szelektív evés” vagy „válogatás”, illetve egyéb étkezési nehézségek. Talán kevesebben tudják, hogy a gyerekeknek sokszor, akár tízszer is kell kínálni egy-egy ételt ahhoz, hogy megismerje és megszeresse. Sokat segíthet, ha a szülők ismerik a bölcsődei ételféleségeket, és otthon is kínálják gyermekük számára. Fontos elfogadni, hogy a kisgyermek tápanyagszükséglete más, mint a felnőtté. Az otthoni étkezés rugalmasabb és személyre szabottabb tud lenni, mint a közétkeztetés, így érdemes a legkisebbek sajátos szükségleteire a családban is jobban odafigyelni.

A bölcsődei étkeztetés jogi keretei és működési elvei

A bölcsődei ellátás keretében a gyermekek számára biztosítandó étkeztetés jogszabályi kötelezettség, amelynek során a bölcsőde köteles a gyermekek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelő, mennyiségileg és minőségileg megfelelő táplálkozást biztosítani. A Bugyi Nagyközségi Csemete Bölcsőde működési területe Bugyi Nagyközség közigazgatási területére terjed ki, és a rendelet hatálya kiterjed Bugyi Nagyközség Önkormányzat (továbbiakban: fenntartó) fenntartásában működő Bugyi Nagyközségi Csemete Bölcsődében bölcsődei ellátást igénybe vevő gyermek esetében, a szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő vagy más törvényes képviselő (a továbbiakban: törvényes képviselő) étkezési és gondozási térítési díj fizetési kötelezettségére.

A gyermekétkeztetésért és a gondozásért térítési díjat kell fizetni a bölcsődében. A gondozási és a gyermekétkeztetés díjat a rendelet mellékletei határozzák meg. A bölcsődei gyermekétkezés intézményi térítési díjait a Gyvt. 21/B. § (1) bekezdés a) pontjának szabályai (normatív kedvezmények) figyelembevételével állapítják meg. Fontos megjegyezni, hogy az Önkormányzat egyéb kedvezményt, mentességet nem biztosít.

A 2011. évi CXXVIII. törvény 46. Alaptörvényének 32. cikke, az 1997. évi XXXI. törvény 29. cikke, valamint a 2011. évi CLXXXIX. törvény 13. § (1) bekezdés 8. pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el, melyek a 1997. évi XXXI. 15/1998. (IV. 30.) NM rendeletben meghatározott feladatokat is magukban foglalják.

Csecsemőétkeztetés a bölcsődében: Különleges kihívások és megoldások

A bölcsődébe érkező csecsemők étkezési háttere jelentősen eltérhet. Egyes gyermekek kizárólag anyatejes táplálással érkeznek, hiszen nem ritka, hogy hat hónapos korukig kizárólag anyatejet kapnak. Más csecsemők tápszeres táplálásban részesülnek, míg vannak olyanok is, akiknél az anyatejes vagy tápszeres táplálás mellett már megkezdődött a hozzátáplálás.

A főzőkonyhák jellemzően az egy-három éves korosztály számára biztosítanak megfelelő összetételű és állagú ételeket, a csecsemőélelmezés azonban ennél jóval összetettebb feladat. A csecsemők táplálása fokozott figyelmet, egyéni tervezést és gyakran egyedi megoldásokat igényel, és nem minden főzőkonyha rendelkezik a csecsemők mindennapi étkeztetéséhez szükséges feltételekkel. Az élelmezésvezetők képzése során a hangsúly elsősorban az egyéves kor feletti gyermekek ellátására helyeződik, a csecsemőtáplálás sok esetben kevésbé ismert terület számukra.

A bölcsődei csecsemőétkeztetés megszervezésében kiemelt szerepet kapnak a szülők, és szükség esetén a védőnő, valamint a gyermekorvos együttműködése is elengedhetetlen. A gyermek étkezésének tervezése nem korlátozódik kizárólag a bölcsődében eltöltött időszakra, hiszen a csecsemő napi teljes étrendje az otthoni és az intézményi étkezések összességéből áll össze. Ezért elengedhetetlen, hogy a bölcsőde pontos információval rendelkezzen arról, milyen ételeket kapott már a gyermek, milyen alapanyagok kerültek bevezetésre, és milyen tapasztalatok születtek ezekkel kapcsolatban.

A fokozatosság elve és az étrend változatossága

A csecsemőétkeztetés tervezése során a fokozatosság elve meghatározó. A hozzátáplálás kezdetén elsősorban pépes állagú zöldség- és gyümölcspürék adása javasolt, majd az étrend fokozatosan egészül ki gabonafélékkel, fehérjeforrásokkal és további alapanyagokkal. Egy-egy új étel vagy alapanyag bevezetése nem egyetlen alkalommal történik, hanem többszöri kínálással, a mennyiség lassú növelésével. A csecsemőétkeztetés tervezésénél javasolt legalább tíznapos élelmezési ciklusokban gondolkodni, hasonlóan az egy-három éves korosztály gyakorlatához, miközben kiemelt figyelmet kell fordítani az étrend változatosságára. Ez nemcsak a megfelelő tápanyagellátás, hanem az ízpreferenciák alakulása szempontjából is jelentős.

Ételek elkészítése és alapanyagok

Az ételek elkészítése során alapvető elv, hogy a csecsemők számára készített ételek ne tartalmazzanak hozzáadott sót, cukrot, ízfokozókat vagy erőteljes fűszereket. Az ízesítéshez ugyanakkor bátran alkalmazhatók enyhe, friss zöldfűszerek, amelyek anélkül gazdagítják az ízélményt, hogy megterhelnék a csecsemő szervezetét. A fehérjebevitel biztosításakor fontos szempont, hogy a tejtermékek bevezetése ne natív tej formájában történjen, ez kiváltható joghurt, túró vagy reszelt sajt felhasználásával.

Az italválasztásnál egyéves kor alatt elsődleges az anyatej, a tápszer, valamint a tiszta ivóvíz. A tehén- vagy kecsketej nagyobb mennyiségben történő adása egyéves kor előtt nem javasolt, mivel növelheti a vashiány kockázatát. A növényi italok szintén nem alkalmasak a csecsemők táplálására, mivel tápanyag-összetételük nem fedezi a csecsemő szükségleteit, és nem helyettesítik sem az anyatejet, sem a tejtermékekből származó fehérjeforrásokat. A gyümölcslé adása tizenkét hónapos kor alatt általánosságban nem javasolt. Kivételt képezhetnek az orvos által indokolt esetek, például székrekedés vagy vaspótlás céljából. Ilyen esetekben is kizárólag 100%-os gyümölcslé adható, legfeljebb napi egy deciliter mennyiségben.

A csecsemő étrendjének tervezése során az ételek állaga fokozatosan változik: a folyékony, pépes ételektől el kell jutni a darabos, majd a puha szilárd falatokig, figyelembe véve a gyermek fejlődését, a szem-kéz koordináció alakulását, a csippentőfogás megjelenését és az evőeszköz-használat ügyesedését. A darabos ételek adásánál kiemelt szempont a biztonság. A fulladás kockázatát jelentő ételeket - például diófélék, mogyorófélék, egész szőlőszem, egészben felkínált nyers répa vagy kemény húsdarabok - a bölcsődei csecsemőétkeztetés során kerülni szükséges, illetve csak megfelelően előkészített, életkornak megfelelő állagban adhatók. Amennyiben a főzőkonyha nem tudja biztosítani készétel formájában a főétkezést, ez vásárolt bébiétel formájában kiváltható. Az étlaptervezést e szerint szükséges adaptálni.

A bölcsődei csecsemőétkeztetés tervezése tehát összetett, több szereplő együttműködését igénylő feladat. Alapját a gyermek egyéni szükségleteinek ismerete, a fokozatosság elvének következetes érvényesítése, valamint a családdal és a szakemberekkel való folyamatos kommunikáció képezi. Megfelelő előkészítéssel, a szükséges szakmai információk birtokában, valamint a szülőkkel, a védőnővel, a gyermekorvossal és az élelmezés megszervezésében részt vevő szakemberekkel való tudatos együttműködés mellett a csecsemők étkeztetése gördülékenyen, biztonságosan és kiszámíthatóan megvalósítható.

Térítési díjak és normatív kedvezmények

A bölcsődei gyermekétkezés és gondozás térítési díjai a Bugyi Nagyközségi Csemete Bölcsőde esetében az önköltségszámítás alapján megállapított intézményi térítési díjak alapján kerülnek meghatározásra. Példaként megtekinthetők a 2021. évre vonatkozó térítési díjak:

A térítési díj a kerekítés szabályai szerint lett megállapítva.

Normatív kedvezmények és jövedelemhatárok

Minden bölcsődés és óvodás gyermek szülője hallott már arról, hogy 2015. szeptember 1-től annak sem kell fizetnie a bölcsődei és óvodai étkezésért, akinek a családjában az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a nettó minimálbér 130 százalékát. Például 2017-ben ez az összeg 110 224 forint volt (a nettó minimálbér akkor 84 788 Ft volt).

A jogosultság megállapításhoz a szülők nyilatkoznak arról, hogy mennyi az egy főre eső jövedelmük. Nem szükséges, és az intézmény nem is kérheti be a szülők jövedelmének igazolását.

Mely jövedelmeket kell figyelembe venni?

A jövedelem fogalma a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint meghatározott, belföldről vagy külföldről származó, megszerzett vagyoni érték (bevétel), ideértve a jövedelemként figyelembe nem vett bevételt és az adómentes jövedelmet is, továbbá az a bevétel, amely után az egyszerűsített vállalkozói adóról, illetve az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló törvény szerint adót, illetve hozzájárulást kell fizetni. Ide tartoznak például a fizetés, nyugdíj, munkanélküli segély, GYES, GYED, családi pótlék, stb. Rendszeres jövedelem esetén a nyilatkozat benyújtását megelőző 1 hónapban kapott összeggel kell számolni. Például 2017. februárjában benyújtott kérelem esetén a 2017. januári jövedelmeket kell figyelembe venni.

Mi nem minősül jövedelemnek?

Nem minősül jövedelemnek, így a jövedelembe sem kell beszámítani a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1a) bekezdése szerinti ellátásokat, így különösen a rendkívüli települési támogatást, a lakásfenntartási támogatást, az adósságcsökkentési támogatást, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény keretében nyújtott támogatást és pótlékot, a gyermekvédelmi nevelőszülők számára fizetett nevelési díjat és külön ellátmányt, az anyasági támogatást, a súlyos mozgáskorlátozott személyek pénzbeli közlekedési kedvezményeit, a vakok személyi járadékát és a fogyatékossági támogatást. Fontos, hogy a jövedelem összegéből nem lehet levonni a rezsi, vagy más kiadások összegét.

A családban az egy főre jutó havi jövedelem kiszámítása a család összes nettó jövedelmének (a figyelembe veendő személyek jövedelmének együttes összege) csökkentve a fizetett gyermektartásdíj összegével, majd osztva a jövedelemszámításnál figyelembe veendő személyek számával történik.

Diétás étkeztetés: Jogi kötelezettség és gyakorlati megvalósítás

Igen, az iskoláknak, óvodáknak, bölcsődéknek biztosítaniuk kell étkezést azoknak a gyermekeknek, akik valamilyen okból diétás ételt kell, hogy kapjanak. Ezt jogszabály szabályozza 2014-től, konkrétan a 37/2014. (IV. 9.) EMMI rendelet.

A rendelet 15. § (1) bekezdése kimondja, hogy a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményben, személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti alapellátást, gyermekvédelmi szakellátást, illetve szociális szakosított ellátást nyújtó intézményben, valamint a nevelési-oktatási intézményben minden, szakorvos által igazolt diétás étkezést igénylő személy számára az állapotának megfelelő diétás étrendet kell biztosítani.

Kiemelendő, hogy a 15. § (1a) bekezdés szerint táplálékallergia és -intolerancia esetén az (1) bekezdésben foglaltakat kizárólag a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletében felsorolt allergiát vagy intoleranciát okozó anyagok és termékek vonatkozásában kell alkalmazni. Megjegyzendő továbbá, hogy a rendelet 15/A. § (1) bekezdése értelmében a háziorvos, a házi gyermekorvos vagy az iskola-egészségügyi ellátást végző iskolaorvos a diétás étkezést igénylő személy számára 2 éves korig, valamint 2 éves kor felett a kiállítás napjától számított legfeljebb 6 hónap időtartamra állíthat ki igazolást, táplálékallergia vagy táplálékintolerancia diagnózisának felállítása céljából, a 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletében felsorolt, allergiát vagy intoleranciát okozó anyagok és termékek vonatkozásában, a glutént tartalmazó gabonafélék és a belőlük készült termékek kivételével. A diétás étkeztetés igényléséhez szükséges szakorvosi igazolás tartalmi elemeit a 15/B.§ határozza meg.

A közétkeztetési rendelet értelmezése és gyakran ismételt kérdések

A közétkeztetési rendelet (37/2014. (IV. 9.) EMMI rendelet) hatálybalépése óta számos kérdés merült fel az intézményekben.

1. Finom pékáruk és édességek:

A rendelet 6. számú mellékletének 12. pontja a finom pékárukra vonatkozik. A Magyar Élelmiszerkönyvi előírások alapján az édes és a sós kekszek is az édesipari termékek alá tartoznak, azaz a rendelet értelmében édességnek számítanak. A rendelet 14. § (3) bekezdése az édesség adását „Önállóan ebédként” korlátozza - amely azt jelenti, hogy kizárólag édesség kerülne ebédként az asztalra. Amennyiben leves és főétel után kerül édesség felszolgálásra, már nem értelmezhető önálló ebédként, ezáltal adható. Fel kell hívni a figyelmet azonban arra, hogy édességek 10 élelmezési nap vonatkozásában történő biztosítása esetén a rendelet 6. számú mellékletének 12. sora az irányadó. Továbbá figyelembe kell venni a rendelet 11. § (2) bekezdését, mely szerint a tíz élelmezési nap átlagában a napi összes energiamennyiség legfeljebb 20%-a, egyszeri étkeztetés esetén 15%-a származhat cukrokból.

2. Iskolagyümölcs és iskolatej program:

Az iskolagyümölcs és iskolatej program az EU, a magyar állam, a nevelési-oktatási intézmény és a termelő közötti jogviszony, melynek a közétkeztető nem részese.

3. Uzsonnára adható édességek:

Uzsonnára (kisétkezésre) adható-e tej mellé (tehát nem önállóan) 1/3 rész gyümölcsöt, ill. tejterméket tartalmazó édesség? A rendelet 14. § (3) bekezdése szerint „Édesség önállóan ebédként nem adható. Egyéb étkezésként kizárólag a legalább 1/3 rész gyümölcsöt vagy 1/3 rész tejet vagy tejterméket tartalmazó édesség adható.” Így kisétkezésre nem adható 1/3 rész gyümölcsöt, ill. tejterméket tartalmazó édesség önmagában, csak tej vagy tejtermék kíséretében.

4. Tejalapú italok cukortartalma:

A közétkeztető által készített tejalapú italok olyan mértékben tartalmazhatnak hozzáadott cukrot, hogy tíz egymást követő élelmezési nap átlagában a cukrokból származó energiamennyiség ne haladja meg a napi összes energiamennyiség 20%-át, egyszeri étkezés esetén a 15%-át. Továbbá figyelembe kell venni a rendelet - gyakoriságra vonatkozó - 6. mellékletének 19. pontját.

5. Tejtermékek mennyisége:

A közétkeztetésben az egy főre biztosítandó tej vagy ennek megfelelő mennyiségű kalciumtartalmú tejtermék mennyiségét korcsoportonként a 7. melléklet határozza meg.

6. Tejföl felhasználása:

Amennyiben tejföl az étel jellegének kialakítása érdekében kerül az ételbe, el lehet térni az 1. számú melléklet 31. és 32. pontjában foglaltaktól. Igen, el lehet térni, amennyiben a tejföl az ételben ízesítőanyagként szerepel és az adott étel jellegének kialakításában vesz részt, ebben az esetben a receptúrában meghatározott mennyiség az irányadó. Azonban felhívjuk a figyelmet, hogy a rendelet 1. mellékletének 32. pontja a tejfölre vonatkozóan is tartalmaz előírásokat.

7. Zsírtartalmú termékek:

Egyéb termékek esetében az alacsony zsírtartalmú készítményeket kell előnyben részesíteni. Igen felhasználható, de előnyben kell részesíteni az alacsonyabb zsírtartalmú termékeket, illetve különös tekintettel kell lenni a rendelet 11. § (2) bekezdésére.

8. Cukorszórás és figyelmeztető feliratok:

A rendelet 11. § (2) bekezdése alapján az édes jellegű ételek készítésekor a cukor a rá vonatkozó előírásoknak megfelelően adható. Felhívjuk a figyelmet továbbá arra, hogy a só, vagy cukor kihelyezési, illetve átadási helyén jól olvashatóan fel kell tüntetni „A túlzott sófogyasztás magas vérnyomást, szívinfarktust és agyvérzést okozhat! A túlzott cukorfogyasztás elhízáshoz és cukorbetegséghez vezethet!” szövegű figyelmeztető feliratot. A só- és a cukortartó kihelyezhető az asztalra a 12. § (1) bekezdés d) pontja szerint.

9. Sótartalom számítása:

Laboratóriumi vizsgálat során, Na mérés esetén az étel összes Na tartalma meghatározásra kerül (pl. alapanyagok Na tartalma, hozzáadott só). A burgonya és a tészta főzővízébe kerülő só mennyiségének a 10%-át kell beszámítani és ezt a mennyiséget kell feltüntetni a nyersanyag-kiszabati íven. A húsvágó tőke sózására felhasznált sót nem a nyersanyag-kiszabatban kell szerepeltetni, mivel nem az ételkészítés része.

10. Fogyatékossággal élőket gondozó intézmények:

Fogyatékossággal élőket gondozó intézményben „normál” étrendet fogyasztók között is vannak olyanok, akik rágási (pl.: foghiány), nyelési nehézséggel küzdenek, így a rendeletben előírtak nehezen tarthatóak. Halnál a szálkára, húsnál a csontra, valamint a tojásnál is figyelni kell (mert egyben lenyeli, megfullad). A halat, húst is fel kell aprózni minden ellátott számára, aspiráció megelőzése miatt. A rendelet 15. § (4) bekezdése értelmében a speciális állapotokhoz történő igazodás az elsődleges szempont.

11. Burgonya és zöldség adagolása:

Burgonyából és zöldségből (pl. köretek esetében vagy mártások mellé) fél adag is kiszabható, ilyenkor a rendelet 1. mellékletének 49. és 54. pontja az irányadó.

12. Befőttek és savanyúságok:

Igen, beleszámít, a töltőtömeg, azaz a befőtt vagy a savanyúság felöntőlé nélküli része. Étlapra tervezésük esetén azonban szem előtt kell tartani a 11. § (2) bekezdését, illetve az 5. melléklet vonatkozó előírásait.

13. Gesztenye felhasználása:

A gesztenyét a Tápanyagtáblázat (Rodler Imre: Új Tápanyagtáblázat. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2005) alapján az olajos magvak közé soroljuk és kisétkezésre adható (például sült gesztenye). Abban az esetben nem adható kisétkezésre, amennyiben a gesztenyéből édességet készítenek, és az nem felel meg a rendelet 14. § (3) bekezdésében foglaltaknak.

14. Menüválasztásos étkeztetés:

A rendelet 4. § (1) bekezdése előírja, hogy a normál és a diétás étrend összeállításánál biztosítani kell, hogy az egymást követő tíz élelmezési nap főétkezéseiben egy ételsor ételei csak egy alkalommal forduljanak elő. A hivatkozott bekezdés, és a rendelet 6. mellékletében az egyes élelmiszerekre, élelmiszercsoportok tekintetében tíz egymást követő élelmezési napra meghatározott gyakorisági előírások biztosítják a kellő változatosságot.

15. Teljes kiőrlésű gabona alapú élelmiszerek:

A rozskenyér, rozsos zsemle, rozskifli, magvas zsemle, kornspitz stb. A rendelet 2. § (1) bekezdés 20. pontja szerint a gabona alapú élelmiszerek a gabonák, pszeudogabonák és a fő alkotórészként ezeket tartalmazó élelmiszerek. A teljes kiőrlésű gabona alapú élelmiszer a gabonaszem összes alkotórészét - beleértve a csírát és a korpát is - tartalmazó gabonamag és pszeudo gabonamag, valamint az ezek felhasználásával készült, ezen alkotórészeket legalább 50%-ban tartalmazó, a vonatkozó jogszabályi előírásoknak és a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásairól szóló 152/2009. (XI. 12.) FVM rendeletnek megfelelő élelmiszer. A fenti meghatározások alapján nem az elnevezés miatt lesz egy élelmiszer teljes kiőrlésű gabona alapú élelmiszer, hanem akkor, ha a receptúra szerinti gabona összetevőjének 50 tömegszázaléka teljes kiőrlésű. Amennyiben a felsorolt termékek eleget tesznek a rendelet 2. § (1) bekezdés 20. pontjában foglaltaknak, akkor teljes kiőrlésű gabona alapú élelmiszernek minősülnek.

16. Kakaós csiga és édesség kategória:

A rendelet 2. § (1) bekezdés 4. pontja szerint édességnek minősül valamennyi édesipari termék és cukrászati termék. A kakaós csiga nem a rendeletben meghatározott édesség kategóriába tartozik, hanem finompékáru, így uzsonnára tejjel együtt adható, azonban figyelembe kell venni a cukor tartalmát és a rendelet 6. számú mellékletének 12. pontjában foglaltakat.

17. Ételek tápanyagtartalmának számítása:

A hatósági ellenőrzést végző népegészségügyi feladatkörében eljáró járási hivatal munkatársa a NutriComp program használatakor minden esetben a közétkeztető által vezetett nyersanyag-kiszabati ívben és a receptúrában szereplő adatokból végez számítást.

Díjhátralék és részletfizetés

A térítési díjhátralék rendezésére is vonatkoznak szabályok. A kötelezett, a térítési-díjhátralék részletfizetéssel történő rendezését kezdeményezheti, írásbeli kérelemmel az intézményvezetőnél a hátralék a fenntartói intézkedésre történő kimutatásáig, átadásig; a fenntartónál a hátralék behajtására irányuló eljárás megindításáig.

A fenntartó abban az esetben engedélyezheti a részletfizetést - különös tekintettel a kiskorú érdekeire - amennyiben a teljesítés valószínűsíthető. Az engedélyezése során, legfeljebb 6 havi részletfizetés engedélyezhető azzal, hogy a fennálló tartozásnak költségvetési éven belül teljesülnie kell. A részletfizetési engedély alapján, részletfizetési megállapodásban kell rögzíteni annak fenti feltételeit, továbbá azt, hogy a kötelezett elismeri a térítési díj-hátralék összegét és vállalja, hogy a rögzített időpontig a fizetendő részleteket teljesíti. A részletfizetés teljesítésének elmaradását követően, a fenntartó a tartozás behajtása felől intézkedik, és dönt a kiskorú bölcsődei ellátásából és étkezésből történő kizárásáról.

A Képviselő-testület a polgármesterre átruházza a gyermekétkeztetés után fizetendő személyi térítési díj-hátralék és gondozási térítési díj behajtásának, a fenntartói részletfizetési engedmény biztosításának, a kiskorú bölcsődei ellátásból, étkezéséből történő kizárására irányuló döntés meghozatalának hatáskörét.

Hiányzás miatti díjcsökkentés

A gyermek betegsége, illetve egyéb okból történő hiányzása miatt - amennyiben azt a törvényes képviselő legkésőbb a hiányzást megelőző nap reggel 9 óráig bejelentette - a törvényes képviselő a hiányzási napokkal csökkentett gondozási díj és személyi étkezési térítési díj fizetésére kötelezett.

A közétkeztetési rendelet további előírásai

A közétkeztetésre vonatkozó táplálkozás-egészségügyi előírásokról szóló rendelet hatálya (1. § (1) bekezdés a) pont) nemzeti köznevelésről szóló törvény szerinti nevelési-oktatási intézményekre, a szakképzésről szóló törvény szerinti szakképző intézményekre is kiterjed. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 21/A. § (1) bekezdésének b) pontjában és a (4)-(6) bekezdésben foglaltak szerint, bentlakásos intézményben az iskolai tanítási napokon biztosítani kell a reggeli és vacsora főétkezést, valamint az iskolai tanítási napokon kívül a reggeli, ebéd és vacsora főétkezéseket, valamint a tízórai és uzsonna kisétkezéseket egyaránt.

Fekvőbeteg-ellátás és élelmezésvezetés

A rendelet hatálya a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézményre is kiterjed (1. § (1) bekezdés b) pont) és a fekvőbeteg-ellátást nyújtó intézménynek az Szmfr. (60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendelet) szerinti élelmezésvezetőt kell alkalmaznia, aki dietetikus szakképzettséggel rendelkezik. A fekvőbeteg-gyógyintézeti étkeztetés esetén az élelmezésvezetőnek dietetikus szakképesítéssel kell rendelkeznie, ami összhangban áll az Szmfr. 3. § (1) bekezdésében foglaltakkal. A fekvőbeteg-gyógyintézetekben a páciensek több mint fele valamilyen diétás ellátásra szorul. A diéta legtöbb esetben a terápia része. Ilyen ismeretekkel kizárólag a dietetikus szakképzettségű személyek rendelkeznek. Amennyiben nem áll alkalmazásban diétás szakács képzettséggel rendelkező személy, abban az esetben a rendelet 16. § (4) bekezdése szerinti előírásokat kell betartani.

A betegélelmezésben nyújtott közétkeztetési szolgáltatás esetén az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételekről szóló 60/2003. (X. 20.) ESZCSM rendelet (a továbbiakban: Szmfr.) értelmében a betegélelmezésben napi háromszori főétkezést és egy kisétkezést kell biztosítani. Egész napos ellátás esetén a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásban a korcsoportonkénti előírt napi energiaszükséglet 100%-a biztosítandó az Szmfr. 4. § (1) bekezdése szerint.

Húskészítmények és zöldségek

Ragunak tekintjük azokat a bő párolólevű ételeket, melyekben valamely más nyersanyag (zöldség, gyümölcs, tejtermék, gomba) szerepel a hús mellett, a húsmennyiség 1/3 részének megfelelően. Az anyagkiszabás során az 1. számú melléklet 7. pontja irányadó. Ragura vágott hús esetében az 1. számú melléklet 4. pontja az irányadó.

Nyers zöldség és gyümölcs ételnek minősül az az étel, amely nem esett át hőkezelésen. A Magyar Élelmiszerkönyv Savanyúságokról szóló 2-603 számú irányelve a savanyítással, vagy savanyítással és tartósítószer hozzáadásával tartósított növényi eredetű élelmiszerekre vonatkozik. A Magyar Élelmiszerkönyv vonatkozó előírásai alapján a „Savanyított zöldség és gyümölcs” élelmiszer kategória, valamint a „Savanyított/savanyú káposzta” élelmiszer kategória vonatkozásában, nem hőkezelt termékek esetén a „nem hőkezelt” kifejezést a megnevezéshez kapcsolódóan kell feltűntetni. A „Csemegeuborka” meghatározása a Magyar Élelmiszerkönyv alapján: „a csemegeuborka olyan hőkezeléssel tartósított élelmiszer, amelyet frissen szedett uborka terméséből közvetlen gyártás útján készítenek ecetes, sós, édesített felöntőlével, fűszerekkel, ízesítő és/vagy díszítő növényi részekkel kiegészítve”. Annak megállapítása, hogy az élelmezésben felhasznált savanyúság nem esett át hőkezelési eljáráson, azaz a nyers zöldség kategóriába beszámítható-e, a kérdéses savanyúság pontos megnevezése alapján lehetséges.

Italok és koffeintartalom

Italok esetében jelenleg csak a „Magas koffeintartalom” értéke definiált a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EU rendelet III. melléklete értelmében. Ez 150 mg/litert meghaladó koffein mennyiséget jelent a fogyasztásra kész termékben. Tájékoztatásul csak példaként említjük, hogy a gyümölcstea (a gyümölcs ízű, vagy gyümölcs ízesítésű teák nem tekinthetők gyümölcsteának), vagy a rooibos tea nem tartalmaz koffeint. A gyümölcs ízű fekete teák nem minősülnek gyümölcsteának, azok ízesített fekete teák, ezáltal koffeint tartalmaznak.

Tápanyagtáblázat és termékjelölés

A rendelet előírásait a közétkeztető köteles betartani. Ennek érdekében azon élelmiszerek esetében, melyek tápanyag-összetétele, jelölésük, vagy az élelmiszerre vonatkozó minőségi előírás (pl.: MÉ előírás), vagy a tápanyagtáblázat - Új tápanyagtáblázat. Szerk. Rodler I., Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest, 2006. - nem áll rendelkezésre, a felhasználónak kell gondoskodnia a tápanyagtartalom meghatározásáról.

tags: #bolcsode #etel #szammitas