A horgászat világában a technológiák és a módszerek folyamatosan fejlődnek, de vannak olyan „klasszikus” technikák, amelyek időtállóságukat és hatékonyságukat bizonyítva a mai napig megállják a helyüket. Ezek közé tartozik a bolognai botos horgászat is, amely Olaszországból ered, és a folyóvízi horgászat egyik legélvezetesebb módja. Bár napjainkban a rakós botok egyre nagyobb teret hódítanak, sokan hajlamosak megfeledkezni erről a sokoldalú és bizonyos esetekben rendkívül hatékony módszerről. A bolognai technika nem csupán a folyóvizeken, hanem állóvizeken is kimagasló eredményeket hozhat, ha megfelelően alkalmazzuk.
A bolognai módszer gyökerei és evolúciója
A bolognai módszer - mint azt neve is jelzi - Olaszországból eredeztethető. Az egykori latinok hazájában számos mély, húzós vizű folyó igyekszik a tenger ölelésébe. Kezdetben a hosszú spiccbotos horgászattal igyekeztek túljárni a leleményes olaszok a folyók pikkelyeseinek eszén, de a módszer a tisztavizű folyókon történő horgászatnál nem bizonyult tökéletesnek. A hosszú botok árnyékot vetettek a vízre, így az óvatos domolykók, keszegek elkerülték a horgászt. Mindenképp távolabbra kellett eljuttatni a csalit, hogy a halak óvatosságát kijátsszák.
Hogy név szerint kit illet a dicsőség, azt homály fedi, de minden bizonnyal a Reno folyó partján fekvő Bolognában bukkant fel a módszer először, nevezetesebbé téve a várost, ami a róla elnevezett spagettijével már addig is közismert volt. A lényeg, hogy a módszer a nevét erről a városról kapta, és az olaszok űzték sokáig igen magas színvonalon, számos bajnoki címet szerezve a segítségével. Az ötlet egyszerű volt, a megvalósítása szintén. A már bevált spiccbotra olyan gyűrűket kellett erősíteni, amelyek a hosszú boton kellő távolságra eltartják a zsinórt a bottesttől, és segítik a terhelés elosztását, így a botra orsó is kerülhetett, ami megnövelte a hatótávot. A módszer alapjai olasz versenyhorgászok munkásságához vezethetők vissza, s mind a mai napig az olaszok azok, akik e technika hagyományait mélyen őrzik, versenyeken és azon kívül is nagyon sokszor és nagy tapasztalattal veszik kézbe a bolognait. Elég csak megnézni egy-két videót az interneten, például Jacopo Falsinit, az olasz versenyhorgászok kiválóságát, ahogyan a bolognai botos horgászatot prezentálja domolykók, márnák horogra kerítésében.
A bolognai bot kiválasztásának szempontjai
A bolognai bot lelke a magas talpakon álló gyűrű. Ez a bot legérzékenyebb pontja. A vastagabb tagokon mindig egy talpon állnak, és tagonként csak egyet találunk. A spicchez közelítve - de különösen a spiccen - már társaságban, egyre többen ülnek egy-egy bottagon. Ezeket a gyűrűket többnyire a botéval megegyező anyagú kis csövecskére rögzítik, így a gyűrűt hordozó elem a bot terhelésekor azzal együtt dolgozva az ideális akciót a lehető legkevésbé befolyásolja. További előnye ennek, hogy a csövecskék - és rajtuk a gyűrűk - nehezebben fordulnak el. A gondos tervezésnek köszönhetően ezek a csúszógyűrűk ott szorulnak meg, ahol a terhelés elosztásában a legtöbbet segíthetnek. Mivel a gyűrűk a boton magasan állnak, szállításkor különös gondot kell rájuk fordítani. A botokhoz járó gyűrűvédő kupakot még akkor is tegyük fel, ha szerelve szállítjuk készségünket, és ha tehetjük, érdemes a pálcát elkülönítve bepakolni a többi bot mellé. A boton általában úgynevezett „békazáras” orsótartót találunk, ami azért is praktikus, mert ez a megoldás nem növeli meg a nyéltag átmérőjét. A bot választásakor érdemes még figyelni arra, hogy az orsótartó alatti nyélrész hosszabb legyen, mint alkarunk. Ez biztosítja számunkra a pálca kényelmes tartását, hiszen akár úsztatáskor, akár egy komolyabb hallal való birkózáskor a hosszabb nyelet a csípőnkhöz támaszthatjuk.
Hosszúság és akció
A bolognai botok 5-10 méteres hosszban készülnek, rajtuk mérettől függően 6-10 darab gyűrűvel. A bolognai boton jóval kevesebb a gyűrű, mint az angol módszernél, ez esős időben nehézséget is okozhat. Esős, párás időben a zsinór könnyen a bottesthez tapadhat, megnehezítve a dobást. Ez a probléma a napfényes Itáliában kevésbé zavaró: míg az esős, szeles Angliában minél több gyűrűt szereltek a botokra, itt kevesebbel is beérték.
A legtöbben a 7 méteres hosszt tartják ideálisnak. Ez az a hossz, ami még kezelhető, és könnyedén meghorgászható vele a folyók legtöbb haltartó helye. A 6 méteres botok is szóba jöhetnek, ha valaki többnyire nem túl mély csatornákon horgászik, de ezzel a hosszal a folyókon már nem mindig boldogulunk. A 7 métert meghaladó hosszúságú botok már gyakorlatot és vastagabb pénztárcát igényelnek, lévén ezek a botok már jóval drágábbak.
A bolognai bot legyen gerinces, merev akciójú, hogy a távoli úszóvezetés, dobás, bevágás minél könnyebben megoldható legyen. A bot spicce ugyanakkor legyen rugalmas. Komolyabb súly alatt a bot spicce fokozatosan adja át a terhelést a többi tagnak egészen addig, míg már szinte az orsótartón is érezzük a hal erejét.
Tömeg és kiegyensúlyozottság
Mivel botunkat folyamatosan kézben kell tartani, nem elhanyagolható szempont annak tömege sem. Nyilván mindenki minél könnyebb botot szeretne venni, de az igazán „pille” bolók sajnos magasabb árat is képviselnek. A bot kiválasztásakor - ha csak tehetjük -, húzzuk azt szét, tegyünk fel egy orsót, és próbálgassuk. Egy nehezebb bot is kezes lehet, ha jó a súlyelosztása. Ezen néha pont az orsó segíthet.
Az orsóválasztás fortélyai a bolognai horgászathoz
Az orsó kiválasztása kulcsfontosságú a bolognai botos horgászatnál, hiszen a bot és az orsó harmonikus egységet kell, hogy alkosson a kényelmes és hatékony horgászat érdekében. Itt a méret körül szokott a legparázsabb vita kialakulni. Vannak, akik a 30-as méret, míg mások a 40-es mellett érvelnek. A nagyobb orsó gyorsabb zsinór becsévélést, illetve simább dobást tesz lehetővé, valamint nagyobb tömegével segítheti a jobb súlyelosztást, míg a kisebb könnyebbségével nem terheli annyira karunkat.
Az, hogy milyen legyen az orsó, függ a kiszemelt bottól is. Egy könnyű botra választhatunk könnyebb orsót, míg egy „izmosabb” pálcához valóban elkélhet a testesebb darab. Abban azonban nincs vita, hogy az orsó mindenképp legyen rendkívül precíz fékkel megáldva. A letapadó fék itt is a hal elvesztéséhez vezet. Az orsóválasztás szempontjából mindig a fékrendszer minőségét tartsuk szem előtt. Ez talán a legfontosabb ennél a módszernél. A felkapó kar ne váltson át könnyen nyitott helyzetből alapállásba, mert ez akadályozza a dobások kivitelezését.
Fékezési rendszerek
Hogy első-, vagy hátsófékes orsót választ valaki, egyéni ízlés dolga. Azonban a harcifékes (bár hallottam már „küzdőfékesnek” is titulálni) orsóknak ennél a módszernél különösen nagy hasznát vehetjük. Ezeknél az orsóknál egyetlen mozdulattal csökkenthetjük, vagy növelhetjük a fékerőt, majd egy ugyanolyan gyors mozdulattal vissza is térhetünk az eredetileg beállított tartományhoz. Ez különösen a fárasztás utolsó fázisában lehet nagy segítség. A lényeg, hogy az orsó legyen megbízható fékkel ellátott, és harmonikusan illeszkedjen a bothoz. Ezen belül csak az egyéni ízlés dönthet a variációk között.
A Black Edition család ismét nagyot lépett! A nagy sikerű BLACK EDITION BC 10000 orsó sikere után nem volt kérdés, hogy szeretnénk megalkotni e remek orsó nyeletőfékes és elsőfékes távdobó változatát, amelyek immáron örömmel mutatunk be, hiszen MEGÉRKEZTEK!
Zsinórválasztás a bolognai horgászathoz
Mivel többnyire a folyók testesebb lakóit vesszük üldözőbe, akiket segít a mély, sodrós víz, bátran használhatunk viszonylag vastagabb zsinórt is. Ennél a módszernél a leggyakrabban használt átmérő a 0,14 - 0,16 mm. A vékonyabb damillal csak a szakítások száma nőtt meg. Számolni kell azzal, hogy itt a folyó ereje a halat segíti.
Fontos tulajdonságok
A legfontosabb pozitív tulajdonsága a damilnak a minél kisebb nyúlás. A távolabbi úszóvezetés egy ilyen zsinórral lényegesen könnyebb, és a bevágás is hatékonyabb. A matchezéshez használatos damilokat itt el kell felejtenünk, hiszen a módszer lényege pont a víz felszíne fölé emelt zsinórral való kontrollált úszóvezetés.
Előke tekintetében érdemes az előre megkötött előkék híve lenni, hiszen az esetleges beszakadás után gyorsan folytathatjuk a horgászatot, pont abban a mélységben, ahol addig is tettük (feltéve, ha minden előkénk ugyanolyan hosszúságú). A főzsinórtól lényegesen lágyabb, finomabb előkével a csalit is természetesebben tudjuk táncoltatni, mintha azt a közvetlenül a főzsinórra kötött horogra fűztük volna.
Úszóválasztás és ólmozás a bolognai módszernél
Mint minden módszernél, itt is rendkívül fontos a megfelelő úszó megválasztása, mivel az szinte teljes mértékben meghatározhatja a csali felkínálását.
Úszótípusok és teherbírás
Alakjukra nézve két alaptípusra oszthatók: a csepp alakú, és a fordított csepp alakú. A csepp alakú úszókkal egy átlagos folyású vízen, míg a fordított csepp alakkal erősebb sodrásban, nagyobb folyókon horgászhatunk. E két alaptípus mellett természetesen az adott víz függvényében más formák is szóba jöhetnek (gömb, ceruza, répa alakú; Cralusso Szörf, Cralusso Boló), de a legáltalánosabb formák ezek.
Nagyon fontos az úszó stabilitásáért felelős szár. Jó a fémből készült, de még jobb, ha üvegszálból, karbonszálból készült. Hosszát tekintve legyen legalább kétszer olyan hosszú, mint az úszó teste. Az úszó formájának megválasztása mellett legalább ennyire fontos annak teherbírása. A megfelelő méretű úszó használata sokban befolyásolhatja eredményességünket. Egy idő után kialakul az a rutin, hogy elég ránézni a vízre, és nagyjából be tudjuk „lőni” a megfelelő méretet. Fontos továbbá, hogy az úszónk rögzítéséül használt vékony szilikon csövek ne szoruljanak túlságosan az úszó antennájára, szárára. Általában kettő, vagy három az úszó szárán, egy, pedig antennáján fixálja, megakadályozva ezzel a fűzsinóron történő elmozdulását, így az eresztékünk elállítódását.
Az ólmozás szerepe
Az ólmok tekintetében egyszerűbb a helyzet. A főólmozást többnyire egyetlen, nagy méretű cseppólomból alakítjuk ki, vagy kisebb-nagyobb sörétfüzérből. A cseppólom a zsinór kímélése érdekében legyen műanyag betétes. Az úszónk kisúlyozásához többnyire cseppólmot helyezünk a főzsinórra, egy, vagy több részletben.
A szerelékünk (felcsalizott horgunk) sebességét mi magunk választhatjuk meg. Úszónk visszatartásának függvényében lehetőségünk van arra, hogy a víz folyásának megfelelő, vagy lassabb ütemet válasszunk, sőt bizonyos esetekben a csalit teljesen meg is állíthatjuk. Ez mindig a kapások bekövetkezésétől, a halak intenzitásától függ. Folyóvizeinkben vannak halfajok, melyek előnyben részesítik a víz sebességével azonos tempójú csalit (pl. paduc, jászkeszeg, karikakeszeg, domolykó), és vannak, melyek nem szaladnak a csali után, a fenéken nyugvó falatot részesítik előnyben. Folyóvízen ne feledjük, gyors ütemben táplálkozó halakkal van dolgunk! A kapásokra nekünk is ennek megfelelően, villámgyorsan kell reagálnunk.
Horogválasztás és etetés
A bolognai módszernél a vékony húsú, apró horgokat el kell felejtenünk. Mivel többnyire csonticsokorral, gilisztával, kukoricával, kenyérrel csalizunk, és szigorú fárasztással tereljük a halakat a szák elé, érdemes 16-os horognál kisebbet nem felkötni. A horog nyugodtan lehet erősebb anyagból, mint azt a spiccboton, matchboton megszoktuk. Adott esetben a vastag pontyozó horog is szóba jöhet, megfelelő méretben. Horgokból sem kell túlvariálni, túlterhelni a készletet. A fogható halak mérete határozzák meg.
Etetőanyag és csalik
Folyóvízről lévén szó, etetőanyagunknak tartalmaznia kell nehezítő-, illetve kötőanyagot, máskülönben a szaladó víz még azelőtt elmosná az egészet, mielőtt az kifejtené a hatását. A nagy mélységben a víznek nyomása is van, nincs az a keményre gyúrt gombóc, mellyel mondjuk a Duna ne birkózna meg. A szemcséknek jól kell tapadnia, ezt kenyér hozzáadásával érhetjük el. A lehetőleg száraz kenyeret áztatás után át kell törnünk egy közepes lyukméretű szitán a homogén szemcseméret és állag elérése érdekében, majd ehhez a masszához keverjük hozzá etetőanyagunkat, mely ki-ki ízlése szerint lehet egyaránt édes, vagy büdös, sajtlisztes keverék is.
Folyóvízi csaliként elsősorban csontkukac ajánlható, ezzel majd minden halfaj eredményesen fogható, a jásztól a márnáig. Giliszta és a pinki szintén eredményes, s akinek van hozzá elég türelme - a folyamatos újra csalizás kényszere miatt - a kenyérrózsa is kiemelkedő helyen van. A csali épségére minden úsztatás előtt figyeljünk!
Bolognai botos suli 3. rész
Bolognai botos horgászat állóvízen
A bolognai botos horgászat sokáig szinte kizárólag a folyóvízi horgászok eszköztárába tartozott. Azonban a módszer rugalmassága, finomszerelékes jellege és a hosszú bot adta irányíthatóság miatt egyre népszerűbbé válik tavakon is, akár állóvizeken, holtágakon, csatornákon vagy mesterséges tavakon. A bolognai botos horgászat (vagy más néven Bolognaise technika) egy úszós, finomszerelékes módszer, amelyet eredetileg lassú, áramló vizekre fejlesztettek ki. Az elvárhatótól eltérően nem rögtön egy folyón kezdjük a módszerrel való ismerkedést. A módszer kizárólag folyóvízre alkalmas, vagy esetleg állóvízen is eredményes lehet? A válasz az, hogy állóvízen is kiemelkedően eredményes lehet, megfelelő finomhangolással.
Felszerelés és technika állóvízre
- Bot: Állóvízen jellemzően 5-6 méteres bolognai bot is elegendő, különösen ha nem túl nagy mélységet akarunk meghorgászni. A bot legyen könnyű, jól kiegyensúlyozott, gyors akcióval.
- Orsó: Precíz, megbízható elsőfékes orsót használjunk, 0,18-0,22 mm-es főzsinórral. Használj kis áttételű, finoman futó orsót 2000-3000-es méretben. Fontos a precíz fék és a jó zsinórvezetés.
- Zsinór: 0,18-0,22 mm-es főzsinór javasolt. Állóvízen a süllyedő zsinór lehet előnyös, különösen szeles időben, hogy a szél ne tudjon belekapaszkodni.
- Úszó: Állóvízen karcsú testű, antennás úszó az ideális, amely akár csúszó kivitelű is lehet. Súlyozás: 1-3 gramm közötti. Állóvízre csepp vagy ceruza alakú úszó ajánlott, 1,5-4 grammos súlyozással. Az úszó antennája legyen jól látható (piros, sárga), a test pedig stabil legyen a vízben.
- Ólmozás: A klasszikus karolós elrendezés (főólom, alatta kisebb segédólmok) helyett állóvízen előnyösebb lehet az egyenletes elosztás, hogy a csali természetesebben süllyedjen. Használj főólmot és néhány kisebb kísérőólmot. Az ólmozásnak finomnak kell lennie, hogy a halak ne riadjanak el.
- Horog: 0,10-0,14 mm vastagságú fluorocarbon előke, 12-18-as méretű, vékony húsú, erős horoggal. A horog forma legyen a csalihoz igazítva. Horgok mérete és formája függ a célhalaktól. Dévérre és kárászra 16-18-as, pontyra 10-14-es horog ajánlott.
Etetés állóvízen
Az etetés kulcsfontosságú! Horgászat előtt 5-6 gombóc közepesen kemény állagú etetőanyag, közvetlenül az úszó alá dobva. Kezdd egy 5-8 gombócból álló, süllyedő, tartalmas etetőanyaggal. 15-20 percenként dobj be egy kisebb gombócot, lehetőleg pontosan ugyanarra a helyre. Ha aktívabb halakra horgászol (pl. ponty), érdemes élőszedeteket (csontkukac, giliszta) is adagolni.
Csalifelkínálás állóvízen
- Lágy csalifelkínálás: Pl. egy szem kukorica, vagy egy kis csontkukacs csokor.
- Fix (nem csúszó) szerelék: Állóvízen a fix szerelék stabilabb. A szerelék hossza kb. 20-30 cm-rel legyen rövidebb, mint a bot, így kényelmesen kezelhető.
- Mozgatás: Finoman mozgassuk az úszót jobbra-balra, ezzel serkenthetjük a passzívabb halakat is.
- Csalik:
- Csontkukac: Dévér és kárász esetében kiváló választás. Érdemes 1-2 szemet horogra tűzni, és a színkombinációkkal is játszani (pl. piros és fehér).
- Kukorica: Elsősorban ponty és nagyobb kárász célzására használjuk.
- Giliszta, pinki: Szintén eredményesek lehetnek, különösen ponty és dévér horgászatánál.
Különleges helyzetek és megoldások
A bolognai botos horgászat rugalmassága és alkalmazkodóképessége lehetővé teszi, hogy szokatlan körülmények között is eredményesen horgásszunk.
Horgászat viharos szélben
Egy alkalommal erős, majdhogynem viharos erejű szél borzolta a fák koronáit. Ilyen időben a rakós bot szóba sem jöhet, hiszen a hosszú botba belekapaszkodó szél lehetetlenné teszi a pontos horgászatot, de veszélyes lehet a bot épségére is. A halak azonban kihúzódnak a parthoz közeli 10-20 méteres sávba is, így itt érdemes próbálkozni. Viharos szélben azonban a klasszikus bolognai módszerrel nem boldogulnánk, mert a szél elsodorná a damilt, ami magával húzná a szereléket is. Ha mindenképpen bolognai bottal szeretnénk horgászni, akkor ötvözni kell azt egy olyan módszerrel, amelyiket pontosan a szél esetén lehet alkalmazni. Vegyítsük a matchbotos szereléket, a bolognai bot nyújtotta előnyökkel!
Felvetődhet természetesen a kérdés, hogy miért ne match bottal horgásszunk? A válasz egyrészről, mert bolognaival szeretnénk megoldani a feladatot, hiszen nincs mindenki felszerelkezve match bottal, másrészről pedig a szélben a bolognaival egyszerűen belendíthetem a szereléket a 13 méteres távolságra. Ha pontatlanra sikerül a „dobás”, gyorsan tudok újra lendíteni, hiszen elegendő a bothossznyi damilon kiengedett szerelék. Másik előnye, hogy a hosszabb bottal könnyebben tudom irányítani, vezetni a halat. Ennek igazából akkor van jelentősége, ha olyan helyen horgászunk, ahol a közelben akadó található. A hosszú bottal még időben elkormányozható a veszélyes tereptől.
Matchbotos szerelék bolognai boton
A horgászathoz egy 6 méteres bolognai botot választottam. A bot igazából nem egy nagyhalas boló, inkább keszegesnek nevezném. Ennek megfelelően könnyű, így kényelmesen tudom ládán ülve is tartani. A botra most nem a bolognaizáshoz használt orsó került, hanem kedvenc matchorsóm, dobján 18-as süllyedő zsinórral. Erre azért volt szükség, mert a zsinórt le kellett süllyeszteni, hogy a szél ne tudjon belekapaszkodni. A szereléket a lehető legegyszerűbben állítottam össze. A zsinórra egy Exner fix úszórögzítő került, amibe egy test nélküli Drennan pávatoll wagglert kapcsoltam. Az úszó önsúlya 3,5 gramm, szabad terhelhetősége 0,4 gramm volt. Az előkefül fölé egyetlen 0,5 grammos sörétet csíptettem. Az úszót ezzel túlsúlyoztam, de pont erre volt szükségem. A fenékre éppen letett ólom garantáltan egy helyre szegezte az úszót, a zsinór egyetlen pontjára koncentrált súly pedig segített abban, hogy ne legyenek gubancok.
A meder feltérképezése egyszerű volt, hiszen az ólom elmerítette az úszót, így addig kellett az eresztéket állítani, amíg a waggler antennája elő nem bukkant. A 16-os előkére egy 10-es, szakáll nélküli horgot kötöttem. Mivel számítottam erőteljesebb, harcos halakra, a „borotvált” horoggal reméltem elérni azt, hogy a fárasztás során néha keményen irányított hal forgolódás közben ne tudja kitágítani a horog által ütött sebet. Igaz, vigyázni kell, mert ha nincs meg a folyamatos, feszes kontaktus, könnyebben kiakadhat, mint szakállas társai, de a hallal szemben mindenképp barátságosabb megoldás, főleg ilyen méretnél. Az előkét 25 centi hosszúra szabtam, ami teljes egészében elfeküdt az aljzaton.
A bedobást követően a bot spiccét a víz alá nyomtam és egy hirtelen mozdulattal magam felé húztam az úszót. Ettől a gyors „rántástól” a damil a víz alá került, a waggler pedig ott is tartotta. A bot spiccét végig a víz alá tolva tartottam a kontaktust.
Fárasztás és szákolás bolognai bottal
Az első bedobást követően 3 perc sem telt el, mikor az úszó antennája méltósággal elmerült. Beemeltem a bottal a jelentkezőnek. Komoly harc kezdődött. A hosszú bot minden előnyét igyekeztem kihasználni. Kényelmesen, finoman, a botot feleslegesen nem veszélyeztetve fárasztottam. Arra mindenképp vigyáztam, hogy túlságosan ne emeljem hátra a spiccet, mert a pattanásig megfeszült bot egy váratlan kirohanásnál veszélybe kerülhet. Éreztem, nem kimondottan keszeges botnak való az ellenfél, de türelemmel, finoman irányítva győzhetek. A damil bírni fogja. A bot nagyon szépen dolgozott. Gyönyörűen utánanyúlt a hal kirohanásainak, a finomra hangolt fék csak a nagyon vehemens kirohanásoknál szólalt meg. A hosszú bottal sikerült az etetésről is kivezeti a halat, így nem dúlta szét teljesen azt. A fárasztás során, mivel akadó nem zavart, hagytam a halat, hogy saját magát fárassza. Engedtem, hogy kényelmesen sétáljon fel s alá, de a fordulókra én kényszeríthettem. Konokul ragaszkodott a meder közelségéhez, egy jó darabig így sétált.
A szákolás kritikus művelete közeledett. Ha a bolognai boton komolyabb hal dolgozik, erre a műveletre különösen kell figyelni, mert a bot számára ez a legveszélyesebb pillanat. Ha egyedül szákoljuk a halat, akkor minimum 3 méteres száknyél kell, de a 4-5 méteres sem túlzás. Az első merítési kísérletnél a szák közelébe érő hal az esetek 90%-ában megugrik. Erre érdemes rákészülni. Ezt úgy tehetjük, hogy a merítő felé egy erőteljesebb húzással vezetjük a halat, majd kicsit visszaengedünk a spiccen. Így nincs pattanásig feszülve a bot, a hal hirtelen kirohanásakor pedig inkább hagyjuk az orsó fékjét dolgozni. A kirohanás heves, de legtöbbször rövid ideig tart. Az első komolyabb levegővétel után egy pillanatra elbódul a ponty, ezt a pillanatot érdemes kihasználni. Ekkor már határozottan lehet húzni a merítő felé. Igyekezzünk a parttól minél távolabb megszákolni. Így botunkat nem kell még túlságosan hátrafeszíteni, valamint a hal sem riad meg a part közelségétől. Ha halunk biztonsággal szákba került, első dolgunk az orsó felkapó karjának kinyitásával a bot görbületének megszűntetése legyen. Ha a megfeszített bottal a kezünkben húzzuk a szákkal a halat, majd segítjük partra, feleslegesen kockáztatjuk botunk épségét. A spicc ugyanis ilyenkor elpattanhat.
Bolognai vs. spiccbot: Mikor melyiket?
Bár mindkét módszer finomszerelékes úszózáson alapul, a bolognai bot előnye a nagyobb táv és mélység kezelése. Ha 3 méteren belül, sekély vízben horgászunk, a spiccbot is jó választás lehet. A bolognai botos horgászat nem csupán folyókon állja meg a helyét. Tavakon is kimagasló eredményeket lehet elérni vele, ha megfelelően alkalmazzuk. A hosszú bot rugalmassága, az irányítható úszózás és a finom szerelék kombinációja lehetővé teszi, hogy gyakran többet és nagyobbat fogjunk, mint a hagyományos úszós módszerekkel.
Összegzés és tanulságok
A bolognai botos horgászat matchbotos technikával ötvözve a viharos szél ellenére is élményekben gazdag horgászathoz juttatott. Nem kell a parttól messzire keresni a halakat, hiszen azok sokszor a lábunk előtt is lehetnek, ahol spicc vagy rakós bot helyett egy bolóval is horgászhatunk rájuk, miközben az orsó előnyeiről nem kell lemondanunk. Ha türelemmel, óvatosan fárasztunk, csak idő kérdése egy komoly ellenfél szákba terelése. Végezetül bátran bevethetjük bolognai botunkat állóvízen is, megállja ott is helyét. (Főleg, ha a folyók közelébe sem tudunk menni.) A bolognai botos horgászat télen is alkalmazható, főleg enyhe időszakokban. A bolognai botos horgászat lényege a kontrollált úszóvezetés, a halak étvágyához és a víz áramlásához igazított csalifelkínálás. Ez a módszer az egyszerűségében rejlik, ami rendkívül eredményessé teszi. Gyakoroljuk és élvezzük ezt a csodálatos horgászmódszert, különösen érdemes most megragadni a bolognai botot, nyakunkon az ősz, a legszebb folyóvízi halak ekkortájt fognak jelentkezni.