Borsos Zsuzsanna neve elválaszthatatlan a modern magyar cukrászattól, aki szakács fejjel készít desszertet, de cukrász fejjel főz. Ez a különleges látásmód teszi lehetővé, hogy olyan egyedi és izgalmas ízkompozíciók kerüljenek az általa megálmodott cukrászpultokba, amelyek nemcsak Miskolcon, hanem Budapesten is meghódították a minőségi gasztronómia kedvelőit. Pályafutása során a klasszikus filológia doktori hallgatóból vált az ország egyik legelismertebb cukrászává, aki folyamatosan keresi az új inspirációkat, a szakmai fejlődés lehetőségeit, és bátran lépi át a hagyományos cukrászat határait.
A Miskolci Desszertem - Egy Csipet Párizs a Belvárosban
Miskolc belvárosában, a Miskolci Nemzeti Színház mellett, a színészlakások alatt található a Desszertem Cukrászműhely és Kávézó, amely pénteken nyílt meg, és azonnal meghódította a minőségi édesség megszállottjait. A kávézónak franciás hangulata van, ahogy a tulajdonosok, Vargáné Bodnár Henriett és társai megálmodták, egy csipet Párizs Miskolc szívében. Vargáné Bodnár Henriett, a Desszertem Cukrászműhely üzletvezetője és egyik tulajdonosa miskolci lokálpatriótaként régóta arról álmodott, hogy egyszer majd újra nyüzsgővé válik a hajdan szebb napokat látott belváros. Több évtizedes vendéglátós múlttal a hátuk mögött joggal mondhatják, hogy kell és érdemes is minőségi gasztronómiát csinálni Miskolcon. Azt tapasztalták, hogy a cukrászat területén azonban még van hova fejlődni.
A Desszertem megnyitóján Csöbör Katalin országgyűlési képviselő is jelen volt, és elmondta, a rendszerváltás után a borászat és a gasztronómia volt az, ami a leghamarabb változott, átalakult. Kiemelte, hogy a Végállomás étterem egy fontos hely, igazából országos szinten is novum. A Desszertem is gyorsan fontos hellyé vált a város gasztronómiai palettáján.
A cukrászműhelyt Borsos Zsuzsanna kreatív cukrász vezeti, aki a Csalogány 26-ban dolgozott pastry-chefként, és az ő segítségével tették le a Desszertem alapjait Miskolcon. Budaházyné Csilla azt emelte ki, hogy náluk igazi gyümölcsből, tejből, vajból, csokoládéból, minőségi alapanyagokból készülnek az édességek. A tulajdonosok hangsúlyozták, ma már az a jellemző, nem elmegy a munkaerő a városból, hanem idejön. Szeretnének olyan ízeket, ízkompozíciókat alkotni, amiben a vendég érzi a kiváló alapanyagokat.
Borsos Zsuzsanna Különleges Munkamódszere és Ízvilága
Borsos Zsuzsanna saját bevallása szerint nem szereti a túl édes ízeket, ezért desszertjei inkább izgalmasak, sokszínűek, mint cukrosak. Nemcsak az ízekkel, de a textúrákkal és a színekkel is játszik, bátran használja egyedi fűszereit, amiből fantasztikus arzenált őriz a műhelyben, mint például a tonkabab, kardamon, vagy a koriander, amelyek nem megszokottak az édességeknél. Ezeknek a különleges fűszereknek köszönhetően kerülhetnek a cukrászpultba olyan desszertek, mint például a zöldalmás-uborkás panna cotta, vagy a sós karamellás krémpohár. A Desszertemben nem csupán az ízekre, hanem az alapanyagok minőségére is kiemelt figyelmet fordítanak. Jelentik, hogy a Desszertem él és virul, kekszek, piték, színes torták, vajpuha krémek, omlós linzerek: édes kísértés, aminek ellenállni képtelenség.
A szezonális kínálat is Borsos Zsuzsanna kreativitását dicséri. Már reggeltől nyitva áll a Desszertem, a pult pedig tele az ősz ízeivel és terményeivel: homoktövis, sütőtök, körte, mák. A színes desszertsor mellett girbe-gurba, ropogós héjú házi gyökérkenyér, kellemes kávézós-cukrászdai hangulat várja a vendégeket. A Mandulás körtével egy igazán dekadens reggelivel lehet indítani a hetet. Ennek alapja az őrölt mandula és a porcukor, az eredmény viszont mégsem marcipán, hanem egy igazán buja, tömény cukrászati krém, amivel valamiért mégsem gyakran találkozni a hazai desszertekben.
A cukrászműhely a hernádszentandrási biokertészettel működik együtt, onnan érkeznek a friss zöldségek, például a fehér csokis mousse színezőanyaga, a biocékla. A szokatlan desszertekre kezdetben csak rácsodálkoztak a vendégek, de aztán egyre jobban megszerették őket. A cukrászdában egyszerre 10-12-féle édesség kapható, és a kínálat hathetente frissül. Eleinte azt gondolták, hogy a magyar cukrásztermékekre alapoznak, van is dobostorta, Rákóczi-túrós, kapható a klasszikus, hatlapos mézes krémes, igaz, a töltelékébe került egy kis passiógyümölcs a móka kedvéért, és a pite sem mindig almás, hanem néha szilvás-szedres, máskor meg meggyes-málnás, de mindegyik nagyon népszerű.
WOSSALA ROZINA: NYOLCSZOR KÖLTÖZTEM EL AZ ORSZÁGBÓL, DE MINDIG VISSZAJÖTTEM | Panna, csajok, satöbbi
A Desszertem italkínálata is rendkívül egyedi. Fölföldi Béla bodzaalapú pezsgője, a Bozzante csak válogatott helyeken kapható, nem lehet véletlen, hogy itt is van belőle. Be is térnek érte a vendégek színház előtt, de a jó érzékkel összeválogatott, különleges likőrök iránt is nagy az érdeklődés. Zsuzsi néha csöppent belőlük az édességekbe is. A madagaszkári csokidesszert például nem más, mint egy roppanós csokiba bújtatott, füstölt fekete teával infuzionált csokoládébavarois, leheletnyi tengeri sóval és madagaszkári vadborsos szedercrémeux-vel, amihez élmény hozzákóstolni a földiszeder-likőrt. Nem olcsó, de tökéletes, és aki egyszer megízlelte, mindig emlékezni fog rá.
A karácsony közeledtével megint átalakult egy kicsit a süteménykínálat, most a bejglik és a kekszek hódítanak, de természetesen ezek sem a hagyományos módon készülnek. A mákos bejgli tölteléke egy kis tonkababot, a diósé némi tokaji aszút és aszalt sárgabarackot rejt, az izgalmas ízvilágú kekszekből pedig glutén- és laktózmentes is készül a műhelyben. Az ételallergiákkal küzdőkre egyébként is igyekeznek figyelni a cukrászok, a laktózmentes tortákhoz például egy alföldi biotermelőtől vásárolják a rizslisztet.
A műhelyben öt szakember sürög. Ilike, a „rangidős” még a nyolcvanas években tanulta a szakmát, klasszikus desszertekben verhetetlen, de élvezettel merül el a francia cukrászat rejtelmeiben is. Nóri és Zsuzsi Budapestről érkezett, a két fiatal gyakornok pedig a helyi szakközépiskolában szerzett oklevelet, és mindketten a legjobb tíz között végeztek az országos tanulmányi versenyben.
A Tudományos Pályától a Cukrászatig - Borsos Zsuzsanna Útja
Hogyan lesz egy klasszika-filológia szakos doktori hallgatóból cukrász? Borsos Zsuzsanna az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájában, Ókortudományi Doktori Programon klasszika-filológiából doktorált. Emellett kezdett el egy blogot írni (Praliné Paradicsom). Akkoriban nagyon sok időt töltött könyvtárakban, kézirattárakban, vagy a változatosság kedvéért a laptop előtt, ezért egyrészt hiányzott, hogy két kézzel alkosson, más módon is használja a kreativitását, mint a munka során, másrészt hiányzott a visszacsatolás az emberektől. Elefántcsonttoronyban érezte magát a tudományos munka során, miközben igényli a visszajelzéseket, mert ezek motiválják.
Aztán egy gasztroblogon találkozott szilikon bonbonformákkal, vett is, és ajándékba készített velük bonbonokat, ami hatalmas élmény volt. 2010-ben vágott bele a blogírásba. Bölcsészesen állt hozzá ehhez is, és elkezdte felkutatni a szakirodalmat, receptkönyveket olvasott, majd a gyakorlatban is elsajátította a technikákat, sokat kísérletezett. Sok mindent autodidakta módon tanult meg az elején, a blogra is azt mondaná így több év távlatából, hogy egyfajta tanulási naplóként funkcionált. Sokat kóstolt, egy párizsi utazás során is például a múzeumok helyett inkább a csokoládéüzletek voltak számára a fő célpontok. Egyre jobban elmerült a témában, miközben egyre többen olvasták a blogot, érkeztek kommentek, így megkapta a pozitív visszacsatolást is, amire vágyott, és ez jó érzés volt. Aztán tisztán emlékszik, amikor eljött a fordulópont, és rájött, hogy a váltás elkerülhetetlen, mert nem érdemes úgy töltenie az embernek a napjai nagy részét, hogy nem azt csinálja, amit szeret, és csak a hétvégét várja, hogy végre azzal foglalkozhasson, ami igazán érdekli.
Szakmai Tapasztalatok és Folyamatos Képzés
Az első munkahelye cukrászként Szántó Tibor csokoládéműhelyében volt. Összesen két és fél évet dolgozott ott, és nagyon-nagyon sokat tanult Tibitől. Nem konkrét recepteket, mert ő nem receptekkel dolgozott. Fantasztikus ízmemóriája volt, volt például egy téli fűszeres forrócsoki, amihez minden évben le kellett ülnie újból összeállítani a fűszerkeveréket, mert persze sosem írta le pontosan az összetevőket, mégis mindig ugyanolyan íze lett. Látásmódot, hozzáállást tudott tőle tanulni. Nála mindenek felett álltak a tiszta ízek, az alapanyag tisztelete, mert ha van egy csokoládé, akkor az ízesítés nem nyomhatja el az alap kakaóbab karakterét, hiszen azért készítette kakaóbabból a csokoládét, hogy annak az íze tudjon dominálni. Kerülhetnek mellé esetleg fűszerek, de akkor azok tényleg legyenek mellékszereplők, és ne domináljanak.
Ebben az időszakban elvégezte az OKJ-s cukrászképzést is, az pedig épp ellenkezőleg, pont azt mutatta meg, hogy mit nem szeretne csinálni, például olyan mennyiségben húzómargarint használni. Ez idő alatt tovább írta a blogot, de nem szerette volna a Tibivel való bizalmi viszonyt kockára tenni azzal, hogy bonbonokról ír, ráadásul egész nap csokoládéval dolgozott, tehát valami változatosságra vágyott. Szeretett nála dolgozni, de egy idő után megérlelődött benne a gondolat, hogy ő nem szeretne kimondottan bean-to-bar csokoládékészítő lenni. Tibi halálakor többen kérdezték, hogy nem akarná-e átvenni a műhelyt, de ez teljes képtelenség lett volna, hiszen már az is nagyon beszédes, hogy a márkának Szántó Tibor Fine Chocolates volt a neve. Szántó Tibor-féle csokoládét csak ő tudott készíteni, mert folyamatosan a saját ízlésére hagyatkozva alkotott, a kakaóbabot sem egy séma szerint pörkölte, hanem folyamatosan kóstolt közben. Emellett érezte, hogy neki is vannak ötletei, tud ízeket kombinálni úgy, hogy azok működjenek, és ezt nem az ő brandje alatt képzelte el. Eldöntötte, hogy szeretne cukrászdában vagy étteremben dolgozni, mert egy szélesebb játszóteret szeretett volna, aminek természetesen a csokoládé is része. Az első éttermi munkája a Baraka volt három éve.
Bölcsészként állt hozzá a cukrász szakmához is: sokat olvasott, kutatott, és most is folyamatosan képzi magát. Nagyon fontos számára, hogy mindig tanuljon valami újat, mert szükség van az inspirációra ahhoz, hogy az ember újabb és újabb desszerteket tudjon alkotni. Tavaly Barcelonában Jordi Bordas cukrász világbajnok négynapos B-Concept kurzusán rengeteget tanult - innovatív módszerének a lényege a tiszta ízélmény maximalizálása a receptfejlesztés során, miközben a mai kor igényeinek megfelelően egészségesebb desszerteket lehet készíteni. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egy az egyben átvesz ilyenkor recepteket, amiket ott tanult, sokkal inkább részelemeket vagy esetleg ötleteket lát, amelyeket később egy-egy desszert részeként fel tud használni. Inspiráció szempontjából hatalmas élmény volt tavaly a most már két Michelin-csillagos berlini CODA is, ahol csak desszertekből áll a degusztációs menü. A séf, René Frank hihetetlen módon kitágítja a desszert fogalmát, inkább a cukrászatra jellemző technológiákat használ, de az ízek, alapanyagok egyáltalán nem a megszokottak a cukrászatban. Egy ilyen helyre egyedül szeret menni, mert jegyzetel, mindent dokumentál magának.
A Kreativitás és Precizitás Harmóniája
A kreativitás mellett azonban egy nagyon precíz szakmáról is van szó. Ahhoz, hogy valaki 'jó' cukrász legyen, először is meg kell tanulni az alapokat. Vannak alapreceptek, alaptechnikák, amelyeket az embernek nagy magabiztossággal el kell sajátítania, ezt nem lehet megúszni. Ezekből aztán lehet építkezni, és analógiák mentén módosítani. Mi történik, ha például bizonyos receptekben a darált olajos magot ledarált kakaóbabra cserélem, hiszen annak is van zsírtartalma, így hasonlóan működik. Vagy mi történik, ha víz helyett ízesített vizet használok, például kávét vagy hibiszkuszteát, mivel a víz tulajdonságai attól alapvetően nem változnak, hogy valamit beleáztattunk, csak az íze. Ez a fajta analógiás gondolkodás tud ahhoz vezetni, hogy az alapreceptekből kiindulva aztán saját ízvariációkat tudjunk létrehozni. Ezt szerette volna megmutatni az első könyvében, a Kreatív desszertiskolában is.
A desszertjei vizualitásukban is gyönyörködtetnek, nem csak ízükben. Számára az íz az elsődleges. Dolgozott olyan cukrász kollégával is, aki a formából indult ki, ez is teljesen valid megközelítés, de ő mindig először ízekben gondolkozik. A Laurel nem à la carte étterem, hiszen fix degusztációs menük vannak. Az egész menüt együtt, csapatként találják ki, szezononként. A szezonalitáson felül, ami ma már alapelvárás, mindig van egy tematikájuk, ami megad egy határozott irányvonalat. A tavaly téli hatfogásos menünél például ez a tematika a 'Téli emlékek' volt, idén nyáron pedig ilyen az 'Ensō', a japán beütésű halas menü. Egy ilyen menüsor olyan, mint egy jól megkomponált színházi élmény onnantól kezdve, hogy belép a vendég az ajtón, amíg nézi az étlapot, snackeket kap, és így tovább. Mindennek egymásra kell épülnie, ezért hat vagy nyolc fogás esetén nem lehet, hogy négyben ugyanaz a szezonális alapanyag kerül fókuszba. Minden menüsor végén két desszert van, az első savasabb, könnyedebb, van egy olyan funkciója, hogy letisztítsa a szájpadlást, megkönnyebbülést hozzon a már elfogyasztott négy vagy hat fogás után, és átvezessen a záró desszerthez. Ezt általában mélyebb, földesebb ízek jellemzik, de ettől nem lesz nehéz vagy geil. Mindig van valami, ami balanszba hozza az édességet, ez lehet keserűség, savasság, sósság is. Mede Ádám séf nem mondja meg, hogy mi legyen egy-egy desszertben, de a desszerteknek támogatniuk kell a menü kerek felépítését, hiszen azok zárják le.
Egy-egy új menüsor tudatos tervezőmunka és hosszú tesztidőszak eredménye, de olykor éppen a legjobb dolgok véletlenszerűen jönnek létre. A téli menünél például az előétel egy véres hurka volt, hiszen a téli emlékek közt nagyon sokaknak elsőként a disznóvágás ugrik be. A záró desszertnél kézzel hajtogatott hájas tésztát használt, amit édesanyjától tanult. Bár nem tervezték meg előre ezt a keretes szerkezetet, de nagyon jól jött ki, hogy a záródesszert még egyszer visszahozza a disznóvágások hangulatát. Ugyanígy a nyári menünél, az Ensō-nál egy ajándék fogáshoz elkészített már egy fehér misós jégkrémalapot, éppen berakta a sokkoló fagyasztóba, amikor Ádám az ő pályáján csinált éppen fekete fokhagymából pürét. Ekkor bekattant, hogy ez jól passzolna a misóhoz meg a fekete ribizlihez a jégkrémében, ezért kért tőle. Nem az történik, hogy addig ül egy darab papír felett, amíg ki nem találja az ízeket egy jégkrémhez vagy desszerthez, hanem a legtöbbször egyszer csak beugrik. Tavaly csináltak egy kimchisorbet-et is, ami poénkodásból született. Talán a legnagyobb plusz, amit az Ádámmal való közös munka hozzáadott a cukrász világához az elmúlt másfél évben, hogy úgy érzi, itt ki tudott lépni a komfortzónájából, és olyan alapanyagokkal is tud már magabiztosan dolgozni, amelyeket korábban nem vett volna magától elő.
Saját Laurel-csokoládé és Fenntartható Fogyasztás
Bár az étteremben nagyobb a játékterje, azért a Szántó Tibinél töltött két éve sem telt el nyomtalanul, és már van saját Laurel-csokoládé. A CODA-ban tetszett meg az ötlet, hogy ők maguk készítenek csokoládét, és ezt használják a saját desszertjeikhez és a petits fours-hoz. Náluk nem ő pörköli a kakaóbabot a petits fours-válogatásban szereplő csokoládéhoz, az lenne még a hiányzó lépés. Most a Fabric Csokoládémanufaktúrától vásárolják a babokat, és Szeleczky-Takács Viki készítette az egyedi Laurel logózott formájukat is. Az ő csokoládéjuk úgynevezett mexikói stílusú csokoládé: ez egy igazán ropogós textúrát jelent nagyon rövid finomítási idővel, amit ő nagyon szeret. A textúra a finomítás idejével függ össze, ami választás kérdése. Ha finomabb állagúra szeretnék a csokoládét, akkor hosszabb finomítási, vagyis konsírozási időre van szükség, akár 48 órára - akkor fognak egy olyan szemcseméretet elérni, amit a nyelvünk már teljesen sima, krémes masszának érez.
Vannak pró és kontra érvek az irányzatok mellett, de az extrém hosszú finomítás során elvesznek már ízek, illetve mindig sokkal intenzívebb az ízélmény, ha van a textúrában valami harapható. Az övék tényleg minimális ideig van finomítva, nagyon ropogós, a cukorszemcsék is láthatóak, ami nem hiba, hanem stílusjegy a mexikói stílusú csokoládéknál. Az éghajlatváltozás miatt sokat hallani arról, hogy pár évtizeden belül drasztikusan csökkenhet a kakaó, illetve a csoki mennyisége. A minőségi csokoládéfogyasztás felé kell menni. A boltban kapható csokik szinte biztos, hogy gyerekmunkával kerültek oda, és rossz minőségű kakaóbabból készülnek. Azért olyan olcsók, mert egész egyszerűen nem fizették meg azokat, akik dolgoztak vele. Tibinek volt egy gondolata, hogy a csokoládéban az a zseniális, hogy pár ezer forintért meg lehet venni a világ legjobb tábláját, ezzel szemben a világ legjobb boráért például súlyos összeget kellene kifizetni. Megfizethetőbb luxus. A saját csokoládéjuk amellett, hogy nem egyszerűen kész csokoládépasztillák újraolvasztásával készül, több, a Laurelre jellemző gondolatot is megtestesít. Az egyik ilyen, hogy szeretnek hazai termelőkkel együtt dolgozni. Ebben az esetben nyilván nem Viki termeli a kakaóbabot, de mégis egy hazai vállalkozást támogatnak azzal, hogy a Fabric újbudai műhelyéből vásárolják a pörkölt kakaóbabot vagy akár a kész csokoládét desszertekhez. Ugyanígy, a pisztrángot Tahitótfaluról, a harcsát az Alföldről szerzik be, és így tovább.
Vegán Desszertek és Új Könyv
A hagyományos ételsorok mellett külön vegán menüt is készítenek a Laurelben. Komoly kihívásnak érezte, amikor nyitás előtt megtudta, hogy lesz vegán menü is, hiszen ő nem vegán, előtte sosem készített vegán desszerteket. Azonban sosem vegánosítani próbál egy normál desszertet, mert annak szerinte nincs értelme. Más gondolkodással építi fel ezeket, és eddig pozitívak a visszajelzések, de mind a mai napig kihívást jelent a vegán menüsor. Viszont megvan a pozitív oldala is szerinte, hogy nem vegánként alkotnak vegán fogásokat, mert más elemekhez, alapanyagokhoz nyúlnak. A kesudiós vegán sajttorta és más sztereotípiák helyett például van egy édesburgonyával töltött japán gyoza-alapú desszertje. Jordi Bordas tavalyi kurzusán is több desszertelem receptje vegán volt, ami egy újabb löket, inspiráció, hogy ezen a területen is tudjon fejlődni.
Első könyve a Kreatív desszertiskola címet viselte. Ősszel fog megjelenni a HVG Kiadónál az új könyv Régi receptek, mai desszertek címmel, aminek picit más lesz a tematikája, mint az első könyvének. Ebben 30 klasszikus receptet vesz elő, és igyekszik mai átiratban, a mai ízléshez közelebb hozva elkészíteni ezeket, kevésbé édesen, akár felhasználva francia cukrászatból ismert technológiákat. Azt is szeretné megmutatni, hogy a klasszikus alaprecepteket kiindulási pontként használva milyen kreatív, új ízváltozatokat lehet kihozni az islerből, zserbóból vagy akár a tejberizsből. Úgy érzi, sokkal személyesebb lesz ez a könyv. Képileg is megjelenik benne a dédmamája és az anyukája kézzel írt régi szakácskönyve, ami valahol az ő gyökereinek megtestesülése. Másrészt abban, ahogy feldolgozta ezeket a klasszikusokat, benne van az a tanulási folyamat is, amin az elmúlt tíz évben végigment. Ennek a folyamatnak fontos része a letisztulás is. Már nem érzi szükségét annak, hogy minden egyes desszertben, minden egyes tányéron bizonyítani próbálja, hányféle technikát ismer.
A Magyar Cukrászat Jelentős Szereplői
Borsos Zsuzsanna tevékenysége mellett érdemes megemlíteni a magyar cukrászat más kiemelkedő szereplőit is, akik hozzájárulnak a szakma fejlődéséhez és a minőségi édességek népszerűsítéséhez.
Auguszt Cukrászda: Auguszt Elek 1870-ben nyitotta meg első cukrászdáját, így a család aktívan alakítja és képviseli a magyar cukrászművészetet immár 148 éve. Az államosítás után a budai Fény utcában nyílt meg emblematikus üzletük 1957-ben, ahol a dinasztia negyedik generációját képviselő Auguszt József cukrászmester személye a klasszikus Auguszt-minőség garanciája. Az újító szellemet, és az új cukrászati trendek ötvözését a családi hagyományokkal felesége, Ibolya képviseli.
Bergmann Cukrászda (Balatonfüred): A nagymúltú, valamilyen formában már 80 éve működő családi vállalkozás az egyik legbiztosabb pont a Balaton északi partjának cukrászdái között. A békebeli hangulatú helyen a kínálatban helyet kapnak a klasszikusok is, azonban a modern kor elvárásainak megfelelő sütemények is. Nyáron kényelmes terasz teszi vonzóbbá a Bergmannot.
Desszert.Neked (Budapest): A Desszert.Neked története egy újlipótvárosi szuterénben kezdődött, és egy ékszerdoboz-szerű, franciás hangulatú üzletben csúcsosodott ki a Paulay Ede utcában, amely azóta is a város egyik legjobb újhullámos cukrászdája. A társalapító és kreatív cukrász Korponai Péter ugyan már nem erősíti a csapatot, valószínűsíthető, hogy a tudás, amit ott hagyott, ott tartja a Desszert.Nekedet a legjobbak között.
Dolcissima (Budapest): A Dolcissima nem más, mint Davide Deligio "játszótere". Az olasz cukrászmester Bariból érkezett tíz éve, és pék múlttal is rendelkezik. A Frankel Leó úti cukrászdában látványkonyhában készíti a dél-olaszországi tradicionális édességeket, kompromisszumok nélkül. A canollo és a sfogliatelle emblematikus, de a többi sütemény és fagylalt is kiváló alapanyagból és nagy tudással készül. Az élmény szicíliai kávéval teljes.
Gerbeaud Kávéház (Budapest): A 160 éves Gerbeaud Kávéház nemzetközileg ismert és elismert vendéglátóhely, ahol egyszerre fontos a tradíció őrzése és az innovációra való törekvés. A cukrászok folyamatosan újító szellemben vezetik a Gerbeaud műhelyét, hogy a népszerű klasszikusok a lehető legszebb formájukban kerülhessenek tányérra. A Gerbeaud csak a legjobb minőségű alapanyagokkal dolgozik, és tartja a lépést a legmodernebb technológiákkal is. Az árak a turistákhoz vannak igazítva, de a Gerbeaud így is folyamatosan teltházzal megy.
Harrer Cukrászda (Sopron): Az osztrák Harrer cukrászdinasztia már négy generáció óta működő családi vállalkozás, melynek első magyarországi üzlete a soproni. Karl Harrer egykor Ausztria legfiatalabb cukrászmestere volt, versenyzett Kanadában, Japánban és Szingapúrban. Az első soproni üzletet 1995-ben nyitotta, a csokoládéműhely pedig 2009 óta üzemel. Ez utóbbiban csokoládékóstolókat is rendeznek. A Harrer azt képviseli, amit a megálmodója: tudást, tapasztalatot, színvonalat.
Mihályi® Patisserie (Vác): Az Egykor Desszert Szalon néven futó váci cukrászműhely ma már nemes egyszerűséggel a Mihályi® nevet viseli. Alapítója, Mihályi László született cukrász, aki Ausztriától Norvégián át Shanghai-ig számos helyen megfordult, dolgozott és tanult. Ezt a tudást és tapasztalatot építette be karrierjének sok-sok előkelő állomása után a váci szalonba 2008-ban, ahol önkifejezése maximálisan érvényre jut. A Mihályi® Magyarország legjobb cukrászdája. Amit Mihályi László képvisel, az egyedülálló az országban, cukrászdájának hosszú évek óta töretlen sikere pedig őt igazolja. Magyar klasszikusok, formabontó megvalósítások, francia és olasz inspirációk, csúcsminőségű alapanyagok - már csak egyet kívánhatunk: minél több követőt a Mesternek. A Mihályi® 2018-ban a Nespresso Az év cukrászdája díj nyertese.
Major Cukrászda (Gödöllő): A Gödöllői cukrászdában a tulajdonosok felmenőinek receptjei szerint készülnek a sütemények és torták, minőségi alapanyagokból. A hagyományos házi sütemények modernizált formában kerülnek tányérra, de mellettük a könnyebb, gyümölcsös desszertek is nagyon népszerűek.
Százéves Cukrászda (Gyula): A gyulai legendás cukrászda lassan kétszáz éves is meglesz már, hiszen 1840-ben alapította Salis András cukrászmester. A helyet 2004 óta Balogh László és a Kézműves Cukrászat üzemelteti, tiszteletben tartva a hely múltját. A cukrászdában kaphatók a Kézműves Cukrászat által előállított minőségi sütemények és főzött fagylaltok, illetve Cadeau kézműves bonbonok és csokoládék.