A magyar gasztronómia történetében kevés olyan elem van, amely olyan mélyen beivódott volna a kollektív emlékezetünkbe, mint a rendszerváltás előtti évtizedek ömlesztett sajtjai. Ha a rendszerváltás előtt voltál gyerek, akkor te is tudod, hogy túl sok sajt közül nem válogathattunk, bár, nem is jutott eszünkbe. Amik voltak, tökéletesen megfeleltek az ízlésünknek - még a Mese sajtnak is akadtak elkötelezett hívei. Ha gépsonkás, turistaszalámis szendvicset ettünk, egyértelmű volt, hogy vagy trappista kerül rá vagy Medve sajt.
Camping sajt: A konyhaművészet ügyességi játéka
A Camping sajt felbontása szakértelmet kívánt - persze, mivel sokat ettünk, volt lehetőségünk gyakorolni. Ha elég ügyes voltál, egy apró lyukat szúrtál a csomagoláson - anélkül, hogy végigrepedt volna -, és már ömlött is ki a lágy sajt. A körcikkelyes társaihoz hasonlóan ettük magában és szendvicsekre kenve is - az utóbbi verzióhoz tv paprika és paradicsom is dukált.
Persze, tegyük hozzá, a krémes sajt nem sokszor látott kenyeret, vagy zsemlét, mert onnantól számítva, hogy megbontottuk, egyszerűen nem lehetett ellenállni neki. A Camping sajt az egyszerűségében rejlő nagyszerűséget képviselte, a mindennapi táskák és hátizsákok elengedhetetlen kísérője volt kirándulások alkalmával.
Barátunk, a Medve sajt és a svájci gyökerek
A kenhető, zsíros, ömlesztett sajtok koronázatlan királya a Medve sajt volt. A vékony alufólia rendszerint bele ragadt a sajtba, és csak komoly küzdelmek árán lehetett lefejteni a krémes finomságról. Persze, a cél érdekében mindent megtettünk, és nem létezett olyan gyerek, aki panaszkodott volna az miatt, mert sajtragacsos lett a keze.
A Répcelaki Sajtgyárban 6-os és 8-as kiszerelésben gördültek le a gyártósorról, bár, a 6-os csomagot olyan hamar bepusziltuk, mintha soha nem is lett volna. Bár, a Medve sajt gyártása a 20. század elején kezdődött, a háború egy időre háttérbe szorította. Miért pont Medve? Ha téged is gyötört a kérdés, íme a válasz! A gyárat a krémsajt szülőhazájából, Svájcból Magyarországra érkező Stauffer Frigyes alapította 1905-ben, aki Bern tartományból származott, aminek a címerállata a medve volt.
Mackó sajt: A piaci rés betöltője
A Medvesajt és a Mackósajt sokunk fejében okozott zavart, de, ha megismerjük a történet gazdasági hátterét egészen világos lesz minden. A Medvesajt termelését a világháborúk alatt leállították, ugyanis a gyár hadiüzemként funkcionált, így a berendezések tönkrementek. Közben, a tátongó piaci rés befoltozására 1952-ben megszületett a Mackó sajt, a csokornyakkendős medvepincérrel a csomagoláson.
Bár nem értettük a nevek közötti különbséget, de a Mackó sajtot is legalább annyira szerettük, mint rangidős elődjét. Valójában mindegy volt, hogy Medve vagy Mackó került elénk, ha volt a közelben friss kifli, vagy zsemle, már a Mennyországban jártunk.
Trappista: Az örök klasszikus
Az eladási listák élén régen és még ma is a trappista sajt áll - még akkor is, ha a szocialista érában nem az eredeti, a trappista szerzetesek által megálmodott formában lépte át az országhatárunkat. Lehet, nem az itthon ismert trappista a legelegánsabb, legízletesebb sajt, de az ízéhez tagadhatatlanul társul egyfajta nosztalgia, és ezt az érzelmi húrt még a világ legflancosabb sajtjai sem képesek megpendíteni. Talán épp ezért a trappista a mai napig őrzi dobogós helyét, és a legtöbben nem vagyunk hajlandóak lemondani róla.
Az ünnepekkor reszelt formában került a szendvicsek tetejére, a vurstlikban és a strandokon pedig a lángost koronázta meg. A hétköznapokon egy-egy vastagabb szeletet vágva tettük a zsemlénkbe, és velünk tartott az iskolába, és persze, ott volt a sajtos pogácsa tetején is. Sőt, a világ egyik legegyszerűbb étele sem létezne nélküle: a sajtos-tejfölös tészta.
A Mese sajt rejtélye
A Tejipari Vállalat rukkolt elő azzal a megosztó sajttal, amire még ma is emlékezünk: van, aki fanyalogva, más széles mosollyal. Igazából nem is tudnánk megmondani, hogy is kellett volna enni ezt a csokoládés sajtot, hiszen az íze egészen zavarba ejtő volt. A sós pékárukhoz túl édes volt a csoki íz miatt, az édesekhez pedig túlságosan sósnak éreztük. Így, jobb ötlet híján rendszerint magában ettük - sokszor csak azért, mert annyira szokatlanul fura íze volt.
A ’70-es évek élelmiszeriparának vitathatatlanul legkreatívabb terméke a Mese sajt volt. Egyrészről a háromszögletű sajtok családjához tartozott, másrészről a csokoládés desszertekhez. Leginkább egy Mackó sajt alakú csoki krémmel összekevert Camping sajtra hasonlított. A termék rendkívül megosztotta a társadalmat: egy jelentős része már az említésétől is émelygett, a másik része viszont rajongott érte, és szabályosan függőség alakult ki. Emlékeim szerint a második rész jelentősen kisebb volt, mint az első, amelyhez én is tartoztam.
Az első jelentős dilemmát az okozta, hogy vacsoránál vajas kenyérrel és párizsival együk, vagy utána desszertként. Ez a dilemma hamar megoldódott, mert nem voltunk hajlandóak semmilyen formában elfogyasztani, családunkban az ehetetlen kategóriába sorolódott. Mivel édesanyám ételt nem dobott ki, ezért még hosszú hónapokig álltak a háromszögletű Mese sajtok kerek dobozukban a hűtőben jobb sorukra várva. Ami viszont a Mese sajt becsületére legyen mondva, nagyon szép old timer autók voltak a címkéin, amiket én darabonként eltávolítottam a sajtokról, és a többi kincseim között őriztem. A Mese sajt felirata ugyanazokkal a betűkből voltak megformázva, mint az Esti Mese felirata a TV-ben, de azt továbbra sem tudom, hogy ezt tudatosan alakították így, vagy a véletlen műve volt. Lehet most is kapni? IGEN! És álljon itt a legfontosabb kérdés: Volt, aki szerette a Mese sajtot?
Hóvirág sajt: A pult mögül érkező nosztalgia
Tény, sokan csak a Hóvirág sajt nevére emlékeznek, de az ízére már nem feltétlen. Bár, a Hóvirág is ömlesztett sajt volt, az eredetit nem lehetett csak úgy levenni a polcról. A trappistához hasonlóan a közértekben a pult mögött álló eladóktól kellett kérni. Ki kisebbet, ki nagyobbat vágatott - az emlékeink szerint körülbelül 1 kilós - tömbsajtból, aminek ugyanúgy voltak rajongói, mint a trappistának.
A vágható, zsíros, ömlesztett sajtot a szocialista érában nemcsak a Pécsi Tejüzem, hanem szinte valamennyi tejipari vállalat gyártotta. Később már a hűtőpultokban is hozzájuthattunk a sós ízű sajthoz, és ha egyszer rákaptál az ízére, kitartottál mellette. A padlót linóleum, az asztalt viaszos vászon borította, a falakon pedig dísztányérok lógtak műanyag szőlőfürtökkel váltakozva - ez volt az a miliő, ahol a Hóvirág sajt igazán otthon érezte magát.
Az ömlesztett sajtok kulturális és gazdasági hatása
Az ömlesztett sajtok, mint a Camping, a Medve vagy a Hóvirág, nem csupán élelmiszerek voltak, hanem a korszak szimbólumai. A Répcelaki Sajtgyár és a többi tejipari vállalat olyan termékeket fejlesztett ki, amelyek alkalmazkodtak a korabeli háztartások lehetőségeihez és a vásárlási szokásokhoz. A 6-os és 8-as kiszerelésű körcikkelyek a közösségi élményt, a megosztást és az iskolai tízóraik állandó elemeit jelentették.
A gazdasági változások, a hadiipari átállások és a piaci rések kihasználása (gondoljunk csak a Mackó sajt megszületésére) jól mutatják, hogy a magyar élelmiszeripar hogyan reagált a történelem viharaira. A Mese sajt kísérletező szelleme pedig bizonyítja, hogy a gyártók keresték az utat az édesszájúak és a sós ízek kedvelői között, még ha ez néha zavarba ejtő eredményekkel is járt.
A trappista sajt pozíciója az élelmiszerpiacon egyedülálló. Míg a világ más tájain a sajtokat szigorú technológiai szabályokhoz kötik, nálunk a trappista egy érzelmi kategória. A lángoson olvadt sajt, a szendvicsben elhelyezett vastag szelet vagy a sajtos-tejfölös tészta íze összeköt minket a múlttal. Ez az érzelmi kötődés magyarázza, hogy miért nem tudták a nyugati típusú, elegánsabb sajtok letaszítani a trónjáról.
A csomagolások - legyenek azok alufóliába csomagolt háromszögek vagy a Mese sajt gyűjthető címkéi - a design történetünk apró, de annál fontosabb darabjai. A betűtípusok az Esti Mesét idézték, a medvepincér a vendéglátás barátságos arcát mutatta, az old timer autók pedig a gyűjtőszenvedélyt elégítették ki. Ezek az apró részletek tették teljessé azt a gasztronómiai élményt, amelyből generációk nőttek fel.
Végezetül elmondható, hogy ezek a sajtok többek voltak, mint egyszerű tejtermékek. Egy olyan korszak lenyomatai, amelyben a választék szűkössége teremtette meg a kreativitást, és ahol az étkezés nem csupán táplálkozás, hanem közösségi és családi rituálé volt. A nosztalgia ma is velünk él minden egyes szelet trappistában vagy minden kinyitott doboz Medve sajtban, emlékeztetve bennünket egy egyszerűbb, de ízekben gazdag világra.