A táplálkozásterápiában számos "tévképzet, divatdiéta" kering, különösen a Candida albicans-szal kapcsolatban. Fontos tisztázni az alapvető tényeket, hogy megalapozott döntéseket hozhassunk az étrendünkkel kapcsolatban.
A Candida albicans: Természetes flóra vagy kóros elváltozás?
Az első és legfontosabb tény, hogy a Candida albicans a szervezet normál flórájában is megtalálható a bőrön, a szájüregben és a vastagbélben. Tehát szimplán az, hogy egy teszttel kimutatják valakinek a szervezetében a candidát, nem jelent kóros elváltozást. A Candida albicans egy gombafaj, ami a normál flóra résztvevője. Az emberi szervezetben a bőrön, nyálkahártyán, hüvelyben, bélben természetes módon jelen van. Alapesetben nem okoz gondot, azonban túlszaporodása különféle megbetegedéseket és tüneteket okozhat.
A candida túlzott elszaporodása a candidiasis, melynek oka immunszupresszió (pl. szervtranszplantáció esetén), immunhiányos állapot (mint az AIDS) vagy tartós antibiotikum kezelés lehet. Nagyobb eséllyel alakul ki túlsúlyos egyéneknél, cukorbetegségben vagy immunhiányos állapotokban (pl. AIDS), hematológiai betegségekben, terhesség során és műtétek után. A Candida albicans akkor tud elszaporodni, ha a normál flóra valami miatt felborul. Ez megtörténhet helytelen életmód (helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, alváshiány, alkoholfogyasztás, dohányzás, droghasználat), gyógyszeres kezelés (pl. antibiotikumok, immunszupresszánsok), műtétek, stressz hatására is. Ezekben az esetekben a megfelelő kezelés az antimikotikus készítmények adása. A candidiasis a tévhitekkel ellentétben nem csak a nőket érintő hüvelygombával azonos: Candida által okozott gombás fertőzés alakulhat ki a bőrön, a szájban, nyelőcsőben és emésztőrendszerben (bélben). Leggyakrabban azonban mégis nőként szenvedhetünk tőle hónapokon, akár éveken keresztül vissza-visszatérő fertőzésekkel.
Fermentáció és kovászos kenyér: Miért fontos?
Néhány ezer évvel ezelőtt az emberiség élelmiszer-készítési technológiájának egyik forradalmi újítása volt a különböző fermentációs technikák alkalmazása. Nagy valószínűséggel ez is véletlen felfedezés eredménye volt, de őseink igen szemfülesen felfigyeltek arra, hogy a fermentáció számos előnnyel jár: megváltoztatja az étel ízét, állagát, javítja a tárolhatóságot, fogyaszthatóvá tesz olyan élelmiszereket, amik korábban nem igazán voltak azok - ma pedig tudjuk, hogy a fermentációnak vannak további élettani előnyei is. A koronavírus járvány idején sokan a házi készítésű kenyér felé mozdultak el, s miután az élesztő egy másodperc alatt hiánycikké vált, a kovászolásos technika igen népszerű lett.
A kovász gyakorlatilag élesztőgombák (pl. Candida, Saccharomyces fajok) és fermentáló baktériumok (pl. Lactobacillus, Acetobacter fajok) elegye, melyet nem kivont kultúraként, hanem kovászmagként alkalmazunk. A kovászmag az előző tészta szárított változata, melyet új alapmasszába helyezve megindul a gombák és baktériumok szaporodása és ezzel együtt a fermentációs folyamat. A kultúra összetétele igen változatos, gyakorlatilag ahány kovász, annyiféle lehet. A kovászolás során a fermentált alapanyag szénhidrát-tartalmának 1-2%-a alakul át tejsavas, ecetsavas és alkoholos erjedéssel (eközben szén-dioxid keletkezik), illetve a fehérje-tartalom egy kis részét szintén lebontják rövidebb láncú peptidekké és aminosavakká a kultúra gombái és baktériumai.
A kovászkészítésnek ma már rengeteg leírása érhető el, némelyik lassan jobban hasonlít egyfajta házikedvenc gondozására, mintsem konyhai műveletre. Elterjed közhely, hogy a kovász a levegőben levő - élesztőgombák, és baktériumok „befogásával” készül (ez az un. vadélesztő), valójában az előző kovászolt alapanyagból célszerű elkészíteni, történelmi időkben a kovászolásra használt edényzet belső faláról, vagy az emberi bőrről kerültek a mikrobák az alapanyagba. A levegőből sajnos elég sok szennyező anyag is kerülhet a kovászba, többek között olyan baktériumok és gombák, amiknek semmi keresni valójuk nincs a tésztában, ezek gyakorlatilag a kovászkultúrát simán hazavághatják.
Kovász készítése házilag kezdőknek. Kovász recept kenyérsütéshez lépésről lépésre.
Kovászos kenyér és Candida: Tények az élesztőgombákról és gabonafélékről
Gabonafélék esetében nem ajánlják a kovásszal készült kenyér fogyasztását vagy az élesztő használatát, azonban fontos tisztázni: a kenyér élesztőgombája a Saccharomyces cerevisiae, a Candida albicans-tól teljesen eltérő gombafaj és nemzetség. Az ugyebár közismert, hogy nem minden gombafaj patogén, mint ahogy nem minden baktérium okoz betegséget, gondoljunk csak a probiotikus baktériumokra! Illetve a kenyérsütés során, a magas hőmérsékleten a Saccharomyces cerevisiae amúgy is elpusztul.
Az élesztőgombák - az alkoholos erjedés. A vizsgálatok szerint az élesztők száma a búzalisztben igen alacsony, 101 nagyságrendű, míg a rozslisztben eléri a 102, ritkán a 103 értéket. Ez az oka annak, hogy két út létezik arra, hogy hatékonyan elszaporodjanak a kovászban, hogy a fermentáció végbe tudjon menni. Az egyik a kovász „etetése” 5-6 napon keresztül, a másik a hozzáadott élesztő. A vizsgálatok szerint a lisztben azonosított élesztők 4 fajt képviselnek: Torula, Candida tropicanis, Zygosaccharomyces, Saccharomyces cerevisiae. A 4 faj között a Saccharomyces cerevisiae nem más, mint a pékélesztő. A Saccharomyces cerevisiae olyan szeszélesztő, amely erőteljes alkoholos erjesztésre képes és eközben semmiféle jellegzetes íz- vagy aroma-anyagot nem termel. (Ellentétben a bor- és sörélesztőkkel!) Az erjedő cefrében a felszínen gyűlik össze, ezért nevezik felső-erjesztésű szeszélesztőnek. A kovászkészítés egyik céljaként az élesztőgombák elszaporítását jelöltük meg, ez technológiai szempontból a zimáz-enzim termelését is jelenti, ami aztán szén-dioxid (valamint etil-alkohol és hőenergia) képződéséhez vezet. Emellett meg kell említenünk az élesztősejtek fehérjebontó proteáz termelését is, hiszen bár kevesebbet beszélünk erről, a sikérváz tágulékonyságának fokozásában szerepet játszik.
A Saccharomyces cerevisiae élesztő tojásdad lakú sejtekből áll, amelyeknek átlagos átmérője 5 μm, hossza 8 μm. Sarjadzással szaporodnak. Ilyenkor az eredeti, anyasejt oldalán egy ponton dudorodás (sarj) keletkezik, amely egyre nagyobbodva, végül - válaszfal képződése közben - az anyasejttől teljesen elkülönül. Az új sejt ezután vagy eltávolodik az eredetitől, vagy azzal összetapad és így szaporodik tovább. Az utóbbi esetben állnak elő az ún. sarjláncok. Az élesztőre jellemző, hogy mind aerob, mind anaerob feltételek mellett képes élettevékenységet folytatni. Aerob (oxigén jelenlétében) körülmények közt szaporodik, anaerob (oxigén nélküli) környezetben alkoholos erjedésen megy keresztül. Ez a két folyamat, a szaporodás (illetve légzés) és az erjedés mindig párhuzamosan zajlik, tulajdonképpen csak az intenzitásukban van jelentős eltérés attól függően, hogy van-e jelen oxigén. Az alkoholos erjedéskor cukorból alkoholt és szén-dioxid gázt, továbbá kémiai és hőenergiát hoz létre az élesztő. Az élesztők esetében fontos az energiatermelés, melynek egy része energiadús kémiai kötésekben halmozódik fel és elraktározva a sejt rendelkezésére áll, amikor lecsökken az élettevékenységéhez szükséges a tápanyag. Emellett hőenergiát is termel, mely jelentős része számára haszontalan, így leadja a környezetének. Ez magyarázza, hogy a kovász hőmérséklete néhány óra alatt 5-6°C-kal megnő. Az aerob légzés sokkal gazdaságosabb az élesztősejtek számára, ugyanazon tápanyagból jelentősen több energia keletkezik, mint erjedéskor. A kovászban lévő élesztősejtek, különösen az érlelés első szakaszában, nagyrészt aerob anyagcserét folytatnak, a még jelen lévő oldott oxigén hatására bekövetkezik egy rövid szaporodási szakasz, de ez az oxigén (mivel a víz nem jól oldja az oxigént) hamar elfogy, és a folyamat átalakul alkoholos erjedéssé.
Kovászbaktériumok: A savtermelők és szerepük a kenyérben
A kovász érési folyamatainál a savtermelő baktériumok jelentős szerepet játszanak, hiszen magának a kovász készítésének egyik célja, hogy tej- és ecetsav termelődjön a kész termék megfelelő ízének elérése érdekében. Valamint a tejsavnak fehérjeduzzasztó hatása is van. A liszt eredeti mikroflórájához tartozó homo- és heterofermentatív savtermelő baktériumok idézik elő a kovász savanyodását. A kovászba egyrészt a már részletezett útvonalon, a korpához tapadva, másrészt a sütőüzem berendezési tárgyairól és légteréből jutnak be. A kovász tejsavbaktériumai a Bergey-féle rendszertan szerint a Lactobacillus (ezekből van több a kovászban) és a Streptococcus nemzetségbe tartozó fajok. Valamennyi tejsavbaktérium a liszt eredeti cukortartalmából (főként szacharózból és glükózból), valamint a liszt enzimes lebontásával keletkező, egyszerű és összetett cukrokból, anaerob átalakítással hozza létre erjedési termékeit. A liszt enzimes bontásáról korábban már írtunk, kitérve arra, hogy a kovász szempontjából számunkra a búzaszemben található, katalizátorként működő enzimek közül a β-amiláz érdekes. A liszt csekély, eredeti cukor-tartalmának elerjesztése után, ez az enzim hasítja le a keményítőből, a kovászban és a tésztában lévő hasznos mikroorganizmusok, így az élesztőgombák, a tejsav- és ecetsav termelő baktériumok számára a maltózt.
A homofermentatív savtermelők a cukrot tejsavvá bontják. A folyamat hasonló az alkoholos erjedéshez. A kovász homofermentatív baktériumai közül a legfontosabbak: Lactobacillus lactis, Lactobacillus Delbrückii, Lactobacillus plantarum és Streptococcus lactis. A heterofermentatív savtermelő baktériumok a tejsav mellett ecetsavat, etil-alkoholt és szénhidrátot is termelnek. A kovász heterofermentatív tejsavbaktériumai mind a Lactobacillus nemzetségbe tartoznak. Két törzset találtak: Lactobacillus brevi, Lactobacillus fermenti. Az úgynevezett kovász-starterek általában élesztő és tejsavbaktérium 1:100 arányú keverékei. Az élesztőgomba többnyire Candida milleri. A tejsavbaktériumok (Lactobacillus sp.) azért is kellenek, mert az élesztőgomba nem képes a tésztában lévő egyik cukorféleség, a maltóz bontására, a baktérium viszont igen. Így aztán a két élőlény között nincs is konfliktus a tápanyagforrások miatt. A Lactobacillus a tejsav mellett egy antibiotikumot (cycloheximid) is termel. Ezeket az élesztőgomba igen jól tolerálja, azonban elősegíti, hogy más törzsek ne szaporodhassanak el a kovászban, és a kovászolt kenyérben, így aztán a kenyér készítés szempontjából legfontosabb törzsek biztosítják, hogy más ne zavarja őket a táplálkozásban.
A kovászok érési ütemét a kovász technológiai mutatóinak változtatásával befolyásolni lehet. A magasabb hőmérsékletű kovász gyorsabban savanyodik, hiszen a tejsavbaktériumok hőfok-optimuma általában 35-40°C között van, a legaktívabb életműködést itt fejtik ki. A hígabb kovászokban azonos idő alatt több sav keletkezik, mint a keményekben. Különösen meleg kovászokra érvényes ez a megállapítás. Az érési idő előrehaladtával fokozódik a savtermelés.
A kovász technológiai jellemzői
A kovászos eljárás lényege, hogy először a feldolgozni kívánt liszt kisebbik részéből (hagyományosan 30-40%, de a felhasználás céljától, a kovász egyéb jellemzőitől függően 5-60% közötti érték lehet - ezt az értéket kovásznagyságnak nevezzük) kovászt készítünk, amelyhez érlelés után (1-120 óra) hozzádagasztjuk a liszt nagyobbik részét és a szükséges sómennyiséget (praktikusan, oldott állapotban).
A kovász sűrűsége azt mutatja meg, hogy a kovász készítéséhez felhasznált lisztre számítva hány százalék vizet adagolunk a kovászba. A számok itt is eltérők attól függően, hogy az üzemben milyen technológiai paramétereket alkalmaznak, van-e például kovász érlelő berendezés, milyen termékhez készül a kovász, hűtött érlelési módot alkalmaznak-e, és még sorolhatnánk. A sűrű (kemény) kovászok 50-60% vizet tartalmaznak, az átlagos kovászok 60-80% között, a híg (folyékony) kovászok 80-150% között.
A kovász hőmérséklete, a benne lejátszódó erjedési folyamatok hőtermelése miatt, érés közben emelkedik (kb. 4-5 fokkal). Ennek alapján meg kell különböztetni a kiindulási, vagyis kovászolási hőmérsékletet (24-28 C fok) és a befejező, beérett, dagasztásra kész kovász hőmérsékletet (28-32 C fok). A kovász hőmérsékleténél említést kell tenni a szabályozott hőmérsékleten érő kovászokról: hűtött kovászok 4-12 C fok között, a meleg kovászok 25-30 fok között érnek.
A kovászok érési ideje megmutatja a kovász elkészítésétől a felhasználásig eltelt időt, ami elsősorban a hőmérséklettől függ. Például a hűtött kovászok érlelésénél a lejátszódó enzimes, mikrobiológiai és kolloid folyamatok lelassulnak, ennek mértéke a három folyamat esetében különböző. Általában minél hígabb, melegebb és több élesztő felhasználásával készült a kovász, annál gyorsabban érik be. Az átlagos érési idő 6-12 óra, ez rövidülhet 1 órára és kitolódhat 120 órára is a kovász fajtájától, érlelési körülményeitől, egyéb technológiai mutatóitól, az üzem paramétereitől függően.
A kovász érési folyamatai
A kovász érési folyamatait az enzimes, a mikrobiológiai és a kolloid folyamatok hármasa határozza meg. Attól a pillanattól kezdve, hogy a lisztet vízzel elegyítjük, megindulnak a folyamatok. Kezdjük azokkal a mikroorganizmusokkal (baktériumok, gombák) az érési folyamat tárgyalását, amelyek a liszt eredeti mikroflórájából származnak, és akarva-akaratlanul jutnak be a tésztába. A búza malmi feldolgozása a magok előzetes mosásával, koptatásával jár együtt. Ezzel a magok külsejére tapadt (döntő többségben a talajban előforduló) mikroorganizmusok mintegy háromnegyedét eltávolítják. Sokan végeztek már élőcsíra-számlálást a gabonákban, az eredmények azt mutatják, hogy a csíraszám tág szélső értékek közt mozog, az átlag érték grammonként a 104-107 db közé tehető. A termesztés és a begyűjtés körülményei jelentősen befolyásolják ezt a számot. Azok a mikroorganizmusok, amelyek a malmi tisztítás ellenére is a magon maradtak, az őrléskor hiánytalanul a lisztbe kerülnek. Elsősorban a héj származékaihoz, korpaszemcsékhez tapadva. A sötét, sok korpát tartalmazó, nagy kiőrlésű kenyérlisztekben grammonként 105 db csíra, a világos, kis korpatartalmú és alacsony kiőrlésű lisztekben ennek csak a tized-, vagy század-része. Tárolás alatt, ahogyan a gabonáknál is, úgy a liszt esetében is változik a csíraszám. Általános raktározási feltételek mellett négy hét alatt 50-80%-kal is csökkenhet. Túl melegben és magas relatív páratartalom mellett ugyanakkor el is szaporodhatnak, akár 1010-1011 db/g szintre. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben viszonylag nagy a gombák (penészek+élesztők) száma, az összcsíraszám megállapítása mellett hasznos lehet a gomba:baktérium arány meghatározása is a lisztek minőségének elbírálásakor. Ideális állapotban ez az arány 1:50 - 1:100 között van. A sütőipari technológiai folyamatban a liszt eredeti mikroflórájából az élesztőknek és a tej- és ecetsav termelő baktériumoknak van a legnagyobb jelentősége. Hatásukra a kovászérés ideje alatt egyidejűleg alkoholos és tejsavas erjedés megy végbe.
Kovászos kenyér és a gluténérzékenység
A gluténmentességgel kapcsolatos információ szórványosan több cikkben is megjelent, azonban fontos tudatosítani: nincs olyan megbízható forrás, ami igazolná, hogy a kovászos fermentáció érdemben csökkentené a glutén mennyiségét. Az amerikai civil szervezetek által bemért „gluténmentes” címszóval árult kenyerek eredményei szerint azok messze nem gluténmentesek. A gluténmentesség ígéretével amúgy is érdemes óvatosnak lenni, mert amióta ennek a címkének jelentős kereskedelmi értéke van a mindenmentes szekcióban, meglehetősen szemtelenül ráírják mindenre, még a palackozott vízre is. A valódi gluténérzékenységnél elég néhány milligramm glutén, hogy tüneteket okozzon, ezért akinek tényleg a gluténnel van gondja, véletlenül se egyen kovásszal „gluténmentesített” pékárukat. Lisztérzékenység tekintetében mérvadó szakmai szervezetek oldalain egyértelműen rögzítik, hogy a kovászolt kenyereket nem lehet gluténmentesnek tekinteni. Csak akkor lesz a kovászolt kenyér gluténmentes, ha maguk az alapanyagok (beleértve a kovászkultúrát) is eredendően azok és az eljárás során nem érintkezik glutént tartalmazó szennyeződéssel.
Egyes tanulmányok szerint részben glutén-tartalmú alapanyagokkal, speciális fermentációs kultúrákkal és eljárásokkal sikerült már olyan kenyeret előállítani, ami nem okozott panaszt gluténérzékeny betegeknek. Azokban ez esetekben, amikor NCGS (nem cöliákiás glutén érzékenység), IBS (iritábilis bél szindróma) áll fenn, ott elképzelhető javulás a tünetekben a kovászolt termékektől, de ez annak köszönhető, hogy ezeknek a szindrómáknak nagy általánosságban semmi köze a gluténhez. Az igaz, hogy a fermentáció során a kovász elkezdi a glutént is bontani, de a szénhidrátokhoz hasonlóan ennek is igen kis hányadát dolgozza fel. Egyébként ez így van jól, mert ha minden glutént elbontana, a kenyér tésztája gyakorlatilag használhatatlanná válna: a gluténból áll össze a kenyér fehérjehálózata, ami képes kisebb-nagyobb buborékokban megtartani a keletkező szén-dioxidot, ez adja a kenyeret és kelt tésztákat jellemző laza tésztaszerkezetet (sikérháló). Ha a glutén eltűnik a rendszerből, akkor amit kapunk, az nagyon nem fog hasonlítani arra a kenyérre, amit szeretnénk.
Kovászos vs. élesztős tészta: Melyik a jobb?
Rendre előkerül az összehasonlító kérdés: melyik a jobb, a kovászos tészta vagy az élesztős? Ízlések és pofonok. Az élesztő gyakorlatilag „egykomponensű” gomba-koncentrátum, ami tökéletesen ellátja a feladatát, megkeleszti a tésztát, teszi ezt gyorsan és stabilan - emiatt az élelmiszeripari célokra tökéletesen alkalmas. A különbségek mögött állhat az is, hogy, akik a házi készítésű kovászolt kenyérre álltak át, általában sokkal jobb minőségű alapanyagokból dolgoznak, így maga a kész pékáru is jobb minőségű vagy ízű lehet - ez nem törvényszerű, de jobbak az esélyek. A kenyér alapvető élelmiszer, itt is érdemes a minőségére helyezni a hangsúlyt. A kovász a szénhidrát egy kis részét használja csak fel, összességében ez minimális mértékben érinti az adott kenyér vagy más pékáru szénhidrát-tartalmát és annak vércukorszint-emelő képességét. Sőt, ha úgy nézzük, a keményítő bontása épphogy javítja a felszívódást, vagyis emeli a glikémiás indexet, hiszen az összetett szénhidrátokat egyszerűbb szénhidrátokká bontják a mikroorganizmusok (bár ennek egy részét maguk fel is használják). Ezt egyébként milliónyi más tétel befolyásolja: a rosttartalom, az alapanyag minősége, a kenyér készítéséhez használt egyéb anyagok, stb.
Candida diéta vagy életmódváltás?
A candidiasis étrendjével kapcsolatban nincs tudományos konszenzus. Bár számos tanulmány vizsgálta a candida túlszaporodásának kockázati tényezőit, a kezelési tervek nem kellően kiforrottak és az étrendi korlátozások többségét nem támasztja alá tudományos bizonyíték. A különféle internetes portálok, bejegyzések is egymásnak ellentmondásos információkat tartalmaznak. Amit biztosan tudunk, hogy a candida elszaporodása az immunrendszer legyengülésével és a bélflóra felborulásával hozható összefüggésbe, így a célzott étrendi terápiának vélhetően erre kell irányulnia.
A "candida diétát" többen ajánlják fogyókúraként, ami azt feltételezné, hogy a candida túlszaporodása hizlal. Ez egy elég lehetetlen, téves gondolat. A régi diétás ajánlások különböző megszorításokra koncentrálnak (pl. cukros, savanyított, élesztős ételek elhagyása), de ezek tudományos alátámasztása hiányos.
Megoldások a Candida túlszaporodása ellen
Amennyiben valakinél candidiasist állapítanak meg, az elsődleges kezelési út a felborult egyensúly helyreállítása. Hüvelyi vagy szájüregi fertőzés esetén is a helyi kezelés mellett kiemelt fontosságú a jótékony bélflórát támogató életmód, amit a táplálkozásunkkal és egyéb életmódbeli szokásokkal lehet elsődlegesen befolyásolni.
Étrendi javaslatok:
- Változatos, növényi alapú, rostban gazdag táplálkozás: Ez magával hozza a vitaminbőséget is, ami szintén kiemelt jelentőséggel bír. Az erősen feldolgozott, finomított élelmiszerek, az állati fehérjékben és zsírban gazdag, zöldségekben-, gyümölcsökben-, hüvelyesekben-, teljes értékű gabonákban és olajos magvakban szegény táplálkozás gyakran vezet többek között az A-, E-, C-, B-vitaminok, folsav és a béta-karotin hiányához, ami megakadályozhatná a fertőzéses állapotokat.
- Cukor és finomított szénhidrátok kerülése: A magas glikémiás indexű ételek okozta gyakori magas vércukorszint és a vércukor értékek kilengése növeli a gyulladást, a sejtekben oxidatív stressz állapotához vezet, ami az immunfunkciók csökkenéséhez vezethet. El kell hagyni a cukor minden formáját, a finomított szénhidrátokat, alkoholt, erősen feldolgozott élelmiszereket, gyorsételeket, tartósítószereket és adalékanyagokat, de még a mesterséges édesítőszerekkel is csínján érdemes bánni.
- Rostban gazdag étrend: A rostok az emberi szervezet számára emészthetetlen (vagy részben emészthető) növényi alkotóelemek. A vékonybélből nem tudnak felszívódni, vagy csak részben emésztődnek meg, ezért tovább haladnak a vastagbélbe, ahol a bélflóra baktériumainak táplálékául szolgálnak. Az egyetlen forrásai a rostoknak a növények, vagyis a zöldségek, gyümölcsök, gabonák, diófélék, olajos magvak és hüvelyesek. A gabonák közül jelentős rosttartalommal csak a teljes értékű, teljes kiőrlésű gabona- és álgabonafélék rendelkeznek. Fogyasszunk rengeteg színes zöldséget és gyümölcsöt, hüvelyeseket és olajos magvakat, rostban gazdag gabonaféléket!
- Probiotikumok és prebiotikumok: A megfelelő étrend és bizonyos probiotikumok fogyasztása befolyásolhatja a bél mikrobiota összetételét, javíthatja a bél integritását és ez hatással van a normál hüvelyflóra fenntartására és helyreállítására. Együnk probiotikus ételeket: pl. fermentált zöldségek, joghurt, kefír! Együnk prebiotikus növényeket: pl. csicsóka, zab, banán, hagymafélék, cikória, hüvelyesek, spárga, articsóka, rezisztens keményítő tartalmú ételek - főtt és visszahűtött burgonya, rizs.
Egyéb életmódbeli tanácsok:
- Immunrendszer erősítése: Sportoljunk, aludjunk eleget, tartózkodjunk a lehető legtöbbet a természetben, szabad levegőn, kezeljük a stresszes szituációkat és a lelki nehézségeket!
- Természetes táplálékok előnyben részesítése: Részesítsük előnyben a természetes táplálékokat az erősen feldolgozott, finomított és gyorsételekkel szemben! Kerüljük az adalékanyagokat, tartósítószereket!
- Fogyasszunk több halat és halolajat, fokhagymát, vöröshagymát, olívabogyót. A nyers savanyúkáposzta jelentős D-tejsav forrás, ami gátolja a gombák szaporodását.
- Mellőzzük a gombaféléket, mert azok táplálják a bélben élő társaikat. Az ehető gombák rendszertanilag különböznek a Candida albicans-tól, megjelenési formájuk, összetételük és szaporodásuk is más, nem patogének.
- Kerüljük a dió, mák és egyéb olajos magvak fogyasztását, mert az avasodás szerintük a gombásodás folyamata. Az olajos magvak avasodása, a zsíradék rész oxidálódása, nem összetévesztendő a gombák túlszaporodásával.
- Tej és tejtermékek közül nem ajánlják a kefir és a penészes sajtok fogyasztását.
- Tiltják továbbá minden alkoholos ital fogyasztását. Az alkoholos erjedésben résztvevő gombafajták pl: sör erjedésében szerepet játszó Saccharomyces cerevisiae (azonos a kenyér élesztőgombájával) más család és más faj, ezért nem befolyásolja a candida szaporodását.
A candidiasis kezelésében fontos az emésztés helyreállítása, az étrendi kiegyensúlyozatlanság megszüntetése. Bármilyen típusú kezelést is válasszunk, az nem lesz tartós, ha nem tartunk mellette több hónapos (3-6 hónap) szigorú diétát. A diéta legfontosabb alapelve a sejtek működéséhez és szaporodásához elengedhetetlenül szükséges glükóz (szőlőcukor) csökkentése. A magas cukortartalmú élelmiszerek teljes elhagyása vagy erősen csökkentett adagban való bevitele jelentős mértékben képes lelassítani a szaporodás ütemét. A gombák egyik fő energiaforrása a cukor, különösen a tejcukor (laktóz), ezért kerüljük a magas cukortartalmú ételek fogyasztását.