A Capsicum annuum, melyet közismert nevén paprikaként ismerünk, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó, rendkívül sokoldalú növény. Bár trópusi hazájában félcserjeként vagy cserjeként él, Magyarországon a fagyérzékenysége miatt jellemzően egynyári növényként termesztjük, noha botanikailag évelő. Ez a növény a világ egyik legváltozatosabb és legkedveltebb haszonnövénye, mely nélkül a magyar konyha is elképzelhetetlen lenne. Őshazája Közép- és Dél-Amerika, feltehetően Mexikó területe, ahol az aztékok már nagyon korán termesztésbe vonták. Európába Kolumbusz orvosa, Diego Alvarez Chanca hozta 1494-ben, Kolumbusz második útján. Eleinte dísznövényként tartották, csak a 19. századtól vált általánossá a fűszerként való alkalmazása, részben a kontinentális blokád miatt, ami lehetetlenné tette az indiai bors importját.
Botanikai és Morfológiai Jellemzők
A Capsicum annuum növény megjelenése fajtától függően rendkívül változatos. Általában bokros növekedésű, elágazó szárrendszerrel rendelkezik. Szára fiatalon zöld és lédús, később a tövénél fásodni kezdhet, de egyes fajták lágyszárúak maradnak. A sima száron néhány borda húzódik végig. A nóduszok (csomók) környéke gyakran lilás árnyalatú, esetenként gyengén szőrös is. A növény magassága a 10-20 cm-es törpe fajtáktól az 1 métert meghaladó bokrokig is változhat, legfeljebb 1,5 méteresre nőhet meg.
Levelei szórt állásúak, tojásdad vagy lándzsás alakúak, szélük ép, felületük sima, színük pedig az élénkzöldtől a sötétzöldig terjed. Levélnyele rövidebb a levéllemeznél, a levélalapnál gyakran apró, olykor csökevényes pálhalevelek nőnek.
Virágai általában a szár elágazásaiban vagy a levélhónaljakban fejlődnek, magányosan, esetleg párosával. A bókoló virágok látszólag csomókban állnak az ágak csúcsán, de valójában magányosak, mert a kocsányok nem egy pontból, hanem egy törpehajtásról indulnak ki. A legfeljebb 3 cm-es virágkocsány hajlott, sárgászöld vagy lilás. A párta forrt szirmú, jellegzetesen kerék vagy csillag alakú, és rendszerint 5-7 cimpából áll. Színe lehet fehér, sárga vagy lila. Az abból kiemelkedő, szabadon álló porzók jól láthatók. A porzók alapjánál dús nektárt kiválasztó mézfejtők találhatók, amelyek a növényhez csalogatják a rovarokat a beporzáshoz.
Gyökérzet és Termésfejlődés
A paprika orsógyökérzete csupán a talaj fölső 30-40 cm-es rétegét járja át, ritkán 100-120 cm-re is lehatolhat. Érdekes, hogy a gyökérzet a növény össztömegének csupán néhány (2-5) százaléka.
Az egy-öt termőlevélből összenőtt, felső állású termőből bogyótermés képződik. A felfújt, sokmagvú bogyótermése rendkívül változatos alakú és színű; csüngő és felálló is lehet. Vékony héja sima és fényes. A terméshús leves és legfeljebb 11 cm vastag, zamatos ízű. A keresztben átvágott termésben láthatóvá válik az erek száma: ez mutatja, hogy hány termőlevélből képződött. A fehér bogyósok magháza halványzöld, a sötétebbeké sárgászöld. A lapos, vese alakú, 3-5 mm-es magok a központi húsos oszlopon és az erek mentén helyezkednek el. A Hamik nevű édespaprika fajta különlegessége, hogy magmentes terméseket hoz, ideális a kényelmes nassoláshoz.
A Paprika Színe és Csípőssége
Az érett termés a karotinoidok színező hatása miatt sárga, piros vagy barnáslila (fekete) is lehet. A paprikafajták a legkülönfélébb színanyagokat tartalmazzák. Ezek közül a legjellemzőbbek a főleg vörös színű karotenoidok (capsanthin E 160c, capsorubin E 160c és továbbiak), de vannak sárga árnyalatúak is (pl. curcumin E 100).
A csípős paprikák csípősségét, erejét a kapszaicinoidoknak, ezek közül is főleg a kapszaicinnak köszönhetjük. A kapszaicin, illetve rokonanyagai hő-, illetve fájdalomingert váltanak ki, ellentétben azon anyagokkal, amelyek a nyelv különböző zónáin az édes, savanyú, sós, keserű és umami ízekért felelősek. A kapszaicin színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyag. Olvadáspontja 62-65 °C. Nagyon stabil vegyület: sem melegítésre, sem fagyasztásra nem sérül, nem bomlik. Lúgokban, alkoholban, éterben oldódik, de hideg vízben oldhatatlan - ezért nem segít, ha a paprika csípését vízivással próbáljuk enyhíteni. Csípősnek azért érezzük, mert ingerli a szájban lévő fájdalom- (hő-)érzékelő idegvégződéseket. Ezeket tartósan érzéketlenné teszi, ezért a rendszeres chilifogyasztók ugyanazt a paprikát kevésbé érzik csípősnek, mint a gyakorlatlanok. Fokozza az ízleléshez szükséges nyálképződést is. A kapszaicin valójában a növény védekező mechanizmusa a gombák ellen.
Tápanyag és Egészségügyi Értékek
A paprika táplálkozási értéke nagy, mert sok benne az értékes összetevő és sokoldalúan felhasználható. A Hamik gyümölcsei gazdagok szénhidrátokban, ásványi anyagokban (különösen káliumban), valamint P, C, B csoportba tartozó és E vitaminokban. A közönséges paprika C-vitamin-tartalma 100 mg/100 g, de egyes fajták beérett termésében a 300 mg-ot is elérheti. Előnye, hogy savanyítva is megőrzi C-vitamin-tartalmát, ezért téli fogyasztása mindenkinek javasolt. Tartalmaz még illóolajat, cukrot, pektint, ásványi sókat, A, B1, B2-vitamint is. A sokféle karotinoid nemcsak festékanyag, de tápértékük is fontos. Az élénk színű, ízletes paprikák gazdag forrásai a C-vitaminnak és más antioxidánsoknak, így hozzájárulnak az egészséges táplálkozáshoz.
A kapszaicinnek számos egészségügyi előnye is van. A kapszaicines kenőcsök, illetve tapaszok enyhítik a hátfájást, csillapítják a reumatoid artritisz (reumás ízületi gyulladás) és a szenzoros neuropátia (az érzékelő idegek betegsége, a cukorbetegség gyakori kísérőjelensége) tüneteit. A kapszaicines orrspray hatásos a fejfájás, migrén ellen. A kapszaicin az örökítő anyagot (a DNS-t) is védi sok karcinogén (rákkeltő) vegyület károsító hatásától, emellett serkenti a keringést és csillapítja a lázat.
Paprika a Konyhában és a Gyógyászatban
A paprikát évezredek óta használják ételek fűszerezésére és készítésére. Fogyasztható frissen, befőzve, de kiválóan alkalmas sütésre, párolásra is. A Bell Pepper (paprika) kerek, vastag húsú, és elérhető több színben, például piros, sárga és zöld. A Jalapeño általában 8-10 cm-es zöld chili paprika, közepesen csípős. A Serrano kis, zöld vagy piros chili paprika, mely közepesen csípős. A Shishito kicsi, zöld chili paprika, melynek egy része csípős, másik része azonban nem. A Fresno hasonló a jalapeñóhoz, de édesebb és kevésbé csípős. A Cherry Bomb kis, gömb alakú chili paprika, édes és kevésbé csípős. A Padron kis, zöld chili paprika, amelyet serpenyőben pirítva fogyasztanak. A Joe E. Jimmy Nardello hosszúkás, piros chili paprika, amely édes és ropogós.
A népi orvoslásunkban számos módon és szinte minden részét - termését, levelét, gyökeres leveles hajtását - használják e növénynek. A termésekből leggyakrabban pálinkával vagy borral készítenek kivonatot, amit rossz emésztés, gyomorgörcs, hasmenés és meghűlés esetén fogyasztanak. A paprikából - vagy paprikából és más növényekből - különféle szesszel készült kivonatokat külsőleg reumás bántalmak kezelésére használják. A reumás betegeknek ajánlott gyógyfürdőknek is gyakori alkotórésze volt a paprika, mégpedig gyökerestől-szárastól.
A modern fitoterápiában a csípős fűszerpaprika érett terméseit használják. A szeszes kivonatokat belsőlegesen étvágytalanság (anorexia), savhiány (subaciditás) és emésztési zavarok (dyspepsia) esetén javasolják. A kapszaicin-tartalmú kenőcsök, bedörzsölőszerek és borogatások alkalmazási területei a következők: izom- és ízületi fájdalmak (myalgia, arthralgia), keresztcsonttáji derékfájdalom (lumbago), ízületek tokjára és az ízesülések körüli szövetekre kiterjedő gyulladás (rheumathoid arthritis), ízületi gyulladással járó csontbetegség (ostheoarthritis) és különböző krónikus fájdalmakkal járó tünetegyüttesek. Ilyenek például a herpeszvírus okozta tünetegyüttes (posztherpetikus neuropathia), a mellamputációs neuroma (posztmasztektómiás neuroma), a diabéteszes betegek boka- és lábfájdalmai, valamint a pikkelysömör (psoriasis) különböző formái. Az alacsony kapszaicin tartalmú kenőcsök a migrénes típusú fejfájások enyhítésére alkalmasak (a készítménnyel az orrcimpa belső részét kenik be a fejfájással megegyőző oldalon).
A Paprika Termesztése
A paprika (Capsicum annuum) kifejezetten hő- és fényigényes növény, amely a 25 °C körüli hőmérsékleten fejlődik a legszebben. Növekedési időszakában naponta legalább 6-8 óra közvetlen napfényre van szüksége. A napfény elengedhetetlen a fotoszintézishez, a virágzáshoz és a termések beéréséhez. Fényhiányos helyen a paprika megnyúlik, a szára gyenge lesz, kevesebb virágot hoz, és a terméskötés is gyenge lesz vagy teljesen elmarad. Azonban a hirtelen, szélsőségesen erős napsugárzásnak kitett, nem edzett palánták, vagy a nyári hőhullámok idején a déli órák tűző napja perzselést okozhat a leveleken és a termésen (napégés). Ezért fontos a palánták fokozatos kiszoktatása, és extrém hőségben (35°C felett) egy enyhe árnyékolás (pl. háló) biztosítása.
Talaj és Vízigény
A paprika a tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, laza szerkezetű talajokat részesíti előnyben. Az ideális talaj pH-értéke enyhén savas vagy semleges, 6.0 és 7.0 között mozog. Természetes élőhelyén tápanyagban dús talajokon él. A kertben is a napos, szélvédett helyeket és a jó vízgazdálkodású, laza szerkezetű, humuszos talajt kedveli. Ültetés előtt érdemes a talajt érett szerves anyaggal, például komposzttal vagy istállótrágyával feljavítani, hogy biztosítsuk a szükséges tápanyagokat. A jó vízelvezetés kulcsfontosságú a gyökérrothadás megelőzése érdekében, ezért a kötött, agyagos talajokat homokkal vagy komposzttal lazítsuk.
Mérsékelt vízigényű növény, de a vegetációs időszakban legalább 300-400 mm csapadékot igényel, lehetőleg egyenletesen elosztva. Fontos, hogy talaját növekedési időszakban is hagyjuk két öntözés között kissé kiszáradni. Kerüljük a folyamatos nedvességet. A paprika egyenletes vízellátást igényel, különösen a virágzás és terméskötődés időszakában. Az öntözés gyakorisága függ a talaj típusától, a hőmérséklettől és a csapadék mennyiségétől. Alapszabály, hogy akkor öntözzön, amikor a talaj felső 2-3 cm-es rétege már kiszáradt. Inkább ritkábban, de alaposabban, mélyre hatolóan öntözzön, hogy a gyökerek mélyebbre növekedjenek. A forró nyári napokon akár napi öntözésre is szükség lehet, különösen a konténerben nevelt paprika esetében.
Tápanyagellátás
A paprika tápanyagigényes növény, ezért a szezon során rendszeres tápoldatozást igényel. A növekedés korai szakaszában, a palántakorban és a kiültetés után a kiegyensúlyozott, vagy enyhén nitrogén-túlsúlyos tápoldat a megfelelő, ami az erős lombozat és szárrendszer kialakulását segíti. Amikor a paprika virágozni kezd és megjelennek az első terméskezdemények, váltson egy magasabb foszfor- és káliumtartalmú tápoldatra. A paprika tápoldatozását a kiültetés után körülbelül 2-3 héttel érdemes elkezdeni, amikor a növény már megeredt és növekedésnek indult. Ezt követően a tenyészidőszak alatt általában 2-3 hetente javasolt a tápoldatozás a csomagoláson feltüntetett hígítási arányban. A konténerben nevelt paprika gyakoribb, de hígabb oldattal történő táplálást igényelhet, mivel az öntözővíz gyorsabban kimossa a tápanyagokat a cserépből.
Szaporítás és Palántanevelés
A paprikát szinte kizárólag magról szaporítják. A szaporítás a palántaneveléssel kezdődik, amihez a magokat a tervezett kiültetés előtt 8-10 héttel, beltéren kell elvetni. A magvetéshez használjon steril palántaföldet, és biztosítson 22-28°C közötti hőmérsékletet és folyamatos nedvességet a sikeres csírázáshoz. A Hamik vetőmag esetében a magokat márciusban vagy áprilisban vesd el 0,5-1,5 cm mélyre. A paprika magjainak optimális csírázási hőmérséklete 22-25 °C, ami mellett 14-22 nap alatt kelnek ki. Kikelés után a palántáknak sok fényre van szükségük (napi 12-16 óra), ezért tegyük őket napos ablakpárkányra vagy használjunk növénynevelő lámpát.
A paprika magjának közvetlen szabadföldbe vetése Magyarországon nem javasolt módszer. A paprika melegigényes növény, és hosszú tenyészidővel rendelkezik, ezért a magok csírázásához szükséges talajhőmérséklet (legalább 15-18°C) csak késő tavasszal, májusban áll rendelkezésre. Az így vetett növénynek valószínűleg nem lenne elegendő ideje arra, hogy az őszi fagyokig beérlelje a termését.
Az előnevelt paprika palántákat akkor lehet kiültetni a kertbe, amikor a tavaszi fagyok veszélye már biztosan elmúlt, és az éjszakai hőmérséklet tartósan 10-12°C felett marad. Magyarországon ez az időszak általában május közepére, a 'fagyosszentek' (május 12-14.) utánra esik. A palántákat a fagyveszély elmúltával (áprilistól júniusig) ültesd ki 40×30 cm-es térállásban. A paprika számára ideális tő- és sortávolság a választott fajta növekedési erélyétől és habitusától függ. Az alacsonyabb, bokrosabb fajtáknál (pl. egyes cseresznyepaprikák) elegendő lehet 30-40 cm tőtávolság és 50-60 cm sortávolság. A nagyobb termetű, folytonnövő fajták, mint például a kápia, a kaliforniai vagy a paradicsompaprika, több helyet igényelnek. Esetükben 40-50 cm tőtávolságot és 60-80 cm sortávolságot érdemes tartani. A mélyültetést nem szereti.
Gondozás és Metszés
Amennyiben a paprika magját palántanevelő tálcába vagy cserépbe vetettük, és egy helyre több mag is kikelt, akkor szükséges az egyelés. A legerősebb, legéletképesebb palántát hagyjuk meg, a többit pedig óvatosan, a föld felszínénél lecsípve távolítsuk el. Így elkerülhetjük a megmaradó palánta gyökereinek sérülését.
A paprika esetében a kacsolás, azaz az oldalhajtások eltávolítása nem annyira elterjedt vagy kötelező művelet, mint a paradicsomnál, de hasznos lehet. A gyakorlat lényege a főszár első elágazása alatti oldalhajtások, valamint az első elágazásban megjelenő első virág (az ún. királyvirág) kicsípése. Ez a beavatkozás arra ösztönzi a növényt, hogy kezdetben egy erősebb gyökérzetet és vázágrendszert fejlesszen, ami a későbbi bőségesebb terméshozam alapja lehet.
A legtöbb paprika fajta meghálálja a támasztékot, a nagyobb termésű és magasabbra növő fajtáknál pedig kifejezetten szükséges. A termések súlya alatt a növény szárai meghajolhatnak vagy akár el is törhetnek. A karózás vagy más támrendszer (pl. háló, kordon) segít megtartani a növényt, megvédi az ágakat a töréstől, és a termést is távol tartja a talajtól, csökkentve ezzel a rothadás és a csigakártétel veszélyét.
Termeszd a LEGJOBB paprikákat konténerben 5 egyszerű lépésben
Betakarítás és Teleltetés
A paprika betakarításának ideje a fajtától és a felhasználás céljától függ. Szedhetjük zölden, ún. technikai érettségben (pl. a lecsópaprikát), vagy megvárhatjuk, amíg eléri a teljes, biológiai érettségét és a fajtára jellemző színét (piros, sárga, narancs). A szüreteléshez használjunk éles kést vagy metszőollót, és a termést egy rövid kocsányrésszel vágjuk le a szárról, mert a letépésével az ágakat is megsérthetjük. A termés fajtától függően a vetés után legalább 3 (étkezési paprikák) és legfeljebb 5 hónap (csilipaprika) között érik be. A május közepén kiültetett, fejlett palántákról az első termések már július közepétől, végétől szedhetők. Ez azt jelenti, hogy a kiültetéstől számítva körülbelül 60-90 napnak kell eltelnie az első szüretig. A korai, vékonyabb húsú fajták hamarabb termőre fordulnak, míg a vastag húsú, nagy bogyójú típusoknak több időre van szükségük. A friss termés 7-10 °C-on mintegy 14 napig tárolható; szárítva nagyon hosszú ideig eltartható.
Bár nálunk a paprika egynyári növényként él a köztudatban, valójában évelő, így megfelelő körülmények között átteleltethető (főleg a chili fajták). Ha szabadföldben van, még az első őszi fagyok előtt ásd ki, és ültesd át egy megfelelő méretű cserépbe jó minőségű virágföldbe. A növény lombozatát és ágait vágd vissza drasztikusan, kb. a harmadára-felére, hogy a gyökérzet el tudja látni a csökkentett lombot. Keress neki egy világos, de hűvös (kb. 10-15 °C-os) helyiséget a teleltetéshez. A túl meleg szobában a kártevők (pl. takácsatka) könnyebben elszaporodhatnak.
Betegségek és Kártevők
A paprika számos betegségre és kártevőre fogékony lehet. A leggyakoribb gombás megbetegedések közé tartozik a palántadőlés, a lisztharmat, a fitoftórás gyökér- és tőrothadás, valamint az alternáriás levél- és termésfoltosság. Bakteriális betegségek, mint a xantomónászos levélfoltosság is problémát okozhatnak.
A paprika leveleinek konyulása, lógása leggyakrabban a vízháztartás egyensúlyának felborulására utal. Az alulöntözés a legkézenfekvőbb ok: ha a növény nem jut elég vízhez, a levelek lekonyulnak, hogy csökkentsék a párologtatást. Ugyanakkor a túlöntözés is hasonló tüneteket okozhat, mivel a pangó vízben a gyökerek nem jutnak oxigénhez, elkezdenek rothadni, és képtelenné válnak a vízfelvételre. Emellett a hirtelen, erős napsütés vagy a nagy meleg is okozhat átmeneti lankadást a nap legforróbb óráiban, valamint a gyökérzetet támadó betegségek (pl. fuzárium) is.
A paprika levelein vagy termésén megjelenő fehér pöttyök vagy foltok többféle okra vezethetők vissza. Gyakori jelenség a lisztharmat, amely fehér, porszerű bevonatként jelenik meg a leveleken, jellemzően párás, meleg időben. A takácsatkák vagy tripszek szívogatásának nyomán apró, fehéres vagy ezüstös pontok, foltok keletkeznek a levél színén. A paprika termésén kialakuló nagy, besüppedő, papírszerű fehér folt a napégés jele, amelyet az erős, közvetlen napsugárzás okoz.
A takácsatka jelenlétét a paprika növényen több jelből is felismerhetjük, bár maguk az atkák apró méretük miatt nehezen észrevehetők. A legárulkodóbb jel a levelek színén megjelenő apró, sárgás vagy fehéres pontozottság (szívásnyomok), amelytől a levél márványozottá válik. Súlyosabb fertőzés esetén a levelek sárgulni, majd barnulni kezdenek és lehullanak. A takácsatkák finom, pókhálószerű szövedéket készítenek a levelek fonákján, a levélnyeleknél és a hajtáscsúcsokon, amelyben a kis, pontszerű atkák mozognak.
Ha a paprika töve # A Capsicum annuum édes paprika botanikai jellemzői, története és termesztéstechnológiája
A paprika, azaz a Capsicum nemzetséget a burgonyafélék (Solanaceae) családjába soroljuk. A Capsicum annuum a paprikafélék családjába tartozó növény, számos kultúrában alapvető és népszerű összetevője a konyhának. Ez a növény az eredeti közép- és Dél-Amerikából származik, és az évszázadok során elterjedt az egész világon. A Capsicum annuum rendkívül alkalmazkodó növény, és széles körben termeszthető különböző éghajlati és talajviszonyok között. Általános meghatározás szerint a paprika a burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó, egyéves, lágy szárú növény, a legjelentősebb és legkedveltebb zöldségfélék egyike, a magyar konyha fontos alapanyaga. Hazánkban szabadföldön is biztonsággal termeszthető. A Capsicum annuum megjelenése fajtától függően változatos, de általában bokros növekedésű, elágazó szárrendszerrel rendelkező növény. Hihetetlen formagazdagsága lenyűgöző: a húsos, édes étkezési paprikáktól kezdve a vékony héjú fűszerpaprikákon át egészen a méregerős chilikig számtalan fajtája létezik.
Botanikai felépítés és morfológiai sajátosságok
A közönséges paprika vagy termesztett paprika egy közismert félcserjés évelő zöldség és fűszernövény. Latin neve Capsicum annuum L. (capsis = „csípés”, annuum = „egynyári”), ami egyrészt a termése csípős ízére utal, másrészt arra, hogy évelő volta ellenére általában csak egy évig szokták termeszteni. Orsógyökérzete csupán a talaj fölső 30-40 cm-es rétegét járja át; ritkán 100-120 cm-re is lehatolhat. Érdekes, hogy a gyökérzet néhány (2-5) százaléka a növény össztömegének. Szára fiatalon zöld és lédús, később a tövénél fásodni kezdhet. Egyes fajták lágy, általában enyhén sárgászöld szára nagyon korán fásodni kezd, amira szüksége van a termések megtartásához. Más fajták lágyszárúak maradnak. A sima száron néhány borda húzódik végig. A nóduszok (csomók) környéke gyakran lilás árnyalatú, esetenként gyengén szőrös is. Vannak kifejezetten alacsony (10-20 cm-es), közepes (30-40 cm-es) és magas (80-100 cm-es) fajták is; legfeljebb 1,5 m-esre nőhet meg.
A levelei szórt állásúak, tojásdad vagy lándzsás alakúak, szélük ép, felületük sima, színük pedig az élénkzöldtől a sötétzöldig terjed. Kopasz leveleinek mérete és száma igen változó. Levélnyele rövidebb a levéllemeznél, a levélalapnál gyakran apró, olykor csökevényes pálhalevelek nőnek. A virágok általában a szár elágazásaiban (nóduszokban) vagy a levélhónaljakban fejlődnek, magányosan, esetleg párosával. Bókoló virágai látszólag csomókban állnak az ágak csúcsán, de valójában magánosak, mert a kocsányok nem egy pontból, hanem egy törpehajtásról indulnak ki. A párta forrt szirmú, jellegzetesen kerék vagy csillag alakú, és rendszerint 5-7 cimpából áll. A fehér, sárga vagy lila sziromlevelek hasonlóképp csővé forrtak össze. Az abból kiemelkedő, szabadon álló porzók jól láthatók. A porzók alapjánál találhatók dús nektárt kiválasztó mézfejtők, amelyek a növényhez csalogatják a rovarokat. Az egy-öt termőlevélből összenőtt, felső állású termőből bogyótermés képződik.
A termés szerkezete és a különleges Hamik fajta
Felfújt, sokmagvú bogyótermése rendkívül változatos alakú és színű; csüngő és felálló is lehet. Vékony héja sima és fényes. A fehér bogyósok magháza halványzöld, a sötétebbeké sárgászöld. A keresztben átvágott termésben láthatóvá válik az erek száma: ez mutatja, hogy hány termőlevélből képződött. A terméshús leves és legfeljebb 11 cm vastag, zamatos ízű. A lapos, vese alakú, 3-5 mm-es magok a központi húsos oszlopon és az erek mentén helyezkednek el. Egy különleges fajta a Hamik, amely egy középkorai édespaprika fajta, növényei közepes magasságúak. Kiszerelése általában 0,1 g (kb. 15-20 mag). Különlegessége, hogy a termések aprók, de annál ízletesebbek, és ami a legfontosabb: mag nélküliek! Ez a csávázatlan vetőmagból nevelt paprika ideális a kényelmes nassoláshoz, mivel magmentes terméseket hoz. A Hamik gyümölcsei gazdagok szénhidrátokban, ásványi anyagokban (különösen káliumban), valamint P, C, B csoportba tartozó és E vitaminokban. A 3 Órás Kert Hamik Édespaprika vetőmagja a tökéletes választás, ha egy narancssárga, magmentes paprikát szeretnél a kertedbe!
A klasszikus magyar fajták közül kiemelkedik a ’Cecei édes 3’ fajta, melyet tájfajtából szelektált és nemesített Angeli Lambert 1953-ban. Állami elismerést 1955-ben kapott, bevezetésével hazánkban a termesztés hozama megduplázódott. Hajtásrendszere folytonnövő, tömött habitusú, felfelé törő, merev szárú, kifejlett magassága kb. 50-70 cm. Termése július végétől szeptember közepéig szedhető, középnagy (kb. 40-55 g, 10-12 cm hosszú), széles, kúp alakú, kissé benyomott oldalú, enyhén bordás, lecsüngő. Héja vékony, sima, fogyasztásra éretten sárgásfehér, teljes érettségében téglapiros.
Színanyagok és a kapszaicin szerepe
Az érett termés a karotinoidok (béta-karotin, kapszantin, kapszorubin, lutein, zeaxantin, kriptoxantin stb.) színező hatása miatt sárga, piros vagy barnáslila (fekete) is lehet. A paprikafajták a legkülönfélébb színanyagokat tartalmazzák. Ezek közül a legjellemzőbbek a főleg vörös színű karotionidok (capsanthin E 160c, capsorubin E 160c és továbbiak), de vannak sárga árnyalatúak is (pl. curcumin E 100). A csípős paprikák csípősségét, erejét a kapszaicionidoknak, ezek közül is főleg a kapszaicinnak köszönhetjük. Az erek alapi részén az ún. óriás sejtek tartalmazzák a kapszaicint, amitől ízét csípősnek érezzük. Ellentétben azon anyagokkal, amelyek a nyelv különböző zónáin az édes, savanyú, sós, keserű és umami ízekért felelősek, a kapszaicin, illetve rokonanyagai hő-, illetve fájdalomingert váltanak ki. Érdemes tudnod, hogy a paprika csípősségét okozó vegyület, a kapszaicin, valójában a növény védekező mechanizmusa a gombák ellen.
A kapszaicin színtelen, szagtalan, kristályos vagy viaszos anyag. Olvadáspontja 62-65 °C. Nagyon stabil vegyület: sem melegítésre, sem fagyasztásra nem sérül, nem bomlik. Lúgokban, alkoholban, éterben oldódik, de hideg vízben oldhatatlan - ezért nem segít, ha a paprika csípését vízivással próbáljuk enyhíteni. Csípősnek azért érezzük, mert ingerli a szájban lévő fájdalom- (hő-)érzékelő idegvégződéseket. Ezeket tartósan érzéketlenné teszi, ezért a rendszeres chilifogyasztók ugyanazt a paprikát kevésbé érzik csípősnek, mint a gyakorlatlanok. Fokozza az ízleléshez szükséges nyálképződést is.
Történelmi háttér és a magyarországi elterjedés
A nemzetség valamennyi faja Közép-, illetve Dél-Amerikából származik, de mára a mérsékelt és a trópusi égövben szerte a világon termesztik őket. Az indiánok (inkák stb.) nemcsak ismerték, de termesztették is. Európába Kolumbusz orvosa, Diego Alvarez Chanca hozta 1494-ben, aki Kolumbusz második útján gyűjtötte be és írta le az első paprikákat. Az akkori paprikák nagyon hasonlítottak a mostani díszpaprikatípusokra. Afrikában, Ázsiában a spanyol és portugál kereskedők ismertették meg a paprikát a 16-17. században. A paprikát kezdetben leginkább dísznövényként termesztették színes bogyójáért; fűszerként csak lassan hódított tért, mivel azt híresztelték róla, hogy mérgező. Amikor Napóleon 1806-ban kontinentális blokádot rendelt el, lehetetlenné vált a nádcukor behozatala, valamint az indiai bors Európába szállítása is. A bors helyét a fűszerpaprika váltotta fel.
Termeszd a LEGJOBB paprikákat konténerben 5 egyszerű lépésben
A paprika magyarországi megjelenése egyéb más Amerikából származó növényhez viszonyítva nagyon korai. Már 1570-ben díszlett vörös törökbors néven Zrínyi Miklós nevelőanyjának, Széchy Margitnak a növényi ritkaságokat gyűjtő kertjében. Carolus Clusius 1579-ben Batthyány szalónaki botanikus kertjébe küldött paprikamagot. Valószínűbb álláspont szerint török-délszláv közvetítéssel vettük át a Balkán felől. Erre utal a „törökbors”, „tatárkabors”, "pogánybors" elnevezés is. A magyar „paprika” elnevezés a 18. században bukkant fel először írásos emlékeinkben, a bors görög neve alapján lett belőle peperi, piperi, majd felfedezhető a bors délszláv neve a "papar" is. Széchenyi Hitel című 1830-ban megjelent művében már arról ír, hogy „sokan azt tartják igazán mesterszakácsnak, ki mindent rendkívül paprikáz, és csak azt ugyancsak magyar embernek, ki azt szereti is.”
A paprika gyógyászati felhasználása a népi és modern orvoslásban
A népi orvoslásunkban számos módon és szinte minden részét - termését, levelét, gyökeres leveles hajtását - használják e növénynek. A termésekből leggyakrabban pálinkával vagy borral készítenek kivonatot, amit rossz emésztés, gyomorgörcs, hasmenés és meghűlés esetén fogyasztanak. A paprikából különféle szesszel készült kivonatokat külsőleg reumás bántalmak kezelésére használják. A reumás betegeknek ajánlott gyógyfürdőknek is gyakori alkotórésze volt a paprika, mégpedig gyökerestől-szárastól. Az 1831. évi kolerajárvány alatt mint megelőző gyógyszer terjedt. Termését mi fűszernek használjuk, külföldön pedig inkább orvosság és a gyógyárúk között szerepel fructus capsici név alatt.
A modern fitoterápiában a kapszaicines kenőcsök, illetve tapaszok enyhítik a hátfájást, csillapítják a reumatoid artritisz és a szenzoros neuropátia tüneteit. A kapszaicines orrspray hatásos a fejfájás, migrén ellen. A kapszaicin az örökítő anyagot (a DNS-t) is védi sok karcinogén (rákkeltő) vegyület károsító hatásától, emellett serkenti a keringést és csillapítja a lázat. A szeszes kivonatokat belsőlegesen étvágytalanság (anorexia), savhiány (subaciditás) és emésztési zavarok (dyspepsia) esetén javasolják. A kapszaicin-tartalmú készítmények alkalmazási területei közé tartozik továbbá az izom- és ízületi fájdalmak (myalgia, arthralgia), a keresztcsonttáji derékfájdalom (lumbago), a herpeszvírus okozta tünetegyüttes (posztherpetikus neuropathia), valamint a pikkelysömör (psoriasis) különböző formái.
Környezeti igények: Fény, hő és talaj
A paprika kifejezetten hő- és fényigényes növény, amely a 25 °C körüli hőmérsékleten fejlődik a legszebben. Növekedési időszakában naponta legalább 6-8 óra közvetlen napfényre van szüksége. Fényhiányos helyen a paprika megnyúlik, a szára gyenge lesz, kevesebb virágot hoz. A talaj tekintetében a tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, laza szerkezetű, humuszos talajt kedveli. Az ideális talaj pH-értéke enyhén savas vagy semleges, 5-7 (6.0 és 7.0) között mozog. Humuszos - agyagos talajt igényel, de a kötött, agyagos talajokat homokkal vagy komposzttal lazítsuk a jó vízelvezetés érdekében. Mivel melegigényes, a szabadföldi paprikatermesztésre hazánknak csak a déli része optimális, mert a vegetációs idő alatt itt emelkedik az átlaghőmérséklet 17 °C fölé. A fagyra igen érzékeny (USDA Zóna 9a - 11), a legenyhébb késő tavaszi vagy kora őszi fagyok elpusztítják.
Szaporítás és palántanevelés
A paprikát szinte kizárólag magról szaporítják. A palántanevelést a tervezett kiültetés előtt 8-10 héttel, általában február végétől március közepéig érdemes elkezdeni. A magokat kb. 0,5-1,5 cm mélyre vessük jó minőségű, laza szerkezetű palántafölddel töltött tálcákba. A paprika magjainak optimális csírázási hőmérséklete 22-28 °C, ami mellett 14-22 nap alatt kelnek ki. Kikelés után a palántáknak sok fényre van szükségük (napi 12-16 óra), ezért tegyük őket napos ablakpárkányra vagy használjunk növénynevelő lámpát. Amennyiben egy helyre több mag is kikelt, szükséges az egyelés: a legerősebb palántát hagyjuk meg, a többit óvatosan lecsípve távolítsuk el. A paprika magjának közvetlen szabadföldbe vetése Magyarországon nem javasolt, mert a talajhőmérséklet csak későn éri el a szükséges szintet, és a növénynek nem lenne ideje beérlelni a termést.
Termeszd a LEGJOBB paprikákat konténerben 5 egyszerű lépésben
Kiültetés és gondozási feladatok
A palántákat a fagyveszély elmúltával (áprilistól júniusig, de jellemzően május közepétől) ültesd ki. Fontos megvárni, amíg a talaj felmelegszik legalább 15°C-ra. Az ideális tő- és sortávolság a fajtától függ: a Hamik paprikánál 40×30 cm-es térállás javasolt, míg a nagyobb termetű fajtáknál 40-50 cm tőtávolság és 60-80 cm sortávolság az irányadó. A mélyültetést nem szereti. A legtöbb paprikafajta meghálálja a támasztékot (karózás, kordon), mert a termések súlya alatt a szárak elhajolhatnak vagy eltörhetnek. A kacsolás, azaz a főszár első elágazása alatti oldalhajtások, valamint az első „királyvirág” kicsípése arra ösztönzi a növényt, hogy erősebb vázrendszert fejlesszen.
Az öntözés mérsékelt, de rendszeres vízigényt jelent. Alapszabály, hogy akkor öntözzön, amikor a talaj felső 2-3 cm-es rétege már kiszáradt. A forró nyári napokon napi öntözésre is szükség lehet. A tápanyagigény nagy, legfontosabb a foszfor, a kálium és a nitrogén. A tápoldatozást a kiültetés után 2-3 héttel érdemes elkezdeni, majd a tenyészidőszak alatt 2-3 hetente ismételni. A növekedés elején nitrogén-túlsúlyos, virágzáskor magasabb foszfor- és káliumtartalmú tápoldatot használjunk.
Növényvédelem és gyakori élettani problémák
A paprika számos betegségre és kártevőre fogékony. A palánták megnyúlásának (etioláció) leggyakoribb oka a fényhiány. A levelek konyulása leggyakrabban a vízháztartás egyensúlyának felborulására utal (alul- vagy túlöntözés). Fehér pöttyök a leveleken utalhatnak lisztharmatra vagy takácsatkák szívogatására. A takácsatka jelenlétét a levelek színén megjelenő apró, sárgás pontozottság és a levelek fonákján lévő finom pókhálószerű szövedék jelzi. A termésen kialakuló nagy, besüppedő fehér folt a napégés jele.
Gombás megbetegedések közé tartozik a palántadőlés, a fitoftórás gyökér- és tőrothadás. Ha a paprika töve rothad, azt gyakran a túlöntözés és talajlakó gombák okozzák; a beteg tövet a környező földdel együtt azonnal el kell távolítani. A védekezés alapja a megelőzés: vetésforgó, rezisztens fajták, és a megfelelő tőtávolság. Permetezés szükség esetén virágzáskor is megengedett, de ügyelni kell a méhkímélő technológiára és az élelmezés-egészségügyi várakozási idő (É.V.I.) betartására. Fontos megjegyezni, hogy a növény levelei és szárai szolanint tartalmaznak, ami enyhén mérgező, és lenyelése emésztőrendszeri irritációt okozhat.
Betakarítás és teleltetés
A paprika betakarításának ideje a fajtától és a felhasználás céljától függ. A kiültetéstől számítva körülbelül 60-90 napnak kell eltelnie az első szüretig. Szedhetjük zölden (technikai érettség) vagy megvárhatjuk a teljes biológiai érettséget (piros, narancs, sárga szín). A szüreteléshez használjunk éles kést vagy metszőollót, a termést rövid kocsányrésszel vágjuk le. A learatott fűszerpaprikát fel kell fűzni zsinegre és padláson vagy eresz alatt meg kell szárítani.
Bár nálunk a paprika egynyári növényként él a köztudatban, valójában évelő, így átteleltethető. Ehhez az első fagyok előtt ásd ki, ültesd cserépbe, vágd vissza a lombozatát a felére, és helyezd világos, de hűvös (10-15 °C-os) helyiségbe. A friss termés 7-10 °C-on mintegy 14 napig tárolható, míg szárítva nagyon hosszú ideig eltartható. Fogyasztható frissen, befőzve, de kiválóan alkalmas sütésre, párolásra is.
Népszerű Capsicum annuum változatok összefoglalása
A Capsicum annuum fajon belül számos típus különíthető el. A két fő termesztett változat a csemegepaprika (Capsicum annuum var. grossum) és a fűszerpaprika (Capsicum annuum var. longum). Világszerte ismertek az alábbiak:
- Bell Pepper (Kaliforniai): Kerek, vastag húsú, több színben elérhető.
- Jalapeño: Közepesen csípős, zöld chili.
- Serrano: Kis, közepesen csípős chili.
- Cherry Bomb: Kis, gömb alakú, édes és kevésbé csípős.
- Shishito: Kicsi, zöld, részben csípős chili.
- Padron: Pirítva fogyasztott zöld chili.
- Díszpaprikák: Mint a 'Black Pearl' vagy a 'Numex Twilight', amelyek erkélyek látványos színfoltjai lehetnek.
A paprika a világ egyik legváltozatosabb és legkedveltebb haszonnövénye, amely nélkül a magyar konyha is elképzelhetetlen lenne. A ma termesztett fajták messze kerültek a vadpaprikáktól (pl. Capsicum annuum var. aviculare), de azok továbbra is megtalálhatók a nemesítő intézetekben alapanyagként.