Az undor, ez az alapvető emberi érzelem, mélyen gyökerezik biológiai és kulturális lényünkben. Amikor undorodunk, agyunk limbikus rendszere lép működésbe, egészen pontosan az amigdala - ez dönti el, hogy az adott inger jó vagy rossz számunkra. Amennyiben utóbbi a helyzet, az ember agyát „elönti” az undor, a szervezet pedig gondoskodik róla, hogy egyetlen falat se csúszhasson le, vagy éppen elutasítsa a visszataszító dolgokat. Ez az érzés messze túlmutat a puszta ízlelésen vagy szaglásán, és bonyolult hálózata révén befolyásolja egészségünket, társadalmi normáinkat, sőt még az önmagunkról alkotott képünket is.
Az undor egy olyan védekezési rendszert jelöl, ami a test és a lélek védelmében alakult ki. Alapvető biológiai motivációs rendszer, aminek fő funkciója abban áll, hogy visszautasítsa vagy kilökje a visszataszító ételeket a szájból és/vagy a gyomorból. Charles Darwin már vizsgálta az undor, mint velünk született alapvető érzelem eredetét és funkcióját, és azt feltételezte, hogy azért fejlődött ki bennünk az undorodás érzése, hogy elkerüljük a szennyezett, potenciálisan veszélyes ételeket. Ezt az elméletet azóta több kutatás is alátámasztotta, jellemzően az undor pszichológiai hatásait vizsgálták. Ez a mechanizmus a mérgezés elleni védelmet szolgálja, mint például a záptojás szaga, amely azonnali undort vált ki, így megakadályozva annak elfogyasztását.
Az Undor Kulturális és Erkölcsi Jelentősége
Az undor azonban nem csupán biológiai reflex; ahogy Prof. Paul Rozin pszichológus állítja, aki több mint harminc éve kutatja az undor mibenlétét, annak nemcsak védelmi, de kulturális „ereje” is van. Nehéz elképzelni a civilizációt és a kultúrákat undor nélkül, az ugyanis mintegy jelképe lett annak, ami erkölcstelen, helytelen. Ha elképzelünk egy embert, aki egyáltalán nem érez undort, arról nehezen tudnánk elmondani, hogy emberi. Az undornak köze van a modern ember érzékenységéhez, és segít meghatározni a társadalmi normákat és az egyén helyét a közösségben. Az, hogy mit tartunk undorítónak, gyakran a kollektív értékek és hiedelmek tükre, amelyek generációról generációra öröklődnek.
Sokféle jelenség okozhat undort, és ezek a kiváltó okok a társadalmi környezettől és az egyéni tapasztalatoktól függően változhatnak. A higiénia hiánya, például a kosz és piszok látványa, mélyen gyökerező undort válthat ki az emberekből, hiszen ez a betegségek és fertőzések potenciális forrását jelzi. Hasonlóképpen a halál látványa, vagy a testtel kapcsolatos deformitások szintén erőteljes undorérzetet kelthetnek, mivel ezek az élet végességére és a biológiai integritás sérülésére emlékeztetnek. Ezek az érzések univerzálisak, ám intenzitásuk és konkrét megjelenésük kultúránként eltérő lehet.
Ételek és Undor: A Veleszületett és Tanult Elutasítás
Az undor egyik legszembetűnőbb területe a táplálkozás, az ételektől való undor. Az, hogy mely ételek váltanak ki belőlünk undort, számtalan tényező függvénye. Az undor egyrészt az ételmérgezésekkel szembeni velünk született védekezési reflex, ami a mérgezés elleni védelmet szolgálja, másrészt rossz tapasztalatokon alapuló elutasítás is lehet. Például a kisgyerekek eleinte elutasítják a keserű ízeket, később azonban kifejezettek megkedvelik őket, ahogy az ízérzékelésük és a tapasztalataik bővülnek. Egy felnőtt számára egy rothadó gyümölcs szaga azonnal elrettentő, mivel a szervezet megtanulta, hogy az ilyen élelmiszerek fogyasztása egészségügyi kockázatot rejt.
Az undor érzését befolyásolhatja ezen kívül a vallás és a különféle világnézetek, amik tisztátalannak minősítenek bizonyos élelmiszereket vagy alapanyagokat. A zsidóság és az iszlám például így tekint a disznóhúsra, amelyet vallási okokból tilos fogyasztani. Más kulturális közeg a ló, a macska vagy épp a kutya húsára gondol undorral, míg másutt ezek elfogadott táplálékforrások. Ezek a kulturális tabuk mélyen beépülnek az egyének gondolkodásmódjába, és gyakran erősebb undort váltanak ki, mint a pusztán biológiai averziók. A tiltottnak minősített élelmiszerek puszta látványa is gyomorforgató lehet azok számára, akik ezekben a hiedelmekben nőttek fel.
Az érzelmi és a kulturális eredetű undor mellett jelen van a bizonyos élelmiszerekkel szembeni ellenérzés, ami valamilyen személyes, vagy adott csoporton belüli, sok esetben megalapozatlan elutasítás alapján alakul ki. Példa erre a karfiol vagy az osztriga, melyek nem károsak, tiltott ételek listáján sem szerepelnek, mégis sokan tekintenek rájuk undorral. Ugyanez a helyzet a rovarokkal, kukacokkal, ezek egyáltalán nem károsak, sőt tápértékük kimondottan magas, mégis mélységes utálatot vált ki az emberek többségéből. A tisztátalannak vélt élelmiszerekkel való érintkezés fokozott ellenállást vált ki; például egy rovar beszennyezhet egy egész pohár italt, sőt az ital fogyasztójából már maga a látvány is undort, hányingert válthat ki. Ez a "szennyeződési elmélet" azt sugallja, hogy egy kis mennyiségű undorító anyag képes "beszennyezni" egy egész, egyébként elfogadható ételt.
A Húsfogyasztás és a Vegetáriánus Undor
Sok vegetáriánus undort élhet át a hús látványától, míg a többségük annak ízét nem szereti, mások morális és érzelmi okokból nem fogyasztják, ez pedig elég erős belső erő ahhoz, hogy undorodjanak. Ahogy Deborah Lupton, a Sydney Egyetem kutatója vallja, a hús erős érzelmeket, ellenállást és undort válthat ki. Mivel ez egy olyan termék, ami egy élő állat halálával jön létre, a húst - szemben más élelmiszerekkel - sokkal előbb hozzák kapcsolatba a rothadással, a szennyezettséggel. Ez az asszociáció különösen erős lehet azoknál, akik szorosabb kapcsolatot éreznek az állatokkal, vagy akik etikailag elutasítják az állatok leölését. Az undor ebben az esetben nem pusztán ízre vagy szagra vonatkozik, hanem az étel eredetére és a vele járó erkölcsi dilemmákra is.
Végül, de nem utolsó sorban az undor néha egyetlen rossz élményhez is kötődhet. Ezt a jelenséget Martin Seligman pszichológus egész egyszerűen a francia konyha egy híres mártása után sauce béarnaise-szindrómának nevezte el, miután egy - az említett szósszal tálalt - vacsora után hánynia kellett. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy egy traumatikus étkezési tapasztalat milyen tartós averziót okozhat, még akkor is, ha az étel maga ártalmatlan, és a rosszullét oka valójában valami más volt. Az agy gyorsan összekapcsolja az ételt a negatív következményekkel, és ezt a mintázatot nehéz felülírni.
Az Undor és az Egészség Védelme: Tudományos Perspektíva
A Washingtoni Állami Egyetem kutatói állítják, hogy az undor érzése segíthet elkerülni a megbetegedéseket - legalábbis azokat, amelyeket egy-egy étel elfogyasztásával kockáztatnánk. Eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences című szakfolyóiratban is publikálták. Az amerikai szakemberek elsőként vizsgálták meg az undor egészségünkre gyakorolt hatását, és azt találták, hogy azoknak a személyeknek, akik hajlamosabbak az undor érzésére, kevesebb kórokozóval találkozik a szervezete, ennek köszönhetően ritkábban esnek át különféle fertőzéseken. Aaron D. Blackwell, az egyetem antropológia docense, a tanulmány egyik társszerzője szerint megállapították, hogy a magasabb undorszinttel rendelkező alanyoknak jellemzően kevesebb gyulladásos biomarkere van, ami a vírusos vagy bakteriális eredetű fertőzések egyik jele. Más szóval, az undor érzése fontos szerepet játszik a fertőzések elkerülésében. Ugyanakkor az is kiderült, hogy ezt a hatást nagyban befolyásolja az, mennyire tudjuk elkerülni a minket körülvevő, undort kiváltó dolgokat. Az undorodás tehát a szervezet természetes védekező reakciója a fertőzések ellen.
Blackwell és kutatócsoportja három őshonos ecuadori Shuar közösség adatait elemezte, melynek tagjai egytől egyig magas patogenitású, azaz kórokozókkal teli környezetben helyezkedtek el, de különböző gazdasági fejlettségűek voltak, és eltérő mértékben vettek részt olyan hagyományos megélhetési tevékenységekben is, mint például a vadászat. A résztvevőket arra kérték, hogy értékeljék, mennyire találják visszataszítónak az olyan tevékenységeket, mint egy elhullott állat megérintése, az állati ürülékbe lépés, vagy például a perui italkülönlegesség, a chicha nevű, fermentált kukoricaital fogyasztása. Ez utóbbi az eredeti recept szerint úgy készül, hogy a törzs asszonyai körbeülnek egy edény vizet, és a jól megrágott kukoricaszemeket a vízbe köpik, majd abban megerjesztik.
A kutatók azt találták, hogy az undor érzésének védő hatása azoknál működött jól, akik megengedhették maguknak, hogy elkerüljék a számukra taszító dolgokat. Ez főként a magasabb gazdasági fejlettségű közösségekre volt jellemző, ahol a tagoknak volt hozzáférésük a tiszta ivóvízhez és a piacon vásárolt élelmiszerekhez. A hagyományosan vadászatot és kisüzemi gazdaságot folytató közösségek tagjainál azonban - akiknek több potenciális kórokozóval kell szembenézniük az élelmiszer megszerzése közben, például a szennyezett vízforrások vagy az állati ürülékek miatt - kevésbé volt jellemző az undor érzése. Ez azt sugallja, hogy az undor védő funkciója erősebben érvényesül olyan környezetben, ahol az egyénnek lehetősége van elkerülni a kórokozókat, és kevésbé releváns ott, ahol a túlélés érdekében kompromisszumokat kell kötnie.
A szakértők ugyanakkor kiemelték, hogy az undorodás nem nyújt védelmet minden egyes kórokozó ellen. Bizonyos típusú fertőzések elkerülhetők ugyan az undorodásnak köszönhetően, de vannak olyan patogének is, amelyekkel szinte elkerülhetetlen a találkozás. Ilyenek például a parazitafertőzések. A paraziták lárvái a talajban is nagy számban megtalálhatók, így azok a törzsek, akik saját termesztésű táplálékot fogyasztanak, szinte biztosan kapcsolatba kerülnek velük. Az antropológus tavaly novemberben egy hasonló tanulmányban is szerepet vállalt, melyben a patogének elkerülésének pszichológiai szerepeit vizsgálták a járványok szempontjából. Az ott, valamint a jelenlegi friss tanulmány során kapott eredmények tükrében Blackwell hangsúlyozta, hogy az olyan világjárványok, mint amilyen a jelenlegi, új típusú koronavírus-járvány is, valószínűleg nem kerülhetők el teljes mértékben pusztán az undor érzésére koncentrálva. Mivel sokan teljesen tünetmentesen esnek át a COVID-19-en, nem kapunk semmiféle jelzést arról, mit kellene elkerülnünk, éppen ezért undort sem tapasztalhatunk, ha találkozunk egy potenciális fertőzöttel. Ez az új típusú kihívás rávilágít az undor korlátaira a modern járványügyi védekezésben.
Az Egészségmánia és a "Spirituális Materializmus" Kritikája
A vitaminok, rostok, ásványi anyagok gyakran az egészséges táplálkozással kapcsolatos asszociációinkat képezik. Azonban korunk egyik súlyos betegsége egyesek szerint nem más, mint az újonnan megjelent, ezoterikus fűszerezésű egészségmánia. Az ultraspirituális világunkban megfigyelhető, hogy egyesek annyira egészségesek akarnak lenni, hogy az fizikai fájdalmat okoz nekik. Olyan kúrákat találnak ki a „brit tudósok” „természetbarát” vetélytársaikkal karöltve, amelyektől az ember, ha nem ügyel, a nyelőcsövét is kifossa, ha nem elég óvatos, a végbelét is kihányja.
A spirituális materialisták azt mondják, hogy azzá leszel, amit eszel. Ez a kijelentés a spirituális álruhába öltöztetett materializmus, ami egyes vélemények szerint még a materializmusnál is veszélyesebb. Ez azért veszélyesebb az anyag-centrikus életszemlélet klasszikus változatánál, mert még a legföldhözragadtabb elmével is képes elhitetni, hogy viselője egy felemelkedett spirituális lény, ki már közel áll ahhoz az állapothoz, ahol legyőzve a gravitációt, kedve szerint lebeghet a föld felett csupán attól, hogy biodivatosan táplálkozik. A legszörnyűbb az egészben az, hogy ha valaki kijelenti, hogy azzá lesz, amit eszik, igazzá is válik számára, és óvakodnia kell minden olyan tápláléktól, mely a nem egészséges bélyeggel lett felruházva valamelyik bioszaktekintély által.
Ez az "azzá leszek, amit eszek" sötét mantraként, egy tudattalan programozási folyamatként jelenik meg az életben, mely szabadságunkban korlátoz. Egy merészebb megfogalmazás szerint ez a kijelentés a fekete mágia egyik legkegyetlenebb eszköze, mely egyértelműen cáfolja, hogy az ember a mindenható képmására teremtetett, hogy hatalma van az anyag felett, mert alkimista, ki az anyag minőségét saját tetszése szerint alakíthatja. Sőt, egyesek szerint ez a kijelentés az egyik legocsmányabb és legtiszteletlenebb istenkáromlás, mely földhözragadtságról, kőkemény materializmusról és hitetlenségről tanúskodik.
A Tudatos Táplálkozás és a Hozzáállás Szerepe
A tudatos alkotás és társteremtőként való részvétel érdekében fontos megérteni, hogyan működik a „Humán Operációs Rendszer”, az a program, mely meghatározza viselkedésünket, gondolkodásunkat és egy néhány évtized leforgása alatt elkísér a bölcsőtől a sírig, miközben elhiteti velünk, hogy teljesen rendben van az öregedés, a megbetegedés és a tudattalan öngyilkosság. Ezért nem tanácsos durcás kisgyerek módjára hátat fordítani neki. Annak ellenére, hogy az elfogyasztott táplálék rossz minőségű összetevőkből készült, tudatában kell lennünk, hogy hatalmunkban áll az étel minőségét szeretetünkkel és hálánkkal megváltoztatni oly módon, hogy az egészségünket és növekedésünket szolgálja. Fontos megjegyezni, hogy a táplálék minősége az elkészítő lelkiállapota és szeretete, valamint a vendéglátó lelkiállapota és szeretete által is sokat változik.
Az elfogyasztott táplálék önmagában se nem rossz, se nem jó. Viszont, ha ez túl meredek, akkor azt mondhatjuk, hogy a táplálék minősége önmagában sokkal kevesebbet húz a latban, mint a minőség, melyet mi adunk neki, amikor megesszük. Az ember hatalmat kapott minden felett, mert az Ő képmására teremtetett („részben az egész, az egészben a rész”). Élnünk kellene a mindenhatótól származó hatalmunkkal, ahelyett, hogy csak jövő időben fogalmazunk arról, hogy nagyok leszünk, mindenhatóként élünk, és szeretetünkkel átöleljük az egész világot.
A Cigaretta és a Megítélés Paradoxonja
A társadalmi undor és az egészséggel kapcsolatos percepciók különösen érdekesen mutatkoznak meg a cigaretta esetében. Annak ellenére, hogy a cigaretta dobozára a gyártó - jóhiszemű feltételezések szerint tudatlanul, nem pedig gonoszságból - ráteszi a fekete mágiát, azaz a negatív egészségügyi figyelmeztetéseket, sokan úgy vélik, hogy a cigaretta is, mint nagyon sok károsnak minősített élelmiszer, önmagában (szinte) semmilyen. Az álláspont szerint a cigarettázó személy teszi azt egészségessé vagy egészségtelenné.
Ez a perspektíva azt sugallja, hogy ha valaki cigarettázik, tegye örömmel, adjon hálát érte, köszönje meg, hogy cigarettázhat, mert a cigaretta így nagyon, de nagyon egészséges. Tudjuk jól, hogy rengetegen vannak, kik 80-90 éves korukig cigarettáznak anélkül, hogy bármilyen betegégre szert tennének a füst miatt. Mások még csak köszönőviszonyban sincsenek a cigarettával, és mégis tüdőrákban patkolnak el. Személyes tapasztalatok szerint a cigaretta nagyon is egészséges tud lenni, főképp, ha szertartásszerűen használjuk, amikor úgy hozza az alkalom. Valószínűleg az indiánok sem ok nélkül gyújtottak rá a pipára, amikor összeültek tanácskozni.
Megtapasztalható, hogy néha sokkal tartalmasabb tud lenni egy beszélgetés cigarettával, mint anélkül. A cigarettázás időt és csendet ad az embernek, hogy akkumulálja és rendszerezze gondolatait, mielőtt kimondaná őket - ez a cigarettázás a társalgás közbeni meditáció is lehet. Mint tudjuk, nagyon sok író és költő füstölve vetette papírra gondolatait. Valószínűleg más is tapasztalta már, hogy egy szál cigaretta után még az ürítés is jobban megy. Sokszor leülsz a budira és megszenvedsz azért, hogy megszabadulj a tegnapi vacsorának egy töredékétől, máskor, amikor épp jó helyen vagy jó időben, olyan jót ürítesz, hogy a mosolyod a füledig ér. Ahogy van jóleső táplálkozás, úgy létezik jóleső ürítés is. Az utóbbiban egy szál cigaretta nagy segítség lehet.
Akik egyik szálat gyújtják a másik után, több mint valószínű, valamiből hiányt szenvednek, és azt próbálják pótolni, de egyes vélemények szerint őket sem a cigarettafüstje öli meg, hanem a szer hiánya, melyet a cigarettával igyekeznek pótolni. A meggyőződés, hogy azt a bizonyos szert, mely etet, nem képes sem a biotáplálkozás, sem a cigaretta helyettesíteni.
Ha valaki nem cigarettázik, mert nélküle is jól van, az előtt emeljük kalapunkat. Ha meg cigarettázik, ne felejtse el gondolatban címkét cserélni a dobozon, örülni neki, és hálát adni érte, hogy használhatja. Fontos továbbá megbocsátani a címkézőknek, és szeretettel gondolni rájuk. A cigaretta önmagában épp úgy, mint az étel, mit elfogyasztunk, semmilyen. A hozzáállásunk, szeretetünk, félelmünk, figyelmünk, hálánk illetve hálátlanságunk teszi egészségessé vagy egészségtelenné azt számunkra.
A Percepció és a Valóság Kapcsolata
A bio, zöld, natúr fogalmak sokba kerülnek. Nem mindenkinek van pénze rájuk. Ha nincs lehetőségünk megtermelni a mindennapi betevő falatot, legalább szellemi szinten tisztítsuk meg ételünket azáltal, hogy szeretettel, örömmel és hálával fogyasztjuk. Mindenki tud mondani olyan élelmiszert, aminek a láttán elfogja a zsigeri undor. Van, aki a nyers hús láttán borzong meg, van, akit a brokkolitól ver ki a víz, míg sokan a belsőségektől irtóznak. Az undor, mint érzelem, mélyen beépül az emberi tapasztalatba, és rávilágít arra, hogy a valóságunkat nem csupán objektív tények, hanem szubjektív érzések, hiedelmek és kulturális kontextus is formálja. Az, hogy mit tartunk undorítónak, vagy éppen egészségesnek, gyakran kevésbé múlik az élelmiszer kémiai összetételén, és sokkal inkább a személyes, társadalmi és spirituális hozzáállásunkon. Ezért a tudatos figyelem és a hála gyakorlása nem csupán mentális állapot, hanem aktív cselekvés is lehet, amely képes átalakítani a környezetünkhöz és önmagunkhoz való viszonyunkat.