Kisgyerekként a legtöbben rácsodálkoztunk a csigákra, figyeltük hogyan mozognak, hogyan bújnak el házukba vagy pusztítják el a leveleket, de vajon tudnak hátrafele menni? A csigák a puhatestűek közé tartoznak. Hazánkban a legelterjedtebb fajtájuk az éti csiga, ami a házascsigák közé tartozik. Tavasztól szinte bármikor összetalálkozhatunk ezekkel az élőlényekkel a járdán mászva, a kertben vagy rosszabb esetben az mutatja, hogy valamelyik példány arra járt, hogy hirtelen „nyoma veszett” valamelyik növényünk leveleinek. Az állatvilág fejlődésében jelentős előrelépés volt a testet kívülről borító, szilárd váz megjelenése. A vízben élő ősi puhatestűek külső meszes váza hatékony védelmet nyújtott a ragadozókkal és a víz fizikai hatásaival szemben. A meszes váznak köszönhetően a puhatestű állatok meglehetősen gyorsan elterjedtek, és napjainkban is sok fajuk él a vizekben és a szárazföldön. Képviselőiket több osztályba soroljuk, ezek közül legismertebbek a csigák, a kagylók és a fejlábúak.
A puhatestűek a fajszámot tekintve az előkelő második helyet foglalja el az állatvilágban. A csoportba mintegy 130 ezer ma is élő faj tartozik. A puhatestűek bőrizomtömlővel mozognak. Testük általában három tájékra, a fejre, a lábra és a zsigerzacskóra tagolódik. Ez utóbbi a belső szerveket foglalja magában. A külső meszes váz anyagát a hátoldalról eredő bőrredő, a köpeny termeli.
Csigák osztálya
A csigák osztályába szárazföldi, édesvízi és tengeri fajok egyaránt tartoznak. Testüket többnyire külső meszes váz, a csigaház védi, amely a zsigerzacskóval együtt rendszerint felcsavarodik. Növényevő vagy ragadozó állatok. Táplálékukat a szájüregükben található, apró kitinlemezkékből álló reszelővel (radula) morzsolják szét. A szárazföldi csigák és meztelencsigák két pár tapogatóval rendelkeznek. Az egyiken helyezkednek el a szemek, a másik tapintószerv. A hosszú tapogatókon lévő szemek széles látóteret (előre és hátra is) biztosítanak a csigának, így idejében észre tudja venni a rá leselkedő veszélyt. Ez a szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodás.
A fej folyamatosan megy át az izmos haslábba. A szájnyílás és a talp széle között nyílik a nagy talpmirigy. Ennek váladéka, nyálkája a hasláb felszínét sikamlóssá teszi, így tulajdonképpen az állat ezen csúszik tovább. Az araszoló mozgás során az izomzat periodikusan húzódik össze, külsőleg ez mint hullám jelenik meg és fut végig a haslábon.
Nézd meg egy csiga hihetetlen izmos mozgását lassított felvételben
Meztelen csigák
A meztelen csigák csökevényes házú, falánk növényevők. Fejükön két pár tapogató látható. Elszaporodva tetemes károkat okozhatnak a veteményesekben, mivel nem rendelkeznek a házas csigák védelmével, így folyamatosan nedves környezetet igényelnek a kiszáradás elkerülése végett.
Éti csiga
Az éti csiga az egyik leggyakoribb csigafaj hazánkban. Növényevő, szájnyílásában a táplálék szétmorzsolására alkalmas szájszerv, reszelő található. Fején 2 pár visszahúzható tapogató van. A nagyobbik pár végén ülnek a szemek. A kisebbik pár szagló- és tapintószerv. Veszély, hideg vagy szárazság esetén egy erős izom segítségével a ház alsó, kiszélesedő kanyarulatába húzódik vissza az állat. Kedvezőtlen körülmények között vékony mészlemezzel le is zárja annak nyílását. Az éti csigák a tavasz első melegebb napjain bújnak elő. A csiga hímnős, mégis párt kell keresnie a párzáshoz. Az éti csigák petéiket július-augusztusban rakják. A tél közeledtével a kiscsigák a vastag avar alá húzódnak. Így tesznek a nagycsigák is. Az éti csigák ugyanis téli álmot alszanak. Ami azt jelenti, hogy télen nem mozognak és nem táplálkoznak.
Kagylók osztálya
A kagylók osztályába édesvízi vagy tengeri szervezetek tartoznak. Kagylóhéj védi őket. Planktonnal, szerves törmelékekkel táplálkoznak. Izmos lábukkal tapadnak az aljzathoz, csak lassú helyváltoztatásra képesek. Táplálékukat a szájnyílásuk körül található csillók segítségével szűrik ki a vízből. Fejük nincs, kopoltyúval lélegeznek.
A kagylók köpenyében található mirigyek hozzák létre a kagylóhéjat, amelynek belső rétege fényes, sima felületű gyöngyházréteg. Ha a kagylók köpenye és héja közé valamilyen idegen test, például homokszem kerül, a köpeny mindig újabb és újabb gyöngyházréteget képez köréje. Évek alatt gyöngy képződik. A legszebb és legértékesebb gyöngyöket a gyöngykagylók alakítják ki. Ez a természetes igazgyöngy. Mesterségesen is előállítanak kagylógyöngyöt, mégpedig úgy, hogy a gyűjtőkosarakban tenyésztett kagylók héja alá homokszemcséket helyeznek, „beoltják” a kagylót.
Fejlábúak osztálya
A fejlábúak osztályának tagjai tengeri ragadozók. Zsákmányukat tapadókorongos karjaikkal ragadják meg. Fajaik többségének nincs külső meszes váza, a héjnak rendszerint csak a csökevénye található meg a bőr alatt.
Csigaházas polipok
A csigaházas polipok a fejlábúak közé tartoznak. Testüket kamrákra tagolódó meszes váz védi. A polip a ház legkülső kamrájában tartózkodik. A többi kamrát gáz tölti ki, amelynek mennyiségétől függően az állat felemelkedik, vagy lesüllyed a vízben. A csigaházas polipok a tengerek mélyebb rétegeiben tartózkodnak.
Különleges adaptáció: A pikkelyes lábú csiga
A pikkelyes lábú csigának (Crysomallon squamiferum) van az egyik legerősebb külső váza, melyet eddig felfedeztek a természetben. Ez a csigafaj, mely az Indiai-óceán fenekén él, 2400 méteres mélységben is kibírja a víz nyomását. Ezt a kis puhatestűt nem zavarja a víz magas savtartalma sem, sőt a változó hőmérséklet sem, ami egyebek közt abból adódik, hogy a hidrotermális hasadékokból forró víz lövell ki.
Gondolkodj el ezen: A pikkelyes lábú csiga háza három rétegből áll. Az első vas-szulfidokat tartalmaz, a második hasonlít a többi csigafajnál is megfigyelhető fehérjeborításhoz, a harmadikat pedig az aragonit nevű kalciumtartalmú ásvány alkotja. Ez a háromrétegű ház megvédi a csigát a rákok támadásaitól, melyek erős ollóikkal megpróbálják összeroppantani a csigaházat. A kutatók egy gyémánthegyű szonda segítségével rájöttek, hogy a külső réteg úgy lett tervezve, hogy ütésre megrepedjen, de olyan módon, hogy az energiát elnyelje. A törések csak a vas-szulfid részecskék körül terjednek legyezőszerűen szétterülve. A kutatók szeretnék lemásolni a pikkelyes lábú csiga házának szerkezetét, hogy erősebb sisakokat, golyóálló mellényeket, hajótesteket és repülőgéptörzseket gyártsanak.
Biológiai sajátosságok és rendszertani háttér
A puhatestűeknek a gyűrűs férgekhez hasonlóan másodlagos testüregük van. Emésztőrendszerük a köpenyüregbe nyíló végbélnyílással végződik. A szájüregben szaruszerű állkapocslemez helyezkedhet el, ez a reszelőnyelv (radula), amivel a felületekről lekapargatja a táplálékot. Összetételében az emésztő nedveken kívül méreganyagok is vannak. Növényevő, elhalt szerves törmelékkel táplálkozó és húsevő csigák is léteznek. Utóbbiak csak a tengerekben élnek. Ilyen fajok pl. a húsevő csiga is, amely méreggel bénítja meg az áldozatát. A tengeri meztelen csigák kisebb állatokkal táplálkoznak.
A puhatestűek kiválasztó szervei a vesécskék. Keringési rendszerük nyílt típusú. Az izmos szív kétüreges, egy pitvarból és egy kamrából áll. Légzésük többségében kopoltyúval történik, de egyes szárazföldi fajoknál a köpenyüreg tüdővé alakult át, amely vékony falú, vérerekkel sűrűn átszőtt terület. Idegrendszerük dúcidegrendszer, amely összekötő idegekből (idegfonatokból) áll.
A csigák az egyik legősibb állatfaj a világon. A fosszilis maradványok a kambrium időszak végéről származnak, ami azt jelenti, hogy közel 500 millió évvel ezelőtt éltek. A haslábúak az egész világon élnek, az Északi-sarkvidéki és Déli-sarkvidéki óceánoktól az egyenlítői régiókig. A szárazföldi haslábúak az egyetlen puhatestűek, amelyek a Föld minden élőhelyéhez alkalmazkodtak.
Természetvédelmi helyzet Magyarországon
Közel háromszáz hazai csigafajból 42 faj áll kiemelt természetvédelmi oltalom alatt. Védett 2.000 Ft/egyed értékkel 1 csigafaj, 5.000 Ft/egyed értékkel 24 csigafaj, 10.000 Ft/egyed értékkel 12 csigafaj, 50.000 Ft/egyed értékkel 3 csigafaj, fokozottan védett 100.000 Ft/egyed értékkel 2 csigafaj. Részint átfedésben a hazai védettséggel az európai közösségi jelentőségű csigafajok száma 26, a kiemelt közösségi jelentőségű csigafajok száma pedig 3. Az egyetlen 2.000 Ft/egyed természetvédelmi értékű védett természeti érték az ti csiga. Országunk csigafajai közül 100.000 Ft/egyed természetvédelmi értékkel fokozottan védett faj a dobozi pikkelyescsiga, amely európai közösségi jelentőségű állatfaj is, továbbá a fekete bödöncsiga.
A mélytengeri bányászat veszélyt jelent a ritka fajokra, mint a pikkelyes lábú csiga. A hidrotermális kürtők a mélytengeri bányászat kedvelt célpontjai, a könnyen hozzáférhető és nagy mennyiségben felszínre törő ásványi anyagok és fémek miatt. Pikkelyes lábú csigákat mindössze három helyen találtak eddig az óceánokban, és ebből két területre már kiadták a bányászati engedélyeket. A mélytengeri bányászati során természetesen lehetetlen elkerülni az üledék felkavarodását, és az könnyedén eltömítheti a csigák kopoltyúit. A tengerbiológusok és az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) megállapodtak azokról a követelményekről, melyek szabályozzák, hogy egy adott faj számára hány élőhely álljon rendelkezésre, és hány élőhelyre adható engedély a bányászatra.
Gyakorlati útmutató: Hogyan tarthatunk csigát otthon?
A kerti csiga egy kis lény, amelynek igényei egyszerűek. A csigákat társnak egy kis edényben, feltéve, hogy megfelelően gondozod őket, és gondoskodsz arról, hogy elegendő levegőt, víz, kalcium és élelem álljon rendelkezésre. Mossa meg és szárítsa meg a tartályt. Győződjön meg arról, hogy a tartály fedelén vannak-e szellőzőnyílások. Tegyél egy vékony réteg kavicsot a tartály aljára a vízelvezetés érdekében. Fedje le a kavicsot másfél centiméter vastag földdel vagy más aljzattal, például mohával, kókuszrosttal vagy tőzeggel.
Kínáljon zöldségeket, például uborkát, paradicsomot, sárgarépát, salátát, káposztát, kelbimbót vagy pitypangleveleket. Számos gyümölcsöt kedvelnek, különösen az almát, a szedret, a kivit, az őszibarackot, körtét, szilvát, málnát és epret. Ne feledkezzen meg a kalciumról sem, amely a házuk építéséhez elengedhetetlen.
A csigák világa tehát messze túlmutat a kerti bosszúságokon. A pikkelyes lábú csiga vas-szulfid páncéljától az éti csiga téli álmáig, a puhatestűek rendkívüli evolúciós stratégiákat fejlesztettek ki a túlélésre. Megismerésük nemcsak biológiai tudásunkat gyarapítja, hanem mérnöki megoldásokat is kínálhat a jövő technológiái számára, miközben emlékeztet minket a természet törékeny egyensúlyának megőrzésének fontosságára.