A cukor, a csokoládé és a rohadt karalábé: Gyermekdalok és mondókák a múltból
A gyermekkor emlékei gyakran különös, kacskaringós utakon térnek vissza hozzánk. Egy-egy dallam, egy-egy szófordulat felidézhet olyan érzéseket, helyzeteket, amelyek már szinte elfelejtődtek. A mai ember számára talán furcsának tűnhet a "cukor, csokoládé, rohadt karalábé" kezdetű mondóka, vagy a "Fekete tengeren, fehér sziklák alatt" kezdetű kalózballada, ám ezek a gyermekkorunk szerves részei voltak, és sokak számára még ma is ismerősen csengenek. Ezek a dalok és játékok nem csupán szórakoztató elemek voltak, hanem a közösségi együttlét, a fantáziavilág kibontakoztatásának és a nyelvi készségek fejlesztésének fontos eszközei is.
A tapsikolós játékok világa
A gyermekkori emlékek között előkelő helyet foglalnak el a tapsolós játékok. Ezek a mondókák, melyeket gyakran dallam kísért, nem csupán az ügyességet és a ritmusérzéket fejlesztették, hanem a közösségi élményt is erősítették. Az egyik legismertebb ilyen játék a "Cukor, csokoládé, rohadt karalábé" kezdetű, amelyhez rengeteg variáció kapcsolódik. A megadott szövegek között több ilyen játékra utaló részlet is található, amelyek azt mutatják, mennyire sokszínű és változatos volt ez a hagyomány.
Például a "Megy a labda, vándor útra" kezdetű versike, amely a labda útját követi, vagy a "Utazunk a Balatonba" című, amely a vízhez és a játékhoz kapcsolódik. Ezek a dalok gyakran egyszerű, könnyen megjegyezhető szavakat és rímeket használtak, így a legkisebbek számára is élvezetesek voltak. A "Holláré hé, fiúk! Hol van a kapitány?" kezdetű kalóz témájú dal pedig a fantáziavilágba kalauzolt, ahol a gyerekek maguk is részesei lehettek a kalandoknak. A szövegekben felbukkanó "Cumika nélkül nem alszom el!" vagy a "Három babám van nekem, három baba gyerekem…" kezdetű sorok pedig a mindennapi életből vett motívumokat jelenítik meg, amelyek így még közelebb hozták a gyerekekhez a dalokat.
A "Fekete tengeren, fehér sziklák alatt" kezdetű történet egy kalózokat megidéző, meglehetősen sötét hangulatú ballada. Bár a gyermekdalok általában vidámabbak, ez a verzió is arra utal, hogy a gyermeki fantázia képes feldolgozni akár erőteljesebb, drámaibb történeteket is. Az asztal alatt megmaradt egyetlen túlélő, aki vérével írja fel a végzetes üzenetet, a halott macska, a kabin ajtaján lévő felirat - mindez egy kisgyermek számára is izgalmas és talán félelmetes képeket fest le. A "Kalózok meghaltak" üzenet, "Június elsején ittjárt a vén halál" felirat a kabin ajtaján, valamint Jim Belló, a kalózok főnöke, aki megalvadt vércsomót szorongat jobb kezében, mind hozzájárulnak a történet drámai hatásához.
A "versalapú" játékok és a szavak ereje
A mondókák és dalok mellett a szavak erejét kihasználó játékok is népszerűek voltak. Ilyen lehetett a "Ne nyomd ki tengerész" kezdetű, ahol a párbeszéd egymást követő kérdések és válaszok formájában bontakozott ki. A "Mit nyomsz ki tengerész? … A szemed remete, … Ne nyomd ki tengerész, … Hát akkor levágom, … Mit vágsz le tengerész?" párbeszéd egyfajta játékként működött, amelyben a résztvevőknek kreatív válaszokat kellett adniuk a felvetett kérdésekre.
A "Két japán elment a boltba be" kezdetű dal, bár a szöveg itt hiányos, arra utal, hogy a szavak variálásával, összekeverésével is lehetett játszani. Az "El-elefánton tova-lovagol és buzo-buzogánnyal lő" mondat pedig a szavak hangzásának játékosságát hangsúlyozza. A "google a barátom" megjegyzés pedig jól mutatja, hogy már akkor is léteztek olyan módszerek, amelyekkel információt lehetett szerezni, még ha ez a mai digitális világban egészen mást is jelent.
A "Megállítsuk? K. S." kezdetű párbeszéd pedig egy rejtélyes, talán kódolt üzenetet hordoz, amely további elmélkedésre adhat okot. A "Hálát adtam az égnek, mert azt álmodtam, hogy szolga vagyok, és a birodalom, ahol élek, a szolgák birodalma. Hálát adtam az égnek, hogy fölébredhetek." kezdetű részlet pedig egy mélyebb, elgondolkodtató gondolatot fogalmaz meg, amely már nem csupán egy egyszerű játékról szól.
A szövegek mélyebb rétegei: Az élet és a művészet
A megadott szövegek között nem csupán gyermekdalok és játékok találhatók, hanem olyan részletek is, amelyek már sokkal összetettebb gondolatokat, érzéseket és akár művészi alkotásokat idéznek fel. A "Modorosan deklamáló férfihang, gyors, fenyegető, mesterkélt dialógus" vagy a "Szpídes bájgúnár. Nem félsz, hogy lefagy az a népnemzeti gerinced?" kezdetű mondatok már egy kifinomultabb, akár irodalmi szövegből is származhatnának.
A "Balla úr motoszkál a szomszédban, nyugdíjaztatása óta Napóleon halálának körülményeit kutatja a föllelhető forrásanyagok tükrében…" kezdetű részlet pedig egy egészen más világot tár elénk: a megszállottságot, a kutatást, az emberi elmének a részletekbe való belemerülését. A "terézvárosi önkormányzat ügynökei arzéntrioxiddal preparálták a tapétáját" gondolat már-már a paranoia határát súrolja, de egyben azt is mutatja, hogy az emberi elme milyen extrém helyzetekre képes reagálni. Az "Önsajnálat és tehetetlen bosszúvágy érzései között vergődve várja a szimptómák megjelenését: a fekete arzénszegélyt a metszőfogán és a hátborzongató Mees-féle jelet - szürke csík a nagylábujj körmén." sorok pedig rendkívül részletes és nyomasztó képet festenek egy lehetséges méregtelenítési folyamatról.
A "Molier" és "Enikő" szereplők bevonása, valamint a velük folytatott párbeszéd, mint például a "Nincs kedvem beszélgetni, rojt szeretnék lenni vagy szúette deszka." vagy a "Nagyon sportos, hideg vízben üldögélsz?" kezdetűek, egy sokkal komplexebb, személyesebb drámát sejtetnek. A "Később a kádban ülök, a vízben, amit ő eresztett magának. A kád szélén a hajszárító belóg a víz fölé." jelenet pedig a veszély, a gondatlanság és a halál közelségének érzetét kelti.
A szövegekben megjelenő dátumok, mint például az "1921. febr. Oh! Várlak epedve, kedvesem!" vagy az "1924. júl. Volt az ember. Akkor tovább ment.", arra utalnak, hogy a megadott információk valószínűleg különböző időszakokból származó írások, naplórészletek, versek vagy akár novellák részleteit tartalmazzák. Ez a sokféleség teszi igazán érdekessé és sokrétűvé a gyűjtést.
A város, mint lelkiállapot: Budapest az irodalmi szövegekben
Számos részlet fest képet Budapestről, de nem csupán mint földrajzi helyszínről, hanem mint egyfajta lelkiállapotról, a fővárosi élet visszásságairól, a mindennapok abszurditásáról. A "Jó reggelt, Budapest." kezdetű mondat, a "Kiveszek a hűtőből egy sört, hagyom, hogy kiszopja belőlem a reggeli szomjúságot." vagy a "A Kereskedelmi Kamara műmárvány burkolatán rejtélyes felirat: „Élő buci te vagy - jó"." sorok mind ezt az érzést erősítik.
A "Bódépest", az "elkínzott tömeg a zöld és kék pöszörlegyek felhője alatt", a "sűrű csönd, haláp és vizenyő" képei a város sötétebb, elhagyatottabb arcát mutatják. A "Kávéillat és fájdalmas agrárblúz hangjai úsznak a levegőben" vagy a "Durrogva ég egy postaláda" részletek pedig a város sokszínű, olykor kaotikus életének lenyomatai. A "Kereskedelmi Kamara műmárvány burkolatán rejtélyes felirat: „Élő buci te vagy - jó"." egy olyan szürrealista elem, amely a hétköznapi tárgyakra vagy helyszínekre aggatott abszurd üzenetekkel játszik.
A "James Watt szobra alatt alkalmi dzsembori, reklámszatyrot terítenek fenekük alá a homleszek." sor pedig a társadalmi különbségekre, a szegénységre és az elhanyagoltságra hívja fel a figyelmet. Az "Eklektikus épületkeretbe foglalt üvegcsarnokot Rochlitz Gyula MÁV-főtisztviselő tervezte. Mint egy templom. De hová tűntek a levéldíszes oszlopfők, a halhólyagos ablak, a díszes szenteltvíztartó, hová tűnt a hatalmas népoltár, a hímzett terítő, a kéz alakú ereklyetartók, füstölők, aranyozott kelyhek, hová az oldaltemplomból a barokk falikép, mely a baltás kentaur alakjában támadó gonoszt ábrázolja?" rész pedig a múlt emlékeinek eltűnését, a régi szépségek pusztulását festi le, miközben a jelen épületei talán már nem hordozzák magukban ugyanezt a lelket.
Az "Ötvenes években egyszer ugyanitt járt az apám, születésnapja volt, zsebében felköszöntő levél: „az alapszervezet nevében isten éltessen sokáig"." kezdetű történet a múlt emlékeit idézi fel, a politikai elnyomás és a személyes tragédia összefonódását. Az apa története, a börtön, a kőtörő munka, a kesztyűben törés, a véres árok, mint időmérő - mind drámai elemek, amelyek egy ember életének nehézségeit mutatják be. A "filtkalapos CIA-ügynök, a Keleti pályaudvar katonai objektum" gondolat pedig a hidegháborús paranoia és a kémkedés világát idézi meg.
A szavak tánca: A költészet és a próza határán
A megadott szövegek egy jelentős része erősen hajaz a költői megfogalmazásra, a képek gazdagságára, a hangulatteremtésre. A "Madárcsontú nő és egy bánatban meghízott férfi áll a peronon." vagy a "A valami ismeretlenre való várakozás élőképe következik." sorok olyan vizuális és érzelmi képeket festenek, amelyek könnyen megragadják az olvasó képzeletét.
A "Szutykos Mai Napot görget a szél." vagy a "Golgota tér; jó estét, Budapest. Ahol legsűrűbb a tömeg, haldokló zombi sodródik a fejek fölött." kezdetű mondatok pedig a modern, urbánus élet abszurditását, groteszk vonásait emelik ki. A "sisztematikus gyilkosság", a "bomba robban", a "véres szörnyeteg" szavak, bár itt nincsenek konkrétan így leírva, de a mögöttes hangulat, a leírások intenzitása ezt az érzést keltheti.
Az "Ember, aki Scholl-papucsban jár, és isteneket gyilkol." vagy a "két baltaarcú öltönyös egy kapualjba lökdösi" sorok pedig a hétköznapi ember és a sors, a hatalom, a véletlen drámai találkozásait jelenítik meg. A szövegekben gyakran megjelenik a "halál", a "bűn", a "bűnbocsánat" témája, ami arra utal, hogy a szerző(k) mélyebb filozófiai kérdéseket is érintenek.
A "A balga Asszony?" vagy a "Teremtő ember?" kérdések pedig az emberi természetről, a felelősségről és az alkotásról elmélkednek. Az "Így élünk mi. De - elvtársaim!" kezdetű mondat pedig a közösséghez, az összetartozáshoz, de egyben a kritikus szemlélethez is kapcsolódik.
A "sutu" és a gyermekkori álmok
A szövegek egyik legérdekesebb és legkidolgozottabb része a "Sutu" nevű karakter története. Ez a részlet egy teljes életút ívet rajzol fel, a gyermekkor álmoktól a felnőttkor küzdelmein át. A "Sutu dó" kezdetű szólam, az anyai szeretetteljes ismételgetés, a zöldségkereskedő apa, a "vevő mindenre van" elv, a zongorázás, a liba legeltetés, a "jó édes kurva anyátokat" felkiáltás - mind részei ennek a gazdag, életképes portrénak.
A "Sutu nem bírta, ha szórakoznak vele, és nem félt az emberektől." és a "Ugyan már, legyintett a kuglizóknak, sóhajtozva letegezte őket." sorok Sutu lázadó, bátor természetét mutatják. A kuglizók, a "szesztől lila arccal", a "finoman megpofozgatták a fiú arcát" - ezek a jelenetek a korabeli szórakozási szokásokat, a kiskocsmák hangulatát idézik. A "Sutu tudta, hogy játék közben nem szabad pofázni, a játék komoly dolog." mondat pedig a gyermeki komolyságot, a szabályok betartásának fontosságát hangsúlyozza.
A "Papa letette az olvasószemüveget és az újságot. Felállt, odalépett Sutuhoz, és háromszor felpofozta." és a "Nyugodtan az ablakhoz lépett, kinyitotta, és egyetlen mozdulattal az utcára ugrott a magasföldszintről." jelenetek drámaiak, a szülői elvárások és a gyermek lázadásának ütközését mutatják. Sutu atlétikai álmai, a "száz méter felfelé a Márgán", a "váltás, mint a négyszer százasok a befutó előtt", a "diszkoszvetés", az "Al Oerternek képzelte magát" mind azt mutatják, hogy a gyermekkorban milyen erőteljesen tudnak hatni ránk a példaképek és az álmok.
Az "Olimpiai bajnok akart lenni." kijelentés összefoglalja Sutu ambícióit. A "Papa mindenfélével foglalkozott, és mivel a numizmatikát szellemi dolognak tartotta, megpróbálta bevezetni Sutu osztályfőnökét az érmegyűjtők közegébe." rész pedig a szülői próbálkozásokat mutatja be, hogy gyermekeiknek értéket adjanak át. A "Munkát! Munkát!" mottó, a piaci munka, a "vadember vagyok én?" büszkeség, a "igazi sváb parasztgyerek" megnevezés, a "jobb a pénz, mint a semmi" elv, mind a korabeli gazdasági és társadalmi viszonyokra utalnak.
A "Sutu szeretett az érkező szállítmányokkal matatni, átvenni az árut, felpattanni a teherautó platójára, pofázni a rakodómunkásokkal." jelenetek a fiú önállóságát, a felnőttek világába való beilleszkedés vágyát mutatják. Az ivás, mint menekülés vagy társasági szokás, a "Mikor Papa úgy gondolta, már eleget dolgoztak a nyárra, leküldte a fiúkat Paksra, a nagyszülőkhöz." a családi kapcsolatok, a vidéki élet és a városi élet kontrasztját is felveti. A "Sutu szerette ministrálni, úgy járt-kelt az oltártérben, mint egy püspök" rész pedig a vallásosság, a szertartások, és a gyermek fantáziájának találkozását mutatja be.
A nyelv mint játék és tükör: A szavak sokfélesége
A megadott szövegek rendkívüli nyelvi sokféleséget mutatnak. A gyermekdalok egyszerű, ritmikus nyelvezete mellett megjelennek a prózai leírások, a költői képek, a szürrealista elemek, a párbeszédek, és még idegen nyelvű részletek is ("encombré par M. Toi ma portion la plus belle de pommes frites!"). Ez a sokféleség arra utal, hogy a gyűjtés során különböző forrásokból származó anyagok kerültek egybe.
Az "Ó-oá!", a "Cumika nélkül nem alszom el!", a "Holláré hé, fiúk!" vagy a "Na, megvan az első sor, google a barátom." kezdetű mondatok a közvetlen, szinte spontán megszólalásokat idézik. A "Hálát adtam az égnek, mert azt álmodtam, hogy szolga vagyok…" kezdetű részlet pedig egy mélyebb, elgondolkodtató nyelvezetet képvisel.
A szövegekben megjelenő dátumok, bár nem mindig logikus sorrendben, arra utalnak, hogy a gyűjteményben különböző korszakokból származó írások lehetnek. Az 1920-as, 30-as évekből származó versek és prózai részletek egy adott történelmi és kulturális korszak lenyomatát hordozzák magukon. A dátumok nélküli, szinte szilánkoszerűen előtörő emlékek pedig arra utalnak, hogy az emberi emlékezet hogyan dolgozza fel a múltat, hogyan kapcsolja össze a különböző élményeket.
A cukor, a csokoládé és a karalábé: Összegzés
A "cukor, csokoládé, rohadt karalábé" témakör, bár elsőre talán furcsának és összefüggéstelennek tűnik, valójában egy gazdag és sokrétű gyűjteményét takarja a gyermekkori emlékeknek, a szavak játékának, a költői és prózai alkotásoknak, valamint a személyes és történelmi tapasztalatoknak. Ezek a szövegek bepillantást engednek a múltba, megmutatva, hogyan formálódott a nyelv, hogyan éltek és gondolkodtak az emberek, és hogyan örökítjük tovább emlékeinket a következő generációk számára. A dalok, a játékok, a történetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük, kik vagyunk, honnan jövünk, és milyen gazdag kulturális örökséggel rendelkezünk.
tags: #cukor #csokolade #rohadt #karalabe