A cukorbetegség (diabetes mellitus) napjaink egyik legelterjedtebb krónikus anyagcsere-betegsége, melyet a hasnyálmirigy által termelt inzulin nevű hormon hiánya, vagy a szervezet inzulinnal szembeni érzéketlensége idéz elő. A genetikai és életkori rizikófaktorok mellett a betegség kialakulásának egyik legjellemzőbb oka a helytelen életmód. A megelőzés, illetve a már kialakult, de kevésbé súlyos cukorbetegség kezelésének első lépése a helyes életmód kialakítása, mely az egészséges táplálkozás és a megfelelő testmozgás kombinációján alapszik. Fontos tudni, hogy a cukorbeteg-diéta egyáltalán nem takar drasztikus étrendet, sőt, egy rendkívül kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozási rendszerről van szó, amely bárkinek segíthet, aki túlsúllyal, elhízással, illetve egyéb, táplálkozással összefüggő problémákkal küzd.
A Cukorbetegség Típusai és Jellegzetességei
A cukorbetegséget az orvosi szaknyelv diabetes mellitus névvel jelöli. Két fő típusa van:
- 1-es típusú diabetes mellitus: Gyermek- vagy serdülőkorban kezdődő forma, de fiatal felnőtt korban (általában 35 év alatt) is kialakulhat. Ritkaságnak számít a magasabb életkorban történő megjelenése. Ekkor a hasnyálmirigy nem termel elegendő inzulint, gyakran teljes inzulinhiány igazolható.
- 2-es típusú diabetes mellitus: Felnőtt- és időskorban kezdődő forma. Ebben az esetben a hasnyálmirigy termel inzulint, de a sejtek elvesztik érzékenységüket vele szemben. A hasnyálmirigy kezdetben egyre több inzulin termelésével próbálja a helyzetet kiegyenlíteni, később azonban az inzulint termelő sejtek kimerülnek, és ténylegesen az inzulinhiány következményei állnak elő. Mivel kezdete lassú, gyakran teljesen tünetmentes állapotban, egyéb vizsgálatok kapcsán kerül felismerésre. Kialakulásában örökletes hajlam mellett olyan külső tényezők játszanak szerepet, mint az elhízás és az alkoholfogyasztás. A legdöntőbb ok a testsúlyfelesleg, amit a mai életmódunk sajnos rendkívül rossz irányba befolyásol.
Évszázadokon, évezredeken keresztül a táplálékkal a szervezetbe kerülő energiát kellően ellensúlyozta a sok mozgás (gyaloglás, futás, lovaglás, vadászat), ma viszont sétálás helyett járművet használunk, naphosszat íróasztal mellett, este televízió előtt ülünk és bőségesen táplálkozunk. Nyilvánvaló az elhízás megjelenése, a felvett energia ugyanis tartósan meghaladja a leadottat. Ez az állapot azonban más szempontból is veszélyt jelent, ugyanis elhízottaknál gyakrabban fordul elő magas vérnyomás, a vérzsírok (koleszterin, triglicerid) emelkedése, olykor a vér húgysav szintjének növekedése (ez utóbbi köszvény kialakulásához teremthet alapot). Fontos tudni, hogy az elhízáshoz társuló cukorbetegség megfelelő laboratóriumi vizsgálattal már enyhébb stádiumban - az ún. prediabétesz állapotában - is felismerhető.
Az Energiabevitel és a Testtömeg Szabályozása
Az energiafelvétel egyéni legyen. Egy normál testtömegű cukorbeteg diétájának energiatartalma annyi legyen, amennyit a testtömege és munkaképessége fenntartása igényel (napi 1000-3500 kcal). Ha a cukorbeteg elhízott, mindaddig kevesebbet kell ennie, amíg a testtömege a kívánt szintre nem csökken. A testtömeg normalizálása ugyanis a cukorbeteg számára a legfontosabb teendő. Bárki könnyen kiszámíthatja ideális testtömegét a módosított Broca-index segítségével: (testmagasság cm-ben - 100) - 10%. Túlsúlyos cukorbetegnek kalóriaszegény étrendet javasolnak, amely 900 és 1600 Kcal között mozog kortól, nemtől, fizikai aktivitástól és szakmai elfoglaltságtól függően.
Az Étrend Tápanyag-összetétele: Szénhidrátok, Fehérjék, Zsírok
Az étrend tápanyag-összetételét tekintve a mai tudásunk szerint akkor járunk el helyesen, ha az kiegyensúlyozott. A táplálék formájában felvett energia körülbelül 50%-át szénhidrátból, 20%-át fehérjéből, 30%-át pedig zsírból fedezi a cukorbeteg, természetesen a kezelőorvos útmutatásai alapján. Minthogy az egyénenkénti energiaigény tág határok között változik, az elfogyasztott tápanyagok mennyiségének is egyéninek kell lennie. A cukorbeteg egyszerűen biztosíthatja étrendjének helyes tápanyag-összetételét - anélkül, hogy az étrend valamennyi tápanyag-összetevőjével (fehérjével, zsírral, szénhidráttal) külön foglalkozna - azáltal, hogy kiszámolja az étrend energia- és szénhidráttartalmát, és lehetőleg zsírszegényen étkezik. Az újabb ajánlások szerint „nincs minden diabéteszes számára ideális szénhidrát-fehérje-zsír arányú étrend”, így a naponta elfogyasztható szénhidrátmennyiség mellett egyénre szabott lett a javasolt energiamennyiség is. Ennek a változásnak azért van nagy jelentősége, mert nem csak túlsúlyos diabéteszesek vannak, hanem normál testalkatúak, vagy akár alultápláltak is.
Szénhidrátok: Mennyiség és Minőség
A cukorbetegség diétájában a szénhidrátmennyiséget ma már nem a szerint határozzák meg, hogy egyszerű (cukor) vagy összetett (keményítő) szénhidrátról van-e szó, hanem azt veszik figyelembe, hogy milyen mértékben emeli a vércukorszintet. Ennek megfelelően osztályozzák kerülendő, mérve fogyasztandó és szabadon ehető szénhidrátfélékre.
Kerülendő szénhidrátok: A vércukrot gyorsan emelő étel, ital fogyasztását célszerű kerülni. Ebbe a kategóriába elsősorban a cukros folyadékok (pl. üdítőitalok) és a magas cukortartalmú édességek, cukrozott befőttek, cukrozott kekszek, méz, aszalt gyümölcsök tartoznak. Szőlőből is csak legfeljebb néhány szem megengedhető, nem egy fürtnyi mennyiség. A szorbit és a fruktóz „rejtett cukornak” tekintendő, ezért a „diabetikus” édességeket is érdemes kerülni.
Cukorbetegek helyes étrendje - Dr. Porochnavecz Marietta diabetológus
Mérve fogyasztandó szénhidrátok: Ide tartoznak a fehér liszt és kenyér, a barna kenyér, az Abonett, a tészta, a rizs, a keksz, a müzli, a burgonya, a kukorica, a tej, a joghurt, a gyümölcs és a cukrozatlan gyümölcslé. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a finoman feldolgozott élelmiszerek - például a burgonyapehelyből készített burgonyapüré, a rizs- és kukoricapehely - jobban növelik a vércukrot, mint a főtt burgonya és a rizs. A barna kenyerek, mint mondjuk a rozskenyér vagy a teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér (Graham-kenyér) szénhidráttartalma hasonló a fehér kenyéréhez, de vércukoremelő hatása kissé az alatt marad, mert a barna kenyerekben lévő diétás rost miatt lassabban emésztődik és szívódik fel. Hasonló hatást érhetünk el, ha fehér vagy félbarna kenyér mellé nyers zöldségfélét fogyasztunk. Az édesgyökér is okozhat vércukorszint-ingadozást, ezért óvatosan kell fogyasztani.
Szabadon fogyasztható szénhidrátok: Szabadon fogyasztható zöldségek (paradicsom, paprika, uborka, káposzta, paraj, fejessaláta, fehérrépa, karalábé stb.), valamint gyengére elkészített tea, víz, ásványvíz és energiamentes (light) üdítőitalok. Ezek az élelmiszerek és italok nem, vagy alig tartalmaznak energiát.
Ha az orvos másképpen nem rendeli, a napi javasolt szénhidrátmennyiség túlsúlyos, prediabéteszes és 2-es típusú cukorbetegek esetén nem haladhatja meg a 170-180 grammot. Normál testtömegű páciensek esetében férfiaknál 160-200 gramm, nőknél 140-180 gramm szénhidrát adása javasolt. Nagyobb fizikai igénybevétel és alultápláltság esetén a napi szénhidrátmennyiség lehet 200-250 g is, figyelembe véve, hogy zsiradékszegény étrend esetén pont a legnagyobb energiatartalmú tápanyag mennyisége korlátozott. Ez azt jelenti, hogy kenyérből, keményítőtartalmú köretekből (burgonya, tészta, rizs) esetenként adható lehetne nagyobb adag. Viszont ezeknek a köreteknek magasabb a vércukoremelő hatása (glikémiás indexe). Az általánosan javasolt diabétesz étrendben ezeket alacsony glikémiás indexű zöldségekből készülő salátákkal, savanyúsággal szokták ellensúlyozni.
Fehérjék: Mennyiség és Minőség
Fehérjékhez és azokon keresztül az aminosavakhoz főleg húsok, húskészítmények, tejtermékek és tojás, kisebb részben pedig gabonafélék és hüvelyesek fogyasztása révén jutunk. A húsfélék szénhidráttartalma - a cukorbetegek étrendjének tervezésekor - figyelmen kívül hagyható, a zsír- és fehérjetartalmuk azonban nem mellékes. Ennek elsősorban túlsúlyosaknál van jelentősége, emellett a fehérjetartalom a csökkent veseműködésű betegeknek is fontos, hiszen ott a napi fehérjebevitel korlátozása is szükséges.
Már utaltunk rá, hogy a beszűkült veseműködés - a vese kiválasztóképességének csökkenése, amelyet az ún. klírensz (clearance) érték, valamint az ennek jellemzésére használt mutató, a mért vagy számított glomeruláris filtrációs ráta (GFR) csökkenése jelez - a fehérjebevitel korlátozását teszi szükségessé. Míg a szövődménymentes esetekben az étrend ideális fehérjetartalma 0,9 gramm/testsúlykilogramm, a veseműködés károsodásakor ennél kisebb, az állapot súlyosságától függően csupán 0,8-0,6 gramm/testsúlykilogramm fehérjebevitel engedélyezhető. Az ennél nagyobb fehérjetartalom ugyanis a veseműködés károsodása folytán a fehérje-bomlástermékek, a vér maradék nitrogéntartalmának emelkedését eredményezi.
A cukorbeteg korától, állapotától függően napi 1-1,5 g/ttkg (például 60 kg esetén 60-90 g) fehérjebevitel javasolt. Ebből 30-40 g „állati” eredetű fehérje legyen (pl. 1,5-2 dl savanyított tejtermék, 8-10 dkg sovány hús, 4-5 dkg sovány sajt vagy felvágott). Bár cukorbetegség esetén fogyasztható lenne napi fél liter tej, 2-3 alkalomra elosztva, emésztőrendszeri betegségek esetén (akár másodlagos laktózintolerancia miatt is) inkább ajánlott a prebiotikus hatású savanyított tejtermék, vagy a sajtok, túró fogyasztása. Laktózérzékenység esetén (gyulladásos bélbetegségeknél átmenetileg is előfordulhat) javasolt a laktózmentes tejtermékek használata. Amennyiben a tejtermékek elhagyásra kerülnek, gondoskodni kell a megfelelő kalciumpótlásról.
Hangsúlyoznunk kell, hogy a cukorbetegeknek arra kell törekednie, hogy minél kevesebb zsiradékot, azaz minél soványabb hús- és tejterméket fogyasszon, mert elsősorban ezáltal biztosíthatja diétájának energiaszegénységét. A sovány marha-, sertés- és csirkehúst, a gépsonkát, a sonkaszalámit, a baromfifelvágottat, a virslit és a párizsit részesítse előnyben, míg a zsíros kolbászt és szalámifélét, valamint az igen nagy koleszterintartalmú májkrémet kerülje, illetőleg csak csekély (1-2 dkg-os) mennyiségben fogyassza. Ugyanígy előnyösebb a sovány (1,5% zsírtartalmú) tej, a félzsíros túrók és sajtok fogyasztása is. Húsból, húskészítményből összesen naponta 2-3 adagnyi mennyiségre van szüksége szervezetünknek. Ez például 1 pár virslit és 1-2 szelet húst jelent. Fogyasszon naponta fehérjetartalmú ételt, pl. sovány hús, hal, tojásfehérje, zsírszegény tejtermékek, a hús egy részét helyettesítse növényi eredetű fehérjékkel, pl. hüvelyesekkel. Sokáig élt a köztudatban az a tévhit, hogy a cukorbetegnek húst hússal kell ennie, pedig viszonylag kis mennyiségű, jó minőségű állati fehérjével is fedezni tudja szervezete teljes szükségletét. A magas koleszterintartalmú tojásból napi egynél többet ne fogyasszon.
Zsírok: A Megfelelő Arány és Források
Az étrend 25-30 százalékos zsírtartalma kívánatos, ezen belül a telített (saturated fatty acid, SFA), egyszeresen telítetlen (monounsaturated fatty acid, MUFA) és többszörösen telítetlen (polyunsaturated fatty acid, PUFA) zsírsavak 1/3:1/3:1/3 arányát javasolják. Kb. az energia 25%-a lehet a zsiradék, ezért érdemes úgy tervezni az étrendet, hogy a zsírbevitel napi 60-70 g legyen.
A húsfélék igen eltérő zsír- (és ebből eredően energia-) tartalmának szemléltetésére néhány példa: 10 dkg csirkemell 110, liba- vagy kacsamell 350-380, sovány marhahús 120, sertéshús fajtájától függően 160-320 kcal-t tartalmaz. Tonhal esetében ugyanez a mennyiség csak 90, ponty esetében 100 kcal-t jelent. Ugyanilyen különbség fedezhető fel a húskészítmények, a felvágottak vonatkozásában is. A sovány (prágai) gépsonka 10 dekányi mennyisége 160, a párizsi 210-230, a kenőmájas 310, a téliszalámi 520, angolszalonna 490, a füstölt szalonna 700 kcal-t tartalmaz. (A párizsi, a kenőmájas, a szalámi esetében a hagyományos termékek átlagos energiatartalmát tüntettük fel, a baromfihús alapú termékek energiatartalma valamivel alacsonyabb.) A sertéshúson belül meg kell emlékeznünk a mangalicatermékekről, amelyek alacsonyabb zsírtartalmuk folytán kisebb energiaértékűek.
A húsfélék nagyobb arányú fogyasztása a különböző zsírsavak megoszlása szempontjából sem kedvező. A sertés- és marhahús döntően telített zsírsavakat tartalmaz, de a telítetlen - omega-3 és omega-6 - zsírsavak optimális aránya a csirkehús fogyasztásával sem biztosítható. A halak gyakoribb étrendbe illesztése lenne kívánatos, ennek hazai hagyományai azonban hiányoznak. A kérdést tovább bonyolítja, hogy a nálunk honos édesvízi, illetve a tengeri halak omega-3 zsírsavtartalma is eltérő, táplálkozás-élettani adatok szerint e tekintetben az utóbbiak a kedvezőbbek.
Diabétesz és omega-3 zsírsavak: Az omega-3 zsírsavakban gazdag táplálkozás, illetve az ilyen zsírsavakat tartalmazó halolajkapszulák szedésének hatását két szempontból vizsgálta az orvostudomány: egyrészt magával a cukorbetegséggel történő összefüggését, másrészt a cukorbetegség szív-érrendszeri szövődményeivel való kapcsolatát. A kutatások ellentmondásos eredményt hoztak abban a kérdésben, hogy az omega-3 zsírsavaknak van-e előnyös hatása diabéteszes betegekben a vércukorszint alakulására és az inzulinérzékenységre. A legutóbbi metaanalízis (2021) szerint azonban a vizsgálatok 70 százaléka szerint kimutatható az előnyös hatás a cukorbetegek számára fontos értékekben. Egyértelműbb az omega-3 zsírsavak szerepe a cukorbetegek szív-érrendszeri szövődményeinek, például a diabéteszesek körében gyakoribb szívinfarktus megelőzésében. Kutatások szerint alacsonyabb a szívinfarktus előfordulása azon cukorbetegek körében, akik több omega-3 zsírsavat fogyasztanak. Mindez igaz a zsírsavtípus mindhárom formájára (ALA, EPA, DHA).
Mai tudásunk szerint helyes, ha a növényi és az állati zsiradékok fele-fele arányban fordulnak elő a cukorbeteg étrendjében. Minthogy az állati eredetű zsiradék java része húsokkal, felvágottakkal és tejtermékekkel jut a szervezetünkbe, ezen felül csekély mennyiségben fogyasszon sertészsírt és vajat a cukorbeteg. Az ételeit inkább kevés napraforgóolajjal vagy főzőmargarinnal készítse el. Fontos az ételkészítéshez használt zsiradék kiválasztása! Legalább annyira figyeljen a mennyiségekre, mint ahogyan a minőségre. Tudni kell, hogy az állati eredetű, illetve növényi eredetű zsiradékok között energiatartalom szempontjából nincs számottevő különbség. Főzéshez használjon elsősorban repceolajat, vagy olyan olajkeveréket, amely a napraforgóolaj mellett repceolajat is tartalmaz, egyes ételekhez olívaolajat! Kenőzsiradékként válasszon jó minőségű, csökkentett zsírtartalmú (light) margarinkészítményeket! Távolítsa el a látható zsiradékot az ételről!
Étkezések Gyakorisága és Ütemezése
Az étkezések gyakoriságát illetően azt javasoljuk, hogy a cukorbetegek napjában legkevesebb ötször, de inkább hatszor étkezzenek. Naponta 3 főétkezés és 2 kisétkezés a kívánatos. Ez alól csak azok az intenzív inzulinkezelés alatt álló betegek kivételek, akiknél a napi négyszeri inzulinadás mellett háromszori - négyszeri étkezéssel is kitűnő anyagcsere állapot érhető el. A napi szénhidrátmennyiség a kiegészítő kezeléshez - gyógyszer és/vagy inzulin - igazodva 5-6 (analóg inzulin esetén 3) étkezésre legyen elosztva. Az ebédek szénhidráttartalma 50-60 g között, a vacsora szénhidráttartalma 40-45 g legyen.
Az 1-es típusú cukorbetegeknél ma már az újabb inzulinkészítmények adagolásával alkalmazkodni lehet a táplálkozáshoz és a fizikai megterheléshez. Az étkezés után kialakuló vércukorszint emelkedés függ az elfogyasztott táplálék glikémiás indexétől, de a szénhidráttal együtt elfogyasztott zsírok és fehérjék elhúzódóbbá tehetik a felszívódást, ezáltal pozitív irányba befolyásolva vércukorszint emelkedését. Inzulinnal kezelt cukorbetegek esetén azért fontos a diéta, mert a szénhidrát elfogyasztása során 1 óra múlva alakul ki a vércukorcsúcs, és 3 óra múlva lecseng, viszont az adagolt inzulin hatásgörbéje más.
Konyhatechnikai Tippek és Ételválasztás
A zsírszegény konyhatechnikai eljárások mellett fontos a nyersanyagok, élelmiszerek megválasztásánál is a zsiradék-szegénységre törekedni. Ez úgy biztosítható, hogy sovány fehérjeforrásokat használunk: bőrétől lefejtett csirkehús, sovány marha-, sertés-, borjúhús, gépsonka jellegű felvágottak, párizsi, virsli, köményes sajt, light sajtok, joghurtok, túró (szükség szerint laktózmentes tejtermékek).
Emellett javasolt kevés zsiradékot használni ételkészítésre: elsősorban olaj, margarin, light margarin. Az alacsonyabb energiatartalmú étrendre szorulók számára célszerű, ha a zsírszegény konyhatechnikát - teflonserpenyőt, alufóliát, grillezést és a roston sütést alkalmazzák, és a főzelékfélék elkészítésénél habarás helyett a gőzben párolást részesítik előnyben. A vajat csökkentett energiatartalmú margarinnal helyettesítsék. Kerülendő a bő zsiradékban sütés (rántott húsok, zöldségek), és a pörköltös alapú ételek.
A keményítőtartalmú ételek megszüntetik az éhségérzetet, viszonylag olcsók és jó rostforrások (elsősorban a félbarna-barna kenyér javasolt). Fogyasszon naponta fehérjetartalmú ételt, pl. sovány hús, hal, tojásfehérje, zsírszegény tejtermékek. A hús egy részét helyettesítse növényi eredetű fehérjékkel, pl. hüvelyesekkel.
Rostbevitel és Emésztőrendszeri Szempontok
Mindenki számára fontos a megfelelő rostbevitel, mivel a rostok csökkentik az elhízás, cukorbetegség, érbetegségek és a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. Diagnosztizált szénhidrát-anyagcserezavarok (inzulinrezisztencia, prediabétesz, diabétesz) esetén fontos, hogy a rostok csökkentik a glikémiás indexet, javítják a szénhidrát toleranciát, kedvezően befolyásolják a koleszterinszintet, prebiotikus hatásuk miatt nélkülözhetetlenek a megfelelő bélflóra fenntartásához.
Étrend tervezésekor a „rostszegénység” ne rostmentességet jelentsen, hanem a puffasztó hatású rostok kerülését: zöldségek és gyümölcsök héja, gyümölcsök apró magvai, vastag levélerezet. A megfelelő mennyiségű rost biztosítható a gabonarostokkal (pl. teljes kiőrlésű liszt, barna rizs), hámozott, vagy kompótnak elkészített gyümölcsökkel, azokkal a zöldségekkel, főzelékfélékkel, melyek nem csak puffasztó rostokat, hanem puffasztó illóolajokat sem tartalmaznak. A puffasztó rostok mellett puffasztó illóolajokat is tartalmaznak a káposztafélék és szárazfőzelékek (bab, borsó, lencse), tehát ezek kerülendők. A káposztaféléknél kivételt képez a brokkoli és a karfiol, ami puffasztó rostot nem tartalmaz, csak illóolajokat, így fedő nélkül főzve egyéni tolerancia szerint fogyasztható. Közismerten puffadást nem okozó pl. a tök, sütőtök, paraj, sárgarépa, paszternák, fejessaláta (és egyéb salátafélék), burgonya, édes burgonya, cékla, zsenge (nem peregnek ki belőle babszemek) zöldbab. Kevésbé zsenge zöldbabot célszerű átpasszírozni (nem turmixolni, mert akkor a héj rész benne marad!). Egyéni tolerancia szerint lehet próbálkozni zöldborsó főzelékpürével is.
Fűszerezés és Ízesítés
Kímélő fűszerezés javasolt. Kerülendők a füstölt, pácolt készítmények, mustár, torma, chili, ecet. Viszont ízesíthetők az ételek petrezselyemzölddel, bazsalikommal, majorannával, kaporral, kakukkfűvel, rozmaringgal, tárkonnyal, citromlével.
Alkohol Fogyasztása és Egyéb Szempontok
„Alkohol” - a kis mértékben, például vacsorát követően elfogyasztott egy dl száraz bor vagy 2-3 dl sör (jóllehet az utóbbi enyhén vércukoremelkedést okoz) semmiképpen sem minősíthető károsnak. A baj mindig a mértékletesség elfelejtésével van. A tartósan nagy mennyiségben fogyasztott alkohol jelentős kalóriabevitelt jelent, elhízáshoz vezet, váratlan hipoglikémiás rosszullétet okozhat és az alkohol egyéb ártalmai (máj-, hasnyálmirigy-, szívizom-, központi és környéki idegrendszer károsodás, gyomorhurut, stb.) is előbb-utóbb megmutatkoznak. Az alkoholnak ugyanis magas az energiatartalma (7 kcal/gramm), ezenkívül váratlan hipoglikémiás rosszullétet okozhat. Esetenként egy-egy pohár száraz bor megengedhető, az édes szeszesitalokat, a sört és a cukros üdítőket azonban kerülni kell.
Cukorbetegek helyes étrendje - Dr. Porochnavecz Marietta diabetológus
A cukorbetegeknél a legritkább esetben fordul elő, hogy csak a diabétesz étrend sajátosságaira kell ügyelni. Az általános ajánlások mellett sokszor figyelembe kell venni az életkori sajátosságokat (fejlődő szervezet, időskor, áldott állapot stb.), vagy egyéb betegségekre vonatkozó diétás ajánlásokat is. 2-es típusú diabétesz esetén az elhízás, mint fő rizikófaktor számos egyéb betegség kiváltója is lehet. De, míg egyes betegségek (pl. szív- és érrendszeri, daganatos betegségek) étrendje hasonló ajánlásokra épül, mint a cukorbetegeké, az emésztőrendszert is érintő problémáknál (epebetegségek, hasnyálmirigy-gyulladás, gyulladásos bélbetegségek stb.) az étrend kiegészül egyéb javaslatokkal is. Fontos a napi zsiradékbevitel csökkentése, a kímélő fűszerezés és a puffasztó rostok, illóolajok kerülése, ami szűkíti a nyersanyag választási és a konyhatechnikai lehetőségeket. Emésztőrendszeri betegségei - ráadásul - nem csak az elhízott cukorbetegeknek lehetnek.
Krónikus állapotok Az előzőekben ismertetett általános ajánlások a betegségek „krónikus” állapotaira vonatkoznak, akut (heveny) esetekben - pl. epekő roham, hányással, hasmenéssel járó állapotok - sokkal szigorúbb is lehet az étrend. Gyomor és nyombél fekély, de a szájüreg, és a nyelőcső gyulladásos betegsége esetén is fontos, hogy kerüljék a túl hideg, vagy túl meleg ételek fogyasztását. Kerülendők a savas hatású ételek, élelmiszerek (savas gyümölcsök, gyümölcslevek, paradicsom, savanyított tejtermékek, savanyú öntetes saláták stb), előnyös a savkötő hatású élelmiszerek, ételek (pl. egyes bélbetegségeknél). Epebetegségek esetén a magas koleszterintartalmú alapanyagok (tojás, máj) is panaszokat válthatnak ki. Epebetegség esetén érdemes kitapasztalni az egyéni érzékenységet, mivel vannak, akik sokféle összetevőt panaszmentesen tudnak elfogyasztani (akár káposztaféléket is), másoknak gondot okozhatnak az általában fogyasztható nyers gyümölcsök (alma, őszibarack héj nélkül), tejtermékek is. Epekövesség esetén az egy, de nagyobb méretű kő lehet „néma” (kevésbé reagál a nem ajánlott élelmiszerekre, ételekre), míg ha több apró kő van, nagyobb az epehólyag kivezető csövébe való beékelődés (epekőroham, görcs) veszélye. Természetesen az étrend összeállításakor ügyelni kell a változatosságra is, igaz, ez sokkal nehezebben biztosítható, mint a „normál” diabétesz étrend esetén. Hiszen a lakosság által kedvelt ételeknél vagy a nyersanyagokkal, vagy a fűszerezéssel, vagy a konyhatechnikával (egyes ételeknél mindhárommal) problémája lehet egy emésztőrendszeri betegségben szenvedőnek.
Az Egészséges Életmód Alapjai a Cukorbetegek Számára
A cukorbetegek diétája nem más, mint az egészséges étkezés. Egy étrend akkor egészséges, ha ellátja a testet a szükséges tápanyagokkal. Ezek a szénhidrátok, fehérjék, zsírok, vitaminok, ásványi anyagok. A táplálkozásban nem érvényes az, hogy ha valami előnyös, akkor abból több még előnyösebb! Többek között fontos, hogy étrendünk naponta tartalmazzon tejterméket, például 1 pohár tejet és 4-5 dkg sajtot. De nincs szükség arra, hogy napi 2-3 liternyi mennyiségben fogyasszunk tejet, bármily egészséges is, mert így egyéb fontos táplálék fog kiszorulni étrendünkből. Bőségesen zöldségfélét enni minden nap, az helyes dolog, kell az egészség megőrzéséhez. A táplálkozástudomány kimondja, hogy nincs önmagában egészséges vagy egészségtelen étel, élelmiszer, csak a táplálkozás egésze lehet előnyös vagy káros az egészségre. Cél az életkornak, testtömegünknek megfelelő mennyiségű és összetételű táplálkozás, melyet a változatosság jellemez.
Javasolt, hogy a keményítőtartalmú (gabonafélék, kenyerek, lisztesáruk, keményítőtartalmú zöldség, amilyen a burgonya) élelmiszerek adják az étrendünk gerincét. A napi többszöri zöldség- és gyümölcsfogyasztás elengedhetetlen része az egészséges étkezésnek. A zöldségféléket, gyümölcsöket rendszeresen és bőségesen kell ennünk. A napi összbevitel érje el legalább a 40 dkg-ot. Az egészségmegőrző táplálkozásban tehát egyes élelmiszerek nagyobb arányban, míg mások kisebb mértékben kell, hogy szerepeljenek.
Étrendünk alapját a keményítőtartalmú élelmiszerek adják. Naponta és bőségesen kell fogyasztani zöldségfélét, naponta kell enni gyümölcsöt is. Étrendünkben mértékkel szerepeljen húsféle és tejtermék, igen kis mennyiségben zsiradék. Egy-egy csoporton belül próbáljon meg változatosan enni az egyes élelmiszerekből! Egyen kevésbé zsíros ételeket!
Tévhitek és Valóság a Cukorbeteg Diétával Kapcsolatban
Nagyon sok tévhit él a cukorbetegek étrendjével kapcsolatban.
„A cukorbetegnek kerülnie kell a szénhidrátokat.” Csak annyiban, hogy azon élelmiszerek, amelyek gyorsan és nagymértékben emelik a vércukorszintet, kerülendők. Ezek a hozzáadott cukrot tartalmazó italok (például cukrozott üdítő), ételek (például cukrozott befőttek, cukrozott kekszek), méz, aszalt gyümölcsök. Szőlőből is csak legfeljebb néhány szem megengedhető, s nem egy fürtnyi mennyiség. Röviden, a cukorbeteg-étrend megegyezik az egészségmegőrző táplálkozással. Sokféle élelmiszert fogyasszunk, sokféle módon elkészítve.
„Csak drága élelmiszereket fogyaszthat a cukorbeteg.” Nem feltétlenül! Egy adott élelmiszercsoporton belül válasszuk a megfizethetőbbet. Például télen savanyú káposztát, céklát, kelkáposztát, sütőtököt vehetünk olcsóbban, nyáron paradicsomot, uborkát, zöldpaprikát, karfiolt. Az alapanyagok olcsóbbak, mint a félkész vagy késztermékek.
„A cukorbeteg sosem ehet édességet.” A cukorbeteg is mértékkel (!) ehet édességet, akárcsak a nem cukorbeteg. Édességek közül a magasabb tápértékűeket kell választani az „üres kalóriák” helyett. Régóta ismert, hogy a normál (cukorral édesített) csokoládé, esetleg a tejszínes fagylaltok mértékkel (1-2 dkg csokoládé, 1 gombóc fagylalt) beilleszthetők a cukorbeteg étrendjébe.
„A cukorbeteg húst hússal ehet.” Ez egy tévhit. Ha étrendünk magas fehérje- és zsírtartalmú élelmiszereket tartalmaz főként, és így kiszorítjuk a keményítőtartalmú ételeket (szénhidrátokat), amilyen a kenyér, burgonya vagy tészta, rosszat teszünk. A sok zsír felgyorsítja az erek meszesedését, és könnyen elhízást okozhat. A sok fehérjebevitel (hús) következtében pedig a szervezetben nagy mennyiségben keletkező fehérje-bomlástermékek a vesén kiválasztódva erősen megterhelik azt.
Cukorbetegség Kezelésének Szakmai Irányelvei
A vércukorszint csökkentését célzó diétát a cukorbetegség gyógyítása során alkalmazzák. Számos, cukorbetegek számára kidolgozott étrend létezik. Ezekben az energiabevitel a beteg testsúly/magasság arányától, napi tevékenységétől, életkorától és az esetleges inzulinkezeléstől is függ. Az élelmi rostokban gazdag diéta lehetővé teszi a cukorbetegség jobb egyensúlyban tartását, és egyúttal csökkentheti a gyógyszerigényt is. A diétát mindig orvosi felügyelet mellett kell elkezdeni és folytatni, mert csak megtervezett, személyre szabott diétás kezeléssel érhető el, hogy a cukorbeteg anyagcsere-állapota megközelítse az egészséges emberekét.
tags: #cukorbeteg #a #virslihez #ehet #mustart