Bevezetés
A magyar reformpedagógia történetében kiemelkedő helyet foglal el a Domokos Lászlóné (Löllbach Emma) által alapított és vezetett Új Iskola, amely 1915-ben kezdte meg működését magánintézményként. Domokos Lászlóné kísérleti iskolának szánta, amely az európai pedagógiai reformtörekvések eredményeit igyekezett adaptálni és továbbfejleszteni. Bár az intézmény hivatalosan sosem vált államilag elismert kísérleti iskolává, és fenntartási költségei miatt többször is kezdeményezték államosítását, mégis egyedülálló módon valósított meg progresszív pedagógiai elveket. Az Új Iskola pedagógiai koncepciójában kiemelt szerepet kapott a közösségszerveződés és a kooperáció, amelynek fejlődését korszerű csoportelemzési módszerekkel vizsgálták.
Az Új Iskola működési keretei és tanterve
Az Új Iskola kezdetben nyilvános jogú magániskolaként működött, majd egyesületi iskolaként folytatta tevékenységét, államilag érvényes bizonyítványokat adva a tanulóknak. Annak ellenére, hogy az államilag elfogadott tantervek alapján kellett működnie, a módszereket és a tananyag elrendezését saját pedagógiai elveik szerint választhatták, illetve alakíthatták. 1916-ban polgári iskolai tagozata is nyílt, amelyet 1929-től leánylíceummá szerveztek át, majd ebből lett a nyolcosztályos gimnázium. Az intézmény védnökségét a Magyar Gyermektanulmányi Társaság, majd az Új Iskola Egyesület vállalta. Az iskola tantervét Nagy László tanítóintézeti tanár, reformpedagógus állította össze, amelyet a későbbiekben a tantestület folyamatosan kiegészített.
Pedagógiai alapok és módszerek
Az Új Iskola oktatásában alkalmazott módszerek forrásai többfélék voltak. Bár Nagy László munkássága jelentős mértékben meghatározta az iskola pedagógiai tevékenységét, számolni kell azzal a befolyással, amelyet a múlt század nagy hatású polgári filozófusai - W. Dilthey, O. Spengler, K. Jaspers, intuíciós elméletével H. Bergson, valamint a fejlődéslélektan képviselői, E. Claparéde, J. Piaget, E. Sprangler, A. Ferriére, O. Decroly és E. - gyakoroltak az intézményre.
Az Új Iskolában a nevelőkkel szemben támasztott első követelmény a növendékek megismerése volt. Az iskolához beosztott tanárokkal szembeni elsőrendű elvárás, hogy hivatást érezzenek a gyermeki lélek tanulmányozására. Ennek fényében az iskolai osztály nem lehetett puszta csoport, mivel nem tekinthető önkéntes szerveződésnek. Az osztályközösség tagjai közötti kapcsolatok részben tudatos pedagógiai hatás eredményei, részben spontán képződmények. Az előbbiek képezték a csoport formális (hivatalos, intézményesített) szerkezetét, amelynek célja a közösségi tevékenység optimális megszervezése, a feladatok elvégzése. A spontán kapcsolatok rendszerét foglalták bele az informális struktúra fogalomba. Mai szociálpszichológiai megfogalmazásban: „bármilyen társadalmi szervezetben a csoportokba szervezett egyének együttesei sajátos csoportminőségeket mutatnak, de lényegükhöz tartozik, hogy tagjaik akaratától független, társadalmi értelemben véve objektív léttel rendelkeznek.”
Évkönyvek mint a közösségi fejlődés tükrei
A leánylíceum, illetve leánygimnázium működésével együtt megjelent az iskolai munkát bemutató évkönyv. Ez az évkönyv az intézmény legfontosabb eseményein kívül rögzítette az elért eredményeket, a tanulmányi versenyek helyezettjeit, a pedagógusok által készített osztályjellemzéseket és a statisztikai adatokat. Az évkönyv „A tanulók élete” címszó alatt folyamatosan közölt egy-egy osztály jellemzését a gimnáziumi négy osztályról és a líceumi V-VIII. osztályokról, az osztályfőnökök teljes, a későbbiekben néha csak kezdőbetűvel jelölt aláírásával. Az igazgatónő a gyakorló tanárjelöltek számára elméleti tájékoztatást készített az iskola törekvéseiről a dokumentumok bemutatásával.
Esetelemzés: Egy osztály közösségi jellemzése 1938-tól 1941-ig
Az elemzéshez kiválasztott évkönyvekből egy osztály 1938-tól 1941-ig tartó közösségi jellemzése került feldolgozásra. Az osztály létszáma az évek során a következőképpen alakult: I. o. - 19 fő; II. o. - 14 fő; III. o. - 17 fő; IV. o. - a tanulmány nem részletezi a negyedik évfolyam létszámát.
I. osztály: A kezdeti nehézségek és az összeolvadó erők
A különböző iskolákból összekerült gyermekek között mindig nehezen alakul ki az osztályélet. Az együttélés külső rendje szoktatással és fegyelmezéssel aránylag rövid idő alatt elérhető, de az a sajátos belső szellem, mely a kollektivitásban is egyéni jelleget ad egy-egy osztálynak, lelki érés kérdése. Az első évben az osztály lelki összeolvadása csak bizonyos időpontokban volt teljes, majd ismét kis csoportokra hullott szét a közösség. Az összeolvasztó erők a 10-11 éves kornak megfelelően bizonyos gyakorlati cselekvések voltak, amelyek elsősorban a tanulmányi anyaggal álltak kapcsolatban. Ilyenek voltak elsősorban a formáló munkák, mint például a homokládában földrajzi típustájképek felépítése és a kiállítási anyag feldolgozása agyag- és papírmunka formájában. Az állat- és növénygondozás is lelkesítette őket. Kis macskát vettek gondjaikba, ápolták, majd elhelyezték és többször meglátogatták. A növényápolás azonban csak ideig-óráig sikerült, mert a szünetekben megfeledkeztek róluk.
Erős összefogó erőnek mutatkozott a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatban a szociális segítés kérdése. Erre a célra az osztály egy tanuló irányításával „Szív”-csapatot szervezett (eredeti neve „Jószív” csapat volt). Ez gyűjtést indított a „Magyar a magyarért” céljára, továbbá erdélyi székely családok segítésére. A „Vörös Kereszt”-nek apró kézimunkák készítésével, levelezőlapok festésével és ezeknek eladásával igyekeztek szolgálni. Mikor csapatszervező osztálytársuk eltávozott közülük, valamennyien megajándékozták, és két hétig mindnyájan egyek voltak az iránta való szeretetben. De az egyébként gyakran széthulló közösség erős szervezőképességről is tanúságot tett, mikor farsangi délutánjuk számára teljesen önállóan megírták, megtanulták és előadták a Hófehérke című mesét, amelynek sem szövegén, sem előadásán nem simított tanári kéz. Az egymás segítését is elég ügyesen végezték, különösen a mennyiségtanban és az idegen nyelvekben. - Csődöt mondott azonban minden törekvésük az osztálydíszítési munkák terén. Ha egy-egy tervet közösen megvitattak, rövid ideig lelkesedtek érte, buzgón elkezdték például a képek gyűjtését, amelyekből táblázat készült volna a falra, de a rendszerezés munkáját igyekeztek mindig másra hárítani. Ezáltal osztályuk gyakran rendetlen volt, és falaikról alig kerültek le az előző osztály összefoglaló rajzai. Minden osztály arra törekszik, hogy saját kézimunkájával ékesítse tanulóhelyét. Ez a törekvés az I. osztályban még nem volt egyértelműen sikeres.
Dr. Kremsier Irma tanárnő I. osztálya különböző iskolákból került az intézménybe. Jól látszik az osztályfőnök erőfeszítése, hogy koruknak megfelelő (10-14 éves) tevékenységgel segítse a közösség kialakulását, elsősorban a tanulmányi anyagra építve. Ez már mint feladatra irányuló tevékenység jelent meg: földrajzi típusképek felépítése, kiállítási anyag feldolgozása, állat- és növénygondozás, farsangi délután szervezése, önálló szövegírás, előadás-rendezés, egymás segítése. Feltételezhetjük, hogy az egymás közötti rokonszenv határozta meg kapcsolataikat, és ezt a tevékenységi formák kialakítása, a feladat megoldása is elősegítette, valamint következtethetünk az osztály tagjai közötti interakciós-kommunikációs szerkezetre is. Az „függés” is előfordult az interperszonális kapcsolatokban: „Erős összefogó erőnek mutatkozott a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatban a szociális segítés kérdése. Erre a célra az osztály egy tanuló irányításával „Szív” csapatot szervezett.” Az intézményes keretben spontán társulások jöttek létre, klikkek alakultak ki, barátságok szövődtek. A csoport nem azonosult az „osztálydíszítés”-t szorgalmazó tanárnő elvárásával, életkorukra jellemző „szalmaláng” lelkesedéssel fogtak a munkához, de hiányzott az érzelmi ráirányulás.
II. osztály: Az összetartás és a külső események hatása
A tanév elején rögtön érezhető volt, hogy az osztály összetétele megváltozott. Több tanuló eltávozott, közöttük jó és bomlasztó elemek is kiváltak. Az újak csendes, szerény magaviseletükkel szinte észrevétlenül illeszkedtek bele a közösségbe. Ez évben a tanulók jobban egymásra voltak utalva, és ez teremtette meg az egymás iránti teljes bizalmat és az iskolai összetartást egészen a zsiványbecsületig. Megszűnt a kis csoportokra való széthullás, és ha az iskolán kívül nem is barátkoznak egymással egyformán, az osztály falain belül egyek a munkában, játékban, tervezgetésben. „Szívesen segítünk az ügyetleneknek, mindenkit szeretünk, csak aki nem olyan pajkos és kislányos, mint mi, azzal nem tudunk mit kezdeni” - így jellemzik közös életüket saját maguk.
Az osztályélet fejlődésének feltűnő állomása, hogy ez az idei megrázó világeseményekben bővelkedő év váltotta ki a tervező és vezető tanulók megszólalását. Míg az I. osztályban csak egy-egy gyakorlati cselekvés, vagy közös szórakozásra való készülés indította meg az önálló tervezgetést és szervezkedést, addig idén az Európában lejátszódó tragédiák visszhangjaként határozták el magukat közös munkára és cselekvésre. Az osztály két tanulójában mutatkozott meg a tervező és vezető képesség, köréjük csoportosultak a többiek. Munkájukat ügyes megosztással titokban végezték, és aztán meglepetésszerűen álltak vele elő, ami szintén jellemző erre az életkorra. Első ilyen munkájuk Lengyelország legyőzetéséről és a lengyel menekülésekről szólt. Pontos térképet rajzoltak, adatokat gyűjtöttek, majd felvetették a kérdést, hogyan segíthetnék a menekülteken. Rajzokban mutatták be, hogy mit kellene tenni. Feltűnő volt, hogy csak a gyermekek iránt éreztek igazi részvétet, mert rajzaikban felnőtt alig szerepelt.
A finnek hősi szabadságharca még közelebbről hatott rájuk, mert hiszen a Pax-Ting alkalmából sokat hallottak a finn testvérnemzetről. A vezetők most kieszelték, hogy kis géppel írt újságot szerkesztenek, képekkel illusztrálják, és miután a sokszorosítás nehéz, a megjelent számot 12 fillérért mindenki elolvashatja. Meg is jelent egy szám, és ezt március 15-i ünnepélyükön mutatták be. A pénzt pedig jótékony célra juttatták. Az irányított kollektív munka is sokkal jobban halad az idén, mint tavaly. Nyári élményeik és gyűjtéseik eredményeképpen szép feldolgozásokat készítettek olyan népszokásokról, amelyeket megismertek. E munkák most osztályuk falát díszítik. Általában többet törődnek most már osztályuk csinosságával és az osztályfőnöki óra első 10 percét mindig padjaik lemosására, szekrényeik letörölgetésére és az osztály falán függő képek rendezésére fordítják. A virágültetést és ápolást is rendszeresebben végzik. Tanulmányaik keretében szívesen készítenek összefoglaló és magyarázó rajzokat, és örülnek, ha kitüntetésképpen a falra feltehetik. Rengeteg tervük van, sokfélébe belekezdenek, de megunják, és így csak a fele készül el annak, amibe belefogtak. Sokat foglalkoznak ők maguk is az önfegyelem kérdésével. A nyugodtabbak szeretnék megjavítani társaikat, és ezért felírást készítettek e szóval: Önfegyelem, és a tábla fölé tűzték. Ha az illető nyugtalan, szemükkel feléje és a tábla felé intenek, ami azt jelenti, hogy szedje össze magát. Valami csekély eredménye már van is ennek a törekvésnek. Érzelmi életük erősen hullámzó, és ez az uralkodó jelleg minden cselekedetükben. Keresik az érzelmi felfokozottságot, feszültséget, hajhásszák a szenzációkat és meglepetéseket. Szeretnek csekélyke híreket túlozni, és azokat borzongó izgalommal továbbadni.
III. osztály: Az egységes közösség és a vezető szerepek
Az osztály sokrétű, sokszínű kis közösség volt, és mégis viszonylag egységes. Rengeteg egészséges életkedv feszült bennük, a tanár könnyen teremthetett olyan légkört, amelybe friss kedvvel, jó eredményt ígérően folyt a munka. Ezt az egészséges munkaritmust még azok a hidegebb, sivárabb kis lelkek sem tudták megtörni, akiket - mint minden osztályban - itt is megtalálunk. Az egészséges osztályszellem kialakulását az is elősegítette, hogy a növendékek között sok volt a vidéki, és ezek több lelki tisztaságot, gyerekes jókedvet és emellett több komoly kötelességtudást hoztak magukkal, mint általában a pesti családok gyermekei. Ezek mindnyájan érezték - mondták is -, hogy szüleiknek sokba kerül az ő taníttatásuk, és ezért komolyan kell dolgozniuk. Nem annyira szellemi, mint inkább erkölcsi vezetőréteget jelentettek. A legtöbbjük az év folyamán semmi hajlandóságot sem mutatott arra, hogy beleolvadjon a színtelenebb városi rétegbe. Beszédük ízes, magyaros maradt, és bontakozó életszemléletük a nép egyszerű, reális és mégis meglepő mélységet mutató életszemlélete. Az irodalomtanár munkáját népismeretük és szép magyar beszédjük nagyon megkönnyítette. A vidékiek nagy, zárt tömbje mellett ott volt a kevésbé egységes városi réteg, melyet tagjainak képessége, vérmérséklete, származása tagolt a közösség szempontjából hasznos és kevésbé hasznos csoportokra. A társadalmi tagozódás kérdése még aligha volt tudatos bennük, de öntudatlan súrlódásokat már okozott. Egyik társukat azért nem szerették, mert alacsonyabb társadalmi osztályból magasabbra törekvő embertípus félszegségét, gátlásait, ingerültségét érezték rajta. Általában azonban nagyon szerették egymást.
Ilyenformán két osztályvezér volt az év folyamán. A régi nagy fantáziája, féktelen temperamentuma jó és rossz irányba egyformán befolyásolta az osztályt. Érdekes, hogy mióta ez az osztályvezér komolyabb, csendesebb lett, befolyása csökkent. A másik osztályvezér hatása inkább csak jó irányú volt. Egyéniségének alaphangja valami kislányos szelídség, és ez sohasem engedte, hogy élénksége, színes képzelete féktelenségbe ragadja. A jó irányba ható összetevőkkel szemben az év kezdetén egy kevésbé kívánatos hatás is érvényesült, mely azonban az év végére csaknem teljesen megszűnt. Ez a három tehetséges, jó tanuló szövetsége volt, akik egy ideig a hideg szemlélődők szerepét játszották az osztály ösztönösen meleg egységével szemben. A szeretet és a jó szándék igen jellemző az osztály nagy átlagára. Egy újonnan jött, iskolai élethez nem szokott társukat rögtön pártfogásukba vették, türelmesek tájékozatlanságával szemben szerették, segítették. „Ő a mi kisbabánk” - mondta egyikük. Jó szívvel végeztek szociális munkát, bár ilyen szempontból a tanárnak állandóan táplálnia kellett képzeletüket. Ez az „erdélyi akció” volt idén az első nagy osztályvállalkozásuk. Majd a népdalversenyre készültek nagy igyekezettel az egyik osztályvezér irányításával. Az osztálybecsületért mindent megtettek; erre újabban nagyon kényesek. A lelki egészség jele az is, hogy az osztály őszinte, becsületes. Az elkövetett hibákat - kevés kivétellel - nagyon megbánták; igaz, hogy nagyon hamar újra el is követték. A büntetés nemigen fogott rajtuk, könnyen megmakacsolták magukat, de mindig hatásos volt, ha azt látták, hogy a tanár szomorú hibáik miatt, és nagyon féltek attól, hogy nem fogja szeretni őket.
A csoportstruktúra a harmadik szakaszban inkább a csoportkohézió kialakulását mutatja. Feladatra irányuló tevékenységük sokrétű, már kiterjed a tervezés, szervezés bonyolult folyamatára, például a lengyel menekülteken való segítés rajzos bemutatása, géppel írt újság árusítása a finn szabadságharcosok megsegítésére. Kialakulnak a domináns szerepek, a központi személyek, a vezetők irányítják például a meglepetésnek készített kiállítási munkát. Az „Szív” csapat egy példája ennek a szervezett tevékenységnek.
Az iskola mint kísérleti pedagógiai műhely
Az Új Iskola Domokos Lászlóné vezetésével nem csupán egy oktatási intézmény volt, hanem egy valódi kísérleti pedagógiai műhely, amely a reformpedagógia elveit a gyakorlatban is alkalmazta. Bár hivatalosan sosem kapta meg a kísérleti iskola címet, és pénzügyi nehézségekkel is küzdött, mégis jelentős hatást gyakorolt a magyar oktatásügyre. Az évkönyvek részletes osztályjellemzései, a pedagógusok megfigyelései és a tanulók közösségi tevékenységének leírásai mind azt bizonyítják, hogy az intézményben kiemelt figyelmet fordítottak a gyermekek egyéni fejlődésére és a közösségi kohézió erősítésére. A tanárok aktívan keresték a lehetőségeket, hogy a tanulók életkoruknak megfelelő, feladatra irányuló tevékenységekkel mélyítsék el az osztályközösség érzését, és fejlesszék a diákok önállóságát és felelősségtudatát. Az Új Iskola példája ma is iránymutatásul szolgálhat a modern pedagógiai törekvések számára, hangsúlyozva a közösség erejét és a személyiségközpontú nevelés fontosságát.