A fokhagyma (Allium sativum) évszázadok óta nélkülözhetetlen növény a magyar háztartásokban, nemcsak ízesítőként, hanem természetes gyógyszerként is használják. A fokhagyma vírus-, gomba- és baktériumölő hatással rendelkezik, azonban ez a képessége nem minden kórokozó ellen hatásos. Mint ahogyan minden zöldségnek, így a fokhagymának is vannak kórokozói és kártevői, amelyek megtámadhatják a növényt, ezzel károkat okozva a termelőnek. A saját termesztésű fokhagyma aromája intenzívebb, mint a boltié, ráadásul így biztosan tudja az ember, milyen körülmények között nőtt a növény. Ahhoz, hogy bő termést és egészséges, sokoldalúan felhasználható alapanyagot kapjunk, elengedhetetlen a megfelelő fajtaválasztás, gondos ültetés, rendszeres ápolás, és a betegségek, kártevők elleni hatékony védekezés. A fokhagyma gondozása nem egy munkaigényes feladat, így akár a lakásban is felnevelhető.
A fokhagyma ideális termőhelye és tápanyagellátása
A fokhagyma az amarilliszfélék családjába tartozó évelő növény. Gumója több gerezdből áll, melyeket egy vékony, hártyás burok véd. A fokhagyma legjobban jó vízáteresztő képességű, morzsalékos, középkötött talajokon fejlődik. A túl nedves, kötött talajokat kerülni kell, mert a hagyma könnyen rothad. Legideálisabb a semleges vagy enyhén lúgos kémhatású föld (pH 6,5-7,5). A fokhagymát nem szabad egymás után ugyanarra a helyre ültetni, mert kimeríti a talajt, és növeli a betegségek kockázatát. Jó elővetemények: hüvelyesek, gabonafélék, korai zöldségek.
A fokhagyma a többi zöldséghez képest aránylag nagyobb a tápanyagigénye, de nem szabad frissen szerves trágyázott földbe ültetni. Fontos a jó tápanyagellátás: a túl kevés tápanyag visszaveti a fejlődést, a túl sok - például nitrogén - pedig csökkentheti az eltarthatóságot. A foszfor például a gyökérnövekedés idején fontos. A nitrogént általában három lépésben juttatjuk a talajba: őszi talajművelés idején, az első kapáláskor és a fejesedés időszakának elején, később már nem. A fokhagyma hatóanyag mennyiségének igénye összesen 300 kg/ha (30 g/m²). A kijuttatás során általános szabály, hogy a gyökeresedéshez a foszfor, lombosodáskor a nitrogén van túlsúlyban, míg fejesedéskor a kálium. A hagyma minőségét a kalcium ellátottság is befolyásolja, különösen a tenyészidőszak vége felé. A talaj trágyázásához felhasználható vízben hígított ökörfarkkóró, de az üzletekben is kaphatók speciális termékek. Szezononként négy ilyen öntözést ajánlunk műtrágyázással. Az első trágyázást közvetlenül a hajtások megjelenése után kell elvégezni. A második öntözés 14 nap után történik nitrogéntartalmú komponensek felhasználásával. Általában ezen a ponton izzók képződése következik be, ezért ajánlatos szuperfoszfátot adni az oldathoz. A harmadik és negyedik öntözést műtrágya hozzáadásával kell elvégezni, egyenletesen elosztva az időt az utolsó öntözés pillanatától az öntözés végéig.
A fokhagyma öntözése: Mikor és hogyan?
A fokhagyma szereti a mérsékelt öntözést, különösen száraz tavasz esetén. A nedvesség hiánya negatívan befolyásolja a fokhagyma egyéb tulajdonságait is. A fokhagyma a gyökeresedés és lombfejlesztés idején, illetve fejesedéskor igényli az öntözést, ha nincs elég csapadék. A tenyészideje elején - a megfelelő gyökeresedéshez és a lombfejlesztés idején - kifejezetten igényli a vizet. Őszi ültetésnél ez szeptember-október, míg a tavaszinál március-április. Az érés kezdetéig a fokhagyma számára a 70%-os talaj-víztelítettség az ideális. Ez kb. olyan állagú földet jelent, amit ha tenyerünkbe markolunk, csak annyira esik szét, hogy az ujjaink lenyomata még látszik a halmocskán. A fejesedés idején akkor van szükség a fokhagyma öntözésére, ha abban az életszakaszában tartósan száraz, aszályos az idő. Ilyenkor érdemes néha megöntözni, különben a hagymák kicsik maradnak. Öntözés nélkül is termeszthető a fokhagyma, nem szárad ki, nem pusztul el, mivel az éghajlat miatt éppen akkor van a legtöbb eső, amikor a legtöbb vizet igényli, tavasszal, illetve ősszel.
Különösen fontos a fokhagyma jó öntözése a növekedés idején, amikor gerezd képződik. Függetlenül attól, hogy a termést melyik régióban fogják termeszteni, elegendő mennyiségű nedvességgel kell ellátni. A fő nedvességigény a talajba ültetés pillanatában esik le, hogy megjelenjenek az első egészséges hajtások. A páratartalomnak ebben a pillanatban legalább 80%-nak kell lennie, ezért ebben az időszakban az öntözés nagyon fontos. Amikor az első hajtások megjelennek, és ez egy-két héttel az ültetés után történik, 4-6 naponta kell öntözni. Ha folyamatosan esik, nincs szükség további vízre a növények számára. Növelni kell az öntözés intenzitását abban a pillanatban, amikor a növény tollakat bocsát ki, és fogak képződnek benne.
A jövőben a hidratálást a talaj kiszáradása után végezzük. A tapasztalt kertészek azt javasolják, hogy négyzetméterenként 10-11 liter vizet öntözzenek. Minden öntözés után meg kell vizsgálni az ágyásokat. Ha a nedvesség kimosta a hagymákat a földből, akkor meg kell őket szórni. Ugyanezeket az ajánlásokat kell betartani esők idején is. A termék hosszabb tárolása érdekében az öntözést a gyűjtés megkezdése előtt 20-25 nappal teljesen le kell állítani. Ebben az esetben nem halmozódik fel nedvesség a fogaiban, és képes lesz tovább tartani. Ha a fokhagymában nincs elég víz, vagy feleslegben van benne, ez a megjelenésében nyilvánul meg. Mivel a kultúra nem rendelkezik túl fejlett gyökérrendszerrel, az öntözést gondosan ellenőrizni kell, különösen a tenyészidőszakban, és az azt követő első napokban száraz nyarakon.
A nedvesség szintjét bizonyos jelek határozzák meg, ezek közül a legfontosabb a felsők kivilágosodása. Ha a levelek sárgulnak, akkor ez a talaj hiányát vagy nagy mennyiségű nedvességét is jelzi. Egyes esetekben egy ilyen megnyilvánulás jelezheti a kártevők jelenlétét a talajban. A növény termesztése során érdemes megjegyezni, hogy a nedvesség és annak mennyisége befolyásolja a hagymák minőségét és méretét. Annak érdekében, hogy nagyra, lédúsra és ízletesre nőjenek, az ültetési területen rendszeresen meg kell trágyázni a talajt.
Az öntözés módszerei és időzítése
Az öntözővíz ne legyen túl hideg és egyszerre ne juttassunk ki túl sok vizet, mert nem szeret pangó vízben állni. Nem túl hideg, kb. 18 °C-os vízzel ajánlják öntözését. Locsoláskor ügyeljünk arra, hogy a talajra kerüljön a víz, ne a növényre, mert a vizes közeg elősegíti a bakteriális és gombás fertőzések kialakulását. A fokhagyma öntözése a kora reggeli órákban, illetve a napnyugta utáni időszakban történjen. Ha a terület kicsi, akkor általában az esti és reggeli öntözést alkalmazzák.
A téli fokhagyma nem annyira öntözésigényes, mivel folyamatosan a fólia alatt és a talajban van, ezért a tenyészidőszakban elegendő tápanyagot kap belőle. Kezdetben, mielőtt egy növényt télre ültetünk, ne öntözzük bőségesen. Ezt kis mennyiségben kell megtenni, vizet adva hozzá, és biztonságosan lefedve fóliával. Tavasszal a fokhagymát az olvadt hó és az eső táplálja. Ha kint melegebb lesz, a fokhagymát egy napra kinyithatjuk, hogy ne érje fagy. És ebben az időben is fokozatos permetezés történik.
A fokhagyma öntözésének időzítését minden esetben be kell fejezni, a termesztési régiótól és az ottani időjárási viszonyoktól függően. Fontos odafigyelni a természeti tényezőkre, a talaj minőségére és egyéb szempontokra. A növénynek júniusban lesz szüksége a legnagyobb mennyiségű nedvességre, amikor a nap a legaktívabb.
Csepegtető öntözés
A csepegtető öntözés lenne az ideális a fokhagyma rövid gyökerei miatt, de kiskerti körülmények között annak kialakítása a magas költségek miatt nem biztos, hogy érdemes. Ennek a technikának az alapja egy speciális berendezés használata a hely nedvesítésére. Az öntözést adagolókkal ellátott csövek segítségével végzik, amelyek a telephely területén találhatók. Ha ezt az öntözési módot részesíti előnyben, akkor tudnia kell, hogy 2-3 évente teljesen ki kell cserélni a permetező berendezés összes elemét, mivel ezek eltömődhetnek rovarokkal vagy talajjal, és ezért az öntözőrendszer nem fog működni. Ez a módszer lehetővé teszi a nedvesség permetezését a berendezésekből mikrocseppek formájában. Ennek a módszernek köszönhetően lehetőség nyílik a terület minőségi és egyenletes öntözésére, valamint a talaj nedvességtartalmának szabályozására. A nedvességbevitel módszerének előnye, hogy a nedvességgel együtt peszticideket is hozzáadhat a talajhoz. Ennek a rendszernek vannak bizonyos hátrányai is, amelyek közül a főbbek megjegyezhetők: a berendezések magas költsége és az öntözés minősége a szél erősségétől függ.
Házikertben megoldható a diófa öntözése, akár csepegtetéses módszerrel is, amint a mellékelt kép is mutatja. Egy bizonyos határig. Mert a nagyobb diófák nagy területen igénylik a vizet, amit egy ideig kielégíthetünk csepegtetéssel úgy, hogy a csepegtetőcsövet körbefektetjük nagyobb körben a lombkorona szélénél. De akkor hogyan irtsuk a gyomokat? Árutermelő ültetvényben pedig szüretkor nem szüretelhetünk géppel, mert ahhoz a csöveket fel kellene szednünk. Van, ahol mégis csepegtetőcsöves öntözést alkalmaznak nagyobb ültetvényben is. Franciaországban, a Délnyugat-francia diótermő tájon, Périgord megyében láttam ilyent. Gyenge megoldás. A csepegtetés egy vékony csíkban, legfeljebb 20-30 cm szélességben érezteti hatását, pedig legalább 6 m szélesen kellett volna abban az ültetvényben is, amit láttam. Esetleg kiültetett csemeték öntözéséhez lehet valóban jó a csepegtetőcső, néhány évig. Körbevezetjük a kis fán, majd megyünk a következőhöz. Csak az a baj, hogy van közben 8-10 méter, ahol fölöslegesen folyik a víz. Vagy az lehet megoldás, hogy csepegtetőtestet csak egyet helyezünk a csőre, fánként. A csepegtetőcsöveket a diófasor két oldalán is vezethetjük. Sűrű tőtávú, sövénynek telepített diós elképzelhetetlen öntözés nélkül. Itt a csepegtetésnek is megvan a létjogosultsága, mert kicsi a két fa közti holt tér, és felemelhető a csepegtetőcső a talajról. Így a terület tisztántartásához nem kell a fasort vegyszerezni, tőkikerülő fűkasza vághatja a gyomot. A csepegtetőcsövek magasan is vezethetők. Az a körülmény, hogy csepegtetéssel csak kevés víz adható ki, nemcsak hátrány, esetenként előny is lehet, ha kevés a víz. Például ennek a kb. kéthektáros, újtelepítésű diósnak az öntözésére mindössze egy nagyobb betonkádban tárolható víz is elég. Persze, az öntözés se minden.
Csepegtető öntözés egy hazai mezőgazdasági szakiskola tanüzemének dióskertjében. A csepegtetőcsöves öntözésnek olyan változata is létezik, hogy a csöveket a földbe helyezik, a felszínen a diófasor végén csak a hidrofor áll ki a földből, a nyomásmérővel. Úgy látszik, 4 atmoszféra nyomás kell a berendezés üzemeltetéséhez. Nem azért említem meg, mintha ajánlanám. Hátránya a nagyobb beruházási költség, előnye viszont, hogy vízben oldott műtrágya juttatható a diófák gyökeréhez, és ami lényeges, a cső nem akadályozza a talajfelszín-közeli sekély művelést. Valamivel jobb, ha vastagabb csöveket fektetnek le, és a vizet mikroszórófejekkel szórják ki. De úgy látszik, nem kell feltétlenül vastagabb cső a mikroszórófejekhez. Két megoldás létezik ilyenkor. A mikroszórófej-jellegű és a normál szórófejes. Az előbbire a Bükkalján látni példát, egy néhány hektáros, fiatal diósban. Ez esetben a mobil cső tűzoltótömlő, afasor közepén vezetve. Két cső közé rövid közdarab illik, amiről kétoldalra kerti locsolócső vezeti a vizet a fasorig, a fasorban pedig - szellemes megoldás - a házikerti öntözésekből jól ismert kúpos kiképzésű, körben szóró, mozgó alkatrész nélküli szórófej, ami 5-6 m átmérőjű körben szór jól eloszlatott permetet. Egyszerre két sor diófát öntöz. A bükkaljai példához hasonló megoldás, ha a mobil csövekre, vagy a gyorskapcsolású mobil csövek közé beiktatott közdarabokra szórófejeket szerelnek. Áttelepítéskor a csöveket és a közdarabokat megbontják, és másik sorba rakják le. Az általam eddig látott megoldások közül szerintem a legjobb az önjáró, alacsonyan szóró csévélő berendezés, aminek kihúzott, szórófejes része a következő képen látható. A szivattyútól mobil, gyorskapcsolású csöveken vezetik a vizet a megfelelő fasor végére, és az öntöződobtól traktorral húzzák ki a szórófejes egységet a sor végéig. Visszafelé a vízáram hajtja fel lassan a csövet a dobra, és húzza vissza a szórófejes kocsit. A vízsugár alacsonyan, a lombkorona alatt száll. A berendezés előnye, hogy a két szórófej négy sort öntöz be egyszerre, nagy vízmennyiséggel. Feltételezem, a berendezés beruházási költsége nagyobb annál, mint amit a diótermesztés jövedelme - a hosszú, nem termő évekre tekintettel - képes lenne elviselni. Persze, létezik a csévélődobos öntözőgépeknek kisebb változata is. Az olasz Irriland gyártmányú, Sport típusú gép kocsija 150 m-re húzható ki, és alacsonyan, a lombszint alatt szóró szórófejei a szivattyú nyomásától függően két-három, 8 m távolságban levő diófasort képesek öntözni. A berendezés teljesítménye természetesen nem nagy, de egy nap nyújtott műszakkal talán még 80 fa is megöntözhető. Ennek az olasz öntözőgépnek létezik már hazai, utángyártott változata is, harmadáron. Kínálnak az Irrilandnál kisebb teljesítményű, vékonyabb csövű, egyszerűbb kivitelű csévélődobos gépet is. Ezt is drágán adják, amellett kisebb a vízhozama, és sajnos, kézzel kell a csövet minden alkalommal a diófasoron végighúzni.
A fokhagyma betegségei és kártevői
A fokhagyma betegségei és kártevői többnyire fertőzött talajból indulnak ki. Ha felszaporodnak, de ha betartjuk a 4-5 éves vetésforgót, ezek minimálisra csökkenthetők. A fokhagyma gyakori megbetegedései főleg gombás és baktériumos eredetűek, azokon belül is több olyan van, ami a talajból fertőz. A fokhagyma betegségeinek kezeléséhez fontos, hogy minél hamarabb történjen, ezért rendszeresen át kell vizsgálni az állományt.
Gombás betegségek
Már tavasszal is jelentkezhet a hagymaperonoszpóra, mivel a hajnali harmatcseppek és az alacsonyabb hőmérséklet elősegíti a fertőzést. Ilyenkor a fokhagyma levelein zöldesfehér, sárgászöld foltokat észlelhetünk. Vegyszeres védekezésként hatásos lehet a mankoceb hatóanyagú (pl. Acrobat), illetve az egyéb levélkárosító gombák (pl. sztemfíliumos és alternáriás levélfoltosság, fokhagymarozsda) ellen is használható azoxistrobin hatóanyagú (pl. Amistar) szer.
A fokhagyma gombás betegségei közé tartozik a botritisz, amely a talajból fertőz, és így ellene a vetésforgó az ideális védekezés. Egyes esetekben találkozni lehet a fokhagyma fuzáriumos betegségével is, amely szintén a talajból fertőz, ezért a kb. 4-5 éves vetésforgó a legjobb megoldás ellene. Utólagos permetezésre nincs lehetőség, megelőzésképpen viszont alkalmazhatunk parazita gombával (pl. Trichoderma) történő talajkezelést. A szkleróciumos rothadás is a talajban fertőz hagymáról-hagymára, ez ellen nem permetezhetünk. Mivel tárolás során is tovább fertőzhet, figyelni kell arra, hogy ne legyenek megfelelőek a körülmények a tárolási helyen. Hasonló, a tárolás során is terjedő betegség még a botrítisz is. A leveleket támadó gombák, például a fokhagyma rozsda azon kívül, hogy nem szép látvány, nem teszi tönkre a termést, csak visszaveti a fejlődésben.
A kórokozók, azaz a baktériumok, gombák felbukkanása leginkább a csapadékosabb időjárás következménye, ellenük réztartalmú szerekkel, illetve gombaölőkkel (azoxistrobin, mankoceb, kén hatóanyag tartalmúak) védekezhetünk.
Kártevők
A fokhagyma kártevői közül a legtöbb gondot a fonálférgek okozzák, például a szárfonálféreg. A fonálféreggel fertőzött növények először sárgulnak, majd a gyökerek elhalnak, a beteg növényt könnyen ki lehet húzni a talajból. Az ültetőanyag csávázásával és a kb. 4-5 éves vetésforgó betartásával védekezhetünk ellenük.
Jelentős károkat nem okozó kártevője lehet a fokhagymának a fokhagymalégy. A kártevő rozsdabarna színű, 8 mm nagyságú légy. A kifejlett egyedek telelnek, és kora tavasszal vagy a tél végén már előbújnak. Általában az őszi ültetésű fokhagymát károsítja. A kikelt lárva megrágja a leveleket, amelyek görbülnek, fonnyadnak, elhalnak, ekkor aztán a növények másodlagosan megfertőződnek gombabetegségekkel. Védekezni csak a repülő legyek ellen lehet, amikor a nyüvek berágtak a hagymába, a vegyszeres védekezés már nem eredményes.
A hagymaféléken, a fokhagymán is egyre nagyobb mértékben károsítanak a tripszek. A dohánytripsz a meleg, száraz időjárást kedveli. A hagymalevélen szívogatnak, ettől az ezüstösen csillogó színt kap. A fokhagymagerezdeket károsítja a közönséges gyökératka. A hagymagerezdekben szívogatnak, ettől azok fonnyadnak, barnulnak.
Vegyszeres és környezetbarát védekezés
A fokhagyma termesztése során egyes betegségek és kártevők ellen permetezni is lehet, de csak az időben elvégzett kezelés óvja meg a termést. Repülő rovarok esetén nem szabad megvárni, míg lerakják petéiket, szín- (legyek, tripszek) és feromoncsapdákkal (molyok) nem csak rajzásuk időpontját tudjuk meg, de gyérítjük is őket. Nem ökológiai szemléletű termesztés esetén cipermetrin, deltametrin, acetamiprid, lambda-cihalotrin hatóanyagú vegyszeres permetszerekkel védekeznek ellenük.
Azonban lehet környezetbarát levekkel is, például a hagymalégy ellen rebarbara lével, vagy tripszek ellen zsíros tej vizes oldatával vagy káliszappanos lemosással. A házikert tulajdonosok számára egyre fontosabb szempont a vegyszermentes, természetes növényvédelem.
- Fokhagyma főzet: Zúzzuk össze a fokhagymát, forrázzuk le, majd hagyjuk állni 24 óráig. Nem szükséges hígítani. Permetezzük közvetlenül a megtámadott növényre. Gombaölő hatása is van (pl. lisztharmat ellen).
- Csalánlé: A csalánt vágjuk össze és áztassuk be a vízbe egy nagy vödörben. Hígítva (1:10) permetezhető vagy öntözővízhez keverhető. Hetente egyszer permetezhető a levelekre.
- Kamilla főzet: Forraljuk fel a vizet, majd áztassuk benne a kamillát legalább 30 percig.
- Hagymahéj főzet: A csalánt és a feldarabolt hagymát tegyük hideg vízbe, majd lassú tűzön főzzük kb. 30 percig.
Sós vizes öntözés: Viták és előnyök
A fokhagyma sós vízzel történő öntözése sok ember számára, aki távol áll a kertészkedéstől, már a gondolat is megdöbbentő lehet. A valóságban azonban az ilyen feldolgozás jelentős előnyökkel jár. Sok kártevőt elnyom, és megakadályozza a termés veszélyes betegségekkel való fertőzését. Tekintettel a sós víz erős természetére, óvintézkedéseket kell tenni. Meg kell jegyezni, hogy a szakemberek, különösen a gyakorló nyári lakosok körében nincs egyetértés abban, hogy hasznos-e a fokhagymát sóoldattal öntözni vagy sem. Ráadásul az egyes nézőpontok támogatóinak száma megközelítőleg azonos. Nincs értelme meggyőzni senkit, de érdemes megnézni, hogy melyik oldalnak miben lehet igaza vagy nincs igaza. Minden lehetséges probléma nem állítja meg a kertészek egy részét. De nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fokhagyma sóval történő feldolgozása rendkívül felelősségteljes dolog, és ezt alapos indok nélkül nem szabad vállalni. Jobb tartózkodni a "kísérletektől" a kultúra normális növekedésével és fejlődésével.
A tavaszi sóoldattal végzett kezelés segít megbirkózni a fokhagyma fejlődésének három fő „fékezője” közül kettővel - a kártevőkkel és a tápanyaghiánnyal. A permetezést előnyben részesítjük, ha a lebegő- vagy hagymás legyek elleni védekezés a cél. A feldolgozáshoz javasolt arányok - 0,25 kg só 10 liter meleg vízhez. Permetezőpalack segítségével a folyadékot felvisszük a zöld növényzetre, hagyjuk állni több órán át. A permetezést a legcélszerűbb az esti órákban végezni.
A fokhagyma sós vízzel történő megfelelő feldolgozása azt jelenti, hogy minden intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy az ne rontsa a föld minőségét. Célszerű paradicsomot ültetni egy év alatt kezelt parcellára a következő szezonra. További megelőző intézkedés a vízelvezetés, amely árkok ásásából áll a külső szél mentén. Ha megtörténik az erős öntözés, ezek az árkok hamarosan el tudják távolítani a földet a kiálló sóval. A nagyon erős sótartalmat a fehérhere és hasonló felszívódású növények egy-két évre történő ültetésével szüntetik meg.
A fokhagyma sós vízzel való felöntése szabadföldön vagy üvegházban teljesen lehetséges. De ezt túl gyakran tenni aligha indokolt, ilyenkor az elért haszon kisebb, mint az okozott kár. A növényt 90 g konyhasóval etetheti 10 liter vízhez. Ezt az intézkedést csak akkor kell alkalmazni, ha a zöld toll eléri a 80-100 mm magasságot. Pedig a sós víz fő funkciója a fokhagyma kezelésekor a káros rovarok elleni védelem. Először 2% -os koncentrációjú sóoldattal kell kezelni a hagymalégy növényét. Meg kell várni, amíg a 3-5 lap fektetési szakasza elkezdődik. Amikor már május első napjaiban sóoldattal végzett profilaxist végeztek, de az egyes növényeket nem mentette meg, csak azokat szabad permetezni. Ne lépje túl a profilaktikus kezelésre javasolt koncentrációt. Sem a kedvezőtlen időjárási viszonyok, sem a rovarok nagy száma, sem a jelentős termésveszteség nem indokolja a lehetséges következményeket.
A növényekre hullott sót mindenképpen tiszta vízzel mossuk le. Az ismételt expozíció csak 10 nap elteltével hajtható végre, és ha a helyzet stabilizálódott, jobb, ha várunk 2-3 hetet. Fontos megérteni, hogy a túlzott folyadéknyomás károsíthatja a növényeket. Még a jelentéktelennek tűnő deformációk is globális hatással vannak a jövőbeni vetésre. Az öntözést óvatosan, öntözőkannával és szigorúan a gyökér alatt kell elvégezni. Az előzetes előkészítés segít megelőzni a fokhagyma sós vízzel történő öntözésének negatív hatásait. Fokhagyma 12 órás áztatásával készül. Ebben az esetben nem vizet, hanem speciális megoldást használnak. 10 liter vízhez egy pohár sót hígítunk.
A diófa öntözése: Hasonlóságok és különbségek
A diófa öntözési igényeinek részletes vizsgálata rávilágít a fokhagyma öntözésével kapcsolatos esetleges analógiákra és eltérésekre. A diófa természeténél fogva a folyópartok kísérőnövénye, vízigényes. Valószínűleg igaz az a szakvélemény, ami szerint a dió termeszthetőségének fő feltétele hazánkban a víz. A vízigényt olasz, francia, spanyol kutatók máshogy fogalmazzák meg, a tenyészidőszakra vetítve napi 2-3 mm-ben jelölik meg, ami az egész tenyészidőszakra vetítve 300-400 mm-t jelent. Ajánlott nemcsak a fiatal fák növekedésének időszakában, hanem termőkorban is. Hazai viszonyok között 2 t/ha-ban szokták megjelölni a diótermesztés jövedelmezőségének határát.
Francia tapasztalat szerint a diófa leginkább júniusban és júliusban szomjazza a vizet. Ilyenkor még a diótermés mérete is kisebb marad, ha nincs a fának elég vize. Ez a méretcsökkenés a teljes azévi diótermést egy méretosztállyal - 2 mm-rel - lejjebb sorolhatja. A júniusi, július közepéig a diók méretét csökkenti, mert a csonthéj nem tud kifejlődni. Francia kutatói tapasztalat szerint tehát ez az öntözés hiányának hatása. Chilei tapasztalat szerint is a diók méretére leginkább a virágzást követő 6 hét vízellátása hat. Ha ez időben megvan a szükséges vízmennyiség, a diótermés méretével nem lesz gond.
Mikor igényli még a diófa a vizet? A fenti, jellemzően vízigényes időszakokon kívül is mindig, ha száraz a talaj. Korábban, valamelyik fejezetben már írtuk, hogy a vegetációs időn kívül is öntözni kell, például száraz tél végén, téli aszály után. Ilyen, korai, kihajtás előtti öntözés is előfordul. Kaliforniában is végeznek öntözési kísérleteket, figyelemmel kísérik a talaj vízgazdálkodását. Egy ilyen megfigyelést mutat a következő kép.
A dióültetvényben sűrűn, négyzetes kötésben elhelyezett csepegtetőtestek vannak telepítve, gyűrűvel körbevéve, hogy kiszűrjék a felszíni vízmozgásokat. Magyarországon dióöntözési kísérletet még senki se végzett. Egy amerikai diótermesztő kolléga azt mondja, a felnőttkorú diófa hetente 50 mm vizet von ki a talajból. Nem a forró Kaliforniában, hanem a rideg éghajlatáról ismert Chicago közelében. Öntözhetünk természetes vízfolyásból, víztárolóból, tóból, kútból, bármiből, amink van. A baj az, hogy semmink sincs. Vagy amiből engednek. Például ha a kút vízhozama kisebb, mint az öntözőszivattyú teljesítménye, még víztároló medencét is építeni kell.
A dióültetvény öntözésének kihívásai és megoldásai
Hogyan öntözzük a dióültetvényt? Nincs rá ajánlás, az egyéni ötleteknek tág tere van. Egy biztos, a szántóföldi és kertészeti kultúrákban jól bevált öntözési módszereket nem lehet egy az egyben átültetni. A diófa számára nagyon hasznos, a természetes áradásokat, elöntéseket idéző módszer. De megvalósíthatatlan, mert annyi vizünk nincs, és vízjogi engedélyt se kapnánk rá. A víz a Magyar Államé, nem a diósgazdáé.
Szívfájdítónak először ezt az argentin ültetvényt nézzük meg. Szerencsések az argentin kollégák, ők azt is megtehetik, hogy a közelben folyó kis patak vizét a dióskertjükön vezetik keresztül, a fák körül kis sáncokat húznak, és árasztással öntöznek. Hát, igen, ez is Amerika. Több diót tudnak termelni, mint mi, ezért alacsonyabb az önköltsége, olcsóbban tudják adni, mint mi. Hamarosan itthon is megver minket az amerikai dió. Kaliforniában természetesen minden sokkal jobb, a diófák öntözése is. Az tiszta Amerika. A dióskert széléig az állam vezeti el az öntözővizet. A diósgazda csak megnyit egy tolózárat, és a teljesen vízszintesre planírozott területét akkor árasztja el öntözővízzel, amikor akarja. Utána már csak a vízdíjat kell kifizetnie. Nálunk ilyen nincs. Nem is lehetne, mert nálunk megoldhatatlan a vízszintesre planírozott talajfelszín, és a vízdíj költségét se tudnánk megfizetni.
Reálisabb számunkra, ha a felületi öntözést mobilcsöves vízkijuttatással kombináljuk. Az nyilván nem megoldás, hogy a vizet járművel viszik a diócsemetékhez, és leeresztő csővel vagy vödrökkel mérik ki a vizet. De ha kényszerből is, a diócsemetéket öntözni kell. Ha a tél száraz, az első öntözés már februárban megtörténhet, mert ilyenkor már - fagymentes talajban - aktív a diófa, diócsemete gyökere. Különösen fontos a télvégi, koratavaszi vízpótlás az ősszel eltelepített csemetéknek, mert szükségük van a gyorsabb gyökérfejlődésre, hogy helyreálljon a csemeték kitermelésekor, a gyökerek elvágásakor megbomlott egyensúly a gyökérzet és a lombozat tömege között. A járműves, például lajtkocsis öntözéshez hasonlóan igen lassú és sok kézi munkát igénylő öntözést tesz csak lehetővé, ha az öntözővizet az öntözőszivattyútól mobil csővel, kézzel vezetjük egyenként a diófákhoz. A jobboldali képen ilyen öntözési mód látható. Jobbról a szívóvezetéken érkezik a víz a 36 LE-s kerti traktor kardánjára szerelt szivattyúhoz, ami balra tűzoltótömlőn át nyomja ki a vizet. A 20 m hosszú, gyorskapcsolású tűzoltócsövekkel a legtávolabbi fákat kezdjük öntözni, a vízmennyiséget a fa koronájának megfelelően terítve. A kút vízhozamától függően rakjuk a következő fa alá a csövet, és fokozatos szétkapcsolással haladunk a szivattyú felé. Ugyanez a mobilcsöves módszer Hajdú-Bihar megyében. Létezik a mobilcsöves öntözési módnak igénytelenebb, kerti locsolótömlővel végzett változata is, ami csak kiskertbe ajánlható. A gyengén folyó vizet a kert gazdája nyugodtan otthagyhatja, és a lejtés irányában kis árkocskával irányíthatja a víz útját. Ez is egy megoldás.
A felszíni öntözésnek van még egy módja, amit mi képtelenek lennénk megcsinálni. Csatornás öntözés, minden két sor diófa között, dombvidéken. Például ez az újtelepítésű argentin dióültetvény a hatalmas gazban csak úgy maradhatott életben, hogy állandó csepegtetést kapott, egész nyáron. A fiatal fák semmilyen más művelést nem élveznek, egyedül csak öntözik őket. Vagy itt van ez a kietlen, sivár táj az Egyesült Államokból. A kerítésen kívül félsivatag, a kerítésen belül csepegtető öntözéssel ellátott diófák.
Gyakori hibák a fokhagyma termesztésében és azok elkerülése
Annak ellenére, hogy ennek a növénynek a termesztése meglehetősen egyszerű, és mindenki, még egy tapasztalatlan kertész is, képes kezelni ezt a kérdést, vannak bizonyos szabályok, amelyek fontosak a jó hozam elérése érdekében. Az ilyen pontok be nem tartása érvénytelenítheti az összes erőfeszítést, amelyet az ültetés és a növény gondozása során tettek. Érdemes megjegyezni, hogy a fokhagyma túlzott gyámsága szintén feleslegesnek minősül. A tapasztalatlan kertészek által elkövetett leggyakoribb hibák között meg kell jegyezni néhány pontot.
- Rossz vetésforgó: Nem ajánlott állandóan ugyanarra a helyre ültetni a fokhagymát, mert ez terméscsökkenéshez vezethet. Javasoljuk, hogy egy adott területen 3-4 éven belül ültessenek el egy növényt.
- Nem megfelelő fényviszonyok: A jó termés érdekében ajánlatos olyan ágyásokat választani, amelyeket nem árnyékolnak fák vagy cserjék. Ha egy növény kevés fényt kap, a növényzete is rossz lesz.
- Túlzott nitrogén trágyázás: Javasoljuk, hogy jól táplálja a talajt a leszállóhelyen. Fontos, hogy a nitrogén műtrágyákat megfelelő arányban használjuk. Annak ellenére, hogy fontosak és hasznosak a kultúra számára, de feleslegük csökkentheti a fokhagyma eltarthatóságát. Általában a fokhagyma fejének kialakulásakor adják a talajhoz.
- Helytelen öntözés: A növényeket bőségesen kell öntözni a kezdeti szakaszban, amikor az első hajtások megjelennek. Továbbá a vízmennyiség fokozatosan csökken, majd az öntözés teljesen leáll. Nincsenek konkrét ajánlások az öntözés időzítésére, mivel minden attól függ, hogy melyik régióban nő a növény. Fontos az is, hogy a fokhagyma betakarítása előtt időben abbahagyjuk az öntözést, attól függően, hogy milyen célból termesztik.
- Nem megfelelő ültetőanyag előkészítés: Ültetés előtt az anyagot megfelelően elő kell készíteni és válogatni kell. A fogakat el kell választani egymástól a pikkelyek károsodása nélkül. Ez segít megakadályozni, hogy az ültetés után a talajban rothadjon.
- Késleltetett betakarítás: Fontos az időben történő betakarítás, mivel a késés a szegfűszeg szétesését okozhatja a talajban. Miután eltávolította a fokhagymát a földről, meg kell szárítani és elő kell készíteni a telelésre.
Talaj nedvesség ellenőrzés és talajtakarást
Ahhoz, hogy a fokhagyma termesztése sikeres legyen, a tapasztalt kertészek speciális események ütemtervét állítják össze, amelyeket hiba nélkül végre kell hajtani. Egyes kertészek speciális eszközöket használnak a fokhagyma termesztésekor, amelyek segítenek nekik időben szabályozni a talaj nedvességét, valamint meghatározzák a talaj további nedvességtartalmának ütemezését. Ehhez speciális eszközöket használnak, amelyeket nedvességmérőknek neveznek. Ha a páratartalom 70 százalék vagy kevesebb, akkor a fokhagymát öntözni kell.
Ha nem lehet ilyen eszközt találni, akkor az évek során bevált módszert alkalmazzák. Nem igényel semmilyen eszköz használatát. Ehhez 10 cm mélyről kézbe veszünk egy földrögöt, és összenyomjuk. Ezt követően ki kell nyitnia a tenyerét, és ellenőriznie kell az eredményeket. Ha nedvesség marad a kézen, akkor a talaj nem igényel további táplálást és hidratálást. Ha a kéz száraz marad, vizet kell hozzáadni.
Olyan régióban, ahol nagyon száraz a nyár, és nem lehet elegendő és bőséges vízellátást biztosítani a telephelyen, talajtakarás alkalmazható, amely szintén segít megtartani a talajban elegendő nedvességet, és megakadályozza annak gyors elpárolgását. Ehhez fűrészport, kaszált vagy csapolt füvet használhat. A növények közötti területet ilyen vegyületekkel borítják, majd mindent felülről további vízzel öntenek. A talajtakarás megakadályozza a gyomok növekedését, és megtartja a nedvességet a talajban.
A diófa öntözésének modern módszerei és technológiái
A modern mezőgazdaságban a dióültetvények öntözésére is számos innovatív megoldás létezik, amelyek a fokhagyma termesztésénél is alkalmazhatók, adaptált formában.
Mikroszórófejes öntözés: Valamivel jobb, ha vastagabb csöveket fektetnek le, és a vizet mikroszórófejekkel szórják ki. De úgy látszik, nem kell feltétlenül vastagabb cső a mikroszórófejekhez. Két megoldás létezik ilyenkor. A mikroszórófej-jellegű és a normál szórófejes. Az előbbire a Bükkalján látni példát, egy néhány hektáros, fiatal diósban. Ez esetben a mobil cső tűzoltótömlő, afasor közepén vezetve. Két cső közé rövid közdarab illik, amiről kétoldalra kerti locsolócső vezeti a vizet a fasorig, a fasorban pedig - szellemes megoldás - a házikerti öntözésekből jól ismert kúpos kiképzésű, körben szóró, mozgó alkatrész nélküli szórófej, ami 5-6 m átmérőjű körben szór jól eloszlatott permetet. Egyszerre két sor diófát öntöz. A bükkaljai példához hasonló megoldás, ha a mobil csövekre, vagy a gyorskapcsolású mobil csövek közé beiktatott közdarabokra szórófejeket szerelnek. Áttelepítéskor a csöveket és a közdarabokat megbontják, és másik sorba rakják le.
Önjáró csévélő berendezések: Az általam eddig látott megoldások közül szerintem a legjobb az önjáró, alacsonyan szóró csévélő berendezés, aminek kihúzott, szórófejes része a következő képen látható. A szivattyútól mobil, gyorskapcsolású csöveken vezetik a vizet a megfelelő fasor végére, és az öntöződobtól traktorral húzzák ki a szórófejes egységet a sor végéig. Visszafelé a vízáram hajtja fel lassan a csövet a dobra, és húzza vissza a szórófejes kocsit. A vízsugár alacsonyan, a lombkorona alatt száll. A berendezés előnye, hogy a két szórófej négy sort öntöz be egyszerre, nagy vízmennyiséggel. Feltételezem, a berendezés beruházási költsége nagyobb annál, mint amit a diótermesztés jövedelme - a hosszú, nem termő évekre tekintettel - képes lenne elviselni. Persze, létezik a csévélődobos öntözőgépeknek kisebb változata is. Az olasz Irriland gyártmányú, Sport típusú gép kocsija 150 m-re húzható ki, és alacsonyan, a lombszint alatt szóró szórófejei a szivattyú nyomásától függően két-három, 8 m távolságban levő diófasort képesek öntözni. A berendezés teljesítménye természetesen nem nagy, de egy nap nyújtott műszakkal talán még 80 fa is megöntözhető. Ennek az olasz öntözőgépnek létezik már hazai, utángyártott változata is, harmadáron. Kínálnak az Irrilandnál kisebb teljesítményű, vékonyabb csövű, egyszerűbb kivitelű csévélődobos gépet is. Ezt is drágán adják, amellett kisebb a vízhozama, és sajnos, kézzel kell a csövet minden alkalommal a diófasoron végighúzni.
tags: #dio #gombabetegseg #fokhagyma #ontozes