A dió, tudományos nevén Juglans regia, vagy ahogy a nemzetségneve is sugallja, „istennek (Jupiternek) való” és „királyi” jelzővel illetett fa, évezredek óta elkíséri az emberiséget. Nem csupán ízletes csemege, hanem rendkívül sokoldalú gyógynövény is, melynek jótékony hatásait már az ókorban felfedezték és napjainkban is széles körben alkalmazzák. Szezonja van a diónak, ami egy igazi, fantasztikus energiabomba, testnek-léleknek hasznos.
A dió és az agy kapcsolata
Érdekes egybeesés, hogy a héjából kibontott dió szinte a megszólalásig hasonlít az agyra. Ez a vizuális hasonlóság valószínűleg nem véletlen, hiszen a dió magas E-vitamin tartalma miatt kiváló forrása az agyműködést fokozó antioxidánsoknak. Segít a memória fejlesztésében, megtartásában, serkentheti az agyműködést és az agy információfeldolgozó és következtetés levonó képességét. A dió - nagyrészt omega-3 zsírsavtartalmának köszönhetően - olyan tápanyagokat tartalmaz, amelyek antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatással bírnak, így csökkentve a szabad gyökök káros hatásait. Ezzel pedig késleltetik vagy csökkentik a kognitív hanyatlás előrehaladását - állítják a kutatók. (A szabad gyökök károsíthatják a sejteket, és idővel olyan betegségek kialakuláshoz vezethetnek, mint a demencia vagy az Alzheimer-kór.) Egy Alzheimer-kórral kapcsolatos 10 hónapos vizsgálatban az egerek egyik csoportja a napi élelem 6%-át, a másik csoportja a 9%-át dió formájában kapta (ami emberek esetében napi 28, illetve 43 grammnak felel meg).
A dió és a szív egészsége
A dió a szív barátja is. A Harvard Egyetem egyik tanulmánya szerint akik rendszeresen, akár naponta fogyasztanak diófélét, 20%-kal kevesebb esélyük van a szívinfarktusra. Ez a dió gyulladás- és koleszterinszint csökkentő hatásának köszönhető, így segíthet mérsékelni a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. A dió kiemelkedően magas antioxidáns tartalmának köszönhetően óvja a szív- és érrendszer egészségét. Alacsony a nátrium-, a telített zsír- és a transzzsírtartalma, valamint gazdag A- és C-vitaminban, vasban, kalciumban, fehérjékben, és rostokban. Kutatások bizonyították, hogy már napi egy marék diófogyasztás csökkenti az LDL (rossz) koleszterint szintjét. (A magas LDL-szint érelmeszesedéshez vezethet; a plakk felhalmozódása az erekben pedig idővel növelheti a stroke vagy a szívroham kockázatát.) A dió gazdag polifenol tartalmánál fogva hatékony a gyulladások és az oxidatív stressz ellen.
Vitaminok és ásványi anyagok gazdag tárháza
A dió nagy számban tartalmaz fehérjét, rostot, B1-, B6-, B2-, A-vitamint, és remek forrása az ásványi anyagoknak. Hatásos értágító, vértisztító, gazdag mangánban, rézben, káliumban, kalciumban, vasban, magnéziumban, cinkben. Fogyasztása emiatt kifejezetten ajánlott vegetáriánusoknak, várandósoknak is. Ha csak egy marék diót adnak a gyermekek, a serdülők és a felnőttek étrendjéhez, akkor máris jelentősen megnő a „jó” zsírok és az olyan, általában „alulfogyasztott” tápanyagok bevitele, mint a kálium, a magnézium, a folsav - no és persze nő a rostfogyasztás is. A dió lényegesen többet tartalmaz omega-3-zsírsavakból, mint bármely más dióféle; alfa-linolénsav-tartalma például 10 gramm dióban megközelíti az 1 grammot.
Az omega-3 zsírsavak jelentősége
Mint a legtöbb csonthéjas, a dió is gazdag omega-3, azaz telítetlen zsírsavakban, ami többek között javítja a szervezet inzulintermelését, mérsékli a vér koleszterinszintjét, jótékonyan hat az immun- és az idegrendszerre, a keringésre, a koszorúerekre, a magas vérnyomásra. Már ezért is megéri fogyasztani. Sokan nem tudják, de bőrfelületek regenerálására és idegrendszeri problémák kezelésére az egyik leghatékonyabb természetes gyógyír a vértisztító hatású dióolaj. Az erdélyi Berze Albert egy balesete során tapasztalta meg a hidegen sajtolt, natúr dióolaj jótékony hatásait.
Belső stabilitás és mentális egészség
A Bach virágterápia szerint a dió a védekezőerő és a belső stabilitás szere. Így a dióból nyert esszencia védelmet nyújthat a külső behatások ellen, segíthet kezelni a döntési helyzeteket, erősítheti a személyiséget, az idegeket. Elősegítheti a fáradtság és koncentrációs zavarok leküzdését, megkönnyítheti a régi, rossz szokások felszámolását, a függőségek leküzdését. A dió gazdag idegrendszert támogató vegyületekben, köztük melatoninban, folsavban, E-vitaminban és polifenolokban, amelyek mindegyike jótékony hatással lehet a mentális egészségre. Napi két adag dió elfogyasztása csökkenti a stresszt, elősegíti a jobb és mélyebb alvást, és javítja az általános mentális egészséget. Ráadásul a dió fogyasztása a mikrobiom javulásához is vezetett. (Mikrobiom a neve azoknak a baktérium-, gomba- és archaea kolóniáknak, amelyek az emberen és az emberben élnek.)
A táplálkozás meglepően drámai szerepe a mentális egészségben | Julia Rucklidge | TEDxChristchurch
A dió prebiotikus hatása és a bélrendszer egészsége
A dió óvja az emésztőrendszer, a bélrendszer egészségét. Egy friss, 2023-as jelentés szerint a dió képes prebiotikumként hatni, mivel „táplálékként” szolgál a gasztrointesztinális rendszerben lévő jótékony mikrobák számára. A dió polifenoljai a bélrendszerben bioaktív, gyulladásgátló anyagokat hoznak létre, így támogatva az emésztőrendszer egészségét. A benne található keserűanyagoknak köszönhetően az emésztőrendszer egyik legjobb karbantartója, de sebek, fekélyek lemosására, visszeres problémák kezelésére teáját akár külsőleg is használhatjuk. Antibiotikus hatása régóta ismert, az emésztés javítására az étkezéseket követően fogyasszuk. A dióban nagy mennyiségben található polifenolokat bizonyos bélbaktériumok képesek urolitineknek nevezett vegyületekké alakítani, melyeknek gyulladáscsökkentő tulajdonságai lehetnek a bélben, így csökkentve a vastagbélrák valószínűségét.
A dió helye a gyógyászatban: Történelem és elismertség
A dió nemcsak úgy általában gyógynövény, ahogy manapság minden növényre nézvést divatos, hanem Magyarországon hivatalosan, az egészségügyi kormányzat által elismerten is az. A gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 3/1995. (II. 8.) NM rendelet a "Monokomponensű homeopátiás gyógyszerek" cím alatt sorolja fel a diót is. Ugyancsak hivatalosan elismert gyógynövénynek számít Németországban is, a dió-készítmények recept-kötelezettség nélkül kaphatók. Alkalmazásukat nem korlátozzák, mert ellenjavallata, mellékhatása, más szerekkel való kölcsönhatása nem mutatkozott. Egy sor egyéb országban (pl. Svédországban 1775 óta) is elismert gyógynövény. Oroszországban Juglon néven forgalmazzák a diókivonatokat emberi és állatgyógyászati célra. A gyógyszerészek hivatalosan Folium juglandis-nak nevezik a diólevelet (találkozni Juglandis folia névvel is), és Semen juglandis-nak, vagy Fructus-nak a dióbelet. A diókopáncsot pedig Cortex fructus juglandis-nak, Cortex nucum juglandium-nak, Pericarpium juglandis-nak, végül Putamen nucum juglandis-nak. Amerikai kereskedők is felfigyeltek a lehetőségre: A gyógyszeriparban van a legtöbb pénz. A legnagyobb amerikai diókereskedő cég, a Diamond Walnuts hivatalosan is gyógyszerként regisztráltatta az általa forgalmazott dióbelet. Az amerikai egészségügyi hatóságok hivatalos útvesztőit megjárta az ügy, és ma már szerepel a gyógyszerek listáján.
Tudomásunk szerint az orvostudomány atyja, Hippokrátész volt az első, aki írásba foglalta a dió gyógyhatását a klasszikus görög korban, és kiemelte a "zöld dióhéj" féreghajtó, gilisztahajtó tulajdonságát. De ha írásban nem is, szóban megelőzték őt Babilon papjai. A régi görögök (és a rómaiak is) használtak diókivonatot bőrgombásodás és más bőrfertőzések ellen. Pedaniosz Dioszkoridesz, az első században élt görög orvos "Gyógyszerek" című könyvének 141. fejezetében taglalja a diót mint gyógynövényt. Azt írta, hogy a dió „bőségesen élvezve kiűzi a hasférgeket. Borogatásként némi mézzel és rutával a gyulladt, gennyes mellkast és ficamokat borítsunk be vele. Hagymával, sóval, mézzel kutyák és emberek harapására hatásos. Pirított héját a köldökre helyezve csillapítja a hasfájást, a pirított, borban és olajban eldörzsölt héja a gyermekek fejére kenve szép hajat ad, és hajhullás után erős hajat növeszt. A havi vérzést is leállítja a dióbél, ha finomra őrlik, megpirítják, kevés borral keverve kúpként alkalmazzák. A mellbimbók gyulladását is gyógyítja, és a test véraláfutásait is. A megtört és kipréselt dióból olaj nyerhető.”
Nemcsak az ókori görög orvoslás nagyjainak írásaiból ismerjük a dió gyógynövénykénti használatát, hanem más, fennmaradt írásokból is. Tudjuk, hogy tbc-s betegeknek mézes diót adtak, görög orvosok dióolajjal gyógyították a vesekövet, és különböző bőrbetegségekre a diólevél főzetét használták. VI. Mithridatesz, Pontus királya is felismerte a dió gyógyhatását. Kézirátaiban írta le a dió gyógynövénykénti használatát mérgezés, fertőzés ellen. Eszerint minden reggel éhomra vegyünk magunkhoz két-három dió beléből, kevés jóminőségű aszalt fügéből, húsz rozmaring-levélből, két-három sószemcséből készült csemegét, amit összezúzással, töréssel, keveréssel állítunk elő. A diós csemege hatásos volt. Mithridateszt megvédte a mérgezésektől és a fertőzésektől. Azóta nemcsak a toxikológusok tartják ősüknek, hanem a katonaorvosok is, mivel mindez hadjáratban történt.
A reneszánsz kor nagy botanikusa, Andrés de Lagúna (1464-1534) nemcsak abban alkotott nagyot, hogy Dioszkoridesz és Galénosz műveit olaszra fordította, és ezzel megismerhetővé tette, hanem abban is, hogy maga is foglalkozott a dióval könyvében, a Historia de la botánica-ban. Azt írja, hogy a friss dió hashajtó hatása idővel csökken, a tavalyi dió hatása kisebb. De vízbe áztatva újra helyreáll. Tabernaemontanus (1520-1590) gyógyszerész írta: "Szent János nap körül törjön össze zöld diót, főzzön belőle vizet, … amit használhat … igya meg … méreg ellen”. Culpeper régi angol asztrológus és gyógyszerész 1653-ban The Complete Herbal c. könyvében a következőket írta. Az öreg, már avas dióbél étkezésre nem jó. De használható sebek, izmok gyógyítására, üszkösödésre, kelésekre. Seb-összehúzó hatása a pirított dióbélnek nagyobb. Az avas dió olaját vörös borban elkeverve és a hajat bedörzsölve megállítja a hajhullást, és szőkíti a hajat. Kis darab diófa-kérget a lyukas fogra téve könnyíti a fájdalmat. Megállapításainak akkora társadalmi sikere volt, hogy könyvét azóta is újra meg újra kiadják, kiadásainak számát csak Shakespeare művei múlják felül.
Magyarországon Néma Mester név alatt 1803-ban megjelent "Olly házi könyvetske" foglalkozott először a dió gyógyhatásával. Megállapíthatjuk, a diófa gyógyhatásának tudományos tanulmányozása ezer évekre nyúlik vissza. A tudósok és a hivatásos orvosok megállapításain kívül a népi tapasztalatra is érdemes figyelmet fordítanunk. Ha szinte egész Európában, Kisázsiában és Ázsia nagy részén hasonló módon használták gyógyításra a diót évszázadokon keresztül, és használják jelenleg is, ez a tény azt bizonyítja, hogy a diófa levelének és egyéb részeinek jól megfogalmazható, leírható gyógyhatása van a belső és külső betegségek, bántalmak egész sorára.
A táplálkozás meglepően drámai szerepe a mentális egészségben | Julia Rucklidge | TEDxChristchurch
Az orvosi és a népi gyógyításban a diófa részei közül hosszú-h