Diós-patak és környéke: Természeti és Történelmi Kincs a Mátrában

A Mátra hegység szívében, a Zagyva-völgy keleti részén található Szurdokpüspöki község és annak természeti környezete, melynek egyik kiemelkedő eleme a Diós-patak. Ez a vidék nem csupán lenyűgöző természeti adottságokkal büszkélkedhet, hanem gazdag történelmi múlttal és kulturális örökséggel is rendelkezik, amely a középkortól napjainkig formálta a táj képét és az itt élők életét.

A Szurdokpüspöki Táj Földrajzi Jellemzői és Éghajlata

Szurdokpüspöki a Pásztói-Mátra egyik csúcsának, a Muzslai-hegynek tövében, a Zagyva-folyó szép völgyének keleti részén fekvő község. Átlagos tengerszint feletti magassága 160 méter. Legmagasabb pontja a Muzsla-tető (803 méter), de határában találhatók még a Hosszú-bérc (656 méter) és a Nagy-Koncsur (499 méter) is. A vulkanikus eredetű Nyugati vagy Pásztói-Mátra meredek, többnyire kopár hegyoldalai a Zagyva-völgy felé húzódnak.

A Mátra éghajlata eltér a környező síkságokétól, alacsonyabb hőmérsékleti értékek jellemzőek rá. Míg az Alföldön 100-120 méter magasságban az évi középhőmérséklet 10 C°, addig a Mátrában és közvetlen környékén 300 méter magasságban 9 C°, 500 méteren már csak 8 C°, és 700 méteren 7 C° az évi középhőmérséklet, ami 900 méter felett már csak 6 C° fok. Szurdokpüspöki település mezőgazdasági művelési területén az évi átlagos középhőmérséklet 9,5 C° fok, még a legmagasabb pontján, a Muzslán már csak 7 C°-fok. Ez a különbség magyarázza, hogy a havas telek végén a csúcson még hósipka van, de a községben már veteményeznek, vagy ősszel dér és zúzmara fedi a Muzsla-tetőt, míg a kiskertekben lenn a völgyben a kevésbé fagyérzékeny virágok nyílnak. Tavasszal hamarabb felmelegszik, ősszel később hűl le. A nyári hónapok középhőmérséklete 19 C°, az őszi hónapoké 9 C°, a téli középhőmérséklet pedig -1 C°.

A Mátra felé közelítő légtömegek közül általában a délnyugati, a nyugati, az északnyugat felől érkezők tartalmazzák a legtöbb nedvességet. A tavaszi időszakban 140 mm, a nyári hónapokban 180 mm csapadék éri a talajt, ősszel 140 mm, télen 90 mm a lehullott csapadék átlagos értéke. A csapadékmennyiség azonban jelentősen ingadozhat: 1952 őszén 400 mm csapadék hullott, míg 1949 telén csak 30 mm. A Mátránál összetorlódó felhőkből nemegyszer romboló felhőszakadás keletkezik. Legcsapadékosabb hónapok a május és június, legszárazabb a december és január.

A Diós-patak: Életet Adó Vízfolyás

A térség legnagyobb vízfolyása a Zagyva, melybe számos kisebb patak, köztük a Diós-patak is belefolyik. A Diós-patak egy 7 km hosszú, medret helyettesítő völgyben csordogál. Vízgyűjtő területe mindössze 5,6 km². Átlagos tengerszint feletti magassága 400 méter. Átlagos évi vízhozama 178 liter/másodperc, ami egy évben körülbelül 525 000 köbméter víztömeget jelent. A patakot a Köszvény-kút (210 méter) táplálja, melynek átlagosan 17 C°-os vize a püspöki Szurdok-völgyben, a Monyos-völggyel szemben, a műúttól mintegy 50 méterre egy törés mentén felszálló forrásból ered. Van még egy kis erecske a településen, a Szentkereszt-ér, melyet a Szentkereszt-kút (150 méter) 10 C°-os vize táplál.

A tavaszi hóolvadás és a nagy esőzések idején a hegyi patakok, így a Diós-patak is megduzzadnak, és kivételes látványt nyújtanak. A Diós-patak völgyét a Szurdokpüspökiből induló Diós tanösvényen keresztül lehet megközelíteni.

A Diós-patak Tanösvény és a Táj Vadvilága

A Diós Tanösvény Szurdokpüspökiből a Pincesoron keresztül közelíthető meg. Az tanösvény első állomása a településtől körülbelül 1500 méterre található. A tanösvény 8 állomásból áll, két helyszínen pihenőhely került kialakításra. A tanösvény hossza körülbelül 7 km.

A Diós-patak völgye gazdag élővilággal rendelkezik. Természetes növénytakarójának eredeti állapotára csak következtetni lehet, de a középkorban a bükk, a kocsánytalan tölgy és a csertölgy volt a legjellemzőbb fafaj. Ezek közül az első kettő mára is megmaradt mutatóban. Állatvilágának megszokott képviselői a szarvas, az őz, a vaddisznó, a róka, a mókus, ritkán, de előfordul a vadnyúl, a görény és az ürge. Sok énekes madárfaj költ, vagy egész évben van jelen a vidéken.A tanösvény bejárása során a túrázók megfigyelhetik az Isten-fa-tető és a Tilalmas sűrű erdővel borított oldalait, mögöttük pedig a Nagy-hársas és az Apci Somlyó romvulkánjai emelkednek. A gerinc menti facsoportok egy része tájidegen fajokból áll, erdei- és feketefenyőt telepítettek az erodálódott területekre, hogy a megmaradt talajt megvédjék.

Szurdokpüspöki Történelme és Kulturális Öröksége

Szurdokpüspöki a Mátra délnyugati kapuja. A falu nevének első része az itt található hegyek közötti keskeny völgyből ered, mivel a község ennek a szurdoknak a bejáratánál terül el. A település múltja, keletkezése a távoli történelem ködébe vész. A kialakuló feudális állam ideológiai támasza, a római katolikus egyház a XI. század első évtizedeiben jutott birtokokhoz az akkor még Hevesújvárnak nevezett várispánságban. 1009-ben már létezett az egri püspökség, amelynek egyházi fennhatósága számos megyére, köztük Újvárra (Heves, Abaújvár és Sáros), Borsodra, Zemplénre, Ungra, Beregre, Szabolcsra, Biharra, Zarándra, Békésre és Külső-Szolnokra terjedt ki. Az eredeti adománylevél valószínűleg a tatárjárás alatt elpusztult, tartalmát egy 1261. szeptember 9-én kelt adománylevélből ismerjük, amit IV. Béla állíttatott ki Lampert egri püspök kérésére. Ezt az oklevelet V. István 1271-ben megerősítette, elismerve Szent István adományát. Az egri püspökség 10 falut kapott István királytól, nyugati határa a Zagyva-folyó volt. A Zagyva és Tárna által határolt területe alkotta a patai főesperességet.

A mai Szurdokpüspöki falu elődje ott alakult ki, egy a Zagyva-völgyére kijutó, már a középkortól használt út mellett, ahol ez az országút találkozott a folyó bal partján végigfutó "Budai nagy útba" érő úttal, vagyis a múlt században még "Falu-dűllő"-nek nevezett határrészen. Az egri püspökség birtokában a falu 1288-ig volt. Az egri püspökség igyekezett távolabbi földjeit közelebbire cserélve birtokait koncentrálni. Így került sor Szurdokpüspökire, amikor 1288-ban az egri püspök cserébe adott a Káta nembeli Myhedeus fiának Miklósnak. 1331-ben már Pata nembeli Demeter fiának Elimernek és Kemunnak a közös birtoka a falu. A középkorra jellemző birtokfoglalások és adományozások a 15. században sem hiányoztak.

A falu határát 1867-től átszeli a Budapest-Salgótarjáni vasútvonal és a 21-es számú főközlekedési útvonal.

Szurdokpüspöki Látnivalói

A falu legfontosabb látnivalója az 1769-ben épült „püspöki” Szent Kereszt Felmagasztalása templom. A műemléki védelem alatt álló épület legértékesebb része a barokk főoltár, mellékoltár, szószék és orgona. A főoltár antipendium része a megyében egyedülállónak számító 18. századi alkotás. A „jakabi” Szent Jakab Templom 1904-1906 között épült római katolikus templom, Szent Jakabot ábrázoló oltárképe Túri Gyula festőművész alkotása. A falu sajátossága, hogy két temploma van. Ez abból ered, hogy régen Zagyva-szentjakab (eredetileg Szentjakab) és Szurdokpüspöki két különálló település volt, s csak 1926-ban egyesültek.

• Hanák Kolos Emlékháza: Kiállítás a turisták számára, mely Hanák Kolos életpályáját és a Mátra turizmusának legfontosabb mérföldköveit mutatja be. Hanák Kolos, a Mátra turizmusának megteremtője 1851-ben született a községben. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai természetjárás szervezésében, mint az igen tevékeny Mátra Egylet elnöke. Ő írta a hegység első útikalauzát, és aktívan részt vett a túrázási infrastruktúra megalapozásában.
• Múltunk Háza: Az önkormányzat szívügyének tekintette a gyűjtemény létrehozását. Több mint ötven család ajánlotta fel féltve őrzött kincseit, régi bútorait és tárgyait. A gyűjtemény megtekintéséhez bejelentkezés szükséges.
• Pincesor: A falu szélén, a Kisvölgyben lévő pincesor emlékeztet a szőlőművelés több évszázados hagyományaira. Pincesor helyet ad a Muzsikál az Erdő Mátrai Művészeti napok szurdokpüspöki rendezvénynek. A Nyugati-Mátra termékeny vulkáni hegyszoknyája, amely fokozatosan simul a Zagyva-völgy síkjába, évszázadok óta bortermelő vidék. A folyó felső szakasza menti települések keleti peremén a középkor óta díszlenek szőlők az oldalakban, bár ma már jóval kisebb a termőterület.
• Millecentenáriumi Emlékmű: Ifj. Szabó István Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, mely honfoglalás kori kulturális emlék-kincsünk legértékesebb motívumait egyesíti. Minden néző számára kiolvasható belőle az el nem veszejthető múltunk tudatosítási szándéka.
• Díszkút: A település fennállásának ezeréves évfordulóján, 2004-ben avatták az ifj. Szabó István által készített díszkutat. A hatszögletű kútházat három magyar szent domborműve díszíti: Szent István, Szent Imre, Szent László. Ábrázolásukat helyi hagyományos kultuszuk indokolja.
• Káponka: A település határában áll a Káponka, mely 2005-ben felújításra került és helyi védelmet kapott. A geodéziai mérőtoronnyal koronázott egykori vulkán alatt folyik a Szurdok-patak, amiről a falu az elnevezését kapta. Ha kitérünk ebbe az irányba, meglátogathatjuk a 150 éves Mária kegyhelyet, a Káponkát.
• Szent Kereszt Kútja: Nem összetévesztendő a mátraverebélyi Szentkúttal. Érdekes látványosság a Remete-barlang nevű sziklaüreg és a Szent Kereszt kút a településtől keletre. Népszerű hely lett ez az utóbbi időben, a kút vizéért, és feltöltődni is sokan jönnek, még az ország távolabbi részéből is. Egyes vélemények szerint a kútnál és környékén nagyon magas pozitív energiasávok húzódnak a földben, s fejtik ki jótékony hatásukat az ott tartózkodókra.

Túraútvonalak és Természeti Különlegességek a Mátrában

A rohamos felmelegedés következtében már a magasabb csúcsokon is csak foltokban lelhetünk rá a tél nyomaira. Az olvadás következtében természetesen megduzzadtak a hegyi patakok, melyek kivételes látványt nyújtanak ebben az időszakban. A Mátra számos meseszép völgyi túraútvonalat kínál, melyek páratlan hangulattal várják a túrázókat.

1. A Kallók-völgye (Bene-patak völgye vagy Nagy-Somor-völgy): A Gyöngyösi-Mátra egyik legkeresettebb turisztikai célpontja. A piros sávval jelzett, körülbelül 5 kilométer hosszú gyalogutat nem csak a viszonylagos könnyűsége, de mesébe illő szépsége miatt is sokan keresik fel, az év bármely időszakában. A Kékes monumentális tömbjének vizeiből Mátraházától nem messze születik meg a Nagy-Somor-patak, melyet Mátrafüred szomszédságában már Bene-patakként ismerünk. Számtalan mítosz, legenda és ódon történet fűződik e vízfolyáshoz, példádul az is, hogy forrásának szomjoltó, hűsítő vizéből kortyolva aratott győzelmet ellenségei felett e vidéken Szent László királyunk és dicső serege.
2. A Nagy-patak völgye: Kelet-nyugat irányú völgy Mátraházáról indulva a zöld négyzet, majd a Hatökör után balra fordulva a zöld + jelzésen érhető el legkönnyebben, folyamatos ereszkedéssel. A Nagy-pataknak otthont adó árnyékos völgyben kanyargó zöld + jelzés kényelmes, szelíd túrára invitálja a természetjárókat. Aki hóolvadás vagy nagy esőzések utáni áradáskor kívánja felkeresni a megduzzadt Nagy-patak völgyét, egy igazi kalandtúrára készülhet! Mivel a jelzés többször is keresztezi a patak medrét, híd pedig nincs az útvonalon, a túra ilyenkor egy stratégiai-logikai játékká válik: hol és hogyan a legcélszerűbb, legbiztonságosabb átkelni a megduzzadt patakon? Komolyabbra fordítva a szót: a gyakorlott, minden terepen otthonosan mozgó, megfelelő, leginkább vízálló felszereléssel rendelkező túrázók számára nem jelenthet különösebb akadályt egy ide szervezett túra, a kezdő, vagy kevésbé gyakorlott természetjárók számára azonban biztonsági okokból célszerű megfontolni a kalandtúrát.
3. A Csörgő-völgy a Csörgő-patakkal: A Mátrát régóta járó vagy jól ismerő természetbarátok a hegység nyugati fertályát egyszerűen csak vadonnak nevezik. Nem alaptalan természetesen a megállapítás, a táj sűrű erdőségei, izgalmas terepviszonyai, ritkább úthálózatai valóban vadregényes zugokat rejtenek. Mátraszentimrétől nyugatra húzódik a Csörgő-völgy a Csörgő-patákkal, mely három patak, a Narád-, a Gedeon- és a Hutahelyi-patakok összefolyásának eredménye. A Mátrakeresztes irányába futó vízfolyásra is érvényesek a fentebb leírtak: völgyét ilyenkor főként a gyakorlott, és erre a célra megfelelő felszerelést birtokló túrázók számára célszerű felkeresni. A vadregényes Csörgő-völgy is számtalan érdekességet rejt: az üveggyártáson és erdőgazdálkodáson túl, a régi vasút emlékein és a boszorkányhistóriákon át természeti értékekben sincs hiány, mint például a különleges Gyula-barlang vagy éppen a Csörgő-szurdok. A völgy nagy részét a Mátrai Természetvédelmi Körzet második erdőrezervátuma, a Csörgő-völgy Erdőrezervátum öleli fel.

Helytörténeti kutatások és dűlőnevek

Pesty Frigyes Borsod vármegye leírása 1864-ben című kiadványa alapján próbálták azonosítani a ma is létező dűlő-, domb- és szántóneveket a mai térképeken, GPS-en. Sok nevet sikerült megtalálni, melyeket a kutatások során közzétesznek. Pesty Frigyes temesvári születésű tudós ember volt. A szabadságharc idején a hadügyminisztériumban dolgozott, a bukás után többszöri börtönbüntetést szenvedett. 1859-ben választották az akadémia levelező tagjává. Kérdőíveket készített, és felszólította a helységek elöljáróit, járjanak utána hegyeik, dombjaik, dűlőik, utcáik neveinek eredete után. Életének hátralévő részét ezek elemzésével töltötte. A miskolci "kínálat bőséges", az akkor még különálló településeknél csak a neveket sorolja fel, nem magyarázza meg őket. Diósgyőr, Görömböly, Hejőcsaba neveit csak listában látjuk, leírásuk nincsen.

Néhány érdekes dűlőnév Miskolc környékéről:

• Kankós, Taknyos, Perzsák, Poklos-tető, Bigecs, Tehéntánc.
• Miskolcz: Nevezete a magyarok bejövetelével egykorú.
• Avas: Régi magyar szó, jelentése „tilalmas erdő”. Szent György-hegy volt a középkor előtti elnevezése, az Avas szó csak a 16. században szerepel először az írott forrásokban.
• Papis: A Szent Ferenc kórház területétől a Szemere Bertalan Szakképzőn át egészen az Avasi Gimnáziumig terjed. Valószínűleg azért „közép”, mert az Avas tetején - közepén - található.
• Papszer és Kisavas fölötti rész: Egészen a Kálváriáig.
• Avas tető: Az Adler Károly úttól a Ruzsinszőlő dűlőútig terjedő szakasz, a zsidó temetővel szemközt.
• Csanyik: Csenik néven már a középkor előtt létezett, Árpád-kori település. 1313-ban említik először. 1355-ben már királyi vadaspark működött a Csanyik-völgyben.
• Kiss Ernő út két oldala: A Békeszálló-telep és a Baross Gábor SZKI magasságában.
• Bandzsalgó: A Bodótető feletti részen található. Régi magyar szó, jelentése elbámészkodó (személy).
• Beteg/Bedeg: Ez a tézis megdőlni látszik, a helyét már akkor is bedeg/beteg névvel illették, amikor a Nyári családnak még nyoma sem volt.
• Tetemvár: A Tetemvártól Sajóbábony felé, a Megyei Kórházzal szemközti oldalon, a bérházsor mögött található.
• Veresbugyik: A Szentpéteri kapuban lévő Tesco mögött, az OBI és a szentpéteri kapui köztemető mögötti részt nevezik Veresbugyiknak. Vörös, agyagos földje volt.
• Gallér dűlő: A Bodótető feletti részen található. Mivel a Bunda Gallérjának is nevezik, nem választották külön őket.
• Pocem: A Lyukóvölgy fölött, a bábonyi oldalon található. A pocem szó jelentésére azt találták, hogy föld alatti terület.
• Kánai mennyegző: Szintén a Lyukóvölgy fölött van.
• Csattos dűlő: A Lyukóvölgy feletti részen van.
• Martinkertváros: Fonoda felé eső oldalában, a keleti oldalán, a Berettyó utcától a kertváros végéig terjed.

Ezen nevek többsége bizonyítottan legalább középkori eredetű. Az itt nem szereplő dűlők, szántók, rétek, hegyek beazonosítása további levéltári kutatást igényel, de az sem biztos, hogy sikerülne sokkal több információt megtudni.

A Diós-patak Völgyének Természeti és Kulturális Értékei

A túraútvonal Szurdokpüspöki központjából, a Szabadság térről indul észak felé a P jelzésen. A túra során érintjük az Országzászló talapzatát, a hatszögletű díszkutat, majd a Béke utcába kanyarodva az iskola épületétől kitérőt tehetünk a barokk műemlék templomhoz és az alatta álló Hanák Kolos Emlékházhoz. Elhagyva a község szélső házait, egy elágazásból kilátás nyílik dél felé a Nagy-Hársas tömbjére. A Káponka és a Szent Kereszt kút szintén megközelíthető a falu keleti szélén.

A pincesoron átgyaloglás közben megemlékezhetünk a község jelentős boros múltjáról. A régies hangulatú pincefalu présházai mellett kezdünk a Mátrába felemelkedni. Itt még több helyen is találunk retró, nyomós közkutakat, melyekből feltölthetjük kulacsainkat a túrára. Kiérve a faluból szőlők, gyümölcsösök és szántók között kanyargunk a széles úton, aminek felszínét a jégkorszakok idején lerakódott lösz borítja. Rövidesen a nyílt területről tölgyerdőbe lépünk, majd egy elágazásban balra fordulva a Diós-patak völgytalpáig ereszkedünk.

A rendszerint száraz meder átlépésével kezdődik az a több mint 500 szintméteres, folyamatos emelkedő, ami egymás utáni csúcsok sorozatából áll, és a Muzsla tetejéig tart. Erősen erodált köves ösvényen, bokrok és cserjék között kapaszkodunk fel a füves, sziklás aljú gerincvonalra. A Muzslára tartó bérchát alacsonyabb szakaszát jellemzi, hogy az erdő hiányzik, vagy csupán kisebb, ritkás facsoportok tarkítják. Ennek oka, hogy az évszázados intenzív hasznosítás következtében a talajtakaró elvékonyodott, és a fák már kevéssé tudnak megtelepedni. Ezeken a részeken bokorerdők, sziklagyepek és sztyepprétek alakultak ki, amelyek príma kilátópontokkal örvendeztetik meg a túrázót. A gerinc menti facsoportok egy része tájidegen fajokból áll, erdei- és feketefenyőt telepítettek az erodálódott területekre, hogy a megmaradt talajt megvédjék.

Ahogy folyamatosan emelkedünk, egyre tágabb betekintést enged a környező táj. Nagy területet látunk: a Zagyva völgyén túl a Cserhát domborodik, beazonosíthatók a Tepke, a Szanda, a Purga csúcsai. Ezek mögött a Magas-Börzsöny vonulata emelkedik, tőle balra a Naszály masszív tömbje tör az ég felé. Tovább a Visegrád-hegység és a Pilis csúcsait látni, valamint a budapesti János-hegy teteje kandikál ki épp a horizonton. Szemközt a Diós-patak túloldalán az Isten-fa-tető és a Tilalmas sűrű erdővel borított oldalai, mögöttük pedig a Nagy-hársas és az Apci Somlyó romvulkánjai emelkednek. A következő kúp a Kis-Koncsúr, amelynek sziklás kilátópontja a turistaúttól jobbra található. Nagyszerű panorámát kínál az Alföldbe laposodó Mátraalja térségére, míg további útvonalunk irányába, a Muzsláig belátjuk az északkelet felé kanyarodó gerinc tetőit.

Átvágunk egy tölgyesen, majd a 640 méter magas Nagy-Koncsúr platóján állunk. Ez az erdős gerincszakasz, ahol járunk, különleges része a teljes vonulatnak. A Nyikom-nyeregig húzódó felső részének, a Zagyva felé leszakadó lejtőjét párhuzamos, eróziós eredetű vízmosások szabdalják, az árkok között pedig meredek hátak futnak le a hegyláb felé. Szürkés lávakőzeteken fellépcsőzve bükkök és tölgyek között kanyargunk tovább az elkeskenyedő hegyhát ösvényén. A már beerdősült Muzsla-tisztásnál egy, a Mátrára oly jellemző kőmezőt látunk, ami jégkorszak idei fagyaprózódás eredménye. Innen egy utolsó rövid kaptatóval a Muzsla-tető 805 méteres csúcsára érkezünk. Bár kilátást nem ad, kiváló természetes pihenőhelyeket kínálnak az andezit lávapadok sziklái. Magát a csúcspontot egy düledező betongúla jelöli, aminek helyén 1935-ben kilátót avattak a Magyarországi Kárpát Egyesület Mátra Osztályának turistái. Sajnos a 14 méteres torony már néhány évre rá megrongálódott, aztán teljesen az enyészeté lett.

Meredek ösvényen kezdünk lefelé lépdelni a csúcs északi oldalában. Gyönyörű, öreg bükkökből álló erdőrészen vágunk keresztül tekintélyt parancsoló, göcsörtös fák alatt. Avarba dőlt hatalmas törzseket is látunk; ezek most már mint holtfa szolgálnak a különböző fajok lakóhelyéül. A varázsos, mesés hangulatot fokozzák a földön heverő kisebb-nagyobb mohos sziklakibúvások és az ágas-bogasan tekergőző gyökérzetek. A Muzsla-nyeregben jobbra, a Z▲ ösvényére váltunk át, és két évszázados bükkfa közötti természetes kapun átmenve letérünk az eddig hűen követett gerincről. Tölgyessel és gyertyánnal kevert bükkerdőben a Sóbánya-patak sziklás medréhez süllyedünk, hogy innentől a kicsiny vízfolyás mentén ballagjunk. A két bérc közötti szűk völgyben helyenként földön heverő törzseken lépünk át, és viharok által leszakított ágakat kerülgetünk. Érintjük az Olgi mama-forrás időszakos csorgóját, majd ösvényünk a kőgörgetegeken és a hordalékon át többször is keresztezi a patakot, hogy az ellenkező oldalán vezessen tovább. Szélesebbre tágul a szurdok, amikor a szomszédos völgyből érkező Zám-patakba torkollik vize. A két összefolyó csermely innentől Rédei-Nagy-patak néven kanyarog tovább az Alföld irányába, hogy a messzi rónaságon a Tarnával egyesüljön.

Mi csupán 2 km hosszan élvezzük vendégszeretetét jobbra fordulva a talpán vezetett Z jelzés csapásán. Az igen szépséges, misztikus hangulatú völgyben mohakérges vulkáni kövek és korábban kidőlt törzsek között-felett lépdelünk, majd fiatal rudaserdő fái között sasszézva egy elszáradóban lévő fenyvesfolt homályába vezet a csapás. Utunk elkanyarodik a pataktól, és a gerinc felé emelkedőbe kezdünk. A kb. 100 szintméteres kaptatóval a kis vonulat túloldalára, a Diós-patak völgyébe tartunk. Ligetes tölgyesen át, a szőlők és az erdő találkozásánál egy széles murvaútra csatlakozunk, amelyen a Tilalmas-tető nyergébe menetelünk. Az itt már teljesen nyílt, füves térszínről kiváló panoráma nyílik a Mátra déli szegélye felé. A látványt az 599 méteres Havas masszív tömbje uralja, mellette pedig az Alföld felé átmentet képező alacsonyabb kúpok élénkítik a felszínt. Jól látszanak Gyöngyöspata szőlői és szántói, mögöttünk pedig a Tilalmas csúcsát szemlélhetjük. Széles kocsiúton a Diós-patak völgyébe ereszkedve túránk utolsó szakaszába fogunk. Jobbra ösvény ágazik ki, amely a házikóval foglalt Delelő-kúthoz vezet. Elnevezése a legelőre kihajtott állatok déli itatására utal. A forrás mellett pihenőpadokat találunk. Jó alkalom leülni kicsit, és átgondolni túránkat: szép, élménydús út van mögöttünk! Továbbindulva gázlón kelünk át a patakon, és a fiatal tölgyesben visszaérkezünk a Muzslára kiágazó gerincút elágazásához, bezárva a túrakört.

Erdőgazdálkodás és Természetvédelem a Cserhátban

Az Ipoly Erdő Zrt. Nyugat-Cserháti Erdészete romhányi központtal, a Cserhát erdőgazdasági tájegység nyugati, délnyugati felében működik. A térség erdeit a történelmi időkben kisebb-nagyobb birtokosok és közbirtokosságok kezelték, egymástól eltérő intenzitással és szakmaisággal. A birtokosok közül leginkább a Prónay, a Laszkáry, az Almássy és a Teleki-Degenfeld családok neve maradt fenn az utókor emlékezetében. Ma az erdészet 9000 hektár állami erdő kezelését végzi 40 községhatárban, gondosan ügyelve az erdők felújítására és szakszerű nevelésére. Az erdőterület nagyobbik felén elegyes kocsánytalan tölgyesek és cseresek, egyharmadán akácosok találhatók. Utóbbi a több évszázados tájhasználat eredménye. A 20. század közepének koncepciója nyomán létesültek a fenyvesek, illetve alkotnak kisebb állományokat olyan idegenhonos fafajok, mint a vöröstölgy vagy az értékes fekete dió. Az erdészet erőssége a tölgyesekhez és cseresekhez kapcsolódó erdőgazdálkodás, azok klasszikus természetes felújítása, kezelése. Az akácnál a gyökérsarjról történő felújítás a jellemző. A fakitermelés éves volumene mintegy 34 ezer köbméter. Az erdészet egy háromezer hektáros vadászterületen gazdálkodik. Az évente átlagosan elejtett, mintegy 200 nagyvad jelentős része vaddisznó.

A Kéktúra mentén, a hegygerincen létesítette az erdőgazdaság 2017-ben, az egykori birtokos család nevét őrző Prónay kilátót. Bér község határában, a Nagy-hegyen található az Európa szerte egyedülálló, íves, oszlopos andezitömlés. Az erdőgazdaság itt különleges bemutatóhelyet hozott létre. Az építmény helyet ad a Nógrád-Novohrad Geopark területéről származó kőzetek bemutatásának is. Történelmi jelentőségűek a csővári Vár-hegy és a Szanda-hegy tetején található, Árpád-kori várak romjai. Csesztvén található a klasszicista stílusú Madách kúria - napjainkban múzeum, mely védett kertjével együtt látogatható. Romhány határában láthatjuk a környéken nevezetes Rákóczi mogyorófát.

Az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészete Salgótarján város területén és környékén működik. A térség erdőgazdálkodása az utóbbi másfél évszázadban sajátosan összekapcsolódott a szén és a vas, a bányászat és a nehézipar történetével. A 19. század utolsó évtizedeitől, a környékbeli erdők jelentős részét a patinás Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. erdőgazdasága kezelte, magas szakmai színvonalon. A megyei jogú, 40 ezer lelket számláló Salgótarján város az erdészet területének közepén helyezkedik el. Az erdő a volt gyárak, a lakóházak kerítéseivel határos. A termőhelyi viszonyok kedvezőek, a Felvidék klímahatása - cserháti viszonylatban - kiemelkedően jó körülményeket biztosít a természetközeli erdők számára. A térséget csaknem kizárólag erdő borítja, mely felerészben a gyertyános-tölgyes, közel 40 százalékban a cseres-tölgyes, valamint a bükkös klímában fekszik. Jellemző fafajai a tölgyek, a cser és a bükk, valamint a terület csaknem egyhatodát elfoglaló, leginkább az ipari tájhasználat nyomán elterjedt akác. Az erdészet területéből 4100 hektár tartozik a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzetbe, ennek közel negyede fokozottan védett. Ma az erdőtervvel összhangban, évente mintegy 22 ezer köbméter faanyagot termelnek ki, amelynek zömét a felújítóvágások és a nevelővágások adják. Tarvágásokra kizárólag akácosokban kerül sor. Az erdőfelújítások 80 százaléka természetes úton történik, mesterséges erdősítést csupán a természetes újulatok kiegészítésére, illetve az akácosok térfoglalását csökkentő erdőszerkezet-átalakítások során végeznek. A két vadászterületen folytatott vadgazdálkodás fő célja az erdő megújulását biztosító egyensúly fenntartása. A vidék egyik perspektívája is a turizmusban rejlik. Az erdőgazdaság célja, hogy az adottságaira építve, Kelet-Nógrád ökoturisztikai fejlesztésének is fontos szereplőjévé váljon. Az elindított folyamat főbb elemei a Somoskői Látogatóközpont és Vadaspark, a Karancs-kilátó, a közkedvelt Eresztvényi játszótér és számos túraösvény.

Az Ipoly Erdő Zrt. Kelet-Cserháti Erdészete az erdőgazdaság legnagyobb üzemegysége, a Cserhát erdőgazdasági táj keleti szektorának állami erdeit foglalja magába. Tevékenységét szécsényi központtal, jellemzően dombvidéki viszonyok között, 13700 hektár területen végzi. Az erdőterület zöme a történelmi időkben nemesi családok birtokaihoz tartozott, közülük napjainkra a Forgách és Benczúr famíliák neve maradt inkább ismert. A termőhelyi viszonyok erdőnek kedvező jellegzetessége az északról nagyrészt nyitott földrajzi helyzetből következő hűvösebb klíma. Másrészről, a települések környezetében jellemző a talajoknak - a sok évszázados, intenzív tájhasználatból adódó - erőteljes lepusztulása, ami az erdőkre is kedvezőtlen hatást gyakorol, másodlagos erdők kialakulásához vezetett. A fafajok megoszlása változatos. A tölgyek és a cser együtt a faállományok mintegy háromnegyedét alkotják, az akác pedig 16 százalékban van jelen. Az erdészet fő tevékenységi körei az erdőművelés, a fahasználat és a vadgazdálkodás. Évente 35 ezer köbméter faanyagot termelnek ki, elsősorban tölgyet, csert és akácot, amelynek zöme tűzifa minőségű, így az erdészet jelentős szerepet játszik Nógrád megye lakossági tűzifa ellátásában. A fakitermeléseket követően az erdészet mintegy 1500 ha területen végez erdőművelési munkákat. Az erdészet egy kisebb vadászterületet kezel Litke térségében, ahol évente 150-200 nagyvad vadászati lehetőségét értékesítik. Az erdészet az egyik végrehajtója az erdőgazdaság törekvésének, amellyel Nógrád megye turisztikai célú fejlesztésének fontos szereplőjévé vált. Ennek fő térségi létesítménye a társaság székhelyén, Balassagyarmat üdülőövezetében létesített, látogatók tízezreit vonzó Nyírjesi Füvészkert és Vadaspark. Az erdészet területén számos, nemzetközi érdeklődésre is érdemes, természeti és kultúrtörténeti érték és emlék vonzza a látogatókat.

Az Ipoly Erdő Zrt. Váci Erdészete a Naszály lábánál elhelyezkedő kirándulóközponttal, Katalinpusztán működik. Évente mintegy 20 ezer köbméter fát termelnek ki, közben természetes úton újítják fel a következő generációk számára is felüdülést jelentő erdőket. A kitermelt faanyag nagyobb része gyenge minőségű, amit kiemelten a helyi lakosságnak, tűzifaként értékesít az Erdészet. Az alaptevékenységek mellett, az erdészet ismertségét egyre inkább a Katalinpusztai Kirándulóközpont és Erdei Iskola működtetése, az erdőbe érkező látogatók kiszolgálása alapozza meg. A Naszály lábánál elhelyezkedő kirándulóközpont Nógrád megye turisztikai kapuja Budapest felől, a kapcsolódó infrastruktúrát évente mintegy 50-60 ezer látogató keresi fel. A tematikus tanösvények mellett - Gyadai tanösvény, Madártani ösvény, Legyél Te is Kiserdész élményösvény, Kincskereső tanösvény - vadbemutató kertek, erdei tó, erdei parkvasút (ún. Hangyavasút) várja a látogatókat. Az erdészet évről-évre megtartott rendezvényei közül kiemelkedő a Dalol a Naszály kórustalálkozó - melynek alkalmával a térség gyerekkórusai, valamint neves együttesek zenéje tölti meg élettel az erdőt.

A Tari Csevicék: Védett Természeti Terület

A Zagyva völgyében fekvő Tar többek között csevicéiről lett híres. A forrásokat Tarról a sárga jelzésen haladva közelíthetjük meg. Az 1990-es években végzett terepi vizsgálatok szerint legalább négy csevice-forrásról kell említést tenni a területen. Ezek a következők:

• Alsó-csevice: Az ún. Fehér-kőbányától DNy-ra, közvetlenül a Csevice-patak medre mellett, a Fekete-kőbánya alatt.
• Felső-csevice: Az előzőtől 15-20 m-re D-re, kútgyűrűvel foglalt, kútszerelvény nélküli ásott kút.
• Gyalogos hídnál lévő csevice: Belterületen a Zagyvát áthidaló gyalogos hídnál a folyó bal partján.

Jelenlétükre a gyenge bugyborékolás és a vasas elszíneződés utal. A legkorábbi feljegyzés a tari csevicékről 1851-ből származik, amely Tar területén két helyről ír le „savanyú vízforrást”. Egy 1865-ből származó leírás a tari csevicét a savanyú vagy borvizek közé sorolja. Ezen belül a vasas, égvényes (az alkálifémek régies elnevezése) vizek között szerepelteti. Noszky Jenő 1926-ban már három helyen ír a felszínre törő csevicéről. Ebből kettőt a Csevice-völgyben említ, a harmadikat a Zagyva partján adja meg, amit az itt lakók „Hasfájós-csevice”-nek hívnak. Ugyanő 1937-ben az Alsó-csevice felhígulását az 1930-as évek közepén a forrástól nem messze működő Fekete-kőbányával magyarázza.

A csevicék első vízkémiai elemzését 1961-1962-ben végezték, mely a fenti csevicék közül az első háromra terjedt ki. Megállapították, hogy mindhárom víz alkáli-hidrogénkarbonátos, szénsavas összetételű. Azonban volt eltérés a két Felső-csevice és az alsó között. Az Alsó-csevice nátrium és magnézium jellegű és kloridos, a felsők pedig kalcium és nátrium jellegűek. Ugyanezen években a víz szén-dioxid eredetének vizsgálatánál elvetették azt a korábbi nézetet, mely szerint a Mátra-hegység utóvulkáni tevékenységeként tör szén-dioxid tartalmú forrás a felszínre. Inkább gondolták helyesnek azt a magyarázatot, hogy a szén-dioxid szerves eredetű, az oligocénkori szénhidrogén anyakőzet szerves maradványainak bomlásából származtatható. 1969-ben a Cserhát-hegységre végzett földtani térképezés jól rögzíti az akkori állapotokat. Ebből látható, hogy a Felső-csevicénél faragott terméskőből (dácittufa) medencét építettek és a kifolyásánál nem falazták fel teljesen. A teljesen zárt medencét később, valószínűleg 1977-ben, hozták létre, ahol a víz egy csövön keresztül folyik ki. Az Alsó-csevicét megmunkálatlan természetes kőből (andezit) rakták ki. Az 1970-1971-ben végzett szén-dioxid eredetére vonatkozó kutatások eredményeként azt a magyarázatot fogadhatjuk el leginkább, hogy a szén-dioxid feláramlások metamorf keletkezésűek lehetnek. Eszerint a nagy mélységben található kőzetek, ill. az abban elhelyezkedő ásványok a magas hőmérsékleten és nyomáson felbomlanak, ami szén-dioxid felszabadulással jár. A felszínre jutáshoz pedig meglazult kőzetzónák, ún. vetőzónák kellenek, amik a tari csevicék esetén bizonyítottak.

Az Alsó-csevicéhez érve beigazolódni látszanak Noszky Jenő 1926-ban megírt sorai: „csak az a kár, hogy a jó tariak a tisztántartás erényével keveset gondolnak”. Mivel ez a forrás van legközelebb a községhez, a lakosság is leginkább ezt használja. Sem esztétikai, sem egészségügyi szempontból nem megfelelő az állapota.

Növény- és állatvilág: Az oda vezető utat a védett bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria) lilás-rózsaszín virága színesíti. Az égerligettel körülvett forrás vizénél lepkék tömege repül, ezek közül említésre érdemes a védett atalantalepke (Vanessa atalanta), a kis színjátszólepke (Apatura ilia) és a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne). A forrással szembeni bányában a gyorsan felmelegedő köveken előszeretettel tartózkodik a fürge gyík (Lacerta agilis). A lakott területet elhagyva, bal kézre egy leszakadt partfalban néhány pár, szintén fokozottan védett gyurgyalag (Merops apiaster) is fészkel.

Látnivalók: Maga a Felső-Csevice forrás és környéke természetvédelmi terület. További látnivalói a patak túlsó partján álló magányos sziklatömb, illetve a forrást bemutató tábla mellett induló sárga kör jelzésen, 200 méter megtétele után elérhető kilátópont. Innen szép kilátás nyílik Ágasvár és Óvár felé, továbbá a Szakadás-gödörre. Bizarr sziklaalakzatok is szép számban megtalálhatók itt. Érdemes felkeresni.

Környező terület: A forrásokat elhagyva a turistautat, a patakmeder partját szép sziklafalak szegélyezik. A forrásoktól nem messze balra nyílik egy kicsi völgy, szintén mutatós sziklaformákkal, néha vízeséssel.

tags: #dios #patak #tar