Gyümölcsök elrakása cukor nélkül: Ízletes és Egészséges Befőzési Tippek

A befőzés egy évszázadok óta ismert hagyományos tartósítási módszer, amely lehetővé teszi a gyümölcsök és zöldségek hosszú távú megőrzését. Az utóbbi időben egyre népszerűbbé vált a cukormentes befőzés, különösen azok körében, akik egészségesebb életmódot szeretnének folytatni, vagy speciális diétát követnek. Ez a megközelítés nemcsak a bevitt kalóriák csökkentését teszi lehetővé, hanem a gyümölcsök természetes ízét is előtérbe helyezi.

Miért a cukormentes befőzés?

A piacok nyári gyümölcsözönéből sokan szeretnek tartalékot eltenni télire. A cukormentes lekvárok nem csak egészségesek, hanem ízletesek is. A leggyümölcsösebb lekvárok érett gyümölcsökből készülnek, és extra édesítés nélkül is finomak lehetnek. A cukormentes befőzés kiváló választás, ha csökkenteni szeretnénk a bevitt kalóriákat, vagy ha speciális diétát követünk. Fontos tudni, hogy a cukor nem szükséges a romlás elkerüléséhez, és minden gyümölcs nyugodtan befőzhető cukor nélkül is. A lekvár alapja természetesen a gyümölcs. Választhatunk egyetlen fajtát vagy kombinálhatunk többet is egyedi ízélményért. Fontos, hogy friss, érett gyümölcsöket válasszunk, mivel ezek tartalmazzák a legtöbb természetes cukrot.

A házi készítésű lekvár nem csak az ízletes gyümölcsök koncentrált ízélményét nyújtja, hanem táplálkozási szempontból is számos előnnyel bír. A lekvár alapját képező gyümölcsök gazdagok vitaminokban, ásványi anyagokban és antioxidánsokban, amelyek hozzájárulnak az immunrendszer erősítéséhez és az általános egészség megőrzéséhez.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért áldozzunk időt és energiát a lekvár elkészítésére, ha megvehetjük a boltban is? Ennek számos oka van:

• Teljes ellenőrzés az összetevők felett: Otthon készítve pontosan tudjuk, hogy mi kerül a lekvárba. Nincsenek rejtett cukrok, tartósítószerek vagy mesterséges adalékanyagok.
• Egészségügyi előnyök: A hozzáadott cukortól mentes lekvár készítésekor alternatív édesítőszereket is használhatunk, amelyek egészségesebbek lehetnek.
• A gyümölcsök természetes ízének kiemelése: A hozzáadott cukortól mentes lekvárban a gyümölcsök természetes édessége kerül előtérbe, ami intenzívebb és gazdagabb ízélményt nyújt.
• Személyre szabott ízvilág: Otthon készítve lehetőség van kísérletezni a különböző gyümölcskombinációkkal és ízesítőkkel.

A cukormentes befőzés történelmi háttere

Rögtön az elején oszlassunk el egy tévhitet: a hagyományos, régi recepteket követő befőzés nem járt cukrozással. Az 1600-as évektől ismerjük, hogyan lehet télre tartósítani a gyümölcsöt, és tudjuk azt is: eleinte még nem édesítették az eltennivalót. A cukrozás hagyománya sokkal később, az első világháború idején alakult ki. Napjainkban - a világban uralkodó elhízási trendek, az egyre növekvő számú civilizációs betegségek, a cukorbetegség, az allergiák és érzékenységek jelenléte okán - azonban felfedezzük a régi-új irányt: értékeljük a károsnak vagy feleslegesnek vélt összetevőktől mentes tartósítást. E forradalom következtében az aszalt gyümölcsökről „lekerül” a kén, a lekvárokban a gyümölcsíz dominál, és már szörpök, édes italok is szép számmal készülnek (kristály)cukormentesen.

Édesítési alternatívák cukormentes lekvárokhoz

Bár a cukormentes lekvárokhoz nem feltétlenül szükséges édesítőszer, sokan mégis szeretnének egy kis plusz édességet. Ebben az esetben számos alternatíva áll rendelkezésre.

Természetes édesítőszerek

• Xilit (nyírfacukor): A xilit vagy más néven nyírfacukor egy természetes cukoralkohol, mely kiváló választás a kristálycukor pótlásához lekvárokban.
  1. Édesítőereje a nádcukoréhoz hasonló: A xilit édesítőereje megegyezik a hagyományos kristálycukoréval, így az ízélmény nem változik, miközben kevesebb kalóriát viszünk be.
  2. Alacsony energiatartalom: A xilit energiatartalma csupán a kristálycukor kétharmada, így azok számára is ideális, akik az energiabevitelüket szeretnék csökkenteni.
  3. Nem emeli meg a vércukorszintet: A xilit csak nagyon elhanyagolható mennyiségben szívódik fel a bélrendszerből, így cukorbetegek is fogyaszthatják.
  4. Jól bírja a hőt: A xilit hőálló, így sütéshez és főzéshez is használható.A xilit előnyei miatt a Naturmind xylitol kiváló alternatíva a cukormentes lekvárok készítéséhez. Használjunk az előkészített gyümölcsök mellé, kilogrammonként kb. 100 g-ot. A xilit, avagy nyírfacukor - nevére cáfolva - kukoricarostból készül. Elnevezése csak arra utal, a xilitolt először nyírfából vonták ki. Jó társunk lehet a befőzéskor, és a cukorhelyettesítésben úgy általában, ugyanis negyven százalékkal kevesebb energiát, ötven százalékkal kevesebb szénhidrátot tartalmaz, mint a cukor, és glikémiás indexe is alacsony. Lassan szívódik fel, fogyasztása fokozza a teltségérzetet, az étel ízét viszont nem változtatja meg. Hátránya, hogy néhányak gyomra nehezen barátkozik meg vele - érdemes első körben kis adagokban tesztelni, a mi szervezetünk hogy viseli!
• Stevia: A Stevia egy dél-amerikai gyógynövény, amelynek kivonatait (port, szirupot) széles körben használják édesítésre. Több száz tanulmány igazolja ennek biztonságát és hasznát: fogyasztása nem emeli meg a vércukorszintet, az alapanyag GI-je nulla, szinte emésztetlenül halad át a szervezeten, nincs benne kalória, és még a vérnyomás helyreállításában is segítségünkre lehet. Az eritrit és a stevia bár kiváló cukorhelyettesítők, a lekvárokhoz nem ideális választások, mivel 160-190 fok felett lebomlanak, így nem alkalmasak olyan receptekhez, ahol magas hőmérsékleten kell dolgozni. Ha valaki mégis kifejezetten édes lekvárt szeretne, érdemes megkóstolnia főzés közben a lekvárt, és még édesíthet rajta egy gazdaságosabb, hőálló édesítővel, például szteviával.
• Eritrit: Az eritrit mostanában a legmenőbb, mert felszívódás nélkül megy át a szervezeten, és ezidáig semmilyen negatív egészségügyi hatást nem fedeztek fel vele kapcsolatban. Nincs benne kalória, sem szénhidrát, kis mennyiségben mellékíze sincs, és hőálló.
• Kókuszvirágcukor: Sokak szerint a kókuszcukor az egyik legegészségesebb természetes édesítő. A kókusz virágnektárjából készül, édesítő hatása nagyjából azonos a hagyományos cukoréval. Glikémiás indexe 35, ezért szakértők szerint fogyasztása nem terheli meg annyira a szervezetet, mint a répacukor. Értékes B-vitaminokat tartalmaz, amelyek a feldolgozás során nem sérülnek, így teljes mértékben hasznosíthatja azokat szervezetünk. Emellett 17 féle aminosavat is találunk benne, ami szintén nagy előny. 100 százalékban szerves, feldolgozatlan, szűretlen, fehérítetlen természetes édesítőszer, ami befőzéskor hasznunkra válhat.
• Méz: Cukorbetegek számára a cukorhoz hasonlóan kerülendő, viszont sokan vélik úgy, hogy a benne található összetevők miatt mégiscsak egészségesebb, jobb választás akár befőzéskor is. Azt azonban tudnunk kell, hogy a mézben számos olyan, szervezetünk számára hasznos anyag van, ami a befőzés során alkalmazott hőkezelés hatására lebomlik, így lekvárjainkban, szörpjeinkben a nagy előnyöket már nem igazán élvezhetjük. Ha a gyümölcs finom édes volt, amiből készült, akkor is nagy valószínűséggel nem igényel még édesítést. Ha valakinek a felnyitás után kívánna édesítést a végeredmény, akkor édesítheti pl. mézzel.
• Gyümölcscukor (fruktóz): A gyümölcscukor a legédesebb ízű cukor, 30-40 százalékkal kevesebbet kell belőle használnunk, mint répacukorból. Cukorbetegek számára maximum napi 50 g fogyasztása megengedett, mert a fruktózzal készült ételek ugyanolyan mértékben emelik a vércukrot, mint a cukrot tartalmazók. Hátránya, hogy jelentősen drágább a cukornál. Egy szakmai ajánlás a fruktóz fogyasztását csak természetes formában és mennyiségben javasolja, minden más formában pl. élelmiszerek elkészítésénél történő alkalmazását nem tanácsolja. Ennek ellenére többen döntenek a gyümölcscukor mellett. A befőzés során ugyanúgy felhasználhatjuk, csak a mértékre kell nagyon odafigyelnünk!

Elkerülendő édesítők

• Szirupok (juharszirup, melaszszirup, rizsszirup, agavészirup, kukoricaszirup stb.): Ha végignézünk a boltok polcain, megannyi szirupot találunk, és mindegyik más és más egészségmegváltó ígéretet hirdet. Azzal azonban nem árt tisztában lennünk, hogy nagyjából mindegyiket cukorként kezeli szervezetünk. Biztosan vannak különbségek a technológiákban, apróbb eltérések szénhidráttartalomban és kalóriában, de az egészségügyi hatásokat tekintve a szirupok a cukorral egy kalap alá sorolhatók. Ha tehát azért szeretnénk váltani, hogy egészségesebben táplálkozzunk, nem ezek lesznek a jó választások. Emellett áruk sokkal magasabb, mint egy kilogramm cukornak, ilyen szempontból sem éri meg váltani.
• Mesterséges édesítőszerek (aszpartám, szukralóz, szacharin, aceszulfám-K, ciklamát): Nulla glikémiás index, nulla kalória - és milliárdos marketing. Ezeknek az anyagoknak nagy veszélyeik vannak. Ha mégis úgy döntünk, hogy közülük választunk, akkor olvassuk el édesítési erejüket, mert teljesen máshogy kell adagolni őket, mint a cukrot. Nehogy olyan édes mámort zárjunk az üvegbe, amit aztán ember nem lesz, aki megeszi!
• Barna- és nádcukor: A nyers nádcukor a növényben felhalmozódott értékes tápanyagokat még tartalmazza (vitaminokat és nyomelemeket), de ezek a finomítás során elvesznek. Ma már kapható nem finomított változat is, ez gazdag B-vitaminokban és ásványi anyagokban. Íze enyhén karamellás- elsőre talán kevésbé meggyőző. A nádcukorhoz küllemben nagyon hasonlító barna cukor egy kicsit átverés szagú: igazából nem egészségesebb a fehér cukornál. A barna cukor fehér cukorból készül, amit nádmelasszal színeznek, így a barna cukor ugyanolyan egészségtelen, mint a fehér változata.

Sűrítőanyagok cukormentes lekvárokhoz

A hagyományos lekvár sűrűségét általában a cukor és a gyümölcs természetes pektintartalma adja. Hozzáadott cukortól mentes lekvár esetében alternatív sűrítőanyagokra lehet szükség.

• Pektin: A lekvárokban és zselékben lévő cukor segít a gél képződésében, és tartósítószerként is szolgál. A cukor nélküli lekvárok és zselék készítéséhez mindig használjunk az erre a célra alkalmas zselésítő anyagot, erre az egyik legjobb a pektin. A pektin egy vízben oldódó élelmi rost, amely természetes formában megtalálható számos gyümölcsben és zöldségben. Folyadékban elkeverve hő hatására gélt képez, így remek sűrítőanyag. A pektin használata lehetővé teszi, hogy a lekvár megőrizze a gyümölcs természetes ízét és állagát, miközben kenhetővé és tartósabbá válik. 1 kg gyümölcshöz kb. 5-6 g pektint érdemes a főzés végén tenni, majd egy pár percig még forralni a lekvárt. Alacsony pektintartalmú gyümölcsöknél (bogyósok, meggy stb.) megeshet, hogy a kész lekvár is folyékony marad, nem lesz kenhető. Ilyenkor ajánlott sűrítőanyagként egy kis almapektint tenni hozzá: 6 gramm almapektin/1 kilogramm tisztított gyümölcs. Az almapektint a főzés végén kell a gyümölcshöz adni, és még 5 percet forralni. Amennyiben nem magas pektintartalmú (oldható rostokban kevésbé gazdag) gyümölcsöket használunk. Ha valóban kemény, vágható állagú dzsemet szeretnénk, 1 kg gyümölcshöz adj 20-30 gramm pektint! A dzsemfixek a pektin mellett sajnos cukrot, tartósítószert és még pálmaolajat is tartalmaznak - amikre semmi szükség egy lekvárban! Ráadásul adnak egy erős „alap ízt” és jellegzetes sűrű állagot a lekvárnak, amitől minden lekvár hasonló ízű és állagú lesz, és elveszíti egyéniségét.
• Konjakliszt: A konjakliszt, amely a konjak növény gyökeréből készül, vízben oldódó rostban gazdag, amely kiválóan alkalmas zselésítésre, például dzsemekhez, gyümölcszselékhez. A konjakliszt alacsony kalóriatartalmú, liszt, keményítő, zselatin helyettesítésére kiválóan alkalmas, szószokba, levesekbe és pudingokba is.
• Chia mag: A chiamag és az agar-agar is kiváló alternatívák a hagyományos zselésítő anyagokhoz képest. A chiamagok magas rosttartalmuknak köszönhetően képesek nagy mennyiségű vizet felszívni, ami zselés állagot eredményez.
• Agar-agar: Az agar-agar, amely egy tengeri alga, szintén használható zselésítő anyagként. Ha a zselésebb, kocsonyásabb lekvárokat kedveljük, vásároljunk bioboltban agar-agar zselésítő anyagot, ami természetes, tengeri algából készült. A sűrítésre két módszert szoktam használni. Az egyiket akkor, amikor főzöm a gyümölcsöt. Ilyenkor többnyire elválik egy nagyon híg, leveses fázis a sűrűbb lekvártól. Ha azonban kenhető, zselés lekvárt szeretnék, akkor egy kevés agar-agart teszek hozzá, és ettől meg fog merevedni a lekvárom. Az agar-agar tengeri vörösmoszatokból készül, és kis üvegcsékben árulják a bioboltokban. Az adagolástól függően tudok különböző keménységű lekvárokat előállítani. Egy fél liter lekvárba körülbelül egy csapott kávéskanálnyi agar-agart tehetünk.

Sterilizálás és tartósítás cukor nélkül

A lekvárkészítés során a sterilizálás kulcsfontosságú lépés, amely nem hagyható figyelmen kívül. Minden eszközt és edényt, amelyet a folyamat során használunk, alaposan meg kell tisztítani és sterilizálni. Az üvegeket, fedőket, kanalakat és egyéb eszközöket forró vízben vagy sütőben is sterilizálhatjuk.

Sterilizálás lépésről lépésre

1. Üvegek kiválogatása és tisztítása: Kiválogatjuk a lekvárhoz használni kívánt üvegeket. Kiemelten ügyelünk arra, hogy minden üveg hibátlan legyen, és a tetőkön se legyen még egy karc sem. Alaposan mossuk meg a gyümölcsöket felhasználás előtt, ha szükséges, akár több soron is.
2. Forralásos sterilizálás: A tisztára mosott üvegeket és tetőket egy hatalmas lábosba helyezzük, és annyi tiszta vizet engedünk rá, hogy teljesen ellepje, majd így forraljuk legalább 15 percig. Ezt követően óvatosan kihalásszuk a befőttes üvegeket és tetőket, és egy teljesen tiszta mosott és vasalt konyharuhára helyezzük. Még jobb, ha a ruha alatt egy rács is van, így könnyebben és gyorsabban szellőznek és száradnak. Fontos, hogy nem szabad eltörölgetni, mert azzal nem kívánatos szennyeződéseket juttathatsz az üvegbe, és ezzel meg is pecsételted a lekvár sorsát.
3. Sütőben történő sterilizálás: A sütőben történő sterilizálás esetén a megtisztított eszközöket 100-120 fokon legalább 10-15 percig kell szárítani.
4. Kupakok sterilizálása: A kupakokat mosogatószeres mosogatást követően ecetes vízben kifőzzük. Fontos, hogy az üveg és a kupak pontosan illeszkedjen, és a kupak ne legyen sérült. Én befőzési szezon elején mindig vásárolok új kupakokat, és a sérült, rozsdásodó, görbe kupakokat szemrebbenés nélkül kihajítom.
5. A dunsztolás: A lekvárt forrón töltjük a sterilizált üvegekbe, zárjuk le szorosan, és fordítsuk fejjel lefelé 5 percre. Ezt követően száraz dunsztba (pl. takarók közé) helyezzük az üvegeket 1-2 napra, hogy lassan kihűljenek.
6. Ellenőrzés: Kihűlés után a kupakokat érdemes végigkopogtatni, amelyik nem jól zár, „visszhangosabb” hangot ad. Előfordulhat, hogy nem eléggé zártuk rá, vagy mégis deformálódott volt a kupak, ez a záráskor nem minden esetben tűnik fel. Azért fontos, hogy az eltevés után nem sokkal végezzük el ezt az ellenőrzést, mert ilyenkor még általában semmi gond nincs az üveg tartalmával, csak kiderül, hogy a kupak és az üveg valamiért nem zártak össze rendesen.

A lekvárok tartóssága nem a cukortartalmon múlik, hanem a csírátlanításon és a hőkezelésen. A cukor nem csak édesít, tartósít is, így ha kevesebbet használunk belőle vagy esetleg a teljes mennyiséget elhagyjuk, sokkal jobban oda kell figyelni a tartósításra is. Ehhez sokak szerint elég a nagyon gondos sterilizálás, dunsztolás és az üvegek légmentes záródása.

Tartósítószerek elhagyása

A hagyományos lekvárokban lévő sok cukor tartósítószerként is szolgál, mivel a tömény (50-60 százalék cukrot tartalmazó) oldatokban már nem tudnak megélni a baktériumok. Ez a cukormentes lekvároknál természetesen másképpen zajlik. Tartósításuk titka a teljesen tisztára mosott, fertőtlenített üvegekben, majd a légmentes lezárásban rejlik. Tartósítószerre semmi szükség a házi lekvárokban. A lekvár akkor romlik meg, ha elszaporodik benne valamilyen oda nem illő mikroorganizmus. Ez ellen egyrészt hőkezeléssel védekezhetünk. A lehető legegyenletesebb hőkezelést befőzőautomatával tudjuk biztosítani. Ennek híján azonban - kicsit több odafigyeléssel - sima tűzhelyen is főzhetünk cukormentes lekvárt: használat előtt fertőtlenítsünk minden befőttes üveget száraz hővel (a sütőben), majd a lekvárt is forrón töltsük bele, és a lezárt üvegeket minél tovább tartsuk száraz dunsztban. Csak ép üvegeket és fém fedőket használjunk, melyek tökéletesen ráillenek az üveg szájára!

Kerülendő kémiai tartósítószerek

A cukor mellett az igazán biztosra menő háziasszonyok még tartósítószert is tesznek a lekvárok tetejére, ezek a kémiai vegyületek azonban károsak is lehetnek a szervezetre. Nagyanyáink többsége a két leggyakoribb tartósítószert, a szalicilt, illetve a nátrium-benzoátot használta befőzéshez.

• Szalicil: Kiskereskedelmi forgalomban még kapható, nagyipari termelésben azonban betiltották a használatát, ugyanis bizonyították, hogy elsősorban a gyomrot, az idegrendszert és a veséket támadja meg, és allergiás tüneteket is kiválthat.
• Nátrium-benzoát (E 211): Napjainkban a legelterjedtebb tartósítószerré vált, ami szintén számos egészségkárosító tulajdonsággal rendelkezik. Szív- és érrendszeri problémákat okozhat, de rendkívül káros a májra, a vesére és a bőrre is. Allergiás megbetegedésekkel is összefüggésbe hozható, ráadásul rákkeltő hatású.
• Borkősav (E 334): A tartósítószerek közül a borkősav a legtermészetesebb, ráadásul társainál kevésbé eredményez intoleranciát. Többféle növényben is megtalálható, legfontosabb forrása a szőlő. Ezt a vegyületet a borkészítés során visszamaradt törkölyből vonják ki.

Ha semmiféle tartósítószert és adalékanyagot nem fogyasztunk, rengeteg felesleges vegyszertől óvjuk meg a szervezetünket.

Cukormentes lekvár készítése: Recept és tippek

A cukormentes gyümölcsök befőzésekor elengedhetetlen, hogy a legjobb minőségű, teljesen érett, de még kemény gyümölcsöket válasszuk. A lekvárokat készíthetjük egyféle gyümölcsből, de párosíthatjuk is őket, például szamóca-málna vagy fekete cseresznye-szeder kombinációval. Fontos, hogy az ép, egészséges, megfelelően megmosott gyümölcsök a dunsztolás után ugyanúgy polcra tehetők, és a megfelelő higiéniai szabályok betartása esetén hónapokig el is tarthatók. Készíthető így rostos püré, lekvár és befőtt is. A befőzés menete viszont ugyanúgy zajlik, mint a cukros verzióknál.

Hozzávalók

• 1 kg érett gyümölcs (pl. eper, málna, szeder, sárgabarack, szilva)
• 100 g xilit (opcionális)
• 5-6 g pektin (alacsony pektintartalmú gyümölcsök esetén)

Elkészítés

1. Gyümölcs előkészítése: Mossuk meg és tisztítsuk meg a gyümölcsöket. Ha szükséges, vágjuk kisebb darabokra (robotgépben picit aprítsuk össze). Magozás után turmixoljuk össze a gyümölcsöket, majd tegyük őket egy vastag aljú fazékba.
2. Sterilizálás: Sterilizáljuk az üvegeket és a többi eszközt a fent említett módon.
3. Főzés: Tegyük a gyümölcsöket egy nagy vastag aljú fazékba, adjuk hozzá a xilitet (ha használunk), és főzzük lassú tűzön kevergetve, amíg a gyümölcsök megpuhulnak. Kezdjük el főzni a gyümölcsöket alacsony lángon kb. 20-30 percig, majd várjuk meg, hogy a massza elkezdjen bugyogni. A gyümölcsöt vagy gyümölcsöket forrástól számítva legalább 15-20 percig főzzük, így csírátlanítjuk és sűrítjük is, miképpen víztartalmukból főzés közben sok elpárolog. Nem szükséges szétfőzni, ugyanis minél tovább fő, annál több bomlik el a benne lévő hőérzékeny anyagokból. Elég, ha néhányat rottyan. Ezzel már csírátlanítottam, vagyis a romlását előidéző mikroorganizmusokat elpusztítottam.
4. Pektin hozzáadása: Ha a gyümölcs alacsony pektintartalmú, adjuk hozzá a végén a pektint, és főzzük még pár percig.
5. Habzás: Ha szükséges, egy sterilizált kanállal távolítsuk el a habot a tetejéről.
6. Töltés: Töltsük a lekvárt a sterilizált üvegekbe, amíg még forró, és zárjuk le szorosan.
7. Dunsztolás: Tegyük a lezárt üvegeket meleg helyre (pl. takarók közé), és hagyjuk kihűlni 1-2 napig.
8. Tárolás: Száraz, hűvös helyen tárolandó. A fent leírt eljárással készített lekvárok száraz, hűvös helyen tárolva évekig elállnak, épp úgy, mint cukros vagy tartósítószeres változataik.
9. Fagyasztás: Ha a saját fádról teszel el gyümölcsöt, vagy nem egy alkalommal, egyszerre kell megvedd az összes eltennivalót, akkor meg tudod azt is csinálni, hogy minden nap csak az érett gyümölcsöt szeded le a fáról (vagy veszed meg a piacon), készíted elő, és az előkészített mennyiséget lefagyasztod. Ennek a módszernek az is az előnye, hogy nem szükséges a szezon kellős közepén befőzni, lehet akár néhány héttel el is tolni, feltéve, ha a hely, amit a gyümölcs elfoglal, nem hiányzik a fagyasztóban.

Ez a recept egyszerű és ízletes lekvárt eredményez, a xilit és a pektin kombinációjával pedig biztosítja, hogy a lekvár cukormentes és megfelelő állagú legyen. Ha krémesebb lekvárt szeretnénk, érdemes összeturmixolni a hozzávalókat, ha nem, tegyünk a fazékba nagyobb darabokat. Próbálkozhatunk vegyes lekvárokkal is, a meggy, a málna és a ribizli például remek párosítás, de kipróbálhatjuk az epret bodzával is.

A cukormentes lekvár tárolása és eltarthatósága

A hozzáadott cukortól mentes lekvár tárolása kicsit több figyelmet igényel, mint a hagyományos, magas cukortartalmú változatoké. A cukor ugyanis természetes tartósítószerként funkcionál, így ebben az esetben más módszerekre kell támaszkodni. A lekvár frissességének megőrzése érdekében használj sterilizált üvegeket a lekvár tárolásához.Az így készült lekvár a felbontás után még hűtőszekrényben is legfeljebb nyolc napig áll el, hiszen kinyitva már semmi sem védi meg az erjedéstől. Minél tovább állnak, annál többet veszítenek a vitálanyag-értékükből.

A cukormentes befőzés további előnyei és tippjei

A cukormentes befőzés egy egészséges és ízletes alternatíva, amely lehetővé teszi a gyümölcsök és zöldségek tartósítását anélkül, hogy hozzáadott cukrot kellene használni. A pektin és a konjakliszt kiváló alternatívák a zselésítéshez, és lehetővé teszik a cukormentes lekvárok és zselék készítését.

A gyümölcsök szerepe

A gyümölcsök rengeteg cukrot tartalmaznak önmagukban is, különösen akkor, ha leturmixoljuk és megfőzzük őket. Ha tiszta gyümölcsöt főzünk be cukor és tartósítószer nélkül, fontos, hogy a gyümölcsök érettek legyenek. A cukor ízfokozó is. A legtöbb lekvár - kivéve a szilvát - finomabb lesz egy kevéske cukortól, intenzívebb, erősebb lesz nem csak a saját édessége, hanem a természetes ízei is. Ugyanakkor a cukor elképesztően el tud nyomni minden eredendő gyümölcszamatot, ha túl sokat használunk belőle - ez tapasztalható a legtöbb bolti lekvárnál például, amiknek több, mint a fele tömény cukor, és ennek megfelelően semmilyen más ízt nem lehet belőlük érezni. A cukor mennyisége függ a gyümölcs fajtájától is, attól, mennyi cukor van benne természetesen, ez ugyanis nagyon eltérő lehet. A szilva például annyira magas cukortartalommal rendelkezik, hogy nem szükséges cukrot adni hozzá, mégis nagyon édes lesz. A sárgabarack is nagyon édes, különösen az igazán érett, szezonja csúcsán lévő, ehhez már elég egészen kevés cukor, mi nem szoktunk 1-2 kilónál többet adni egy óriási, tízkilós gyümölcs adaghoz. Ugyanez a helyzet az eperrel: minimális cukor is elég hozzá.

Állagproblémák megelőzése

A hozzáadott cukortól mentes lekvár állaga különös figyelmet igényel, mivel a cukor hiánya miatt könnyebben előfordulhat, hogy a lekvár túl híg vagy éppen túl kemény lesz.

• Túl híg lekvár: Gyakori oka, hogy nem használtunk elegendő sűrítőanyagot, vagy a lekvár nem főtt elég hosszú ideig ahhoz, hogy megfelelően besűrűsödjön.
• Túl kemény lekvár: Ezzel szemben, ha túl sok sűrítőanyagot használsz vagy túl hosszú ideig főzöd a lekvárt, túl kemény állagot kaphatsz.

Élvezze a szezonális gyümölcsök ízét egész évben

Tápanyag- és rostforrásként, valamint tartósítószer-mentes alternatívaként a lekvár kiváló kiegészítője lehet egy kiegyensúlyozott és egészséges étrendnek. A hozzáadott cukortól mentes lekvár kiváló módja annak, hogy élvezd a kedvenc gyümölcseid ízét anélkül, hogy hozzáadott cukrot fogyasztanál. Próbáld ki idén Te is cukor és tartósítószer nélkül készült lekvárokat.

tags: #dzsemek #elrakasa #cukor #nelkul