A herefordi marha, ez a világszerte elismert húshasznú fajta, gyökereit az Egyesült Királyság nyugati részén, Herefordshire grófságban eredezteti. Története az ipari forradalom hajnaláig nyúlik vissza, amikor a megnövekedett városi népesség és az élelmiszeripari kereslet robbanásszerű növekedése új kihívások elé állította az állattenyésztőket. Ezen igények kielégítésére Benjamin Tomkins, egy Herefordshire-i gazda, 1742-ben kezdte meg a fajta kialakítását, Silver nevű vonalalapító tehenével. Célja az volt, hogy hatékonyan és nyereségesen hasznosítsa a rendelkezésre álló gyepet, minőségi marhahúst állítva elő. Akkoriban még nem létezett ezen igényeknek megfelelő húsmarha, így a hereford kialakulása úttörő jelentőségű volt.
A fajta korai időszakában igavonásra és húshasznosításra egyaránt tenyésztették. Azonban a mezőgazdaság gépesítésével az igavonó funkció szinte teljesen megszűnt, és a hereford ma már jellemzően csak a húsáért tenyésztett szarvasmarhafajta. Az Egyesült Királyságból indult exportkereskedelmének köszönhetően a hereford az egész világon elterjedt, és napjainkban a világ legelterjedtebb és legnagyobb létszámban tartott húsmarhája. Becslések szerint a Föld közel 50 országában megtalálható, és összesen mintegy 5 milliós állományról beszélhetünk. Magyarországra 1970-ben angliai importból került be, majd az USA-ból és Kanadából érkezett 4000 kitűnő genetikai képességű tenyészállat. Jelenleg a világ élvonalába tartozó tenyészbikáktól és anyatehenektől folyamatos az embrió- és szaporítóanyag-import.
A herefordi marha jellegzetes külleme és tulajdonságai
A herefordi marha megjelenése azonnal felismerhető, köszönhetően konszolidált fajtajellegének. Színe fedett vörös, illetve mélyvörös (bordó), kevés, de szabályos fehér folttal, amely a marfolton, a fejen, a farokbojtban és a lábvégeken jelenik meg. Dominánsan öröklődő jellemzője a fehér homlok. A szőrzet a simától a göndörig változhat. Mellkasa igen széles és mély, háta széles, egyenes és jól izmolt, lába rövid.
A fajta eredetileg szarvalt volt, de 1889-ben sikerült létrehozni a szarv nélküli változatot. A homozigóta szarvatlan hereford fajta (polled) kialakulása az 1900-as évekre tehető, és Warren Gammon Iowa-i tenyésztő nevéhez kötődik. Mára az állomány több mint 60%-a homozigóta szarvtalan, Magyarországon pedig közel 90%-ban homozigóta szarvatlan az állomány. Utódai homogének, keresztezési partnerként a színjelző, vagyis a fehér fej minden utódnál megjelenik.
A hereford kistestű fajta, a tehén élőtömege 500-600 kg között van. Az ipari forradalom előtti időszakban, amikor még igavonásra is használták, egy kifejlett állat tömege elérhette az 1100-1200 kg-ot is, sőt, a Cotmore nevű show győztes bika 1893-ban a mérlegeléskor 1456 kg volt. Az 1950-es évekre azonban a hús- és csomagolóipar, valamint a fogyasztók megváltozott étkezési igényei a kompakt, kisebb húsmarhák kialakítását kényszerítették ki, kevesebb faggyús típusok előnyben részesítésével. Ennek következtében a fajta korszerűsítésénél a típus és a testméret fokozatosan átalakult, de a hereford továbbra is megőrizte vezető szerepét a világ húsmarha tenyésztő régióiban.
Gazdasági jelentősége és kiváló tulajdonságai
A herefordi marha népszerűsége nem véletlen, hiszen számos gazdaságilag előnyös tulajdonsággal rendelkezik, amelyek a világ egyik legismertebb és legsikeresebb húsmarhafajtájává tették.
Kiváló takarmányhasznosítás és alkalmazkodóképesség
A hereford igénytelen és alkalmazkodóképes fajta. Kiváló takarmányértékesítő képesség jellemzi, alkalmas a legelőbázisú, gyepre alapozott vagy gyepre és szántóföldi tömegtakarmányokra alapozott tartásra. Ez a takarmányok legolcsóbb forrását jelenti, hozzájárulva a költséghatékonysághoz. Legelőkészsége kiváló, a gyenge minőségű legelőket is jól hasznosítja, ezért elsősorban a szélsőséges klímájú, más szarvasmarhával nem hasznosítható területek marhája. Nagy fenotípusos variancia jellemzi, képes alkalmazkodni minden típusú termelési rendszerhez és környezeti feltételhez. A klímával és az éghajlattal szemben nagyfokú a tűrőképessége. Az egész világon elterjedt, tisztavérben és keresztezési partnerként egyaránt. Kiváló kondíciótartó, ami különösen fontos a változékony időjárási viszonyok között.
Termékenység és könnyű ellés
A hereford korán érő fajta, tenyésztésbe vételének ideje 14-16 hónap. Könnyű ellés jellemzi, alacsony borjú születési súly mellett. Jó borjúnevelő típus, és még kedvezőtlen tartási körülmények között is jók a szaporasági tulajdonságai. A borjúválasztás 90% feletti nemzetközi átlagban, ami jelentősen hozzájárul a jövedelmezőséghez. A nagyobb testméret szaporasági tulajdonságok romlását okozza, és a magasabb tejhozam alacsonyabb újravemhesülési százalékkal jár. A hereford ezen a téren is optimális arányokat mutat.
Temperamentum és kezelhetőség
A hereford az egyik legjobb temperamentumú szarvasmarha, nyugodt vérmérsékletű és könnyen kezelhető. Ez hozzájárul a munkaerő-hatékonysághoz, kevesebb stresszt jelent az értékesítés során, és nem rontja a marhahús minőségét. A fajta elterjedtségét könnyű kezelhetőségének is köszönheti.
Hereford vs Angus szarvasmarha | Melyik éri meg a befektetést?
Prémium húsminőség
A herefordi marha hírnevét elsősorban húsának minősége alapozta meg. Gyepre alapozott tartás mellett is márványozott húst ad, prémium húsminőséget garantálva. A márványozottságot az intermuszkuláris faggyú adja, amely a hús ízletességét, könnyű konyhai felhasználását és fogyasztását tekintve is meghatározó. A hereford-marhából származó hús világszerte prémium kategóriás terméknek számít, és a steak-éttermek egyik legkedveltebb alapanyaga. Az izomszövetek közé finoman beágyazódó zsírrétegeknek köszönhetően sütés után porhanyós, szaftos és ízletes marad.
Az ipari forradalom hatása a herefordi fajta kialakulására
Az ipari forradalom jelentős változásokat hozott a társadalomban és a gazdaságban egyaránt. A városok népessége robbanásszerűen megnőtt, ami újfajta munkaerő-igényt generált, és nagy tömegeket szippantott a vidék irányából a nagyvárosok felé. Az emberek az élelmiszer-szükségleteiket termelés helyett vásárlással elégítették ki, ami hatalmas keresletet teremtett a húskészítmények iránt. Az ipari forradalom előtt mind az állattartásban, mind a feldolgozásban kezdetleges technológiákat alkalmaztak. A húskészítmények zöme frissen vagy a legegyszerűbb tartósítási eljárásokkal (pl.: szárítás, füstölés, sózás) került a piacra.
A feldolgozóipar fejlődése, az új tartósítási eljárások létrejötte a konzervipar kialakulásához és fejlődéséhez is hozzájárult. A vasúthálózat és a gőzhajók biztosították az élelmiszer nagyobb távolságra történő elszállítását, ami megkönnyítette a húsmarhák értékesítését. Ezzel párhuzamosan megindult az állattenyésztés hihetetlenül nagy fejlődése is. A haszonállatfajok rengeteg új fajtával gyarapodtak. A brit fajták esetében ez köszönhető annak is, hogy a birodalom fenntartásához és terjeszkedéséhez nagyszámú és jó minőségű lóállományra volt szükség, melynek gyarapításához a tenyésztési eljárásokban járatos emberekre volt szükség a hadseregben. Ők szolgálatuk végeztével a megszerzett tudásanyagot az anyabirodalomba visszatérve szinte valamennyi haszonállatfaj esetén hasznosítani tudták.
A marhatartásban is komoly változások mentek végbe. Az ipari forradalom következtében fellépő élelmiszeripari keresletnövekedés hatására Benjamin Tomkins apjától örökölt 840 hektáros gazdaságában kezdte el a fajta kialakítását 1742-ben. Célja az volt, hogy gazdaságosan takarmányozható, remek súlygyarapodásra képes, jó legelőkészségű, korán tenyésztésbe vehető és jó szaporasági tulajdonságú húsmarhafajtát alakítson ki, amely képes kielégíteni a megnövekedett élelmiszeripari keresletet. Tomkins az általa kialakított fajtával szemben elsősorban az alábbi elvárásokat támasztotta: gazdaságos takarmányozás, természetes adottság a növekedésre és a súlygyarapodásra, legelőre és szántóföldi takarmányra alapozott tartás, legelőkészség, keménység, korai tenyésztésbe vétel, jó szaporasági tulajdonságok. Számos, a tenyésztés úttörőjének számító angliai gazda követni kezdte Tomkins törekvéseit, és létrehozták a világszerte ismert és kedvelt herefordot. Angliában 1846-ban adták ki az első törzskönyvet.
A herefordi marha terjedése és jelenlegi helyzete
1817-ben Henry Clay exportálta először az első herefordokat Angliából Kentuckyba: két tehenet és egy bikát. Az első, tenyészetnek tekinthető állományt 1840-ben William H. Sotham és Erastus Corning importálta. 1876-ban a philadelphiai Cennial kiállításon T. L. Miller hereford állománya elnyerte az első díjat. A polgárháború vége és az ipari forradalom Amerikában is hozzájárult a fajta térhódításához.
Napjainkban több mint 60 országban 250 millió hereford vérségű anyatehén található. A törzskönyvezett állomány 50 millió körüli. A fajta népszerűségét jelzi, hogy létszáma meghaladja az összes húsmarhafajta együttes létszámát.
Őszi tartás és takarmányozás a herefordi marhánál
Az ősz átmeneti időszak a legeltetés és a téli takarmányozás között. Ilyenkor a legelők tápértéke fokozatosan csökken, ezért a hereford-állomány kondíciójának megőrzése különös odafigyelést igényel.
Legeltetés ősszel
A hereford jól tűri a hűvösebb, párás időjárást, és ősszel még hosszú ideig képes legelőn tartózkodni. Azonban fontos tudni, hogy a legelő minősége ilyenkor már romlik, a fű fehérjetartalma csökken, miközben a rosttartalom nő. Érdemes rotációs legeltetést alkalmazni, hogy az állatok mindig frissebb növedéket kapjanak. Az elhasznált legelők pótlására aratási maradványok (kukoricaszár, tarlómaradvány) is felhasználhatók, de ezek mellett fehérje- és ásványianyag-kiegészítés szükséges.
Takarmánykiegészítés
Amikor a legelő már nem fedezi az állatok szükségleteit, el kell kezdeni a kiegészítő takarmányozást. A herefordi marha kiválóan hasznosítja a jó minőségű réti vagy lucernaszénát, illetve a kukoricaszilázst. A nyersfehérje-pótlás különösen fontos a vemhes teheneknél és a növendékeknél, erre a szójadara, repcedara vagy lucernaliszt jó megoldás. Az ásványi anyagok és vitaminok pótlására nyalósó vagy ásványi premix segít megelőzni a mikroelem-hiányokat, erősíti az immunrendszert és támogatja a szaporodást. Az őszi hideg hatására nő az állatok energiaigénye, amelyet kukorica- vagy árpaalapú abrakkal biztosítható a megfelelő energiaszint.
Testkondíció megőrzése
A herefordi marha egyik előnye, hogy jó zsírraktárakat képes képezni a téli hónapokra. Fontos azonban, hogy az állatok ne fogyjanak le az őszi időszakban, mert az a következő ellési ciklusra és a borjúnevelésre is hatással lehet. A tenyésztők gyakran a testkondíció-pontozás (BCS) alapján követik a tehenek állapotát: az ideális érték ősszel 3,0-3,5 pont (az ötfokú skálán).
Víz és egészségmegőrzés
A friss ivóvíz elengedhetetlen még akkor is, ha a hőmérséklet csökken. Az egészségmegőrzés érdekében fontos a rendszeres állategészségügyi ellenőrzés és a szükséges oltások beadása.
A fajtaválasztás szempontjai a húsmarhatartásban
A húsmarhatartásban az ökológiai szemlélet érvényesítése rendkívül fontos. A természeti tényezők és a mezőgazdasági termelés közti szoros összefüggés régóta ismert, ennek eredményeképpen bizonyos régiókhoz meghatározott mezőgazdasági struktúrák kapcsolhatók. Amennyiben a húsmarhatartásban is ezt az elvet követjük, vagyis az ágazatot a másként nem hasznosítható gyepterületre alapozzuk, akkor hosszabb távon ökonómiai szempontból is kedvező eredményt érhetünk el. A húsmarhatartás alapvetően legelőhöz kötött. A gyepterületek és a szántóföldi melléktermékek legeltetésére alapozott húsmarhatartás kevés ráfordítással folytatható.
A fajtaválasztásnál fontos tényezők a hatékonyság és a jövedelmezőség szempontjából:
- Értékmérő tulajdonságok: Reprodukciós, produkciós és produktum (vágóértékkel összefüggő) tulajdonságok, amelyeknek egymáshoz viszonyított gazdasági értéke 10:2:1.
- Tartási körülmények: A választott fajta illeszkedjen a helyi környezeti feltételekhez és a rendelkezésre álló erőforrásokhoz.
- Takarmányigény, termelési költség: A hereford kiváló takarmányhasznosító képessége révén költséghatékonyan tartható.
- Kifejlett tehén mérete, energiaszükséglete: A hereford kistestű, így energiaszükséglete is kedvezőbb, ami a létfenntartás (71%), növekedés és termelés (24%) szempontjából is előnyös.
- Alkalmazkodóképesség: A hereford magas fokú alkalmazkodóképességgel rendelkezik a különböző klímákhoz és termelési rendszerekhez.
- Épületigény: A hereford nem igényli az istállóban tartást, egész évben a legelőn tartható, ami jelentős költségmegtakarítást jelent. Magyar Gábor családi gazdálkodó a Mecsekben, Váralján is azért választotta ezt a fajtát, mert nem kell drága beruházással istállót építeni a számukra.
Fajtaiszta tenyésztés vagy árutermelés?
Gyakori kérdés új tenyésztőknél, hogy milyen fajtát válasszanak, és fajtatiszta tenyésztést folytassanak vagy árutermelést. A döntést alapvetően a jövedelmezőség befolyásolja.
- Fajtatiszta tenyésztés: Több időt vesz igénybe, megnövekedett adminisztrációt és magas kezdeti befektetést igényel a tenyészállatok megvásárlása kapcsán, ami magasabb kockázattal jár az árutermelő állományokkal szemben. Viszont magasabb az egy tehénre jutó hozam.
- Árutermelő állományok: A szelekció gyorsabb, a termelés növelése költséghatékonyabb.
Az árutermelés éves költségeit alapvetően meghatározza a választott borjú százaléka, a választási súlya, a piaci ár és egy tehén éves tartási költsége.
Reprodukciós és termelési mutatók
A herefordi marha tenyésztési adatai alapján jól látszik, hogy a fajta a reprodukciós és termelési mutatók terén is kiemelkedő eredményeket mutat. A rendelkezésre álló adatok (1996-2014 közötti időszak) átfogó képet adnak a herefordi anyatehén-állomány létszámának alakulásáról, a borjúszaporulatról, az ellések közötti időről és az elsőborjas tehenek koráról, valamint a borjak választási súlyáról.
Reprodukciós mutatók
A herefordi anyatehenek körében az induló tehénlétszámra jutó borjúszaporulat átlagban magas százalékot mutat, ami a fajta kiváló termékenységi tulajdonságait bizonyítja. A két ellés között eltelt napok száma átlagban kedvező, ami gyors ciklusokat és hatékony szaporodási folyamatot jelez. Az elsőborjas tehenek kora elléskor átlagban viszonylag fiatal, ami szintén a fajta korai érési képességét és gazdaságosságát támasztja alá.
Termelési mutatók
A növendék üsző- és bikaborjak 205 életnapra korrigált átlagos választási súlya folyamatosan jó szintet tart. Ez a mutató a borjak gyors növekedési erélyét és a tehenek jó tejtermelő képességét jelzi, amelyek elengedhetetlenek a hústermelés hatékonyságához és jövedelmezőségéhez. A herefordi marha ezen mutatói is megerősítik, hogy miért vált a világ egyik legkedveltebb húsmarhafajtájává.
