Az "Enyhén sós" és a "Szép csendben" című alkotások, bár eltérő témákat boncolgatnak, mindkettő mélyen emberi, sokszor tabukkal övezett kérdéseket feszeget, és a filmkészítés különböző aspektusairól is képet adnak. Míg az egyik az időskori szerelem és szexualitás intim világába kalauzol, a másik egy fiatal lány és egy idős karmester kapcsolatának érzékeny problémáját dolgozza fel. Mindkét film rávilágít arra, hogy a művészet képes megszólítani a nézőket olyan témákban, amelyekről a hétköznapokban nehéz beszélni.
Az "Enyhén sós" - Az időskori szerelem humorral és bájjal
Sós Ágnes Szerelempatak című dokumentumfilmjének híre televíziós bemutatása óta szájról szájra terjed. A falusi öregek szerelmi életének derűs megjelenítése kiugró fesztiválsikereket aratott, és a szakma figyelmét is felkeltette. A rendezőnő célja egy pozitív kicsengésű dokumentumfilm elkészítése volt, ami ritka, mert nehéz elkészíteni. Emellett szereti az öregeket, a természetet, és érzéki embernek tartja magát, így a téma abszolút nem állt távol tőle. Hirtelen jött az ihlet, az ötlet: idős parasztok és szerelem, múlt és jelen. Már kezdetben gondolkodott azon, hogy bújtatott néprajzi filmnek kellene lennie. A szereplők meséljenek a szokásokról: hogy volt a nászéjszaka, az udvarlás? Idős embereket keresett, és kipróbálta, megnyílnak-e. Kiderült, hogy igen, így már látta, hogy a témával nincs baj.
A téma érzékenysége és a kutatás
Sós Ágnes rendező jó érzékkel választott forrást, amikor az idős korosztály erotikus történeteiből merített, hiszen nemcsak a társadalomtudósokat, hanem a széles közönséget is sikerült kíváncsivá tennie. A filmben szereplő 80 fölöttiek nem rejtik véka alá, amit a testi és a lelki szerelemről tapasztaltak. Az emberi tapasztalatok eme intim dimenzióját azonban nem mindegy, hogy milyen képekkel, módszerekkel teszik láthatóvá.
A tévés bemutató pikáns beköpéseket sűrítő előzetesével egyszerre jelent meg az a hír is, hogy a filmben közreműködött Balázs Lajos néprajzkutató, akinek az "Amikor az ember nincs is ezen a világon - Paraszti nemi kultúra és nemi erkölcs Csíkszentdomokoson" című nagysikerű kötete inspirálta a rendezőt. Az interjúrészletekből álló monografikus munka 23 fejezetben tárgyalja a nemi élet és nemi erkölcs kérdéseit, ezáltal a testi szerelem és a paraszti világ összefüggéseit kellőképpen tág perspektívában, és egyben mélyfúrásszerűen is láttatja. A kötetből inspirálódó filmet éppen ezért kutatófilmnek gondolták, amelyben az élő valóság rögzítésére, kutatóeszközként használják a kamerát. Itt azonban tévedtek, hiszen a rendezőnek és stábjának sokkal inkább egy közönségbarát dokfilm forgott a fejében, mintsem a majdani néző türelmét igénybe vevő vizuális antropológiai kutatás. A rendezői koncepciót Sós Ágnes így foglalta össze: „az idős emberek és a testi szerelem humorral és bájjal egy dokumentumfilmben”.
A "Szerelempatak" keletkezése és kihívásai
A film elkészítésének folyamata több évet ölelt fel. Sós Ágnes 2010 októberében kezdte el a forgatást, és 2013-ra fejezte be. Ötven-hatvan óra anyaga lett megvágva, ami nem vészes. A rendezőnő elmondása szerint már megtanulták a kollégáival kikapcsolni a kamerát, ami segített a hatékonyabb munkában.
FMI: Filmmaker Interview with Agnes Sós Director of Stream Of Love
A "Szerelempatak" című film címét egy népdalból vette Sós Ágnes, amit a gyerekeitől hallott: "Királyfalvi nagy hegy alatt / Folyik a szerelempatak / Aki abból vizet iszik / Babájától elbúcsúzik." A rendezőnő szerint minden filmcím kínlódás, ez kivételesen megvolt már az első pillanatban. A szerelempatak a szerelem, a vágy kiapadhatatlan folyását jelképezi, ami addig tart, míg élünk.
Montázsfalu és a film trükkjei
Gondot okozott, hogy Magyarország túl modern, nincs már igazán archaikus falusi környezet. Panaszkodott erről barátoknak, például Varga Zoltánnak - a Magyar Állami Népi Együttes egykori koreográfusának - és feleségének, Lőrincz Beátának, akik épp akkor mentek Erdélybe betanítni egy táncot a Hargita Táncegyüttesnek, és felajánlották, menjen el velük. Megérkezett, az ottani táncegyüttes vezetője ismerte Balázs Lajos néprajzkutatót, a Sapientia Egyetem professzorát, összehozott vele, ő sokat segített. Sós Ágnes nem akart csalódást okozni, de ez nem egyetlen falu. Rengeteg helyen kutatott, és közben találkozott idős emberekkel Magyarországon is, akiket nem tudott kidobni a szívéből. Közben már kikeveredett Erdélybe, Csíkba. De akiket a szívéből nem tudta elűzni - igazából nem is akarta -, azok benne maradtak a filmben. Megkínlódott a vágóasztalon, hogy azt a benyomást tudja kelteni, ez egyetlen falu. Szenvedett, hogyan hozzon össze két embert, akik egymástól ezer kilométerre vannak. Elég nehéz egymásra nézniük. Vannak a filmben kegyes csalások, amit nem szívesen reklámoz, nem azért, mert szégyelli, hanem mert attól fél, hogy illúzióromboló. Ezt vállalja. Azt szokta mondani, hogy a helyszín főleg Csíkszentdomokos, de maradjunk annyiban, hogy világfalu.
Az alkotás belső világának hitelességét azonban alaposan megingatja az a tény, hogy a film főszereplői csak a vágó ollójának köszönhetően váltak egy falu lakóivá. Interjúkból derül ki, hogy a film reklámszövegében egy erdélyi faluközösség tagjaiként bemutatott 9 ember közül 5 csíkszentdomokosi, 1 kalotaszegi és 3 magyarországi. Tehát egy montázsfaluban folyik a szerelempatak, ahol a montázserotika fűzi össze a szereplőket is (Feri bácsi csak a vágásnak és a képi illesztéseket átfedő hangnak köszönhetően udvarol 5 asszonynak „ha nem is egyszerre, de szerre”). Az egymásba illeszkedést segítik még a gyönyörű vágóképek, amelyek hol a szerelem metaforáivá próbálnak válni (kaszafenés, kapunyitogatás, forró puliszka, vihar, ló, füstölő), hol öncélúak (madarak a dróton, pókháló), és nem sokban térnek el „az archaikus és egyben egzotikus Erdély-mítosz” ábrázolásmódjától.
A szereplők és a rendezői koncepció
A szálakat összefogó Feri bácsi még nem volt meg az elején. Sós Ágnes olvasgatta Balázs Lajos könyvét a paraszti nemi erkölcsről és nemi kultúráról, és rátalált benne egy szövegre, hogy volt egyszer egy özvegyember, aki újra nősülni szeretett volna, és sorra járta a falu asszonyait. Egy nap nyolc-kilenc asszonyt is meglátogatott. Úgy volt vele, bár találnék egy ilyen öreget. Reménytelennek látszott, de hosszas keresgélés után ráakadt Feri bácsira. A könyvben egyébként ez a bácsi bemegy udvarolni egy „nagyszájú asszonysághoz”, aki azt mondja neki: „Tudja mit, maga menjen haza, ingemet ne kérjen, én a pinámnak dógot s a fejemnek gondot nem szerzek, nyugdíjba tettem mindkettőt” - majd megszakadt a nevetéstől ezt olvasva. Aztán spontán módon egy szereplő neki is elmondta ugyanezt felvételen! A megjelölt főszereplő mankóként szolgál a történet folytonosságának segítésére. Mankónál azért többnek érzi. Persze lehetett volna ennek a bácsinak sokkal súlyosabb és erősebb története, csak éppen nem lett. Feri bácsi egy olyan szál, amely mellé még sok szálat oda kellett kötni, hogy megálljon a lábán a film. Nem csak róla szól a Szerelempatak, de ő hívja be a többi szereplőt, ahogy járja a falut, ők pedig fölnőnek hozzá fontosságban. Ilyen szempontból titok övezi a filmet, de a nézők mégsem kérdeznek, valahogy megnyugodnak benne. Feri bácsi Veronka néni álma, az álomban Feri bácsi mindig Veronka néni felé tart. De mire végre megérkezne, addigra eltűnik. Mivel ez dokumentumfilm, Sós Ágnes nem ölhet meg önkényesen senkit, de csinált egy laza álomkeretet.
A rendezői koncepciót az egyik interjúban Sós Ágnes így foglalta össze: „az idős emberek és a testi szerelem humorral és bájjal egy dokumentumfilmben”. A rendezőnek ez sikerült is, nemhiába tetőzi a filmet az a csaknem 10 perc hosszúságú, aranyköpésekkel teli zárójelenet, amelyben négy öregasszony gurul a nevetéstől és a hengergőzéstől egy domboldalon. A merész témavállaláson túl a film legnagyobb erőssége egyébként éppen az, hogy hús-vér embereknek érezzük a szereplőket, amint épp önmagukat alakítják. Csakhogy a rendezés, a vágás, az esztétizáló képi világ igencsak eléjük tolakszik, és megakadályozza, hogy a karaktereknek mélysége legyen, hogy a történetüket megismerhessük. A dokfilm alanyokhoz való viszonyulása, a filmezési helyzetek szöges ellentétben állnak azzal, amit a rendezőnő 2003-as filmjében, a Teri nagyi-ban figyelhetünk meg: itt egy idős asszony halála előtti hónapjaiból láthatunk élet-mozaikokat, olyan részletességgel, hogy a már szenilis, szellemileg leépült öregasszony személyiségjegyeit is megismerjük. A Szerelempatak négy idős férfijáról és öt idős asszonyáról ehhez képest csak annyit tudunk meg, amit egykori és jelenlegi szexuális élményeikről elmesélnek. Így válik karikatúraszerűvé Lajos bácsi, a szemüveges öregúr, akiről az üresbe meredő tekintetét és arcát hangsúlyozó beállításokon kívül egy csattanós mondatot jegyezhetünk meg: „nem minden este, az már nem ment vóna 80 éves koromba se”. A „hegyes csöcsű lány” meséje is tovább lazítja a film szerkezetét, amikor egy gyilkosság váratlan bejelentésével vége szakad.
Fogadtatás és fesztiválsikerek
Az HBO mutatta be a filmet február 13-án. Az HBO-premier után egy nap csúszással kezdődött el a vetítés az Urániában, Budapesten, ahol azóta is műsoron van. Szegeden és Pécsett teltházzal ment. A fesztiválokon komoly sikereket ért el a film. A film bejutott az amszterdami IDFA-ra, ott volt november 24-én a világpremier, ötször teltházzal. Triesztben januárban fődíjat és egy különdíjat nyert a film, Zágrábban is különdíjat. Azután meghívták Finnországba, Görögországba, Norvégiába, májusban Varsóba, a torontói Hot Docs-ra, az USA-ba, augusztusban Szarajevóba.
A gyilkos néni történetére szoktak rácsodálkozni a nézők, vagy például arra kérdeznek rá, hogy igazi-e az a jelenet, amikor az öregasszonyok ott höngörgőznek (legurulnak a domboldalon). A rendezőnő elmondása szerint igazi volt, ő is libabőrös volt, nem hitt a szemének. Nem kérte meg őket erre, spontán jött. Amszterdamban fantasztikus volt a közönség, ott maradt mindenki a film után, és kérdezett. Triesztben az olasz közönség eleinte nehezen indult be, azt hitték, a film bukni fog. De aztán harsánnyá váltak, fütyültek, brávóztak, nem engedték el, ölelgettek, fényképezkedtek.
A rendezőnő elégedettsége és a film üzenete
Sós Ágnes két érzéssel viszonyul a végeredményhez. Az egyik, hogy sokkal többet sikerült a filmmel elérni, mint amire évekkel ezelőtt számított. Az elvárásait felülmúlta a végeredmény, ugyanakkor pontosan tudja, amit senki - vagy talán csak egy-két kollégája -, hogy mitől lehetett volna még sokkal jobb. Nem árulja el nevetve. Ha az élet még többet ad, vagy még több a szorgalma és a kitartása. Csak van egy pont, ami után már nem lehet tovább feszíteni a húrt. Komolyan mondja, mintha egy szellem szabadult volna ki a palackból! Lassan az ellenségekből is barátok lesznek, mert megnézik a filmet, és vigyorognak rá. Elképesztő, ami történik. Ám ez nem csak a film érdeme, mutatja azt az őrült vágyat, ami az emberekben most egy kicsit kielégült. És itt nem arról van szó, hogy a testi szerelemről szól egy film, mert naponta nyolcvanat láthatnak ilyet direktben. A Szerelempatak valami olyat indított meg az emberekben, amiből óriási hiány lehet. Itt nagyon szép erők működnek. Olyan ez kicsit, mint egy forradalom. Forradalom, hogy ez kell nekünk, az igényes szórakoztató művészet. Sós Ágnesnek ez a film elégtétel, bizonyíték: a néző bizonyítja, hogy igenis igénye van erre. Ez pedig óriási öröm. És az is, hogy ezzel a szakmájának is tudott segíteni.
"Szép csendben" - Az érzelmi határátlépés és a hallgatás tabuja
Nagy Zoltán első nagyjátékfilmje, a "Szép csendben" egy rendkívül érzékeny és fontos témát boncolgat: egy 14 éves lány és egy 60 éves karmester bizalmas kapcsolatáról szól. A film a témafeldolgozás hitelességét szakmai szervezetek, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány, és a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány is elismeri, és megtekintésre ajánlja az alkotást. A film arra fókuszál, hogy egy iskolában vagy egy intézményben mit tehetnek meg a felnőttek, és hogy mi a felelősségük azoknak, akik látják, hogy egy felnőtt átlép egy határt egy gyerekkel szemben.
A történet és a karakterek
A 18 éves Dávid egy ifjúsági zenekar tehetséges szólistája. Az országos versenyre készülés finisében a zenekarhoz csatlakozik az elsőéves Nóri. Dávid hamarosan megsejti, hogy a 13 éves csellista lánynak viszonya van a 60 éves karmesterükkel. Őrlődve a fiatal lány és mestere között, a fiú megszállottjává válik az állítólagos afférnak, és nyomozásba kezd, hogy kiderítse az igazságot.
A főszereplő Dávidot a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, Major Erik alakítja, a 13 éves Nórit az első filmszerepében debütáló Bognár Lulu, Dávid barátait pedig Lengyel Benjámin és Antóci Dorottya (mindketten az SZFE színészhallgatói) játsszák. A fiatalok mellett olyan kiváló színészek szerepelnek a filmben, mint a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója; Schell Judit, Jászai Mari-díjas színész, a Thália Színház művészeti vezetője; és a Jászai Mari-díjas Szamosi Zsófia, aki szerepelt az "Egy nap", a "Mindenki" és "A martfűi rém" című filmekben is.
A rendező és a stáb
A film rendezője Nagy Zoltán, aki Gothár Péter osztályában végzett filmrendező művész MA szakon a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Nagy "Enyhén sós" című diplomafilmjét a legjobb kisjátékfilm díjára jelölte a Magyar Filmakadémia. A "Szép csendben" a rendező első nagyjátékfilmje. A forgatókönyv a zágrábi filmfesztiválon elnyerte a „MyFirst Script” workshop fődíját. A film operatőre a szintén elsőfilmes Gulyás Nándor, látványtervezője Nyitrai Anna (Virágvölgy), vágója Kornis Anna. A forgatókönyvet Nagy Zoltán és Horváth János Antal közösen jegyzik. A "Szép csendben" a Filmalap támogatásával, a Filmalap Inkubátor programjában, a Filmfabriq gyártásában, a KMH Film és a Vertigo Média együttműködésével készült.
A tabusítás problémája
A film rávilágít arra, hogy „az emberek legtöbbször nem tudnak mit kezdeni a hasonló esetekkel. Nehezíti az ilyen ügyek feltárását, hogy hétköznapi rutinná vált az elhallgatás, tabusítás, mind kisközösségben (mint egy osztály, iskola, vagy család), mind a nyilvánosság szintjén. Amikor pedig szó esik egy ilyen esetről, a tapasztalat az, hogy nem mélységében, sokkal inkább pikantériájában tárgyalják az emberek.”
FMI: Filmmaker Interview with Agnes Sós Director of Stream Of Love
A szexuális erőszak vagy szexuális visszaélés nagyon sokszor érzelmi határátlépéssel kezdődik. Az érzelmi határátlépés azt jelenti, hogy a gyereknek a testi integritását nem tartja tiszteletben a felnőtt, vagy visszaél a gyerek igényeivel és szükségleteivel. Ez lehet igény a figyelemre, a törődésre, vagy arra, hogy valaki meghallgassa. Ha ezt egy felnőtt félreérti, átforgatja szerelemmé, vagy hozzátesz egy erotikus felhangot, abban a pillanatban megtörténik az érzelmi határátlépés, amiért mindig a felnőtt felelős, és soha nem a gyerek.
Az iskola hierarchikus világ. A tanárnak hatalma van. A jófej, közvetlen, népszerű tanárnak is. Talán nekik van a legnagyobb, ellenük szólni lehetetlenség. És vannak tanárok, akik ezzel a hatalommal visszaélnek. A visszaélés áldozatainak nagyon nehéz segítséget kérni. Ha megteszik, gyakran nem hisznek nekik. Ha hisznek is, elbagatellizálják, ami történik vagy - ami a legrosszabb reakció - az áldozatot teszik felelőssé. A Kék Vonal tapasztalatai, a velünk megosztott történetek fájdalmasan hasonlóak a Szép csendben című film cselekményének dinamikájához.
A bemutató és az ajánlások
A "Szép csendben" november 14-től látható országszerte a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában. A film országos mozibemutatóját megelőzően további rövid videókkal kívánják felhívni a Szép csendben által felvetett téma fontosságára a figyelmet, így a Hintalovon Alapítvány és a Kék Vonal mellett videó készül a színészekkel és a rendezővel is. A Kék Vonalat leggyakrabban a tizenévesek keresik, és a velük való beszélgetésekben megjelenik mindaz, ami az életkorukban, élethelyzetükben fontos: szerelem, szexualitás, családi kapcsolatok és az iskola világa. Többezer beszélgetés szól az iskoláról, de ezeknek több mint háromnegyedében nem a tananyag, tanulás, a teljesítmény, hanem a kapcsolatok állnak a középpontban. Meghatározó kapcsolatok, meghatározó tapasztalatok kapcsolatokról.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem vizsgafilmjei és a jövő tehetségei
Vizsgafilmeket nézni jó, mert remek rálátást nyújt, mik azok a témák, amik a legújabb filmes generációt érdeklik és egyben jelzik azt is, kikre érdemes odafigyelni a jövőben. Kisjátékfilmmel diplomázni viszont nagyon nehéz, komolyabb dolog, mint azt a laikus néző elsőre gondolná. Hiszen az időkorlát már megszabja azt, hogy nagyívű történetet nem lehet elmesélni, és a néző sokszor úgy érzi, az alkotó igazából csak egy hosszabb történet egyetlen epizódját meséli el, s a kisjátékfilm csupán egy hosszabb trailer vagy egy ízelítő. Az érzés sokszor abból is fakad, hogy a készítők nyitva hagyják egy-egy történet végét. Ami részint érthető is, hiszen kerülni igyekeznek a klisés lezárásokat, vagy nemes egyszerűséggel a nézőre bízzák, gondolják tovább a történetet. A Színház és Filmművészeti Egyetem idei mester képzésben résztvevő végzős rendezők és operatőrök vizsgafilmjei is kelthetik ezt az érzést nézőben, hiszen a hét levetített filmből legalább ötnél az lehet a néző érzése, egy jelenet még lemaradt a végéről. Hiányzik a feloldás és a lezárás, ezt pedig sokszor kívánja az ember. Sőt, amíg tavaly az SZFE 6×6-os osztályának vetítéséről azt írták, hogy igazán koherens, akkor az idei végzősök munkáiról már kevésbé mondható el, akadt olyan, ami kilógott felfelé. Viszont a kevésbé emlékezetes darabokban is van valami lelemény, akár történetileg, akár filmnyelvileg. De ha már operatőri vizsgafilmekről is beszélünk, fontos megemlíteni a fényképezést is, amely minden film esetében nagyon kiegyensúlyozott és egységes volt.
Különleges kisjátékfilmek az SZFE-ről
A legelső kisjátékfilm Hajnóczy Péter novellája alapján készült, főhőse pedig egy hegyvidéki település hentes-mészárosa, aki egy plakát felhívásának köszönhetően elmegy vért adni, de csakhamar kiderül, szinte VÉGTELEN mennyiségű vérkészlettel bír. A két lábon járó vérzsákká változó férfi véréről azonban kiderül, egyáltalán nem olyan fontos, mint azt eredetileg remélte. Erős felütés: a stílus kellőképpen abszurd, igazi disznóvágást kapunk, és egy pillanatra a Taxidermia szelleme is megidéződik.
A vetítés második, egyben leghosszabb filmje a menekültügyet választotta témájául, amelynek főhőse a szerb-magyar határon illegálisan átszökni akaróknak nyújt segítséget némi Euro fejében. A témaválasztás abszolút kurrens, a megvalósítás viszont már döcög. A főszereplő hiába a remek Vilmányi Benett, az elején a szájába adott belső monológ, a túlmagyarázott cselekmény, a hosszúra nyújtott tinilázadás megöli az igazi mondanivalót és a korképet is rombolja.
A vetítés legnagyobb tapsát (nem érdemtelenül) Szilágyi Fanni rendezése kapta, aki megint jó arányérzékkel kapott el pillanatokat a való életből (a Kálvin téri vak énekes bácsi, a karácsony tájékán megjelenő aluljárós csipogó kutyák), s egyszersmind készített egy mosolyogtató mesét Julcsiról, aki egy furcsa Lionel Messis álom után végül nem tudja elnyomni a vágyait és focizni kezd. (A mű eredetije, Mán-Várhegyi Réka írása itt található). Pedig előtte teljesen kiegyensúlyozott életet élt, aki nem vágyott sok mindenre, csak egy kókuszmatracra, kisbabára, három szobás, erkélyes lakásra meg egy kutyára. Ahogy korábban már méltatott kisjátékfilmjeiben (Kamaszkor vége I. és II.), ebben az alapanyagban is annyi potenciál van, hogy üvöltene azért, hogy nagyjátékfilm készüljön belőle.
Az "Isten éltessen!" című film a rendszerváltás óta eltelt időszakban szinte bármikor játszódhatna, hiszen története univerzális: főszereplője három tizenéves, akik egyikük tizennyolcadik születésnapját ünneplik, majd kalamajkába keverednek a zsarukkal némi marihuána miatt. Természetesen az farag rá a legjobban, aki a legkevésbé sáros, hiszen galamblelkű és még verseket is ír, titokban pedig szerelmes a Totál presszó pultos lányába. Sajnos a történet pont ennyi és nem több.
Az "Isten éltessen!" másik filmje az elvált szülők gyermeke, Anna története, aki olyan, mint egy tipikus tizenhét éves lány: türelmetlen, utálja, hogy az anyja állandóan cseszteti, nem akar mosogatni, a barátaival lógna, sőt, igazából legszívesebben nem is beszélgetne vele. Anyja azonban rá van szorulva, hiszen vak és cukorbeteg. Egy nap megérkezik életükbe A FÉRFI (Elek Ferenc megformálásában), ám Anna még nehezebben viseli ezek után a közös családi „idillt”, pláne amikor kiderül, hogy a férfi szándékai sem túl tiszták. Ez a film is Szilágyi Fanni rendezésében készült, aki a többiekkel ellentétben azért képviseltette magát két filmmel, mert eggyel több operatőr készített vizsgafilmet, mint rendező.
A road movie főszereplője Magdi, egy igazán extrovertált lány, aki a Vittulában énekelget, bulizik, lazul, viszonylag alacsony a felelősségvállaló készsége, és jobbára egy cserepes növény gondozása is gondot jelent neki. Egy napon azonban ráakaszkodik terhes nővére, aki megkéri, hogy vigye el autóval Romániába, hogy Európa szívcsakrájánál szülhesse meg gyermekét, s velük tart két spiritualista ezoterikus: egy bába, meg egy rokon, akik segítenének a szülésnél. Az utazást persze nem várt események bonyolítják, és persze mindenki tanul valamit a kaland során.
A vetítés egyik legbetegebb végkifejletű alkotása kétségtelenül Nagy Zoltán rendezése, amelyben Anita, a pincérnő mindennapjait követhetjük nyomon, amik nagyjából ugyanúgy zajlanak: reggelente többnyire késve ébred (bár a szomszédban állandóan fúrnak), szinte mindig az arca előtt megy el a busz, a munkahelyén vegzálja a főnöke, este vár a jattra, majd hazamegy egy pizzával és nehezen alszik el a szomszédban állandóan kufircolók zajától. Minden pénzét félreteszi, gürizik az álmáért, végül a film csattanójaként pedig más álmát valósítja meg. Igen. Úgy. A cím is erre utal. S amikor ezt összerakta valaki, kellemetlenül érezte magát, de jó értelemben. A kisfilm úgy lett egy abnormális poénra felhúzva, hogy legtöbbször realista módon kezelt mindent (a mexikói öngyújtó-övcsatos melós, meg a hűtőszobában kucsmában ácsorgó főnök kivételével).
Szamosi Zsófia és a "Mindenki" sikere
Szamosi Zsófia a Shorts Awards nevű díjkiosztó vörös szőnyegén is megmutatta magát. A "Mindenki" csapata szombaton este a Shorts Awards nevű díjkiosztón vett részt, és a film női főszerepét játszó Szamosi Zsófiának már lehetősége is nyílt egy szívdöglesztő ruhában végigmenni a vörös szőnyegen. Szamosi megengedte, hogy megmutassuk a bevonuláskor róla készült fotót, és elárulta azt is, hogy a ruháját a Bódis Boglárka által vezetett Elysian nevű cég tervezte. Elegáns, légies, Grace Kelly-stílus! Szuper választás - lelkendezett Szamosi ruhája láttán Gyárfás Dóra kolléganő. Az alábbi fotóból egyértelműen látszik, hogy jól érezték magukat a magyar filmesek szombaton este Hollywoodban.
Szamosi Zsófia a Színművészeti egyetemen egy osztályban végzett Hámori Gabriellával és Csányi Sándorral, tíz évig volt a Pintér Béla társulat tagja, a "Terápia" című HBO-sorozatban Gigor Attila rendezte. Tavaly fontos szerepet játszott "A martfűi rém" című nagy sikerű sorozatgyilkosos thrillerben, a "Mindenki"-ben pedig ő a karrierista tanárnő, aki nem riad vissza egy kis csalástól sem, ha az a cél, hogy az ő kórusa nyerjen a bajnokságon. A 39 éves színésznő jelenleg háromszorosan is érdekelt a Magyar Filmdíjakon: a női főszereplők között jelölték "A martfűi rém"-ben nyújtott alakításáért, a kisfilmek között pedig két olyan alkotás is a legjobb öt közé került, amiben ő játssza a főszerepet, a "Mindenki" és az "Enyhén sós". Szamosi Zsófiát a legtöbben az "Átok" és a "Terápia" című tévésorozatokból ismerik, rendszerint erős, határozott nőket játszik. Tíz éve fontos tagja az elismert Pintér Béla Társulatnak, épp ezért meglepő, hogy most elhagyja őket. A Filmklub podcast adásában Szamosi Zsófia mesél arról, hogyan zajlott élete legszürreálisabb szexjelenete egy idős mongol férfival, miért változtatott nevet, miért unta meg Pintér Bélát, és hogy egy színésznőnek lehet-e társkeresőn nyomulnia.
FMI: Filmmaker Interview with Agnes Sós Director of Stream Of Love
Aki még mindig nem látta a "Mindenki"-t, február 26-án, vasárnap este kilenc óra öt perctől megnézheti a Duna TV-n. A "Mindenki" négy vetélytársát is bemutatták - van köztük az "Amélie csodálatos élete" által inspirált fura románc, a migránsválságra reflektáló szerelmi történet, és még spanyol biztonsági őrök is táncra perdülnek a szoborért. A legnagyobb esélyesnek a francia jelöltet tartják, de Deák Kristóf alkotásának is biztató a fogadtatása, számos tekintélyes szaklap a "Mindenkit" favorizálja.
Sós víz mindennapi praktikái
A sós víz nem csak a tengerparti nyaralásokhoz vagy az ételek ízesítéséhez kapcsolódik. Számos hasznos praktikát kínál a háztartásban is, amelyek egyszerűvé és hatékonnyá teszik a mindennapi feladatokat.
Tisztítás és felfrissítés
- Mosogatószivacs: A már kissé megviselt és kopottá vált mosogatószivacsot áztasd sós vízbe! Ha odakozmált az étel, akkor mosogatás és beáztatást helyett szórd meg sóval a serpenyőt és hagyd rajta egy kicsit állni. A só szinte fel fogja emelni a ráégett ételt, így már könnyedén ki tudod takarítani az edényt. A formátlanná, megviseltté vált mosogató- és takarításra használt szivacsok visszanyerik eredeti alakjukat és rugalmasságukat, ha egy éjszakára sós vízbe rakod őket. 1 liter vízhez adj ¼ csésze sót, ebbe rakd bele a szivacsokat.
- Szemetes: A kellemetlen szagú szemetest könnyen felfrissítheted só segítségével. Önts bele ½ csésze sót, öblítsd át bőségesen hideg vízzel, kicsit súrold is át, bár utóbbi akár el is hagyható.
- Seprű: Seprűdet áztasd egy vödör forró, sós vízbe 20 percig, majd hagyd megszáradni. Ezzel jelentősen megnöveled a természetes anyagból készült seprűk és partvisok élettartamát.
Kellemetlen szagok és rovarok ellen
- Hangyák ellen: Ha a lakásodban hangyák közlekednek, akkor figyeld meg közlekedési útvonalukat, és szórj sót arra a területre, ahol megérkeznek otthonodba. Nem fogják tudni és akarni bevenni ezt az akadályt.
- Lábszag ellen: Ha nyirkos lesz a melegtől a lábad a cipőben, akkor nagy valószínűséggel a lábbelid is nedvessé válik. Ez kellemetlen szagokhoz vezet idővel, de megakadályozhatod, ha szórsz bele egy kevés sót, mely kiválóan magába szívja a nedvességet. Persze csak akkor tedd, amikor már hazaértél, a cipőt pedig levetted!
