Márai Sándor "A gyertyák csonkig égnek" című klasszikus regénye a magyar irodalom egyik legmélyebb, egzisztenciális kérdéseket feszegető műve. Amikor egy ilyen fajsúlyos alkotás hangoskönyv formájában kerül az olvasók - vagy jelen esetben a hallgatók - elé, elengedhetetlen, hogy az előadó személye képes legyen átadni a szöveg mögött húzódó feszültséget, a barátság, az árulás és az idő múlásának súlyát. Epres Attila színművész interpretációja ebben a kontextusban válik igazán jelentőssé, hiszen a tolmácsolás minősége határozza meg, mennyire válik élővé a regény két főszereplőjének évtizedekkel későbbi, sorsfordító találkozása.
Epres Attila pályafutása és művészi hitvallása
Epres Attila (Kaposvár, 1963. június 26.) szakmai útja a vidéki színjátszástól a budapesti színházi élet meghatározó színpadaiig vezetett. Középiskolai tanulmányai alatt amatőr színjátszó volt, a soproni FINTOR színpad tagja. Ez az alapozó időszak készítette fel arra a pályára, amelyen 1981-ben indult el, amikor jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. A diploma megszerzése, 1986 után a Vidám Színpad szerződtette, ám igazi szakmai érése a vidéki kőszínházak repertoárjában teljesedett ki.
1987-1991 között az egri Gárdonyi Géza Színház színésze volt, ezt követően 1991-1993 között a kecskeméti Katona József Színházban szerepelt. A következő években tovább szélesítette tapasztalatait: 1993-1995 között a szolnoki Szigligeti Színházban, majd 1995-1998 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művésze volt. 1998-2003 között ismét a Katona József Színház tagjaként láthatta a közönség. Pályájának későbbi szakasza a nagy budapesti társulatokhoz kötődik: 2003-tól a Vígszínház, 2011-től pedig az Örkény István Színház társulatához tartozik. Művészi sokszínűségét bizonyítja, hogy 2005 óta az Aase-díj kuratóriumának tagja, emellett a sport szeretete is jellemzi: rendszeres indulója az Ügetőszilveszter művész emlékversenyeinek, ahol 2012-ig két ezüst és egy bronzérem került éremgyűjteményébe.
A hangoskönyv mint kulturális közvetítő
Márai Sándor klasszikus regényének, "A gyertyák csonkig égnek" lebilincselő hangoskönyv változata nem csupán egy irodalmi mű rögzítése, hanem egy komplex befogadói élmény. A hangoskönyv műfaja különleges figyelmet igényel, hiszen a hallgatónak a színész hangján keresztül kell vizualizálnia a történetet. Epres Attila orgánuma, a regényben leírt fojtott légkörű párbeszédekhez igazítva, új dimenziókat nyit meg a befogadásban.
Fontos! A fenti termék tárgyi adathordozón nyújtott digitális adattartalomnak minősül. Ez a technikai meghatározás lényeges a fogyasztói jogok szempontjából. Amennyiben a csomagolás felbontásra került, úgy a 14 napos elállási jog érvényét veszíti a 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet 29. § (1) bekezdése alapján. Ez a szabályozás a szellemi termékek védelmét szolgálja, egyben kiemeli a hangoskönyv mint fizikai tárgy értékét.
Márai Sándor "Kaland" című drámája a József Attila Színházban
A befogadói élmény és a piaci elérhetőség dinamikája
A művészeti alkotásokhoz való hozzáférés ma már digitális és fizikai csatornákon keresztül is zajlik. Gyakran előfordul, hogy egy-egy népszerű kiadvány átmenetileg hiánycikké válik. "A termék időközben elfogyott! A termék jelenleg nem elérhető. Legyél első, akit értesítünk, ha újra vásárolható a termék! Iratkozz fel!" - ezek a figyelmeztetések jelzik a közönség részéről megnyilvánuló folyamatos érdeklődést Márai klasszikusa iránt.
A befogadók részvétele a kultúra terjesztésében elengedhetetlen. "Ismered a terméket? Írj véleményt! Értékelj és nyerj! Még nem érkezett értékelés! Értékeld a terméket és nyerj 50 000 Ft értékű Pepita vásárlási utalványt. Véleményeddel másoknak is segítséget nyújtasz!" - az ilyen kezdeményezések nemcsak a vásárlói elégedettséget mérik, hanem közösséget is építenek a klasszikus irodalom kedvelői körül. A kritikai visszajelzés segíti a potenciális hallgatókat abban, hogy eldöntsék, mennyire illeszkedik az adott interpretáció az ő várakozásaikhoz.
Az interpretáció ereje az irodalomban
Az irodalmi művek, mint Márai Sándor regénye, évtizedek múltán is érvényesek maradnak, mert az emberi természet alapvető dilemmáit dolgozzák fel. Amikor egy színész, mint Epres Attila, elkötelezi magát egy ilyen szöveg tolmácsolása mellett, nem csupán felolvas, hanem értelmez. A színészi pálya, amelyet a kaposvári kezdetektől az Örkény Színházig tartó ív jellemez, olyan szakmai érettséget biztosít, amely elengedhetetlen a regényben rejlő érzelmi mélységek megjelenítéséhez.
A hangoskönyv technikai keretei - legyenek azok digitálisak vagy fizikaiak - csupán az eszközök. A lényeg az a találkozás, amely a hallgató és a mű között létrejön. A jogi szabályozások, a kereskedelmi elérhetőség és az értékelési rendszerek mind-mind a kulturális javakhoz való hozzáférés infrastruktúráját alkotják. Amikor a hallgató megnyomja a "lejátszás" gombot, és meghallja a regény első mondatait, a technikai részletek háttérbe szorulnak, és átadják helyüket a történetnek, amelyben a gyertyák lassan, de kérlelhetetlenül égnek csonkig, ahogy az életünk is.
Az irodalom és a színház összefonódása Epres Attila munkásságában is megjelenik. A színpadon töltött évtizedek - a Gárdonyi Géza Színháztól a Vígszínházig - olyan technikai tudást és érzelmi intelligenciát adtak a művésznek, amely képes túllépni a puszta szöveghűségen. A hangoskönyv hallgatása során a közönség nemcsak egy történetet ismer meg, hanem egy színészi pálya lenyomatát is, amely a magyar színházi élet krónikájának részévé vált. Ez a fajta kulturális folytonosság teszi lehetővé, hogy a klasszikusok ne váljanak múzeumi tárgyakká, hanem a mindennapok részévé, a fülhallgatónkban vagy a könyvespolcunkon keresztül.