Madárvilágunk sokszínűségének megőrzésében és támogatásában kulcsfontosságú szerepet játszanak a mesterséges madárodúk. Madaraink egy része odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módon képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. Azonban országszerte jelentkező probléma, hogy az odúképződésre alkalmas idős fákból egyre kevesebb van. A települési és település környéki, idősebb fákat is tartalmazó erdőfoltok, fasorok felaprózódása és egymástól való elszigetelődése következtében ezeken a területeken az odúkészítő harkályfajok állománya is csökken. Szerencsére mesterséges fészekodúk kihelyezésével ellensúlyozni lehet ezt a negatív hatást.
A mesterséges odúkkal szemben támasztott legfontosabb természetvédelmi vonatkozású követelmény a megbízhatóság. A mesterséges odúk egyik legnagyobb előnye, hogy a madarak nagyfokú alkalmazkodóképességének köszönhetően nemcsak fákon, hanem szinte bárhol alkalmazhatóak. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fatörzsodúk könnyen repednek, kevésbé időtállóak, mint a deszkaodúk, ezért ha ilyet vásárolunk, többször ellenőrizzük az állapotát.
Odútípusok és Célfajaik
Attól függően, hogy milyen madárfajokat szeretnénk megtelepíteni, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A helyes döntéshez tudnunk kell, hogy melyik fajnak mik az igényei, hogyan tehető fészkelésre alkalmassá számára az adott odú vagy műfészek, és milyen apróságokra kell még odafigyelnünk ahhoz, hogy valóban hatékony segítséget nyújthassunk.
„A” típusú odúk: A legkisebbek menedéke
A legkisebbek az úgynevezett A-típusú odúk, amelyeknek röpnyílás átmérője 2,8 cm. Belső alapterületük 10×10 cm, mélységük 20 centiméter körüli. Barátcinegék és kék cinegék fészkelésére alkalmasak, és nagy előnyük, hogy a szűk röpnyílás miatt a verebek nem tudják elfoglalni. Az „A” és a „B” típusú odúkat 2-4 méteres magasságban érdemes kihelyeznünk, és kihelyezés előtt alaposan gondoljuk át, hogy hogyan érhetjük majd el a legkönnyebben.
„B” típusú odúk: A legelterjedtebb választás
A mesterséges odúk közül a „B” típusú a legszélesebb körben használt, ebbe költöznek azok a legalkalmazkodóképesebb, településeken is gyakori fajok - a széncinege, a házi és a mezei veréb -, melyek kedvelik a hagyományostól eltérő és az alacsonyan elhelyezkedő fészkelőhelyeket is. A B-típusú odúk a leggyakrabban használt típusok: széncinegék, csuszkák, verebek, légykapók és nyaktekercsek fészkelésére alkalmasak. Belső alapterületük nagyobb, mint az „A” odúké, és a röpnyílásuk is 3,4 cm. Többféle kivitelben is kaphatók: felül, oldalt vagy elől nyíló változatban, időjárásálló kivitelben és üveg hátfallal is - utóbbi azért nagyon izgalmas, mert az ablakba kihelyezve végigkísérhetjük a fiókanevelés legszebb pillanatait, és ha szerencsések vagyunk, még a tojásból történő kikelés pillanatát is elcsíphetjük.
A "B" odú a legtöbb odúlakó énekes madarunk számára alkalmas, leginkább széncinege, mezei veréb, esetleg kékcinege, erdős környezetben csuszka, barát cinege és örvös légykapó megtelepítésére ad esélyt. A hagyományos, kerek röpnyílású „A-B” és „D” odúk esetében a kihelyezési magasság általában 2-8 m között van, de több faj beköltözik alig méteres, mellmagasságban lévő odúkba is. Ezek az odúk függesztettek, drót és szükség esetén kampó segítségével faágra, ágcsonkra akasztva telepítendők.
„C” típusú odúk: A fedett üregek utánzatai
A "C" odúk partfalak és sziklák hasadékaiban, üregeiben költő kistestű énekesmadárfajok megtelepítését szolgálják. Ezek a madarak a hagyományos értelemben nem tekinthetők odúköltőknek, esetükben a megfelelő költőhely legfontosabb kritériuma a fedettség, a vízszintes alap és a fészek legalább egyik oldalának támasztottsága. Más megoldást kínál a C-típus, aminek alapterülete és külső mérete a „B” típusú odúra hasonlít, de berepülő nyílása nem kerek. Ennek oka, hogy nem a harkályok által készített odúkat utánozza, hanem a partfalak és a korhadt törzsek védett üregeit. Elsősorban házi rozsdafarkúnak ajánlott, de nem ritka benne a szürke légykapó, a vörösbegy, az ökörszem vagy a barázdabillegető sem. Sőt: az utóbbi időben észrevettük, hogy kifejezetten kedvelt helye lett a fekete rigóknak, akik az egyre gyakoribb macskatámadások miatt a sövényből előszeretettel költöznek át a magasabb helyekre.
ROSSZUL takarították ki a madárodúkat? Szakértő elárulja a biztonságos időzítést!
A ragadozók ellen előtéttel kiegészített, ellátott "C" odúkat a lakott területek macskaveszélyes környezetében is ki lehet telepíteni bokrokba, sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe. A félig nyitott előoldalú „C” odúk esetében a minimum kihelyezési magasság 0,5 m is lehet. A Madárbarát kert program résztvevőit is segítő MME web boltban beszerezhető hagyományos, fatetős "C" odú (elsősorban eresz alatti kihelyezéshez) és időjárásállóbb fémburkolattal borított tetejű „C” odú nem a harkályok által készített természetes odúkat utánozza, hanem a szikla- és partfalak, korhadt törzsek esőtől védett üregeit. Ezért ezen az eszközön nem szűk, kerek röpnyílás található, hanem előlapjának felső fele teljes egészében nyitott. Talajközeli alkalmazás esetében a dolog lényege az, hogy az odú félig nyitott előlapját valamilyen módon megvédjük a ragadozóktól úgy, hogy közben ne gátoljuk a vörösbegyek és ökörszemek mozgását, illetve megtartsuk a mesterséges fészkelőhely számukra fontos nyitottságát.
„D” típusú odúk: Nagyobb testű madaraknak
A standard odúk sorában első helyet foglal el a D-odú, ami nagyobb testű madarak kedvelt fészkelőhelye. Választhatja ezt a seregély, a búbosbanka, a szalakóta, de akár a fakopáncs is. Röpnyílása 6 centis, alapterülete is nagyobb, de kihelyezése során érdemes kicsit magasabbra másznunk, akár 8 méteres magasságba is. No nem kell megijedni: nem elvárás az extrém magasság, nálunk fészkelt már benne búbosbanka 3 méteres magasságban is. Léteznek alacsonyabb „D” röpnyílású odúk kifejezetten seregélyeknek és nyaktekercseknek, és hosszabb kivitelek is speciális bejárattal harkályoknak. Az alap B odútípus mellett érdemes próbálkozni "D" típusú seregélyodúkkal is, mert ez a faj is meglepően jól tolerálja az alacsony fészkelőhely-magasságot és előszeretettel költözik akár derék- vagy mellmagasságban lévő mesterséges odúba. A nagy méretű és nehezebb „D” odúk (különösen tömeges kihelyezés esetén) biztonságosan és időtakarékosan már nem mindig helyezhetők ki szegelés nélkül. Amennyiben ezt a megoldást kell alkalmaznunk, fontos, hogy vegyük figyelembe a fa növekedésével járó feszítő erőt, ami már egy-két év alatt is kiszakíthatja a szegeket, az odú leesését okozva. Ezt úgy kerülhetjük el, ha az odúhoz csavarozott léc előfúrt lyukain keresztül a 3-4 szeget csak félig, kétharmadig ütjük be.
Speciális odúk és költőládák
A nagy méretű „C” típusú odúkat költőládának hívjuk. Az különböző madárbarát webáruházakban elérhetőek a macskabagoly- vagy éppen kuvikodúk is, amelyek egy-egy speciális tulajdonságuk miatt elviekben alkalmasabbak az adott faj megtelepedésére. Akinek környezeti feltételei adottak, és van arra alkalmas épülete, annak érdemes gyöngybagoly költőládát is kihelyeznie - ezzel sokat tehet ennek a csodálatos fajnak a megmentéséért. Ezek a madarak ugyanis a régi időkben a matuzsálem korú fák nagyméretű odvaiban költöttek. Az ember megjelenésével azonban élőhelyük nagymértékben átalakult, és ma már nemigen találni olyan fát, ami otthont kínálhatna nekik. A gyöngybaglyok nagy szerencséje az, hogy jól alkalmazkodnak az emberi környezethez és a magas épületek megjelenésével beljebb húzódtak a települések irányába. Általában a terület legmagasabb épületeit választják költőhelyül, ezért van az, hogy templomokban jelennek meg leggyakrabban. Ha azonban van olyan magas épület a közelben, ami esélyes lehet a családalapításra, érdemes megpróbálkozni vele.
A fentieken túl még számos más, speciális kialakítású odút is megvásárolhatunk, amelyek egytől egyig nagyban hozzájárulnak vadon élő állataink védelméhez és segítéséhez. A legkedveltebbek ezek közül a több család fészkelésére is alkalmas veréblakótelepek, a kifejezetten fecskék segítésére kifejlesztett füsti- és molnárfecske műfészkek, a mezőgazdasági területeken nagy hasznot hozó vércseodúk vagy éppen a fekete rigóknak ajánlott fészektálcák - utóbbiak csak megfelelően védett környezetben kihelyezve! Olcsóságuk miatt kelendőek a kókuszrost vagy tengerifű kasok is - vörösbegyeknek és ökörszemeknek ajánlott megoldások. Bár nálunk még nem költöttek benne, arra utaló jelet már többször találtam, hogy éjszakára itt találtak menedékre. A Nobleza Fa Odu egy természetes fából készült, tartós és kényelmes búvóhely madarak és kisállatok számára. Ez a 18,6x10,28 cm méretű, esztétikus fa odu ideális választás madarak és kisemlősök számára, akik szeretnek biztonságos, zárt helyen pihenni vagy fészkelni.
Madárodú készítése és beszerzése
A terményboltokban, az állateledeles üzletelekben és a szupermakertekben kapható különféle előre gyártott etető, amelyek árai 1000 forinttól a több tízezres árat is elérhetik. Viszont magunk is készíthetünk otthon odúkat. Néhány csavarra, fára és kézügyességre van szükség.
Alapanyagok és szerszámok
Mesterséges odúk készítésére a fatelepeken árusított 2,5 cm vastag, 15-20 cm szélességű fenyődeszka a legalkalmasabb. Amennyiben az odú méretei ennél jelentősen szélesebb anyagot igényelnek, barkácsüzletekben kapható faragasztóval megfelelő szélességű deszkalapokat készíthetünk. Madárodúk természetes fatörzsekből is gyárthatók, ehhez azonban drágább megmunkáló berendezések (nagyobb teljesítményű elektromos fúró, marófej, befogó satu) szükségesek, ezért érdemesebb ezeket készen megvásárolni. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk azzal, hogy a fatörzsodúk könnyen repednek, kevésbé időtállóak, mint a deszkaodúk, ezért ha ilyet vásárolunk, többször ellenőrizzük az állapotát. Ne készítsünk odút nem vízálló anyagokból.
A "B" odú alapanyagának az építő minőségű, 150 mm széles és 25 mm vastag lucfenyő deszka a legalkalmasabb, meggyalulni nem szükséges. Szükséges szerszámok: fafűrész(gép), fúrógép, kalapács, kombinált fogó, kézi csavarhúzó vagy csavarbehajtó gép.
Elkészítési útmutató (B típusú odú)
Fokozott figyelemmel készítse el az odút, a kisgépek is, de még a kéziszerszámok is komoly sérülést tudnak okozni! Különösen vigyázni kell, ha gyermekkel dolgozik együtt, tanítsa meg őt is a balesetmentes munkavégzés fontosságára! Amennyiben bizonytalan a faipari gépek kezelésében, kérje szakember segítségét: a fatelepek rendelkeznek olyan gépekkel, amikkel gyorsan, biztonságosan méretre tudják vágni az alkatrészeket.
- Méretek előkészítése: Az oldalak (a rajzon 1-es tételszám) 270 mm hosszúak, a könnyebb összeállítás érdekében érdemes egységesen 145 mm szélesre vágni őket. A fenéklap (2) 120x120x25 mm-es, a tetőbetét (4) 110x110x25 mm legyen. A tető (3) 270x210 mm-es mérete miatt érdemes 20 mm vastag rétegelt lemezt beszerezni, esetleg a fenyő deszkára rátoldani. Szükség lesz még egy 170x30x20 mm-es keresztfára (5), mely keményfa, vagy rétegelt lemez legyen. Figyeljen arra, hogy mindig az odú belsejébe kerüljön a rücskösebb felület, ez a kirepülő kismadaraknak lesz nagy segítség, a kijárathoz való felkapaszkodásnál!
- Furatok elkészítése: A kerek röpnyílást az elektromos kézi fúrókhoz kapható lyukvágó készlettel magunk is ki tudjuk alakítani 6-8 cm átmérőig az odú előlapjának felső harmadába. A fúrást követően a nyílásszélekről csiszolópapírral érdemes eltüntetni a szálkás felületet. A röpnyílást az odú aljától 220 mm-re fúrjuk 32-35 mm-es fúróval. Erre legalkalmasabb a barkács boltokban kapható fúrógépbe fogható körkivágó, vagy a kivetőpánt fúró. A szögek helyét is érdemes vékony, 3-as fúróval előfúrni, mert főleg a szárazabb deszka hajlamos a szögeléskor szétrepedni. A fenéklapot középen, 8-10 mm-es fúróval kell kifúrni, ez a majdani fészek befülledését fogja meggátolni, ezt a jobb szellőzés érdekében minden őszi takarításkor ki kell tisztítani! A táblázatban közölt alapadatoktól kis mértékben el lehet térni, a kerek röpnyílások esetében ± 2-3 mm nem jelent gondot.
- Összeállítás: Illesszen egymáshoz, és a kifúrt lyukakon keresztül szögeljen össze két oldalt 3 db 65-ös szöggel (7). Figyeljen arra, hogy az aljnak kifúrt lyukak minden oldalnál alulra kerüljenek. Szorítsa be az aljat a két oldal sarkához, majd rögzítse újabb 65-ös szögekkel. Az ábra A-A metszetén látható módon érdemes 2 mm-rel feljebb tolni az oldalak aljától a fenéklapot, hogy a cseppenő víz biztosan ne szivárogjon be az odúba (kapilláris hatás). Szögelje össze a maradék két oldalt is. Vegye figyelembe, hogy az oldalak egyforma szélesek, ezért mindig csak az egyik oldalán kell szögelni, az ábra B-B metszetén látható módon.
- Tető rögzítése: Az „A-B” és „D” odúk esetében az ellenőrzés és a takarítás miatt nyitható tetőre van szükség. Ez egyszerűen megoldható, ha a tetőt zsanérral rögzítjük az odú hátlapjához, vagy a belmérettel megegyező „dugót” szegelünk, csavarozunk a tető alsó oldalára. Annak érdekében, hogy az odú ne ázzon be, érdemes a tetőt a két oldalán és az elején az odú külső méreténél 2-3 cm-rel szélesebbre méretezni. A tető felszereléséhez először csavarozza fel az odú hátsó lapjára a két lyukkal ellátott lécet, az 5x40 mm-es süllyesztett fejű facsavarokkal (8) úgy, hogy az odú tetejétől 4-5 mm-rel lejjebb kerüljön. Ehhez rögzítheti a zsanérokat a 8 db 3,5x25 mm-es facsavarral (9), így a tető hátrafelé nyitható.
- Akasztó kialakítása: Az odú két oldalán középen, a tetőtől 30 mm-re fúrja ki a 4 mm átmérőjű furatokat a felakasztó kengyelnek. A kengyelt és a kampót a rajzon láthatóhoz hasonlóan hajtsa meg, erre 4 mm-es acélhuzal a legmegfelelőbb.
- Felületkezelés: A madarak nem szeretik ha belül is festett az odú és a fa természetes baktérium ölő hatása is jobban érvényesül. A lenolaj megfelel erre a célra, mert nem tartalmaz mérgező anyagokat, de ha van otthon maradék lazúrfesték az is megvédi a fát és tetszetős színt is adhat neki.
Hol szerezhetők be garantált minőségű madárvédelmi eszközök?
Az MME Természetbarátok Boltját azért hoztuk létre, hogy a Madárbarát kert program résztvevői, a madárvédők örvendetesen bővülő lakossági tábora számára biztosítsuk a madárvédelmi eszközöket és szakkönyveket. A letölthető odútípus-táblázatban ismertetett alaptípusok mellett számos egyéb mesterséges odú, és a madarak megtelepítését segítő eszköz, megoldás létezik. Töltse le madárodú kisokosunkat.
Odúk kihelyezése és karbantartása
Az odút fás, bokros helyen érdemes kihelyezni, nyílása dél, vagy kelet felé nézzen. Egy kisebb kertben egy odú kirakása elegendő lehet, nagyobb kert esetében több fészekodú kihelyezésénél viszont ügyeljen, hogy a röpnyílások ne egymás felé nézzenek! Minden madár saját területet foglal (revír), és ezt minden áron védelmezi is. Az azonos típusú mesterséges odúkat hagyományosan egyesével, egymástól 15-20 m távolságra szoktuk kihelyezni. Utóbbi esetében egyetlen nagy méretű fára, egymás alá, mellé és fölé több, akár 4-6 "B", "D"/seregély és "D"/búbosbankaodút (vagy szalakóta-, füleskuvikodút) akaszthatunk.
Kihelyezési magasság és rögzítés
A hagyományos, kerek röpnyílású „A-B” és „D” odúk esetében a kihelyezési magasság általában 2-8 m között van, de több faj beköltözik alig méteres, mellmagasságban lévő odúkba is. Ezek az odúk függesztettek, drót és szükség esetén kampó segítségével faágra, ágcsonkra akasztva telepítendők. A félig nyitott előoldalú „C” odúk esetében a minimum kihelyezési magasság 0,5 m is lehet. Én a tavalyi szezonban teszteltem, és meg is szerettem a kampós rögzítés megoldását: ezzel elkerülhetővé vált a fa szögelése és más kötözési megoldások alkalmazása. Az odúk hátsó rögzítő lécére lyukat fúrok, ebbe forgatom bele a gazdaboltokban is kapható nagyméretű kampókat (egy ilyen kampó ára mérettől függően 200-400 forint között mozog), majd egy vastagabb ágra akasztom a kampót. Bár az odúk esetében nem gond, ha van egy kis lengés - hiszen madaraink a természetben is hozzá vannak szokva a szélhez, viharhoz - én mégis úgy szeretem felhelyezni az odúkat, hogy azokat két ág közrefogja.
Ragadozók elleni védekezés
Az is kérdéses, hogy van-e macska, nyest vagy egyéb ragadozó a környéken, ami megtámadja a madarakat. Ezek ellen néhány hasznos intézkedéssel biztonságossá lehet tenni az odút. Ilyen, ha a fa törzsére, vagy az odú tetejére szúrós, tüskés ágakat rögzítünk, vagy a fa törzsének egy részét fémlemezzel bevonjuk. Segít ha az odú nyílására eleve kis fedőrészt is helyezünk. A „C” odúk és a félig nyitott elejű költőládák (vörös és kék vércsék számára) esetében nincs szükség nyitható tetőre, mert a röpnyílás elég nagy az ellenőrzés és a tisztítás elvégzéséhez. Pedig a macskák és a szárnyas ragadozók jelentette veszély a fiatalok kirepülését követően jelentősen csökken, mivel a bujkáló életmódot folytató vörösbegy és ökörszem fészket elhagyó fiókái számára a fészkelésre egyébként nem alkalmas bokrok már kellő védelmet nyújthatnak. Ezért ha valahogy meg tudnánk oldani, hogy a fészkek biztonságban legyenek, akkor jó eséllyel a jelenleginél nagyobb számban költhetnének ezek a madarak is a közelünkben - újabb megfigyelési élményekkel gazdagítva életünket.
Az odúkat elvileg tüskés, tövises növényzetbe is kitehetjük, ilyenkor nincs szükség az alábbiakban leírtakra, de akinek már volt dolga ilyen cserjével, az tudja, hogy ezekről egy-egy ágat levágni sem egyszerű, nemhogy az ágak sűrűjébe karnyi mélységbe nyúlva hosszasan matatni. A sövény- és bokorodú „technológia” nagyszerűsége abban rejlik, hogy bár a kihelyezési magasság csak 0,6-1,5 m körül van, a függőlegesen álló vékony, de erős ágak sűrűje a sérüléssel fenyegető ágvilla-rengeteggel a legügyesebb ragadozók kedvét is elveszi a fészkelőhely megközelítésétől. Az így kiegészített ökörszem- és vörösbegyodú előnye, hogy nem csak bokrok mélyére, de keskenyebb sövényekbe, falra futtatott kúszónövényzetbe, természetvédelmi farakásba, és akár ablakodúként is kihelyezhető. Ha nincs fa a közelben vagy csak sűríteni szeretnénk kertünk odúkészletét, a bokrokba és sövényekbe nyugodtan kihelyezhetünk „B” odúkat is. Ezeket a „C” odúknál magasabbra, inkább mell- és fejmagasságba tegyük ki, így jó eséllyel számíthatunk széncinegék és verebek beköltözésére. A "B" odúk sövénybe és bokorba helyezésére mutatunk néhány példát. Mivel itt a bokrok, sövények kefesűrű ágrengetegében kell dolgoznunk, a láthatóság érdekében érdemes megvárni a lombhullást és a tél elejére ütemezni a kihelyezést. Így a madaraknak is bőven van ideje felfedezni a potenciális fészkelőhelyeket, ami növeli az odúfoglalás valószínűségét.
Mivel az odúk tetejét a szél vagy egyes szőrmés ragadozók (nyest, nyuszt) felnyithatják, érdemes dróttal lezárni. Ennek legegyszerűbb módja, ha a tetőbe vert U-szeghez rögzített puha drótot az odú oldalába nem teljesen bevert szeg feje köré csavarjuk. A tető az odúk leggyorsabban elöregedő része, ezért érdemes megerősített védelemmel ellátni. Kátránypapírral, bádoggal vagy PVC padló darabbal szigetelve élettartama, így az odú használhatósága is meghosszabbítható.
Odúellenőrzés és tisztítás
Az új odúk telepítésének legjobb időszaka a szeptember-november. Ennek fő oka, hogy az odúkat a madarak nemcsak a költési, de a telelési időszakban is használják éjszakázásra. Az énekesmadár-odúk esetén ajánlatos a költési időszakot követően, szeptember-február között elvégezni a régi fészekanyag eltávolítását. A legtöbb faj ugyanis nem költ kétszer ugyanabban a fészekben, új helyet keres, vagy a régi fészekre újat épít. Így az odúkban már egy költési időszak alatt is annyi fészekanyag halmozódhat fel, ami lehetetlenné teszi a további használatot. Ez az évenkénti - legalább egyszeri - odúellenőrzés azért is szükséges, hogy megbizonyosodjunk, az odú állapota megfelelő, alkalmas a következő évi költések biztonságos „kihordásához”. Gyakran előfordul, hogy a kihelyezett mesterséges odúkat a madarak akár éveken át sem foglalják el.
A költési időszakban végzett odúellenőrzés nagy élmény lehet. A fészekrakás időszakában a madarak érzékenyek a zavarásra, ilyenkor nem érdemes levenni és nyitogatni az odút, mert a madarak abbahagyhatják a fészeképítést, zavartalanabb költőhelyet keresve. A költési szezon után az elhasználódott fészekanyagot távolítsuk el, a behordott fészekanyag miatt a költőüreg ugyanis fizikailag feltöltődhet, költésre alkalmatlanná válik. A tetőt hátrafelé hosszabbítani kellene. Az összes odúnak az a vége - elég hamar -, hogy a tetőről lecsorgó víz miatt a hátsó fal megadja magát. Alapelv, hogy a madarak jóval érzékenyebbek a zavarásra a költés korai, tojásrakási és kotlási periódusában, míg a fiókaetetési időszakban szó szerint méterekre jönnek-mennek az embertől. A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a mesterséges odúkban lévő tojásos fészkeket ritkábban ellenőrizzük, heti egy-két ilyen - például környezeti nevelési - alkalom a madarakat nem zavarja, a fiókákat ugyanakkor akár naponta-kétnaponta is megnézhetjük (lehetőleg az etetések közti szünetben, amikor a szülők nem tartózkodnak a közelben), ha ez nem tart tovább egy-két percnél.
További tippek és érdekességek
Városi madárkáink szaporodási helye meglehetősen szűkös. Bár, ha van egy kisebb eldugott park, egy fasor, ahol nyugodtan tudnak éldegélni, akkor építenek egy fészket. Ha mi is segítünk nekik egy két odúval, azt hálásan megköszönik a szúnyogok, a legyek és pókok távoltartásával, valamit gyönyörű énekükkel. A széncinegékről köztudott, hogy "lehetetlen" helyekre képesek fészkelni, és kimondottan lelkesednek a levélszekrények iránt. Ha egy pár beköltözik a postaládába, akkor azt hetekig nem lehet rendeltetésszerűen használni, a madárbarát lakók ilyenkor egy második levelesládát helyeznek ki. Pedig a problémát egy "B" odúval is orvosolni lehet. Ezt közvetlenül a "megszállt" láda mellé kell akasztani, és a fiókás fészket ide áttelepíteni (ennek puha anyaga óvatosan, a fészekcsésze összenyomása nélkül az odú aljának alakjára formázható).
Az odúköltők jelenlétét akkor sem kell nélkülöznünk, ha a közelben nincs sem fa, sem nagyobb bokor, sem épületfal vagy kerítés. Az egyik ilyen potenciális helyszín a veteményeskert, ahol egyes növények (például a paradicsom vagy a bab) karós megtámasztást igényelnek. Természetes körülmények között odúkat csak idősebb, kellően vastag törzsű és ágú fákban tudnak a harkályok készíteni. A Madárbarát kert program elsődleges célja is a körülöttünk élő, a civilizációs hatásoktól különböző mértékben veszélyeztetett madarak, emlősök, ízeltlábúak, hüllők és kétéltűek életének segítése. Az elsősorban lakott területeken megvalósuló programnak − éppen az állatok közelről történő megfigyelhetősége miatt − legalább ilyen fontos élményszerző, szemléletformáló, környezetpedagógiai szerepe is van.
A hagyományos odúkat (elsősorban a leggyakrabban használt "B" típusúakat) nem csak az épülettől távolabb, hanem akár az ablakkeretre is függeszthetjük. Ha valaki azt szeretné, hogy az odú betekintőoldala puhábban simuljon az ablakhoz, vékony szivacsot lehet rögzíteni rá (ez nem része az odúk alapfelszereltségének!). A kihelyezést követően el kell döntenünk, hogy gondoskodunk-e a fészeküreg kezdeti takarásáról (elsősorban a fészeképítési és a kotlási időszakban), vagy e nélkül próbálkozunk. Elméletileg az előbbi verziót gyorsabban és nagyobb valószínűséggel foglalják el a madarak, de ez nagyban függ az odús ablak elhelyezkedésétől (a lakás vagy a munkahely mennyire forgalmas pontján van), és az odúfoglaló madárpártól. Mielőtt megrendelnénk az üveg betekintőoldalú odúk valamelyikét, a rögzítési lehetőségeket is figyelembe véve döntsük el, hogy hol, melyik ablakban szeretnénk használni, azaz melyik oldala legyen üveg. A Nobleza Fa Odu kialakítása lehetővé teszi, hogy különféle madárfajok számára is ideális legyen, legyen szó kanárikról, pintyekről, hullámos papagájokról vagy más kis testű madarakról, de akár kisebb rágcsálóknak is kényelmes búvóhelyet biztosíthat. A Nobleza Fa Odu egyszerűen elhelyezhető különböző helyeken, könnyen rögzíthető a kalitkába vagy kültéri faágakra. A szerkezete lehetővé teszi, hogy stabilan és biztonságosan tartsa magát, még akkor is, ha a madarak aktívan használják.