A lazúrok világa rendkívül sokszínű, és ha valaki most ismerkedik a festékekkel, esetleg már használt is lazúrt, vagy egyszerűen csak szeretné tudni, mi a lazúr jelentése, egyáltalán mi is az a lazúr, akkor érdemes tovább olvasnia. Ez az átfogó cikk részletesen bemutatja a lazúrok jellemzőit, felhasználási módjait, és különös tekintettel a fehér lazúr dió bútorra történő alkalmazását. Segít eligazodni a különböző lazúrtípusok között, és gyakorlati tanácsokat ad a tökéletes eredmény eléréséhez.
Mi is az a lazúr?
A lazúr egy olyan átlátszó vagy félig átlátszó keverék, amely mesterséges vagy természetes gyantán alapul, és elsősorban a fa védelmére szolgál. A „félig átlátszó” azt jelenti, hogy a lazúr színezékei, pigmentjei annyi fényt engednek keresztül, hogy a kezelt fa szerkezete még felismerhető marad. Ez a tulajdonság teszi lehetővé, hogy még színes lazúr választása esetén is megmaradjon a fa természetes rajzolata. A lazúr többé-kevésbé rugalmas bevonófóliát képez a felületen. Legismertebb a fafelületre festhető lazúr, de létezik például fallazúr is.
A „lazúr” szó eredete
Érdekességképpen érdemes megismerni a lazúr szó eredetét. A lazúr szó a lazúrkő (latinul: Lapis Lazuli) értékes ásványi keverékéből származik. A lazúrkő egy viszonylag ritka féldrágakő, amely ősi idők óta ismert intenzív kék színéről. A lazurit a szilikátásványok közé tartozó ásvány, azon belül is a szodalitcsoport tagja. Klórtartalmú, nátrium-kálium tartalmú szilikát. Kedvelt ékszerkő volt már az ókorban is. Sokszor tévesztik az azurittal, a szodalittal és a foszfátokhoz tartozó lazulit, vagyis kékpát ásvánnyal, de fizikai tulajdonságaik alapján könnyen elkülöníthetőek.
A lazurit a fő összetevője a lazúrkő vagy lapis lazuli nevű drágakőnek, ami valójában kőzet, mivel a lazurit és gyakori kísérőinek (pirit, markazit, dolomit, csillámok) keveréke. Az elnevezése a perzsa lazavard szóból ered, a lapis lazuli elnevezés a latin „lapis” (=kő) és az arab „ég” szavak kombinációja. Finomszemcsés őrleménye természetes mélykék színű festékanyag; a közismert ultramarinkék is ebből készül. Az ókorban Görögországban, Egyiptomban és a római területeken a templomok és előkelő paloták díszítésénél alkalmazták. Már az ókorban készítettek gyűrű betéteket, függőket, medálokat a könnyen csiszolható lazuritból.
A lazúrok csoportosítása és kiválasztása
A lazúr sokféle módon csoportosítható. Léteznek színes és színtelen, vastag és vékonylazúrok, kültéri és beltéri, vízbázisú és oldószeres, szintetikus és természetes alapanyagú lazúrok. Ha viszont nem biztos benne, hogy a lazúr a legjobb választás számára, és szeretné összehasonlítani az olajjal vagy a lakkal is, akkor érdemes részletes útmutatót keresni a fa felületkezeléséről (olaj, lakk vagy lazúr).
Színválasztás és UV-védelem
Az első szabály a lazúr színválasztáshoz az, hogy a színtelen lazúr egyáltalán nem ajánlatos kültéri használatra. Ennek oka, hogy a lazúrban lévő színező pigmentek védik a fát az UV sugárzástól. Minél több pigmentet, azaz színezéket tartalmaz a lazúr, annál tartósabb. A sötét lazúrok akár 5-8 évig is eltartanak, míg a világos színeket 2-3 évente fel kell frissíteni. A finom elosztású pigmenteket tartalmazó lazúrfestékek nemcsak az időjárás szeszélyeitől, de az UV-sugárzástól is megvédik a fát. Az UV-védelem erőssége nagyban függ a bevonat árnyalatától, mert a több pigmentet tartalmazó sötétebb lazúrok sokkal tartósabbak, mint a világosak. A kültéri fák legtartósabb védelmét, minden esetben a színes lazúrokkal tudjuk biztosítani. A lazúrok UV állagot biztosító adaléka és a színes pigmentek együtt biztosítják a megfelelő UV védelmet.
Vékonylazúr vagy vastaglazúr?
A második szabály a vastag vagy vékonylazúr választáshoz. Vékonylazúrt minden fafelületre festhetünk, mely beszívódik a fa rostjaiba és vékony réteget képez. A nem mérettartó faszerkezetekre javasolt. Hátránya, hogy nem védi meg annyira a fát a környezeti hatásoktól. A vékonylazúr gyorsan és mélyen szívódik a fába és belülről eltömítve a pórusokat védi meg a fát a külső időjárási viszonyoktól. „Vékonyságának” vagyis finom fedésének köszönhetően a fa erezete és mintázata egyaránt jól látszódik majd a kezelés után is. A vékonylazúr tehát beszívódó, nem a felületen köt. Ez azt jelenti, hogy kültéren nagyon jól használható olyan felületeken, amelyek a hő, a levegő nedvessége vagy a nap hatására változtathatják az alakjukat, mint például a kerítés. Beltéri bútoroknál én nem vékonylazúrt használnék, pont azért, mert nem képez „filmréteget” a bútoron, így a mechanikai védelem is lényegesen kisebb.
Vastaglazúrt azonban csak a mérettartó faszerkezetekre ajánlatos, mert vastagabb filmréteget képez a fa felületén, ami nem olyan rugalmas, mint a vékonylazúré. Ezért amikor a fa mozogni kezd, a vastaglazúr megrepedezik, a fa védőrétege megsérül és lepereg a fafelületről. A vastaglazúr, mint ahogy a neve is mutatja, vastagabb védőréteget hoz létre és nem engedi a fába szívódni a vizet és a szennyeződést, mert vízlepergető hatást gyakorol rá. Ezt a lazúrt főleg nyílászárókra, ún. mérettartó faszerkezetekre (pl. ablakok, ajtók) használjuk. Ennek a lazúrnak az előnye tulajdonképpen a hátránya is. A vastagabb filmréteg ugyanis nem olyan rugalmas, mint a vékonylazúr, és ha valamilyen kopás, sérülés következik be, megreped a filmréteg és hámlani kezd. A vastaglazúrok vastag páncélrétegként, vízzáró réteget képeznek. Ebből kifolyólag használatuk olyan mérettartó szerkezeti elemeken javasolt, mint amilyenek például az ajtók és ablakok. Ez a lazúrfajta addig biztosít védelmet, amíg a filmréteg sértetlen és összefüggő. Könnyen tisztítható, mivel nem szívódik be mélyen a fa felületébe. Ezen tulajdonsága miatt javasolt olyan fa felületekre, ahol igény a könnyű tisztíthatóság (pl. asztallapok).
Kültéri és beltéri lazúrok
A harmadik szabály a kültéri lazúr vagy beltéri lazúr választáshoz. Bár ez elég egyértelműnek látszik, mégsem tudja mindenki a lényeges különbséget. Az a lazúr, ami beltéri használatra jó, azt csak ott használjuk, mert nem bírja az időjárás viszontagságait. A kültéri lazúr viszont veszélyforrást jelenthet akkor, ha beltérben használjuk. Mégpedig azért, mert a kültéri lazúrok, sajnos az esetek többségében olyan mérgező anyagokat tartalmaznak, amelyeket tilos beltérben használni, egészségkárosító hatásuk miatt. Tehát fontos, hogy amit beltérben használunk, arról feltétlen győződjünk meg, hogy beltéri használatra is alkalmas legyen. Kulcsfontosságú szem előtt tartani, hogy egyes lazúrfestékek csak kültérre alkalmazhatók, melynek hátterében nem csak funkcionális okok állnak. A kültéri lazúr differenciáló jellemzője a csak beltéren alkalmazhatóhoz képest, hogy különös ellenállással bír az időjárási viszontagságokkal szemben is. Azonban nem ez a tényező, amiért kiemelt odafigyelést igényel. A kültéri lazúrok összetétele során olyan anyagok kerülnek alkalmazásra, amelyek párolgása beltéren egészségkárosító hatású lehet a magas koncentrációk miatt.
Vízbázisú vagy oldószeres lazúrok
A negyedik szabály a vízbázisú lazúr vagy oldószeres lazúr választásához. Ez a csoportosítás természetesen a lazúr összetételére vonatkozik. A vízbázisú lazúr oldószere a víz. Fontos tudni, hogy a vízbázisú lazúr nem azonos a „környezetbarát” és „egészségre ártalmatlan” kifejezésekkel. Ugyanis a vizen kívül még tartalmazhat más káros anyagot, ami káros lehet az egészségre és a környezetre egyaránt. Sajnos, sok esetben ez így van. Az oldószeres lazúrok oldószer segítségével alkotnak megfelelő elegyet. Itt pedig azt kell tudni, hogy nem minden oldószer káros az egészségre és környezetre nézve. Tehát léteznek olyan lazúrok - ezek a természetes festékgyártók lazúrjai - amelyek oldószeresek, de mégsem jelentenek kockázati tényezőt. A vizes bázisú lazúr előnyei közé tartozik, hogy megkönnyíti az utólagos eszköz tisztítást és gyorsabb száradási idővel bír.
Szintetikus és természetes alapanyagú lazúrok
Az ötödik szabály a szintetikus és természetes alapanyagú lazúrok választásához. Ez a csoportosítás is, mint az előző, a lazúr összetétele szerint alakul. Ami általánosan elmondható, hogy a természetes alapanyagú lazúrok összetételükből kifolyólag valóban környezetbarát festékek. Használatuk biztonságosabbak szintetikus társaiknál. Ami biztos, hogy amíg a természetes festékek gyártói tételesen megnevezik az általuk készített lazúrok összetevőit és ezt közzéteszik, addig a szintetikus festékgyártók ezt nem teszik. Fontos, hogy ne dőljön be olyan dobozcímkéknek, ami a megnyugtatására és a vásárlókedv növelésére szolgál csupán. Például: Egy hirdetésben láthatunk „környezetbarát vízbázisú lazúrfesték” feliratot, és a festék dobozán ez szerepel: „a környezetre gyakorolt káros hatás miatt nem szabad a talajjal érintkező felületeken használni!” Akkor most környezetbarát vagy nem? Ebből látszik, hogy nem minden vízbázisú festék környezetbarát.
A lazúrok tulajdonságait nézve számos esetben a természetes lazúroké kedvezőbbek, mint a szintetikusoké. Példa erre a hámlás vagy lepergő jelenség, ami elég jellemző a szintetikus lazúrok esetében. A természetes lazúrok természetes gyantákat tartalmaznak, amelyek molekulái sokkal kisebbek a szintetikus gyantákénál. Következésképp a lazúr rugalmasan együtt mozog a fával. A természetes lazúrok óriási előnye, hogy sosem fog a fáról leperegni, lehámlani. Későbbiekben a felfrissítés nagyon egyszerű, csiszolás nélkül vékonyan átkenjük a fafelületet.
Tökéletes lazúrozási technika - 5 lépésben
Fa felületkezelés: olaj, lakk vagy lazúr?
Németh Viktor Béla műbútorasztalos és restaurátor mester javaslata, hogy akkor használjunk lazúr festéket, ha a bútor eredeti faerezetét meg akarjuk tartani, de szeretnénk egy kis fényt adni neki, esetleg a fa színét némileg változtatni, élénkíteni vagy sötétíteni. A pácolás és a lazúrozás egyaránt akkor használatos, amikor úgy szeretnénk megváltoztatni a fa színét, hogy a művelet után az erezet még látható maradjon. A pác egy színezőanyag, ami képes beszívódni a fa szerkezetének mélyéig. A lazúr egy lépésben képes színt adni és védelmet kialakítani.
Lakklazúr
A lakklazúr valójában egy színezett lakk. És ahogy a lakkok, ez az anyag is felületen szárad, nem szívódik a fába, hanem annak felületén képez védőréteget. Miközben színez is. Tehát: a fát megszínezi, közben pedig a felületén megszáradva védi is azt a mechanikai sérülésektől, de faápoló anyagokat nem tartalmaz.
Pácok
A pácoknak is van több fajtája: vizes, oldószeres és alkoholos (az előbbi kettő jellemző a vékony és vastaglazúrokra is). Az alkoholos verzió tasakos változatban kapható. A pác nem tesz egyebet, mint beszívódik a fába és elszínezi. Nem ápolja, nem védi, nem csinál a színezésen kívül semmit. A bemosó oldatok ugyanúgy viselkednek mint a pácok, tehát csak színeznek, de nem védenek és nem képeznek felületet a fán. Ezeket a bemosókat egyébként pácolt, vagy lazúrozott felületekbe is bemoshatjuk, tehát keverhetjük a felületkezelőket bátran! Sőt, aki igazán különleges antikolt felületre vágyik, keverje a színeket is nyugodtan!
Fehér lazúr dió bútorra: speciális tudnivalók
A diófa bútorok rendkívül elegánsak és időtállóak, de néha egy kis frissítésre vagy stílusváltásra van szükség. A fehér lazúr alkalmazása kiváló módja annak, hogy modern, világosabb megjelenést kölcsönözzünk a dió bútornak, miközben megőrizzük a fa természetes erezetét és szépségét. Fontos azonban néhány szempontot figyelembe venni.
Előkészítés és csiszolás
A bútor festése előtt a fafelületet megfelelően elő kell készíteni. Ez magában foglalja a nem tapadó szennyeződések eltávolítását, favédelmet és alapozást. Amennyiben már volt valamilyen szerrel kezelve a fa, azt csiszoljuk le róla teljesen csiszolóval, vagy színlő pengével. Ha a bútor már vastaglazúrozva, netalán lakklazúrozva volt, akkor a teljes régi réteget el kell távolítani a csiszolás során. Nagyon kell figyelni, hogy ha lazúrozni akarunk, akkor csakis szálirányba csiszolhatunk! Az érdesítés a bútorfestés előtt elvégzendő lépés, ami azért fontos, mert így eltávolíthatjuk az elöregedett-fellazult rétegeket és megszabadulhatunk a felület mélyebb rétegeiben lerakódott szennyeződésektől. Az érdesítéshez egyszerűen dörzsöljük át alaposan a felületet egy közepesen durva (pl. 150-es) csiszolópapírral. A cél NEM az, hogy visszanyerjük a nyers felületet (az soookkal több munka ám)! Ez a lépés tehát nem az a napokig tartó kínszenvedés, ami után épeszű ember soha többet nem szeretne csiszolópapír közelébe kerülni! A réseket töltsük ki fatapasszal, majd spaklival simítsuk el az anyagot. A fatapasz száradása után csiszoljuk simára a felületet. Mivel a lazúrok és pácok láttatni engedik a fa felületét így annak hibáit is, nem érdemes ilyen módon kezelnünk bútort ha az több helyen sérült!
Alapozás
Lazúrozás, pácolás előtt is érdemes alapozni, főleg ha kültéri a bútor. Speciális összetételnek köszönhetően faanyagvédőszer, alapozószer és lazúr szerepében is funkcionálnak vizes bázisú, gyorsan száradó Lazurán Aqua favédő lazúr 3in1 és oldószeres Lazurán Favédő lazúr 3in1 termékeink. Védelmet nyújtanak a fákat gyakorta megtámadó kártevőkkel, gombákkal és rovarokkal szemben és a káros UV - sugárzástól is óvják a felületet. Mindkét festék alkalmazása környezetvédelmi megfontolásból olyan fafelületeken javasolt, amelyek nem érintkeznek közvetlenül talajjal, illetve nem merülnek természetes vízfelület alá. A Lazurán Aqua favédő lazúr 3in1 hozzáadott viasztartalmának köszönhetően a vizet is könnyedén lepergeti. A fa pórusaiba mélyen beszívódó vékonylazúr a Lazurán Aqua falazúr 2in1, amely vizes bázisának köszönhetően, szintén gyors száradási idővel és vízlepergető tulajdonsággal rendelkezik. Kifejezetten alkalmas gyermekjátékok - és bútorok védelmére is. A beeresztés egy pórustömítő eljárás, aminek az a célja, hogy csökkenjen a fában a hőmérséklet- és a páratartalom-változás hatására bekövetkező mozgolódás (így egy nem túl rugalmas bevonat (pl. zománcfesték) is hosszabb ideig ép marad a felületen). (Így tehát valójában az alapozás is beeresztés.) A leggyakrabban a „beeresztés” alatt a lenolajos kezelés értendő, amit olajbázisú bútorfesték használata előtt alkalmaznak.
Az átvérzés elkerülése diófa esetén
Az átvérzés az a jelenség, amikor a fa csersavtartalma vagy a lazúr színezőanyaga feloldódik a friss festékréteg miatt, így sárgás-rózsaszínes foltok jelennek meg a felületen. Az átvérzés ugyan egy bosszantó probléma, de nem érdemes minden egyes bútornál ettől rettegnünk, mert alapvetően ritka ez a dolog. Ha egy bútoron átvérzés van, akkor azt már az első réteg felvitelekor láthatjuk. A diófa magas csersavtartalma miatt hajlamos lehet az átvérzésre, különösen világos színű lazúrok esetén. Ennek elkerülésére javasolt egy speciális alapozó használata, amely blokkolja a csersavak kivándorlását a fa felszínére. Az alapozóolaj száradását követően a kezelendő felületet a szokásos módon lefestjük színes fedőfestékkel.
Fehér lazúr felvitele és a "whitewash" technika
A fedőfestékek, lazúrok nemcsak esztétikusak, de ezek védik meg a felületet a környezeti hatásoktól. A festéket felvihetjük ecsettel, de akkor nagyon vigyáznunk kell arra, hogy az ecset jó minőségű legyen, ne ragadjon a festékbe, és ne maradjon csíkos a felület. Bútort csakis árnyékos, jól szellőző helyen szabad festeni! A lazúrozásnál és pácolásnál is figyelni kell arra, hogy ne üljön meg sehol a festék és legyen nagyon alaposan eloszlatva a felületen, mert ahová több kerül, ott sötétebb lesz a fa. Veszélyes zónák: a bútorok élei, találkozási pontok, faragványok, díszek. Hogy mindenhol egyenletes legyen a lazúr és így a szín is, én legtöbbször így csinálom: ecsettel egyenletesen felhordom a lazúrt/pácot/bemosót, majd egy szivaccsal vagy puha ronggyal szálirányban áttörlöm. Ennél a technikánál valószínűleg többször kell ismételnünk a műveletet, viszont garantáltan nem ül meg a lazúr sehol. Lakklazúrnál a szivacsos, rongyos áttörlést elhagyom, ilyenkor puha bársonyhengerrel megyek át a felkent anyagon. A szép munka érdekében vegyünk lazúrozó ecsetet és ügyeljünk rá, hogy nagy, egyenletes mozdulatokkal dolgozzunk, lehetőleg végighúzva az ecsetet az adott részen. (Tehát nem pacsmagolunk, nem ütögetjük a festéket és nem hordjuk fel kis részenként.) Szintén nem hordjuk fel a pácot és a lazúrt száliránnyal keresztben.
A fehér lazúr dió bútorra történő alkalmazásakor különösen népszerű a „whitewash” technika. A folyós festéket állaga miatt kenni nem lehet, csak bedörzsölni, bemosni. A szokásos olajlazúroknál fehérebb és tartós lazúrozás fedőfestékkel 3 lépésben érhető el. Egyszerűen elkészíthető, nem kell az alkotórészek összekeverésével bajlódni. Szükséges kellékek: színes fedőfesték, ecset, rongy. Az olajokba, lazúrokba kevert (max. 10-15%) fehér pigment kellemes csontfehér színt biztosít, de tagadhatatlanul nem mindenkinek és mindenhová elég fehér. Akik természetes festékkel szeretnének lazúrozni, de a fehérebb színt szeretnének, azoknak lehet megoldás a Kreidezeit színes fedőfestékének „unortodox” használata. További előnye a módszernek, hogy a színes fedőfesték konyhakész, nem kell az olajat és a pigmenteket összekeverni. Ha szükséges, vékonyan alapozunk alapozóolajjal, majd 10 percen belül töröljük le a be nem ivódott alapozót. Az alapozóolaj száradását követően a kezelendő felületet a szokásos módon lefestjük színes fedőfestékkel. 10-15 perc múlva egy arra alkalmas tiszta szöszmentes ronggyal (pl. régi többször mosott pamutpólóval) erőteljes mozdulatokkal szálirányban letöröljük a festéket. Az ilyen bemosók stílusilag szerintem jobb ha nem színesek, mert a fa szépségét a visszafogott, egyszerű színek fogják kiemelni.
Rétegezés és száradás
Az első réteget a fa szívóképességének figyelembevételével szükség szerinti hígításával kell elvégezni. Nagyon fontos, hogy ecsetteléssel (pl. 2-3 réteg) kell felhordani a vékonylazúrokat. Második réteg lazúr: Lehetőleg sűrűbb állaggal hordjuk fel, mint az első réteget. Itt már nem fejt ki szívóerőt a fa, mivel a pórusait már az első réteg telítette. A harmadik réteg akkor szükséges, ha a fa túl durva felületű volt és sok csiszolás volt az első rétegből. Ilyenkor érdemes a 3. réteg felvitele. Akkor is érdemes a három réteg, ha még nem értük el az első két réteggel a kívánt selyemfényt. A száradás általában rövid idő (1-4 óra) alatt lezajlik, ha környezetbarát termékkel dolgozunk. A kikeményedés a száradás után 2-3 hét alatt zajlik le mindenféle felületzáró esetében. A viasz, lakk, olaj ennyi idő alatt éri el a maximális ellenállóképességét: csak ezután gyepálhatjuk már úgy, ahogyan a választott felületzáró azt elbírja.
Egyéb felületkezelési technikák
A lazúrozáson kívül számos más technika is létezik a bútorok felújítására és díszítésére.
Stencilezés
A stencilezés az a technika, amikor a bútort festősablonnal mintázzuk. Ez a technika jó módszer akkor, ha magunktól nem tudunk szép mintákat kialakítani (és hát a legtöbben így vagyunk ezzel). A stencilezés szuper akkor is, ha ismétlődő minta kell valahol (pl. egy régi ruhás szekrény oldalán). Honnan származik ez a technika? - Az egyik legegyszerűbben elérhető festőanyag évszázadokon át a mész volt. A mészfesték ezért széles körben elterjedt nem csak a falak, de a fafelületek megújításában is.
Dekupázsolás
A dekupázsoláskor lehet csak egy-egy minta, amit rögzítünk… még jobb, hogy így bevonhatunk akár egy teljes felületet (pl. egy asztallapot).
Transzferálás
Ez az a technika, amikor egy nyomtatott motívumot átviszünk (transzferálunk) a papírról közvetlenül a bútorunkra. (Úgy képzelje el a folyamatot, mint amit egy lemosható tetoválás felvitelekor csinálunk (amit gyerekkorunkban amúgy újságkivágásokkal is megcsináltunk a karunkon: na, az is transzferálás volt ám). A transzferálás akkor hasznos, amikor egy nagyon finom minta kell, hogy megjelenjen a bútoron.
Miért válasszunk természetes alapanyagú lazúrokat?
A Natural Naturfarben által gyártott lazúrok választéka kiemelkedő. A Natural Naturfarben termékek prémium felületkezelést biztosítanak igényes felületekre, természetes összetételüknek köszönhetően. Szakértelem, amely mögött 20 év tapasztalat áll. Több mint egy webáruház - segítenek a jó döntésben. Mert nem ma kezdték. Több mint 20 éve dolgoznak az Ausztriában és Svédországban gyártott, természetes alapanyagú festékekkel, lazúrokkal és ápolószerekkel. Számukra a szakértelem nem marketingfogás: termékeiket nemcsak forgalmazzák, hanem ismerik és használják is őket. Tapasztalataikat blogjuk számos szakmai cikkében is megosztják, hogy segítsenek elérni a tökéletes végeredményt. Folyamatos kapcsolatban állnak a gyártókkal, tőlük is rendszeresen tanulnak - így biztos lehet benne, hogy a természetes megoldások valóban működni fognak.
A természetes olajokkal kezelt fák, különösen a fenyőfélék sötétebbé, sárgásabb árnyalatúvá válnak, ami természetes, de nem minden esetben kívánatos jelenség. A természetes alapanyagú lazúrok összetételükből kifolyólag valóban környezetbarát festékek. Használatuk biztonságosabbak szintetikus társaiknál. A természetes festékek gyártói tételesen megnevezik az általuk készített lazúrok összetevőit és ezt közzéteszik. A természetes lazúrok óriási előnye, hogy sosem fog a fáról leperegni, lehámlani. Későbbiekben a felfrissítés nagyon egyszerű, csiszolás nélkül vékonyan átkenjük a fafelületet. Biztonságos, természetes otthon káros anyagok nélkül.