A feketebab és az itáliai tyúk: táplálkozási érték és sokszínű felhasználás

Bevezetés: A feketebab sokoldalúsága és a hüvelyesek jelentősége

A bab, mint hüvelyes növény, évszázadok óta alapvető élelmiszer számos kultúrában a világ minden pontján. A Föld szinte minden táján ismerik, szeretik és használják erőteljes egytálételekhez, masszív növényi krémekhez vagy éppen csábító édességekhez. Az utóbbi, ázsiai vívmány, amely már nagyon régóta ismert, a bab-gesztenye vonalon a megtévesztésig hasonló állagot és ízt kínál. A babfélék sokfélesége - növekedésük, hüvelyük színe, maga a bab színe, a bab hüvelyének formája, felhasználásuk módja és végső elkészítési módjuk - lehetővé teszi, hogy számos módon osztályozzuk őket.

Sokan gondolják, hogy a bab alapvetően nehézkes, a gyomornak megterhelő, sok gázt okozó komponens, amit nem szabad sűrűn enni, de ez téves beidegződés. Éppen ellenkezőleg, a bab minden formájában kiváló növényi fehérjeforrás, tele rosttal és mikrotápanyagokkal, ahogy Tara M. Schmidt, a Mayo Clinic dietetikusa is megerősíti. Ez a cikk a feketebabra, annak táplálkozási értékeire, kulináris felhasználására és az itáliai tyúkfajta különleges tulajdonságaira fókuszál.

A feketebab: eredet, jellemzők és tápérték

A feketebab (Phaseolus vulgaris var. black turtle) egy rendkívül tápláló, sötét színű hüvelyes növény, amely főként latin-amerikai és mexikói konyhák alapanyaga. Egyre népszerűbb a vegetáriánus és vegán étrendekben is, mivel magas fehérje-, rost- és antioxidáns-tartalommal rendelkezik. Dél- és Közép-Amerikában évszázadok óta az egyik legalapvetőbb élelmiszer. Gyakran „turtle bean” (teknős bab) vagy kubai fekete bab néven is emlegetik, jellegzetes füstös, kissé diós íze és sötét fekete héja miatt, amit az antocián nevű antioxidáns pigmentnek köszönhet. A feketebab eredetileg Közép- és Dél-Amerikából származik, ahol évezredek óta a mindennapok része. Becslések szerint Mexikó területén már i.e. 7000 körül termesztették, és innen terjedt el Latin-Ameriában (Peru, Brazília, Karib-térség), ahol számtalan nemzeti étel alapanyaga lett. Nevét természetesen a fekete héjáról kapta, viszont a szem belseje jóval világosabb. A sötét pigment magas antociántartalma miatt a főzés során a főzővíz is lilára változik. A régmúltban a bennszülött népek kiváltsága volt: az aztékoknál például csak a vezetők és a harcosok asztalán jelent meg a fekete bab.

A feketebab tápanyag-összetétele és élettani hatásai

A feketebab kalóriatartalma viszonylag alacsony, és ráadásul főleg lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, viszont fehérje-, rost-, vitamin- és ásványianyag-tartalma különösen magas. Antociánjai antioxidáns védelemmel járnak, és alacsony zsírtartalma miatt jól illik a diétás étrendekbe. Így a feketebab különösen a vegánok és vegetáriánusok étrendjében kedvelt alapanyag, de bárki számára jó választás, aki egy egészséges, tápláló, növényi eredetű ételt szeretne készíteni.

A feketebab kiemelkedően tápláló: a főtt (felfőzött) feketebab kb. 100 grammja mindössze ~130-140 kcal, de ebből 8-9 gramm fehérjét tartalmaz. Ezzel több fehérje van benne, mint a legtöbb más hüvelyesben - ez teszi különösen értékessé a vegán étrendben, ahol a növényi fehérjék szerepe kulcsfontosságú. A fehérje aminosav-profilját tekintve kiegészítő jellegű (magasabb metionin- és lizin-tartalommal), különösen gabonafélékkel (pl. rizzsel vagy kukoricával) kombinálva biztosít teljes értékű fehérjét.

Ezen túl a feketebab nagyon gazdag rostokban: 100 g főtt bab kb. 8-9 g élelmi rostot ad, ami segít a bélműködés szabályozásában és a teltségérzet kialakulásában. A bő rostbevitel többféle pozitív hatással jár: támogatja az egészséges emésztést, serkenti a bélflórát és segít mérsékelni a vércukorszint emelkedését étkezés után (ezért a feketebab alacsony glikémiás indexű ételnek számít). A rostok lassítják a cukrok felszívódását, ezáltal stabilabb lesz tőle az energiaellátás.

A tápanyag-összetétel is impozáns: a feketebab jelentős mennyiségben tartalmaz B-vitaminokat (különösen folsavat, niacint, B1-et), valamint ásványi anyagokat, mint a vas, magnézium, foszfor, kálium. Például a főtt feketebab vas- és folsavtartalma segíthet a vérképzésben, a magnézium pedig az izmok és idegek működéséhez járul hozzá. A babolaj nagyon alacsony (0,5-1 g/100g), ebből túlnyomó része egészséges telítetlen zsír, így gyakorlatilag zsírszegény ételnek tekinthető.

Antioxidáns hatás: a feketebab sötét héját a lengőszín antocianin-származékai adják, ezek erős antioxidáns vegyületek. Antociánok találhatók még például a fekete áfonyában vagy a vörösborban is, ezért a feketebab fogyasztása támogatja a sejtek védelmét a szabadgyökök káros hatásai ellen. Noha a barna vagy vörös bab is tápanyagban gazdag, a feketebab ezen pigment miatt valamivel magasabb antociántartalmú. A sötétebb színű babok - például a feketebab vagy a pintóbab - is tele vannak antioxidánsokkal, amelyek védik a sejteket a károsodástól.

Összességében tehát a feketebab kiváló növényi fehérje- és rostforrás, miközben komplex szénhidrátjai lassan szívódnak fel, így hosszan tartó energiaforrást jelentenek. Szív- és érrendszeri szempontból előnyös, mivel a bőséges rost mérsékelheti a koleszterinszintet, a telítetlen zsírsavak pedig támogatják a szív egészségét. Vegán étrendben ez az egyik „legjobb” fehérjeforrás, különösen ha például gabonákkal kombináljuk (pl. rizzsel).

Konyhai felhasználás és elkészítési tippek

A feketebab felhasználhatósága rendkívül széles: egyaránt készíthetünk belőle meleg főételt, salátát, köretet vagy akár vegán pástétomot. Elkészítési módozatai változatosak, de néhány alapszabály mindig érvényes: a száraz feketebabot főzés előtt érdemes legalább 6-8 órára (ideális esetben egész éjszakára) langyos vízbe áztatni. Ez felgyorsítja a főzést, puhábbá teszi a babot és csökkenti a főzés közbeni gázképződés esélyét. Áztatás után mindig öntsük le a vizet (mert abban oldódnak ki a felfőző gázképző anyagok), és friss vízben kezdjük el a főzést.

Főzéskor gyakori technika, hogy fűszerezésre egész vagy apróra vágott hagymát, fokhagymát és babérlevelet teszünk a főzővízbe - ezek aromát adnak. Más klasszikus fűszerek a kömény, kakukkfű, szegfűbors vagy akár egy kevés cayenne-bors a csípősségért. Sót mindig csak a főzés végén adjunk hozzá, mert a só lassíthatja a bab puhulását. A főzési idő körülbelül 1-1,5 óra, közepes lángon. Gyorsabb módszer a kuktafazék vagy instant pot használata: ebben 20-30 perc alatt is puhára fő a beáztatott bab. Addig főzzük, amíg a szemek teljesen megpuhulnak, de ne essenek szét - ha nagyon kemény, még visszafőzzük. Fontos, hogy mindig áztatott babot használjunk, soha ne próbáljuk szárazon rögtön főzni, mert sokkal tovább főne és töredezetté válhat. Ha nincs idő áztatásra, öntsük le a babot, forrázzuk le, hagyjuk állni 1-2 órát, majd újból öblítjük és friss vízben főzzük tovább. Fokhagymát, babérlevelet, köményt vagy füstölt paprikát gyakran tesznek főzés közben a hagyományos receptekben. A főzés befejeztével, mielőtt sóznánk, vegyük ki a babérleveleket és a hagymát (ha egészben volt), hogy ne adjanak kesernyét az ételnek.

Konzervek és főételek

A feketebab konzerv változata ma már sok élelmiszerbolt polcán megtalálható. A konzerv feketebab előnye, hogy már előre megfőzött és sós lében van, így azonnal felhasználható főételekhez vagy salátákhoz. Hátránya, hogy gyakran sok sót és esetleg tartósítószert tartalmaz. Ha konzervet használunk, mindig öblítsük le a babot hideg vízzel főzés előtt vagy közben - így nemcsak a nátrium csökkenthető, hanem kicsit frissebb, „piacias” ízt is kapunk. A konzervezett bab jól jöhet például gyors salátákhoz, lekvár állagú babkrémekhez (például humusz helyettesítőként) vagy előfőzött alapként egy gyors babos raguhoz.

A feketebab népszerű összetevő a latin konyhában: mexikói vagy kubai verzióban gyakran fűszeres szósszal (pl. paradicsommal, chilivel) főzik össze, és rizzsel vagy tortillával tálalják. Egy klasszikus fekete babos chili con carne helyett készülhet chili sin carne vegán változatban, szója- vagy zöldségfasírttal. Brazíliában a feijoada nevű ételben disznóhússal főzik a babot (ez a babbableves és húsos ragu brazil specialitása). Magyaros ízvilágban a babfőzelék fekete babbal is elkészíthető: ilyenkor a megfőtt babot habarhatjuk vízzel vagy növényi joghurttal/löttyintéssel sűrű, krémes szósszá (hozzáadva egy kis pirított hagymát és füstölt paprikát). Közép- és Dél-Amerikában gyakran készítenek rizses babos egytálételt (arroz con frijoles), ahol a főtt babot köretként kínálják fehér vagy barna rizzsel - együttesen így lesz teljes értékű a fehérje. Egy másik népszerű felhasználás, amikor valamilyen babos pürét készítenek belőle: botmixerrel egészen krémesre turmixolják, így töltelék vagy krém formában is felhasználható (például burrito töltelékként vagy levesbetétként).

Ízlés szerint variálhatjuk a hozzávalókat, ízesítőket: például tehetünk a fekete babhoz füstölt paprikát, köményt, kakukkfüvet, vagy egy kis darabolt paradicsomot, rizzsel együtt főzve pedig egytálételt kapunk. A főtt bab végén kevés citromlével vagy ecettel savanyíthatjuk, így üdébb lesz az íze, és növeljük a C-vitaminbevitelt is. Fűszerezésben bátran nyúljunk a mexikói/karibi aromákhoz: koriander, chilipelyhet, köményt, fokhagymát. Egy kevés olívaolaj hozzáadása pedig gazdagabb ízt eredményez.

A kubai feketebab receptje (frijoles negros)

Egy egyszerű kubai feketebab recept, aminek a legnehezebb része a bab beszerzése.

Hozzávalók (5 személyre):

• 500 g száraz fekete bab (kb. 2,5 bögre), előzőleg áztatva
• 2 db 400 g darabolt paradicsom (konzerv vagy passzírozott)
• 1 nagyobb fej vöröshagyma
• 5-6 gerezd fokhagyma
• 1 evőkanál olívaolaj (vagy növényi olaj)
• 2 teáskanál őrölt kömény
• 2-3 babérlevél
• Fél mokkáskanál őrölt kakukkfű
• 1 teáskanál oregánó
• Só, őrölt bors ízlés szerint
• 1,5 teáskanál barna cukor vagy méz (a paradicsom savassága ellen, nem biztos, hogy kell ennyi)
• 1 evőkanál fehérborecet vagy lime-lé (opcionális)
• Kis csokor friss koriander vagy petrezselyem (opcionális)

Elkészítés:

1. Mossuk át, majd áztassuk be a fekete babot legalább 4-5 órára, de a legjobb, ha egy éjszakára bő vízbe.
2. Egy nagyobb edényben forrás közeli vízbe tegyük fel főni a fekete babot - pont ellepje a víz -, tegyük hozzá a vöröshagyma felét és a babérleveleket. Fedő nélkül forraljuk fel, majd kis lángon főzzük 45-60 percig, amíg a bab félig megpuhul. (Figyeljünk rá, hogy a babot mindig ellepje a víz.)
3. Egy serpenyőben melegítsük az olajat, pároljuk meg rajta a másik fél, apróravágott vöröshagymát és fokhagymát (reszelt, vagy nyomott), amíg üveges nem lesz. Szórjuk rá a köményt, pirítsuk 1 percig, majd öntsük rá a darabolt paradicsomot. Keverjük össze, és adjuk hozzá a barna cukrot is és a zöldfűszereket. Pároljuk együtt pár percig.
4. Mikor a bab félig megfőtt, öntsük rá a paradicsomos alapot, és főzzük tovább együtt, kis lángon, kb. 15-20 percig, míg a bab teljesen megpuhul és besűrűsödik a szósz. Kóstoljuk meg, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Ha szükséges, pici vizet adjunk hozzá a főzés közben, hogy krémes, de nem túl sűrű legyen.
5. Végül keverjük bele az ecetet vagy lime-levet a babbal. Vegyük ki a babérlevelet (ha bent hagytuk), és aprítsuk bele a friss koriandert vagy petrezselymet.

Tárolás, vásárlás és árak

A feketebabot mind száraz, mind előfőzött formában beszerezhetjük. Magyarországon szárított feketebabot megtalálhatunk bio- és természetes élelmiszerboltokban, nagyobb szupermarketek hüvelyes részein, valamint online termelői webshopokban. A csomagolt szárított termékek jellemzően 400-500 grammos tasakokban kaphatók. Konzerveket vagy üveges kiszerelésű feketebabot a legtöbb nagyáruház “canning” polcán is találunk, általában 400-800 Ft körüli áron (450-800 g-os kiszerelésben). A szárított feketebab ára nagyban függ a minőségtől és az eredettől: általában kb. 800-1200 Ft/kg a piaci ársáv (500 Ft/kg-tól több ezerig is terjedhet a biogazdasági, vagy ritka fajták esetén).

Tároláskor a szárított feketebabot száraz, hűvös helyen, légmentesen záródó edényben tartva akár egy évig is eltarthatjuk. Ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön nedvesség és kártevők közelségébe. Főzés után a megfőtt babot hűtőben 3-4 napig tárolhatjuk el zárt edényben. A nyitott konzervet szintén tegyük át zárt dobozba és néhány napon belül használjuk fel. Ráadásul sokszor vásárolhatunk fekete babot piacokon, ahol szezonban háztáji termelők is kínálhatnak friss hüvelyeseket. A feketebab egyre népszerűbb alapanyag, így a nagyobb áruházak polcain egyaránt találkozhatunk import és hazai termékekkel. A bioboltokban gyakran bio minőségű (lásd: ökogazdálkodásból származó) fekete bab is kapható. Amennyiben nem találunk helyben, érdemes neten keresgélni: számos webshop és házhozszállítást kínáló bolt kínál fekete babot is.

A mágikus feketebab-szósz: a keleti konyha kincse

A távol-keleti konyhában is kiemelt szerepe van a feketebabnak, különösen a híres Babao feketebab-szósznak, amely a kínai Santung tartománybeli Linji városának egyik különlegessége. Azt mondják, Linji város megtapasztalásához, a Babao feketebab-szósz megkóstolása elengedhetetlen. Ha nem ízlelted meg, nem is voltál a városban. A Santung tartománybeli Linji egyik különlegességét a Csing-dinasztia Daoguang-korszakában állították elő először. A feketebab-szósz készítésének hosszú története van. A Ming-dinasztia idejéből származó "Materia Medica Compendium"-ban egyenesen azt írják, hogy "szósz készíthető a szójából, a fekete bab pedig gyógyszerként is használható".

A hagyományos kínai orvoslás tudósai úgy vélik, hogy a Babao feketebab-szósz növeli az étvágyat, és az emésztést is javítja, elősegíti a tüdő működését, szabályozza a csit és úgy egyáltalán nagyon jótékony hatással van egészségünkre. A szószban található fekete bab beizzítja az emésztőrendszert és erősíti a lépet is, a padlizsán az, ami jót tesz a csinek és a vesének, a friss gyömbér pedig növeli az étvágyat, és megállítja a hányást. A mandula segíti a tüdőt és enyhíti a köhögést, a bors pedig melegíti a testet. A szezámolaj hidratál, a fehérbor pedig megnyugtatja és aktiválja a testet.

A feketebab-szósz főzésének folyamata Linjiben először a Csing-dinasztia Daoguang időszakában jelent meg. Állítólag egy idős nő kiváló szakács volt, és nagyon finom ecetes ételt készített fekete babból, padlizsánból és olajból. Szerették is a korabeli emberek, és "feketebab-szósznak" nevezték el. Az öregasszony átadta a szósz készítésének művészetét egy mesternek, Peng Sannak, akit később egy szószüzem felbérelt hogy feketebab-szószt készítsen. A Babao feketebab-szósz elkészítéséhez nyolcféle összetevőt erjesztenek együtt, beleértve a fekete babot, padlizsánt, friss gyömbért, mandulát, borsot, lila padlizsánt szezámolajat és a fehérbort.

Az itáliai tyúk: a tojótyúkok királynője

Az itáliai tyúk egy kivételes fajta, melynek kialakulása a múlt századfordulóra tehető. Az évtizedek folyamán a tenyésztők több mint 20 színváltozatát tenyésztették ki, és az új színváltozatok nemesítése a mai napig tart, amelyeket más fajták bevonásával értek el. Az itáliai tyúk története 150 éve kezdődött. A német tenyésztők felfigyeltek az Észak-Olaszországból származó livornói tyúkra, és 1870. táján tenyészteni kezdték. Németországban itáliaiból először a fogolyszínű színváltozat terjedt el, mivel ez jó védőszínnek bizonyult a nappali ragadozó madarakkal szemben a mezőn, erdőszéleken élelmet kereső tyúkok számára. Színtől függetlenül a fajta kialakulása a múlt századfordulóra tehető. Az évtizedek folyamán a tenyésztők több mint 20 színváltozatát tenyésztették ki. Az új színváltozatok nemesítése a mai napig tart, amelyeket más fajták bevonásával értek el.

Jelentősége abban rejlik, hogy korán érő tojótyúk, több éven át tartó, magas teljesítménnyel. A csibék gyors növekedésűek, könnyen felnevelhetők. A fajta további gazdasági jelentősége a mozgékonyság, fejlődése első szakaszában a gyors tollasodás, a korai tojóérettség (a tartás és takarmányozás függvényében a 20.-24. héten). A tollazat színeiben talán minden lehetséges kombináció megjelenik már ennél a fajtánál, de a természet szabta határokat nem lehet átlépni. A sok évtizedes tenyésztői munka alatt a fajta sok változáson ment át, így például változott a taréj formája is. A klasszikus fűrésztaréj mellett már rózsatarajú egyedek is felbukkantak, valószínűleg már 1853 körül. Egyes szakértők szerint ezek az egyedek már vesztettek a fajta nemességéből. Az itáliai tyúk tojása fehér, egy-két színváltozatnál sárgás is lehet. Éves darabszáma 180-200, súlya 55 g körüli. A fajta rosszul kotlik, vagy egyáltalán nem is kotlik meg.

Fizikai jellemzők:

• Törzs: erős, széles, hosszú, vízszintes tartású.
• Vállak: szélesek, lekerekítettek.
• Termetes, erőteljes törzs, széles mellel és jól fejlett, telt, puha hassal, középmagas tág állás, a farok szélesen tűzött és meglehetősen zárt, enyhén felfelé emelkedő vonalban hordott, a taraj metszésében a kakaséhoz hasonló, elöl felálló, hátsó része az oldalán fekszik anélkül, hogy a szemet eltakarná, a toll közepes hosszúságú, széles, jól kerekített.
• Súly: Kakas: 2,25-3 kg, tyúk: 1,75-2,5 kg.

Színváltozatok és jellemzőik

Az itáliai tyúkfajta a tenyésztői munka eredményeként rendkívül sokszínű tollazati mintával rendelkezik. Nézzük meg a leggyakoribb és legjellemzőbb színváltozatokat és az azokra vonatkozó standardokat, valamint az esetleges durva hibákat, amelyek kizárják az egyedeket a fajtatiszta tenyésztésből.

Fogolyszínű:

• Kakas: A fej sötét aranyszínű, a nyakfüggelék sötét aranyszínű, fekete szálkázottsággal, amelynek a szegélyt nem szabad áttörnie. Durva hibák: Túl barna vagy szalmaszínű függelékek, sötét szárnyfedők, mell- vagy combrajz, erősen lisztes evezők.
• Tyúk: A hát, a vállak és a szárnyfedők fogolyszínűek, finom, aranybarna alapszínűek, fekete-barna fröcsköléssel, világos tollszárral.

Aranyszínű:

• Kakas: A nyakfüggelék aranyos, fekete gerinc-csíkkal, amelynek a szegélyt nem szabad áttörnie, a vállfedők és a hát aranyvörösek, a nyeregfüggelék telt aranyszínű, gerinc-csík nélkül, a függelékeken és a fedőkön vaskos, arany árnyalat, a szalagok fémes, feketészölden csillogók, a kézevezők feketék, keskeny, barna külső szegéllyel, a karevezők fekete belső zászlóval és csúccsal, valamint barna külső zászlókkal, amelyek a barna háromszöget képzik. Durva hibák: túl barna vagy szalmaszínű függelékek, sötét fedők, a mell- és a combrajz teljes hiánya, durva, tarkán foltozott mell, erősen lisztes evezők.
• Tyúk: A fej és a nyakfüggelék aranyos, minden tollon fekete gerinc-csík, amelynek a szegélyt nem szabad áttörnie, a hát, a vállak és a szárnyak azonos árnyalatú barnás alapszínűek, minden tollon fekete fröcsköltség, erősen szembetűnő sárgásfehér gerinccel és élesen elváló, egyenletes, aranyos flitterrel. A flitter és a gerincrajz a combokig terjednek. Durva hibák: nagyon nyitott vagy áttört nyakrajz, rozsda, sárga hát szín, lisztezettség az evezőkön és a sarlókon.

Fehér pettyes fekete (fekete, fehér pettyekkel):

• Kakas: Az alapszín fekete, bogárzöld fénnyel, az aljtollazat feketésszürke, az egyes tollak rajza „V" alakú, tiszta fehér folt (petty) a toll hegyén és a mellen, a szárnyfedőkön és a combokon egyenletesen eloszolva kell mutatkoznia, a nyak- és a nyeregfüggelék tollai ugyanígy fehér hegyűek. A sarlók és a kormánytollak lehetőleg feketék, fehér csúccsal.
• Tyúk: Az egész testen olyan egyenletesen eloszolva rajzosak, amennyire csak lehetséges, minél több olyan tolluk legyen, amelyek hegyén „V" alakú fehér hegy mutatkozik. Fiatal állatokon a rajz sokkal gyengébb, mint az öregeken.

Sávozott:

• Lehetőleg egyenletes váltakozással minden toll feketével és élesen elválóan enyhe tejkékkel, keresztben sávozott. A sávok lehetőleg keskeny sorokban, egyenes vonalban futnak, kakasoknál azonos szélességben. A tyúk fekete sávjai szélesebbek, s emiatt sötétebb, mint a kakas. Durva hibák: kakasnál: sárga vagy szürke szín a rajzban, barna a fekete toll részeken, elmosódott fekete, rozsda a szárnyakon és a háton, fehér a sarlókban és a szárnyfedőkön.

Ivart jelző színű:

• Kakas: A mell, a has, a kézevezők, a farok és az aljtollazat szürkén kendermagos, a nyakfüggelék vöröses-sárga, a nyeregfüggelék aranyszínű, mindkettő szürke gerinc-csíkkal és fehér kereszt sávozottsággal. A hát és a vállak vörösek, mutatkozó kendermagozottsággal, a karevezők belső zászlója szürke, a külső zászló szürke-fehér-sárga színnel hullámzott, összecsukva háromszínű szárny háromszöget képez.

Kék-fogolyszínű:

• Kakas: A rajz olyan, mint a fogolyszínű kakasé, de a fekete helyén kék szerepel. A fej narancsvörös, a nyakfüggelék aranyos, a tollak hegyei valamivel sötétebbek, tiszta kék gerincsávval, a szegélynek enyhén át kell törnie, a vállfedők és a hát aranyvörösek, a nyeregfüggelék aranyos, kék gerinc-sávokkal, a függelékeken és a fedőkön finom arany árnyalat mutatkozik, a szárnyfedőkön tiszta kék szalag, a kézevezők kékek, keskeny, barna külső szegéllyel, a karevezők belső zászlója és hegyei kékek, csak az összecsukott szárnyak esetén látható külső zászló barna és a háromszöget képzi, a mell, a combok és a farok tiszta kékek. Durva hibák: kékkel szegélyezett mell, has és combok, rozsdás kék szín, durván áttörő gerinc-sáv, a toll hegyén mutatkozó erős kék külső szegéllyel (rozsda gallér).
• Tyúk: A fej és a nyakfüggelék aranyos, utóbbin tiszta kék gerincsávval, amely a szegélyt enyhén áttörheti. Durva hibák: durván áttörő gerincsáv, a toll hegyén erős, kék külső szegéllyel (rozsda gallér), nem tiszta, kormos vagy erősen rozsdás kék szín.

Gyöngyszürke-narancs:

• Kakas: Az alapszín gyöngyszürke, a fej, a nyak- és a nyeregfüggelék szalmasárga, enyhe szürke gerinc-sávval, a hát és a szárnyfedők szalmasárgák, a mell, a has, a combok, az evezők, a kormánytollak és a sarlók gyöngyszürkék, fehér futtatottság nélkül, a mellen az enyhe szegélyezettség megengedett.

Narancsszínű:

• Kakas: A fej szalmasárga, a nyakfüggelék szalmasárga, fekete gerinc-sávokkal, amelyeknek nem szabad áttörniük, a hát közepe gesztenyebarna, intenzíven ragyogó, a vállak egyenletes narancsvöröstől arany narancsig. A szárnyakon széles szalagot képezve, a szárnyszalagok fémes kékeszöld színben fénylők. A kézevezők feketék sárgásfehér külső zászlóval, a karevezők belső zászlója és hegye fekete, a külső zászló sárgásfehér úgy, hogy az összecsukott szárnyakon, feketén keretezett, sárgásfehér háromszög mutatkozik, a nyeregfüggelék narancssárga, enyhe, alig látható fekete gerincsávval, a has és a farok fekete, a sarlótollakon erős zöld fénnyel, a mell és a combok feketék, a mell felső részén keskeny, narancsszínű szegélyezettség megengedett. Durva hibák: nagyon nyitott vagy áttörő nyakrajz, a mell és a combok durva rajza, nagyon foltos, nem egységes vagy túl világos hát szín, hiányzó zöld fény, erősen lisztes evezők és sarlók.
• Tyúk: A fej szürke, sárga futtatottsággal, a nyakfüggelék szalmasárga, fekete gerincsávokkal, amelyeknek nem szabad áttörniük, minden tollnak viaszsárga a gerince, a hát, a vállak és a szárnyak szürkésbarnák, szalmasárga futtatottsággal és finom fröcsköltséggel, erősen viaszsárga gerincek és keskeny, szalmasárga szegélyezettség.

Vörös nyerges:

• Kakas: A tószín tejfel fehér, a fej narancsvörös, a nyaktollak világos aranysárgák, a hegyük felé kissé teltebbé válók, tejfel fehér gerincsáv, amelynek nem szabad áttörnie, a váll és a hát színe mély vérvörös (karminvörös), a hát színe a nyereg felé kissé kivilágosodik, a nyeregfüggelék vörös, aranysárgával szegélyezett, finom, alig látható tejfel fehér gerincsávokkal, melyek nem törhetnek át, a szárnyfedők vérvörösek és széles tejfel fehér szalaggal vannak lezárva, a kézevezők tejfel fehérek. A karevezők belső zászlója és hegye fehér, a külső zászló vörösbarna, az összezárt szárnyon fehérrel keretezett, vörösbarna háromszöget képezve. A mell, a has, a combok és a farok tejfel fehérek. Különösen intenzív színű állatokon gyakran enyhe fekete fröccsök jelentkeznek ezeken a helyeken, melyek megengedettek. Öreg kakasok esetében az enyhe, világos vörös szélek a mellen és a farokfedő tollakon megengedettek. Durva hibák: Fehérrel áttört szárnyfedők öreg kakasoknál, fehérrel fröcskölt nyak- és nyeregfüggelék, sok fekete a farokban, világosvörös szélekkel jelzett mell fiatal kakasok esetében.

Vörös:

• Kakas: Egyenletes, fénylő, telt vörös, de nem rhode island vörös, az aljtollazat vörös, a farok feketeként megengedett, azonban nem zöld lakkal, hanem bíbor színűvel.
• Tyúk: Lehetőség szerint egyenletes toll, fényben gazdag vörös, de nem rhode island vörös.

Sárga:

• Kakas és tyúk: Egyenletes aranysárga felső- és aljtollazattal, sárga tollgerincekkel, a farok enyhe fröcsköltsége megengedett, viszont nem mutatkozhat fehér szín, illetve lisztezettség, a kéz- és a karevezőknek telt sárgáknak kell lenniük és sötét sárga tollgerincekkel kell rendelkezniük. Durva hibák: Vörös, szalmás vagy nagyon foltos tollazat, fekete szín az evezőkön, lisztezettség, nyakrajz, sok korom a farokban.

Kék:

• Kakas: Az alapszín egyenletes, közép árnyalatú galamb kék szegéllyel vagy anélkül (valamivel világosabb vagy sötétebb alapszín egyelőre még megengedett), a fej, a nyak- és a nyeregfüggelék színe mély sötétkéktől bársonyfeketéig, változhat a fő és a mellsarlók mély sötétkékek, az aljtollazat világoskék.
• Tyúk: Az alapszín egyenletes, közép árnyalatú galamb kék szegéllyel vagy anélkül (valamivel világosabb vagy sötétebb alapszín egyelőre még megengedett).

Világos:

• Kakas: A fej fehér, a nyakfüggelék ezüstfehér, fekete, zölden csillogó szárnycsíkokkal, amelyeknek nem szabad a csúcsig kifutniuk, a rajz csaknem a fejig felérő és elöl csukott (gallérzáródás), a nyakfüggelék alatt a felső háton fekete csepprajzolattal, a farok tiszta fekete, zöldes fénnyel, a fedőtollak és a kis sarlók fehérrel szegélyezettek, a nyereg lehetőleg szárcsík rajz nélküli, a kézevezők feketék, fehérrel szegett külső zászlóval, a karevezők belső zászlója fekete, külső zászlója fehér, a fehér szárny háromszöget képezve, a többi tollazat tiszta ezüstfehér, az aljtollazat szürkéskék.

Porcelán színű:

• Kakas: Az alapszín világos, tiszta aranybarna, mohosság és bors nélkül, minden toll végén kerek, fekete folt és abban, a toll hegyén egy kis fehér pont (gyöngy) helyezkedik el. (Több éves állatok esetében a fehér pont valamivel nagyobb és a fehér folt ekkor félhold alakú keretezettség.) A nyak- és a nyeregfüggelék sötét aranyos, nem vörös, a nyakfüggelékben fekete gerincszálkázottság, az öreg kakasok függelékeiben fehér pontrajznak kell lennie, a fiatal kakasoknak kevesebb a gyöngyözöttsége, a vállak és a hát vörösbarnák, tehát valamivel sötétebbek, mint a másutti alapszín, az evezők belső zászlója fekete, külső zászlója aranybarna úgy, hogy a zárt szárny a háromszöget tiszta alapszínűként mutatja. Lehetőleg minden evezőtoll csúcsán fehér végfolt, a szárnyfedő tollakon két feketefehér szárnyszalag, a faroktollak feketék, fehér végfolttal.

Fehér pettyes kék (kék fehér pettyekkel):

• Kakas: Az alapszín kékesszürke, az aljtollazat világos kék, az egyes tollak rajza vonatkozásában törekednek a toll hegyén helyezkedő tiszta fehér folt (bab) elérésére, melynek a mellen, a szárnyfedőkön és a combokon lehetőleg egyenletes eloszlásban kell mutatkoznia, szalag rajz elérésére törekszenek, a nyak- és a nyeregfüggelék sötétkék, fehér tollhegyekkel, vagy fehérrel gyöngyözött, a sarlók lehetőleg fehér hegyűek.

Fekete szegélyes arany:

• Kakas: A fej aranyszínű, a nyakfüggelék telt aranyszínében finom fekete gerincszálkázottsággal, amelynek nem szabad áttörnie, a vállfedők és a hát erősen csillogó, telt aranyszínűtől gesztenyebarnáig, rozsda vagy egyéb szín bekeveredése nélkül, a nyeregfüggelék olyan, mint a nyakfüggelék, a mell, a has, és a combok minden tollán aranyvörös közép mező és zöld ragyogású, fekete szegélyezettség, a kézevezők külső zászlója aranyvörös, belső zászlója fekete, a karevezők telt aranyszínűek, fekete szegélyezettséggel, összecsukott szárny esetén két zölden ragyogó, finoman szegélyezett, aranyvörös szárny háromszöget képezve, az aljtollazat fekete, a farok fekete, dús zöld fénnyel. Durva hibák: túlságosan tompa vagy fakó szín, erősen kormos nyak- és nyeregfüggelék, nem tiszta színek a vállakon, a szárnyfedőkön és a háton, a tollazatban különösen a farokban, a szegély hiányzó zöld fénye.

Kék szegélyes arany:

• Kakas: A fej aranyszínű, a nyakfüggelék aranytól aranyvörösig, a kék gerinc-szálkázottság kitűzött cél. A vállfedők és a hát ragyogó gesztenyebarnák, a nyeregfüggelék telt aranyszínű, kék gerinc-szálkázottsággal, a mell, a has és a combok minden tolla kékkel keskenyen szegélyezett, aranyvörös közép mezővel, a nagy evezők külső zászlója aranyvörös, a fedett belső zászló világoskék, a szárnyfedő tollaknak kékkel szegélyezett szalagot kell képezniük, az aljtollazat kékesszürke, a farok ragyogó világoskék.

Fehérrel szegélyezett arany:

• Kakas: A fej aranyszínű, a nyakfüggelék aranyszínű, fehér gerincszálkákkal, a vállak és a hát erős aranyvörös, a nyeregfüggelék aranyszínű, finom, fehér gerincszálkákkal, a mell és a comb minden tollán tejfel fehér szegélyezettség és aranyvörös közép mező, a has- és az aljszín fehér, a szárnyfedő tollaknak fehérrel szegett szalagot kell viselniük, a farok fehér.

Különböző babfajták és felhasználásuk

A babfélék sokfélesége rendkívül gazdag, és mindegyik fajtának megvannak a maga egyedi íz- és felhasználási jellemzői.

• Szója: A szója tartalmazza a legtöbb fehérjét a babfélék közül, továbbá egészséges, telítetlen zsírsavakkal is ellátja a szervezetet. Ezek nemcsak energiát adnak, de segítenek stabilizálni a vércukorszintet is - ami kulcsfontosságú a hosszú élet szempontjából. A száraz szójabab már érett és bézs színű. Számos felhasználási formája létezik, akár quinoával összefőzve is kiváló.
• Edamame: Bár az edamame a szójával rokon, fiatalabban, éretlenül szedik le. Étvágygerjesztőnek kiváló: puha előétel, rágcsa és saláta-feltét kerülhet ki belőle. Frissen vagy fagyasztva is vehetjük, majd főzni, gőzölni, mikrózni, tepsiben vagy tálban sütni ugyanígy nekiállhatunk. Ha elkészült, egy pici tengeri sóval, esetleg szezámmaggal és szárított csípőspaprika-darabokkal hintsük meg, de parmezán alatt megsütni is csodás eredményt ad.
• Vesebab: A vesebab az egyik legjobb rostforrás: egyetlen csészényi 46 gramm rostot tartalmaz. Kutatások szerint a magas rostbevitel akár 59%-kal is csökkentheti a szívbetegségek okozta halálozást. A rost nemcsak a bélrendszer egészségét védi, hanem csökkenti a gyulladást és a vérnyomást is. A vibráló vörös színű vesebab tökéletes chilisekhez, ráadásul annyi rákellenes antioxidáns van benne, mint a kék áfonyában. Pluszban fehérjét, omega-3 zsírsavat és vasat is bőven felvehetünk ebből a fajtából, sőt: curry, taco, mártogatós és rizses változat ugyanígy készülhet belőle.
• Lóbabok (fava): Vajas-gesztenyés, krémes, isteni. Ha héjától megszabadítjuk, édességekbe is mehet. A mediterráneum konyhája előszeretettel használja ragukhoz, krémekhez, salátákhoz. Titkos katalizátora a parmezán/grana padano, de kolbásszal is szimfóniát alkot. Spárgához viszont lóbab javasolt, illetve salátákhoz és kencékhez is ez a vajas, édeskés aroma passzol.
• Adzuki: A Himalájából származik, sötétvörös babféle, ami a szójabab után a második helyen áll Ázsiában. Édeskés, de jól ízesíthető, salátákba, currykbe, hummuszba, csokoládés sütikbe is nagyszerű. Nem véletlen kerül a japán mochiba sem. A pici, kerek, vörös szemekből passzírozva főleg édesség készül. Sütemény, cukrászati remekek, illetve még a Hawaii-on és a Fülöp-szigeteken szintén népszerű, citromos-vaníliás fagylalt alapanyaga is. Ez az édeskés, keményítőben dúskáló változat ugyanígy pikáns kísérője lehet rizses és zöldleveles ételeknek.
• Pinto bab/tarkabab: Általános babnak, tarkababnak is hívják az eredetileg Mexikóból származó, gyengébb, neutrálisabb ízű babot. Levesekbe, ragukba is nagyszerű, szépen dundira lehet főzni és főzelékek alapjaként is szolgál. Nálunk paszuly vagy veteménybab néven ismert ez a klasszikus drapp-lila mintás fajta. Spanyolul “festett”-et jelent ez a mintás alapanyag, mely földes ízével sült pürében, illetve raguban működik kiválóan.
• Mungóbab: Leggyakrabban a csírájával találkozunk, melyeket ázsiai levesekhez, salátákhoz adnak. A mungóbab telis-tele van antioxidánssal és keményítővel. Szuper curryk, főzelékek, raguk alapanyaga, hiszen kvázi önmagát sűríti. Imádja a kókusztejet és a spenóttal is nagyon jól kijön. A pici, kerek mungóbab a világ egyik legnépszerűbb hüvelyese. Élénkzöld színét egy fehér csík tarkítja, íze nem tolakodó, állaga keményítős.
• Fehér vesebab/cannellini bab: Sokan keverik a fava vagy lóbabbal, de van közöttük különbség. Formájuk is más, illetve a fehér vesebab jóval vajasabb-magosabb ízt rejt magában. Szintén a mediterráneum kedvence, főleg az olasz konyhában használják sokat, Toszkánában igazi sztár erőteljesen fűszeres ragukban például. Az olasz vesebab - más néven Cannellini - egy krémszínű változat, mely eredetileg Argentínából származik. Levesben, salátában és további mediterrán tálakon találkozhatunk ezzel a kiváló kalcium-forrással. Formáját jól megőrzi, ám összezúzva finom fasírt is kijön belőle. Gyakran keverik egyfelől a szintén fehéres északi babbal, ami krémesebb, vajasabb, így inkább püréhez vagy ragukhoz ajánlott; másfelől a tengeri - Boston - babbal, mely viszont remekül magába szívja a fűszerezést és a többi hozzávaló aromáját.
• Fekete szemes bab: Talán a Black Eyed Peas ismerősebb, de most kevésbé muzikális társáról beszélünk. Krémes állagú, az indiai konyhák és a kreol receptek is szeretik használni currykhez, krémekhez. A fekete szemű bab - melyről a Black Eyed Peas popzenekar is a nevét kapta - alap fehér színében ott egy látványos sötét folt. Földes aromája leginkább olyan sós ételekhez passzol, mint a sonka és a szalonna. Az Egyesült Államok déli részein újévkor szerencsehozó céllal eszik, akárcsak nálunk a lencsét. Remek folsav-forrás, ami főleg kismamáknak jön jól.
• Gyöngybab: Fehér szemű, kerekded és a nevéből kiderül, hogy kisebb szemű is, mint több rokona.
• Vajbab: A fehér vagy zöldes vajbab fut lima-, viasz- és hold-néven is; legyen nagyobb méretű vagy kis édes, de mindenképpen krémes állagú hüvelyesről van szó. Főleg, ha túl sokáig főzzük: ekkor szétesik pürésre. Levesben vagy egytálételben szokás enni, és a legtöbb káliumot ez a fajta tudja felmutatni.
• Áfonyabab (borlotti): Külsejét tekintve az áfonyabab - borlotti néven is fut - szintén ilyen festék-fröccsentett, ám fehér-pink árnyalatú. Minestrone levesben, raguban, pasta e fagioli formájában vagy babsalátában is gondolkodhatunk ezzel a krémes állagú összetevővel.

tags: #fekete #babos #italiai