Zalaegerszeg, a magyar táj szívében elhelyezkedő város, gazdag történelemmel és lenyűgöző természeti szépségekkel büszkélkedhet. Az évszázadok során számos esemény formálta e tájat és lakóit, hagyva maga után emlékeket a múltból, melyek ma is elevenen élnek a városban. Ez a cikk Zalaegerszeg és környékének fontosabb történelmi és természeti nevezetességeit mutatja be, elkalauzolva az olvasót a város múltjába és jelenébe.
Városi Örökség és Emléktáblák
Keresztury Ház: Az Irodalom és Városfejlődés Találkozása
A Kazinczy tér és a Mártírok útja sarkán álló egyemeletes polgárházat dr. Keresztury József ügyvéd, városunk egykori polgármestere építtette családja számára a neves építésszel, Morandini Tamással 1904-ben. Érdekesség, hogy ebben az évben született fia, a neves irodalmár, Keresztury Dezső is. Bár az akadémikus nem ebben a házban jött napvilágra, hanem az ugyanezen telken álló, régi földszintes épületben, a modern épület falai mégis fontos emlékeket őriznek a családról. A belvárosi, főtérre tekintő lakás bejárata a Mártírok útjáról egy kis udvaron keresztül nyílik. Érdemes megfigyelni a lakóház emeleti részének barokkos elemekkel vegyített, eklektikus díszű homlokzatát. Az épület Mártírok útja felőli oldalán, Keresztury Dezső születésének 110. évfordulója alkalmából, 2014-ben helyezték el városunk híres keramikusművésze, Németh János domborművét, mely tovább gazdagítja az épület kulturális és történelmi jelentőségét.
Mária Magdolna Plébániatemplom: Évezredes Helytállás
Zalaegerszeg első plébániatemplomát Mária Magdolna tiszteletére építették a XIII. század első felében. Ennek a helyére és köré emelték a jelenleg is meglévő templomot, melynek alapkövét 1747-ben tették le. A kivitelezés azonban lassú volt, tíz évvel később még mindig csak a szentély került tető alá. A munkálatokat tragikus esemény gyorsította fel: 1760. május 18-án tűzvész pusztított a városban, közel kétszáz ember maradt hajlék nélkül. A régi templom végső romlása is ekkor következett be, ami végül 1769-re fejezte be az új templom építését. Ez a templom ma is a város vallási és történelmi központjának számít.
A Zala Folyó Árvízveszélye és Történelmi Események
A Göcseji Múzeumtól északra, mindössze néhány percnyi séta után fodrozódik a Zala folyó vize, mely elválasztja a belvárost Zalaegerszeg kaszaházai részétől. A folyó áradása számtalanszor okozott kárt az évszázadok során. A legtragikusabb az 1795-ös árvíz volt, mely négy áldozatot követelt: ekkor három gyermek és egy idős asszony veszítette életét. A szörnyűség augusztus 16-án hajnali két óra tájban kezdődött, amikor is a megáradt Zala kilépett a medréből, nemcsak a várost árasztva el, hanem a környező településeket is. A borzalmas sodrásban 40 épület dőlt össze, s 200 ház rongálódott meg. Az összeírt kár 12.603 forintot tett ki. Az árvizek emléke máig él a folyóparton, emlékeztetve az ember és a természet közötti küzdelemre.
Zalaegerszegi Vár: Botrányok és Védelmi Szerep
A zalaegerszegi vár történetéhez fűződik egy - napjainkban is ismert, dokumentumokkal alátámasztott - botrányos esemény. 1650. február 16-án éjjel az egerszegi sereg trombitása, Rohoncról hazaérve, a feleségénél találta a helybéli papot. Jogos felháborodásában a felszarvazott férj jól ellátta a pap baját. A trombitás az ütlegelés során fellármázta az egész sereget, s a katonák egy emberként siettek társuk megsegítésére. Ahogy Kerpachich István várkapitány fogalmazott feljebbvalójának: „éjjeli dolog volt” az asszony és a tisztelendő között, aki, mint kiderült, több mint másfél éve látogatta a csalfa asszonyt. A várnak azonban a török portyázások jelentették a legnagyobb gondot az életében. A zalaegerszegi őrség nagyobb seregnek nem tudott ellenállni, ám kisebb csapatot már el tudott kergetni. A zalai várak riasztórendszere - a hírlövés - lehetővé tette, hogy a zsákmányoló katonák ellen több szomszédos vár összefogjon. A várnak különösen Kanizsa eleste, 1600 után nőtt meg a szerepe, amikor kiépült az apró végházak mélységben tagolt rendszere. A törökök többször is betörtek a városba, 1664-ben el is foglalták a várat. Az élet ugyan helyreállt ezután, a törökök is kivonultak, ám a megerősített vár nem állta ki az idő próbáját: 1675-ben nagy része a tűz martaléka lett.
A Visegrádi várig vezető Török-kori alagút?
Az "Ezeréves fa": Természeti Csoda és Legendák
Hosszú évtizedekig késztette megállásra az erdő látogatóit egy hatalmas tölgy, melyet „Ezeréves fa” névvel őrzött meg az emlékezet. A padokkal körülvett óriásfán egy képet helyeztek el: sokan szívesen idézik fel Mária, a Magyarok Védőasszonya megnyugtató tekintetét. A zalaegerszegiek magukénak érezték a környék legendáit, többek között az is elterjedt, hogy az egyik portyázó török csapatot itt semmisítette meg a helyi várőrség. Ez a fa ma is a természet és a történelem találkozásának szimbóluma.
Városrészek és Fejlődésük
Alsójánka: Új Élet a Régi Helyén
Két magaslat, a Páterdomb és a Jánkahegy között találjuk Alsójánkát. A városrészben a két sarokpontot a neoromán stílusú (ma már jórészt vakolatdíszeit vesztett) vasútállomás, valamint a Mindszenty József által alapított egykori Notre Dame-zárda (ma általános iskola, gimnázium és kollégium) jelenti. A XX. század elején beépült körzetben közel százéves útszakaszokat is találunk: a Mátyás király utca 1927, míg az Árpád utca 1928 óta viseli a nevét. A folyamatos fejlődésről tanúskodik, hogy 1957 óta jelzik a térképeken a Bartók Béla, valamint az onnan kiinduló és visszakanyarodó Móricz Zsigmond utcákat. A történelmi változások a dombos negyedet is érintették: a II. világháború előtt a Dobó Katalin utca Festetics György nevét, a József Attila utca IV. Károlyét, míg a Bem József utca Eszterházy Pál grófét viselte.
A "Csirkekeltető": Titkok és Pletykák a Május 1. Liget Mellett
A XX. század második felében sokan hallottak a Május 1. liget mellett felépült „csirkekeltetőről”. A hivatalos szervek úgy tájékoztatták a lakosságot, hogy csirkék keltetésére és nevelésére alkalmas üzemet húztak fel, ám a városi pletykák szerint a név fedősztorit takart és ennek megfelelően katonai célokat szolgált. Ha hihetünk a világhálón keringő „memoároknak”, akkor a szóbeszédek nem voltak alaptalanok. A katonai objektum 1949-50-ben épült: a kocka alakú épület betonfala két méter vastag volt, saját áramellátással rendelkezett és külön kommunikációs rendszerrel bírt. Kívülről átlagos háznak tűnt, valós ablakai sohasem voltak. Ez az épület ma is rejtélyeket és találgatásokat szül a város lakói körében.
Revíziós Torony: Hazafiság és Akarat Hirdetése
„A földön a legnagyobb hit az erő és az akarat. E kettőt hirdesse az egerszegi Revíziós torony: Nagymagyarországba veteti hitünket és Nagymagyarország megteremtésére irányuló töretlen akaratunkat.” Herczeg Ferenc szavai ezek, melyeket az író 1935-ben mondott az úgynevezett hősök tornya avatásakor. Az építményt (tervező: Antal Dezső építész) a nemesnépi harangláb mintájára állították fel a Mátyás király és a Tomori Pál (akkor: Kemény Zsigmond) utcák találkozásánál. Ez a torony ma is a hazaszeretet és az összetartozás szimbóluma.
Zalabesenyő: Nemesi Örökség és Természeti Szépségek
A Skublics família nagy hatással volt Zalabesenyő fejlődésére. A családból a leghíresebb Skublics Imre (1771-1830) volt, aki két ízben is országgyűlési követe volt a vármegyének, melynek felajánlotta könyvtárát. Az 1954 kötetből álló, 790 művet tartalmazó bibliotéka, a számára építtetett háromosztatú könyvszekrénnyel egyetemben a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltárában a mai napig látható. A leggazdagabb családi levéltár is a Skublicsokhoz köthető: a hagyaték mennyisége 3,64 folyóméternyi anyagot tesz ki, melynek egy részét 1973-ban adta át a somogyi levéltár a zalai intézmény számára. Ma már csak a helyi temetőben és az ottani templomban látható sírkövek emlékeztetnek a nemesi famíliára, hisz’ a család két régi pompás kastélya a háború áldozata lett. Zalabesenyőt felkeresve egy csendes, szép panorámájú „falucskába” érkezünk. Sem a lakosok kedvessége, sem a házakból áradó nyugalom nem árulkodik arról, hogy az egerszegi peremkerület az elmúlt évszázadok során többször is a pusztulás szélére került. A falu neve a besenyők egykori jelenlétére utal, akiket a XI. században telepítettek ide. Ám mégsem ők, az Árpád-kori katonák voltak a falu „honalapítói”, hiszen a Besenyőhöz tartozó Alsó-réten feltárt leletek (pattintott kovaszilánk, római kerámia) arról tanúskodnak, hogy már az ős- és ókorban is lakott területnek számított. Beseneu - így szerepel abban az 1326-os oklevélben, melyben először megemlítik. A XIV. században helyi nemesek birtokolták a falut, melynek két évszázaddal később rengeteg kárt okoztak a portyázó törökök: támadásaikat a település olyannyira megsínylette, hogy szinte teljesen elpusztult. A XVIII. század közepétől a Skublics család határozta meg az életét egészen 1908-ig (a település neve ebben az évben Zalabesenyő lett).
Szenterzsébethegy: A Város Fája és Turista Paradicsom
A zalai táj szívében, Göcsej szélén - két szelíd dombháton - találjuk Szenterzsébethegyet, mely 1969 óta része Zalaegerszeg életének. A gyönyörű panorámával bíró településrészén kedvelt turistaútvonal vezet végig, s miközben szőlők, gyümölcsösök között sétálunk, kirajzolódik előttünk a Kőszegi-hegység és az Alpok körvonala is. Sokunk kedvelt „Örzsehegyét” 1372-ben említik először egy határjárás alkalmával, ám egyes kutatások arra utalnak, hogy a falu már az Árpád-korban létezett. Ez a vélhetően templomos település valószínűleg elpusztult a XVI. században. Öreghegy és Újhegy alkotják Szenterzsébethegyet, melyet jelentős bortermelő településként tartottak nyilván a XIX. században (érdekesség, hogy a Göcseji Falumúzeum szenterzsébethegyi kamrája az újhegyi oldalról került a skanzenba). A ma közösségi házként működő, egykori iskola falán 2012 óta tábla emlékezik Mindszenty József apátplébánosra, aki sokat tett az intézmény alapításáért és felépítéséért (az iskola falán találjuk még az I. és II. világháborús emlékművet is). A Város Fája; „az öreg matuzsálem”; a fa, amelyet hét ember tud körbeölelni - a hangzatos jelzők Zalaegerszeg legjelentősebb természeti értékére, a szenterzsébethegyi kápolna közelében lévő szelídgesztenyefára utalnak. Az adatok impozánsak: 1550-1560 körül ültethették (vagyis több mint 450 éves), törzsvastagsága közel 7 méter, magassága pedig 13 méter. Jóval nagyobb volt ennél, ám 1978-ban villámcsapás miatt több koronaága leszakadt.
Páterdomb: Utcanevek és Történelmi Emlékek
Zalaegerszegen az egyre szaporodó terek és utcák a XIX. század második felétől új neveket kaptak - némelyiket a tulajdonosáról nevezték el, így Páterdombot is, hiszen itt voltak a katolikus egyházi birtokok, a püspök uradalmi földjei (a páter szó jelentése: katolikus pap, atya). A városrész lassan formálódott, majd’ egy évszázadba telt, míg mai alakját elnyerte. Egyik legrégebbi utcája 1903-tól viseli Kinizsi Pál nevét, bár a kezdetekkor még nem épült ki ma ismert, teljes hosszúságában. A XIX-XX. század fordulójának lakosai mezőket láttak a Bíró Márton utcától keletre. 1928 óta láthatjuk térképeken a - teljes egészében a két világháború között kiépült - Farkas Dávid utcát; a névadó sokat tett a településért, hiszen a páterdombi és a zalaegerszegi határban lévő összes ingatlanát a szegénysorú tanulók segélyezésére adományozta. Nem messze a jellegzetes házaktól, a mai Holub József utca környékére tervezték az új klinikát (erről árulkodik, hogy 1955-ben Új kórház utcának hívták a szakaszt), ám a Külsőkórházat végül a pózvai városrészben építették fel. Az évtizedek folyamán többször változtak az utcanevek Páterdombon: a Juhász Gyula utca egy szakaszát 1928-ban - érthetően - Vasút utcának nevezték, a Radnóti utcára 1937-ben még Csáktornyai utcaként hivatkoztak. Míg a Báthori István utca 1963-ra épült ki teljes egészében, addig a Baross Gábor utca beépülése csak az 1960-as évek végén kezdődött el.
Ola: Történelmi Gyökerek és Gazdasági Érdekek
Ola neve 1236-ban tűnik fel először a forrásainkban, ám a település már réges-régen lakott volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1955 körül az egykori laktanya udvarán egy késő avar kori övgarnitúra került elő (ez a Göcseji Múzeum birtokába került). 1526 környékén a Zala folyó mocsaras területei miatt Olába csak töltésen keresztül lehetett közlekedni. A falu és Zalaegerszeg a XIX. század végére már teljesen összeépült, ám a határok találkozásán túl gazdasági érdekek is fűződtek ahhoz, hogy Olát a városhoz csatolják. Egerszeg ugyanis szerette volna adózó polgárai számát növelni, ehhez pedig szüksége volt a településre, hisz a borkimérés (Ola házankénti kocsmáltatási joggal bírt), továbbá a heti épületfavásár haszna mellett még a huszárlaktanya lovassága is itt költekezett.
Ruhagyár és Petőfi Laktanya: Ipari és Katonai Örökség
Magyarország első ötéves tervének eredményeként avatták fel 1951. december 18-án a zalaegerszegi Ruhagyárat az egykori Átlós (később Lenin) úton, melyet ma Platán sornak hívunk. Zalaegerszeg a II. világháborút követően Magyarország egyik legnagyobb katonai központja lett az 1949-ben létesített Petőfi Laktanyával. A 47 hektár területet elfoglaló, egykori népes kaszárnya életére a Magyar Honvédség zalaegerszegi toborzóirodája (Zala megye 12. KATONAI IGAZGATÁSI ÉS ÉRDEKVÉDELMI IRODA), az előtte felállított emlékkő, valamint a számviteli főiskola kertjében található Petőfiszobor utal. Az átalakított és felújított egykori körletekbe az 1971-ben alapított számviteli főiskola pedagógusai és diákjai költöztek be 2000-ben. A "ZALA"-GYAKORLAT során, a Varsói Szerződés 1968-as csehszlovákiai intervenciójában nagyrészt zalaegerszegi katonai egységek vettek részt. A bevonulás hivatalos fedőneve „Zala”-gyakorlatként híresült el a történelemben.
Landorhegy: Termőföldből Lakótelep
Zalaegerszeg egyik legnépesebb városrésze, a Landorhegy termőföldből „született”. A XVIII. században nagyrészt erdő volt itt, a területet 1803-ban Landor Hegyi fordulóként jegyezték, 1875-ben pedig már dűlőként szerepelt - így dokumentálták még 1960-ban is. A landorhegyi lakótelep helyén 1962-ben kukoricaföldek terültek el, melyekből mára modern lakóépületek és parkok váltották fel.
Pózva: Történelem és Természet Harmóniája
A városhoz 1963-ban csatolt településrész, Pózva is hasonló „kort” ért meg, hiszen 1272 óta fordul elő különböző feljegyzésekben: a „Pozuba” alakból lett a „Pozba”, 1513-tól „Pozwa” néven írták a községet. 1576-ig lakott helyként tartották számon, amikor is a török felégette, igaz, nem néptelenedett el. A XVII. században, valamint a XVIII. század elején pusztaként jegyezték Pózvát, mígnem a XVIII. században újra benépesült. Történetében mindig is fontos szerepet játszott az erdő: a pózvai rengetegről már egy 1598-as dokumentumban írnak (ebben Egerszeg lakóit a fakivágástól tiltják), 1785-ben erdőségek között megbújó kicsiny falucskaként festik le a községet. A pózvai erdő volt a mai Zalaegerszeg területén az első erdő, ahol a munkálatokat szakember irányította. Pózva mellett a kavicsbányászat következtében 112 apró tavacskából álló, gazdag madárvilággal rendelkező tórendszer is kialakult. Németh János, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas zalaegerszegi szobrász, keramikus domborművét 2006 óta találjuk a pózvai gyógyszertár falán (az alkotás eredetileg a megyei kórház főbejárati csarnokát díszítette).
I. Világháborús Olasz Hősi Temető: Emlékezés és Megbecsülés
2016 nyarára az olasz nagykövetség segítségével újították fel az I. világháborús olasz hősi temetőt. Az 1927-ben épített, szépen parkosított sírkertben 1656 katona lelt végső nyugalomra: a műkő keresztek alatt olaszok, az emlékművek alatt más nemzetek fiai nyugszanak (egyebek mellett zsidó sírok is találhatók itt). Ez a temető a béke és az emlékezés fontosságát hangsúlyozza.
Külsőkórház: A "Drótfalu" és a "Magyar Szibéria" Emlékei
A Külsőkórház területét egykoron Drótfalunak vagy Magyar Szibériának nevezték azok a fogvatartottak, akik hónapokig, évekig sínylődtek a rossz emlékű internálótáborban, melyet 1915-ben építettek Pózva határában egy erdei fennsíkon, a honvédhuszárok egykori gyakorlóterén. A vérzivataros évek alatt eleinte orosz katonák kerültek a táborba, később szerbek, románok és olaszok is - a közelben kiépített hadifogolytemető a fogvatartottak emlékét őrzi. 1919-től 1924 végéig politikai üldözöttek kerültek az internálótáborba, melynek helyén tüdőszanatórium működött tovább. A hely ma már csendesebb, de az emlékek tovább élnek.
Természeti Értékek és Legendák
Az "Ezeréves fa" és a Török Hódítók Legendája
Hosszú évtizedekig késztette megállásra az erdő látogatóit egy hatalmas tölgy, melyet „Ezeréves fa” névvel őrzött meg az emlékezet. A padokkal körülvett óriásfán egy képet helyeztek el: sokan szívesen idézik fel Mária, a Magyarok Védőasszonya megnyugtató tekintetét. A zalaegerszegiek magukénak érezték a környék legendáit, többek között az is elterjedt, hogy az egyik portyázó török csapatot itt semmisítette meg a helyi várőrség. Ez a fa ma is a természet és a történelem találkozásának szimbóluma, melyhez számos helyi legenda fűződik.
A Szenterzsébethegyi Szelídgesztenyefa: Évszázados Tanú
A Város Fája; „az öreg matuzsálem”; a fa, amelyet hét ember tud körbeölelni - a hangzatos jelzők Zalaegerszeg legjelentősebb természeti értékére, a szenterzsébethegyi kápolna közelében lévő szelídgesztenyefára utalnak. Az adatok impozánsak: 1550-1560 körül ültethették (vagyis több mint 450 éves), törzsvastagsága közel 7 méter, magassága pedig 13 méter. Jóval nagyobb volt ennél, ám 1978-ban villámcsapás miatt több koronaága leszakadt. Ez a fa ma is lenyűgöző látványt nyújt, és a város egyik legfontosabb természeti kincse.
Összefoglalás és Következtetések
Zalaegerszeg városa és környéke tele van történelmi emlékekkel és természeti szépségekkel. A múlt eseményei, a város fejlődése, a helyi legendák és a természeti kincsek mind hozzájárulnak a város egyedi karakteréhez. A cikkben bemutatott helyszínek csak ízelítőt adnak abból a gazdagságból, amit Zalaegerszeg kínál a látogatóknak és a helyi lakosoknak egyaránt. A jövőben is érdemes lesz felfedezni e táj rejtett kincseit és tovább ápolni a múlt emlékeit.
tags: #feny #ital #gesztenyes #sorkert