Fickós Falatok Teljes Évad Információk

A "Fickós Falatok" cikksorozat a modern irodalom, különösen a költészet, valamint a történelmi események és azok feldolgozásának komplex világába kalauzolja az olvasót. A hagyományos és az avantgárd művészeti törekvések, az ihlet és a mesterségbeli tudás örök dilemmája, valamint a múlt megismerésének kihívásai mind olyan témák, amelyek mélyreható elemzést igényelnek. Az olvasó a legkülönfélébb szempontokból ismerkedhet meg ezekkel a fogalmakkal, legyen szó akár irodalomtörténeti, pszichológiai, vagy történelmi megközelítésről.

Az irodalmi ihlet és mesterség paradoxona

Napjainkban az ihletről beszélni nem divat. Mintha az írással járó elmélyedésnek és felajzottságnak olyasféle megnevezése rejlene a fogalomban, mely az író szolid szakmai megbízhatóságát, termékeinek tisztességét kezdené ki. Mintha valami szándékon túli, a véletlennek kiszolgáltatott és kegyelmi jellegű tény sejlene föl benne, amit nem emészt meg racionalista ismeretvágyunk. Kosztolányi még verset írhatott az ihlet percéről, Rilke még mondhatta, hogy „angyal diktálta” neki a Duinói elégiák-at (olyan versekről különben a költő minden megrendült magyarázatát el kell fogadnunk), de napjaink költői kénytelenek többnyire sokkal tárgyiasabban fogalmazni: - Szerencsém volt, „bejött”, eszembe jutott. A nagy misztikus vers: A holló létrejöttének demisztifikált történetén Poe azt írta: „A legtöbb szerző, kivált a költők, abban tetszelegnek, hogy elhitessék az emberiséggel, valamiféle szép tébolyban alkották meg műveiket, valamiféle önkívületi sugallatban… Szándékom abban áll, hogy megmutassam, e versnek egyetlen pontja sem köszönhető sem véletlennek, sem sugallatnak, sokkal inkább épült sorról sorra ugyanazon pontosság és logika szerint, akár egy matematikai bizonyítás egyes részei.”

Poe értekezése a tudatos versszerkesztésről Baudelaire és Mallarmé számára önmagukra ébresztő reveláció volt, s rajtuk keresztül századunk csaknem minden nagy költőjének gondolkodására hatott. Innen származik az írás mesterségbeli részének, a hatás megtervezésének előtérbe tolulása, a verskompozíció mint csaknem mérnöki feladat. Igen, de míg a modern költészet említett őseinél a szakszerűség, a tudatos mesterség, a hatáskeltés trigonometriai kiszámítottsága ilyen kivételes tiszteletnek örvend, ott áll mellettük a másik ős, az örökifjú Rimbaud, aki legalább ekkora hévvel hirdette meg a láz, az ihlet, a sugallat és látomás abszolút hitvallását. Így lett a modern költészet az ősök miatt Janus-arcú. Mesterember és ördög - szokatlan együttélés ez egy korszak költészetének házában. No de hát századunk verstermésének lelkiismeretes olvasója sok minden más furcsasághoz, kényelmetlenséghez volt kénytelen még hozzászokni. A tudatos-pontos önelemzők és a véletlennek magukat átadó látomásba merülők ugyanis közös erővel forgatták fel azt a bizonyos házat.

A versképlet és a közlés változásai

A század versképletének, verseszményének gyökeres átalakulása közismert. Tudott egyfelől az a formai revízió, mely a kötöttségeket sorra levetve végül is azt tapogatja körül: van-e, és ha van, mi a vers formai minimuma. Kevésbé látványos, de az átalakulás szempontjából még radikálisabb másfelől az a felülvizsgálat, mely a versbeli közlés területén történt, s amely a köznapi logika uralmának háttérbe szorításán át eljutott a még éppen megfejthető közlésig, annak minimumáig, sőt egyes végletekben magának a közlésnek a tagadásáig. Mindenképpen lebontó folyamat ez, mely az új létrehozása érdekében visszanyúlt a műfaji, sőt a nyelvi alapokig, azokat tette fokról fokra kérdésessé. Nálunk, a gyakorlatában igazán nagyszerű eredményeket felmutató magyar költészetben van valami tartózkodás ezzel a nyugtalanító-tisztázó törekvéssel szemben. Mintha kevésbé foglalkoztatná költőinket intellektuális és filozófiai problémaként a líra, közlésének különleges funkciója, a vers változásának ténye, a változtató törekvések eszmei indoka; vagy legalábbis ritka, kivételes alkotói típusainkat foglalkoztatná csupán. Meggondolkoztató pedig, hogy a nagy és nemcsak a nagy irodalmak - fogalmazzunk enyhén - tekintélyes részében nem ez a helyzet.

Pár évvel ezelőtt „A líra ma” címen már napvilágot látott nálunk egy eléggé terjedelmes antológia, amely a világ legkülönbözőbb modern költőit szólaltatta meg a költészetnek ezekről az alapkérdéseiről, s a más nyelven tájékozódni nem tudóknak már ez is némi - nagyon érdekes - anyagot kínált. Most ugyancsak Hajnal Gábor gondos és világosan áttekinthető szerkesztésében (Garai Gábor értő bevezetőjével), „Ihlet és mesterség” címen pusztán csak a német nyelvterület költőinek problémavilága tárul elénk. Mindenekelőtt meglepő, hogy a német költők elméleti tájékozódása (és persze költői gyakorlata is) milyen széles skálán mozog, mennyi ellentétet ölel fel. A bontásnak a művészi minimumokon túlvezető olyan kísérleteit is (automatikus írásmód, lettrizmus, konkrét költészet), melyek a közlést vagy teljességgel a véletlenre bízzák, vagy a szavakat a nyelvi szintaxisból kiszakítva, hanghatásukra redukálva meg is tagadják. Ezek elevenen tenyésző végletek. Az idegenség távlatából nézve nem is annyira költői termésük a fontos, hanem elvileg nyugtalanító létezésük. Fokozott körültekintéssel meghatározni kényszerítenek ugyanis: mi a vers, mi a költő és a költészet funkciója?

A vers fogalma és funkciója Hegel, Brecht és Kunert szerint

A jelentékenyebb válaszok között, melyeket a kötet a német költőktől elénk tár, felfedezhető egy hol közelebbről, hol távolabbról visszhangzó tézis, mely Hegelen alapszik, s melyet Helmut Heissenbüttel „A vers Mallarmé és George után” című tanulmányában idéz is. Eszerint a vers - egyszerűsítve Hegel kifejtett gondolatmenetét - „az ember külvilágáról a tudat mélyére vonatkoztatott beszéd”. Flaubert-idézethez Brecht fűz hozzá, vele polemizálva: „Ne csak tükrök legyünk, amelyek a rajtunk kívül megnyilvánuló valóságot tükrözik. Ha befogadtuk a tárgyat, valamivel gyarapítanunk kell önmagunkból, csak azután léphet ki belőlünk…” „Nem az a dolgunk - egészíti ki Brecht gondolatát Georg Maurer -, hogy a valóságos dolgokat mutassuk meg, hanem azt, hogy milyenek a dolgok valóban… Ez az emberi elsajátítás, pozitív bekebelezés. A valóság ugyanis az emberben válik az ember számára valóságossá.” Közvetlenebbül, konkrétabban fogalmaz a szintén NDK-ban élő Günter Kunert, aki azt mondja: versen, „a vers tudatán a személyes tapasztalaton nyugvó intuitív felismerés viszonylag önálló folyamatát értem, amely meghatározott formában, épp a versben hat, s így mással fel nem cserélhető sajátságra tesz szert”.

„lírikus…” S gondolatmenetét ilyen költőien merész következtetéssel egészíti ki: „Az egész emberiség abból él, hogy itt-ott valaki találkozott önmagával, de ki találkozik önmagával? Ezekből a kiragadott és bőven folytatható idézetekből, melyeknek egymástól való eltéréseit most nem célunk magyarázni, úgy tűnhet fel, hogy a német nyelvű líra szilárdabban kapcsolódik a múlthoz, a költői hagyományokhoz, mint ahogy állítottuk. Elvégre Brecht a belső világ, a személyessé vált kép kifejezésének igényét igazán mértéktartással fogalmazza meg (nem úgy, mint Rimbaud), s az, amit Benn mond, aligha haladja meg Rilkét. Ez az impresszió azonban helytelen. Az Ihlet és mesterség kötetcímként nagyon is találó: az elemzésekből, vitákból kitetszik: hogy a modern költő már vázolt két lehetséges álláspontja sokkal élesebben és végletesebben áll itt szembe egymással, mint ahogy mi ehhez líránkban szokva vagyunk. Benn például azt mondja - hogy az egyik pólus legnagyobb tekintélyeként újra csak őt idézzük: „A vers általában nagyon ritkán születik - a verset csinálják.” Hans Arp, a dadaizmus egyik megalapítója és német nyelven legjelentősebb alakja viszont ezt: „A Felhőszivattyú számos verse rokonságot mutat az automatikus verssel. kézírással írtam le, ezzel akartam rákényszeríteni a nyomdászt arra, hogy mozgásba hozza a fantáziáját, és így, szövegem kibetűzése közben, kénytelen legyen alkotóan közreműködni.”

A művészet és spontaneitás vitája

A művesség és a spontaneitás két szélső álláspontjával Wilhelm Lehmann egyszerre száll szembe: „Ami azért új, hogy új legyen, még sohasem lett művészet” - utasítja el a dadaista spontaneitást, ugyanakkor az ihlet alapján hadakozik Benn-nel: „A »mérnökköltő« álfogalmának kultusza dívik… (Benn tézisének következménye) az az átkos babramunka, amely a mai fiatalok jelentős részén meglátszik. E viták és tisztázások vagy tisztázási törekvések mögött - mint legfőbb erjesztő erő - a következő tény áll: a versbontó, nevezzük összefoglaló nevükön, az avantgárd törekvések két hullámban is végigfutottak a német nyelvterületen vagy annak nagyobb részén (a 10-es, 20-as években, majd második hullámuk már 1945 után). Ez a második hullám utórezgéseiben még ma sem pihent el; csak ma nem a dada automatizmusa a divat, hanem, ahogy például Hans Magnus Enzensberger írja, a grammatika és a szintaxis akadályainak elhárítása. S ezek a hullámok bármi ellenállást váltottak is ki - és sokak szerint bármi kétes is az az eredmény, amit létrehoztak -, a líra egész gyakorlatára, a versírás módszerére az alapokat is érintve hatottak.

Enzensberger „Az avantgárd aporiái” című tanulmányában joggal harcol a kóklerkedések, szélhámoskodások tikkasztó hordalékanyaga ellen, amit ez a két hullám a német irodalomra zúdított - egy szellemi divat mindig is táptalaja a kóklereknek -, mégsem téveszti szem elől ezt a tényt. tanúként ugyanazt állítja, amit mi. Olyan nyilvánvaló igazság ez, hogy elég bármilyen, kicsit teljesebb modern német antológiát elővenni vagy a kötetben közzétett költői ön-verselemzéseket végigböngészni, akár Enzensbergernek magának „Egy vers születése” című cikkét az analizált verssel együtt elolvasni. Egész kihagyásos nyelvkezelésén, képhasználatán, minden költői mozdulásán rajta a pecsét, hogy csak a bírált hullámok után keletkezhetett. S ez nemcsak rá vonatkozik, a jelenség korántsem egyedi. Nagy könnyelműség minden általánosítás - kivált idegen nyelvterületen mozogva -, de talán mégis megkísérelhetjük összefoglalásul: a német költészetben az utolsó évtizedek során kialakult egy delíraizált, köznapi beszéd, amely mégsem köznapi logikával beszél (hanem sajátos versbeli közlésrendszerrel), és többnyire nem is köznapi logikával fogható tartalmakat hordoz. félhasonlatoknak és hiányos képeknek egybetorlasztása. Folytathatnánk, de nincs értelme, mert nyilván az olvasó is észrevette, nem speciális, amit mondunk, hanem a modern költői módszerek általánosságaiba tévedtünk bele. Igen, de nem véletlenül.

A költészet mint világnyelv és Rimbaud rejtélye

Enzensberger - hogy még utolszor idézzem - az egyik, itt nem szereplő tanulmányában azt mondja: „A modern költészet fejlődési folyamata költői világnyelv kialakulásához vezet.” Az ő gondolatát támasztja alá az iménti jelenség: a német költészetről beszélve általában a modern költészetről beszéltünk. Arról a századunkban kialakult költői formanyelvről, mely a vers tektonikus megrázkódtatásai során a legkülönbözőbb irodalmakban egyaránt megjelent, érvényességet és apránként csaknem egyeduralmat szerzett. Ne tévedjünk: ez nem az avantgárd formanyelve, de az avantgárd nélkül sosem jött volna létre. Hogy ellenkezéseket leküzdve és harcok árán? Természetesen, hiszen ez a formanyelv, mint a legtöbb korszak költői nyelve, mást fejez ki a köznapi szavakkal, mint a köznapi beszéd. De ez már a líra műfajából fakad. A német költők nyugtalan elmélkedéséhez a költői gyakorlatnak ez az eredménye társul. A „szürke elmélet” e nálunk szokatlan tengeréhez jó versek és nem jelentéktelen költészet. Könnyű és kísértő, kivált nekünk és kivált a németek fejére idézni Goethe szavát az élet zöldellő aranyfájáról.

Rimbaud igazi rejtélye nem az, hogy elhallgatott tizenkilenc évesen, kétségtelen költőzseniként, hanem az, hogy mit hozott létre, meddig jutott el, milyen új költészetet kezdeményező végpontig. Az elhallgatás ténye persze nyugtalanító; s legalább annyira izgatja a képzeletet, mint egy égre kiáltó bűntett, melynek az agyonelemzett, ismert adatokból nem tudjuk kikövetkeztetni a tettesét. Lélektani detektívtörténet ez; méltó arra, hogy tudósok, pszichológusok, irodalomtörténészek hosszan töprengjenek rajta. Az egyik oldalon ott áll a költészete csúcsaira ért kamaszzseni, az „Egy évad a pokolban” Rimbaud-ja, az írás világirodalmilag páratlan lázában és szenvedésében, a termékeny szenvedés paroxizmusában; a másikon ott a kalandor Rimbaud, aki huszonkét kiló arannyal a derekán járja Afrika alig feltárt vidékeit, és rá se hederít költészete késői sikerére. Mi lehet az ismeretlen, amely az egyenlőségjelet a két személyiség között érthetővé teszi? Ne szóljunk semmit. A kérdés félrevisz, s minél több adatot közölnénk, annál inkább belebonyolódnánk. Forduljunk inkább az igazi rejtélyhez, a száz éve elhallgatott költőhöz.

A modern költészet definíciói és a nyelv kísérletei

Valahányszor azok között a meghatározások között tallózunk, hogy mi különbözteti meg a modern költészetet a régitől, két alaptételbe ütközünk bele. A másik: hogy a költő maga sincs tisztában azzal, hogy a nyelvvel és a kifejezésmódokkal kísérletezve, mi az az ismeretlen, amit létrehoz. Lássunk néhány példamondatot abból a sebtében egybefűzhető breviáriumból, amely e tárgyban a költők vallomásaként a kezünk ügyébe esik. Francis Crémieux-vel való beszélgetésében: „…Olyanfajta képeket kell felfedeznünk, amilyeneket még sohasem találtak ki, virágokat, amelyek úgy nyílnak előttünk, mint a radar nyitású ajtók, maguktól, azzal a feltétellel, hogy mi is elébük megyünk… A kifejezés kétértelműsége nem jelenti a gondolkozás kétértelműségét, hanem, véleményem szerint, ez csak az elmondandó dolog gazdagabb kifejezési eszköze. Eddigi nyelvfogalmunk ma már elavult.” T. S. Eliot „A költészet zenéje” című esszéjében, a maga tartózkodó módján, inkább csak a modern vers jelentését és a nyelv összefüggését - e kapcsolat elégtelenségét - világítja meg: „Lehet egy versben sokkal több annál, mint amiről a költő tudott… a vers félreérthető volta talán abból ered, hogy többet, nem pedig kevesebbet jelent, mint amennyit a mindennapi beszéd közölni tud.”

Alain Bosquet „Verbe et vertige” (Szó és szédület) című kötetének „A költő írja költeményét; a költemény írja költőjét” című tanulmányában egész alkotáslélektani apparátussal bizonygatja, hogy a versírás kísérlet: önmagunk és a világ felfedezésének kalandja. árnyékunkat… Túl kell lépnünk a szavak szó szerinti értelmén, hogy tágabb értelmet biztosítsunk az olvasónak, íme, a költészet kategorikus imperatívusza.” Eugene Guillevic a francia költői köztudat nézeteit így fogalmazza meg: „Rimbaud óta, Rimbaud következtében történt, hogy a költészet kalanddá vált. A szó minden értelmében bizonyára. De amit leginkább aláhúznék, az a következő: Rimbaud óta fordult úgy a dolog, hogy a költő írás közben fedezi fel a mondanivalóit.” Végül nézzük, mint érvel Roland Barthes, a strukturalista tudós, mikor a régi és a modern költészetet egybeveti. „A modern költészet és a klasszikus művészet között lényegbevágó különbség van - mondja -, amely az azonos szociológiai szándékon túl semmi közös pontot nem hagy a kétféle költészet között. Ne firtassuk, hogy a költők vallomásában és a tudós tételében mi az igazság, mi nem. (Barthes tézise különösen kihívja és kihívta a bírálatot - kivált a nem francia költészetek ismeretében; s ha jobban meggondoljuk, a francia költészetre leszűkítve is.) Ugorjunk vissza Rimbaud-hoz. Tizenhat éves korából, 1871-ből, fennmaradt a költő kamasznak két ars poeticaszerű levele, melyet azóta is úgy hívunk: a látnok levelei. Nézzük meg, hogy ebben a két levélben (forrón és a magánlevél csapongó előadásában) mit találunk. Ismételten benne van a levelekben az alaptétel, hogy a költészet célja az ismeretlen; benne van, hogy az ismeretlen felfedezése új formák…

Michael Jackson gyermekei és a modern sztárvilág

Szinte hihetetlen, már több mint tíz év telt el azóta, hogy a "Pop Királya" itt hagyott bennünket, a világ csak most kezdi el felfedezni magának Michael Jackson gyermekeit. Márpedig belőlük három is van, akikre eddig méltatlanul kevés figyelmet szánt a világsajtó. Lányáról, Paris Jacksonról szinte naponta jelennek meg a hírek, a leginkább a szépségével és azzal kerül a címlapokra, apjához hasonlóan a világ szegényebb vidékein próbál segíteni a rászorulóknak. Ez a jelenség rávilágít a modern sztárvilágban rejlő kettősségre: miközben a média a magánéleti részletekre koncentrál, addig a hírességek gyermekei gyakran a reflektorfényben találják magukat, és próbálnak utat találni a saját identitásukhoz és céljaikhoz. Paris Jackson példája azt mutatja, hogy a hírnév nem feltétlenül csak a csillogásról szól, hanem lehetőséget ad arra is, hogy valaki a saját platformját használja fel a társadalmi felelősségvállalásra és a rászorulók megsegítésére.

A Megasztár visszatérése és T. Danny új szerepe

Egy nehéz időszakot maga mögött hagyva T. Danny most új kihívás elé néz: zsűritagként csatlakozik a Megasztár idei évadához. A rapper mesélt arról, hogyan készül az új szerepre, mennyire lesz szigorú… Hamarosan visszatér a TV2 népszerű tehetségkutatója a Megasztár, amely idén minden eddiginél modernebb és pörgősebb formában érkezik. A mesterek már javában készülnek a forgatásokra, és úgy tűnik, az… A tehetségkutató műsorok, mint a Megasztár, régóta részei a televíziós szórakoztatásnak, és mindig is nagy érdeklődés övezte őket. Az új évad ígérete, hogy modernebb és pörgősebb lesz, rávilágít arra, hogy a televíziós tartalomgyártás folyamatosan fejlődik és alkalmazkodik a nézői igényekhez. T. Danny zsűritagként való megjelenése pedig a műsor frissítését és a fiatalabb generáció megszólítását célozza. A celebek és a tehetségkutatók interakciója érdekes dinamikát teremt, ahol a zsűritagok személyisége, véleménye és szakértelme nagyban hozzájárul a műsor sikeréhez és népszerűségéhez. A kérdés, hogy T. Danny mennyire lesz szigorú, már most izgalmas találgatásokra ad okot, és része annak a marketingstratégiának, amellyel a nézőket a képernyők elé csábítják.

Álmatlanság és a modern életmód kihívásai

Sokan hajlamosak vagyunk legyinteni egy-egy átvirrasztott éjszaka után, a krónikus álmatlanságot pedig csupán a modern életmód kellemetlen velejárójának tekinteni. Azonban a legfrissebb… Az álmatlanság egyre növekvő probléma a modern társadalmakban, és bár sokan hajlamosak lebecsülni a súlyosságát, a krónikus alváshiány komoly egészségügyi következményekkel járhat. A modern életvitel, a digitális eszközök térhódítása, a stressz és a folyamatos készenlét mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre többen szenvednek alvászavarban. Fontos, hogy ne tekintsük csupán kellemetlen velejárónak az álmatlanságot, hanem ismerjük fel a mögötte meghúzódó okokat, és keressünk megoldásokat a probléma kezelésére. Az alváshigiénia, a megfelelő étrend, a rendszeres testmozgás és a stresszkezelési technikák mind hozzájárulhatnak az alvás minőségének javításához.

Történelmi események és a magyar modell

A 20. század számos történelmi eseménye mélyrehatóan befolyásolta Magyarország sorsát, és ezek az események máig hatással vannak a nemzeti identitásra és a kollektív emlékezetre. ifj. B. Jacques Chirac „Egy uj Franciaorszagert” című munkája, Fasang Árpád és Fodor András szerkesztésében a „Hivatás és hitvallás. Magyar mérnökök, orvosok és természettudósok írásai”, valamint Kovács Tibor és Biemaczky Szilárd szerkesztésében „A magyar modell” mind-mind olyan alkotások, amelyek a magyar történelem, kultúra és tudomány fontos aspektusait vizsgálják. Speidl Zoltán „Félkegyelmi állapot” című műve, Cecil D. Eby „Magyarország a háborúban” és Borbándy Gyula „Magyarok az Angyalkertben” című könyvei pedig a második világháború és az azt követő időszak megpróbáltatásairól szólnak, a magyar nép szenvedéseit és helytállását mutatva be.

Ezek a munkák kiemelik, hogy a magyar történelem eseményeinek megértéséhez elengedhetetlen a különböző nézőpontok figyelembe vétele és a források kritikus vizsgálata. A háborúk, ostromok, az üldöztetések és a politikai változások mind-mind mély nyomot hagytak a magyar társadalmon, és ezek feldolgozása a mai napig tartó folyamat. A "Hivatas es hitvallas" a magyar értelmiség szerepét mutatja be a nemzet építésében, míg "A magyar modell" a társadalmi és gazdasági fejlődés sajátos útjait elemzi. Eby és Borbándy könyvei pedig az emberi szenvedés és az ellenállás történeteit mesélik el, emléket állítva azoknak, akik a legnehezebb időkben is kitartottak.

A második világháború és Magyarország tragédiája

A második világháború eseményei, különösen az 1945-ös hadműveletek, mély sebeket hagytak a magyar népen. A budapesti Vajda Péter u. 12. alatti címről induló visszaemlékezések, a háborúról, városok ostromáról szóló képek, az afganisztáni háborúval való összehasonlítás mind azt mutatják, hogy a háború örökre beíródott a kollektív emlékezetbe. Az, hogy honapokig tartott Szarajevo ostroma, és százezrek lettek földönfutók, rávilágít a fegyveres konfliktusok pusztító erejére. A leginkább attól tartunk, hogy az bennünket, magyarokat is érintsen. Az 1945-től kezdve a magyar népre kényszerített események, az 1945. évi hadműveletek során elszenvedett veszteségek mélyen meghatározták az ország további sorsát.

A halvány emlékfoszlányok a Krisztina krt. 147. számról, a halálra keresett emberek, a golyók és repeszdarabok veszélye, mind azt bizonyítják, hogy a háború valósága szörnyű volt. Az, hogy ez a fejezet évtizedeken át hiteltelenül és visszataszítóan hangzott, a politikai elnyomás következménye volt. A szenvedések sokkal korábban megkezdődtek, és a háborús évek, a tankönyvek és az elszenvedők emlékei révén mutatkoznak be. La Tradition Orale, az Oral Tradition, A Study in Historical Methodology (1965) című munka rávilágít a szóbeli hagyomány fontosságára a történelmi események megőrzésében és átadásában. A második világháborúban való részvételhez kapcsolódó eseményeket az etnikai csoportok esetében vált népszerűvé. A mélyebben és teljesebben megvilágítani kívánt eseményeket Kovács Tibor könyve nyújt elméleti fogódzót, fele korokra és eseményekre vonatkozó emlékezéseivel.

A magyar történelem elhallgatott fejezetei

Az ellenállási fészkekből, a magyarországi második világháborúban játszott szerepéről szóló emlékek, azok nyilvánvalóak. Oldalon, ott és itt is egyaránt meghiúsultak a szokásos kutatási módszerek elől elzárt utak. A hatalmas germán és szláv nyelvtengerben, az európaiak elhanyagolják a magyar kultúrát és történelmet. A nyelvoktatás, Magyarországgal hivatalosan hadiallapotban van. 1995-ben újra visszatértek további interjúkat készíteni. A háborút Magyarországon élők történeteit gyűjtötték össze, olyanokét, akik csak alapszintű olvasási készséggel rendelkeztek. A pártok és a kommunisták közötti változásokat, az interjúk ötvennyolc magyar, huszonhét angol nyelven folytak.

A békediktátum és az orosz megszállás közötti időszakot tárgyalják. Közülük a legkitűnőbb C. A. Macartney "October Fifteenth" című munkája, amely a korszak legautentikusabb beszámolója. Az interjúk páratlan értékű képet adtak a periódus politikai életéről, és nélkülözhetetlenek voltak. A munka Macartney könyvén alapul, a hivatkozások a lábjegyzetekben találhatóak. A háborús eseményekkel, a hadtörténelemre irányuló kutatásokkal megküzdeni nehéz. Az elbeszélések túléltek, de a "Múlt prizmái és nem ablakai" idézet rávilágít arra, hogy az emlékezés torzulhat. Az élő beszéd megelőzi az írásban való rögzítést, a szó szabad szárnyalásában él a kultúra.

A szóbeli hagyomány és az emlékezet

A szóbeli hagyomány, amelyben nevelkedtünk, rendkívül fontos a történelem megértésében. Az írásbeli stilistikai kurzus felvétele követelmény, de a szóbeli elbeszélések erejét nem helyettesítheti. Sokszor megfosztottak bennünket a történetek forrásaitól, pedig a rekonstrukció tele van csapdával. Az idő múlásával az emlékek módosulhatnak vagy torzulhatnak. A válság pillanatában nem rendelkeztek azzal az információval, amivel később. Az elbeszélés a személyiség függvénye. Sokszor félénkek voltak, amikor megpillantották a magnetofont. Nehezen kapcsolták be, és ki hibáztathatja őket ezért? Vajon a történetek visszájára fordulhatnak és ártalmukra válhatnak? Sokan megpróbálták meggyőzni hitvesüket, nehogy túl sokat mondjon. Az interjúkat megörökíthetik, de azon kívül nem egyezett bele mindenki az interjúba. Ennek ellenére Magyarországon az óvatosság szokása megmaradt. Az emlékeket a sírig viselni fogja.

Nem az a nehézség, hogy interjút adjon, hanem az, hogy mégis olyan sokan vállalkoztak rá. A magyar történelem eseményeivel kapcsolatban a lakosság hogyan reagált a háborúra. A politikai különbségeket, az interjúkba eső műfajok esetében szokásos. Juttattak minket a tapasztalataikkal. Nem minden interjú azonos értékű. Az egyes fejezetek témaköreinek alapjaul szolgálnak, de viszonylag köznapiak, és beolvadnak a közös képbe. A hagyományokon alapuló történelem. Majd levéltári elhelyezésre került. A kérdésekkel szemben tanúsított viselkedésük, a válaszaik alkotják e könyv magját és lényegét. Segítségük nélkül e könyvet nem írhattam volna meg. Az interjúkat ötször-hatszor megismételték. Dórotól, Wittinger Kálmántól, Zinner Tibortól és Zsohár Györgytől származó idézetek, valamint fontos magyar forrásművekből fordított részletek, mind-mind hozzájárultak a munka teljességéhez. Monleynek angol nyelvtudása fenomenális. A Szegedi József Attila Tudományegyetemre is utalás történik.

Kronológiai áttekintés: 1914-1956

Az alábbi kronológiai táblázat a magyar történelem kulcsfontosságú eseményeit mutatja be 1914 és 1956 között. Ez az időszak tele volt háborúkkal, politikai fordulatokkal és társadalmi átalakulásokkal, amelyek mélyen befolyásolták Magyarország sorsát.

• 1914. július 28.: Megalakul a Kommunisták Országos Pártja vezetőit…
• 1914. augusztus 1-4.:
• 1915. május 23.:
• 1916. augusztus 25.:
• 1918. október 25.:
• 1918. október 30.:
• 1918. november 3.:
• 1918. november 11.:
• 1918. november 16.: ?
• 1918. november 24.:
• 1919. január 28.:
• 1919. február 21.:
• 1919. március 20.:
• 1919. március 21. V.:
• 1919. augusztus 1.:
• 1919. augusztus 4.:
• 1919. augusztus 9.:
• 1919. november 16.:
• 1920. március 1.:
• 1920. június 4.:
• 1921. március 26. - április IV.:
• 1921. október 5. és október 20.:
• 1921. november 1.:
• 1921. november 6.:
• 1921-1923. január 31.: hazatér.
• 1924. július 2.:
• 1927. április 5.:
• 1932. október 1.:
• 1936. október 6.:
• 1933. június 18.:
• 1934.:
• 1937. október 10.:
• 1938. május 29.:
• 1938. augusztus 20.:
• 1938. november 2.: Az Első Bécsi Döntés.
• 1939. február 24.:
• 1939. április 11.:
• 1939. május: Országgyűlési választások. mandátumot viselő kap…
• 1940. augusztus 30.: Második Bécsi Döntés.
• 1940. november 20.: Háromhatalmi Egyezményhez csatlakozás.
• 1940. december 12.:
• 1941. április 3.:
• 1941. április 4.:
• 1941. április 11.:
• 1941. június 27.: Hadüzenet a Szovjetunióval szemben.
• 1941. december 7.:
• 1941. december 8.:
• 1942. március 9.:
• 1943. március 17.:
• 1943. március 19.:
• 1943. március 22.:
• 1943. augusztus 29.:
• 1943. szeptember 23.:
• 1943. október 11.:
• 1943. október 15.:
• 1943. október 16.:
• 1943. december 22.:
• 1943. december 25.:
• 1943. december 28.:
• 1945. február 13.: A Vörös Hadsereg körülzárja Budapestet.
• 1945. április 4.: A 2. Ukrán Front csapatainak megszállása Magyarország területén. A harcok…
• 1946. február 7.:
• 1948. február 18.:
• 1955.: A Varsói Szerződés megalakulása.
• 1956.: A forradalom.

Fontosabb történelmi személyek és szerepük

A magyar történelem alakulásában számos kiemelkedő személyiség játszott meghatározó szerepet.

• Bárdossy László (1890-1946): jobboldali politikus. hadbalépést szorgalmazta. Mint háborús bűnöst elítélték, és 1946-ban kivégezték.
• Bethlen István gróf (1874-1946): erdélyi földbirtokos. miniszterelnökként (1921-1931) konszolidálta az új rendszert. A háború éveiben sürgette a közeledés politikáját a nyugati hatalmakkal. Zárkózott, meghatározó személyiség. Megpróbálta létrehozni.
• Horthy Miklós (1868-1957): I. világháborúban az osztrák-magyar flotta utolsó parancsnoka. vezetője. Magyarország kormányzója (1920-1944). 1944-ben a német kormány „védőőrizetébe” került.
• Kállay Miklós (1887-1967): külügyi miniszter. Miniszterelnök (1942-1944). Különbékére törekedett. A németek szabadították. Az Amerikai Egyesült Államokba emigrált.
• Kun Béla (1886-1939): magyar hadifogoly Oroszországban 1916-ban. Lenin követője. alapító tagja. A Magyarországi Tanácsköztársaság tényleges vezetője. Majd a Szovjetunióba távozott. A tisztogatások áldozata lett.
• Szálasi Ferenc (1897-1946): Szolgálat, 1925-ben vezérkari őrnagy. Megalapította a Nemzeti Akarat Pártját. A pártokat Magyar Nemzetiszocialista Párt név alatt egyesítette. 1937-ben bebörtönözték, 1940-ben szabadlábra helyezték. 1944-ben miniszterelnök, majd Nemzetvezető. 1946-ban bíróság elé állították, és halálra ítélték.
• Sztójay Döme (1883-1946): magyar követ. 1944 márciusában a német megszállás után miniszterelnök. 1946-ban háborús bűnösként bíróság elé állították, és halálra ítélték.
• Teleki Pál gróf (1879-1941): földbirtokos és földrajztudós. Párizsi békekötésen a magyar delegáció tagja. 1921-ben és 1939-1941-ben miniszterelnök. Lengyelország német megszállása idején. örökös barátsági szerződést kötött. Németország lerohanásában, öngyilkos lett.

A világháború következményei és a Trianoni béke

A Trianoni béke (1920, június) feltételei mélyen megrázták a magyar társadalmat. A Magyar Királyság elvesztette az előtti területének mintegy 70, lakosságának 60 százalékát, ami óriási gazdasági és demográfiai veszteséget jelentett. 63 000 km²-t és Jugoszlávia 20 500 km²-t csatolt magához. Közel 3 200 000 magyar került idegen uralom alá. Egycsapásra elvesztette acéltermelésének 89%-át. Az 1989 előtti időszakban a Trianon szó gyűlöletes szó lett. Nem tehetett mást, mint tűrte a megaláztatást. A „Nem, nem, soha!” két évtizeden át nemzeti jelmondatává vált. Fizetésre kötelezték, ami a gyerekeitől függött. Úgy érezték, „egy csepp a szláv óceánban”, és hogy Csehszlovákia nem is igazán nemzetállam, csupán valami mesterséges „fabrikáció”. Elfordulás a Kelettől és Nyugattól egyaránt.

A Habsburgok uralmának visszaállítására törekvések meghiúsultak. De amikor 1921-ben IV. Károly visszatért, az ország másodszorra is elutasította. A második világháború végéig királyságként szerepelt. C. A. Macartney „October Fifteenth” című munkája részletesen elemzi ezt az időszakot. A budapesti Tanácsköztársaság 133 napig tartott, és Kun Béla, bár Lenin követője volt, gyakorlati érzék nélküli teoretikusnak bizonyult. A vörös hadsereg tagjai nagy tömegben álltak zászlaja alá. Magyarország nem akart hallani Oroszországról vagy éppen a kommunizmusról. A kommunista hatalomátvétel elkerülhetetlen, mert a burzsoázia nem akar, de nem is tud neki ellenállni. A politikai események miatt. Történetírók egy bizarr epizódra emlékeznek. Budapesten a hatalmat és törvénykezést a munkástanácsok gyakorolták. Kényszerítették a népre Marx és Lenin tanait. Egyedül bántak a földdel. Az agrárnépesség számára kötelező volt a beszolgáltatás. A parasztokat nem vonzotta. Ők saját, magántulajdonban lévő kisbirtokokat akartak. Ezt tekintették nullpontnak, antiszemitizmusnak.

A román hadsereg bevonulása és a terror

A román hadsereg bevonulása Budapestbe 1919-ben jelentős fordulópontot jelentett a Tanácsköztársaság bukásában és a magyar történelemben. A románok megszállták a várost, és segítettek megtisztítani az országot a kommunistáktól. A magyar katonákat hadifogolyként Romániába szállították, és decemberig fogva tartották. Az ország kifosztását gyakorlatilag ellenállás nélkül folytathatták. Zsarolás és fosztogatás - a költségeinek megtérítését követelték. Kun Béla és társai Bécsbe menekültek. Az antikommunista ellenállás elérte a tízezret. A bűnvádi eljárások becslések szerint huszonhétezerre rúgtak. Az ellenforradalmi kormány nagyon szilárd bázisra épült. A "Hungary at the Paris Peace Conference" (1972, New York, 113. oldal) című könyv részletesen leírja ezeket az eseményeket.

A román hadsereg bevonulása súlyos következményekkel járt a lakosságra nézve. A katonák gyakran kegyetlenül bántak a civil lakossággal, akik raboltak és fosztogattak anélkül, hogy megtorlástól féltek volna. Ez az időszak az anarchia és a terror reménye nehezedett az országra, amely gazdaságilag tönkrement állapotban sodródott az árral, és nem remélhetett segítséget. November 16-án az erő nélküli szociáldemokrata alapú, Károlyi Mihály vezette kormánykoalíció kikiáltotta a Magyar Népköztársaságot, de nem tudta az ország egymással civódó csoportjait összetartani. A rendelkezési jogáról szóló Wilsoni doktrína erős alapot adott a románoknak, akik birtokba vették Erdélyt, és a magyarok szemében ez a jutalmazás teljesen érdemtelennek hatott. A krónikus álmatlanság, a depresszió, a szorongás mind-mind a háborús és forradalmi időszakok következményei.

tags: #fickos #falatok #teljes #evad