A címben rejlő gondolat - hogy a finom falatok néha meglepetésből érkeznek - nem csupán az ízekről szól, hanem az élet váratlan ajándékairól, a gyermeki rácsodálkozásról és azokról a keretekről, amelyek közé sorsunkat szorítjuk. Legyen szó egy orosházi pékség illatos cipójáról vagy egy felnőttkori felismerésről, a történetek mozgatórugója mindig az a vágy, hogy a világot otthonunkká tegyük.
A por és az út: Emlékek Orosháza nyaraiból
Nem emlékszem, mikortól kezdett zavarni, ha a lábam koszos, poros lett, ha a cipőmben érezhetően homokszemek csúszkáltak, de arra élesen emlékszem, hogy némely orosházi nyarakon még mennyire jólesett, ahogyan dobbant a talpam, mezítláb futva a szinte púder finomságú, fekete, átmelegedett, időnként egyenesen forró porban. Ha délben vagy kora délután kellett mezítláb az utcán járni, akkor bizony a napsütötte helyeken tanácsos volt szaporázni, mert ha már régen nem esett, akkor a talaj - különösen ott, ahol a finom por elég vastagon megült - nagyon felmelegedett.
Ilyen helyeken az ember átvágtatott a parázson átszaladók merész kockázatvállalásával, vagy szisszentgetve lassított, s igyekezett a külső talpéleken egyensúlyozva a legközelebbi árnyékig eljutni. Annál bizsergetőbb gyönyörűség volt viszont az áttüzesedett talpakat végre a hideg, tán még egy kissé nyirkos földön tudni. Az is jó volt, ha az árnyékos helyen a simogató hideg porba fúrta bele az ember lábujjait, hasonlóan remek érzést keltett, ha kiszáradóban levő, de azért még képlékeny sárban hűtögette magát.
A pékség varázsa: Az ötkilós cipó története
Amikor mennem kellett a pékhez a kenyérért, akkor mindig meleg volt. A miénkre merőleges utcában található pékséghez vezető szakaszon sok finom poros rész volt, s néhány remek dagonyázó, hűvös sártócsa. Ezek kellő élvezete számított az út kellemes élményei közé, bár a rám váró rémségek szorongató előérzete eléggé lerontotta mindezt. Mamámék, hacsak nem volt elkerülhetetlen, nem vettek kenyeret a boltban. Az orosházi kis maszek pékség cipója úgy viszonyult a szokvány boltihoz, mint a Forma I-es versenyautó a használt Wartburghoz.
Kenyérsütési útmutató | Kenyérsütés alapjai kezdőknek | Háztartás alapjai
A vékony, de izmos, nem túl magas férfi biztos, tempós mozdulatokkal, látszólag minden erőlködés nélkül vágta be a hosszú fanyelű lapátot a kemence mély torkába, s a cipő alá tolta. Amikor pedig hazaértem a péktől a még mindig meleg nyújtott félgömb formájú ötkilós cipóval, és nagyanyám meggyőzhető volt afelől, hogy ennek a kenyérnek azonnal le kell metszeni a végét, rögtön előkerült a vágódeszka és a széles pengéjű, csakis kenyérvágásra használt kés. Az orosházi kenyér finom volt melegen, meg amikor már kihűlt, ropogós frissen és pár napos szikkadtan.
A libák és a Lanczer-porta: Gyermekkori szorongások
A liba attak kivédése látszott egyszerűbbnek, hiszen ha az ember a kellő lélektani pillanatban nem futamodott meg a hatalmas, széttárt szárnyakkal rárontó, sziszegő gúnár láttán, hanem a jó esetben nála levő bottal hadonászni kezdett, akkor előfordult, hogy inkább a gúnár torpant meg. Ám a harcost ilyenkor is érhette kellemetlen meglepetés. A galád libák némelyike csak arra várt, hogy a nyomorult gyerek hátat fordítson neki.
De a liba - némi képzavarral szólva - kismiska volt a Lanczer porta kutyáihoz képest. Lanczeréknak nem egy vagy kettő, hanem legalább fél tucat kutyájuk volt. Ahogyan közelítettem, már két-három házzal előbb lassítani kezdtem, s próbáltam kifürkészni, hol lehetnek. Mamámék családjában a „lanczer” szó jelzővé és a gányolt, szakszerűtlen kényszermegoldások meg a rendetlenség minősítőjévé vált.
Történelem és felnőtté válás: Egy nemzedék sorsa
Az 1918-1919-es esztendőkről tárgyilagosan írni Magyarországon jóformán csak két évtized múltán lehetett. Gyermektestükben szellemük fejlődése oly ijesztő hirtelen volt, mint a mesterségesen növesztett virágoké; ha az életnek van célja, e cél felé ők gyorsvonatsebességgel közeledtek; megérthetni, ha elfeledték a tájakat, melyeken áthaladtak. Én a hadüzenet napján kezdtem ezt az ijesztő növekedést, mintegy varázsütésre.
Apám rám tekintett. Ez volt az első eset, hogy férfiként tekintett rám. Hosszú pillantása úgy érintette vállam, mint egy lovaggá avató pallos, nehéz volt, férfivá ütött. - Nem volna jobb, ha itthon maradnál? - kérdezte aztán, már egyenrangú félként. Mi pásztorok voltunk. S ki-ki más faluban kötött ki, ahol épp öregsége előtt szolgált. A felnőttek, akik egész nap ittak, lelkesedtek és tréfáltak, most egy pillanatra ráébredtek, hogy halni mennek.
Holtottó és a lélekállapotok: A kísérlet
Holtottó követte a nőt, aki görcsösen összerándult. - Van egy nagyobb táljuk? - kérdezte. A lapos tál széle belemélyedt az anya elzsírosodott hátába. "Na és most hogyan tovább? - sóhajtotta Holtottó. Nem tudta, mihez kezdjen. Klementina üvöltözésétől. A kulcszörgésre felemelte a fejét. - Holtottónak hívnak - magyarázta emez. Erre jártam és kiabálást hallottam.
- Apropó, tudna nekem ajánlani pácienseket, akiket analizálhatnék? - Amennyit csak akar - felelte Angel. - A cselédlányt bármikor megkaphatja. És a falubeliek is biztos kötélnek állnak. Holtottó megdörzsölte a kezét. - Én rengeteg lelket fogyasztok. Szóval: úgy képzelje el a kis Holtottót, mint egy üres tartályt. Üres vagyok. Csak mozdulataim vannak, reflexeim, szokásaim.
Szabadság és rezervátum: Az írói perspektíva
Az egyetlenegy hely, amin az ember bármikor tud változtatni, legalábbis látszólag, az a szöveg, a fantázia. Ott az ember azt csinál, amit akar. Ezt nagyon szeretem. Többféle módon megjelenik ebben a kötetben a címbe rejtett csavar, de az egyszerű megfejtése az, hogy a rezervátum maga a társadalom, ahol keretek közé vagyunk szorítva.
Összességében azt gondolom magamról, hogy minden nehezítés ellenére szabad ember vagyok. Szabad ember vagyok, mert olyan környezetben élek, ahol a körülöttem élők megengedik nekem, hogy szabad döntéseket hozzak, de más a helyzet azoknál, akik mélyszegénységben élnek. Az alkotófolyamatnak kell, hogy intenzív legyen. Tavaly a barátommal, aki drámaíró, elhatároztuk, hogy minden évben kiveszünk egy hónap szabadságot, amikor elhúzunk az országból, és nem foglalkozunk mással, csak az írással.
Az IBS története és a változás ereje
Az IBS története valóban két korszakra osztható fel. Jelentősek a változások. Egyrészt a környezetváltozás, ami az előző helyünk hegyvidéki, budapesti léptékkel zöldnek számító világához képest is előrelépés a Duna közelségével, az oktatási helyszínül is szolgáló parkkal együtt. Óbuda szempontjából fontos kérdés, hogy a diákok, a tanárok, egyáltalán az IBS mennyire él itt.
Oktatástechnikai szempontból egy év alatt tíz évet haladtunk előre. Ezek összességében apró változások, de életminőség szempontjából nagyon fontosak, hatékonyabbá lehet tenni a hallgatók és az oktatók közötti együttműködést. Újra kell tanulnunk a tanítás és tanulás módját. Amihez össze is kell gyűlni, találkozni, az a többirányú tudás. Éppen ezért a szemináriumokra már egy minimális felkészültséggel kell jönni, hogy részt is tudj venni a beszélgetésekben, vitákban.
A Mikulás naplója és a karácsonyi csoda
Abban az évben hatalmas hó borította Lappföldet, ahol, mint mindannyian tudjuk, a jó öreg Télapó lakik. A Sarkkörön túl él ő egy hatalmas erdő eldugott sarkában, együtt krampuszokkal, erdei manókkal, tündérekkel, állatokkal. - Égszakadás, földindulás! Hát, ez hogyan történhetett?! - Ó, Bongó! Bajban vagyok. Eltűnt a naplóm! Már tűvé tettem a szobát.
A konyha felől beúszott az esti méteres kalács finom illata. Matild felállt, hogy megnézze, kisült-e a méteres mandulás tekercs, mindannyiuk kedvence. Matild elővette legnagyobb süteményvágó kését, és belevágott a mandulás tekercsbe. - Mi lehet ez?! … Hiszen ez … valami füzetféle… - motyogta zavarában elpirulva Matild. - Hurráá! Megvan, megvan!! A krampuszok, a manók, a tündérek, a mókus és a fekete kandúr olyan kacagásba kezdtek, hogy még Holdanyó is bekukkantott az ablakon, megnézni a nagy vidámságot.
tags: #finom #falatok #neha #meglepetesbol #jonnek