A digitális szimulációk és a gasztronómia, elsőre talán távoli területeknek tűnhetnek, mégis mindkettőben közös a precizitás, az elhivatottság és a kiváló eredmények elérésére való törekvés. A "flug proba cukrászat" kifejezés a repülési szimulátorok világának és az édes finomságok készítésének metszéspontjait fedi fel, bemutatva, hogyan kapcsolódhat össze a két terület, akár metaforikusan, akár a szakértelem és a szenvedély által.
Flug Proba: A Repülési Szimulációk Világa
A repülési szimulátorok, mint például a Microsoft Flight Simulator 2024, az elmúlt években óriási népszerűségre tettek szert, és a Hotas One periféria a gyártó jóvoltából kiállta az idő próbáját, akárcsak a G29 kormány a Logitech esetében. Olyan megbízhatóan stabil pont ez, ami több konzolgeneráción és játékmegjelenésen át szolgálja ki a repülni vágyókat és a tematikus szimulátorok iránt érdeklődő felhasználókat. A Hotas One névre keresztelt periféria valójában több mint nyolc éve van jelen a piacon, köszönhetően a különböző újrakiadásoknak. Legyen szó könnyed repkedésről, esetleg egy kis lövöldözésről, űrhajós mókáról vagy realisztikus pilótaszimulációkról, egy dolog egészen biztos: ahogy a Quake sosem lesz az igazi kontrollerrel, úgy a szimulátorok sem, pláne billentyűzettel és egérrel. Itt jönnek hát képbe a botkormányok, melyek nélkülözhetetlen kiegészítők a repülős szoftverek és főleg a szimulátorok kedvelői számára.
A Thrustmaster és a Hotas One: Belépő a Virtuális Égbe
A Thrustmaster a játékos közönség körében valószínűleg elég jól ismert a különféle irányítóeszközökről, perifériákról, kiegészítőkről. A T.Flight Hotas One pedig leginkább az árával keltheti fel a figyelmünket, hiszen nem nehéz fellelni eszközöket ennek a háromszorosáért, melyek még bőven nem a felső kategóriát képviselik. Ha esetleg pont azok közé tartozunk, akik érdeklődnek a szimulátorok iránt, esetleg csak szeretik a repülés élményét játékos formában is megélni, de eddig nélkülöztek egy jól felszerelt irányítópadot, a Hotas One egészen ígéretesnek tűnik.
A gyártó ezúttal fogta a repülős szimulátorok műfajának egyik kiemelkedő képviselőjét, a Microsoft Flight Simulator 2024-et, és a tavaly novemberi megjelenés apropóján kiadta a Hotas One újrafestett változatát. A termék a komor fekete helyett ezúttal élénkebb öltözetben, ám változatlan formában, a korábban megismert gombkiosztással került a boltok polcaira.
Kicsomagolás és Első Benyomások
A gyártó egy hagyományos karton kockába ültette a terméket, kívülről azonban igyekezett feldobni azt a felhős ég kékjével, ahová várhatóan eljuthatunk majd a botkormány jóvoltából. Az általában sötétebb, "gameresebb" esztétikával operáló eszköz ezúttal nagyrészt fehérben tündököl, a dobozon pedig a konzolok és hivatalos kiegészítőik dobozán is látható zöld csík, illetve a kompatibilitást jelző XBOX-os feliratok is megjelentek. Ez pedig bizony azt jelenti, hogy a PlayStation sajnos kimarad a buliból, a Microsoft ezúttal sajnos nem osztozkodik.
Miután a doboz informatívabb hátulját is átvizsgálva megbizonyosodtunk arról, hogy ezt a terméket keressük, jöhet a felbontás. Odabent a fapadosabb termékekre jellemző tálalással találkozhatunk, mely főleg a biztonság jegyében készült és leginkább nélkülözi az eleganciát. Ez egy két félből összeálló, hungarocell dobozt jelent, melyet úgy formáztak meg, hogy helyet adjon az egyedi formákkal bíró terméknek, karokkal és vezetékekkel együtt. Kár, hogy a lemorzsolódott polisztirolszemcsék beleragadnak a termék különböző pontjaiba, ami főleg a fekete alsó részen tartogat nekünk egy kis takarítani valót. A doboz tetején egy sor füzetke fogadott, ezek között a leghasznosabb a képekkel megtámogatott szerelési segédlet, mely a két részre szedhető termék szét- és összeszereléséhez tényleg gyors segítség volt. Ezen felül szuper gesztus, hogy ha már egy példány az új Flight Simulatorból nem fért bele a költségvetésbe és a dobozba, a Microsofttal való együttműködés jóvoltából azért 1 hónap Game Pass Ultimate igen. A mellékelt kód ugyan csak olyan fiókkal használható majd fel, ahol korábban nem volt Game Pass, cserébe a játék így PC-n és Xbox-on is hozzáférhető lesz, tehát tökéletes ajándék az első szárnypróbálgatáshoz.
Barátkozás a Hotas One-nal: Összeszerelés és Használat
A termék egyik legnagyobb érdekessége, hogy az asztalunkon alapvetően szélesen elterülő eszköz két részre szedhető, illetve alapból két darabban érkezik, a gázkart és az irányítókart így kezeink számára kényelmesebb pozícióba helyezhetjük. Fontos, hogy fizikai értelemben ilyenkor is egyetlen termékről beszélhetünk, melyek szeparált formában is mindvégig egyetlen közös vezetéken osztoznak, ahogy a géphez való csatlakoztatás is egyetlen USB-A vezetékkel történik. Maga a csatlakoztatás tehát egyáltalán nem lesz bonyolult, a szétszedéssel, illetve az összeillesztéssel viszont már elment némi idő. Először azt gondolhatnánk, hogy valamiféle ügyes mechanikával szétpattinthatjuk és ugyanezen az elven össze is tapaszthatjuk, ám sajnos ennél komplikáltabb a helyzet. Hiába kaptunk egy pofás kis újrakiadást, a termék a festést leszámítva változatlan és megegyezik a bő 8 esztendős konstrukcióval. A termék alján figyelmesek lehetünk egy imbuszkulcsra, melyet a számára kijelölt mélyedésből kell kipattintanunk. Ez számomra nem komolyságot, hanem extra lépéseket és apró, könnyen elhagyható kiegészítőket jelent. Összességében mégis azt kell mondani, hogy ez az aviációs eszköz kissé avittasnak érződik. A csavarozgatás, az összepattintás és a kábelekkel való bűvészkedés a rögzítéskor szükséges hossz és pozíció eléréséhez nem a legkényelmesebb. Egyfelől elismerendő, hogy a procedúra végén az eszköz stabil és kellően intaktnak érződik. Nem féltünk tőle, hogy valaha is szétválna, ugyanakkor miért kellenek elhagyható csavarok és imbuszkulcs, főleg úgy, hogy a joystick ellenállását egyetlen tekerhető gomb segítségével húzhatjuk szorosabbra, szóval biztosan lett volna egy fokkal ügyesebb megoldás erre a problémára is.
A konzolhoz vagy PC-hez való csatlakoztatást egy hagyományos, de kellően vastag és durván 2 méteres vezeték biztosítja, a végén egy sima USB-A fejjel. Nincs rugalmas kábel és puha harisnyázás, ami ebben az esetben teljesen elnézhető lenne, ha nem ezzel a merev kábellel kellene birkózni, amikor a terméket próbáljuk összeilleszteni. Ezt leszámítva egy ilyen eszköznél inkább egy tartós és masszív a vezeték az elvárt, amit meg is kapunk, a csatlakozófej pedig szerencsére kellően lapos, hogy a legtöbb bemenethez hozzáférjünk vele.
Minőség és Ergonómia
A Thrustmaster nem variált túl sokat az eredeti recepten, szóval fogta a klasszikus T.Flight Hotas One-t és nagyrészt szép fehérbe öltöztette, némi feketével, illetve egy kevés kékkel megfűszerezve, ami passzol a Flight Simulator 2024 felirathoz, melyből jutott egy-egy mindkét oldalra. Az összhatás egész jó, a botkormány csavarozott alumínium gyűrűje például egészen pofás. Tapintáskor azért érezhető, hogy nem éppen a prémium kategóriában járunk. Először is úgy fog majd sárgulni, ahogy az meg van írva, illetve lehetőleg próbáljuk nem sűrűn leejteni az asztalról, nehogy megrepedjen. Néhány helyen az illesztéseknél is látszik, hogy megfizethetőbb eszközről van szó, az élek néhol elég határozottan kitapinthatók és nincsenek olyan finoman eldolgozva, mint a drágább kategóriánál. A gombok az olcsó kontrollerekre jellemző módon mozogtak a foglalatukban.
A mintegy 15 fizikai gomb bőséges lehetőséget biztosít a legtöbb repülni tanuló számára. A lenyomás érzete nagyjából rendben van és a funkciójukat is hibátlanul ellátják, de furcsa érzés, hogy csúszkálnak, mozgolódnak, zörögnek a helyükön. Főleg egy hivatalos Microsoft termék esetében, amelyen amúgy az alapvető gombok Xbox-os festést kaptak és természetesen ugyanúgy működnek, még a nagy Xbox gomb is úgy reagál, mint a hagyományos kontrolleren. Pedál ugyan nincs a dobozban - bár ahogy azt a dobozon is jelzik -, külön az is kapható és hátul a csatlakozó is pont arra szolgál, hogy közvetlenül, egy rendszerként használjuk őket. Szerencsére az előre-hátra mozduló tolókar kapott egy hangsúlyosabb méretű, jobbra és balra billenthető gombot, így ez a funkció is szó szerint a kezünk ügyében lesz.
Az ergonómia alapvetően szuper, az anyaghasználattól függetlenül időtlen formavilága a legtöbb helyzetben segítségünkre lesz, mindegy, hogy helikopterről bambuljuk a piramisokat, egy híd alatt próbálunk meg átrepülni, esetleg egy utasszállító vendégeinek az életét tartjuk a kezünkben. A csuklótámasz segít, hogy ne fáradjon el a kezünk és kellően kényelmesnek találtuk ahhoz, hogy hosszú távon is gond nélkül használjuk.
T.Flight Hotas One Flight Controls a Thrustmastertől | Értékelés
Kompatibilitás és Tapasztalatok
A termék alapvetően Plug & Play, tehát ha minden jól megy, elég csatlakoztatni és már mehetünk is repkedni, csak konzol esetén ne felejtsük el a kis hátoldali kapcsolót a PC állásból az Xbox felirat felé tolni. A PC-nk, illetve a Windows 11 szerencsére azonnal felismerte és az eszközbeállítások között fellelt Control panel még a firmware verziószámáról is tájékoztatott. Ha nem vagyunk elégedettek, próbálkozhatunk frissíteni itt, vagy a Thrustmaster oldalán is felkutathatunk frissebbet. Ezt leszámítva csak a Flight Simulator 2024 telepítése várt, tehát alapvetően egy kifejezetten felhasználóbarát eszközről van szó. A legtöbb gomb, amire szükségem volt, mindig a kezem ügyébe esett, az ujjaim könnyedén rájuk találtak. A támasztékként szolgáló szilikontalpak is egészen jól ellenállnak a csúszkálásnak, bár szétszedés után a felek önmagukban jóval könnyebbek, mint együtt, így egyszerűbben is elmozdulnak, ami megszokást igényelhet. Szóval, ha túl vagyunk a körülményes szerelgetésen, amit az adott játék épp megkíván, használat közben már jóval kevesebb panaszunk lehet a Hotas One-ra, sőt, pontosan azt hozza, amit ígér.
A Flight Simulator azonnal felismerte a vezérlőt, melyhez külön beállítási sémát is adott, bár úgy vettem észre, hogy ott is elfér egy kis pepecselés a gombokkal, az alapkonfiguráció nem hiánytalan. Ami viszont tényleg furcsa volt, hogy hiába ismerte fel és állítottam be a menüben a Hotas One-t, játék közben a billentyűzetes kombinációkat próbálta megtanítani, ami alaposan megnehezítette a dolgokat, már a tanulószakaszban is. Mondanom sem kell, hogy ez egy hivatalos kiegészítő esetében furcsa, ezt leszámítva a menüben minden lenyomott gombra azonnal reagált a játék és minden géphez végtelen számú egyedi beállítást kapunk, ahogy azt egy szimulátortól el is várhatjuk.
Az Ár-érték Arány Bajnoka
A Hotas One vitán felül ár-érték arány bajnok termék, a flight stickre, illetve joystickre vágyók nehezen találhatnak ennél jobb ajánlatot ezen az árszinten. Bár a PlayStationnel sajnos nem hajlandó együttműködni, Xbox és PC esetében csak egy gombnyomás dönt a kompatibilitásról, mely természetesen Plug & Play élményt biztosít, szóval azonnal használható, mindenféle driverek telepítése nélkül. Természetesen mind látjuk a drágább modelleket, a konkurencia és a Thrustmaster palettáján is ott vannak a háromszor ennyibe kerülő ajánlatok, ám aki próbálkozott már ennél egyszerűbb darabbal, az valószínűleg nem kínozza magát azzal, hogy olcsóbbat vesz egy ilyen specifikus kiegészítőből. Másfelől elég csak kézbe venni, aztán egy kis időt eltölteni vele, hogy felsorakozzanak a tűrhető ár mögött meghúzódó kompromisszumok. A műanyag burkolat és az egész termék felemás képet mutat, a felületeken, a gombokon és az illesztéseken is érezni, hogy nem éppen a prémium kategóriában járunk, de összességében egyben van és kiválóan működik. Ide tartozik a szétszedhető konstrukció is, ami körülményesebb és kényelmetlenebb a kelleténél, itt azért meglátszik, hogy nem most került le a tervezőasztalról.
Cukrászat: Az Édes Élvezetek Művészete
A repülés virtuális világából térjünk át a valóság édes oldalára, a cukrászat birodalmába. A precizitás, a kreativitás és a szenvedély itt is kulcsfontosságú, hiszen egy tökéletes sütemény elkészítése éppolyan művészet, mint egy kifogástalan szimulált leszállás végrehajtása.
Isztambul és a Café Grande: Kulináris Magasságok
Isztambul, ez a város, ahol akárhányszor vissza lehet menni, számos kulináris élményt kínál, melyek közül kiemelkednek a cukrászdák. Egyet főleg nem szabad elkerülni: a Café Grande-t. Első ránézésre ez akár egy valódi újdonságnak is tűnhetne, ám a Café Grande évek óta garantálja az utánozhatatlan ízeket és a lélegzetelállító panorámát.
Hat lírás kávé, tíz-tizennégy lírás sütik, vagyis itthoni mércével durva belvárosi árak. De egyrészt az íz mindent kárpótol, mert a receptek tökéletesek, és a kivitelezés is csodálatos. Mindehhez pedig jár Isztambul legkáprázatosabb kilátása: Kék mecset, Ayasofya, tenger, sirályok. Ehhez csak fel kell menni a cukrászda ötödik emeletére. Fel kell menni. A Café Grande nem csupán egy cukrászda, hanem egy élmény, ahol a kulináris élvezetek és a vizuális szépség tökéletes harmóniában találkoznak.
A BorVár Borkereskedés Története: Egy Mérnök a Borszektorban
JÁRDÁNY KRISZTIÁN (43) - a Borvár Borkereskedés tulajdonosa, környezetgazdálkodási agrármérnök, okl. vidékfejlesztő agrármérnök - története jól mutatja, hogyan lehet egy teljesen más területről érkezve, de az elhivatottság és a kitartás révén sikeres vállalkozást építeni. A családból soha senki nem foglalkozott szőlővel, borral. Az egyetemen persze tanultunk szőlészetet, borászatot, de közel sem olyan szinten, mint egy szőlész, borász. Az áruszállítás előtt egy évvel Krisztián még egy dísznövény kertészetben volt nagykereskedelmi értékesítési vezető. Ekkor történt, hogy a kertészet vezetőjét, Bélát, meghívták Pécsre, egy konferenciára. Béla nem tudott elmenni, ezért elküldte Krisztiánt. Ő ott ismertem meg Solymos Gergő feleségét, Mónit. Pécsről elhozta kocsival Pestre, s persze közben beszélgettek. Akkor mondta, hogy a férje, aki a Wunderlichnél dolgozott, áruszállítót keres.
Tizenöt évvel ezelőtt került a szakmába. A Wunderlich Borászati Kft-nél kezdett áruszállítóként dolgozni, azonban csupán három hónapig volt ebben a pozícióban, amit igyekezett hasznosan tölteni, ezért a két szállítás közti időben nekiállt üzletet kötni. Erre engedélyt is kért a tulajdonosoktól, akik megmosolyogtak, aztán mondták, hogy „jól van, csináljad!” Három hónap után odáig jutott, hogy több ügyfele lett, mint az üzletkötő kollégáknak. Ekkor lett üzletkötő, s csodálatos éveket húzott le a Wunderlichnél. Addig-addig szárnyalt az öntudata, amíg a család majdnem éhen halt. Ekkor hívták fel, hogy a Wunderlich Borászati Kft. kiszállítót keres. Megértette az idők szavát és elvállalta a munkát. Az Etyeki Pikniken Szűcs Róbert tulajdonostárs odajött hozzá és szólt, hogy „Figyelj Krisztián! Fejezzük be és keressünk helyetted valakit.” Két nap múlva kezdett az utódja, ő pedig üzletkötő lett. Egy hónap múlva aztán majdnem elküldték, mert annyira örült magának, hogy nem dolgozott. Persze, nagyon örült a szép új céges autójának, nagyon örült a sokkal magasabb fizetésének, nagyon örült mindennek, de az addigi legrosszabb hónapját sikerült összehoznia. Rosszabb volt, mint amikor nem volt üzletkötő, csak szállított. Felhívták, s mondták, hogy két lehetősége van, vagy ennyit és ennyit hoz, mondtak egy számot, vagy a következő hónapban már nem is kell jönni. Összeszedte magát és tízezer forinttal sikerült az elvárt összeg fölé másznia, de úgy, hogy már térdre hullva könyörgött mindenkinek, hogy még egy üveggel rendeljenek. Az ügyfélköre szerencsére partner volt ebben. Ezt követően négy és fél szép évet töltött a Wunderlich Kft-nél. Azokat az éveket, a lehetőséget, a toleranciát a mai napig nagyon szépen köszönjük!
A Wunderlich után kereskedelmi vezető lett egy azóta már megszűnt bor nagykereskedésben. Egy évet dolgozott náluk. A következő állomás Matyi Dezső cége, a Matias Pince volt. Felépítették Budapesten a Matias kereskedelmi képviseletét. Látták, hogy az öt borvidékről származó borok értékesítése az irgalmatlanul széles választék miatt komoly nehézségekben ütközik. Kitalálták, hogy csinálnak egy bor nagykert és a magas brand-értékű borok értékesítésének segítségével a Matias borok értékesítését is elősegítik. Aztán született egy döntés, hogy az általuk működtetett budapesti bornagykereskedést Pécsre, az ottani logisztikai központba helyezik át és onnan látják el Budapestet is. 2011-ben, amikor ez a döntés született Krisztián éppen Párizsban volt üzleti úton és az Eiffel-torony alatt állva, telefonon hallotta a döntésről és arról, hogy már szállítják is el a borokat. Másnap érkezett haza és „idegből” megalapította a BorVár Borkereskedelmi Kft-t.
A BorVár Borkereskedés Építése: Minden Kezdet Nehéz
Minden kezdet nehéz! A cégalapításkor egészen konkréten három egyforma forintja nem volt. Az utolsó fizetése volt csak, amit még megkapott. Felmondta az albérletét, s annak a kauciójából kifizetett egy raktár kaucióját, ahonnan aztán el tudtak indulni; kölcsönkért ötszázezer forintot (ennyi volt egy Kft jegyzett tőkéje akkoriban); négyszázkilencvenezer forintért a Hoványtól vettek egy lepukkant Peugeot Expertet, ami Kecskemétről Budapestre menet meg is adta magát, de korrektek voltak és becsületből megcsinálták. Úgy indultak, hogy a borászok közül, sokan hozták a bort „hozomra”. Ha eladták, akkor kellett csak fizetni. Persze volt, aki nem adott, de ezt a mai napig is hallgatja tőle. Úgy indult a BorVár Kft. hogy nem volt hol laknia. Hol itt aludt, hol ott aludt. Volt azonban egy olyan ügyfélköre, akikkel rögtön elé lehetett indulni. Három hónapig várt a jövedéki engedélyére, mert az első raktárra, amit kinézett, nem adták meg. Ez a raktár a Csepel Művek területén volt. Az építmény tulajdonosával volt ugyan megállapodásuk, de az építmény alatt lévő föld osztatlan közös tulajdon volt ötven emberre. Az ötvenből negyvenkilenc meg is adta a hozzájárulását. A Csepeli Önkormányzatnak kettő négyzetméter tulajdona volt és éppen ők voltak azok, akik nem adták a hozzájárulásukat.
Egyedül kezdett el dolgozni. Kicsit éhezgetett is, laknia sem volt hol, nem volt mobil telefonja, feltöltőkártyás telefonnal dolgozott. Megcsörgette az embereket, hogy hívják vissza. Naponta kétezer forintért tankolt. Innen indult, s ennek az éhezős életmódnak meg is lett a rövidtávú „eredménye”. Kórházba került. 2011-2012 szilveszterét a kórházban töltötte, de kijött, amire az orvosok azért nem esküdtek volna. Ekkorra az egy havi forgalma volt akkora, hogy ki tudott belőle gazdálkodni egy részmunkaidős szállítót. A kötelező jövedéki raktárméter 100,00 négyzetméter. A kivett raktár 100,60 négyzetméter volt, amit a vámos egyszerűen nem hitt el. Mondta, hogy „nincs akkora”, mondta, hogy „de van”, mondta, hogy „nincs”, mondta, hogy „van”.
2012-ben az egyetemen megismerkedett Győri Tímeával, a párjával, gyermeke anyjával. Együtt végeztek, s lettek vidékfejlesztő agrármérnökök. Az albérletének megtalálásában ismét az ügyfelei segítettek. Ők ajánlottak a főbérlőnek. Úgy lett albérlete, hogy megállapodtak, hogy fél évig nem fizet, majd fél évig duplát fizet. Ekkoriban már akadtak súrlódások az indulásnál ötszázezer forintot kölcsönadó tulajdonostársával, mivel a befektetéséért folyamatosan pénzt szeretett volna kivenni a cégből. Mivel a tulajdonrészét nem tudta megvenni, pénzre volt szüksége. Elsírt a gondjairól Miskolci István barátjának, aki hívta az ügyvédjét, kifizette az előző tulajdonostársat és azt mondta - „Krisztián, három éved van arra, hogy ezt ugyanennyiért, visszaadd. Hetente egyszer bejött a cégbe, összepakolt magának bort, majd odament a kasszához és kifizette. Amikor az ABC-jébe rendelt bort, szólt, hogy húzzam le a kedvezményét. Ilyen ember Miskolci István! Ma is jó barátok vagyunk. A párja bihartordai. Egyszer, amikor hazamentek hozzájuk, szokás szerint beszélgettek a párja nagypapájával is, aki kérdezgette, hogy mi újság Pesten. Mondták, hogy a Timi még nem talált a képzettségének megfelelő állást, vele dolgozik, besegít a cégbe, s nem tudják, hogy mi lesz. Valahogy szóba került az is, hogy három éven belül meg kell vennie Miskolci István tulajdonrészét is, erre az öreg odament a fiókhoz, benyúlt, kivett a fiókból másfélmillió forintot és odaadta az unokájának: „Vedd meg lányom!” Így lett Győri Tímea a BorVár Borkereskedelmi Kft. társtulajdonosa 2012-ben. Nagyjából ekkor tudták meg azt, hogy gyermekük lesz. Timi úgy dolgozta végig a terhességét, hogy a raktárból ment el szülni. 2013 júniusában éppen a raktárban pakolt, amikor szólt neki, hogy „Most megyünk!”. A raktárból egyenesen az Árpád Kórházba mentek. Ott ő kiszállt, ő pedig hazament az ilyenkor szükséges dolgokért, amiket aztán bevitt a kórházba. A kislányuk, Réka, pontban éjfélkor született. Nem tudjuk, hogy huszadikai, vagy huszonegyedikei, mert annyira úgy álltak a mutatók, de végül huszonegyedikére írták meg a papírokat. Timi a szülés utáni napon már kintlévőségeket kezelt a kórházi ágyában fekve.
A Csapat és a Növekedés
2014-ben egy másik borkereskedésből jött egy olyan ember - Szalay Krisztiánnak hívják - aki tudta ugyan, hogy sokkal kisebbek, sokkal szegényebbek, de azt mondta, hogy dolgozzanak együtt, mert ő tud vele dolgozni. Hat évig volt náluk, míg haza nem költözött vidékre. A mai napig nagyon hálásak neki, nagyon köszönjük a munkáját! A másik ilyen kiváló kolléga, aki már szintén nincsen náluk, mert ugyancsak hazaköltözött, Gazsó Péter. Őt úgy nyerték meg maguknak, hogy az ügyfelük volt, s amikor neki rosszul ment, ők próbáltak segíteni. Vele is hosszú éveken át dolgoztak együtt, s vezető üzletkötő lett náluk. Boldogságban váltak el egymástól és a mai napig tartják a kapcsolatot mindkettőjükkel. Ebben is szerencséjük volt, ahogy abban is, hogy 2014-ben kezdett el a cégben dolgozni Nemes Attila logisztikai vezető, aki a jobbkezük és akinek szintén nagyon sokat köszönhetnek. És ne feledkezzünk meg Kónya Károly kollégáról sem, akit Attila hozott a céghez szállítónak 2014-ben, jelenleg ő a vezető kereskedelmi képviselő. Vicces história, de 2017-ben Károlyt az indulás napján „szedték le” a Budapest-London repülőjáratról, mert ki akart költözni az Egyesült Királyságba. Akkor lett kereskedelmi képviselő.
Működgettek, működgettek. A nettó árbevételük az első évben huszonhárommillió, a másodikban ötven, a harmadikban százhét, a negyedikben kettőszázötvenkettő. Innen ment fel háromszázhetvenháromra. Ebből lett ötszázmillió feletti. Innen viszont már nem nőttünk látványosan nagyot, bár minden évben növekedtek valamennyit. Tavaly (2019) hatszázhúszmillió volt, tizenkét főállású emberrel. De van egy holdudvara is a cégnek: a könyvvizsgáló, a könyvelő, a szerződött autószerelő, aki gyerekkori barátja. A cég életében újabb előrelépést jelentett, amikor 2016-ban kiváltották a nagy jövedéki engedélyüket, ami már minden egyéb alkoholtermékre is érvényes. Ezzel elkezdhettek pálinkát és pezsgőt is forgalmazni, azonban ezek a termékek ma is csak csekély százalékban részesednek a forgalmukból. 2019-től kisüzemi sörfőzdék söreit is forgalmazzák. A sörökből, magukhoz képest, tényleg szépen teljesítenek.
A Raktárprobléma és a Megoldás
2016-ban volt egy „Nagy Reccs” a cég életében. A Soroksári úton, a Közvágóhídon volt a raktáruk, ahol mindenkinek bejelentették, hogy menniük kell. Igen ám, de akkorra már a cégnek legalább 600-700 négyzetméteres raktárra volt szüksége a működéshez. S, nem mindegy, hogy milyen raktár, mivel a bor tárolására kellett alkalmasnak lennie. Ilyet pedig nem találtak, mert amit néztek az vagy hideg volt, vagy meleg, vagyis nem felelt meg. Magas minőségi kategóriás borokkal foglalkoznak és a megnézett raktárak egyikében sem tudták volna ezeket a borokat megfelelő körülmények között tárolni. Végső megoldásként egy kétszázharminc négyzetméteres raktárba költöztek, onnan működtek, s a többi bort, az árukészlet hetven százalékát különböző baráti nagykereskedések raktárában helyezték el azzal, hogy ott nem lehetett hozzányúlni, onnan csak a teljes mennyiséget lehetett egyszerre elvinni. Közben folyamatosan keresték a raktárukat. Végül találtak egyet Kőbányán, a Maglódi út 47. szám alatt. Elmentek, hogy jó, nézzük meg, de akkorra már ott tartottak, hogy vége, bezárják a céget, ám csoda történt! Találtak egy olyan raktárat, ami fölött emelet van, ami alatt pince van, aminek a fala kettőszáztíz centiméter vastag. A raktárban a hőmérséklet soha nem megy tíz fok alá, vagy húsz fok fölé. Ez a volt Globus gyár. Közölték, hogy nagyon szívesen kiadják, de eladó, ezért a felmondási idő csak egy hónap. Gondolkodtak, gondolkodtak, és végül megvették a raktárt. Ez lett életük első saját tulajdonú raktára, amiről három nap múlva kiderült, hogy nem fognak beférni, ezért megvették a mögötte lévőt is. Így végül, állványozással, ezeregyszáz négyzetméter rakodási felületük lett. Vettek targoncát, új teherautót, mindent felújítottak, s mindezt hitel nélkül, önerőből.
A Borszakma és a Piac Változásai
A móri (és csongrádi) borvidéket leszámítva minden borvidékről vannak ügyfeleik. Nagyjából hetven borászattal vannak üzleti kapcsolatban. Az emberi kapcsolatok nagyon sokat számítanak. Nekik egy borásznál sokkal többet számít az emberi kapcsolat, a hozzáállás, egymás tisztelete, mint az, hogy most éppen mekkora savgerinccel készítette el a bort. Ők ugyan friss borkereskedők, csak tizenöt esztendős szakmai múlttal, de látják, hogy a piac megváltozott. A nagytestű, barrique borok irányából a reduktív, gyümölcsös, jobban iható borok irányába mentünk el. Ezen a ponton Szekszárd jött fel nagyon. A borfogyasztóikhoz Szekszárd áll egyre közelebb. Látniuk kell azt is, hogy minél erősebb egy brand, annál jobban eladható. Ez különösen az egri és tokaji termelők esetében szembetűnő. Mindkét helyen nagyon sok borász van, nagy a kínálat, ezért nagyon figyelni kell a márkaépítésre, ár pozícionálásra. E két borvidéken az árakban is nagyon nagy a szórás, ellentétben például Villánnyal, vagy Szekszárddal. Hozzá kell tenni, hogy az árakban jóval nagyobb a szórás, mint a minőségben. És itt jön be az, hogy ki mekkora márkát tudott építeni.
A fehérboroknál feltűnő irsai mánia van, ahogy az illatos fehér fajták iránt is nagy a kereslet. Ezek mellett egyetlen örökifjú bor van, az olaszrizling. Fröccsbornak is jó, ezért is szeretik. Az olaszrizlingek közül a villányi (siklósi) és a balatoniak fogynak náluk. A Mátrát is említhetjük, azonban a mátrai borokkal az a gond, hogy túl jók és nincsenek elismerve. A Mátrában hatalmas potenciál van! Parádés borok, parádés borászatok. A top-gasztróba szállított borok döntő többsége mátrai. Amit a legjobban, legkönnyebben el tudnak adni az Szekszárd, Villány, Badacsony és Etyek-Budán a Nyakas. Nagy kedvencük az Alföld is. Leginkább Soltvadkerttől délebbre, de akad északabbra is kiváló termelő. Nagyon szép boraik vannak, miközben méltatlanul hanyagolt a borvidék.
A Pre-finanszírozás Elve és a Díjak
Ha valamire büszkék, a családjukon kívül, az az, hogy ők pre-finanszírozzák a bort. Az a bor, ami bejön, még aznap ki is van fizetve, úgy, hogy a számlákon harminc nap haladék van a fizetésre. Meglepő, de a beszállítók, leszámítva egy két esetet, ezt gyakorlatilag soha nem értékelték. S, bár nem kellene, azért fizetik ki azonnal a számlákat, mert volt egy ember, a már említett Miskolci István, aki azt a szemléletet oltotta beléjük, hogy „Az a tiéd, amit már kifizettél”. Senki nem csinálja így, de ez az ő döntésük volt.
2020-ban a BorVár Borkereskedés nyerte el a borkereskedők Par Excellence díját. Ez a díj a szakmai elismerés megtestesítője, és bizonyítja a cég elhivatottságát a minőség és az etikus üzleti gyakorlat iránt, valamint a vonatkozó szakmai ismeretek széleskörű terjesztéséhez.