Maluku, Indonézia keleti részének tartománya, egy sok szigetből és tengerből álló terület, amely tökéletes célpont a kalandorok és turisták számára. A Maluku-szigeteket történelmileg a kínaiak és az európaiak „Fűszer-szigetekként” is ismerték, utalva azokra a különleges fűszerekre, amelyek itt őshonosak, és évszázadokkal ezelőtt még nem voltak jelen máshol a világon. A szigetvilág nemcsak híres kék strandjairól, történelmi kultúrájáról és vízesés-látványosságairól nevezetes, hanem gazdag gasztronómiájáról is, amelyet nagymértékben befolyásolnak a helyi fűszerek.
Maluku, a Fűszer-szigetek földrajza és története
A Maluku-szigetek Indonéziában, a nagyobb Maláj-szigetvilág részeként helyezkednek el. A szigeteket magába foglaló politikai egységek Maluku (indonéziai tartomány) és Észak-Maluku. A szigetcsoport voltaképpen az Új-Guinea és a Szunda-szigetek közötti szigetek összefoglaló neve. A szigetek többsége vulkáni eredetű; legtöbbjüket atoll környezi. Ternate aktív vulkánja 1651 méter magas, Banda szigetén a 656 méteres Gunung Api vulkán („Tűz-hegy”) ugyancsak aktív. A szigetek természetes növényzete trópusi esőerdő, amelyben gyakoriak az illóolajokat tartalmazó fák, és ezekről kapták a régebben használatos Fűszer-szigetek nevet. Az esőerdő domináns fái a különféle vasfák, fenyőfélék, rododendronok és eukaliptuszok - főleg örökzöldek. Foltokban tűnik fel a nyílt szavanna, a tengerparton pedig általános a mangroveerdő.
A szigetek állatvilága az orientális és ausztráliai faunaterülethez tartozik, a két faunaterület határsávjában, a Wallace-vonaltól keletre. Az őslakosság maláj és melanéz népelemek keveredéséből alakult ki. Az erős vallási megosztottság miatt gyakran alakulnak ki véres konfliktusok a mohamedánok és keresztények között. A szigeteket a 10. században kezdték el rendszeresen felkeresni az arab kereskedők. A portugálok a 16. században kezükben tartották a kelet-indiai kereskedelmet, csak a következő századtól osztoztak a hollandokkal és az angolokkal. A 17. században a hollandok megölték, rabszolgasorba taszították és elűzték a Banda-szigetek (a Malukuk egyik szigetcsoportja) lakóit, hogy ellenőrzésük alá vonják a jövedelmező fűszerkereskedelmet. Ezután a szigetcsoport a második világháborúig Holland Kelet-India része volt; a kereskedelem és a szigetek gazdasági jelentősége a 18. századra csökkent. A japánok 1942-ben szállták meg.
A fűszerek, mint történelmi kincs
A fűszerek használata szinte egyidős a civilizáció történetével. Feltételezhetően már az őskor végén felfedezték eleink, hogy bizonyos növények, illetve azok kombinációja ízletesebbé teszik az ételeket. Az ókorban már komoly kultusza volt a fűszerezésnek, és ekkoriban jelentek meg a különféle fűszerkeverékek. A fűszerek iránti érdeklődés, sőt rajongás az idők folyamán egyre fokozódott, mára pedig szinte mindenféle fűszer, illetve keverék elérhető a világ minden táján.
A fűszerek történetén keresztül gyakorlatilag kultúrkörök teljes históriáját, szokásait, életmódját végig lehet követni. Az ókorban, a messzi, ismeretlenből a nagy civilizációkba eljutott fűszerek hihetetlen kincsnek számítottak. Csak a kiváltságos osztályok tagjai engedhettek meg maguknak különlegesen fűszerezett ételeket. Hasonló volt a helyzet a középkor és a kora újkor folyamán is. Elég, ha arra gondolunk, hogy Kolumbusz eredetileg nem Amerika, hanem a mesebeli fűszerek honának felfedezésére indult a Santa Maria fedélzetén, új fűszerek reményében. Köztudomású, hogy a mai szemmel alapfűszernek számító só vagy bors a középkorban olyan értéknek számítottak, amelyek birtoklásáért nem egyszerűen vagyonos embernek tekintettek valakit, de fizetőeszközként is szolgáltak, sőt akár háborúkat is vívtak a megszerzésükért. Hát még a mesés indiai fűszerekért!
Merthogy a fűszerek hazájának régtől fogva Indiát tekintették az európai népek. Nem véletlen, hogy a híres „fűszerút” gyakorlatilag Indiát kötötte össze Európával. Jóllehet az évezredek alatt kialakult úgynevezett nagy fűszerút valahonnan Japán nyugati partjairól indulhatott, aztán Indonézián, Kínán keresztül haladva folytatódott Indiába, majd onnan Európába. Persze ezt inkább kalandos tengeri útvonalként érdemes elképzelni, sok-sok veszéllyel. A hatalmas távolságok, az állandó háborúk és mostoha körülmények igen megnehezítették a kereskedők dolgát. Minden korszaknak megvoltak a maga különleges és drága, sőt divatos fűszerei, amelyeket az öreg kontinensen sokszor szó szerint aranyáron mértek. A középkorban például a már említett bors mellett legendásan drága keleti fűszernek számított többek között a fahéj, a szerecsendió, a szegfűszeg. Az újkor hajnalán pedig igazi luxusfűszer volt a vanília, a chili vagy a kakaófa termése. Ma persze mindezekhez könnyen hozzá lehet jutni, de időről időre ma is feltűnnek izgalmas ízesítők, népszerű fűszerkeverékek, különleges ízekkel gazdagítva a helyi konyhát.
A fűszerek és gyógynövények földrajza
A Maluku régió elsősorban „Fűszer-szigetek” néven híresült el a történelem folyamán, hiszen már évszázadokkal ezelőtt is olyan fűszerek teremtek itt, amik akkoriban a világon máshol még nem voltak jelen. Legalábbis nem helyben teremve. Míg a közép-Malukuban található Banda-szigetek például a szerecsendió miatt kerültek a kereskedők figyelmének középpontjába, addig Észak-Maluku egyik fő terméke a szegfűszeg volt. Tidore szigete egy apró pötty a hatalmas Indonézia térképén, s mivel manapság a fűszerek már nem játszanak akkora szerepet a gazdasági életben, mint tették azt két-háromszáz éve, a korábban gazdag és befolyásos szultánság manapság nem több, mint egy álmos kis sziget az Észak-Malukui tengeren.
A szegfűszeg - a Fűszer-szigetek egyik kincse
„A szerecsendiónak éreznie kell a tenger illatát, de a szegfűszegnek látnia kell a tengert” - tartja a mondás. És hogy mit rejt ez a bölcsesség? A szegfűszeg szigeteken terem a legjobban, a Fűszer-szigeteken szegfűszegfa ültetésével ünneplik a gyermek születését. Ha a fa szépen fejlődött, jó jelnek tekintették, és a gyermek szegfűszeg nyakláncot viselt, hogy megóvja őt a gonosz szellemektől és betegségektől.
A szegfűszegfa a mirtuszfélék családjába tartozó örökzöld, amit rendkívül aromás, kinyílatlan virágbimbójáért termesztenek. Nevét a bimbók alakja és a szegfűre emlékeztető illata miatt kapta. Angol neve - cloves - a francia clou, azaz a szeg szóból ered, amely jól leírja a fűszert. A fát 15 méter magasra növesztik, 50 évig terem. Évente kétszer takarítják be, akkor szedik le a bimbókat, amikor teljes méretüket elérték, de a szirmok még nem nyíltak ki. A bimbókat néhány napig szárítják, ezalatt sötétbarnára színeződnek. Egy-egy szegfűszegfa 18 kg termést képes adni.
A kínai orvosok már Kr. e. 3. században nagyra becsülték a szegfűszeg gyógyító hatását, a császár látogatóit kötelezték, hogy szegfűszeget rágcsáljanak: legyen friss a leheletük, amikor az uralkodót megszólítják. A 2. századra a szegfűszeg már szerepelt az Alexandriába tartó karavánok árukészletében, és hamar elterjedt Európában. A középkorban az arabok szállították Velencébe, ahonnan egész Európát ellátták vele. Részben a török előrenyomulása, részben a Velencével folytatott verseny inspirálta a portugálokat, hogy új utakat keressenek a középkorban legkeresettebb keleti fűszerek - a bors, a fahéj, a szegfűszeg - hazája, India és a kelet-indiai szigetvilág felé. Az utat Vasco de Gama találta meg, így a portugálok a 16. században kezükben tartották a kelet-indiai kereskedelmet, csak a következő századtól osztoztak a hollandokkal és az angolokkal. A szegfűszeg magas ára a 19. századra csökkent, mert a növény termesztését többfelé sikerült meghonosítani a forró éghajlati övben. Ma már Indonézia mellett Zanzibár és Madagaszkár szigete a legnagyobb exportőr.
Ez az apró kis bimbó tele van erős aromával, meleg, csípős ízekkel. Használata leginkább a közel-keleti, afrikai és ázsiai konyhákra jellemző, de Európában is helyet kért magának. Egészben szórják a húsokra, méghozzá sütés előtt, egészben kerül fűszerkeverékekbe, mártásokba, paradicsomos és boros ételekbe, páclevekbe. Őrleményével leginkább süteményeket, leveseket ízesítünk. A régi magyar konyhákban is előszeretettel használták. K. Mátyus István, az első magyar dietetika szerzője szerint különösen a mártogató levekben és az ízetlenebb pulyka- és kappanhúsok, marhanyelv, birsalmák és körtvélyek feljavításában van szerepe. Igen régóta használt édes fűszer, alkalmazták emésztés elősegítésére, gyógyító olaját fogfájásra, valamint fertőzések leküzdésére, így a pestis ellen is. Forrázata vírusos és gombás megbetegedések ellen szintén javallott. Őshazájában a várandós asszonyokhoz illő gyengédséggel bánnak a virágzó szegfűszegfákkal, nehogy a fa ijedtében meddő legyen.
Híres fűszerkeverékek és recepteik
A fűszerekkel együtt tehát hosszú idő alatt világszerte egyre több különleges fűszerkeverék is ismertté vált. Némelyik annyira köznapinak számít, hogy a háztartások többségének polcain is megtalálhatók, mások pedig egy-egy nem mindennapi fogás elkészítéséhez jönnek jól a fűszerpolcon.
Curry és garam masala: az indiai konyha alapjai
Nem véletlen, hogy a nálunk is ismert nevezetes fűszerkeverékek közül nem is egy az indiai szubkontinensről származik. Mind közül a legnépszerűbb a curry. Egészen pontos kifejezéssel: a currypor. A szó a tamil ’karhi’ nyugati átírása. Jóllehet a szó eredetileg a fűszeres mártással kínált indiai fogásokat jelentette, és csak később, a fűszerkeverék „nyugati” elterjedésének köszönhetően kezdtek különbséget tenni étel és fűszer között. A fűszerkeverék valószínűleg annak köszönheti nagyszabású karrierjét, hogy az egykor Indiában megfordult európaiak szerettek volna odahaza is hasonló fűszeres étkeket fogyasztani. Így aztán különböző összetételű, curry névvel illetett fűszerkeverékeket kisebb és nagyobb vállalkozások is elkezdtek összeállítani a világ számos pontján. Az is az igazsághoz tartozik, hogy a fűszerkeverék összetevői Indiában régiónként különbözhetnek egymástól. A currypornak valójában nincs egyetlen eredeti receptje, számtalan keverék létezik India-szerte éppúgy, mint más ázsiai országokban. Ez részben függ az adott terület, illetve ország klimatikus viszonyaitól, az egy-egy helyen nagyobb mennyiségben termelt fűszernövényektől, az adott konyha által előnyben részesített aromáktól. Melegebb éghajlatú helyeken például több chilit, míg kevésbé forró helyeken több melegítő, aromás fűszert kevernek bele.
Általában tartalmaznak a curry-keverékek kurkumát, chilit, koriandermagot, görögszénát, de kerülhet bele római kömény, fűszerkömény, bors, zöld vagy fekete kardamom, de akár szerecsendió, fahéj és más illatos, aromás fűszer is.Saját curry-keveréket akár otthon is lehet készíteni. A következő alaprecept kissé csípős, a chili mennyisége ízlés szerint akár a felére is csökkenthető.
Curry fűszerkeverék házilagHozzávalók 1 kis üveg keverékhez:
- 6-8 db kisebb, szárított egész chilipaprika
- 8 evőkanál koriandermag
- 4 evőkanál római kömény
- 1 evőkanál őrölt kurkuma
- 2 teáskanál görögszéna
- 2 teáskanál fekete mustármag
- 2 teáskanál egész feketebors
- 1 teáskanál szárított, őrölt gyömbér
Elkészítés:Ha nem akarunk nagyon erős fűszerkeveréket, a chilipaprikák magjait távolítsuk el. Vágjuk nagyobb darabokra. Az így előkészített chilit - az őrölt gyömbér és a kurkuma kivételével - a többi fűszerrel tegyük vastag falú serpenyőbe, majd közepes tűznél, folyamatos keverés mellett 2-3 perc alatt zsiradék nélkül enyhén pirítsuk meg. Hagyjuk hűlni. Ha kihűlt, mozsárban vagy fűszerek őrlésére használt kávédarálóban őröljük porrá. Öntsük tálba, majd keverjük hozzá a már eleve őrölt kurkumát és gyömbért. Jól zárható üvegben tároljuk, maximum 2-3 hónapig őrzi meg így aromáját. Ha aromásabb curry-keveréket szeretnénk, a pirítandó fűszerekhez tegyünk még 1 egész fahéjrudat, 1 evőkanál édesköménymagot, 5-6 db egész szegfűszeget. Curryvel fűszerezhetünk leveseket, mártásokat, zöldséges, halas, húsos fogásokat is. Mivel igen intenzív, jellegzetes aromájú keverék, mértékkel használjuk!
Jóllehet India-szerte megszámlálhatatlan fűszerkeverék található, az európai konyhákban a curry mellett az úgynevezett masalák terjedtek el leginkább. Ezek a fűszerpor vagy paszta formájában is kapható keverékek is lehetnek kifejezetten csípősek vagy egészen enyhék. A masala aromáját jelentősen befolyásolja az összetevők őrlésének, valamint pirításának technikája is. A garam masala kifejezetten meleg fűszerkeveréket jelent - kitűnő ízesítője például a hüvelyesekből (főként lencsefélékből) készült fogásoknak vagy a bárányból készített mártásos indiai ételeknek. Ha egy jó indiai lencsekrémlevest készítenénk vöröslencséből, a garam masala tökéletes fűszerkeverék hozzá!
Garam masala házilagHozzávalók 1 kis üveg keverékhez:
- 10 db egész szegfűszeg
- 10 db zöld kardamom
- 6 evőkanál koriandermag
- 4 evőkanál római kömény
- 3 db szárított babérlevél
- 1 evőkanál egész feketebors
- 1 evőkanál őrölt szerecsendió-virág
- 1 db kb. 5 cm hosszú fahéjrúd
Elkészítés:Egy vastag falú serpenyőt zsiradék nélkül felmelegítünk. Az őrölt szerecsendió-virág kivételével mindent az forró serpenyőbe szórunk, és mérsékelt tűzön addig pirítjuk, míg illatozni nem kezdenek. A serpenyőt levesszük a tűzről. A kardamomokat kiszabadítjuk a hüvelyükből, a fahéjat apróbb darabokra vagdossuk. Mozsárban vagy konyhai robotgépben egészen finomra őröljük a már kihűlt, pirított fűszereket. Végül hozzákeverjük a szerecsendió-virágot. Jól záródó üvegben tárolva kb. 3 hónapig őrzi meg aromáját.
Afrika, Közel-Kelet és Kína fűszerkeverékei
Számunkra egzotikus fűszerekben az afrikai kontinens is bővelkedik. Ma már idehaza is egyre több afrikai fűszerkeverék kapható.
Észak-Afrika legismertebb fűszerkeveréke a Ras el Hanout, aminek összetevőit gyakran mozsárban aprítják finomra. Az észak-afrikai Marokkó konyhájának fogásai egyre elterjedtebbek világszerte. Az itteni híres fűszerkeverék, a Ras el Hanout több mint 20, de akár 30 összetevőből is állhat. A jelentése leginkább a „bolt vezetője” kifejezéssel adható vissza, utalva arra, hogy a fűszerkereskedő a legjobb fűszerekből állítja össze. Természetesen a Ras el Hanoutnak is megszámlálhatatlan receptje létezik, kis túlzással: ahány hely, annyiféle lehet. Sok más mellett akad benne chili, fahéj, kardamom, koriander, kurkuma, feketebors, só, gyömbér, valamint különféle szárított, ehető virágok is. A Ras el Hanoutot afrodiziákumnak is tekintik, a tajine-ban készült fogások szinte mindegyikéhez használják.A Ras el hanout egy összetett, aromás marokkói fűszerkeverék, jelentése csillagos minőséget takar, azaz a fűszerek királyaként is tekintenek rá. Nagyon sok változata ismert, régiónként változhat az összetétele, de a szerecsendió, koriander, kömény, fahéj mindegyikben megtalálható, ezen kívül gyakran tartalmaz chilit, szárított gyömbért, paprikát, szegfűszeget, kurkumát és görögszénát is.
Az etióp konyha egyik alapfűszere a berbere vagy berberé néven ismert különleges aromájú, kifejezetten markáns, csípős keverék, ami igen sokoldalúan használható. Szárnyasokból készített egytálételekhez, halakhoz, sültekhez használják - de érdemes nagyon mértékletesen bánni vele. A berbere legalább 10-12 fűszert tartalmaz, a leggyakoribb összetevői: nagy mennyiségű chilipaprika és fehér kardamom, kisebb mennyiségben található benne szegfűbors, feketebors, római kömény, koriandermag, görögszéna, szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió, só, valamint egy nálunk alig ismert fűszer, az ajovan. Ez utóbbi Etiópia mellett az Arab-félszigeten, Indiában, az egykori Perzsa Birodalom területén is igen elterjedt, aromás fűszer.
A közel-keleti és a kelet-mediterrán konyha számos friss és szárított fűszerrel gazdagított fogása ismert ma már nálunk is. Az egyik legelterjedtebb szárított fűszerkeverék Észak-Afrikában és a Földközi-tenger teljes keleti részén elterjedt. A za’atar vagy zatar néven ismert oregánóból, kakukkfűből, szezámmagból és sumacból álló keveréket mártogató szószokba, grillezett húsokhoz, sőt kenyérlepényekre is szórják. Jellegzetes, pikáns, de egyáltalán nem csípős keverék, amit nemritkán sóval, olívaolajjal is elegyítenek, és így kerül a péksütemények vagy frissensültek tetejére. Érdemes kipróbálni csicseriborsóból készült uzsonnakrémekhez, hummuszhoz is.
A közel-keleti Libanon világszerte elterjedt fűszerkeveréke az úgynevezett libanoni hét fűszer, a feketebors, szegfűbors, szegfűszeg, görögszéna, szerecsendió, fahéj, gyömbér kombinációjából álló aromás fűszerkeverék. Jóllehet Libanonban a hét fűszert frissen keverik össze, és fűszerezik vele a különféle húsokból, zöldségekből készült fogásokat, nálunk többnyire előrecsomagolt kiszerelésben kapható. A libanoni hét fűszerről érdemes tudni, hogy az autentikus libanoni konyhában ez az egyetlen keverékként használt fűszer. A keleti fűszerek és azon belül is az arab térség fűszerei előszeretettel keverik a sós, édes és csípős ízeket, gazdag, meleg és harmonikus finomságot adnak zöldségnek, húsnak egyaránt. A sokféle zúzott és szárított fűszer nemcsak ízesít, hanem tartósít is a térségben, hazai használatuk pedig különösen most, a téli időszakban adhat egy kis pluszt nekünk. Húsok pácolásához, ízesítéséhez, sőt arab fasírtfélék elkészítéséhez is nélkülözhetetlen fűszerkeverék, a libanoni konyha kedvelt fűszere, amely a térség fontos fűszereit és ízeit használja egy komplex keverékben. De más változataiban feketebors, szerecsendió, paprika, kömény, szegfűszeg, fahéj, koriander és kardamon található, a paprika pedig sokszor valamilyen chili-féle.
A közel-keleti és arab konyha másik jellegzetes keveréke, amely a baharattal ellentétben zöldes színű finomság, amit gyakorlatilag bármilyen sós ételhez használhatunk, keverhetjük paradicsomos ételekbe, zöldségekhez, sőt nyers zöldségekre is szórhatjuk. Mártásban, sült húsokhoz, krumplihoz, de akár egy szelet vajas kenyérre szórva is remek. Ami a magyaroknak az erős pista, az a keleti térségben a harissa, amely nem más, mint egy fűszeres paprikakrém, amelyet rengetegféleképpen használnak. Kerül ragukba, húsokra és zöldségekre, eszik nyersen szinte magában mártogatósként és teszik más krémekre és kencékre, leveseket gazdagítanak vele vagy épp szendvicsbe kerül belőle egy kevés. Érdemes belőle mindig tartani egy keveset a hűtőben, mert tényleg új szintre emeli a legunalmasabb krémlevest vagy melegszendvicset is.
Ha pedig már a számmal illetett híres fűszerkeverékeknél járunk, egy nagy ugrással az ételekben és fűszerekben gazdag kínai konyhát sem szabad elfeledni. Bár egységes kínai konyháról lehetetlenség beszélni, van egy világszerte elterjedt keverék, amit mindenki ismer - ez pedig a kínai öt fűszer. A keverék azonos arányban tartalmaz szecsuáni borsot, fahéjat vagy a kasszia fa kérgét, szegfűszeget, édesköménymagot és csillagánizst. A finomra őrölt magok keveréke kitűnő mindenféle húsételhez, remekül illik a szójaszósszal tálalt fogásokhoz. Ha egyszerű, kínai fűszeres grillételt tálalnánk, keverjünk össze 2 evőkanál tengeri sót 1 teáskanál kínai öt fűszerkeverékkel, és ezzel fűszerezzük a grillre kerülő csirkecombokat. Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű lesz tőle a hús!
Híres fűszerkeverékek Európából
Ki ne találkozott volna a nevezetes, szintén változó összetevőkből álló olasz városokról elnevezett fűszerkeverékekkel? A bolognai, a milánói vagy épp a nápolyi fűszerkeverék rendszerint aromás zöldfűszerek (többek között oregánó, bazsalikom, zsálya, kakukkfű) mellett gyakran szárított zöldség- és hagymaféléket, sót, paprikát is tartalmazhatnak. Mindenféle tésztaételhez, mártáshoz, tengeri herkentyűkhöz, halakhoz, húsokhoz remekül illenek. Ezeknek sincs egyetlen vagy eredetinek tekinthető receptje, ahány kereskedés, annyifélék lehetnek, persze mindegyik igyekszik valamiképp megfelelni az adott város legnépszerűbbnek tekintett fűszerkombinációjának (az északi városok nevét viselők nem vagy kevés csípős összetevőt tartalmaznak, a nápolyiba gyakran kerül valamilyen erős paprika is). Mivel nincs hitelesített receptúrájuk, összetételüket, sőt állagukat illetően is igen különbözők lehetnek. Van, amelyiknek alapjait szinte porrá őrlik, míg másokban nagyobb méretűre tördelt vagy aprított alapanyagok vannak.
A francia konyhának is megvannak az ismert fűszerkeverékei, amelyek közül a legismertebb talán a provence-i jelzővel illetett. Ez az illatos, főként rozmaringból, majoránnából, borsikafűből, kakukkfűből, bazsalikomból, oregánóból, helyenként ánizsból, levendulából és más összetevőkből kínált keverék húsételekhez, mártásokhoz is jól illik. A nevezetes fűszercsokor, a bouquet garni ugyan rendszerint friss fűszernövényekből készül, de kapható szárított formában, zacskós kiszerelésben is. A bouquet garni is sokféle zöldfűszerből állhat, van benne petrezselyemzöld, zsálya, kakukkfű, rozmaring, babérlevél, de kerülhet bele bazsalikom, tárkony, zellerzöld, csombor is. Összetétele az ízesítendő fogás jellegétől függően is változhat. Nemritkán kis teatojásba vagy gézbe rakják a fűszerek keverékét, és így rakják az ételbe - aztán, ha elkészült a fogás, egyszerűen eltávolítják, az aromák azonban benne maradnak a fazékban. Olyan nevezetes fogások ízesítője lehet, mint a burgundi marharagu vagy a pot au feu, de a híres francia hagymalevesből, illetőleg a hallevesből, a bouillabaisse-ből sem hiányozhat.
Nálunk szinte minden háztartás alapfűszerének számít a 2008-ban elhunyt boszniai horvát származású vegyészprofesszor-asszony, Zlata Bartl nevéhez köthető, 1959-ben piacra került vegeta. Bizony, ez is egy fűszerkeverék, méghozzá Közép-Kelet-Európa egyik legismertebbje. Ez a szárított fűszerek, zöldségfélék és só elegyét tartalmazó, évtizedeken át a hazai háztartásokban majdnem mindenhez használt elegy 1967 óta kapható Magyarországon. Jóllehet ma már számtalan variációban kínálják (sokszor tartósítókkal, ízfokozókkal is feldúsítva), de sokoldalú felhasználásának köszönhetően máig az egyik legkeresettebb idehaza. Ki ne használta volna levesekhez, főzelékekhez vagy épp egytálételekhez? Biztosan majd’ mindenkinél akad otthon belőle több vagy kevesebb, vagy akár házilag is lehet készíteni, az interneten számtalan receptje fellelhető.
Maluku turisztikai látványosságai
Maluku-szigetek nemcsak híres kék strandjairól nevezetes, hanem történelmi kultúrájával és egy vízesés látványosságával is, amely igen szép. Kíváncsi vagy, melyek Maluku legjobb turisztikai látványosságai?
Bair-sziget: Maluku Raja Ampatja
A Bair-szigetet Maluku Raja Ampatjaként emlegetik. Ez a sziget Tual városában, Közép-Maluku tartományban található, és gyönyörű mangroveerdőkkel van tele. Ezen a szigeten a látogatók búvárkodás, sznorkelezés vagy napozás közben élvezhetik a természeti tájat. Ahhoz, hogy eljussanak erre a szigetre, a látogatóknak a Kei-szigetekről kell elindulniuk, amely már Maluku egyik fő turisztikai célpontjaként volt ismert. Azok számára, akik a Bair-szigeten szeretnének éjszakázni, a Kei-szigeteken található üdülőhelyek jelenthetnek lehetőséget, mivel a Bair-szigeten nem állnak rendelkezésre üdülőhelyi létesítmények.
Maitara-sziget: Tiszta strandok és víz alatti világ
A következő legjobb hely Maluku szigetén a Maitara-sziget. Ez az egyik sziget Észak-Maluku körzetben, pontosan a Ternate és a Tidore szigetek között. A sziget arról ismert, hogy tiszta, egzotikus strandokkal, fehér homokkal és kékes-tiszta tengervízzel rendelkezik. Természeti szépsége mellett a látogatók a Maitara-part körül búvárkodhatnak is, hogy megnézzék a korallzátonyokkal és szemet gyönyörködtető halakkal teli víz alatti szépséget.
Ora Beach: A Maldív-szigetek és Bora Bora versenytársa
Ez a strand Seram szigetén található, Közép-Maluku tartományban, és szépségét gyakran hasonlítják a Maldív-szigetekhez és a franciaországi Bora Borához. Ahhoz, hogy élvezhesd az itteni strand szépségét, legalább 5.000.000 IDR megtakarítással kell rendelkeznie, figyelembe véve, hogy a helyszínre való eljutáshoz többször változó közlekedési szolgáltatásra van szükség. Bár elég drága, az Ora Beach csodálatos természeti szépsége minden költséget és fáradtságot megtérít.
A távolságok a szigeten olyan kicsik, hogy egy-két óra alatt kényelmesen körbeautózható az egész sziget, így akár egy fél/egynapos programnak is tökéletes lehet Ternate-ról átutazva. A trópusi hőségben leküzdeni több száz méternyi szintkülönbséget igencsak embert próbáló feladat, s az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a tengerszintről megtekintve Tidore vulkánja, a Gunung Kiematubu sem tűnik leküzdhetetlen feladatnak, azonban a leírások alapján mégis a régió egyik legnehezebbjének számít. A hőség miatt természetesen itt is a hajnali órákban kezdve a legjobbak az esélyeink, így érdemes a szigeten megszállni, ha ilyen tervekkel érkezünk.Az út nagy része szegfűszeg ligetek között halad, egészen a Rum nevű faluig (ahonnan a hajók indulnak vissza Ternate-ra), így a legkisebb szellő is hordja magával a csodás szegfűszegillatot. Malukuban nem ritka a történelmi jelentőségű erődök fennmaradása, az viszont igen, hogy e történelmi emlékek restaurálás nélküli állapotukban látogathatók. Két erőd is található Tidore szigetén, s érdekesség, hogy egyik sem restaurált. A 17. században épült, Tohula nevű spanyol erőd a könnyebben megjárható, hiszen Tidore fő településének határában fekszik, közvetlenül a főút mentén, egy dombon.
Mare szigete: Kézműves falvak és történelem
Mare szigete természetesen egy különálló sziget, tehát nem Tidore része, viszont egyrészt közel van Tidore-hoz, másrészt Tidore-ról logikus a megközelítése: ha minden igaz, napi rendszerességgel közlekednek hajók a két sziget között. Nagyon meg szerettem volna nézni magamnak a szigetet, melynek falvai a kézművességükről híresek, legalábbis helyi szinten. Sajnálatos módon látogatásom vasárnapi napra esett, így e látnivalók zárva voltak. Ez abszolút érthető, hiszen annyi érdeklődő természetesen nincs, hogy érdemes legyen minden nap nyitva tartaniuk. Akit viszont behatóan érdekel Maluku történelme és utazását tudja úgy időzíteni, hogy tidore-i látogatása ne vasárnapra essen, annak mindenképp érdemes néhány érdekességet felkeresnie. Egy emlékmű is található a szigeten, amely Magellán partraszállásának állít itt emléket, ez is igazolja a sziget történelmi jelentősségét.