A Marvel Filmes Univerzum (MCU) történetében 2014 nyarának egyik legnagyobb meglepetése volt A galaxis őrzői című film. Bár a stúdió legfrissebb filmje, az Amerika kapitány 2 híre épp kritikai sikerként vándorolt szájról szájra, a műfajért különösebben nem rajongó közönség számára már épp kezdett egy megkülönböztethetetlen masszává összefolyni az egész franchise, egy Vasember 3, egy Thor 2 és egy Amerika kapitány 2 után, valamint egy Bosszúállók 2 előtt. A galaxis őrzői első része nem véletlenül hozta a Marvel legjobb kritikáit a legelső Vasember bemutatója, 2008 óta. A Bosszúállók és tagjainak filmjei ugyan könnyed csomagolásban, de mégis amennyire egy képregényfilmben lehet, komoly tétekkel bíró drámai történetek voltak, az új karakterek viszont önfeledt szórakozást ígértek, sokkal ironikusabbra vett világmegváltással, kazettáról szóló hetvenes-nyolcvanas évekbeli slágerekkel, és egy őrült mosómedvével, akinek egy fa a legjobb haverja.
A sikerrecepten szerencsére másodjára sem sokat változtattak, hiszen okuk sem lett volna rá. Az első rész úgy lett óriási siker, hogy szereplői egyáltalán nincsenek annyira beépülve a popkulturális köztudatba, mint egy Vasember vagy egy Hulk. A filmből áradó, a lehető legjobb értelemben vett B-filmes, vasárnap délutáni báj viszont egész más kategóriába helyezte a franchise-t a többi Marvel-mozitól. Azonban ha valamiben mégis különbözik a második rész, akkor talán abban, hogy még álomszerűbb, retinaégetően színesebb és a látványhoz igazodva még melodramatikusabb az egész. Eleinte még jó dilinek tűnik a film minden másodlagos karakterét, űrhajóját, bolygóját jellemző neonszínű vizuálorgia, de egy idő után émelyítővé tud válni ez a fajta képi világ. A film nem a kiadásának évében, 2017-ben, hanem rendhagyóan három hónappal az első rész eseményei után játszódik, gyakorlatilag fél évvel a Bosszúállók: Ultron kora történéseit megelőzően. A Galaxis Őrzői Vol. 2 az apa-fia mítoszba ugrik fejest, ahol az előzetesben szintén elhangzó „Én vagyok az apád” tematika nem a klasszikus vonal mentén halad.
Az Eredet Fényében: Peter Quill Két Apja
Peter Quill, avagy Star-Lord, életében két meghatározó apafigura is jelen van: a vér szerinti apja, Ego, és a nevelőapja, Yondu Udonta. A filmekben Peter karakterének fejlődése nagyrészt e két alakhoz fűződő bonyolult viszonyán keresztül valósul meg. James Gunn rendező és író már a kezdetektől hangsúlyozta, hogy az apa-fia tematika kulcsfontosságú lesz a folytatásban. Habár a tegnap óta hazánkban is megtekinthető filmben számos elemmel találkozhattunk a 2008-2010-es képregényből, James leszögezte, hogy apuci teljesen más lesz, és nem a képregényekből merítenek inspirációt az élőszereplős adaptációhoz.
A galaxis őrzői 2. története már az első jelenetben visszarepít minket a nyolcvanas évekbe. Egy fiatal szerelmespár hasít menő autójukban az országúton popslágereket dalolva. Majd később kiderül, hogy a pár férfitagja, akit a digitálisan megfiatalított Kurt Russell játszik, nem más, mint Ego, Peter (vagy Star-Lord) édesapja, a nő pedig annak édesanyja, Meredith. Ego és Meredith frigye nemcsak Peter születése miatt fontos; a csillagközi jövevény egy furcsa, növényszerű idegen életformát is hátrahagy távozása előtt. Peter számára mindez persze csak 33 évvel később derül ki, mikor egy küldetésük után Mordály meglopja megbízóikat, az elfszerű, aranybőrű Szuveréneket, és azok úrnője, Ayesha vérdíjat tűz ki a Galaxis Őrzőinek fejére. A csapat majdnem alulmarad a küzdelemben, rozzant hajójukat kis híján szétlövik a szuverének szimulátorokból irányított vadászai, azonban titokzatos idegen egy megsemmisítő sokkhullámmal egyszerre rombolja le az összes vadászt. Az Őrzők bár jóakarójuk elől is eliszkolnak, azonban nem tudják olyan könnyen lerázni. Mint később kiderül, Ego az, aki eljött végre Peterért, hogy megmutassa, kicsoda is valójában a Yondu által nevelt csavargó, és miért ment annak idején Ego a Földre.
Apák és pótapák szorításában Peter kénytelen szembenézni végzetével. Peter karakterénél nyilvánvaló az apakomplexus, hiszen Yondu nevelte fel, de Ego a vér szerinti atya - csak éppen egyik egy csavargó, a másik meg bűnöző. A férfi ezért is alkotta meg magának David Hasselhoffot, mint ideális apát. Azonban mikor a két valódi apafigurával kapcsolatban tényleg drámai döntéshelyzetbe kényszerül Peter, A galaxis őrzői rettenetesen giccsessé és modorossá válik, és cseppet sem érezzük, hogy James Gunn ezeket az epizódokat is hülyére venné.
Ego, az Élő Bolygó - A Képregényektől a Vászonig
Ego, az Élő Bolygó karaktere az egyik legfontosabb kiegészítője a Marvel Moziverzumnak A galaxis őrzői vol. 2-ben. Szó szerint. De kicsoda valójában a Kurt Russell által alakított karakter, és hogy lehet egy bolygónak emberszabású fia? Minden, ami igazán fontos Egóval, az Élő Bolygóval kapcsolatban, ott szerepel a nevében. Lényegében egy hatalmas űrszikla, ami életre kelt és most az univerzumot átszelve keveri a bajt.
Mint azt a neve is sejteti, nagyon egocentrikus, érzelmes teremtmény, aki hajlamos rá, hogy hóbortosan viselkedjen. Ahogy a legtöbb erős, kozmikus lény a képregény világában, Ego sem határozottan hős vagy gonosz karakter. Van, hogy meghódítandó bolygók után kutat, amivel kihúzza a gyufát a Föld hőseinél, különösen Thornál. Máskor viszont ugyanezen hősök oldalán vonul csatába, így tett például akkor, amikor saját felszínét adta otthonul egy Galactus által hontalanná vált idegen fajnak.
Élő bolygóként Ego képes megváltoztatni a tömegét és az alakját. Ezért láthatjuk néha, hogy a felszíne egy hatalmas arcot képez, ami képes beszélni más lényekkel. Hangulatától függően boríthatják zöldellő erdők és kihalt sivatagok. Az alakváltásnak köszönhetően hatalmas nyúlványok képzésére is képes, amivel az ellenfeleit támadja meg vagy kisebb mellékágakat hajt, amik lényegében az akaratának kiterjesztései. Köszönhetően a Galactusszal történt összecsapásnak, Ego hátoldalába egy űrhajó ékelődött, aminek segítségével képes rá, hogy a fénysebességnél is gyorsabban utazzon az univerzumban.
Ego lenyűgöző elméje a legnagyobb erénye és a legsúlyosabb gyengesége is egyben. Hatalmas pszionikus erővel rendelkezik, aminek segítségével képes mások elméjének olvasására, vagy akár erőteljes lelki csapásokkal támadni ellenfeleire, ha szükséges. Ugyanakkor nagyon érzelmes teremtmény, akit nagyon könnyű kihozni a sodrából, vagy félrevezetni olyankor, ha nem számára megfelelően alakulnak a dolgok.
Akárcsak megannyi klasszikus Marvel karakter, Ego, az Élő Bolygó is Stan Lee és Jack Kirby szüleménye. A karakter először a Thor 1966-os 132. számában bukkant fel, és azóta is szorosan kapcsolódik a Thor és a Fantasztikus Négyes sorozatokhoz. Ego nem az első, és nem is az utolsó „élő bolygó” a képregényekben; a DC Comics változata erre a kifejezésre Mogo, aki még a nyolcvanas években csatlakozott a Zöld Lámpás Alakulathoz. Ego ötlete abban az időszakban született meg, amikor Lee és Kirby ontották magukból a karaktereket, és elég hangsúlyos volt, hogy a Marvel univerzuma galaktikus értelemben is terjeszkedjen. A Thor 132. és 133. számában bemutatott Ego háttere és igazi természete folyamatosan alakult az azóta eltelt idő során. Nem olyan régen derült ki például, hogy Ego valójában az Idegen nevű tudós egyik kísérletének eredménye, és van egy ikertestvére, aki az Alter-Ego névre hallgat. Az Idegen manipulálta őket, hogy egymással háborúzzanak, Thor pedig ismét barátja segítségére sietett. Ennek következménye, hogy a szétpüfölt Alter-Ego maradványai most holdként keringenek Ego körül.
Ego mostanáig nem futott be túl nagy karriert a Marvel képregényein kívül, bár ez valószínűleg meg fog változni most, hogy A galaxis őrzői vol. 2. egyik legfontosabb karaktere lett. Legfontosabb animált szerepe a Hulk és a Z.Ú.Z.D.D.A. ügynökeiben volt, ahol Kevin Michael Richardson kölcsönözte a karakter hangját. A kérdés nem az, hogy vajon találkozunk-e még Ego karakterével a képregényeken kívül a jövőben, hanem az, hogy a Marvel milyen módon kívánja ábrázolni őt. Vajon mellékvágányra terelik az „Élő Bolygó” énjét, hogy Kurt Russell nagyobb mozgásteret kapjon? Látjuk egyáltalán bolygóként A galaxis őrzői második részében? És vajon hatással lesz-e a filmes ábrázolás a képregényekre a jövőben? Ezek a kérdések mutatják, hogy a karakter adaptációja hogyan befolyásolhatja a képregényes folytonosságot és a jövőbeli megjelenéseket.
Yondu Udonta - A Nevelőapa Árnyékában
Yondu Udonta, Peter Quill nevelőapja, egy komplex figura, akinek a szerepe a második filmben jelentősen kibontakozik és mélyül. Peter karakterére nézve Yondu az, aki felnevelte, és habár a nevelése nem volt éppen hagyományos vagy kíméletes, mégis egyfajta apafigura volt a számára. Yondu a harsány nyolcvanas évekből rabolta el gyerekkorában Petert Ego nevű apja megbízásából, a fejvadászként tevékenykedő Yondunak azonban meg kellett volna ölnie a fiút, ehelyett felnevelte. Peternek felnőttként is megmaradt rajongása a korszak jellegzetes popslágereiért és David Hasselhoffért, akit egyfajta apapótlékként is funkcionált Peter életében.
A történet során Ayesha, a Szuverének úrnője, miután Mordály meglopja őket, vérdíjat tűz ki a Galaxis Őrzőinek fejére, és éppen Yondut bérli fel a felkutatásukra és likvidálásukra. Ez a megbízás további bonyodalmakat szül, és Yondu számára is elvezet egy drámai karakterívhez.
Michael Rooker, Yondu megformálója, érdekes szokása szerint mindig a forgatókönyveit a végéről kezdi olvasni. Hamar rájött, hogy a filmben meghal Yondu, amit a következőképp írt le: „Felnéztem a papírról: 'Mi van?!' Rögtöm hívtam James-t." Ez az anekdota is jól mutatja, hogy a karakter halála még a színész számára is meglepetés volt. Rooker véletlenül el is aludt, amikor Yondu temetését forgatták, ami egyfajta morbid humorral színezte az egyébként tragikus jelenetet.
Yondu akciójelenetei különösen emlékezetesek, mint például az a túlpörgetett, öniróniától sem mentes jelenetsor, mikor a punkfrizurájú Yondu egy zenés montázsszekvenciában fütyörészve, speciális nyílvesszőjével egy egész hadsereget hazavág. Ez a jelenet kiválóan példázza a film egyedi humorát és vizuális stílusát, miközben Yondu képességeit is teljes pompájában megmutatja. A filmben egy másik szívmelengető jelenetben Kicsi Groot próbálja megtalálni a Fosztogató hajón Yondu taraját, de tévedésből egy robot szemet is elhoz, ami egy újabb humoros adalék a karakter mélységéhez és a csapattagok közötti kötelékhez. A történetben Yondu és Mordály közt is túl hirtelen alakul ki bajtársi kapcsolat, ami viszont a film egy gyengébb pontjaként is értékelhető.
A Csapat Dinamikája és Mellékszereplők Fejlődése
A galaxis őrzői 2. a fő apa-fia tematikán túlmenően jelentős hangsúlyt fektet a csapat dinamikájára és a mellékszereplők fejlődésére is. A film kábé a felétől átcsap egy galaktikus kibeszélőshow-ba, ahol mindenki, legyen az a szociális készségekkel módjával megáldott Drax vagy a nem kimondottan pozitív világképű Mordály, kiönti a lelkét, és olyan családi melodrámát kapunk az arcunkba, hogy Vin Diesel valószínűleg őrülten jegyzetelt két szinkronturnus között. A karakterek interakciói, a humor és az érzelmi pillanatok egyaránt hozzájárulnak a film egyedi bájához.
Kicsi Groot az előző részben magát feláldozó, de egy kinőtt gallyból újjászülető karakterként a folytatás sztárja lesz. Az író és rendező, James Gunn koreografálta és táncolta el Kicsi Groot film eleji táncát, amit aztán digitális mozgásrögzítő technológiával valósítottak meg. Gunn készített egy alternatív Groot verziót is a forgatókönyvből, ami mindegyik „Én vagyok Groot” sor eredeti jelentését is tartalmazza, ezzel is mélységet adva a keveset beszélő fafigurának. A rendező szerint Groot azért fagy le mindig, ha Drax észreveszi táncolás közben, mert tudja, mennyire nem rajong érte a táncért. Vin Diesel, Groot hangja, nagyon szereti a meséket, ennek köszönhetően a hangjával is izgalmasan tud eljátszani. A filmhez készült egy Kicsi Groot makett, amit beállítottak minden jelenetéhez - egyrészt a körülötte szereplők munkáját könnyítve, másrészt az árnyékok vizsgálata miatt. Egy másik bónusz jelenetben Quill rossz néven veszi, hogy a serdülő Groot unalmasnak hívja. A grandiózusnak szánt, de sajnos inkább unalmas és kiszámítható finálét is a kis Groot szerencsétlenkedése dobja fel, mellyel James Gunn ellenpontozza a maníros áldrámát, ami a fő karakterek összecsapásaiban zajlik.
Mordály (Rocket), a minden eddiginél robbanékonyabb mosómedve, továbbra is a csapat agytrösztje és fegyverspecialistája. Bradley Cooper ezúttal nemcsak a hangjával, hanem az arcjátékával is szolgált Mordály számára, mélyebbé téve a karakter megjelenítését. Mordály leginkább egy mosómedvére hasonlít, de a fegyver- és robbanószer specialista űrlény kifejezetten utálja, ha állatokhoz hasonlítgatják.
Drax, a kigyúrt, jóindulatú tuskó, továbbra is a csapat humorforrása és keményöklű harcosa. 90 percet vett igénybe felrakni a Drax sminket Dave Bautista-ra, ezzel 3 órát javítottak az első rész idejéhez képest, ami jelentős előrelépést jelentett a gyártási folyamatban. Drax A galaxis őrzői tankja, aki keménybőrű, keménykötésű harcos, leginkább Hulkhoz hasonlítható, bár a filmben bőre beszürkítésével és tetkóival igyekeztek elkülöníteni a Bosszúállók düh hajtotta szuperhősétől. Még Drax és Ego szolgája, Mantis viszonya a legszerethetőbb és legőszintébb - a Dave Bautista által megformált Drax egyébként is ellopja A galaxis őrzői vol. 2 szívét. A képregényekben Mantis eredetileg egy ember volt, aki a Kree-nek hála jutott hozzá a képességeihez.
Gamora és Nebula, a Thanos nevű mostohaapa által kiképzett orvgyilkos testvérek konfliktusa a film egyik fontos mellékszála. Gamora egy szexi orvgyilkos, akit Thanos nevű mostohaapja Nebulával, testvérével együtt képez ki, illetve neveli a lányokat ősellenséggé. A konfliktusuk még csak-csak működne, de mivel nem jut elég idő rá a többi csilliónyi történés mellett, így összecsapott lesz a két testvér kapcsolatának alakulása. Gamora és Peter civakodása pedig egyenesen idegestő, és a többségében poénos utalások között ez egy kivételesen gyenge leutánzása a Star Warsok Han Solo-Leia viharos szerelmének.
Az ellenfelek között találkozunk a szuverének úrnőjével, Ayesha-val, akit Elizabeth Debicki a magassága miatt választottak a szerepre. A galaxis őrzői 2 főgonosza biztosan nem Thanos lesz, habár feltűnhet a folytatásban, ha a történet megköveteli. A képregényekben Sokkolóarc egy Stark nevű idegen faj harcosa - tudniillik, véletlenül ennek a népnek a bolygóján landolt Vasember technológiájának egy része, amit hosszasan vizsgálva ők maguk is képesek voltak kibernetikus eszközöket fejleszteni. Gunn szerepeltetni akarta a kozmikus entitásként és az Őrzők egyik tagjaként ismeretes Adam Warlock-ot is, azonban a túl sok mozgatott karakter miatt úgy döntött, hogy inkább a folytatásra tartalékolja.
Készítési Kihívások és Érdekességek a Forgatásról
A galaxis őrzői vol. 2 gyártása számos érdekes anekdotát és kihívást tartogatott, amelyek hozzájárultak a film egyedi hangulatához és vizuális világához. A forgatás előkészületei nem zajlottak zökkenőmentesen, ugyanis Russell Bobbitt kellékes nem találta meg az első filmben használt kazetta lejátszókat, és minden rendelkezésre álló Walkman fejhallgató törött volt. Ez a kis részlet is jól mutatja a film 80-as évekbeli nosztalgia iránti elkötelezettségét.
James Gunn rendező már jóval a forgatás előtt megosztott titkokat a készülő második részről, és folyamatosan újabb információkkal csigázta a rajongókat. Az egyik legérdekesebb történet Ego szerepének kiosztásához fűződik. Kurt Russell csak azután nézte meg először A galaxis őrzőit, hogy James Gunn felajánlotta neki Ego szerepét. Ez is aláhúzza, hogy a színész mennyire bízott a rendező víziójában. Érdekes, hogy Gary Oldman, Viggo Mortensen, Christoph Waltz, Christopher Plummer, Max von Sydow, Alec Baldwin, Ron Perlman, Stephen Lang, Arnold Schwarzenegger, Bruce Willis, Robert De Niro, Michael Biehn, Mel Gibson és Liam Neeson egyaránt esélyesek voltak Ego szerepére, de végül Kurt Russell kapta a lehetőséget.
James Gunn egy komoly jogi kihívással is szembenézett a forgatókönyv írásakor: tudta meg, hogy nem a Marvelnél vannak Ego, az Élő Bolygó jogai. A 20th Century Fox birtokolta a jogokat a Fantasztikus Négyes révén. Mivel a rendezőnek nem volt jobb opciója, tárgyalni kezdett a stúdióval, ami végül sikeresen zárult, lehetővé téve Ego, a karakter kulcsfontosságú bevezetését az MCU-ba.
Gunn és Kevin Feige producer szerették volna, ha a hatszoros Grammy-díjas David Bowie cameozik a filmben, ami egy újabb utalás lett volna a 80-as évek popkultúrájára és a zenei aláfestésre. Sajnos ez végül nem valósult meg, de a szándék is jelzi a készítők törekvését a különleges pillanatok megteremtésére.
Az eszköz, amit Quill az Abilisk észlelésére használ a film elején, egy 1977-es fejlesztésű, részben módosított kézi „Electronic Football” játék volt, amely tökéletesen illeszkedett Peter retro stílusához és a film általános nosztalgikus hangulatához. A legtöbb filmmel szemben itt nem a forgatás után, hanem rögtön a kezdetén komponálta meg a zenét Tyler Bates, ami lehetővé tette, hogy a zene szervesebben illeszkedjen a képi világhoz és a cselekményhez.
A stáblista utáni jelenetek is külön figyelmet érdemelnek, hiszen ezek a Marvel filmek elmaradhatatlan részei. A galaxis őrzőiben utalásokban ezúttal sem lesz hiány. Sőt a készítők már kicsit át is esnek néha a ló túlsó oldalára, főleg az amúgy iszonyatosan hangulatos stáblistán, ahol több post-credits jelenetet felsorakoztattak, közbeékelt animációkkal, grafikus poénokkal.
Az Audiovizuális Világ és a Nosztalgia Ereje
A galaxis őrzői vol. 2 egyik legnagyobb ereje az audiovizuális világa és az általa teremtett, mélyen nosztalgikus hangulat. Ahogy az első rész is tette, a folytatás is bőségesen merít a hetvenes és nyolcvanas évek popkultúrájából, különös tekintettel a zenére. Az őszinte érzelmeket csak aláhúzza az Awesome Mixtape Vol. 2, vagyis a film soundtrackje, ami ezúttal Fleetwood Mactől Cat Stevensig járja körül a széria minden pillanatából áradó nosztalgiát. A film ennek és a színészek blockbuster-szinten kifogástalan játékának segítségével úgy tud valóban megható jeleneteket produkálni, hogy a sztori közben olyanokat diktál, hogy egy gigantikus, rózsaszínű, gyerekrajzot idéző agyat kell felrobbantani.
A film indító jelenete máris kultikus státuszba emelkedett: miután tavaly a Deadpool feladta a leckét a főcímjelenetek terén, máris itt a mainstream Marvel válasza. Nem elég, hogy az előzetesben is látható óriási, polipszerű űrlény és a főhősök közt zajló csatát az Electric Light Orchestra egyik pattogós, vidám dala kíséri, de az egész akciót csak a háttérben látjuk, miközben a fókuszban a táncoló Baby Groot látható, aki tisztességesen végignyomja a számot, miközben a többiek az életükért küzdenek. Ez a fajta rendhagyó szerkesztésmód és a zene kiemelt szerepe azonnal megadja a film alaphangulatát.
A nyolcvanas évek ezúttal is kísért, és rátelepszik A galaxis őrzői cselekményére. Itt van mindjárt két, sőt három ikonikus színész (vagy inkább sztár) a korszakból: Kurt Russell főszerepet kapott, míg Sylvester Stallone a régi Galaxis Őrzői-csapat vezéreként cameozik, s a gyakran emlegetett David Hasselhoff is feltűnik egy röpke pillanatra. Sajnos Stallone figuráját nem sikerült túlságosan izgalmassá tenni, ő tényleg csak poénból került bele, kettős utalásként (egyfelől a korszakra, másfelől pedig a régi képregénysorozatra), dialógusai a laikusoknak ráadásul totál érthetetlenek is. Kurt Russell figurája már sokkal jobb és érdekesebb, bár Egoból végső soron sajnos nem sikerült egy igazán jó karaktert csinálni. De a színész kitesz magáért, és elő-előbújik belőle a tipikus macsó, ugyanakkor hiteles tud lenni a grandiózus terveket szövögető csillagközi próféta (sőt istenség) szerepében. Egy darabig egyébként még egészen komplex a figurája is, mert céljai egyaránt tekinthetők nemesnek és megkérdőjelezhetőnek is. Aztán sajnos a forgatókönyvírókból kifogyott a szufla a végére, és összecsapták Egót, de ez nem Kurt Russellen múlott. Örvendetes, hogy a Menekülés New Yorkból és egyéb tökös akciófilmek sztárját ma egyre többen alkalmazzák újra főszerepekben (Csontok és skalpok, Aljas nyolcas).
A galaxis őrzői vol. 2 tehát elődjéhez híven akkor a legerősebb, mikor audiovizuális poénokkal és utalásokkal kell dolgoznia. Ezek közé tartozik még egy számunkra, játékosok számára kedves allúzió, a Szuverének szimulátorai. Ezek az eszközök tulajdonképpen azt teszik lehetővé, hogy az aranybőrű harcosok vadászgépei kvázi személyzet nélkül, távolról irányíthatók legyenek, minimalizálva (illetve kvázi zéróra csökkentve) így az emberveszteséget. E szerkezetek pedig tovább erősítik a retrohangulatot, mivel éppen a nyolcvanas években voltak elterjedtek a különböző lövöldözős- és versenyzős játékokat tartalmazó nyilvános játékautomaták.
A Történetvezetés és a Drámai Mélységek Megítélése
Bár a film audiovizuális élménye és humora tagadhatatlanul erős, a történetvezetés és a drámai mélységek megítélése vegyesebb képet mutat. A galaxis őrzői vol. 2 akkor a legerősebb, mikor audiovizuális poénokkal és utalásokkal kell dolgoznia, azonban újfent nagyon rosszul áll neki, mikor megpróbál komoly vagy netalántán drámai lenni. A fő sztori és a különböző személyes sztoriszálak nagyon erőltetettek, giccsesek és bugyuták lettek. Persze ellenérvként felhozhatjuk azt, hogy ez az univerzum eleve mellőz mindenféle komolyságot, sőt bizonyos értelemben a szuperhősfilmek paródiájaként is felfogható. Azonban épp ez a probléma a komoly(nak szánt) történettel, hogy James Gunn túl komolyan veszi, és A galaxis őrzői utalások szintjén ironikus hangvétele sztoriszinten szinte teljesen elvész.
Nagyon jellegzetes, hogy ezúttal mindenki apakomplexussal küzd. Peter karaktere esetében ez nyilvánvaló, hiszen Yondu nevelte fel, de Ego a vér szerinti atya - csak éppen egyik egy csavargó, a másik meg bűnöző. A férfi ezért is alkotta meg magának David Hasselhoffot, mint ideális apát. Azonban mikor a két valódi apafigurával kapcsolatban tényleg drámai döntéshelyzetbe kényszerül Peter, A galaxis őrzői rettenetesen giccsessé és modorossá válik, és cseppet sem érezzük, hogy James Gunn ezeket az epizódokat is hülyére venné, sőt.
A többi drámai mellékszál sem kevésbé hagy rossz szájízt maga után. Gamora és Nebula konfliktusa még csak-csak működne, de mivel nem jut elég idő rá a többi csilliónyi történés mellett, így összecsapott lesz a két testvér kapcsolatának alakulása. S túl hirtelen alakul ki Yondu és Mordály közt is bajtársi kapcsolat. Gamora és Peter civakodása pedig egyenesen idegesítő, és a többségében poénos utalások között ez egy kivételesen gyenge leutánzása a Star Warsok Han Solo-Leia viharos szerelmének. Még Drax és Ego szolgája, Mantis viszonya a legszerethetőbb és legőszintébb - a Dave Bautista által megformált Drax egyébként is ellopja A galaxis őrzői vol. 2 szívét.
A grandiózusnak szánt, de sajnos inkább unalmas és kiszámítható finálét is a kis Groot szerencsétlenkedése dobja fel, mellyel James Gunn ellenpontozza a maníros áldrámát, ami a fő karakterek összecsapásaiban zajlik. Igaz, A galaxis őrzői vol. 2-től azért nem kell sem világmegváltást, sem Logan-szintű történetvezetést, de még az Amerika Kapitány-féle thrillervonulatot sem elvárni. A galaxis őrzői folytatás megmaradt egy retróba csomagolt konvencionális látványmozinak, melyben jó és kevésbé jó poénok közepette, szerethető karakterek közreműködésével a Gonosz elnyeri méltó büntetését, és minden szálat elvarrnak, még ha ez illogikusnak tűnik is. Aki bírta az első részt, az ebben sem fog csalódni, ugyanakkor pedig pont azért lehet utálni a vol. 2-t is, amiért a nagysikerű elődöt.