Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk olyan akvaristával, aki nemcsak színpompás és különleges halakat szeretne tartani, hanem valami egészen mást is: az akváriumi garnélák szerelmeseit. A garnélatartás kicsit különlegesebb feladat, mint a halas medencék kialakítása, de a pici talajlakók gondozásának kétségkívül megvan a maga szépsége. Érdekel a garnélarák tartása? Hogyan is néz ki egy garnélás nano akvárium? Vagy hogy garnéla tartása halakkal lehetséges-e? Olvass tovább, és vegyük is szemügyre közelebbről, milyen körülményeket illik biztosítani egy édesvízi garnéla részére.
A Garnélák Szerepe az Akvárium Ökoszisztémájában
Az akvarista otthonokban leggyakrabban nano, vagyis 20-30 literes akváriumokban találkozhatunk garnélarákokkal. Amellett, hogy különleges látványt nyújtanak az akvárium talaján és a növényeken, még hasznos kis állatkák is. Áldásos tevékenységükkel nagyban hozzájárulnak az akvárium tisztaságához. Hogy hogyan? Az egyik kedvenc csemegéjük az alga, és folyamatos aljzat-turkálásukkal felaprítják az ott lévő törmeléket. Így ezek az anyagok könnyebben eljutnak a lebontó folyamatokat végző mikroorganizmusokhoz. Ezáltal pedig kevesebb lesz a mulm, vagyis a természetes akváriumi üledék, amely, ha lebomlik, ammóniát képez. Ez pedig mérgező az élővilágra. A garnélák a talajon található ételmaradékok, az algák és a szerves anyagok eltávolítására is képesek. Ezek az anyagok gyakran okozzák az akvárium szennyeződését és befolyásolják az akvárium vízminőségét. A garnélák a szennyeződéseket táplálékként használják. Ha garnélát tartunk, az akvárium alján található szennyeződések és ételmaradékok kevesebb idő alatt tudnak lerakódni, mivel a garnélák azonnal felfalják őket.
Vízparaméterek és Garnélafajták
Az egyik, ha nem a legfontosabb tényező egy vízi élőlény életének szempontjából a víz kémiai összetétele. Így van ezzel egy garnéla akvárium is. Vannak olyan fajtájú garnélák, akik kevésbé, és olyanok is, akik fokozottabban kényesek a víz paramétereire. Az aprócska lények nemcsak a tartási körülményeikben különbözhetnek egymástól, hanem az értékükben is eltérhetnek.
Neocaridina Garnélák - Kezdők Kedvencei
A Neocaridina csoportba tartozó garnélák kezdők számára is kiváló választást jelentenek. Ezek a fajták viszonylag szívósak, és csapvízben is jól tarthatók. Vízkeménység szempontjából a 10-20 NK ideális számukra. A víz pH-ja legyen 6,5-8, a víz pedig semleges, vagy inkább lágy. Ezek a paraméterek megfelelnek a magyar csapvíznek, vízkezelő szerekkel pedig a baktériumok is könnyedén hozzáadhatók az akváriumhoz. A Neocaridina fajok sem a vízkeménységre, sem a kémhatásra nem túl érzékenyek (KH/GH: 10 - 30NK, pH: 6 - 8,5 tarthatóak). Viszont ahogyan a halakra sincs kedvező hatással az ammónia és a nitrit szint túlzott mértéke, a garnéláknál is érdemes ezeket a méreganyagokat alacsonyan tartani. Van még egy elem, a nitrát, amire még figyelmet kell fordítani, és érdemes alacsonyabb szinten tartani. A Neocaridina a törpe garnélák egy csoportja, amelyek a következő általános típusokkal rendelkeznek: Snowball (hógolyó garnéla), Blue Pearl garnéla, Red Cherry garnéla és Yellow garnéla. A Neocaridina a legkisebb és legszínesebb garnélafaj. Természetes színe zöld-barna (vadas), de tenyésztések során vörös, narancssárga, ibolya, zöld, fekete, sárga, kék stb. széles színválasztéka kapható.
Neocaridina Színváltozatai
A Fire Red Cherry, Sakura Red Cherry és Bloody Mary garnélák mind az Atya genus (Neocaridina davidi) garnélák alfajai, és számos színpigmentációs variációval rendelkeznek. Ezek a színvariációk származhatnak szelektív tenyésztésből vagy természetes genetikai mutációkból. A Fire Red Cherry garnélák sötétvörös színűek, és általában egységes színűek a testük nagy részén. A Sakura Red Cherry garnélák világosabb vörös árnyalatúak, és átlátszóbbak, mint a Fire Red Cherry garnélák. A három garnélatípus közötti fő különbségek a színintenzitásban és az átlátszóságban találhatók. A Fire Red Cherry garnélák sötétvörös színűek és kevésbé átlátszóak, a Sakura Red Cherry garnélák világosabb vörös színűek és átlátszóbbak, míg a Bloody Mary garnélák a legintenzívebb vörös színűek és átlátszóbbak, ami miatt a belső szerveik is vörösesnek tűnnek. Mindegyik típus esztétikai értéke a színintenzitás és az átlátszóság egyensúlyától függ, és a szelektív tenyésztők gyakran az egyenletes színű és intenzív színű egyedeket részesítik előnyben. A Neocaridina színváltozatai között a rili garnélák jelentik az egyik változatot. Ezek a garnélák többnyire pirosak, de az átlátszó részek megtörik az egyöntetű színezetet. A blue rili garnéla a legújabb változat, ahol a garnéla alapszíne piros, de az átlátszó rész kékes színű. A rili garnélák népszerűsége egyre nagyobb az akvaristák körében. A Yellow Fire garnéla a Neocaridina heteropoda változata, hasonlóan a red cherryhez. Ez a fajta garnéla citromsárga színéről híres. Nem célszerű más Neocaridina garnélafajtákkal együtt tartani őket. A Red Cherry garnélák kék változata. A vízparaméterekkel kapcsolatban nem igényesek, és akár csapvízben is tarthatóak. Azonban más fajta Neocaridina heteropodákkal nem ajánlott együtt tartani őket, mert keveredésükből halvány utódok születnek.
Caridina Garnélák - Haladóknak
Létezik a garnélák fajának egy másik csapata is, ők a Caridina fajok. Ezeket valamivel nehezebb tartani. Náluk a leglényegesebb, hogy lágy (4-10 NK) és savas víz szükséges az életben maradásukhoz. Ők tehát a lágyvizes garnélafajok. Ezzel mindössze annyi a gond, hogy az ilyen típusú vizet kissé bonyolultabb előállítani. Lágyított vízre lesz hozzá szükséged, amelyet fordított ozmózis, vagyis RO-készülék segítségével állíthatsz elő. Kisebb lágyvizes akváriummal rendelkező akvaristáknak azt ajánljuk, hogy a legtöbb nagyáruházban akár nagyobb kiszerelésben is vásárolhatnak nullás, vasalóvizet. Ebből olyat válassz, amelyen halas, illetve növényes piktogramot találsz. Ha beszerezted hőn áhított vizedet, akkor két dolgot tehetsz: vagy összekevered a lágyvizet csapvízzel, vagy „visszasózod” a speciálisan erre való vízkezelő KH/GH+ szerekkel.
Garnéla tartás alapjai - 1. rész / csapvizes garnélák
Amano Garnéla
Hazánkban is népszerű rákocska az Amano garnéla. Ők jolly jokernek számítanak, hiszen csapvízben is elvannak. Mindössze a szaporodásukhoz szükséges a sós, lágy víz. Ezen fajtájú garnéla szaporodása jóval nehézkesebb, mint többi fajtársuknak, de az Amano garnéla tartása nem bonyolult szerencsére. Ő az egyik legnagyobb méretű akváriumi garnélarák.
Az Akvárium Berendezése és Felszerelése Garnéláknak
Egy igazi garnélákra szabott akvárium alapja a kifejezetten hozzájuk passzoló legjobb talaj beszerzése. Ezeknek az apróságoknak ugyanis speciális aljzatra van szükségük a víz értékeinek folyamatos szinten tartásához.
Talaj
Ha olyan kis garnélák számára való medencét szeretnél berendezni, amelyben minimális növény található, akkor például tökéletes lehet számodra az Ista shrimp soil. Ha pedig a garnélákat növényekkel szeretnéd társítani, akkor az ilyen akváriumba inkább növényes aljzatot ajánlunk, mint például az Ista 6.5 pH talaja. A tenyész akváriumoknál érdemes sötét színű talajban gondolkodni, mert az alacsony megvilágítás és a kevés növényzet miatt algásodik. Az alga nem jelent rossz vízminőséget, ezért ha világos talajt teszünk, az algák miatt nem lesz szép látvány. Nem ajánljuk az inert, azaz teljesen közömbös talajokat, mint a zúzott bazalt vagy szűrőhomok, és ennek egyszerű oka van: ezek a garnélák nagyon széles vízparaméterekben tarthatóak, viszont nem tolerálják a vízparaméterek hirtelen változásait. Ezért az aktív agyagos aljzatok használata ajánlott, mert folyamatosan pufferelik a pH-t és a vízkeménységet, ezáltal stabilizálják a vízparamétereket, és porozitásuk miatt a baktériumoknak is ideális környezetet biztosítanak.
Szűrés és Hőmérséklet
A garnéláknak, mint az összes többi akváriumi fajnak, lényeges a megfelelő szűrés. Egy nano-akváriumban érdemes a legkisebb szűrők közül választani. Ilyen például az EHEIM PICKUP 45, amely teljesen megszűri a kisebb medencék vizét és a levegőztetésről is gondoskodik. Természetesen az ideális hőmérsékletről is érdemes gondoskodni, amely mindkét fő garnélafaj esetében 18-27 °C közé essen. A fürdővíz optimális állapotát könnyedén beállíthatjuk egy kisebb TETRA TEC HT25 fűtő segítségével is. Ha kifejezetten lágyvizes akváriumban tartjuk rákocskáinkat, akkor CO2-t is adagolhatunk a vízhez. A garnélák a 25 fok alatti hőmérsékletet kedvelik. Forró nyári hetek megmagyarázhatatlan garnélapusztulásainak hátterében lehet ez is az ok. A garnéláknak nem a magas víz hőmérséklettel gyűlik meg a baja, hanem azzal, hogy minél magasabb a víz hőfoka, annál kevesebb oxigént tud megkötni. Továbbá a magasabb hőmérsékletű vízben a bomlási folyamatok is felgyorsulnak, így a garnélákat megölheti az ammónia, nitrit, nitrát többlet.A garnélák nagyon keveset szennyeznek, és ha nincs túletetés, akkor a gyengébb szett akváriumban használt kisebb szűrő felülettel ellátott belső szűrő is meg tudja oldalni a feladatot, bár itt oda kell figyelni, hogy biztosan megfelelően elvégzi-e a dolgát. Mivel ezek az akváriumok nem az esztétikumról szólnak, így jobban ajánljuk a levegővel meghajtott belső szivacs szűrést, egy jó nagy darab szűrő szivaccsal, a nagy szűrőfelület érdekében. További előnye, hogy ez a szűrés nagyon hatékony, a garnélák imádnak a szivacson tanyázni, és eszegetni róla. Ha valaki nem tudja elviselni az ezzel járó zajt és kicsit figyel az esztétikumra is, a nagy szivacs látványát sem szereti, akkor az akasztós vagy a külső szűrő alkalmazását tudjuk ajánlani. A nagyobb szűrőfelület több baktériumot jelent, hatékonyabb a biológiai szűrést. A szívóágra viszont érdemes garnélarácsot tenni, hogy ne szívja be a szűrő az ivadék garnélákat. Hátránya, hogy drágább mint a szivacsszűrés, viszont halk, nagy szűrőfelülettel rendelkezik, és egy rendes vízmozgást tud biztosítani. Nem szükséges fűtőtestet tartani a garnélás akváriumokban.
Növényzet és Dekoráció
Növényzet szempontjából sem kell túlzásba vinni, hiszen a tenyésztésben fontos, hogy könnyedén hozzáférhetővé váljanak a garnélák, akár egy szelektálás alkalmával. Mohák, Anubias félék, Cryptocoryne, Bolbitis heteroclita difformis, Bucephalandrák, Microsorium pteropus, illetve különböző mohák, mint Lomariopsis lineata, Fissidens fontanus, Gömbmoha, Vesicularia ferriei 'Weeping' moha (Cladophora aegagropila) ajánlottak. Ezeket a növényeket, főleg ha csapvízben tartjuk, nem vagy csak minimálisan kell tápozni. Néha érdemes Carbo folyadékot alkalmazni. Viszont, ha növényes akvarizálásba kezdünk, esetleg lágy vízzel CO2 beoldása mellett, megfelelő világítással, a növénytápozás elengedhetetlen. A dekorációt nem kell túlzásba vinni. Tegyünk az akváriumba 3-4 cm vastagságban talajt. Tehetünk bele lávakövet, vagy sárkánykövet, amelyre ragaszthatjuk vagy kötözhetjük a növényeket. Ha garnélatartásra adjuk a fejünket, és halakkal együtt élnek, akkor alakítsunk ki sűrűbb növényzetet, mohás helyeket, ahol el tudnak rejtőzni a halak elől.
A Garnélák Etetése
Ha állatkáink és saját igényeinknek megfelelően berendeztük akváriumunkat, és a víz is beérett a fogadásukra (minimum 2-3 hét), akkor következzen még egy fontos kérdés: Mit eszik a garnéla? A válasz, hogy leginkább mindent. Viszont kedvencük mégis inkább a vegetáriánus vonal, vagyis a növények. Ha túl sok fehérjét kapnak, akkor előfordulhat, hogy hamarabb elpusztulnak, mint növényi étrendet követő társaik. Viszont ne tartsunk attól, hogy a foggal-körömmel növesztett Monte Carlo növény gyepünket megdézsmálná. Az édesvízi rák akváriumba mindig „jókislány” és törmelékekkel és neki készült falatokból csemegézik. Ehetnek kifejezetten garnélák számára készült eleségeket, de nagy kedvenceik még a zöldségek is. A zöldeket, például a spenótot és az uborkát abban az esetben ajánlott forrázva adni, ha nem bio-, vagy saját termesztésből szereztük be őket. A készen kapható, egyszerű eleségek közül olyat válasszunk, amely tartalmaz spirulinát. Kitűnő garnélatáp a JBL NOVO PRAWN lassan oldódó eleség, amely a vedlési és a növekedési időszakban is szuper csemege a kis állatok részére. Etetésükre természetesen kis mennyiségben minden nap szükség van. Sőt számukra mennyei csemege és hasznos tápanyag is a levedlett bőr.Természetes élőhelyükön és az akváriumban is a garnélák szinte mindent megesznek. Különféle szerves törmelékeket, elhullott állatokat, algákat, moszatokat, faleveleket stb. Ha halakkal együtt tartjuk a garnélákat, szinte mondhatjuk azt is, hogy semmilyen plusz eleségre nincs szükségük az életben maradáshoz. Az akváriumban folyamatosan fogyasztják a különböző baktériumokat, algákat, lehullott haleleséget, növényi törmelékeket. Ha egy olyan nano akváriumban tartjuk a garnélákat, amelyben nincsenek halak, tehát plusz eleség nem kerül be, akkor kétnaponta érdemes etetni, és itt is érdemes figyelni a változatosságra. Ne etessük túl! Fontos, hogy úgy etessünk, hogy amit adunk nekik, azt pár óra alatt elfogyasszák. A friss növényi tápláléknál nagyon figyeljünk oda, hogy olyan helyről szerezzük be, ahol tudjuk, hogy nem volt permetezve. A felsoroltakat akár frissen is betehetjük az akváriumba, viszont elő kell készíteni, ami nem egy bonyolult feladat. Forrásban lévő vízbe áztassuk meg 1-2 percre és mehet is az akváriumba. Ki kell tapasztalni, hogy mik azok a friss növényi táplálékok amelyeket elfogyasztanak. Csalánt és a spenótot érdemes szárítani is. A leveleket ugyanúgy tudjuk szárítani, ahogy gyermekkorunkban csináltuk, tegyük be könyvek közé, lapuljon ki. A répa és a sütőtök nagyon jó hatással van a garnélák színeire. Garnélás akváriumokban gyakran használják a faleveleket, és előszeretettel fogyasztják. A levelek közvetlenül a behelyezés után a víz felszínén úsznak, majd egy idő után lesüllyednek az aljzatra. A falevelek közül is rengeteg féléből válogathatunk és kipróbálhatjuk eleségként. Szárított vagy forrázott formában is adhatjuk. A faleveleknek nem egyből esnek neki. Akkor fogy a legjobban, mikor bomlásnak indul. Zöld levelek esetén, ne tartsuk az akváriumban 1-2 napnál hosszabb ideig. Levelek esetében fontos megemlíteni azt is, hogy színezhetik az akvárium vizét. Ezért ne szórjuk tele levéllel az akváriumot, inkább kisebb darabokat próbáljunk behelyezni. Az állati eredetű táplálékot is nagyon szívesen fogyasztják a garnélák. Viszont, ha túlzásba visszük a fehérjedús étkezést, annak megvan a maga hátulütője is, mégpedig az, hogy gyorsabban fejlődnek, és több szaporulatra számíthatunk, viszont rövidebb ideig élnek. Sajnos, halakkal együtt tartva a garnélákat nehéz elkerülni az állati eredetű fehérjéket. A garnéla tartás mind társas, mind csak garnélás akváriumokban töretlen népszerűségnek örvend. Nem csak érdekesek és szépek, de hasznos kis élőlények. A népszerűség növekedésével a gyártók is felismerték, hogy nem csak halak etetésével kapcsolatban érdemes tápokat gyártani, hanem a garnéláknak is. Így neves gyártók is beszálltak a versenybe, és minőségi tápok sem elérhetetlenek már. Amelyeket érdemes megemlíteni, azok a Dennerle - Shrimp King, NatureHolic, GlasGarten, Shirakura. A gyártók palettáján már számtalan garnéla eledel megtalálható. Amire még érdemes felhívni a figyelmet, hogy a kicsi ivadék garnéláknak is van táp. Ezekből is érdemes tartani, és adni nekik. Ezek a termékek a Shirakura (sárga por), Denerle Shrimp King Baby, és a MOSURA Shrimpton.
Garnélák és Halak Együtt Tartása
A garnélafajok esetében a következőt szeretnénk tanácsolni: ők akkor a legnyugodtabbak, ha a garnélákkal együtt nincs más élőlény az akváriumban. Kis méretükből adódóan a tőlük nagyobb halak eledelnek nézik őket. Ezért más, különböző fajokkal való közös tartásukat leginkább pár fajta békeszerető nano-halakkal ajánljuk. Ebben az esetben azonban az akváriumot sűrű aljnövényzettel, például Micranthemum Monte Carlo-val kell beültetni. Ez a növény viszont csak a komolyabb, high tech akváriumokban marad életben külön CO2 adagolás mellett. Nem minden hal mellé ajánlott a garnéla. Egyes fajok zsákmányként tekintenek rá. Az állandó stresszben tartott garnéla általában félős, rejtőzködő és rövid életű lesz. Ha nincs is a garnélákra leselkedő veszély, a garnéla génjeiben hordozza az óvatosságot. Mindenképp ajánlott megfelelő mennyiségű búvóhely, dús növényzet elhelyezése számukra. Általánosságban elmondható, hogy ami befér a hal szájába, azt megeszi. Sügéres akváriumban, vagy vitorlás halakkal egyáltalán nem javasoljuk a garnéla tartást, mert levadásszák őket. Még a nagyobb méretű Amano és legyező garnélákat sem. A kisebb méretű és nem kifejezetten agresszív halak mellé az Amano és legyező garnélákon kívül a kisebb Neocaridina fajokat is lehet telepíteni, de sűrűbb növényzettel kell rendelkeznünk, hogy el tudjanak rejtőzni, főleg amikor vedlenek. Általánosságban elmondható, hogy békésebb, kisebb testű halakkal együtt tartva nem lesz különösebb probléma. Ilyenek lehetnek különféle lazacok, razbórák, coryk, anci, otocinclus, kalászhalak, Endler guppi.
Szaporodás és Növekedés
Ha ezeket a körülményeket biztosítjuk a soklábú garnélák számára, akkor bizony gyors ütemű és viszonylag tetemes mennyiségű szaporulatra is számíthatunk akváriumunk belsejében. A nőstény példányok ugyanis igazán termékeny állatkák hírében állnak. Szinte folyamatosan tele vannak peték tömkelegével. A nőstények könnyen felismerhetők a hátukon lévő, jól kivehető, háromszög alakú petefészekről. Arra azért oda kell figyelni, hogy a csapvizes fajok egymás között szaporodnak, és egy idő után „seszínű” egyedekkel lesz tele az akvárium. Tehát ha csak kék garnéla tartása érdekel, ne rakjunk mellé más színű csapvizes fajokat.A Neocaridina garnélák általában nem nőnek túl nagyra, és a kifejlett méretük általában 2-3 cm hosszúságú. A hímek és a nőstények mérete hasonló lehet, de a nőstények általában kissé nagyobbak és szélesebbek lehetnek, különösen, ha éppen petéznek. Az akváriumban tartott garnélák közül a leggyorsabban a Neocaridina garnélák nőnek. Viszont rengeteg tényező befolyásolja a növekedésüket. Ilyen például a hőmérséklet. 20 °C fokon vagy az alatti hőmérsékleten nagyon lelassul a növekedésük, de befolyásolják a vízparaméterek is. Ha szennyezett a víz, nagyon nitrátos, az is lassítja a növekedést. Ha ideális körülmények között vannak, akkor kb. 3 hónapos korban már ivarérettek lesznek. Az ivarérettség még nem a kifejlett méretet jelenti. A red cherry garnélák tartása és tenyésztése során a legnagyobb kihívás a szép piros szín elérése és fenntartása. Rengeteg tényező befolyásolja: 3 szempont van, ami döntően meghatározza. Az egyik a gének, a másik a táplálás, a harmadik a megfelelő vízparaméterek. A géneket nagyon nem lehet megváltoztatni, azok adottak. A víz minőségénél figyelni kell, hogy ’tiszta’ legyen, és kerüljük a szélsőséges értékeket, emellett pedig fontos, hogy rendszeresen cseréljük a vizet, ezzel kordában tudjuk tartani a nitrát szintet. A táplálásuk legyen változatos! Adjunk nekik zöldséget, spirulinát, de néha kaphatnak fehérjedús ételt is, pl. fagyasztott artémiát. Ezek mellett a dolgok mellett fontos a világítás, a megfelelő növényzet, a talaj és az is, hogy vannak-e az akváriumban olyan halak, amik stresszelik őket. Ez mind-mind befolyásolja a garnéláink színét. Természetesen ha igazán szép garnélákat szeretnénk, akkor fontos, hogy szelektáljuk a szaporulatot, mert mindig elő fog jönni az utódok között színtelenebb egyed.
Egészség és Élettartam
Az édesvízi garnélák néhány éve üstökösként robbantak be az akvarisztikába. Legtöbbjüket jó eséllyel szaporíthatjuk is. Azonban sokszor megmagyarázhatatlan okokból a pusztulásukat is megtapasztaljuk. Éppúgy, ahogy a halaknál, a garnélák esetében is fontos a megfelelő ideig tartó beszoktatás. Érdemes megtudakolni, hogy az előző akváriumukban milyen paraméterek mellett voltak tartva. Legfontosabb paraméterek a víz keménysége és pH-ja. A beszoktatás a halakhoz hasonlóan történik.
Problémák és Megoldások
- Vízminőség: A garnélák érzékenyek a vízminőség változásaira, így fontos, hogy az akváriumot rendszeresen karbantartsuk, és figyeljünk a vízparaméterekre, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítsunk nekik. Fontos a víz megfelelő pH értéke, illetve alacsony NO3 és PO4 szintje is. Azt azért fontos megjegyezni, hogy a növényes akváriumokba kerülő növénytápok NO3 és PO4 szintje nem veszélyes a garnélákra nézve, de lehet, hogy szaporodási kedvük már alacsonyabb lesz. A garnélák az oxigénben dús, tiszta vizeket kedvelik. Elengedhetetlen tehát, hogy a víz minősége (tisztasága) megfelelő legyen számukra. A sok bomló szervesanyaggal „terhelt” víz nem megfelelő élettér a 10 lábúaknak. Heti 20-30% részleges vízcsere tökéletes megoldás, hogy elkerüljük a vízben oldott szerves anyagok felhalmozódását. Ezzel párhuzamosan ügyeljünk arra, hogy ne etessük túl a garnélákat.
- Rezet tartalmazó szerek: Sok algagátló szer és halbetegség kezelésére forgalmazott készítmény tartalmaz rezet. Ezek bizonyos koncentráció felett okozhatják a csigák és garnélák pusztulását.
- Vedlési problémák: A rossz vízparaméterek, a túl lágy víz, vagy ezek együttese vedlési gondokat és sokszor elhullást is okoz. A megfigyelések alapján a pusztulás közvetlenül a vedlés előtt, vagy után tapasztalható.
- Paraziták: Ilyen parazita például a Scutariella. Ha jól megfigyeljük a garnélánkat, a fejrészen apró fehér szőrszerű parazitákat figyelhetünk meg. Nem feltétlenül halálos a garnélákra, de legyengítheti azokat és végül okozhat elhullást is. Sera Tremazol, vagy JBL Gyrodol használatával kezelhető.
- Bakteriális vagy gombás fertőzések: A garnélák páncélján felfedezhető külső elváltozások, foltok, bakteriális, vagy gombás fertőzésre utalhatnak. Ilyenkor fokozottan ügyeljünk a víz tisztántartására és sűrítsük a vízcseréket.
- Planária féreg: Vitatott még, hogy az akváriumban fellelhető Planária féreg okozhat-e elhullást a garnélák közt. Sokak szerint nem, de mégis az a tapasztalat, hogy a Planáriával fertőzött akváriumokban kisebb a szaporulat és több a megmagyarázhatatlan elhullás. Javasoljuk, hogy inkább szabaduljunk meg tőlük. Használjunk planáriaírtó szert (pl. fenbendazol) vagy csapdát. Sok hal is elfogyasztja ezeket a férgeket (pl. makró és mikro).
- Hidrák: Néha felfedezhetünk apró (1-2 mm) csápocskákkal lengedező hidrákat is az üvegen, vagy egyes növények levelein. A tapasztalt akvaristák a jó vízminőséggel hozzák őket párhuzamba, azonban veszélyt jelenthetnek az apró újszülött garnélalárvákra, vagy ivadékokra.
Élettartam
A garnélák (többsége) rövid életű. Átlagosan 1-1,5 év. Tehát egy kiöregedő állomány is tűnhet úgy, hogy megmagyarázhatatlan az elhullás, de valójában egy természetes folyamatnak vagyunk szemtanúi. A garnélák élettartama nagyban függ az adott fajtól, valamint az életkörülményektől és a táplálkozástól is. Általánosságban elmondható, hogy az akváriumi garnélák általában 1-3 évig élnek, de vannak olyan fajok is, amelyek 4-5 évnél is tovább élnek. Az élettartamot befolyásoló tényezők között szerepel a vízminőség, a víz hőmérséklete, a megfelelő táplálkozás, az akváriumi társak és a stresszszint.
Az Ízeltlábúak Törzse és a Rákok Osztálya
Az ízeltlábúak törzse (Arthropoda) alkotja az állatvilág legnagyobb törzsét. Nevük onnan ered, hogy a végtagjaik ízekre tagolódnak. Ezen kívül közös ismertetőjegyük, hogy van egy külső, kitinből álló vázuk, amelyet időnként levedlenek. Az ízeltlábúak törzse három nagy csoportra osztható: kopoltyút viselő, vízben élő rákok, levegőből lélegző pókszabásúak, illetve speciális légcsövekkel lélegző tracheaták, mint pl. a rovarok és a soklábúak. Az ízeltlábúak közül számunkra a legérdekesebb a rákok osztálya (Crustacea). A rákok közös jellemzője, hogy vízből lélegeznek, emiatt kopoltyúval rendelkeznek, vagy pedig ha nincs ilyen nekik, akkor a testük bizonyos felületén történik a gázcsere. A rákok fején, a szájnyílás előtt 2 pár csápjuk van, míg a többi ízeltlábúnak csak egy, esetleg egy se. A rákok kültakarója egy kitinpáncél, amely nem képes nőni az állattal együtt, így időnként kénytelenek levedleni. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a rákok színe a bőr alsó rétegét átható festékanyagokból ered, természetesen innen származik a garnélák gazdag színvilága is.
Rákok Testfelépítése és Fejlődése
A rákok teste több szelvényből áll. Eredetileg minden egyes testszelvényhez egy pár végtag tartozott, amelyek mind egy közös alapformára, a hasadtlábra vezethetők vissza. Ezek a lábak a harmadik íztől kezdve elágaznak, kivéve az első végtagpár, az első csápok (antennulák). A második csáppár (külső antennulák) a hasadtláb jellegét mutatják. A következő testfüggelékek az állkapcsok: egy pár felső állkapocs (mandibula) és két pár alsó állkapocs (maxilla). Sok esetben a torvégtagok közül is néhány pár segédállkapocsként vagy állkapcsi lábakként (maxillipeda) csatlakozik az állkapocshoz. A következő torvégtagok járólábakká (pereiopoda) fejlődtek. A rákok idegrendszere agyból, garat alatti dúcból és hasdúcból áll. A legtöbb rák váltivarú, és a kicsik a kikeléskor a petékből nem a végleges formában, hanem lárvaként kelnek ki, majd pedig átalakuláson (metamorphosis) mennek keresztül, annak érdekében, hogy elérjék a végleges formájukat. Az alsóbb rendű rákok naupiluszként kelnek ki: tojásdad alakú állatkák, egy szemmel és 3 pár lábbal. Mások meta-naupiluszként kelnek ki: nekik már 1-2 pár állkapcsi lábuk is van. A rákokat két csoportra lehet osztani: alsórendű rákok (Entomostraca) alosztálya, melyeknél a testszelvények száma nem mutat merev szabályt. A másik nagy csoport a felsőrendű rákok alosztálya (Malacostraca). Az esetükben a testszelvények száma azonos: a fej és torszelvények száma 13, míg a potrohszelvényeik száma egy kivételtől eltekintve 7, tehát 20 szelvényből áll a testük.
Nyers Garnéla Tisztítása és Előkészítése Főzéshez
A nyers garnéla tisztítása elengedhetetlen lépés minden olyan recepthez, ahol erre a hozzávalóra van szükségünk. A legtöbben nagyon ritkán használunk nyers garnélát, és különösen igaz ez olyan nemzetek konyhája esetén, mint a magyar, ahol a közelben nincs tenger. Ez így teljesen rendben is van alapesetnek. Viszont azért vannak olyan receptek, amikbe a bolti, főtt garnéla nem az igazi. Ilyenkor nincs más megoldás, mint megpróbálni nyers garnélát beszerezni még akkor is, ha ez sokszor kihívás. És a nyers garnélát természetesen meg kell tisztítani, mielőtt elkészítenéd és felszolgálnád. Tipp: lehet, hogy nem tudsz csak mélyhűtött nyers garnélát beszerezni, de az is teljesen tökéletes. Engedd ki, és utána tisztítsd meg az alábbi lépésekkel.
Nyers vs. Főtt Garnéla
A nyers garnéla színe szürkés és kissé átlátszó, és a legtöbb esetben rajta van a páncélja és a feje. A főtt garnéla ezzel szemben általában már meg van tisztítva akkor is, amikor megveszed, és a színe narancssárgás. A fentiekből következik, hogy a nyers garnélát tisztítjuk, míg az előfőzött garnélarák tisztítása nem szükséges.
Garnélarák Tisztítása Lépésről Lépésre
A garnélarák tisztításának az alábbiak a lépései:
- Mosd át a garnélarákot.
- Törd le a fejét egy határozott mozdulattal. Ez viszonylag könnyen elválik a testétől. A fejére nincs szükség, tedd külön. (Persze, ha fej nélküli a csomag, ezt a lépést nem kell megtennünk.)
- A testéről fejtsd le a páncélt. Általában prezentációs célból (szebb lesz és könnyebben fogható) a farkát és a páncél utolsó részét rajta hagyják.
- A garnéla hátán végigfut egy fekete csatorna, amit el kell távolítani. Ezt egyrészt ki tudod húzni a fejével együtt, bár ez nem mindig sikerül. Másrészt a megtisztított garnéla hátát óvatosan vágd be egy nagyon éles késsel, és a kés hegyének segítségével húzd ki a csatornát. Erre egyáltalán nincs szükség, dobd ki.
- A megtisztított garnélarák készen van, felhasználható.
A garnélarák fejére és páncéljára nincs szükséged, hacsak nem szeretnél belőle rák alaplevet készíteni, ami szuper módon megőrzi ezeknek az amúgy nem felhasználható részeknek a zamatát.
Extra Tipp a Főzéshez
Habár nem közvetlenül a garnélarák tisztításához kapcsolódik, de semmiképp se főzzük túl ezt a húst. Ez a legrosszabb, ami a garnélarákkal történhet - gyakorlatilag tönkre tudjuk vele tenni. A garnélarák nagyon hamar elkészül, szó szerint pár perc alatt. Amint narancssárgás lesz és nem átlátszó, de még nem kezd el felkunkorodni, kész. Ha már teljesen felkunkorodik, akkor túl lett főzve.