A televíziós főzős műsorok világa gyakran illúziókon alapul, ahol a spontaneitás gondosan megtervezett koreográfiát takar. Gordon Ramsay káromkodásai, Jamie Oliver laza öltözéke, Nigella Lawson szempilláinak verdesése - mindez a produceri szándék és a stylistok, sminkesek munkájának eredménye. Naivitás lenne azt gondolni, hogy ezek a műsorvezetők a valóságban is pontosan ilyenek, vagy hogy a képernyőn látható stílusuk minden pillanata ösztönös. Azonban léteznek kivételek, olyan személyiségek, akik hitelességükkel és eredetiségükkel emelkednek ki a sorból. Borbás Marcsi, a Gasztroangyal című műsor vezetője éppen ilyen jelenség, aki a maga természetességével és őszinteségével hódította meg a nézőket, és vált a magyar gasztronómia egyik legelismertebb arcává.
Az Őszinteség Ára és Jutalomai
Borbás Marcsi sosem rejtette véka alá véleményét, és ez az őszinteség sokszor hozott neki hideget-meleget egyaránt. Ahogy maga is mondja, ami a szívén, az a száján, és ez a nyíltság sokszor hozott már számára kellemetlen perceket. Azonban összességében mégsem gondolja nagy bajnak, ha néha kifakad. Ez a fajta hitelesség, a „nem tudok másmilyen lenni” attitűd a Gasztroangyal sikerének egyik kulcsa.Emlékezetes pillanat volt, amikor 1998-ban Bolyáki Attila, a Főtér szerkesztője megkérdezte, nem volna-e kedve országjáró műsort vezetni. A koncepció szerint a "budai lány lemegy vidékre, csetlik-botlik, mindenre rácsodálkozik". Borbás Marcsi azonban nem vállalta azonnal. Elmondása szerint nem tudna csetleni-botlani vidéken, mert ott nőtt fel, és a vidéki életmód, a környezet számára teljesen természetes. Inkább Budapesten csetlik-botlik, és itt köszön rá mindenkire. Az a tény, hogy közel az ötvenhez is rácsodálkozik egy csirkére az udvaron, sokak gúnyát váltotta ki, de ő büszke erre, és sajnálja azokat, akik erre már nem képesek.Végül mégis elvállalta a feladatot, ami nem várt sikert hozott. A moslékba való kézzel belenyúlás esete, amit sokan undorítónak találtak, a Főtérben futtatta be. Borbás Marcsi ma sem érti, miért gusztustalan a leforrázott kukoricadarából és főtt krumpliból álló moslék. Ez a spontaneitás és a vidéki valóság felvállalása tette őt hitelessé a nézők szemében, és alapozta meg későbbi sikereit.
A Gasztroangyal Jelenség: Mozgalommá Vált Műsor
A Gasztroangyal című televíziós műsor negyedik éve fut, és lassan elérkezik a 200. adásához, félmilliós nézőtábort gyűjtve. Bár a kritika egy része "műmájernek" tartja, Borbás Marcsi szerint ezek az újságírók már attól libabőrösek lesznek, ha meghallják azt a szót, hogy hajdina, kerekrépa, vetrece, vagy csángó galuska. Szerinte teljesen mindegy, milyen műsort és ételt készít, ők giccsmagyarkodásnak tartják. Ugyanakkor vallja, hogy nem lehet mindenkinek tetszeni, és aki mindenki felé meghajol, az mindenkinek mutatja a hátsóját is.A Gasztroangyal sikerét Borbás Marcsi szerencsés együttállásnak tulajdonítja. Divatba jött a gasztronómia, feltűntek a tudatos vásárlók, létrejöttek a termelői piacok. Ezzel párhuzamosan megingott a bizalom az élelmiszeriparban, erősödött az igény a kézműves élelmiszerek iránt, és a közönség hiteles információkra vágyott. A Gasztroangyal ezeket a területeket mind érinti: az egészséges életmódot, a rövid élelmiszerlánc-programot, a "főzz magad" akciót és a falusi élet szépségeit. Rengetegen költöznek manapság vidékre, elhatározva, hogy életmódot váltanak, stresszmentes, biztos életre vágynak, és a műsor ebben a változásban ad útmutatást és inspirációt.
A Kulináris Identitás és a Gyermekkori Ízek Emléke
Az elmúlt négy évben Borbás Marcsi másfél száz helyen megfordult, számtalan tájegység konyháját megismerve. Elmondása szerint nem sokat, inkább megerősítéseket kapott. A hagyományosan soknemzetiségű konyha, ahol sohasem műtrágyáztak vagy vegyszereztek, ahol organikus gazdálkodást folytattak, mióta az eszét tudja, mélyen beépült a tudatába. Rengeteg zöldség fogyott, sohasem főzték agyon őket, egész gyerekkorára roppanós zöldségekre emlékszik. Hús hetente kétszer, vasárnap és hétfőn volt az asztalon, hal pedig háromszor.Élénken él benne a nagymama emléke, aki hajnalban levágta a tyúkot és a kacsát. A kacsa vérét friss kovászos parasztkenyérre csorgatta, külön rakta a májat és a hájat. A véres kenyeret külön csomagolta a hústól, amit a testvére biciklivel hozott el. A nagymama templomba ment, anyukája kisütötte a kacsatepertőt, annak zsírjában a májat és a vérrel átitatott kenyeret. Ez volt a reggeli savanyított almapaprikával. Mire megették, már érezni lehetett a húsleves illatát.
A Gasztronómiai Forradalom és az Alapanyag Minősége
Manapság egyre többen vallják, hogy veszélyben van az ízlés szabadsága, adalékanyagokkal és ízfokozókkal manipulálják az étvágyat. Borbás Marcsi szerint a "forradalom" kifejezés attól függ, mit nevezünk annak. A molekuláris gasztronómia, a folyékony nitrogénbe hűtött citromhógolyó, a tintakaviár, a pohárban felszolgált töltött káposzta valószínűleg megbukott. Ugyanakkor fontos epizód volt, mert sokat tanultak a szakácsok a konyhában zajló kémiai folyamatokról, és ráébredtek az alapanyag minőségének fontosságára.Borbás Marcsi otthonról tudja, mikor kell a sárgarépát felszedni, hány órakor szedik a borsót, mennyi idő alatt kell feldolgozni. Azt is tudja, mikor milyen fajtát hova, mi mellé ültetnek a kertben, mert mindig más lesz az íze. A konyhai technológia is rengeteget fejlődött, és óriásit nőtt - főként a fiatal séfek esetében - az igényesség. Azonban új étel nem került a családok asztalára: Újházi-tyúkhúsleves, Jókai-bableves, palócleves, Gundel-palacsinta - ilyenek ma már nem születnek. Paul Bocuse, az évszázad szakácsa szerint a jó konyhához három dolog kell: kiváló alapanyag, jó szakács és igényes vendég. Borbás Marcsi szerint mindhárommal van gond, de lát fejlődést. Vannak már nagyon jó gazdák, tenyésztők, termelők, de a kereskedelem akadozik, a szabályozás korszerűtlen. Vannak jó séfek is, de a képzés elavult. Megjelent az igényes vendég is, de az, hogy mindhárom együtt, egyszerre, egy helyen legyen jelen, még ritka.
A Főzés Fantáziája és Életöröme
A főzéshez Borbás Marcsi szerint fantázia kell. Nincs lélekrombolóbb, mint szolgai módon követni egy recept leírását, és úgy főzni, mint egy rabszolga. A gasztronómia az örömről, az élvezetről, az együttlétről, a szép pillanatokról szól, és nem arról, hogy a magyar konyha világhírű-e vagy sem. Ez csak néhány gasztrofirkászt érdekel, akik többnyire magukat nevezték ki kritikusnak, és főzni sem tudnak. Azt kérdezi, kit érdekel, hogy ki kapott Michelin-csillagot, és soha nem értette ezeket az éttermi rangsorolásokat.
A Gasztronómia Mint Kultúra
A gasztronómia Borbás Marcsi szerint a kultúra meghatározó része. Ha elutazunk bárhová a világon, az első, amivel találkozunk, az építészet és a gasztronómia. Mindkettő azonnal hatással van ránk. Azt mondja: "Mondd meg, mit eszel, és megmondom, ki vagy." A világ nagyvárosaiban elég kimenni a piacra, és azonnal megérezzük magát az országot, lakóinak mentalitását, kulturális színvonalát. Egészen más a hangulat a barcelonai La Boqueira, a római Campo dei Fiori, a bécsi Naschmarkt árusai között, mint például a bangkoki úszó piacon.
Állatvédelem és a Tollfosztás Kérdése
Az állatvédők is feldühítették már Borbás Marcsit. Szerinte az állatkínzás máshol kezdődik. Érzékeny állat- és természetvédő, az utolsó kis bogarat is úgy kapja el, hogy élve vigye ki az ablakon. A tollfosztás elleni tiltakozás szerinte nem állat- vagy természetvédelem. Egyszerű a dolog: tízéves sem volt, amikor már fosztott kacsát. Amikor a baromfiudvaron elkezdtek megjelenni a tollak szanaszét, leültették, és a kezébe adták az állatot. Nem kellett tépni, megfogta, és a kezében maradt a tolla. Ha nem tépték le, két nap alatt maguktól elhullajtották. Ha letépték, három-négy nap alatt híztak egy kilogrammot, egyszerűen megkönnyebbültek. Álszent dolognak tartja, ha nem tollal tömött ágyneműben alszunk, akkor miben? A vatelinkabát volna a természetes? Tüntetnek, hogy ne vágják ki a karácsonyfát. Akkor holnap ne arassák le a búzát se, hiszen mezőgazdasági termék, azért ültették, hogy kivágjuk.
Optimista Jövőkép a Magyar Gasztronómiában
Borbás Marcsi nem fél attól, hogy elveszik az emberek kedvét a főzéstől, hiszen nemrég jelent meg második kötete, „A sűrűje 2. 100 újabb recept a magyar családi asztalról”. Nagyon optimista. Az elmúlt négy évben, a műsor forgatása során azt tapasztalta, hogy óriási fejlődés ment végbe a magyar gasztronómiában. Egyre többen vannak, akiknek nem lehet akármit lenyomni a torkán. Számtalan igényes séf felnőtt, akik tíz éven belül áttörést hozhatnak a vendéglátásban. A gazdák között pedig igazi állhatatos termelők és tenyésztők akadnak. Sokan kihullanak, sokan tönkremennek, elismeri, de sokan meg is maradnak. Visszahozták a hajdúhadházi káposztát, a hajdúsági tormát, a tengelici spárgát. A batátával az ásotthalmiak hatalmasat tettek, a sajtosaink olyan fejlődésen mentek keresztül, amit nem is gondoltunk volna. Ha az emberek megtanulják a kis konyhakerteken keresztül, mi a finom, akkor nem lehet őket becsapni. Ez a reményteljes jövőkép inspirálja Borbás Marcsit és a Gasztroangyal csapatát, hogy továbbra is a hitelesség és a hagyományőrzés jegyében munkálkodjanak.
tags: #gasztroangyal #csicsoka #salata