Gödöllő városának szívében, a Szabadság út 111. szám alatt egykor egy olyan cukrászda állt, ahol mintha megállt volna az idő. Ez volt Barna Illés, azaz Illés bácsi fagylaltozója, egy hely, amely ötven éven át volt a helyiek és a környékbeliek kedvence. A történet azonban nem csupán az évtizedekig tartó édes ízekről szól, hanem egy emberről, akinek egész élete ráment a mesterségére, és aki a mai napig a nosztalgia és a magány közt él.
Az idő megállt a Szabadság úton
Illés bácsi cukrászdája több volt, mint egy egyszerű üzlet. Az évtizedek során semmiféle felújítás nem történt: ugyanazokat a gépeket használta, mint a nyitás napján. A berendezés muzeális volt, a fedeles tárolóedények (melyek alatt a páralecsapódás miatt WC papír lapult) és az évtizedek óta változatlan dizájn mind hozzájárultak a hely sajátos hangulatához. A kerti kiülős részleg piros műbőr bevonatú székekkel és kempingasztalokkal a '70-es éveket idézte. Sokan úgy jellemezték, hogy Illés bácsi cukrászdájában mintha megállt volna az idő.
Az üzlet nem csupán a múltat idéző miliőjével, hanem a mester egyedi süteményeivel és fagylaltjaival is hódított. Illés bácsi olyan fagylaltot készített, amit sehol máshol nem lehetett kapni. Bár a választék szerény volt, a 150 Ft-os gömbök (mert itt gömböt mértek, nem gombócot) és a hasonló árfekvésű sütik rendkívül népszerűek voltak. Az emberek elégedettsége éltette a cukrászmestert, aki a hajnali fél kettőkor kelve egyedül sütötte a krémeseket, a képviselőfánkokat, és készítette a fagylaltokat.
Az összefogás és a bezárás
Azonban a régi idők hangulata és a nosztalgia nem volt elég ahhoz, hogy a cukrászda elkerülje a bezárást. 2016-ban egy pécsi civil szervezet jelentette az üzletet az ott tapasztalható állapotok miatt. Ezt követően a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih), illetve az újabb hírek szerint a Pest Megyei Kormányhivatal Gödöllői Járási Hivatala ellenőrzést tartott. Az elöregedett ház, az elavult berendezések és a higiéniai hiányosságok miatt a hatóságok a cukrászda teljes felújítására kötelezték az üzemeltetőt, vagy annak bezárását írták elő.
Barna Illés, aki ekkor már 78 éves volt, nem tudta finanszírozni a modernizálás költségeit. Így 2016. május 15-én, pontosan 50 év működés után, lakat került a legendás gödöllői cukrászda ajtajára.
Az eset országos összefogást váltott ki. Szinte azonnal petíció indult a cukrászda megmentéséért "Hagyják dolgozni Illés bácsit!" címmel, amely nem egészen két nap alatt több mint 33 000 aláírást gyűjtött össze. Sokan pénzt is gyűjtöttek a felújításra. Az emberek kiálltak a mester mellett, hangsúlyozva, hogy a törvények és HACCP előírások betartása fontos, de fontosabb az az ember, aki a terméket lelkiismeretesen és magas szakmai tudással készíti. A petíció szerint Illés bácsi tudását inkább tanítani kellene, nem pedig megalázni őt.
A polgármesteri ajánlat és az elutasítás
Gödöllő polgármestere, Gémesi György is bekapcsolódott az ügybe. Találkozott Barna Illéssel a gödöllői városházán, és felajánlotta, hogy az önkormányzat kifizeti a modernizálás költségeit. Cserébe azonban az ingatlant kérték, amit Illés bácsi a családjára szeretne hagyni halála után, így nem fogadta el a segítséget. A polgármester mindenképp szerette volna, hogy Illés bácsi tovább vigye a mesterséget, és terve is volt erre: az önkormányzat a tulajdonjog fejében felújítaná a cukrászdát, Illés bácsi pedig tőlük bérelhetné a helyet a továbbiakban.
Illés bácsi azonban elutasította a felújításra és újranyitásra vonatkozó javaslatokat. Megromlott egészségi állapota miatt (két komoly műtéten esett át, fájt a lába a sok állástól, szíve rakoncátlankodott, nyakát is műteni kellett) nem vállalta a további megpróbáltatásokat. Egy kanadai meghívást is köszönettel visszautasított, és kijelentette, hogy nem szeretne elfogadni semmilyen anyagi segítséget. Azt üzente támogatóinak, hogy nem tud eléggé hálás lenni szeretetükért, de kéri a megértésüket, hogy ilyen idősen már nem bírna ki további nehézségeket.
Az élet a bezárás után
Illés bácsi a bezárás óta is ugyanott lakik, abban a házban, ahol a cukrászda is működött. Egyedül. A cukrászdába azóta sem teheti be senki a lábát rajta kívül. A cégért leszerelték, az ablakokat és az ajtókat berácsozták, a kerítés kapujára lánc került.
A Story magazinnak elmondta, hogy még most is gyakran kiabálnak utána a városban, hogy mikor nyitja meg újra az üzletet. Ő azonban már se magának, se másnak nem süt süteményt. „Hatvannégy évet dolgoztam keményen. Nagyon hiányzik a cukrászda, az egész életem ráment. De befejeztem a sütést, se magamnak, se másoknak nem készítek süteményeket.” - fogalmazott a cukrászmester. Azt is elmondta, hogy „senki kedvéért nem nyitok ki, nem tenném ki magam senki rosszindulatának.” Néha bejár az üzletbe, hiszen ő szenvedett érte, ő hozta létre. A fagyigépet sírva szerelte szét, ami nagyon összetörte. „Ha hagyták volna, az utolsó lélegzetemig viszem a boltot. Ez volt az életem, el tudja ezt képzelni?” - kérdezi könnybe lábadt szemmel.
Az elmúlt években leginkább nosztalgia és magány jutott neki. Három testvére és édesanyja elhunyt, felesége elhagyta, gyermeke pedig nem született. Egy keresztfia van, akit rendszeresen meglátogat, és egy bátyja él még. Bár a pihenés rám fért, mindennap kicsit belehal abba, hogy nem dolgozik.
Múzeumba kerül a berendezés
Barna Illés végül abban egyezett meg Gémesi Györggyel, hogy a cukrászat régi, már-már ipartörténeti jelentőségű berendezéseit hivatalosan felbecsültetik és a város megvásárolja. A tervek szerint az eszközökből, valamint a kicsiny üzletre jellemző oklevelek másolatait is felhasználva, a Gödöllői Városi Múzeumban rendeznek be egy kiállítást. Így Illés bácsi legendás cukrászdájának emléke és hagyatéka fennmarad a jövő generációi számára.
Az ügy kapcsán több celeb/megmondóember is megnyilatkozott, ami nem feltétlenül volt szerencsés, főleg, ha saját elmondásuk szerint sosem jártak a helyen. Sőt, a Heti Válasz egyenesen kiforgatta egy cikk szavait, azt állítva, hogy a cukrászda gyanús higiéniai körülmények között, minimális választékot kínált lerobbant környezetben. Pedig az eredeti leírás úgy fogalmazott, hogy „A sajátos hangulatú hely valóban nem tűnik valami bizalomgerjesztőnek a képek alapján.”
Illés bácsi története rávilágít a hagyományos kisvállalkozások és a modern előírások közötti feszültségre. Egy olyan ember életműve zárult le, aki 64 évet dolgozott keményen, még az általános iskola nyolcadik osztályát is kihagyva, hogy a szülei által belé nevelt tisztesség és szorgalom jegyében alkothasson. Az ő története egy szelet Gödöllő múltjából, amely örökre beépült a város kollektív emlékezetébe.